Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)

1970-01-03 / 1. szám

4. oldal fiz idegenlégióból jövök! Egy újvidéki fiatalember megdöbbentő életútja Tormási László 27 éves új­vidéki fiatalember néhány nappal ezelőtt, pontosabban december 25-én még a fran­cia idegenlégió kötelékeibe tartozott. — Most szöktem meg az idegenlégióból! — mondotta két nappal később, amikor betoppant szerkesztőségünk­be, hogy elmesélje élete utóbbi három esztendejének viszontagságait. — Áthelyezést kaptam Af­rikába, CSAD államba, ahol most belvillongások vannak. Semmi kedvem sem volt, hogy ott pusztuljak el cél­talanul, értelmetlenül egy af­rikai őserdő úttalan útjain, és ezért a párizsi repülőté­ren kereket oldottam, s íme most itt vagyok. Négy esztendővel ezelőtt távozott külföldre Tormási László, s mint annyi más jugoszláv fiatalember, sze­rencsét akart próbálni a nagyvilágban, jól kereső munkát vállalni, hogy aztán megszedve magát visszatér­jen feleségéhez, gyermeké­hez. Ehelyett az idegenlégió hálójába került. Holnaptól kezdve több folytatásban Tormási László elmondja olvasóinknak: — Hogyan­­másították meg személyazonosságát. — Hogyan feledtették el vele, hogy valaha is létezett Tormási László; — Hogyan tanították meg Korzikán a gyilkolás mester­ségére; — Hogyan került Tahiti szigetére, a franciák atomkí­sérleti telepére; — Elmondja, mit csinálnak a jugoszláv fiúk az atomte­lepen ; — És végül beszámol, ho­gyan sikerült kiszöknie Fran­ciaországból, és hazatérnie. MAGYAR SZÓ Szombat, 1970. január 3. Ismét rombolt a földrengés Banjalukában Az óév utolsó napján 14 óra 19 perckor erősebb föld­rengés rendítette meg Ba­­njalukát. A belgrádi szeiz­mológiai állomás adatai sze­rint a földlökés erőssége 6 fok volt, vagyis a legerősebb az október 27-i katasztrofá­lis földrengés óta. A föld­rengést Zenicán, Jajcén, to­vábbá Eszéken, Djakovón, Nova Gradiškan, Slavonska Foligán és más Száva men­ti helységekben is érezni le­hetett. A földrengés következté­ben Banjalukán a súlyosan megrongált épületek többsé­ge összedőlt, a többiek pedig még jobban megrongálódtak. Az emberek ezrei kiszalad­tak az utcára, és sokáig ácso­rogtak az ólmos esőben, majd visszatértek otthonuk­ba. A banjalukai egészségház közölte, hogy a földrengés­kor egy 80 éves asszony meghalt, valószínűleg a nagy izgalomtól. Ezenkívül öt em­ber megsérült. Az óvárosban két múzeumépület összedőlt, de ezek már amúgy is rom­bolásra voltak ítélve. Egy trafóállomás kigyulladt, több kirakat betört. A városi polgárvédelmi bi­zottság betiltotta a tömeg­gyűléseket, mindaddig, míg nem bontják le a megron­gált épületeket, így lemond­tak valamennyi szilveszteri rendezvényt. A bizottság a Szocialista Szövetség közsé­gi választmányával együtt megkezdte a lakosságnak a súlyosan megrongált épüle­tekből való gyors kilakolta­tását és ideiglenes elhelyezé­sét A polgárvédelmi bizottság ezenkívül elhatározta, hogy elhalasztja a tanítást vala­mennyi iskolában, amíg szak­bizottság meg nem vizsgálja, hogy mennyire rongálódtak meg a tanépületek a decem­ber 31-i földrengéskor. Va­­­lamennyi munkaszervezet ma is dolgozik, tekintet nélkül­­ arra, hogy már előre ledol­­­­gozta ezt a szombatot. A földrengés sújtotta vá­ros az újévet újabb hótaka­róval várta, szilveszter éj­szakáján ugyanis 25 centi­méter hó esett. A város la­kói a szilvesztert