Magyar Szó, 1968. augusztus (25. évfolyam, 210-240. szám)

1968-08-01 / 210. szám

2. oldal MAGYAR SZÓ Áskálódás a zombori Agroproduktban Mért váltották le a vállalat titkárát és közgazdászát? Ellentétes nyilatkozatok a történtekről A Kommunista Szövetség somtoori választmánya és a községi szakszervezeti tanács akcióprogramjában síkra szállt a szakkáder és a gya­kornokok alkalmazásáért, hogy a vezető posztokra meg­felelő képzettségű emberek kerüljenek. Ezért, amikor a helyi Agroprodu­kt cirokfel­­dolgozó üzem munkástanácsa azonnali hatállyal felfüggesz­tette állásából Milorad Star­­čević jogászt, a vállalat tit­kárát, valamint Milorad Sto­­jic közgazdászt, felvetődött a kérdés, hogy ez az intéz­kedés ellenkezik-e az akció­­programmal, vagy sem. Ne­héz erre választ adni, annál inkább, mert az érdekeltek ellentétesen magyarázzák az esetet. Starčević és Stojic szerint azért váltották le őket, mert a községi pártvezetőségtől se­gítséget kértek az áldatlan állapot rendezésére és Milo­rad Škorić megbízott igaz­gató önkényeskedésének meg­fékezésére. Szerintük sok baj van az üzemben. A vállalati dolgozók hónapok óta csak minimális személyi jövedel­met kapnak, azt is rendszer­telenül. Mintegy 200 vagon cirokáru fekszik a raktáron. Az adósság eléri a 9 millió dinárt. Az Aleksa Šantić-i mezőgazdasági kombinát sem tartja be ígéretét, hogy a tőle felvásárolt cirkot csak értékesítése után kell kifizet­ni stb. Mindkét szakembernek az a­­ véleménye, hogy csak a kényszerigazgatás újbóli be­vezetése oldhatja meg a hely­zetet, mivel a vállalatban az önigazgatás nem érvényesül. Škorić, a vállalat megbízott igazgatója nem hajtja végre az önigazgatási szervek ha­tározatait, mi több, még min­dig azok a szabályzatok van­nak érvényben, amelyeket a korábbi kényszerigazgatás ide­jén kinevezett igazgató ho­zott. Egyébként is — mint ál­lítják — a jelenlegi igazgató nem ért a munkaszervezés­hez, és tekintélye sincs, mert szakképzetlen. Már 9 hó­napja végzi az igazgatói te­endőket, habár a munkásta­nács nem bízta meg ezzel. Sőt ellenezte, hogy az igaz­gató bizottság pályázatot ír­jon ki az igazgatói állás be­töltésére. A pályázat csak jú­nius 23-án jelent meg Stojié közgazdász követelésére, ha­bár még áprilisban igazgatót kellett volna választani. Sto­­jié egyéb­ szabálytalanságot is elkövetett, külföldre utaz­gatott, a hazai piacot járta anélkül, hogy munkájáról be­számolt volna. Milorad Skoric megbízott igazgató másképpen adja elő a történteket: — Amikor megkérdeztem Starcevictól és Stojictól, hogy miért mentek a párttitkárhoz, azt válaszol­ták, semmi közöm hozzá, hisz én senki és semmi sem vagyok a vállalatban. Egyéb­ként a községi szkupstina még tavaly szeptemberben pályázatot írt ki az igazgatói állás betöltésére. Négyen je­lentkeztek, köztük én is. Igye­kezetem ellenére Starcevic titkár ellenezte, hogy a mun­kástanács megválassza az igazgatót. Végül lejárt a pá­lyázat. Hat hónap múlva, amikor letelt megbízatásom, elrendeltem a titkárnak, hogy újítsa meg. Ekkor kimutatta foga fehérjét. Azt mondta, hogy letelt a mandátumom, nincs mit keresnem a válla­latban. Furcsa az az állítása, hogy nem bíztak meg az igaz­gatói teendőkkel, hisz ő ve­zette a jegyzőkönyvet a munkástanács 1967. szeptem­ber 11-i értekezletén, ami­kor is kineveztek. Még job­ban elmérgesedett a viszony közöttünk, amikor áprilisban Cabdarié helyébe Milorad Stojicot vettük fel közgaz­dásznak. Cabdarié összekoc­cant a munkástanács elnöké­vel és ezért felmondott azzal a megjegyzéssel, hogy a mun­kástanács értekezletén meg­indokolná lépését. Közben a munkástanács négyszer is összeült, Starcevic azonban nem akarta napirendre tűzni Cabdarié kérelmét. Azt mondta, ne törődjek ezzel, ezért ő vállalja a felelőssé­get. Négy hónap múlva, ami­kor már Cabdarié felmondá­si