Magyar Szó, 1968. június (25. évfolyam, 149-178. szám)

1968-06-01 / 149. szám

2. oldal il gazdaság többet követel a saját pénzéből Folytatás ez 1. oldalról törhetetlen bővített újra­termelésre nem is gondol­hatnak. A sisaki vasművek­ben például az egyszeri új­ratermelés is gondot okoz. A gazdaságnak az idén újabb 3 milliárd dinárral többet kell adnia a gazda­ságon kívüli tevékenységek­nek, mint tavaly. A vita további részében a képviselők, mintha csak erre a feladásra vártak vol­na, erélyesen síkraszálltak egy újabb és a gazdaság számára kedvezőbb elosztá­sért. Véleményük szerint csak akkor várhatjuk a ter­melés felélénkülését, ha a gazdaságnak többet megha­gyunk saját pénzéből a ter­melés bővítésére és a fel­szerelés korszerűsítésére. Pavle Brankovic, a szö­vetségi költségvetés ez évi alakulásáról tájékoztatta a Szövetségi Tanács képvise­lőit. A költségvetés évi ter­ve az első negyedévben csak 17,6 százalékban valósult meg. A befizetések üteme ugyan valamivel jobb, mint tavaly és a befizetett ösz­­szeg is nagyobb (22 száza­lékkal), de még mindig vannak érthetetlen lemara­dások, s emiatt a szövetségi költségvetés nem tud idejé­ben eleget tenni beruházási és más pénzelési kötelezett­ségeinek. A Gazdasági Tanács ülé­sén dr. Borivoje Jelic szö­vetségi gazdasági titkár azokra az utóbbi időben el­hangzott megjegyzésekre vá­laszolva, hogy a gazdaság felélénkülésének üteme igen lassú, elmondotta, hogy már az év első négy hónapjában elért 2,7 százalékos terme­lésnövekedés is inflációs irányzatok nélküli szilárd és biztos távlatokat ígér. A Gazdasági Tanács ülé­sén újból és még katego­rikusabban, mint eddig, megállapították, hogy az úgynevezett klíringtörvény sok munkaszervezetet még nehezebb helyzetbe juttatott, egyeseket olyannyira, hogy a májusi személyi jövedel­meket sem tudják kifizetni. Érdekes megállapítások hangzottak el Mika Spiljak­­nak, a Szövetségi Végrehaj­tó Tanács elnökének csü­törtöki expozéjával, azaz en­nek azzal a részével kap­csolatban, hogy a gazdaság a Szövetségi Végrehajtó Tanács intézkedéseitől vár­ja a megoldást és a kiutat. A képviselők ezzel kapcso­latban megjegyezték, hogy a gazdaság éppen ennek az el­lenkezőjét követeli, pontosan azt, hogy a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács és a többi társadalmi-politikai szerve­zet termeljenek olyan fel­tételeket, hogy a gazdaság szabadabban gazdálkodhas­son. A Szövetségi Tanács és a Gazdasági Tanács a vita után elfogadta a kamat­lábakról, a bank- és hitel­ügyletekről valamint a for­galmi adóról szóló törvény­­javaslatot, és az áruforgal­mi törvény, valamint a já­rulék- és adótörvény módo­sításáról szóló javaslatot. SZERENCSÉS József Héthavi nyomozás után megtalálták a gyilkosokat A szkopjei belügyi titkár­ság nyomozóinak héthavi megfeszített munka után a napokban sikerült fényt de­ríteniük az utóbbi 15 év leg­rejtélyesebb gyilkosságára. Naip Becsiri és Ferat Ajdari szkopjei lakosok hét hónap­pal ezelőtt lesből agyonlőt­ték Kira Lazarov 47 éves ju­­rumljarei földművest, majd nyomtalanul eltűntek. A bel­ügyi titkárság közegei hosz­­szú hónapokig sötétben ta­pogatóztak, s végül egy je­lentéktelennek látszó nyom vezette őket a gyilkosokhoz. Egyiküknél megtalálták azt a piszolyt is, amelyből a lövést leadta. MAGYAR SZÓ Szombat, 1968. június 1. Korszerűsítés nélkül nincs távlat Az újvidéki Petar Drapšin csavargyár törekvései Nagy tervek és illúziók nélkül, reális talajon