Magyar Szó, 1968. február (25. évfolyam, 30-58. szám)

1968-02-14 / 43. szám

2. oldal Kedvezőbb körülmények az irodalom fejlődésére Az írók anyagi helyzete nem kielégítő . Társadalmuink fejlődé­se, egész életünk demokra­tizálódása és az a művészi szabadság, amelyet íróink élveznek, egyre kedvezőbb körülményeket teremt az irodalom fejlődésére — ál­lapította meg Matej Bor, a Jugoszláv Írószövetség el­nöke a szervezet koordiná­ciós bizottságának zágrábi tanácskozásán, amelyen 57 író vesz részt az ország minden részéről. Hangsú­lyozta azonban, hogy az írók és a könyvkiadók anyagi helyzete nem javult az általános fejlődéssel. A tanácskozás részvevői egyöntetűen megállapították, hogy sürgős intézkedésekre van szükség az irodalmi munka fellendítésében. E célból több javaslatot is tet­tek. Mieden. Oljača azt in­dítványozta, ho­gy a rég el­hunyt írók művei kiadásá­nak szerzői jogdíját fordít­sák e könyvkiadás fejlesz­tésére. Miile Stanikovic rá­mutatott az úgynevezett szórakoztató ipar káros ha­tására, örömmel nyugtázta azonban, hogy az ország több napilap­j­a állandó irodalmi mellékletet közöl, sőt írói pályadíjakat i­s ki­tűz. Mirko Božić szerint ez íróknak módot kellene adni, hogy nagyobb számban ve­gyenek részt a kiadói poli­tika kialakításában, a kiadó­­házaik számaira pedig elő­nyösebb hitelfeltételeket kell teremteni. Az írók anyagi helyzetével kapcso­latban megállapította, hogy a szerzői jogi díjak az utóbbi 15 év alatt mindössze 150 százalékkal emelkedtek, ho­lott a kiadóvállalatok ve­zetőinek személyi jövedelme sok helyen meghússzorozó­­dott. A bizottság ma folytatja a vitát a művelődés és az irodalom helyzet­éről, az írók anyagi ellátottságáról és a szerzői jogdíját szabá­lyozó új törvényről. A tenger alatt fut az áram Split és Brač között új, 30­0 kilow­attos nagyfeszült­ségű villanyvezetéket fek­tetnek le a tenger fenekén, hogy ellássa árammal a szigetet A mintegy 8 kilo­méter hosszú kábel 3,5 mil­lió új dinárba kerül. Átlag 62 méter mélyen húzódik a tenger alatt MAGYAR SZÓ Elsejétől: Mindenki válthat buszbérletet Az újvidéki Városi Közlekedési Vállalat új­ításai Az újvidéki Városi Közle­kedési Vállalat március el­sejétől néhány újítást vezet be a városi autóbusz-köz­lekedésben. A legnagyobb jelentőségű újítás, hogy ezentúl min­denki válthat 52 utazásos kedvezményes bérletjegyet a városi és a peremvárosi vo­nalakra, s nemcsak az, aki munkaviszonyban van. Ez az általános bérletjegy nem névre, hanem bemutatóra szól, vagyis egy család vagy egy munkaközösség tagjai felváltva használhatják, s nem egy hónapig — elsejé­től elsejéig — érvényes, ha­nem lejártáig, de legfeljebb az év végéig. További újí­tás, hogy az általános bér-­­letjegy nem egy, hanem va­lamennyi városi vonalon ér­vényes. A vállalat egyéb­ként a városi és a peremvá­rosi bérletre 15, illetve 20 százalék kedvezményt ad, vagyis a városi buszbérlet 2210 dinár. A diákok 60, illetve 30 utazásra szóló bérletjegye ezentúl nem a hónap végéig, hanem a következő hónap 7-éig érvényes, mindegyik városi vonalra. 30 utazásra júniusban, szeptemberben és a téli szünidő alatt válthat­nak meg bérletet a tanulók. Városi bérletjegyükre ezen­túl is 25, a peremvárosira pedig 50 százalék kedvez­ményt kapnak. B. E. Tizennégy órás ostromzár után megadta magát Könnyfakasztó bombával űzték ki rejtekhelyéről a szökevény bűnözőt . Drágán Jeftović megsebesített egy rendőrt, majd öngyilkosságot kísérelt meg A hétfőn történt példátlan eset még mindig izgalomban tartja a tartományi székvá­ros lakóit. Drágán Jestovic 18 éves belgrádi lakos, mint tegnapi számunkban megír­tuk, néhány hónappal ezelőtt megszökött a kruševaci javí­tóintézetből. Január 18-án Újvidékre jött. Apja bérelt részére