kérvénye elévült, Starce­vic összehívatta a vállalat felvételi bizottságát, és kiesz­közölte Cabdarié eltávolítá­sát. Starcevic barátját, Sto­jicot helyeztette el nálunk közgazdásznak, hogy az igaz­gatói poszthoz juttassa. Bevallom, engedékeny vol­tam, mert Starcevic lekötele­zett, annak idején ő terjesz­tett elő megbízott igazgató­nak. El kell mondanom a munkástanács megbízta Star­­cevicet, hogy 1967. december 1-éig dolgozza ki a vállalati szabályzatjavaslatokat. Ő azonban nem teljesítette a feladatot, noha tiszteletdíjat is kapott volna. Hibáztam, hogy elnéző voltam. De nem hallgathattam tovább, amikor Starcevic aláírta Stojic ki­nevezését, 1100 új dinár rajt­alapot tüntetve fel neki, no­ha az elosztási szabályzat er­re a munkahelyre 900 dinárt irányoz elő. A titkár elren­delte a pénztárosnőnek, hogy a rajtalapot teljes egészében fizesse ki, noha mindannyian minimális jövedelmet ka­punk. A pénztárosnő azon­ban visszautasította ezt. Az ügyet megtárgyaltuk az igaz­gató bizottság értekezletén. Kértem, hogy mentesítsenek az igazgatói teendőktől, mert a titkárral nem működhetek együtt, de kérelmem vissza­utasították. A titkár ezután jóformán senkivel sem állt szóba a vállalatban. Folytatta önké­nyeskedését. Senkit sem kér­dezett meg, amikor a mun­kástanács határozata értel­mében felvett két gyakorno­kot. Az egyik a sógora volt, akit munkahelyre is beosz­tott. Sőt a vállalat statútu­mával ellentétben úgy fogal­mazta meg az igazgatói pá­lyázatot, hogy csak gazdasági főiskolával és meghatározott gyakorlattal rendelkező egyé­nek pályázhatnak, már ami­lyen képzettséggel Milorad Stojic rendelkezik. Stojic va­lóban jelentkezett is. Ezért nem akartam megpályázni az igazgatói posztot. Stojic a gáncsoskodásokban segített Starcevicnak, és ezért a mun­kástanács említett értekezle­tén felfüggesztették őket ál­lásukból. Megjegyzem, Star­cevic 30 000 új dinár köl­csönt kapott a vállalattól la­kásépítésre, azzal, hogy a tör­lesztést 1969. májusában kez­di. A kapott pénzt azonban a bankba helyezte, hogy ka­matozzon. Külföldi utazásaim a kivi­telit vállalatok pénzelték. A vállalatomtól még 1000 új dinárt sem vettem fel napi­díj fejében, és nem ennyit havonta, ahogyan a titkár állítja — fejezte be nyilat­kozatát Milorad Skoric. VLAH János Jön a János vitéz... A közönség és a szervezők egyaránt izgalommal várják Szegeden a János vitéz elő­adását, amely augusztus 3- án szombaton este lesz elő­ször műsoron. A közönséget a biztosnak mondható tolongás, a szer­vezőket pedig a jegyigény­­lők szüntelen ostroma tartja izgalomban. Pedig már már­ciusban sem lehetett belé­pőjegyet szerezni a János vitéz négy előadásának egyi­kére sem a hétezer ülőhe­lyes nézőtéren. Ez is egyik bizonysága annak, hogy a daljáték még mindig a leg­kelendőbb portéka. Egyébként Szegeden úgy­szólván semmi sem változott tavaly óta. A Dóm körüli épületeket és utcasorokat a piktorok vonzóbbá, kedve­sebbé varázsolták. A város­nak ez a megmosdatott és derűsebb képe az idén kü­lönösen kapóra jött: enyhí­tette a forró nyárnak indult évszak előre fordult szürke hangulatát. Egyébként minden a régi helyén áll, és mindenki a régi posztján. Dr. Tari Já­nos igazgató az ünnepi já­tékok fáradhatatlan motor­ja is, akit az idén csak egy előadás alatt láttam: az el­lenőrökkel és a jegyszedők­kel diskurált a másnapi tennivalókról. Ez az ünnepi hetekért élő szorgos ember minden részletet fantaszti­kusan számon tart: a propa­gandától a jegyszedésig. Egész évi fáradozásának gyümölcseit még az úgyszól­ván a játékok első napjá­tól kezdve szüntelenül eső­vel fenyegető komor felhők sem tudják kétségessé ten­ni. Az ünnepi hetek egyik jellegzetessége körül mégis történtek változások: a Bir­kacsárdát eltoloncolták a hídláb alól, egy épületbe, illetve annak udvarába. A bográcsos