otthonuk­ban töltötték, mert a pol­gárvédelmi bizottság betil­totta a tömeggyűléseket. Az újabb földrengés több kárt okozott a többi földrengés sújtotta faluban is. Laktašon és Triben négy épület ösz­­szeomlott, több ház pedig még jobban megrongálódott. Emberáldozat azonban sze­rencsére nem volt. Szilveszter éjszakáján Ba­njalukán négy újszülött lá­tott napvilágot, három lány és egy fiú. Mind a négyen lakókocsiban születtek. Az országban és külföldről tovább érkezik a segély. A Prohand nyugatnémet cég képviselője tízezer márka pénzsegélyt adott át a frei­­burgi jugoszláv konzulnak. Az új-zélandi Vöröskereszt 2000 dollár pénzsegélyt kül­dött a földrengés sújtotta vi­déknek. A lucani Milan Blagoje­­vic vegyipari gyár újévi jó­kívánság helyett 3000 dinárt juttatott el Banjalukára. A belgrádi mezőgazdasági in­tézet pedig 500 dinárt adott a banjalukai mezőgazdasági intézetnek. A pancsovai vegy­ipari gyár szakszervezete ajándékcsomagokkal kedves­kedett a banjalukai gyere­keknek, 50 000 dinár értékű ruhát és élelmet küldött ne­kik. A munkaközösség le­mondott egynapi keresetéről, a földrengés sújtotta lakos­ság javára. A gyárnak ez már a harmadik segélyük. Vidám szilveszter az orszt­an (Folytatás az 1. oldalról) szebrajevóiaik még ezt sem élvezhették. Az autós laikusok a váro­son üdvül szilvesztereztek, a tengerpartra és a hegyi üdü­lőikbe utaztak. Nyolc újszülött Szkopjéban A macedón főváros lakói is vidáman töltötték el a szilveszter éjszakát. A vi­dám hangulathoz nagyban hozzájárult a gyönyörűen földíszített város. A ven­déglők, a kávéházak, klu­bok, vállalatok és intézmé­nyek helyiségei is tömve volta­k ugyan, a város lakói­nak többsége mégis otthon­­ búcsúzott az óévtől rádió és televízió mellett. Ezúttal az újév éjszakája­­ Szkopjéban nem volt olyan ,,termékeny”, mint az előző­­ években. A városban nyolc­­ új lakos született: négy lány­a és négy fiú. Sok zágrábi a tengerre utazott Zágrábban a Szilveszter ezúttal is igen vidám volt. A város lakóinak többsége az újévet otthon várta a te­levízió és rádió, gitár és har­monikazene mellett, sült malaccal és pulykával, sör­rel, borral. A házakból még reggel is zeneszó hallatszott A város szállodái, ven­déglői is tömve voltak. Több zágrábi a szilvesztert az ad­riai tengerparton vagy kül­földön töltötte. A szlovének a hegyekben vigadtak Szlovéniá­ban az új esz­tendőt sokkal ünnepélyeseb­ben és vidámabban várták, mint az előző években. A köztársaságban úgyszólván egyetlenegy vendéglő sem akadt, sem a városokban, sem a hegyekben, amely nem lett volna tömve az utolsó helyig, és ahol a in­­gadozás ne tartott volna el a reggeli órákig. Sokan a szilveszter éjsza­kát téli üdülőkben töltöt­ték, itt a jegyek már decem­ber elején elkeltek. A hegyekben a vidám han­gulatot még teljesebbé tet­te az újabb havazás. Ez na­gyon kedvezett azoknak, , akik az ünnepet síeléssel akarták eltölteni. Az óév utolsó napján ugyanis át­lag 13 centiméter hó esett. A Kredaricón a hóta­karó vastagsága eléri a 290 cen­timétert. A szilveszter tehát igazi téli hangulatban telt el. Aki a föld mélyében ünnepelt Csak ranigy nehézség árén tudtunk eljutni e Svrilju­g melletti Repajikocara bar­langhoz, ahol Mulutin Velj­­kovic, Európa-csúcsot meg­döntő barlanglakónk, tölti a szilvesztert. Fiat a 750-es gép­kocsun­k­kal nem tudtuk át­törni a nagy