szobát Pap Ferenc Car Dusán utca 84-es számú lakásában, bizonyára azért, hogy minél távolabb legyen a javítóintézettől. Jestovicot ugyanis négy évre javítóin­­tézett­e utalták, de három év után kereket oldott, és foly­tatta régi mesterségét, a be­törést és lopást. A belgrádi belügyi titkár­ság körözőlevele és a rész­letes személyleírás alapján hétfőn reggel egy újvidéki ötszemes rendőr a telepi so­rompó közelében ráismert. Igazolásra szólította fel, mire Jestovic a közeli ház­ban levő udvari szobájába futott, ahol két kiskorú ba­rátnője tartózkodott. Az egyik állítólag a menyasz­­szonya, a másik pedig annak a húga. Egy szekrénnyel és kanccsal sebtében eltorla­szolta a bejáratot, majd Jes­­tovic kitörte az ablaküveget, és ki tudja hon­n­an szerzett, csőre töltött revolverével várta a közeledőket. Azzal fenyegetőzött, hogy bárki közeledik lelövi, vagy agyon­lövi magát és a lányokat. Percek múlva egy szakasz­nyi rendőr körülfogta az ud­vari épületet, s falhoz lapul­va, készenlétben várta, mi­kor unja meg Jestovic az ostromzárt. Nem akartak erőszakkal benyomulni, ne­hogy kár essen emberélet­ben, s utasításra vártak a belgrádi belügyi titkárságtól, mivel az adta ki a köröző­levelet. Reggeltől késő estig né­hány száz ember ácsorgott kívül loeakodva a 84-es szá­mú Hraž előtt, és várta a fej­leményeket. Stogo­din Nedelj­kovic nyomozó és Milosav Tadic, a belügyi titkárság pszichológusa időnként a ki­tört ablakon keresztül be­szélgettek Jestovictyal, igye­kezvén rábírni, hogy jöjjön ki, de sikertelenül. Még a helyszínre hozott, könyörgő apjának sem nyitott ajtót. Végül este 10 óra tájban a Belgrádból érkezett utasí­tásra a rendőrség könny­fakasztó bombáikhoz folya­modott, hogy véget vessen az immár nagyon kínos hely­zetnek. Marko Bejarović őr­nagy, az újvidéki rendőrség parancsnoka, bottal betörte az ajtó üvegét, félretaszí­totta a­­torlaszt és gyors egy­másutánban behajított a he­lyiségbe négy könnyfakasz­tó bombát. A hatás teljes volt, s Jestovic pillanatok múlva kirohant szobájából, s revolverével hadonászva sebtében lövöldözni kezdett, miközben két golyó Milan Potkonjak belgrádi rendőr­parancsnok testébe fúródott, másik kettő átfúrta a szom­széd szoba falát és ablakát, az utolsó golyót pedig ön­gyilkossági szándékkal saját mellébe eresztette. Jestovicot súlyos szívburok sérüléssel az Egyetemi Klini­ka sebészetének sokks­zobá­já­ban ápolják, s habár esz­méleténél van, állapota vál­ságos. Potkonjak rendőrpa­­rancsnok az idegsebészeti osztályon fekszik, jól érzi magát. Tagnap délelőtt a nyomo­zók és Zagorčić vizsgálóbíró átkutatták Jestovic szobáját, s néhány bőröndnyi betöré­sekből származó ékszert és más értéktárgyat találtak, köztük vagyont érő ezüst evőeszköz készletet. Pap Fe­renc lakásadónak a milícia felrója, hogy nem érdeklő­dött albérlőjének kiléte fe­lől, de legfőképpen azt, hogy elmulasztotta bejelenteni. Az ügyben tovább folyik a vizsgálat. ALBRECHT J: Az albérleti szoba az ostromzár után. A jobb oldali körben az ablaküvegen a löve­­­­dék nyoma látható. (Dormán L. felv.) Szerda, 1968. február 14. Nacionalista jelenségek a kultúrában A belgrádi pártszeminárium második napja Az önigazga­tású társada­lom művelődési politikája és a Jugoszláv Kommunista Szövetség elnevezésű belg­rádi szeminárium részvevői előtt tegnap elsőnek Zvoni­­mir Damjanović, az SZKSZ KB tagja tartott előadást. Főként azzal foglalkozott, hogy milyen hatalmas jelen­tősége van a tudománynak az országok önállósulási, függetlenségi törekvésében. Rámutatott arra, hogy Eu­rópa igen sok országában a tudósok viszik a szót az el-­­ maradottság elleni harcban, nyilvánvaló tehát, hogy ná­lunk is nagyobb szerepet kel­lene betölteniük. Damjanovic után Kiró Hadzsi