Magyar Szó, 1969. november (26. évfolyam, 302-329. szám)

1969-11-08 / 309. szám

Szombat, 1969. nov. 8. A kohóváros lelkesen üdvözölte litót (Folytatás az 1. oldalról) igen gazdag. A tervek sze­rint a kombinát fejlődésé­nek első szakaszában éven­te 400 000 tonna acélt, ugyan­ennyi hengerelt bádogot és 100 000 tonna varrat nélküli csövet gyárt. 1973-ban, ami­korra teljesen elkészül 1 millió 300 ezer tonna acélt, egymillió tonna hengerelt bádogot, és 350000 tonna varratmentes csövet állít majd elő, s nemcsak az or­szág szükségleteit fedezi teljesen, hanem külföldre is­ szállíthat. Angliában igen szívélyes fogadtatásban részesítették elnökünket és munkatársait. A Nemzeti Felszabadulás Frontjának helyi vezetősége kiáltványt intézet a város lakóihoz, hogy vonuljanak ki az utcákra, és köszönt­­ség Tito elnököt, „a jugo­szláv függetlenségi harc és az imperializmus elleni küz­delem nagy hősét, és ily módon is erősítsék meg Al­géria és Jugoszlávia népei­nek barátságát”. Tito elnök Annabába ér­­kezte után díszebéden vett részt, majd megtekintette a kombinátot, s a délutáni órákban munkatársaival és kíséretével együtt külön­­repülőjében visszautazott Algírba. Az algériai lapok Tito elnök látogatásáról Az algériai újságok pén­teken is nagy teret szentel­tek Tito elnök algériai tar­tózkodásának. Az El Mudzsa­­hid az első oldalon számol be az algériai—jugoszláv tárgyalásokról, s az El Saab is közli, hogy a megbeszé­lések megkezdődtek. A rádió és a televízió sze­rint Tito és Bumedien el­nökök csütörtökön a leg­fontosabb nemzetközi prob­lémákkal foglalkoztak. A tárgyalások őszinte és baráti légkörben folytak le. A két fővárosi napilap több cikket és fényképet közöl Jugoszláviáról. A lelkesedés hulláma árasztotta el Algériát cím alatt a Nasszr című újság egész első oldalát Tito elnök constanei tartózkodásának szenteli. Ellentámadásban a konzervatívok Nixon legutóbbi beszédével megszerezte a szélső­jobboldal támogatását Washingtonból jelenti a Tanjug. Az amerikai képviselőház külpolitikai bizottsága határozatot fogadott el, amellyel támogatja Nixon elnök vietnami politikáját. Az amerikai kormány ugyanilyen szövegű határozatot szeretne elfogadtatni a szenátus külügyi bizott­ságával is, ez azonban egye­lőre nem sikerült, mert a Demokrata Párt vezetői ke­ményen ellenállnak. A képviselőház külügyi bi­zottsága által elfogadott ha­tározat szerint a képviselő­ház egyetért Nixon törekvé­seivel, amelyeknek célja tárgyalásokba kezdeni az igazságos vietnami békéért. A republikánusok szená­tusi vezetői mindent elkö­vettek, hogy a határozatot keresztülvigyék a szenátus külügyi bizottságában is, Mike Mansfield demokrata párti szenátor azonban ah­hoz a feltételhez kötötte megszavazását, hogy a szö­vegét egészítsék ki egy fel­hívással, amely szerint mind­két félnek tüzet kell szün­tetnie Vietnamban , amit Nixon kormánya mind ez ideig elutasít. Általános vélemények szerint a kormány viet­nami politikájának szená­tusi bírálói védekezésre kényszerülnek, mert Ni­xon hétfői beszéde óta a szélső­jobboldal is támo­gatja a kormányt — kö­zöttük George Wallace, Barry Goldwater és Ro­nald Reagan. William Fulbright, a sze­nátus külügyi bizottságának elnöke, a neves liberális po­litikus is