Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)
1970-01-14 / 12. szám
A. oldal MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. jan. H. Az ablakok mindig zárva vannak... Nyomortanyák Franciaországban A Párizs környéki nyomortanyák egy évszázad óta alig változnak. A romos épületek tulajdonosai viszont nagy hasznot húznak belőlük, mert a külföldi munkások olcsó lakásokat keresnek, és a háztulajdonosok visszaélnek helyzetükkel. Ilyen állapotok uralkodnak a Párizs környéki Saint-Ouenban, Aubervilliers-ben és Saint Denis-ben. A háború után sok algérokká alakítsanak át. Az elbai munkás érkezett Fran- járás hosszadalmas és végső ciaországba. Nyomorúságos vonalon haszontalan is, mert szállodákban laktak, ame nem oldja meg a bentlakók íyek azonban a hatóság el- más, jobb elhelyezését elenőrzése alatt voltak. A Az ágyra járók szállodáibidonviliek „a bádogvárosnak tulajdonosai négerek, soknak nevezett nyomorta- algériaiak, portugálok és tornyák az algériai háború mészetesen franciák. Voltaidején keletkeztek. Az életképpen „rendes emberek”, körülmények olyan kétség nem tartoznak a földalatti beejtők voltak, hogy a sajtó zsarolókhoz, semmiféle maihadjáratot indított ellenük, fiához, csak éppen megzslarni a közvélemény felháborolják, kizsákmányolják tudását idézte elő. 1965-ben honfitársaikat, törvényt hoztak a „bádog- A Maliból származó néger városok” felszámolására, az T... testvérek nagy arányára azonban újabb formáiben folytatják tevékenységkött a nyomor, úgynevegüket. Egymás, után vásároltett „függőleges bádogvárojak a rozzant épületeket mások” létesültek. rizs környékén, de túladnak Az egykori nyomortanyák rajtuk, ha a városi hatásúnagyon is szembetűnőek voltak megszorítják őket. tak, a „függőleges bádogvá- ilyenkor másutt ütik fel tarosok” kevésbé. Rendszerint nyájukat, ők maguk persze egy rossz vagy romos állat az előkelő XVI. körzetben pózban levő régi épületben laknak Párizsban, és lakbeszállásolják el a külföldi rüket könnyedén kifizetik munkásokat. Főleg az akna- egy nyomortanyájuk jövekokról lehet megállapítani, delmébő. A számadásuk hogy az ágyrajárók nyomor egyszerű: az ágyakat havontanyájává változtattak egy ta 70 és 100 frankért adják épületet, mert az emeletes bérbe és egy épületben 400 ágyak miatt az ablakokat 100 embert helyeznek el. nem lehet kinyitni ezeken A nyomorúságos tömegaz épületeken. Csak akkor szállásokat előkelően „ottfedezik fel őket, ha a szomhonnak” nyilvánítják. Az szédok panaszt emelnek a egyik ilyen egyemeletes nyomortanyák tulajdonosai „otthonban” 38 szenegáli és ellen, mert a túlzsúfolt épü- mauritániai lakik. A földtetekben lakók járása-mené- szinten valaha műhely volt, se bőszíti és zavarja a szem- Jelenleg tíz egymás fölé soszédokat, rakoztatott ágyon „laknak” Ha törvénnyel fel lehetett a bérlők. Az egyik emeleti számolni a hagyományos szobában, amelynek terüle„bádogvárosokat”, ezeknek te nem egészen 12 négyzet- az új nyomor-tanyáknak a méter, nyolc ágy van. Két megszüntetése jóval nagyobb ágy zárja le az ablakot. Lenehézségbe ütközik, mert a végét csak az ajtón át kaptörvény védi a magántulajnak. Ilyen a helyzet a többi dönt. Mellékutakon járva nyomortanyán is. A lakók kell megoldani a problémát. 