Magyar Szó, 1969. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
4. oldal - ; '■ ' ÚJ ÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK UBOVIC MOSZKVÁNAK MAGYAR SZÓ 1969. újévi szám Az önigazgatás éve , 1960. esztendőben Canaikryban, Guinea fővárosaiban kaptam az első leckét abból, hogy mit jelent az önigazgatás gondolata külföldön. Guinea fővárosa azon ritka városok közé tartozik, amelyekben a jelmondatokat kínáló táblák hozzátartoznak az utca képéhez. Az egyik táblán ez áll: „Mindennek forrása a munka” és mindjárt mellette: „A guineai nép a maga kezébe vette a sorsát”. Afrikába kell menni, hogy az ember rádöbbenjen, mennyi mozgató, fölrázó erő van ebben az elcsépelt szólamként ható két mondatban. Persze, ha nem maradnak puszta jelszavak. És Guinea példáját éppen az teszi világjelentőségűvé, hogy a Demokrata Pártnak az egész országot behálózó szervezetei az önigazgatás, a nagy és kis ügyek önálló intézésének gyakorlatát próbálják meghonosítani, és ennek segítségével igyekeznek megváltoztatni a munka iránti viszonyt egy olyan országban, ahol a munka hosszú évtizedekig a rabszolgamunkát, idegen érdekek szolgálatát jelentette. Másik találkozásom az önigazgatás eszméjével már viharosabb volt. Párizsban figyeltem a jelmondatok harcát, hallgattam a végnélküli vitákat a Sorbonne vagy az Odeon nagytermében, figyeltem a tüntetéseket, a diákok és a rendőrök összecsapásait. A viharos napok állandóan visszatérő gondolata ez volt: a gyárakban igazgassanak a munkások, az iskolákban a diákok, a községekben, városokban a polgárok. A forradalmi napok azonban nemcsak azt mutatták meg, hogy mennyi robbanó, izgató erő van ebben az elvben, hanem létrehozták az önigazgatáson alapuló hatalom új szerveit is. A munkások fegyelmezetten maguk gondoskodtak arról, hogy ne támadjon semmilyen zavar Párizs villany-, gáz- és vízellátásában, a megszállt egyetemeken, iskolákban, gyárakban rögtönzött bizottságok gondoskodtak a rendről, és intézték az ügyeket olyan tökéletesen, hogy a Sorbonne-on minden zűrzavar ellenére fennakadás nélkül dolgozott nemcsak a röpiratokat és a falragaszokat gyártó propagandaszolgálat, de az elsősegély és az élelmezés is, sőt az épületben még jól működő bölcsődét is berendeztek. A „Tilos megtiltaná” jelszóval induló fiatalok hatásosan tudtak gondoskodni arról, hogy sehol se legyen fennakadás. „A hatalom átkozott, ezért vagyok én anarchista” jelszóval fellépő fiatalok az Odeonnál tiltakozás nélkül vetették alá magukat a saját maguk által kijelölt teremőrök motozásának. Az év másik nagy eseményével — a vietnami béketárgyalások megkezdődésével — is Párizsban kerültem kapcsolatba. A későbbi események csak megerősítették azt a benyomást, ami ott, Párizsban, az észak-vietnami küldöttség szóvivőjét hallgatva és a kartársakkal beszélgetve kialakult bennem: a vietnami háború az önigazgatásra, önrendelkezésre való törekvés hihetetlen erejét mutatta. Ez a vágy adott erőt egy kis népnek, egy parányi, elmaradott országnak, hogy dacoljon a világ leghatalmasabb, leggazdagabb országával, hogy állja a sarat, még akkor is, amikor ez a hatalmas ország ütőképes légi erejének egynegyedét, szárazföldi hadseregének és haditengerészetének még nagyobb százalékát vetette harcba ellene. Mert legyőzhetetlen az a nép, amely a maga ura akar lenni, amely az életét teszi fel erre az eltökéltségre, amely a végsőkig is megalkuvás nélkül vallja, hogy csak az a nép érdemli meg a szabadságot, azt, hogy maga