megállapította, hogy „nehéz idők következ­nek a haladó szellemű politi­kusokra”. Egyúttal közölte, hogy a bizottság két zárt ülést tart, és meghallgatja a külügyminiszter és a véderő-miniszter jelentését a kor­mány szándékairól. Erőszak a tüntetők ellen Az amerikai igazságügy­­minisztérium közölte, hogy erőszakhoz folyamodik a rend fenntartása érdekében, ha esetleg tüntetések tör­nek ki a washingtoni Penn­sylvania Avenue-n. Úgy hírlik ugyanis, hogy novem­ber 15-én, a vietnami há­ború elleni tiltakozás napján, Washingtonban és több más amerikai városban tünteté­sekre készülnek. Richard Kleindienst igaz­­ságügyminiszter-helyettes kö­zölte, hogy a szóban forgó napon a nemzetőrséget is se­gítségül hívják, ezenkívül 28 000 katonát vezényelnek Washington környékére. Vietnam népe folytatja a harcot ...Nguyen Ty _Csan.­­Észak-Vietnam első svédországi nagykövete, a Dagens Nyhe­ter című újságnak adott nyi­latkozatában kijelentette: Vietnam népe nem lát más kiutat, mint tovább küzdeni és fokozni a harcot a végső győzelemig. Megállapította, hogy a párizsi tárgyalások azért jutottak holtpontra, mert az amerikai kormány nem hajlandó tárgyalni az ideiglenes dél-vietnami kor­mánnyal. A vietnami háborúnak amerikai tervek szerint történő „vietnamizálása” keretében a saigoni bábkormány úgyne­vezett különleges polgári védelmi osztagokat szervez az országban Olaszországban egyre feszültebb a helyzet Közeleg az általános sztrájk napja Rómából jelenti az AP: Olaszországban egyre fe­szültebb a helyzet: közele­dik a november 19-ére meg­hirdetett általános sztrájk napja. Pénteken Torinóban és Milánóban sztrájkoltak és tüntettek a fémmunká­sok. Torinóban mintegy négy­ezer munkás vonult a tele­vízió-állomás épülete elé, öt bank is beszüntette munká­ját a városban, és a közle­kedési alkalmazottak is csak négy órát dolgoznak napon­ta. Milánóban a vasmunká­sok leállították a forgalmat az Alfa Romeo gépkocsigyár előtt. A banktisztviselők is sztrájkolnak. Elhagyták munkahelyüket az építőipa­ri munkások is. Minden jel arra mutat, hogy november 19., amikor a három nagy szakszervezet által meghirdetett általános sztrájk kezdődik, az olaszor­szági „forró ősz” csúcspont­ja lesz. MAGYAR SZÓ London egyetért Bonn úr politikájával A brit külügyminiszter reméli, hogy Brandt elképzelései előmozdítják a Kelet és Nyugat közötti feszültség csökkentését Bonnból jelenti a Tanjug. Michael Stewart brit külügyminiszter a Frankfur­ter Rundschau című nyugatnémet lapnak adott inter­jújában helyeselte az új bonni kormány keleti politi­káját. Kifejezte reményét, hogy Brandt célkitűzései hozzájárulnak a Kelet és a Nyugat közötti feszültség enyhüléséhez. Nem bocsátkozott azonban a Kelettel való kapcsolatok kérdéskomplexumának részletezésé­be. Elmondta, hogy Brandt megfogalmazása a két né­met államról a valóság el­ismerését jelenti. Ugyanak­kor egyetértett Bonn azon álláspontjával is, hogy nem lehet szó az NDK nemzet­közi jogi elismeréséről, mert a két német állam viszonya „különleges jellegű.” Hozzá­fűzte, hogy a német kérdést csakis az egész német nép szabad döntése útján lehet megoldani. Az NSZK és Lengyel­­ország kapcsolatait illető­leg a brit diplomácia fő­nöke megjegyezte, hogy a két ország közötti viszony