Magyar Szó, 1968. augusztus (25. évfolyam, 210-240. szám)
1968-08-01 / 210. szám
2. oldal MAGYAR SZÓ Áskálódás a zombori Agroproduktban Mért váltották le a vállalat titkárát és közgazdászát? Ellentétes nyilatkozatok a történtekről A Kommunista Szövetség somtoori választmánya és a községi szakszervezeti tanács akcióprogramjában síkra szállt a szakkáder és a gyakornokok alkalmazásáért, hogy a vezető posztokra megfelelő képzettségű emberek kerüljenek. Ezért, amikor a helyi Agroprodukt cirokfeldolgozó üzem munkástanácsa azonnali hatállyal felfüggesztette állásából Milorad Starčević jogászt, a vállalat titkárát, valamint Milorad Stojic közgazdászt, felvetődött a kérdés, hogy ez az intézkedés ellenkezik-e az akcióprogrammal, vagy sem. Nehéz erre választ adni, annál inkább, mert az érdekeltek ellentétesen magyarázzák az esetet. Starčević és Stojic szerint azért váltották le őket, mert a községi pártvezetőségtől segítséget kértek az áldatlan állapot rendezésére és Milorad Škorić megbízott igazgató önkényeskedésének megfékezésére. Szerintük sok baj van az üzemben. A vállalati dolgozók hónapok óta csak minimális személyi jövedelmet kapnak, azt is rendszertelenül. Mintegy 200 vagon cirokáru fekszik a raktáron. Az adósság eléri a 9 millió dinárt. Az Aleksa Šantić-i mezőgazdasági kombinát sem tartja be ígéretét, hogy a tőle felvásárolt cirkot csak értékesítése után kell kifizetni stb. Mindkét szakembernek az a véleménye, hogy csak a kényszerigazgatás újbóli bevezetése oldhatja meg a helyzetet, mivel a vállalatban az önigazgatás nem érvényesül. Škorić, a vállalat megbízott igazgatója nem hajtja végre az önigazgatási szervek határozatait, mi több, még mindig azok a szabályzatok vannak érvényben, amelyeket a korábbi kényszerigazgatás idején kinevezett igazgató hozott. Egyébként is — mint állítják — a jelenlegi igazgató nem ért a munkaszervezéshez, és tekintélye sincs, mert szakképzetlen. Már 9 hónapja végzi az igazgatói teendőket, habár a munkástanács nem bízta meg ezzel. Sőt ellenezte, hogy az igazgató bizottság pályázatot írjon ki az igazgatói állás betöltésére. A pályázat csak június 23-án jelent meg Stojié közgazdász követelésére, habár még áprilisban igazgatót kellett volna választani. Stojié egyéb szabálytalanságot is elkövetett, külföldre utazgatott, a hazai piacot járta anélkül, hogy munkájáról beszámolt volna. Milorad Skoric megbízott igazgató másképpen adja elő a történteket: — Amikor megkérdeztem Starcevictól és Stojictól, hogy miért mentek a párttitkárhoz, azt válaszolták, semmi közöm hozzá, hisz én senki és semmi sem vagyok a vállalatban. Egyébként a községi szkupstina még tavaly szeptemberben pályázatot írt ki az igazgatói állás betöltésére. Négyen jelentkeztek, köztük én is. Igyekezetem ellenére Starcevic titkár ellenezte, hogy a munkástanács megválassza az igazgatót. Végül lejárt a pályázat. Hat hónap múlva, amikor letelt megbízatásom, elrendeltem a titkárnak, hogy újítsa meg. Ekkor kimutatta foga fehérjét. Azt mondta, hogy letelt a mandátumom, nincs mit keresnem a vállalatban. Furcsa az az állítása, hogy nem bíztak meg az igazgatói teendőkkel, hisz ő vezette a jegyzőkönyvet a munkástanács 1967. szeptember 11-i értekezletén, amikor is kineveztek. Még jobban elmérgesedett a viszony közöttünk, amikor áprilisban Cabdarié helyébe Milorad Stojicot vettük fel közgazdásznak. Cabdarié összekoccant a munkástanács elnökével és ezért felmondott azzal a megjegyzéssel, hogy a munkástanács értekezletén megindokolná lépését. Közben a munkástanács négyszer is összeült, Starcevic azonban nem akarta napirendre tűzni Cabdarié kérelmét. Azt mondta, ne törődjek ezzel, ezért ő vállalja a felelősséget. Négy hónap múlva, amikor már Cabdarié felmondási