irányítsa sorsát, amely ezért kész meghalni is. Az év harmadik eseménye — a csehszlovákiai beavatkozás — más formában kapcsolódik ehhez a tételhez: a harckocsik még egy kis nép passzív ellenállásával szemben is tehetetlenek. A csehszlovákiai beavatkozás azonban az önrendelkezés vágyának ereje mellett azt is megmutatta, hogy ez a vágy milyen ellenállásba ütközik. És ami még tragikusabb: a csehszlovákiai beavatkozás évekre visszavetette diadalútán az önigazgatás-önrendelkezés gondolatát. Mert az imperialisták malmára hajtotta a vizet, amikor a fejlődés már megbontotta a hegemóniára, külső beavatkozásra alapozott világrendet, amikor eresztékeiben recsegett-ropogott a katonai tömbrendszer, amikor már az USA-n belül is nőtt az ellenállás a más országoknak dirigálni akaró politikával szemben. A csehszlovákiai beavatkozás új erőt adott a külső beavatkozás módszere híveinek, megszilárdította a katonai tömböket, elhallgattatta a belső ellenállást, és mindezzel súlyos csapást mért a népek önrendelkezésének elvére. Senki sem kételkedik azonban abban, hogy mindez csak ideiglenes visszakanyarodás lehet az önrendelkezés diadalútján. Ha egyáltalán szabad így osztályoznunk, akkor azt mondhatnánk, hogy a fejletlen világ szempontjából az év legnagyobb eseménye a vietnami nép győzelme volt, amely után a világ egyetlen pontján sem lehet olyan biztos a hegemónia, a fejlett világ szempontjából a májusi forradalom, amely után soha többé nem állhat helyre az iparilag fejlett országok régi, zavartalan egyensúlya; a tömbök ideiglenes, de még mindig létező és ható világa szempontjából pedig a csehszlovákiai beavatkozás, amely után soha többé nem térhetnek vissza a tömbök lényegét leplező illúziók. Ez a három nagy esemény az önrendelkezés évévé az idegen uralommal, az érdekövezetekkel és a megcsontosodott belső hatalmakkal szembeni önigazgatás évévé tette az 1968. esztendőt. BÁLINT István Az év legfontosabb eseményei JANUÁRBAN Tito elnök Afganisztánba, Pakisztánba, Kambodzsába, Indiába és Etiópiába látogatott. Helyreállt a diplomáciai kapcsolat Jugoszlávia és a Német SZK között. Alexander Dubcekot megválasztották a Csehszlovák KP első titkárának. FEBRUÁRBAN Saigon lakossága fellázadt az amerikaiak ellen. Megtartották a második kereskedelmi és fejlesztési világértekezletet. MÁRCIUSBAN Antonín Novotny csehszlovák köztársasági elnök lemondott és helyébe Ludvík Svobodát választották. Meghalt Gagarin. Áprilisban Tito elnök Japánba, Mongóliába és Iránba látogatott. Megölték Martin Luther Kinget. MÁJUSBAN Tito elnök ázsiai körútjáról hazatérőben rövid időt töltött Moszkvában. Nagy diákzavargások és sztrájkok voltak Franciaországban. Párizsban megkezdődtek az amerikai— észak-vietnami béketárgyalások. JÚNIUSBAN megölték Robert Kennedyt. JÚLIUSBAN Nasszer elnök hazánkban járt. AUGUSZTUSBAN Tito elnök prágai látogatása, a Viernal, valamint bratislavai megbeszélések ellenére sor került a Varsói Szerződés Tagállamainak csehszlovákiai beavatkozására. NOVEMBERBEN Nixon győzött az amerikai elnökválasztásokon. DECEMBERBEN az Apollo—8 nevű amerikai űrhajó tízszer megkerülte a Holdat. Három igaz történet íTw- em fűszereit Гји van tett szóla- 1! ШУж nacikról, zsí-Rlol r0s bemban‘ ÖTI tudósokról, erősen cukrozott híresztelésekről, paprikás beszámolókról vagy sóbalan eknefurdtatásokról emlékezünk meg. Egyszerű és a valóságban megtörtént történeteket tálalunk az étkezésről. Ne vulgáris materialista módon értékeljük a történteket, mint