Vaszilev, a JKSZ KB Végrehajtó Bizottságának tagja olvasott fel tanulmányt a nemzetiségi viszonyok és a kultúra fejlődése közötti összefüggésekről. Részletesen ismertette a nemzeti kultú­rával, a nemzetiségi viszo­nyok jellegével, természeté­vel és a­z ezen a téren je­lentkező elemtmondásokkal kapcsolatos nézeteiket. Véle­ménye szerint egyaránt tu­dománytalan dolog el nem ismerni vagy bálványozni a nemzeti kultúrát és alkotó művészetet. Annál is inkább, mert az ilyenfajta kultúra nem csupán nemzeti jellegű, hanem magán viseli alkotó­jának egyéniségét, az osz­tályviszonyokat és egy szű­­kebb vagy szélesebb körű közösség minden jellegzetes­ségét. Fejtegetésében külön ki­tért a kultúrában megnyil­vánuló nacionalista jelensé­gekre. Az efféle nacionaliz­­mus egyik megnyilvánulási formája a kis népek elzár­kózása a nagyobb népek kultúrája elől. Ez minden­képpen maradi csökevény, voltaképpen arra vall, hogy az illető nép saját nemzeti kultúrája megvédéseinek lep­le alatt tulajdonképpen el­zárkózik a fejlődés elől. Noha társadalmiunk már nagyjából túljutott ezeken a jelenségeken, teljes egészé­ben még nem szabadult meg tőlük. Helyenként — a nem­zet szellemi integritása ne­vében — az állam közbelé­pését kérik a nemzeti nyelv és kultúra védelmére. E kö­vetelések mögött az a törek­vés bújik meg, hogy útját állják a népek gazdasági és társadalmi kapcsolataiból eredő természetes fejlődés­nek. A szeminárium folytatja munkáját. Polgárvédelmi tanfolyam Töröüykanizsán A Szocialista Szövetség községi bizottsága, a mun­kásegyetem és a községi szkupstina népvédelmi osz­tálya polgárvédelmi tanfo­­lyamot szervez. Az előadá­sokat választóegységenként tartják. A kommuna na­gyobb helységeiben több, ki­sebb helységeiben pedig egy­­egy ■csoport működik majd. Az előadók szakemberek, mérnökök, technikusok lesz­nek. A hallgatók 50 óra alatt megismerkednek a vegyi anyagok összetételével, hasz­nálatukkal és elsajátítják az elsősegélynyújtást. Az elő­adásokat filmvetítéssel kötik egybe. Kiállításokat is rendeznek, amelyeken szemléltetik a vé­dőberendezéseket. A részve­vőket meghívón, értesítik ez előadások napjáról és idő­pontjáról. Th. „AKINEK VISZKET, VAKARÓZZON! — Akinek viszket, vaka­rózzon! pénzünk nincs! — ezt a választ kapta Dr. So­­fija Mojsilovic orvosnő, ami­kor pénzt kért a zenicai szkupstina illetékes szervei­től, hogy orvostársaival együtt útját állhassa a kör­nyéken jelentkezett rühjár­­vány terjedésének. A fenti esetet dr. Jakov Gaon, a szarajevói orvostu­dományi kar professzora mondta el a bosznia-herce­­govinai végrehajtó tanács­ban a köztársaság egészség­­ügyi szolgálatának helyzeté­ről tartott értekezleten. A részvevők egyetértettek abban, hogy a köztársaság egészségügyi szolgálata szer­vezetlen, a rendelkezésére ál­ló pénzt pedig ésszerűtlenül költi el. A köztársaság orvosai ezért erélyes intézkedéseket sür­getnek az egészségügyi szol­gálat hatékony átszervezése, javítása érdekében. Elítélték a pločei kikötővállalat vezetőit A metkovići községi bíró­ság büntetőtanácsa tegnap hirdetett ítéletet a plocei ki­kötővállalat felelős vezetői­nek ügyében, akiknek hibá­jából 1967. november 12-én tűz ütött ki a vállalat rak­tárában, és csaknem 3 mil­liárd régi dináros kárt oko­zott. Nedo Ostojic, a válla­lat vezérigazgatója és Duško Miletić, a beruházási igaz­gatóság igazgatója két-két évi feltételes fogházbünte­tést kapott. Ante Jakicot, a tűzoltó osztag vezetőjét hat­havi, Djoko Pejovicot, az építkezés vezetőjét három­évi feltételes fogházbünte­tésre ítélte a bíróság, mert megengedték, hogy a tárolt gyúlékony anyag közelében a munkások hegesztőpisz­­tollyal dolgozzanak. Kramje­­cot, az ötödik vádlottat fel­mentették. Zavarosban halásznak