igyek­szik helyet keresni magának az újvidéki csavargyár munkaközössége. Noha Vo­jislav Rođić igazgató szerint eddig a termelésben nem volt lehetőség nagyobb vál­toztatásokra, mégis állandó, folyamatos, tervszerű, gazda­ságilag indokolt átalakulás történik. Még néhány évvel ezelőtt több mint ezer mun­kás dolgozott 4 milliárd di­nár értékű termelésen, ma mindössze 700-an. A tervek szerint még újabb 30-40 fö­löslegessé vált dolgozó sor­sáról kell dönteniük. A gazdasági kényszer, a piac nyomása arra késztette­­ a vállalat vezetőségét, hogy­­régi, elavult termelési pro­filjával ellentétben csak olyan árut termeljen, amely­nek keletje van. Ezután min­den termékből legfeljebb kéthavi termelés mennyisége lehet raktáron. Amint elérik ezt a szintet, és az eladás esetleg megakad, a nem ke­lendő csavarfajta gyártását leállítják mindaddig, amíg eladása folyamatossá nem válik. Rodié igazgató a gyár táv­latát a termelés szakosítá­sában látja, egészen apró csavarfajták gyártásában. A piackutatás ugyanis azt mu­tatja, hogy ezekre vevőt ta­lálhatnak, nemcsak Európa nyugati országaiban, hanem Amerikában és Ázsiában is.­­ Sajnos a mostani gépállo­­­­mánnyal a szakosítás meg­­­­valósíthatatlan. Legnagyobb része ugyanis még 1930-ból való és nyilvánvaló, hogy ezeken a gépeken nem lehet a kívánt minőséget és pro­duktivitást elérni. Minthogy új gyár építésé­ről le kell mondania a mun­kaszervezetnek, mert nincs rá pénze, most minden igye­kezete arra irányul, hogy kölcsönt szerezzen a gépállo­mányok felújítására. Eddig 30 gépgyártól kaptak aján­latot, de a vállalat vezetősé­ge legjobban a Nemzetközi Bank hitelére számít, mert az kedvezőbb feltételekkel ad kölcsönt, mint a többiek. Rodié igazgató külön ki­tért azokra a nehézségekre, amelyeket a mostani gazda­sági rendszer okoz ezen a téren. A Drappin olyan gé­peket szándékozik vásárolni, amelyeket az országban sen­ki sem gyárt, s a közeljövő­ben sem fog gyártani, még­is az ilyen behozatali gé­pekre is 35 százalékos beho­zatali vámot kell fizetniük. Óriási, és gazdasági szem­pontból indokolatlan teher ez. A külföldi kölcsönt devizá­ban kell törleszteni, devizát pedig csak a kivitel növelé­sével szerezhetnek. Minden­re számítanak a gyárban. Tudják, hogy nem lesz köny­­nyű világpiaci áron termel­ni és kiszállítani, mert most leginkább veszteséggel adják el az árut külföldön. Más ki­út nincs. Vagy korszerűsí­tenek és felveszik a harcot a létért, vagy lassan tönkre­mennek. A gyárban ezért jól felkészülnek a várható kor­szerűsítésre. Ha a hitelt jó­váhagyják, legjobb szakem­bereiket kiküldik külföldre gyakorlatra, s a gépek meg­érkezése után ezeket állítják a gépek mellé. Számítanak arra is, hogy ezeknek jóval nagyobb személyi jövedelmet kell biztosítaniuk, mint amennyit most keresnek, de megadják nekik azzal a föl-'­ tétellel, hogy a termelési ter­vet a tervezett pénzügyi eredményekkel együtt meg­valósítják. A vállalat szakkáderének már ma is az a véleménye, hogy mindenkinek magának kell megkeresnie a jövedel­mét, és nem helyes az, hogy egyes osztályok automatiku­san részesülnek a vállalat jövedelméből. Ez az elv ha nehezen is, utat kezd törni magának a munkaszervezet­ben. A Drapániban ugyanis már évek óta kimondták, és a munkástanács határozatot is hozott arról, hogy a gaz­dálkodási egységek között jövedelemátömlesztés nem lehet, mégsem sikerült ezt az elvet és határozatot éve­ken át valóra váltani. Most azonban a szakembereket, a