kérvénye elévült, Starcevic összehívatta a vállalat felvételi bizottságát, és kieszközölte Cabdarié eltávolítását. Starcevic barátját, Stojicot helyeztette el nálunk közgazdásznak, hogy az igazgatói poszthoz juttassa. Bevallom, engedékeny voltam, mert Starcevic lekötelezett, annak idején ő terjesztett elő megbízott igazgatónak. El kell mondanom a munkástanács megbízta Starcevicet, hogy 1967. december 1-éig dolgozza ki a vállalati szabályzatjavaslatokat. Ő azonban nem teljesítette a feladatot, noha tiszteletdíjat is kapott volna. Hibáztam, hogy elnéző voltam. De nem hallgathattam tovább, amikor Starcevic aláírta Stojic kinevezését, 1100 új dinár rajtalapot tüntetve fel neki, noha az elosztási szabályzat erre a munkahelyre 900 dinárt irányoz elő. A titkár elrendelte a pénztárosnőnek, hogy a rajtalapot teljes egészében fizesse ki, noha mindannyian minimális jövedelmet kapunk. A pénztárosnő azonban visszautasította ezt. Az ügyet megtárgyaltuk az igazgató bizottság értekezletén. Kértem, hogy mentesítsenek az igazgatói teendőktől, mert a titkárral nem működhetek együtt, de kérelmem visszautasították. A titkár ezután jóformán senkivel sem állt szóba a vállalatban. Folytatta önkényeskedését. Senkit sem kérdezett meg, amikor a munkástanács határozata értelmében felvett két gyakornokot. Az egyik a sógora volt, akit munkahelyre is beosztott. Sőt a vállalat statútumával ellentétben úgy fogalmazta meg az igazgatói pályázatot, hogy csak gazdasági főiskolával és meghatározott gyakorlattal rendelkező egyének pályázhatnak, már amilyen képzettséggel Milorad Stojic rendelkezik. Stojic valóban jelentkezett is. Ezért nem akartam megpályázni az igazgatói posztot. Stojic a gáncsoskodásokban segített Starcevicnak, és ezért a munkástanács említett értekezletén felfüggesztették őket állásukból. Megjegyzem, Starcevic 30 000 új dinár kölcsönt kapott a vállalattól lakásépítésre, azzal, hogy a törlesztést 1969. májusában kezdi. A kapott pénzt azonban a bankba helyezte, hogy kamatozzon. Külföldi utazásaim a kivitelit vállalatok pénzelték. A vállalatomtól még 1000 új dinárt sem vettem fel napidíj fejében, és nem ennyit havonta, ahogyan a titkár állítja — fejezte be nyilatkozatát Milorad Skoric. VLAH János Jön a János vitéz... A közönség és a szervezők egyaránt izgalommal várják Szegeden a János vitéz előadását, amely augusztus 3- án szombaton este lesz először műsoron. A közönséget a biztosnak mondható tolongás, a szervezőket pedig a jegyigénylők szüntelen ostroma tartja izgalomban. Pedig már márciusban sem lehetett belépőjegyet szerezni a János vitéz négy előadásának egyikére sem a hétezer ülőhelyes nézőtéren. Ez is egyik bizonysága annak, hogy a daljáték még mindig a legkelendőbb portéka. Egyébként Szegeden úgyszólván semmi sem változott tavaly óta. A Dóm körüli épületeket és utcasorokat a piktorok vonzóbbá, kedvesebbé varázsolták. A városnak ez a megmosdatott és derűsebb képe az idén különösen kapóra jött: enyhítette a forró nyárnak indult évszak előre fordult szürke hangulatát. Egyébként minden a régi helyén áll, és mindenki a régi posztján. Dr. Tari János igazgató az ünnepi játékok fáradhatatlan motorja is, akit az idén csak egy előadás alatt láttam: az ellenőrökkel és a jegyszedőkkel diskurált a másnapi tennivalókról. Ez az ünnepi hetekért élő szorgos ember minden részletet fantasztikusan számon tart: a propagandától a jegyszedésig. Egész évi fáradozásának gyümölcseit még az úgyszólván a játékok első napjától kezdve szüntelenül esővel fenyegető komor felhők sem tudják kétségessé tenni. Az ünnepi hetek egyik jellegzetessége körül mégis történtek változások: a Birkacsárdát eltoloncolták a hídláb alól, egy épületbe, illetve annak udvarába. A bográcsos