például a Napóleonról szólót, amely szerint azért vesztette el a Waterlooi csatát, mert agyműködését megbénította az előzetesen elfogyasztott nagy, gazdag rostélyos. Megfeküdte volna a gyomrát, és az anyagcserében bekövetkezett zavarok miatt rosszul állította fel kiváló tüzérségét, és elkésve vetette harcba híres gránátosait. Mégis bizonyos értelemben a táplálkozás lélektani hatását érzékeltetik a történetek. Felszolgáljuk őket az újévi asztalhoz elméi- és villámgyors alkalmaszkedésre, sával hajtották végre, az A történetek Csehszlo- utánpótlás viszont alapovákáa megszállásához fásan lemaradt a tankok seződndkbessége mögött. sántán, Szlogyalások vákjában is Иг U után kivontörtént. A Vrúták Prágábaráti se- Sánfraiygy (al ból a csapagítségnyúj- Ш tokát, és az tájra érkező utcáikon tett egység csak nagy ritkán robog át panancsma- egy szovjet híradóskocsiba, egy százados, a járási vagy vöröskeresztes autóvezetőséggel tárgyalt. Orosz katonát alg látni. Érintkezést keresett a meg- Mégis, az egyik utcai gyüsegélyezett ország hatósa- mölcselárusítóhely előtt kegával, hisz az ott-tartózkeletkezett hosszú sorban feldás megannyi problémát tűnt egy olaj zöld egyenteremtett, súrlódásokra is ruha. Türelmesen várakooksot adott. zott a többiekkel. Hang-A százados hirtelen aztalanul, mert senki sem órájára nézett és felugrott, szólt hozzá. Almát, naran— Mennem kell — mond csőt, banánt árusított a feta —, negyed óra múlva két kötényes asszony. A kezdődik az ebédosztás, sor nőtt is, fagyott is, a ka— Csak háromnegyed tíz tona már közeledett a mérvan — jegyezték meg meg leghez, amikor megkérdeztetetten a hatósági embetek tőle, van-e „bumaskárok —, és ha jól tudjuk, ja”. Erre a felszólításra Kecskeméten is déli tizen- mindenki előkotort zsebékét órakor szoktak ebédelből valamilyen papirost, főni az emberek, a kaszár- leg a prágai villamosvasút nyakban is ilyentájt járul- havi bérletjegyeit kerítettük a gulyáságyú elérték elő és lobogtatták meg. — Persze, persze — rá- A katona hiába váratkalaszolta a kapitány —, de zott, nem volt vásárlásra mi mindenben a moszkvai feljogosító irata, humasidőszámításhoz igazodunk, kája. — Minek jött ide, ha nem Ozsonyból ered a kő- hívta senki — mondta rövetkező történet. A laki a svejiki csínytevés várost elfoglaló után. szovjet páncélegységek már — Szegény fiú — sóhajharmadik napja tanyáztak tóttá egy nénike — nem ő az utcákon éllen, szomjan, hibás, hanem azok, akik Végre megjelent egy őr- idevezényelték, mester, zsákjából előhúzott Több megjegyzés nem is három sült krumplit és le- hangzott el. Szomorúan de tette a tank páncélasztalá- állhatatosan, gúny és kárra. Tankonként és kato- öröm nélkül kivetették manánként egy krumplit. guk közül a hívatlan ide- A megszállást a haditudo- gént, mányok kiváló ismeretében STEINITZ Tibor az első és igaz osszú és nyolcistória Ga- ráosztó tár a -------------------------------------------- a véleménye a békéről BÁLINT ISTVÁN: Vagy lesz, vagy pedig miénk az örök béke. STEINITZ TIBOR: Pusztába kiáltott varázsos szó. BODRITS ISTVÁN: A háború az emberiség betegsége, a béke az egészséges állapot, a sok minden ostobaság helyett, amit csinálunk, gyógyítanunk кеЦепе magunkat. TÓTH LÁSZLÓ: Olyan, mint a hímes tojás, csak nem a szuperhatalmak asztalára való. HORNYIK GYÖRGY: Veszélyes, mert bele lehet halni. MENDREI ERNŐ: Háború a nyugalmi állapotban. J. GARAI BÉLA: Van aki a túlvilágban is hisz. JAKOBSZ ISTVÁN: (Béke) galamblövő-verseny.