mérnököket és a techniku­sokat a közvetlen termelésbe küldték, úgyhogy a munka­­szervezésben érezhetőbbé vá­lik a szakirányítás, tehát a gazdasági logika is utat tör magának a demagógiával terhelt környezetben. A szak­káder átcsoportosításával együtt a felelősség is arányo­sabban oszlik meg. Nagy elő­nye a munkaszervezetnek, hogy a vállalat szakkádere a nagy nehézségek és arány­lag alacsony keresetek elle­nére is kitartott. Tavaly még a 60 000 dináros átlagkerese­tet sem tudták elérni, az idén már majdnem 80 000-re számítanak. V. M. Összeállították Fehér Nándor és társainak bűnlajstromát Rövidesen kitűzik a főtárgyalást A szabadkai kerületi közvádló, miután befejeződött a vizsgálat, elkészítette a vádiratot Fehér Nándornak, a szabadkai belügyi osztály volt közlekedési előadó­jának és társainak bűnperében. A közvádló a két hónappal ez­előtt Bécsből behozott gépko­csikkal kapcsolatos visszaélések ügyében Fehér Nándoron kívül Lovas Antal 30 éves szabadkai gépkocsiszerelőt és Malija Nes­­vecko magánfuvarost is vád alá helyezi. A vád szerint­ Fehér Nándor visszaélt hivatalos hely­zetével, vesztegetési pénzt foga­dott el, ezenkívül okiratokat ha­misított és hivatalos iratokat megsemmisített. Lovas Antal a megvesztegetésen kívül enge­dély nélkül gépkocsikereskedés­sel foglalkozott, és 1 329 000 régi dinár jogtalan anyagi haszonra tett szert. Matija Nesvečko pe­dig ugyancsak Fehér Nándor se­gítségével egy külföldön regiszt­rált gépkocsit a saját nevére íratott, anélkül, hogy a vámille­­téket és a szövetségi forgalmi adót kifizette volna. A vádirat szerint Lovas Antal két évvel ezelőtt jutott szoro­sabb kapcsolatba Fehér Nándor­ral. Évente többször cserélt ugyanis gépkocsit, és ilyenkor Fehér Nándor segített rajta. Lo­vas ezért több ízben kisebb-na­­gyobb összegeket kölcsönzött ne­ki, mire Fehér Nándornak meg­nőtt az étvágya, és még több pénzt akart szerezni. Megegyez­tek, hogy Lovas Bécsben gépko­csikat vásárol, és ezeket a köz­lekedési előadó által kiadott ok­mányok segítségével behozza az országba oly módon, hogy ne kelljen vámilletéket és forgalmi adót fizetni. E célból Fehér Nán­dor egy-egy rendszámtáblát és olyan szabályos pecséttel és alá­írással ellátott félig kitöltött űr­lapot adott át neki, amelybe ké­sőbb Lovas Antal a Bécsben vá­sárolt autók műszaki adatait sa­ját kezűig írta be, azzal a tit­kos vegyösszetételű tintával, amelyet a belügyi titkárságon használnak. Lovas Antal 1987 tavaszán há­rom Opel Olimpia és egy Opel Rekord gépkocsit hozott be Bécsből, és azt később ugyan­csak Fehér Nándor segítségével eladta Huszár László, Balog Ist­ván, Szakács Pál és Radomir Bastina szabadkai lakosoknak, és átíratta a nevükre anélkül, hogy a kötelező illetékeket befizették volna. Ily módon 4 582 752 dinár kárt okoztak a közösségnek. A gépkocsiszerelő ezenkívül saját szakállára is dolgozott, és a Bécsben vásárolt gépkocsik for­galmából, amelyeket Vida Mi­hály, Urbán János, Tercsics Ti­bor és Kovács Istvánnak adott el, 1 325 000 dinár jogtalan ha­szonra tett szert. Fehér Nándort és bűntár­sait június második felében fog­ják felelősségre vonni. (H) Erélyes akció az elemi iskolai oktatás feljavításáért Minél erőteljesebb akciót in­dít az elemi iskolai oktatás javítása és az írástudatlan­ság megszüntetése érdeké­ben. A köztársaság terüle­tén élő iskolaköteles gyer­mekek közül több mint 180 ezren nem járnak iskolába, az írástudatlanok és a félig írástudók száma