javulása egész Európa szempontjából kívánatos volna, az Odera-Ne­isse határ elismeréséről pedig azt mondta, hogy az a végső megoldás része lesz. Hozzátette, hogy erről mégis a bonni kormány­nak kell döntenie. Az európai biztonsági ér­tekezlet összehívásával is foglalkozott. Hasonló állás­pontra helyezkedett, mint Bonn, szükségesnek látja, hogy az értekezleten — ame­lyet alaposan elő kell készí­teni — az USA és Kanada is vegyen részt. Stewart különben a jövő héten — Scheel, az új nyu­gatnémet külügyminiszter meghívására — Bonnson lá­togat. A franciák többsége visszavárja De Gaulle-t A SOFRES francia vé­leménykutató intézet kör­kérdésének eredménye sze­rint a lakosság 51 száza­léka sajnálja, hogy De Gaulle tábornok lemon­dott az elnöki tisztségről, 38 százalékuk reméli, hogy egy esetleges válság­ban ismét elfoglalja az elnöki széket, sokan vi­szont nem kívánják visz­­szatérését-A körkérdés rendezői kiváncsiak voltak arra is, hogyan vélekednek a fran­ciák De Gaulle és Georges Pompidou politikai néze­teiről. Az eredmény: a megkérdezetteknek 65 szá­zaléka szerint az ország politikája mitsem válto­zott, 28 százalékuk úgy véli, hogy bizonyos válto­zások történtek — főleg a belpolitikában. Jellemző a parlament összetételére vonatkozó vé­lemény is. A megkérde­zetteknek 52 százaléka úgy véli, hogy a nemzet­­gyűlés összetétele (a gaulle-isták vannak ben­ne túlnyomó többségben) nem tükrözi a mai fran­cia politikai helyzetet. Milentije Popovic fogadta a brit parlamenti küldöttséget Belgrádból jelenti a Tan­jug. Milentije Popovic, a Szö­vetségi Szkupstina elnöke, pénteken fogadta a George Samuel Lindgren lord ve­zette brit parlamenti kül­döttséget. A fogadáson jelen volt Terence Garvey, Nagy- Britannia belgrádi nagykö­vete is. A delegáció tagjait Bran­­ko Pešić, a belgrádi városi szkupstina elnöke is fogad­ta. A küldöttség ellátogat több horvátországi, bosznia­­hercegovinai, valamint Crna Gora-i városba és Banj­a bl­kára is. Utazási alapot létesíte­nek a mexikói diákok A Tanjug értesülései sze­rint a mexikói egyetemi hallgatók és a baloldali pártok tagjai egy úgyneve­zett utazási alap megte­remtésére gyűjtenek. E­b­­ből fedezik a politikai el­ítéltek külföldre való uta­zását. A kormány ugyanis fölkínálta a politikai elítél­teknek, hogy szabadlábra helyezi őket, ha azonnal elhagyják Mexikó terüle­tét. A börtönökben mintegy 200 politikai elítéltet tarta­nak fogva. Hírek szerint a kormány hajlandó szabad­lábra helyezni a tavalyi diákzavargások alkalmá­val letartóztatottakat, ha „önként” azonnal elhagy­ják az országot. A javasla­tot mintegy 100 ember, job­bára egyetemi hallgatók, tanárok, írók, közéleti mun­kások elfogadták. A Me­xikói KP néhány letartóz­tatott tagja azonban vis­­szautasította az ajánlatot. 