Magyar Szó, 1968. február (25. évfolyam, 30-58. szám)
1968-02-01 / 30. szám
4. oldal Szabadka környékiek a sebész szemével Epekő, gyomorvérzés, földműves-balesetek Szénahúzóból sebésztrófea Dr. Batta Károly, a szabadkai kórház sebésze, legnagyobb sebészeti emléktárgyát otthonában mutatja meg. Egy nagy, szigonyhoz hasonló szénahúzó-horgot. Kettévágta. Teljesen átszaladt egy szerencsétlenül járt fiatalemberen,ahogy elesve beleült, úgyhogy a horog eleje a hasán jött ki. Azután meg se ki, se be, mint a horog a halszájában. Vasfűrésszel kellett levágni a horogfejet, így lett a kórház géplakatosából tíz percre műtős, a vasfűrészből pedig sebészszerszám.— Nagyon szép eset volt — emlékezik vissza dr. Batta. Ezt úgy kell érteni, hogy nagyon veszélyes sérülés volt; próbára tette a sebész idegeit és ügyességét, de minden jól végződött. — Ha összegyűjthetném a trófeákat, akkor már elég nagy gyűjteményem lenne vasvillából, kocsikerékből, kaszából, sarlóból, vasekéből, cséplőgépből stb. Ez azt jelenti, hogy Szabadka környékén az ország más vidékeihez viszonyítva — sok a mezőgazdasági baleset, ami természetes is a lakosság foglalkozására való tekintettel. — Ezenkívül még két betegséget említhetek, amelyből több van, mint átlagosan az országban. Az egyik az epekőbántalom, a másik a gyomorvérzés. — Aki Szabadkára jön sebésznek, az egy-két év alatt epekőszakértő lehet, mert egy év alatt többet operálhat, mint hegyes vidékeken egész életében. Nálunk viszont a golyvaműtétek ritkák. Mindig sok volt az epeköves Felső-Bácskában vagy csak mostanában? — A betegek, illetve az operációra kerülők száma emelkedőben van, de ez nem azt jelenti, hogy azelőtt kevesebb volt az epeköves. Számuk szaporodása az egészségügyi kultúra emelkedésével, és a társadalombiztosítás kiterjedésével magyarázható. Azelőtt lefogytak, megsápadtak és meghaltak, anélkül, hogy orvoshoz fordultak volna. Tehát kevesebbet jegyezhetett fel az orvosi statisztika, mint most, amikor — nagyon helyesen — minden kis bajukkal bátran fordulnak a betegek az orvoshoz. — Nem helyes azonban az, hogy sokszor későn kerülnek műtétre. Pedig az idült epebántalmak tönkreteszik a májat, az epevezetéket, és ilyenkor az operáció is nehezebb, veszélyesebb. Az egyszerű epeműtéteknél az elhalálozás körülbelül fél százalék, az elhanyagolt esetekben pedig tíz százalék. Ilyen a világátlag is. — Sajnos, az emberek nagy része inkább tűri a fájdalmakat, semhogy megoperáltassa magát. — A késedelemnek az is oka, hogy a beteg szinte rábeszéli az orvost: adjon dokor úr még egyszer abból az orvosságból, a múltkor is olyan szépen elmúltak tőle görcseim. S ezzel elodázódik az operáció is. — Sajnos, a görcsök nem oldják az epekövet — indokolta meg dr. Batta Károly azt a véleményét, hogy egyelőre a sebészkés legoztosabb gyógyítója az epekötpántaknaknak. Mivel magyarázható, hogy Szabadka környékén sok az epeköves beteg? — Ugyanazzal, mint a sok gyomorvérzés. Részben a talaj és klíma helyi adottságaival, de nagyon valószínű, hogy az errefelé szokásos erős, túlfűszerezett ételek és az elég nagy mértékűnek nevezhető alkoholfogyasztás is közrejátszik. Még