pedig en­nél is jóval nagyobb. A ta­nács javasolja,­ hogy a mun­kaszervezetek nagyobb részt vállaljanak az írástudatlan­ság megszüntetésének pén­zeléséből, ezenkívül java­solja a tanköteles kor 17 évig való meghosszabbítását, az iskolaköteles és írástudat­lan személyek nyilvántar­tásba vételét stb. A köztársasági szkupstina közoktatási-művelődési ta­nácsa tegnapi ülésén elha­tározta, hogy minden eddig Felmentik az iskolákat a szövetségi forgalmi adó fizetése alól A Szövetségi Szkupstina Közoktatási-Művelődési Ta­nácsának közoktatási bizott­sága teljes mértékben támo­gatja a köztársasági szkups­tina közoktatási-művelődési tanácsának azt a javaslatát, hogy a képviselőház mentse föl az iskolákat, diákkony­hákat és diáknyaralókat a tanszerek, szemléltető eszkö­zök, iskolai berendezés és egyéb iskolai kellékek szö­vetségi forgalmi adójának fizetése alól. A köztársasági és a községi forgalmi adót már régóta nem kell fizet­niük. Sztrájk a Niš-ekspresben A vállalat 150 dolgozója félreértésből megszüntette a munkát A niši közúti szállítóválla­­lat Niš-ekspres nevű gazdál­kodási egységének mintegy 150 dolgozója tegnapra vir­radó éjszaka megszüntette a munkát, és tegnap délelőtt tiltakozó menetet szervezett a város utcáin. Úgy értesül­tek ugyanis, hogy míg a vállalat többi dolgozója már hónapok óta 200 dináros minimális személyi jövedel­met kap, a javítóműhely és a városi forgalmat lebonyo­lító részleg dolgozói ebben a hónapban teljesítmény szerinti (130—150 százalékos) fizetést kapnak. Ezenkívül amiatt is tiltakoztak, hogy az újonnan megválasztott munkástanács ismét alkal­mazta azokat a személye­ket, akik — véleményük szerint — hibásak a válla­latban előállt helyzetért, sőt azokat is, akiket a bíróság elítélt a vállalat volt vezér­­igazgatója ellen elkövetett támadás miatt. Száz sztrájkoló elhatároz­ta, hogy személyesen felke­resi az SZKSZ Központi Bi­zottságát, a köztársasági végrehajtó tanácsot­­ és az illetékes köztársasági tisztvi­selőket, hogy tájékoztassák őket a munkamegszüntetés okáról. A város társadalmi és po­litikai szervezetének vezetői tegnap reggel azonnal ösz­­szeültek, hogy kivizsgálják a sztrájkolók követelései, és megállapították, hogy a munkabeszüntetést tájéko­zatlanság okozta. Szó sincs arról, hogy a vállalat egyes részlegeinek alkalmazottai teljes egészében megkapják keresetüket. Többi követelé­sükről pedig már hosszabb ideje tárgyalnak az illetéke­sek. A vállalat niši alkalmazot­taival együtt a Niš­ekspres más városokban dolgozó al­kalmazottai is megszüntet­ték a munkát. Tegnap dél­előtt fél 11-ig egy autóbusz sem indult el Niából. Kevesebb pénz jut vasutak, utak és hidak építésére A Jugoszláv Beruházási Bank az idén 489,4 millió új dinárt fordít az ország beruházási programjában szereplő vasutak, utak és hi­dak építésére. A munkála­tok azonban meglehetősen vontatottan haladnak, mert az állam pénzügyi nehézsé­gek miatt, tavaly az utak építésére előirányzott ösz­­szegnek, csaknem egyharma­­dával adós maradt. Ezt álla­pította meg a Jugoszláv Be­ruházási Bank végrehajtó bi­zottsága, tegnapi ülésén. A végrehajtó bizottság ezenkívül támogatja a ban­kokról szóló törvény olyan irányú módosítását, hogy a bankok a jövőben fiókintéze­teket nyithassanak külföldön, és tőkéjüket külföldi válla­latokba is befektethessék. Jugoszláv orvosok Svédországban A Szövetségi Munkaközve­títő Intézet és a svéd egész­ségügyi minisztérium képvi­selői a minap tárgyalásokat