shótork­asírakatt, d­e egy szamár segítségével mégis eljutottunk e barlan­giig. Az út kerek három óra hosszat tartott, egész idő alatt 90 kilométeres sebessé­gű­­kősava fújt. Az óév utolsó napja, 19 óra 55 perc. — Agyonfagy­va és a hótól átázva jó estét kívántam Miluitinne­k — ter­mészetesen telefonon. — Jó estét — válaszolta Millutin —, dermesztő hideg lehet a földön, én is fázom, mert ebben a pillanatban ér­keztem meg. Az előbb ugyan­is áthatoltam ez alagúton, amelyet kezd megtölteni a víz, úgyhogy most fölszere­lésem csupa víz lett. Enged­jék meg, hogy levessem, és főzzek magamnak egy kávét. Majd jelentkezem, ha befe­jeztem. 1 20 óra 30 perc. — Halló, hallló, én felké­­­­szültem az újévázásra. ! Van-e zenétek, hogy ezt az­­ ünnep előtti hangulatot még teljesebbé tegyük? Litjilkeraen halogatta a szó­rakoztató és népzenét, utá­na eljött a varsana ideje. Ekikor elégedetten közölte­­ velünk, hogy gulyást eszik s­­kétszersültte­l. 21 óra 45 perc. — M­ilu­­tin újból jelentkezett és is­mertette naplóját. — Naplómnak eddig 386 oldala telt meg, minden ol­dalán 60 sor van. Elsősor­ban az éghajlati és hidroló­giai adatokat jegyzem fel, a magaimmal hozott állatok vi­selt­edését, ezenkívül írok a fölszerelésemről, étkezésem­,­ről és jómagamról is. — Amikor azt mondom,­ hogy mag­amról, akkor az el­ső szerelmemre gondolok. So­k évvel ezelőtt történt. Volt egy lány, akiihez nem mertem közeledni, és sok idő tel­t el, mire rájöttem, hogy valami szépet kel­l neki mon­danom. A szép szerelmi val­lomást a Zajecar melletti Knaljevice hegyen gyakorol­tam be, de a kissilány úgy megijedt tőle, hogy rögtön elszaladt. Elmondta barátnői­nek is, úgyhogy ezután egész Zajecar-szerte féltek tőlem a többi lányok is. 23 óra 48 perc. — Milutin megkapta az el­ső jókívánsá­got. Segédje, Vuikosar Pau­­novda, kívánt neki először boldog új évet, valami­­vel éjfél előtt Utána a svrljin­gi községi szkupstina tisztviselői csatlakoztak hoz­zá, ezután megkezdődött a másodpercek számlálása: még hat másodperc, még öt, négy, három, kettő, egy... és am­ikor Milhítin föllkitáiltott: Bol­dog új évet kívánok mind­annyitotokna­k, ahányan csak vagytok a föld felszínjén! 0 ária 15 perc: — Engedjé­tek mag, hogy minit miniden egoista, visszaéljek jóságo­tokkal, és magatokra hagy­jalak, amíg megfőzök egy kávét. Utána majd még egy kicsit elcsevegünk, míg le nem iszom magam. És a beszélgetést e mellett a második kávé mellett be is fejeztük. B. M. Zenekarok a nisi utcákon A m­aiok az idei szilvesz­terit is reggelig tartó, visga­­dozá­ssall töltötték. Régi szo­kás szerint a mai cigányok házról házra jártak,­­ az ut­cákon az emberek mindenütt kólót táncoltak. Az idő igen szép volt, úgyhogy a­z új év első napjait sokan a környe­ző üdülőikben töltötték. A hajósok Jókívánságai Ru­jescában a hajósok rá­diója útján szerte a Világból több ezer jugoszláv tenge­rész kívánt boldog új évet otthionmanardt családjának. Becs­lések szerint csaknem 8000 tengerész várta az új évet a jugoszláv tengerészet kereskedelmi hajóin, néhány ezer pedig külföldi hajókon. A vendéglőkben, szállodákban horribilis összegekbe került a szilveszterezés, de vigadni otthon is lehet­­.­­A fiatalok csókkal kívánnak egymásnak boldog új évet Az idősebbek többsége a tévé mellé húzódott szilveszter Nem ok nélkül esett a Télapó választása erre a lányra

Next