150 frank lefizetése ellene A városi vezetőségnek hétben kapnak bebocsátást, törvényes eszköz áll a ren- ennyit fizetnek a felvétel értdelkezésére: az egészségügyi és havonta 70 frankot az rendeletekre hivatkozva kö- ágyhasználatért, vezetheti a tömegszállások A lakók „szervezettek” bezárását, vagy pedig a vá- egyikük azzal van megbízva, vosrendészeti szabályokra ki- hogy kapcsolatot tartson avatkozva tilthatja meg, hogy tulajdonossal és havonta azegyes épületeket gumiszál adja neki a lakbért. A nyomortanyákon némi közösségi élet alakul ki: befogadják a munkanélküli honfitársakat, enni adnak nekik, sőt valamennyi zsebpénzzel is ellátják őket. A segélyezett azután, ha munkát kap, maga is hozzájárul a bajba jutott társak megsegítéséhez. Nem hagyják magukra a betegeket sem, mert egy-egy tömeglakásban rendszerint nemcsak azonos országból, hanem ugyanarról a környékről származó emberek találkoznak össze. A „függőleges bádogvárosok” fertőzésszerűen terjeszkednek. Ha egy ilyen uzsorás kezébe kerül egy épület, a környező házak lakosai elmenekülnek. A kiürülő házak értéke rohamosan csökken, és tulajdonosuk boldog, hogy ha egy tömeglakás-vállalkozónak el tudja adni, és a környék ily módon ágyrajárók nyomortanyájává alakul át. A nyomortanyák lakosai főleg marokkóiak és algériaiak. Egyikük elmondta, hogy már öt éve vándorol egyik tömegszállásról a másikra, 3,50 frank órabére van, és nem tud jobb elszállásolást szerezni magának, mert havonta legfeljebb 70 frankot tud fizetni egy ágyért. Michele ANDREANI A holland papok a nősülésért A most lefolyó holland zsinatot megelőzően a püspöki kar levelet intézett a papokhoz, amelyben közölte, hogy az utóbbi két évben 400 lelkész hagyta el állását és új hivatást keresett magának. Ugyanakkor az elhalálozott papok száma meghaladja a felszentelt papok számát A püspöki kar levele említést tesz arról is, hogy a papság körében bizonytalanság és félelem nyilvánul meg, mert szerintük az egyház nem felel meg a mai világ követelményeinek, más lelkészek viszont arról panaszkodnak, hogy az egyház a hagyomány lényeges értékeit veszíti el. A holland zsinat azt igazolta, hogy a jelenlegi válság lényegét a papság helyzete képezi. A zsinat elé terjesztett beszámoló egy haladó szellemű új theológiát sugalmazott és ugyanakkor megállapította, hogy az ismertetett álláspontok még „bizonytalanok”. A jelentés javasolta: „A nők is betölthesznek egyházi hivatásokat, mindazon helyeken, ahol kinevezésük nem okoz problémát.” A jövőben — folytatta a jelentés — azt kell irányelvnek tekinteni, hogy a nők is betölthetnek minden egyházi tisztséget.” A püspöki kar kiáltványa erre vonatkozóan szintén bizonytalanságról tanúskodik: „A katolikus hagyomány azt tanítja, hogy csak férfi lehet pap. Véleményünk mégis az, hogy a nőket is be kell fogadni lehetőleg minden egyházi állásba.” A püspöki kar szemére veti a beszámoló szerzőinek, hogy a pápa szerepét úgy tüntetik fel, mintha az egyházfő „az egyesült egyház főtitkára volna”. Az egyház legégetőbb kérdését január 7-én tárgyalta a zsinat, nevezetesen a papok nőtlenségének ügyét, amely alaposan felbolygatta a holland katolikus egyházat. Nemcsak arról volt szó, hogy lehetővé tegyék nős embereknek a papi hivatás betöltését, de arról is, hogy már felszentelt varrók is megnősülhessenek, mertez a jelenség mind gyakoribb Hollandiában. A zsinat elé terjesztett javaslat azt kéri a püspöki kartól, hogy tegyen iyen irányú intézkedéseket, függetlenül attól, hogy másutt milyen vélemény alakul ki a papok nősüléséről. Alfrink bíboros a következő megjegyzéseket tette erre vonatkozóan: — A papok nőtlenségi fogadalma a római katolikus egyház alapjaiba van ágyazva és ezért nem lehet