3. oldal Tito elnök távirata Norodom Szihanukhoz Belgrádból jelenti a Tang jug. Josip Broz Tito köztársa­­­sági elnök a következő táv­iratot intézte Norodom Szi­­hanuk elnökhöz, Kambodzsa államfőjéhez: „A Kambodzsai Királyság függetlensége kikiáltásának évfordulója alkalmából Ju­goszlávia népei és a magam nevében nagy megelégedés­sel küldöm szívélyes üdvöz­letemet királyi felségednek és a baráti kambodzsai nép­nek. Őszintén kívánok ön­nek sok boldogságot és fel­virágzást a kmer népnek. Élek az alkalommal, hogy kifejezzem mély meggyőző­désemet, hogy az országaink közötti baráti együttműkö­dés, népeink és a világbéke érdekében, továbbra is ál­landóan fejlődik.” Külföldi részvéttávi­ratok Mitja Ribičičhez és Mirko Tepavachoz Belgrádból jelenti a Tan­jug. Mitja Ribičič, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, és Mirko Tepavac külügyi államtitkárt több részvéttáv­iratot kaptak külföldről a banjalukai földrengés alkal­mából. Mitja Ribičičnek a követ­kező államférfiak küldtek részvéttáviratot: Ahmad Etamadi afgán, Vilmar Raunsgaard dán, Jacques Chaban-Delmas francia, dr. K. A. Busia ghánai minisz­terelnök, H. J. Witteveen holland miniszterelnök-he­lyettes, Mariano Rumor olasz és Fock Jenő magyar mi­niszterelnök, Willy Brandt, az NSZK kancellárja, Per Borten norvég miniszterel­nök, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke, Olaf Palme svéd miniszterelnök és Ab­dul Razak Husszein malay­­siai miniszterelnök-helyet­tes. Mirko Tepavacnak a kö­vetkező államférfiak küldtek részvéttáviratot: U Thant, az ENSZ főtitkára, Abdela­­ziz Buteflika algériai, Kurt Waldheim osztrák, José de Magalhaes Pinto brazil, Gabriel Valdes chilei, Pana­­jotisz Pipinelisz görög, Aldo Moro olasz, Mitchell Sharp kanadai, Kicsi Aicsi japán, William Rogers amerikai, Willy Spühler szvájci, S. Mandlo tanzániai, Mahmud Rijad egyiptomi és Michael Stewart brit külügyminisz­ter, valamint Szabrudin Aga Khan herceg, az ENSZ me­nekültügyi főbiztosa. A holdutasok köszönete a belgrádi fogadtatásért Belgrádból jelenti a Tan­jug. Armstrong, Collins és Aldrin amerikai űrhajósok nem felejtették el a szívé­lyes fogadtatást, amelyben Belgrádban részük volt. Levélben köszönték meg a Metropol szállodavállalat ve­zérigazgatójának a vendég­szeretetet, amelyet irántuk tanúsított a Jugoslavija­­szálló személyzete. Az NDK kormánya a csehszlovákiai beavatkozásról A Tanjug berlini jelentése szerint a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya elégedett a CSKP intézkedéseivel, amelyeket a belső helyzet rendezése céljából hoztak. A jelenlegi csehszlovákiai állapo­tokat a Varsói Szerződés beavatkozása eredmé­nyezte. — Megelégedéssel állapít­juk meg, hogy a Csehszlo­vák Kommunista Párt eré­lyes intézkedéseket tesz, hogy a marxista—leninista elvek alapján, megszilárdít­sa egységét és igyekszik helyreállítani vezető szerepét a gazdaságban, a politiká­ban és eszmei téren — je­lentette ki Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egység­párt KB politikai bizottsá­gának tagja, az októberi for­radalom 52. évfordulója al­kalmából mondott beszédé­ben. Egyúttal bírált „egyes embereket”, akik revizio­nista módon a „tömbök logikájáról beszélnek”, ahelyett, hogy „az osz­tályban­ logikájáról” szól­nának. — Ezek az embe­rek nem tudják, vagy nem akarják megérteni az osztályharc dialekti­káját — mondta. A továbbiakban az új bonni kormány meghirde­tett politikájáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy Willy Brandt az első kancellár, aki elismeri a két német ál­lam fönnállását. Egyúttal bírálta a nyugatnémet kor­mányt és külügyminiszte­rét, mert nem hajlandók fölvenni a diplomáciai kap­csolatokat a Német Demok­ratikus Köztársasággal.

Next