birkapörkölt lé­lekmelegítő illatát azonban semmiképpen sem tudták a kerthelyiség képzelt falai közé szorítani, a birkapör­költ és a töltött káposzta magyaros zamata és illata. Az ünnepi játékok hát­ralevő műsora: Kacsoh: János vitéz, au­gusztus 3-án, 4-én, 7-én és 10-én Verdi: Aida, augusztus 11-én, 13-án, 16-án és 19- én Rapszódia, a Magyar Állami Népi Együttes mű­sora, augusztus 18-án és 20-án. az Ünnepi Heteknek ma is éppen olyan szerves része, mint — hogy egy élő példát mondjak — Gács György, a Klauzál­­téri Idegenforgalmi Hivatal vezetője, akinek be­osztottjai aprópénzért éjje­li szállásról, belépőjegyről, kirándulásról, városnézésről, egyszóval mindenfajta él­ményről és élvezetről gon­doskodnak. A mindig előre álló idő ellenére, a nézőtér mégis megtelik. A szép szó, a dal, a tánc rajongói, ha kicsit dideregve is, de végigülik a színpadi jelenések minden percét. Szeged nemcsak a szabad­téri játékokkal vonzza a közönséget az Ünnepi Hetek alatt, hanem majdnem száz különféle más kulturális és sporteseménnyel is (ősziba­rack és borkiállítás, világ­­kiállítás, könnyűzene- és or­gonahangverseny, úszóver­seny, motorcsónakverseny, nemzetközi röplabda-, kosár­labda- és kézilabdatorna stb., stb.), de valamennyi közül minden bizonnyal a legelőkelőbb és legjelentő­sebb rendezvény a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás. Az idei 23. kiállításon száznál is több magyar kiállító mu­tatja be termékeit. Szabadkai vállalatok ter­mékeit is láthatja a közön­ség. Dr. Biczó Ferenc, a szege­di városi tanács v. b. elnöke erről így nyilatkozott: — Amikor az újdonságok jegyeit számbavesszük, nem feledkezhetünk meg a kiál­lításnak arról a színfoltjá­ról sem, hogy az idén im­már másodszor érkeztek Szegedre a jugoszláv test­vérvárosból, Szabadkáról ki­állító vállalatok. Több mint négyszáz négyzetméter alap­területen mutatják be a szabadkai üzemek leghíre­sebb termékeiket. Viszonzásul 12 magyar vállalat október 4. és 13-a között a szabadkai kisipari és kézműipari kiállításon te­szi közszemlére készítmé­nyeit. Az országhatár innenső oldaláról az idén, mintha kevesebb vendég érkezett volna Szegedre. A folyton esőre álló idő, a kötelező 50 dináros forintbeváltás meg­­ritkította az ünnepi játé­kok déli zarándokainak so­rait. De azért innen is igen sokan spórolnak a János vitézre, akárcsak odaát. Szs. Termeszek jelentkeztek Rijekán Különös rágcsáló rovarok, forró égövi termeszek pusz­títanak Rijekán. Nemrégiben Velencét is megtámadták, innen átterjedtek Isztriára és a Kvarnerói szigetekre, de itt kevésbé veszélyes helye­ken jelentkeztek. Rijekában 8 évvel ezelőtt észlelték őket először, de senki sem irtot­ta, és ennek következtében annyira elszaporodtak, hogy a Svetozar Markovic utca 40. és 41. számú ház fa­anyagát úgyszólván teljesen tönkretették. A rijekai rovarirtó intézet szakemberei most megkezd­ték a termeszek irtását. Er­re a célra külön felszerelést hozattak be külföldről, és remélik, hogy sikerül meg­semmisíteniük őket. üveggyár épül Zaječarban Zaječarban most épül fel egy új üveggyár. 350 mun­kást fog alkalmazni, s éven­te négymillió négyzetméter ablaküveget gyárt. A berendezés, amelyet a varsói Cekan vállalat szállí­tott 15 390 000 dinárba ke­rült. Az új gyárban hazai nyers­anyagot használnak fel, s mindenfajta ablaküveget fog­nak előállítani. A munkások között egyetlenegy szakkép­zetlen sem lesz, többségük már dolgozott hasonló gyár­ban, százan pedig Lengyel­­országban voltak szakképesí­tésen. Csütörtök, 1968. augusztus 1 Vándorút Kiküldött munkatársunk telexjelentése Pula, július 31. Ahogy közeledünk a fesz­tivál végefelé, (a filmeknek több mint a felét bemutat­ták már), mindinkább arra a meggyőződésre jutunk, hogy a bíráló bizottság az idén nem áll túlságosan nagy dilemma előtt, ami a díjak