folytattak Belgrádban har­minc jugoszláv orvos egy­éves svédországi szakképesí­tésének lehetőségéről, és elv­ben megegyeztek abban, hogy orvosaink az év végén utaz­nak Svédországba. Ezek olyanok Dajkamese az, hogy a nagyapák úgy odavannak az unokájukért. Laci tudta ezt legjobban, mert hiába kért télen cukor­kára, nyáron fagylaltra a nagyapától, nem ugrott ki annak a bukszája, hogy kielé­gítse az unoka párgarasos kívánságát. A cukorkát azzal ütötte el, hogy elromlik tő­le a foga, a fagylaltnál meg dühösen ki­jelentette: — Nem vagyok bolond pízt adni, hogy betegséget vegyél magadnak! Mit tegyen a gyermek, aki annyira igényes, és a tetejébe már el-elszív néhány cigarettát is. Nem annyira az élvezet hajt­ja erre, mint inkább a hencegés a többiek előtt. Az öregek jelenlétében persze esze ágában sem volt rágyújtani, részben a jól­­neveltség tiltotta ettől, részben pedig az aggály, hogy szájába verik a Drinát. Mert azt szívta, attól nem fuldoklott sokáig, és közben még szólhatott is egy-két rövid szót, hogy tekintélyét megőrizze. Az anya­giak beszerzése érdekében aztán ceruzát vétetett nagyapóval, de az elsőt hamar el­lopták tőle, a másikra meg rálépett az a mélák Lüki, és szétroppintotta. — Vegyél ácsceruzát és kösd madzagra, mint a bicskát! — kiabált mérgesen az öreg, és ebből nem engedett, hiába magya­rázta Laci, hogy ilyesmi nincs az iskolá­ban. Meg kellett vennie, és hosszú cukor­spárgán viselte szegény, de persze csak akkor, ha kunyerálóban járt a nagyszü­lőknél. A ceruzáknak tehát lőttek. Nem baj, irka is van még a világon, és abból is sok kellett mert hol a tinta dőlt rá, hol egy-kettőre teli lett. Egy százoldalasnak az árával azt hitte az öreg, hogy lerázta magáról Lacit, másnap azonban kétszáz dinárt kellett itatós papírra. Az öreg meg­­makacsodott, Laci rimánkodott, végre nagyanyó, akinek kevés szava volt a ház­ban, megszólalt: — Mért nem adsz neki? Mi az a két­száz dinár? Van mit aprítanunk a tej­be... — Van! De az nem itatós! — hördült fel apó, és nem adott. Másnap a könyvekre tért át László. Az öreg becsülte a tudományt, meg jó tanuló is volt a gyerek, noha a bizonyítványában hemzsegtek a hármasra hajadzó ötösök. Közelgett az iskolaév vége, és mikor Laci az osztálykönyvet akarta megvetetni az öreg palóccal, elhangzott az ámen: — Nem veszem meg! így is több köny­ved van ma, mint a papunknak! Vegyen anyád! Az anyrja? Miből? Nekik nem volt mit a tejbe aprítani, vagy jóformán csak any­­nyijuk. Kiült László a kerti eperfa alá, és a ragyogó napsütésben borúsan nézte az ud­varon kaparászó tyúkokat. Félszáznyi ken­dermagosa volt az öregnek, s rengeteget tojtak. Kiballagott közéjük, őgyelgett kis ideig, benézett az istállóba, fészerbe, aztán bement, megitta a csésze­tejet és elköszönt. Elköszönt másnap is, harmadnap is, és nem kért pénzt semmire. Negyednapon, mielőtt elment, nagyapó barátságosan kö­rülveregette az ingét, zsebeit. — Egészen meghíztál! — mondta, majd tétován nézett maga elé. Laci nem tétovázott. Mikor kiért az ut­cára, odament a falhoz, leszedte az aznap odarakott tojásokat és megrakta velük az ingét, zsebeit. Másnap, mikor az udvarba akart menni, a nagyapja éppen jött ki az istállóból. Ba­rátságosan fogadta a köszöntését, és fur­csán, melegen , mosolygósan mondta: — Laci, eztán mindennap kapsz fagylaltra valót az öreganyádtól, de te többet ne gyere az udvarba, mert akkor nem tojnak a tyúkok. Mert ezek olyanok. BENCZ Mihály

Next