nincs elég adatom a bizonyításra, de feltehetően az is egyik oka a sok gyomorvérzésnek, hogy ezen a vidéken kiterjedt a gyümölcstermelés, és a permetezők sok mérgező vegyi anyagot nyelnek, akár közvetlenül, akár bor, pálinka formájában. MIAVECZ Márton A trafikig egyszer azt mondta ki egy híres profeszszor: nem lehet az jó pedagógus, aki elfelejtette a gyerekkorát. Miért ne lehetne — gondolnánk —, ha megvan hozzá a képesítése? Azért, mert ez nem asztalos szakma. Akinek gyereke van, abban okvetlenül bujkál valami. Akinek gyereke van mindennap közvetlen módon fölidézheti gyerekkorát. Már akinek volt ilyen. Elküldöm a fiamat a trafikba egy doboz cigarettáért. Ez persze már akkor jut eszembe, amikor az utolsót szívom, s ráparancsolok a gyerekre, hogy siessen. Iparkodjon oda, vissza, ne álljon meg senkivel se beszélgetni, útközben ne bámészkodjon el. Megértetted? Igen, mondja. A trafik itt van a sarkon. Két perc oda, két perc vissza. Tehát kibírom a következő rágyújtásig, addig, amíg visszaér a gyerek. Elmúlik öt perc, elmúlik negyed óra, már nem tudok nyugodtan ülni, lelöl járkálok a szobában, fortyogok a dühtől. Elmúlik fél óra, de a gyerek még mindig nem érkezett meg a cigarettával. Megfojtom, ha hazajön! Hiszen ráparancsoltam a gyalázatosra, hogy siessen ... meg vissza De a gyerekek, hál’ istennek, nem tudnak sietni. Nemcsak az utcán bámészkodnak el, hanem tankönyvük fölött is. Nincs időérzékük, mondjuk rosszallóan. Figyelem őket a kirakat előtt. Iskolába mennek, vagy onnan jönnek, tehá felnőtt logikával élve mindenképpen sietniük kellene. De ők, szakadjon öszsze az ég, nem tudnak sietni. Órák hosszat elandalodnak olyan egyszerű dolog felett, hogy a kirakatban a játékrobotnak miért van csigaszarva. Fájó irigységgel figyelem ráérős bámészkodásukat. S mégis lekeverek egy pofont a fiamnak, amikor egyórás késéssel beállít a doboz cigarettával. Nem a pedagógus szigora ez, ne áltassuk magunkat. Ebben a brutális kitörésben benne van a felnőtt ember tehetetlensége és tudatos vagy tudat alatti szorongása. Mi már tudjuk azt, hogy az idő múlik, s vele együtt mi is elmúlunk. Lehetünk-e jó pedagógusok? Ha igen, talán azzal kellene kezdenünk, hogy a gyerekeket ne emlékeztessük minduntalan halandó voltunkra. NÉMETH István MAGYAR SZÓ Ötezer építőmunkás készül Debárba A debári községi szkupstinában szerzett értesülés szerint eddig több mint 5000 építőmunkás jelentette be, hogy kész közreműködni a november 30-i földrengésben összedőlt város újjáépítésében. A hajléktalanul maradt lakosság számára egy egészen új várost emelnek a környéken építendő mesterséges tó partján. Csütörtök, 1968. febr. 1. Három ember haláláért a tízévi szigorított fogház Az újvidéki kerületi bíróság ötös tanácsa Borivoj Nikšić bíró elnöklésével tegnap tárgyalta Bogdan túrójénak, a pancsovai szállítóvállalat 35 éves sofőrjének bűnperét. A vádlott tavaly szeptember 10-én este Újvidék felé tartott BMW márkájú személygépkocsijával, s a cenesi repülőtérnél egy személygépkocsi előzése közben áttért az úttest bal oldalára, és szembetalálkozott három Fiat 750-es gépkocsival. Az első mellett sikerült