felelőtlenül tárgyalni róla. VI. Pál pápa is kitért a kérdésre december 15-i beszédében, és tudatta, hogy a kérdést tanulmányozzák. Hollandiában két ellentétes irányzat alakult ki, és a zsinatnak mindkettőt figyelembe kell vennie. " A zsinaton elhangzott felszólalások legyenek mértéktartók, mert a sajtó közlései azzal a veszélyivel járnak, hogy pontatlan értesülések kerülnek a nagyközönség elé. A püspökök részt vesznek a vitában, azonban kijelentéseiket ne tekintsék irányelvnek. A holland püspöki kar január 13-án ül össze, hogy megvitassa a zsinaton elhangzott javaslatokat. (Le Monde) Halálos kacsintás Egy brémai kereskedő,bódult meg a tolakodó férfiszomszédnőjének egyetlen kaacsintása miatt elvesztette fe- Zeht nemi erőszak kísérleségét. Az éjszaka hazatérő lete miatt citálta bíróság elé és kissé italos Ferdinand Zeh az ügyész. Ezt a szégyent a véletlenül összetalálkozott kereskedő felesége annyira ugyancsak esti összejövetel a szívére vette, hogy ön„. , , , „ ..... gyilkos lett. Hol hazaérkező szomszédnője . ,, . .... . .... . , ,. . , A szomszédnő a bíróság vel, aki rákacsintott. A ka előtt a tanácselnök kérdésécsintást bátorításnak tekintőre ezt felelte: — Kérem, én Zeh erre benyomult a nő mindig kacsintok, ha egy lakásába. A szomszédnő íjS„tikod,01 van ^*TM**«- Ez , . ,, „ , ideges jelenség nálam, de azonban felháborodott és az egyéb jelentősége egyáltalán rendőrség segítségével sza-1 nincs... Kivégzése előtt a Faustot olvasta Új részletek Rosa Luxemburg haláláról A stuttgarti televízió a múlt év januárjában egy két részből álló dokumentáris jellegű filmet pergetett Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg halálának 50. évfordulója alkalmából. Dieter Ertel szerkesztő 1965 óta kutatott tanúk után, okmányokat tanulmányozott és végül azzal a történelmi megállapítással lépett a tévé nézőközönsége elé, hogy Hermann Wilhelm Souchon egykori tengerészhadnagy volt az, aki 1919. január 15-én lelőtte Rosa Luxemburgot. A néhai hadnagy és jelenleg nyugalmazott ezredes, aki nyugdíját Bad Godesbergben élvezi, most rágalmazási pert indított a tévé és szerkesztője ellen. Souchon tagadja az ellene felhozott vádat, amelyet, természetesen, bíróságilag már nem lehet érvényesíteni, hisz a bűntett azóta elévült. Souchon a tévéjáték betiltását követelő és egyben 20 000 márka kártérítést. Waldemar Pabst nyugalmazott őrnagy kijelentése szerint Souchon lőtte le Rosa Luxemburgot. Az utasítást ő maga, Pabst adta ki, 1919. januárjában. Erről 1959 végén nyilatkozott a volt őrnagy dr. Günther Nollau előtt, aki a német kémelhárító szervezet, az úgynevezett Szövetségi Alkotmányvédő Hivatal alelnökeként feljegyzést készített a vallomásról- A Spiegel kivonatosan közli a jegyzőkönyvbe felvett nyilatkozatot. Pabst 1919 januárjában a lovasgárda lövészhadosztályának volt a vezérkari főnöke. A berlini utcai harcokról és Rosa Luxemburg haláláról a következőket mondta: — Személyesen hallotta szónokolni Karl Liebeknechtet és Rosa Luxemburgot Berlinben, mert polgári ruhába öltözve elkeveredett a hallgatóság közé. Az úgynevezett Spartacus mozgalom két vezetőjéről megállapította, hogy rendkívül veszélyesek, mert hasonló képességű szónokokat és vezetőket nem tudtak ellenük sorompóba állítani. Ezután elhatározta, hogy véget vet káros tevékenységüknek. Utasította a berlini Schöneberg negyed polgárőrségét, hogy tartóztassák le őket és vezessék hadosztálya főhadiszállására. Nem voltak a lakásukon ellenben 