odaítélését illeti. Ed­dig igen kevés olyan filmet láttunk, mely szerintünk megüti a hivatalos elisme­rés mértékét. A jelek sze­rint a következő napokban is mindössze egy-két művel fog bővülni a díjra esélyes filmek jegyzéke. Mindenesetre a tegnap es­ti műsor első filmje nem változtatott a már kialakult értékrenden. Miomir Sta­­menkovic műve, „A Prokle­­tije-hegység farkasa” alig haladja meg a közönségfil­mek színvonalát. Erről a filmről annak idején, ami­kor mozijainkban vetí­tették, részletesen írtunk, s most csak megismé­teljük, hogy „A Prokletije­­hegység farkasa” inkább néprajzi, mint művészi szempontból éredekes. Megismerjük benne egy nép mentalitását, az évszá­zadok alatt kialakult írat­lan erkölcsi törvények sze­rint élő emberek lelkivilá­gát. Az apa és fia tragédiá­ját (amelyről a film szól) a rendező nem tudta elég meggyőzően bemutatni, így a film hatása alig nagyobb, mint a többi kalandos pro­dukcióé. A tegnap este bemutatott második film témája na­gyon érdekes. Djordje Kadi­­jevic „Vándorút” („Pohod”) című műve egy szolgának és egyetlen kincsének, egy borjúnak hosszú, keserves útjáról szól, de ez az út be­­mutaja a háború minden tragikumát. Az elveszett ember kétségbeesett szere­­tetét egyetlen társa iránt (még ha az történetesen jó­szág is), és a nincstelen em­ber ragaszkodását egyetlen vagyonához. A paraszt kényszerű vándorútján ta­lálkozik csetnikekkel, néme­tekkel, partizánokkal, s va­lamennyien el akarják ven­ni tőle a borjút, de ő életét is kockáztatja érte. Végül a sors kegyetlensége úgy hoz­za, hogy éppen akkor vesz­ti el, amikor a háború be­fejeződik. A film főhőse elveszítette lába alól a talajt, csak any­­nyit tud, hogy mennie kell, hova, merre, melyik a he­lyes út, fogalma sincs. Az egyik epizódszereplő ki is mondja, hogy nem tud el­igazodni, az egyik oldalon a csetnikek, a másikon a né­metek, a harmadikon a partizánok vannak, ő egy­szerű tanulatlan ember, honnan tudhatná, mit kell tennie, mi a helyes. Sajnos a téma és a mon­danivaló sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint maga a film. A rendező nem tud­ta minden esetben elválasz­tani a lényegtelent a lénye­gestől, nem sikerült követ­kezetesen megtalálni a mér­téket, amely a mondanivaló erőteljes kifejezésének ér­dekében szükséges lett vol­na. Kadijevic nyers, meg­lehetősen naturalista for­mában mutatja be a törté­netet. A háború kegyetlen­ségének kidomborítására mindenesetre megfelel ez a stílus, időnként azonban kí­nos érzést kelt a nézőben. Meggyőződésünk, hogy ha Kadijevic egy kissé alapo­sabb, el tudja kerülni a fo­gyatékosságokat. Mert való­ban tehetséges rendező, és a film igazán kitűnő lehe­tett volna. LÁDI István A palicsi mezőgazdasági-élelmiszeripari kombi-­­nát igazgatót kinevező bizottsága pályázatát hirdet­i­e az igazgatói munkahely betöltésére (újra-­ választására).­­ Feltételek: az általános feltételek mellett a­ jelölteknek a következőket is teljesíteniük kell:" a­­hogy elvégezte a közgazdasági vagy a me­­­zőgazdasági egyetemet és legalább 10 évi gya­korlata van, ebből legkevesebb 5 évet vezetői­ beosztásban a termelésben töltött és társadal­,­mi-politikai munkát is végzett; b) nem volt büntetve gazdasági bűnözési vagy valamilyen más bűncselekmény miatt; | c) nem váltották le vezető beosztásból vala-| mely gazdasági szervezetben; | d) bíróságilag nem tiltották el igazgatói munkahely elfoglalásától.­­ A pályázat a megjelenéstől számítva 15 na­­­pig érvényes. Kívánatos a magyar nyelv ismerete. Fizetés a vállalat illetményszabályzata sze­­­rint. I­I A kérvényhez önéletrajzot és az eddigi mun­­­kahelyekről szóló bizonyítványokat kell mellé-­ kelni. I A hiányosan ellátott vagy határidő után be­­küldött kérvényeket nem vesszük figyelembe. A jelölt a kérvényen tüntesse fel. „Pályázat”. 964 _ __

Next