birkapörkölt lélekmelegítő illatát azonban semmiképpen sem tudták a kerthelyiség képzelt falai közé szorítani, a birkapörkölt és a töltött káposzta magyaros zamata és illata. Az ünnepi játékok hátralevő műsora: Kacsoh: János vitéz, augusztus 3-án, 4-én, 7-én és 10-én Verdi: Aida, augusztus 11-én, 13-án, 16-án és 19- én Rapszódia, a Magyar Állami Népi Együttes műsora, augusztus 18-án és 20-án. az Ünnepi Heteknek ma is éppen olyan szerves része, mint — hogy egy élő példát mondjak — Gács György, a Klauzáltéri Idegenforgalmi Hivatal vezetője, akinek beosztottjai aprópénzért éjjeli szállásról, belépőjegyről, kirándulásról, városnézésről, egyszóval mindenfajta élményről és élvezetről gondoskodnak. A mindig előre álló idő ellenére, a nézőtér mégis megtelik. A szép szó, a dal, a tánc rajongói, ha kicsit dideregve is, de végigülik a színpadi jelenések minden percét. Szeged nemcsak a szabadtéri játékokkal vonzza a közönséget az Ünnepi Hetek alatt, hanem majdnem száz különféle más kulturális és sporteseménnyel is (őszibarack és borkiállítás, világkiállítás, könnyűzene- és orgonahangverseny, úszóverseny, motorcsónakverseny, nemzetközi röplabda-, kosárlabda- és kézilabdatorna stb., stb.), de valamennyi közül minden bizonnyal a legelőkelőbb és legjelentősebb rendezvény a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás. Az idei 23. kiállításon száznál is több magyar kiállító mutatja be termékeit. Szabadkai vállalatok termékeit is láthatja a közönség. Dr. Biczó Ferenc, a szegedi városi tanács v. b. elnöke erről így nyilatkozott: — Amikor az újdonságok jegyeit számbavesszük, nem feledkezhetünk meg a kiállításnak arról a színfoltjáról sem, hogy az idén immár másodszor érkeztek Szegedre a jugoszláv testvérvárosból, Szabadkáról kiállító vállalatok. Több mint négyszáz négyzetméter alapterületen mutatják be a szabadkai üzemek leghíresebb termékeiket. Viszonzásul 12 magyar vállalat október 4. és 13-a között a szabadkai kisipari és kézműipari kiállításon teszi közszemlére készítményeit. Az országhatár innenső oldaláról az idén, mintha kevesebb vendég érkezett volna Szegedre. A folyton esőre álló idő, a kötelező 50 dináros forintbeváltás megritkította az ünnepi játékok déli zarándokainak sorait. De azért innen is igen sokan spórolnak a János vitézre, akárcsak odaát. Szs. Termeszek jelentkeztek Rijekán Különös rágcsáló rovarok, forró égövi termeszek pusztítanak Rijekán. Nemrégiben Velencét is megtámadták, innen átterjedtek Isztriára és a Kvarnerói szigetekre, de itt kevésbé veszélyes helyeken jelentkeztek. Rijekában 8 évvel ezelőtt észlelték őket először, de senki sem irtotta, és ennek következtében annyira elszaporodtak, hogy a Svetozar Markovic utca 40. és 41. számú ház faanyagát úgyszólván teljesen tönkretették. A rijekai rovarirtó intézet szakemberei most megkezdték a termeszek irtását. Erre a célra külön felszerelést hozattak be külföldről, és remélik, hogy sikerül megsemmisíteniük őket. üveggyár épül Zaječarban Zaječarban most épül fel egy új üveggyár. 350 munkást fog alkalmazni, s évente négymillió négyzetméter ablaküveget gyárt. A berendezés, amelyet a varsói Cekan vállalat szállított 15 390 000 dinárba került. Az új gyárban hazai nyersanyagot használnak fel, s mindenfajta ablaküveget fognak előállítani. A munkások között egyetlenegy szakképzetlen sem lesz, többségük már dolgozott hasonló gyárban, százan pedig Lengyelországban voltak szakképesítésen. Csütörtök, 1968. augusztus 1 Vándorút Kiküldött munkatársunk telexjelentése Pula, július 31. Ahogy közeledünk a fesztivál végefelé, (a filmeknek több mint a felét bemutatták már), mindinkább arra a meggyőződésre jutunk, hogy a bíráló bizottság az idén nem áll túlságosan nagy dilemma