1919. január 15-én a polgárőrök felfedték és elővezették őket. Először Liebknechtet fogták el, aki a kihallgatáson tagadta kilétét. Miután a ruháján megtalálták a monogramját, beismerte személyazonosságát. Ezután vezették elő Rosa Luxemburgot, aki nem tagadta személyazonosságát és igen bátran viselkedett Pabst őrnagy azt tervezte, hogy Liebknecht megöletését úgy hajtja végre, mintha szökés közben lőtték volna le, Rosa Luxemburg kivégzését pedig úgy kívánta beállítani, mintha a „feldühödt tömeg” végzett volna vele. Pabst állítása szerint a két áldozat nem találkozott egymással főhadiszállásán, az Eden Szállodában, és nem is tudatta velük, hogy milyen sorsot szánt nekik. Rosa Luxemburg megsejtette, mi vár rá. Elszállításáig Pabst szobájában ült és egy sarokban Goethe Faustját olvasta. Előbb Liebknechtet szállították el, utána Rosa Luxemburgot. Pabst szerint nem szándékozott Rosa Luxemburgot megveretni, de a gárdalövészek közül egy bizonyos Runge, aki a szálloda bejáratánál teljesített őrszolgálatot, Petri százados utasítására puskatussal fejbe verte Rosa Luxemburgot, úgyhogy eszméletét vesztette. Pabst azért ellenezte a foglyok megkínzását, mert a szállodában akkoriban vendégek is tartózkodtak, többek között Bülow herceg, az egykori kancellár. Liebknecht halála úgy következett be, ahogy azt már többször részletesen megírták. Rosa Luxemburg halálának körülményei ellenben mindeddig nem voltak pontosan ismeretesek. A felbőszült népet Souchon tengerészhadnagynak kellett volna megszerveznie. Meghatározott helyen várta a teherkocsit, amelyen Rosa Luxemburgot szállították. A gépkocsi megállt és Souchon pisztolyával agyonlőtte az eszméletlen Rosa Luxemburgot. A forradalmár asszony holttestét ezután egy csatornába vetették. Mindeddig az volt a hiedelem, hogy Vogel főhadnagy lőtte le, ami azonban téves — fejezte be Pabst őrnagy nyilatkozatát. (Der Spiegel) Rusk tanár úr Dean Rusk, aki Kennedy és Johnson elnöksége alatt a külügyi államtitkár felelős állását töltötte be, ezentúl Georgia állam egyetemén a nemzetközi jog tanára lesz. A tanszéket csak szeptemberben foglalja el, azonban már most hallatszanak hangok ellene. Dean Ruskot kilenc szavazaattal négy ellenében megválasztották az egyetem tanárának, évi 45 000 dollár fizetéssel, habár Lester Mtađdox, Georgia állam kormányzója ellene szegült Rusk kinevezésének és kijelentette: — Mondom Önöknek, az ellene folytatott harc csak most kezdődik. Rusk ellenlábasai három pontba foglalták ellenvetéseiket. A volt államtitkárt túlzottan szabadelvűnek tekintik, másodszor felhozzák ellene, hogy nem szerzett jogi diplomát, és végül de nem utolsó helyen szemére hányják, hogy Margaret Elizabeth nevű leánya 1967-ben egy négerhez, Guy Smith-hez ment férjhez. Smithné Kolumbiában él és a marylandi egyetemen aszszisztens, míg férje alhadnagyként helikopter-pilóta Vietnamban. A volt államtitkár nyomban elfogadta egyetemi megválasztását, és december 29- én kijelentette, hogy ez „számára megtisztelő”. Rusk a Dawidson kollégiumot végezte el Észak-Carolinában, majd Angliában az oxfordi egyetemen és Németországban folytatta, de nem végezte be tanulmányait. A 60 éves volt államtitkár most fejezte be viszszaemlékezéseit John Kennedy és Lyndon Johnson korszakáról, a kongresszusi könyvtár számára. Maddox kormányzó Rusk kinevezésével kapcsolatban még megjegyezte, hogy kinevezése „több éven át tartó ellentéteket fog szülni”. (TT. S. News and World Report) Dean Rusk