a kis idegenforgalmi ügynökségek Belgrád­ban több mint 30 turisztikai ügynökség műkö­dik, amelyeknek ügyvitele meglehetősen gyanús. Több­ségüknek nincs sem megfe­lelő személyzetük, sem kel­lő alaptőkéjük, mégis nyak­ra-főre rendezik a külföldi utazásokat, kirándulásokat, sétahajózásokat stb. Szerve­zetlenségük miatt gyakran megtörténik, hogy egyik­másik vállalkozásuk megbu­kik, s ennek rendszerint a polgárok isszák meg a levét — állapították meg tegnap az ország legnagyobb turisz­tikai ügynökségeinek képvi­selői, a Szövetségi Gazdasá­gi Kamarában megtartott tanácskozáson. Közölték, hogy a zugirodák egyelőre nem veszélyeztetik túlságo­san a rendes utazási irodák működését, szervezetlen mun­kájukkal azonban bizalmat­lanságot és bizonytalanságot keltenek a turisták körében. A Szövetségi Kereskedel­mi Felügyelőség képviselő­je, aki szintén jelen volt a tanácskozáson, bejelentette, hogy a felügyelőség megte­szi a kellő intézkedéseket. Megdöbbenés a munkaközösségben Mit mond az öngyilkos zombori leány főnöke? — Nagy részvéttel temették el tegnap Anka Tričkovićot Tegnap délután nagy rész­véttel eltemették Srpski Mile­­tićen Anka Tričković 17 éves zombori ipari tanulót, aki pén­tekre virradó éjjel öngyilkos lett. A falubelieken kívül a Somborski Magazin kereskedel­mi vállalat küldöttsége és isko­latársai kísérték utolsó útjára. Zomborban nagy izgalommal kommentálták az öngyilkossá­got. A tromporsi­i 3 Viagr.Lxn­­ju­­­dáni úti önkiszolgálóján.Ő­k sze­­mélyzete mély megrendüléssel vette tudomásul a tragikus ese­ményt. — Dolgozni sincs kedvünk mondta tegnap lesújtva Lilija Kamerev, a bolt főnöke. — Azon tanakodunk, miért tette? Igaz ugyan, hogy kellemetlen volt számára, amikor kiderült a lopás, de ki hitte volna, hogy emiatt a csatornába veti ma­gát?! Az üzletvezető felidézte a csü­törtöki eseményeket. — Hét órakor a boltba híva­tott Burghart Gerta pénztár­­noknő — mondta Kramerer. — Közölte, hogy elloptak tőle két­ezer dinárt. Mivel az utóbbi időben több lopás történt a ru­határban, elhatároztam, hogy végére járok a dolognak. Kuta­tást rendeltem el, s hamarosan elől is került a pénz. Anka Tričković táskájában találtuk meg. — Honnan tudták, hogy lop­ta? — A gyakori lopások miatt bizalmatlan volt a személyzet — magyarázta a főnök. — A meglopottak rendszeresen felje­gyezték a náluk levő bankje­gyek számát, így tett Burghart Gerta is. A leánynál talált két bankjegy száma fel volt nála jegyezve. Egyébként nagyon meglepődtünk, amikor kiderült a lopás, mert Anka Tričković­­ra senki sem gyanakodott. A személyzet előtt tagadta a lopást, és kijelentette, hogy bizonyára más valaki tette a pénzt a táskájába. Azután arra kérte az üzletvezetőt, hogy tulajé ki a személyzetet. Az üzletvezető és Burghart Gerta jelenlétében bevallotta, hogy ő lopta el a pénzt. Beismeréséről jegyzőkönyvet készítettek, s ő aláírta. — Úgy látszott, nem is bántja a dolog — mondta fejcsóválva­­ Ilija Kamerev.­­ Szemrebbenés nélkül bevallotta, hogy Ljubica Milic és Nada Djuric pénztár­­noknők zsebébe akarta csem­­p­és­zni az ezreseket. Azt hitte, hogy ő kerül valamelyikük he­lyére, a pénztárhoz, ha rájuk bizonyul a lopás. Burghart Gerta hozzáfűzte, hogy a tragikus sorsú leány I egy másik lopást is szemreb­benés nélkül bevallott. Közölte, I hogy ezer dinárt lopott, és egyik barátnője zsebébe tette. I A városban keringő mende- i mondák kapcsán az üzletvezető­­ határozottan azt állította, hogy­­ a lányt senki sem kényszerít I tette vallomásra. Nem fenye-­­ gették, nem is szidták. Sőt ha- s­zakísérték, és megmondták,­­ hogy másnap legyen a munka- s helyén. Anka Tričković ekkor­­ azt a benyomást keltette, hogy belátta, becsületes munkával kell helyrehoznia hibáját. P-1

Next