előtt, ami a díjak odaítélését illeti. Eddig igen kevés olyan filmet láttunk, mely szerintünk megüti a hivatalos elismerés mértékét. A jelek szerint a következő napokban is mindössze egy-két művel fog bővülni a díjra esélyes filmek jegyzéke. Mindenesetre a tegnap esti műsor első filmje nem változtatott a már kialakult értékrenden. Miomir Stamenkovic műve, „A Prokletije-hegység farkasa” alig haladja meg a közönségfilmek színvonalát. Erről a filmről annak idején, amikor mozijainkban vetítették, részletesen írtunk, s most csak megismételjük, hogy „A Prokletijehegység farkasa” inkább néprajzi, mint művészi szempontból éredekes. Megismerjük benne egy nép mentalitását, az évszázadok alatt kialakult íratlan erkölcsi törvények szerint élő emberek lelkivilágát. Az apa és fia tragédiáját (amelyről a film szól) a rendező nem tudta elég meggyőzően bemutatni, így a film hatása alig nagyobb, mint a többi kalandos produkcióé. A tegnap este bemutatott második film témája nagyon érdekes. Djordje Kadijevic „Vándorút” („Pohod”) című műve egy szolgának és egyetlen kincsének, egy borjúnak hosszú, keserves útjáról szól, de ez az út bemutaja a háború minden tragikumát. Az elveszett ember kétségbeesett szeretetét egyetlen társa iránt (még ha az történetesen jószág is), és a nincstelen ember ragaszkodását egyetlen vagyonához. A paraszt kényszerű vándorútján találkozik csetnikekkel, németekkel, partizánokkal, s valamennyien el akarják venni tőle a borjút, de ő életét is kockáztatja érte. Végül a sors kegyetlensége úgy hozza, hogy éppen akkor veszti el, amikor a háború befejeződik. A film főhőse elveszítette lába alól a talajt, csak anynyit tud, hogy mennie kell, hova, merre, melyik a helyes út, fogalma sincs. Az egyik epizódszereplő ki is mondja, hogy nem tud eligazodni, az egyik oldalon a csetnikek, a másikon a németek, a harmadikon a partizánok vannak, ő egyszerű tanulatlan ember, honnan tudhatná, mit kell tennie, mi a helyes. Sajnos a téma és a mondanivaló sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint maga a film. A rendező nem tudta minden esetben elválasztani a lényegtelent a lényegestől, nem sikerült következetesen megtalálni a mértéket, amely a mondanivaló erőteljes kifejezésének érdekében szükséges lett volna. Kadijevic nyers, meglehetősen naturalista formában mutatja be a történetet. A háború kegyetlenségének kidomborítására mindenesetre megfelel ez a stílus, időnként azonban kínos érzést kelt a nézőben. Meggyőződésünk, hogy ha Kadijevic egy kissé alaposabb, el tudja kerülni a fogyatékosságokat. Mert valóban tehetséges rendező, és a film igazán kitűnő lehetett volna. LÁDI István A palicsi mezőgazdasági-élelmiszeripari kombi-nát igazgatót kinevező bizottsága pályázatát hirdetie az igazgatói munkahely betöltésére (újra- választására). Feltételek: az általános feltételek mellett a jelölteknek a következőket is teljesíteniük kell:" ahogy elvégezte a közgazdasági vagy a mezőgazdasági egyetemet és legalább 10 évi gyakorlata van, ebből legkevesebb 5 évet vezetői beosztásban a termelésben töltött és társadal,mi-politikai munkát is végzett; b) nem volt büntetve gazdasági bűnözési vagy valamilyen más bűncselekmény miatt; | c) nem váltották le vezető beosztásból vala-| mely gazdasági szervezetben; | d) bíróságilag nem tiltották el igazgatói munkahely elfoglalásától. A pályázat a megjelenéstől számítva 15 napig érvényes. Kívánatos a magyar nyelv ismerete. Fizetés a vállalat illetményszabályzata szerint. II A kérvényhez önéletrajzot és az eddigi munkahelyekről szóló bizonyítványokat kell mellé- kelni. I A hiányosan ellátott vagy határidő után beküldött kérvényeket nem vesszük figyelembe. A jelölt a kérvényen tüntesse fel. „Pályázat”. 964 _ __