elsiklania, de járműve megcsúszott, keresztbe fordult az úton, s összeütközött a következő gépkocsival, amelyben Tóth József 47 éves topolyai lakos ült feleségével, Emíliával és 11 éves kislányával, Ottíliával. Mivel Curpié a szemtanúk szerint legalább 90 kilométeres sebességgel hajtott, a két jármű olyan borzalmas erővel ütközött össze, hogy a Tóth család mindhárom tagja életét vesztette Tóth Emília a helyszínen meghalt, Tóth József és kislánya pedig a kórházba szállítás közben szenvedett ki. Curésénak és gépkocsijának alig történt baja. A baleset után vért vettek tőle, és megállapították, hogy 0,78 ezrelék alkohol van benne. Ez enyhébb fokú ittasságot jelent, noha állítása szerint mindössze egy üveg sört ivott meg Szabadkán. Curéié hibájából tehát három személy életét vesztette, Tóthék másik kislánya, a 12 éves Tóth Erika pedig árva lett, s a gyászos nap óta nagyszülei gondoskodnak róla. Az ötös tanács figyelembe véve az enyhítő körülményeket, tízévi szigorított fogházra ítélte a vádlottat. Megemlítjük, hogy Durčić korábban kifejezte óhaját, hogy a kis árvát örökbe fogadja. Az utolsó szó jogán mély megrendüléssel szólt az általa akaratlanul okozott szerencsétlenségről. A Tóth család hozzátartozóit kártérítési követelésükkel polgári bíróság elé utalta az ötös tanács. ALBRECHT J. Divčibare a hó fogságában Divčibare, az ismert szerbiai üdülőhely, a múlt hét közepe óta el van vágva a külvilágtól. A múlt heti hófergeteg és vihar annyira befújta az üdülőhely felé vezető utakat, hogy a vendégek ottrekedtek. Noha egy nagy hómarógép és két kisebb gép már napok óta dolgozik a hó eltakarításán, két kilométernyi szakaszon még mindig leküzdhetetlen hótorlaszok állnak. — A felesége kéri a telefonhoz! — Kér? Akkor nem az én feleségem! KényszermegoldásA szakállas, minidig hunyorgó tanító és a nagy darab, piros arcú gazdatiszt dühösen csöngetnének. Már harmadszor emelgetik a telefonkagylót. Rázzák az elavult készüléket, de hiába. Nincs rendes éjjeli telefonszolgálat. A kórházat akarják kapni. Vagy a városi segélyállománt. Elfojtott szitkozódás. Innen a településről nehéz összeköttetést kapni, kivált éjszaka. A posta kis helyi szolgálatú. A birtok telefonja sem ad kapcsolatot a külvilág felé. Mit csináljanak? Egy vérző asszonyt kell beszállítani a kórházba. A birtokigazgatónak van gépkocsija, de elutazott vele, valahol üzleti úton jár. Ő elvinné biztosan, de hát nincs itt A birtok terepjárója pedig meghibásodott, javításon van valahol. Kocsi kell. Parasztkocsi, ha nincs más. Az orvos injekciót adott már a tehenész feleségének, szíverősítőt, vérzéscsillapítót. De csak lassíthatta a vérzést, el nem állíthatta. Dörmögött a fiatal, nemrég idekerült orvos: ez női dolog, a női bajokhoz nem ért! A kórházba kell juttatni az asszonyt. De hogyan? Kocsi kell. Ám az asszonynak nem szabadna most rázkódnia. A kocsizás halála lehet. És ha itt elvérzik? Mégis meg kellene próbálni. Kockázatos, mondom, veti oda idegesein a különben mindig mosolygós, vörös hajú, lángszín bajszú orvos. De ki vállalja a felelősséget, hogy holnap reggelig várjunk, míg a mentőautót hívhatjuk? — repikázik a tanító. Kocsi kell mégis. Vállalni kell a kockázatot. Jól ki kell párnázni a kocsit. És sok szénát a pokróc alá. Aztán rá a párnákat. Ott majd véradással segítenek a betegen. Itt nem biztos, hogy megéri a reggelt. Este tizenegykor a szokott kártyapartiból zavarták ki a doktort, a tanítót és a gazdászt. Az orvos egy elfojtott káromkodás után rögtön indult a tehenésszel, aki ijedt szemekkel toporgott, míg ő a műszeres táskáját ellenőrizte és vattát vetett még bele. Reggel óta vérzik, és most jönnek szólni! Azt hitték, eláll, védekezik ügyetlenül a tehenész. Várjatok, szólt oda kártyapartnerének az orvos, van ott a kis szekrényben egy fél üveg erős baraoklé, kóstoljátok meg addig! Hol járt az asszony? Mit csinált? Talán bábaasszonynál járt, mondja csendesen a lehajtott fejű, sápadt tehenész. Vagy maga csinálta volna, kérdi önmagától. Csak ezt tudják! Talán bábaasszonynál! Az asszony nem mond semmit, hiába kérdezem, nyögi a tehenész. Hány gyerekük van, rival rá mérgesen az orvos. Négy, feleli a szomorú, beijedt, vállas parasztember. Elég ez nekünk, sok is. Gyerünk, szalad az orvos. A birtoknak csak egy pár lova van. A kocsis nemrég ért haza hosszú útról. Gyümölcsöt szállított. Úgy alszik, mint a gutaütött. Siránkozik a felesége, ő nem meri most fölkelteni. Ha fáradt, és álmában zavarják, mindjárt üt. Föl kell kelteni mégis, sürgeti az orvos. Ezt üzeni a gazdatiszt is. Fogja be más a lovakat, tanácsolja valaki. Nem lehet. A lovakat ez a kocsis gondozza, ki nem engedi a kezéből, ő felel értük. Leüti, aki a lovakhoz nyúl. Úgy fog káromkodni, ordít majd, mint egy mérges sárkány, szepeg az asszony. Majd én odaállok, hogy engem üssön meg, mikor megrázom, mondja az orvos. És hadd káromkodjon most az egyszer, én veszem a lelkemre a bűnét. A kocsisné hápog. Mégis fölébreszti az urát. Egy pohár jó barackpálinkával kínálják. Csapkod maga körül, morog az atyafi, szörnyű csúnya szavakat kiáltoz, tüzet hány az orvosra, a birtokra, az istenre. Ember, magának is van felesége, megértheti, nem lehet hagyni, hogy a beteg asszony itt elvérezzen. Gyorsan be a városba. De azért ne hajtson veszettül, mert az is árt! A kocsit már előhúzták, szénával vastagon megtérítették. Rá pokrócot és aztán a párnát, a takarót Hárman is emelik az asszonyt, de elég ügyetlenül, mert erőtlen jajgat míg a párnák közé igazítják. A kocsis Csak káromkodik, a jóízű baracklé se tömte be a száját. Hogy kétnapos út után se hagyják aludni. És ezek az asszonyok is... Neki csak egy gyereke van még. Könynyen beszél, vetik neki oda. Hallgasson már, vétek így szitkozódni. És a beteg asszonyt is idegesíti vele. Őt most hagyjátok, szegényt, ne mondjatok neki semmit De ha nem káromkodok, elalszok a kocsin. Majd én melletted leszek és oldalba löklek, ha elálmosodsz, fogadkozik csöndesen a tehenész. Elindul a kocsi. Az oldalán lóbálódzik a viharlámpa. A néhány összejött szomszéd elköszön. Folytatjuk a partit? — kérdezi a gazdatiszt. Ez sose álmos — mondja ásítva a tanító. Majd máskor —, mormogja az orvos. De hogy fognak ezek odaérni időre? Valahogy majdcsak lesz. Gépkocsi kelllett volna... LATÁR István M