Magyar Szó, 1970. február (27. évfolyam, 30-57. szám)
1970-02-01 / 30. szám
Vasárnap, 1970. febr. 1. MAGYAR SZÓ Ősi és mégis új Afrika KÖLCSÖNVETT RIPORTUNK TANZÁNIÁRÓL, TITO ELNÖK AFRIKAI ÚTJÁNAK ELSŐ ÁLLOMÁSÁRÓL VICTORIA NYANZA — mutattak a tengernek tűnő végtelen vízre, óriás sziklák a természet csodálatos, évezredek faragta, csiszolta szobraiként emelkednek ki a vízből. Ha észak felé, balra nézünk, valahol a távolban Uganda, ha jobbra, Kenya partját mossa a tó vize. Három ország osztozik a Victoria-tavon. Száztízszer nagyobb a Balatonnál. Háromszázhúsz kilométer a hoszsza és 275 kilométer a szélessége, de mélysége „csak” 80 méter. A műhold fejű lány A kapuban egy műholdfejű, bűbájos nő fogad. Ne csodálkozzunk ezen a frizura elnevezésen, szerintem csak így lehet jellemezni. A fiatalasszony fején a haj apró négyszögekre van osztva, ■ mindegyik négyszögből kis villámhárítóként égnek áll az összesodort haj. Divatos frizura, sok munkával jár a fésülése. A teremben — kultúrházféle — rengeteg a nő. Hat éve csak, hogy a mwanzai asszonyok szervezkedni kezdtek. Most azon munkálkodnak, hogy MINÉL TÖBB NŐ tartson tojós tyúkokat, nyissanak üzleteket és tanulják meg, mi a kereskedelem, s vegyenek részt a szervezett gyapottermesztésben. Kosárfonásra, varrásra oktatják őket, felvilágosító előadásokat tartanak és megnyitották az első, huszonöt gyereket befogadó szerény kis óvodájukat is. Este kimegyünk a nagy udvarra, ahol a leány-közép- iskola növendékei adnak műsort. Szoknyájuk népviselet, különböző mintájú zöld anyagból (a zöld Tanzánia színe) tekerik magukra, de blúzuk, mint a világ minden részén az iskolás lányoké, fehér. A tóvidéken élő törzsek dalait, táncait mutatják be. Két lány térdel az ősi afrikai ütőhangszer, a dob előtt és adják az ütemet. Riónként az egyik lány sípjellel irányítja a tánc menetét. Valahányszor látom, megállapítom: vérükben a tánc. Hófehérre meszelt arccal járják a lánnyá avatás táncát. • Fergeteges sikere van a menyasszonytáncnak. Története: az asszonyok az eladó leányt bevezetik az aszszonyi élet rejtelmeibe. Erősen erotikus ez a jellegzetes táncjáték, a 16—18 éves lányok gátlástalanul, természetes mozdulatokkal járják. Csodálatosan mozognak, csont nélkülieknek tűnnek, a dob pereg, egyre vadabb ütemet diktál, s a lányok szinte extázisban a végkimerülésig követik ... Aztán hirtelen csend borul az udvarra. Végigpillantok a férfi nézőközönségen. Csillog a szemük, ünnepük a lányokat. Na, milyenek az afrikai nők? ■— látom a kérdést tekintetükben. Büszkék rájuk. Szukuma ország Néhány kilométernyire a várostól egy virágzó völgyben meglátogatjuk a Rosary kollégiumot. Az ország minden részéből idejöhetnek a tanulmányi követelményeknek megfelelő középiskolás lányok. A tanítás ingyenes, az álam fedezi. Az igazgató, s a tanárok zöme külföldi. Fiatal tanzániai lány vár a kapuban — megkérdem, hányadikos. Kuncog. Matematika tanár. Olyan gyerekképe van. Igen, nemrég végzett. Az első új tanárgenerációhoz tartozik. Fokozatosan veszik át az iskolákat. Megismerkedem egy miszszionáriusok által fenntartott leányiskolával is, mert ilyenek is működnek még. A Musoma-i úton megyünk tovább. A falvak szegényesek, de tiszták, a fűre leterítve — hogy a nap fehérítse — szárad a ruha. Ezen a környéken, Butiamában született a Mwalimu — a tanító, azaz Nyerere elnök, a zanafci törzs főnökének 26. fiaként —, említik büszkén.Letérünk a főútra. Bajorában állunk meg, ahol egy afrikai falumúzeum létesül. Az ország legnagyobb törzse a csaknem másfél milliós szukuma törzs. Évek óta gyűjtik használati tárgyaikat, népi emlékeiket. Kör alakú épületben helyezik el a huszonnégy törzsfő címerét, s egy másik, hagyományosan pálmalevéltetős épületbe kerülnek a régi edények, a hatalmas, formás GABONATARTÓK, hal és rákfogó kosarak, famozsarak, fa merő- és merőkanalak, fafésűk (ma is ilyeneket használnak). A környéken elejtett vadállatok bőre díszíti a falakat, a magasban óriáskígyó bőre fut körbe. Biztatnak, üljek le egy ébenfarönkre. Kényelmesen elhelyezkedem rajta. Kattog a fényképezőgép , megörökítenek egy híres törzsfő trónján... Még több háromlábú, engem régi szuszerszékre emlékeztető ülőkére mondják, hogy egykor szentségtörés lett volna a törzsfőn kívül bárkinek is használnia. Dobgyűjteményük óriási a szó minden értelmében, másfél méteres is látható. Ismeretes, hogy az afrikaiak hallása rendkívül kifinomult a szomszéd falu dobjelzésére is felfigyelnek. A kör alakú ház mellett bekerített kis zöld tér jelzi, hogy a gazda a szukuma törzs hagyománya szerint a ház kertjében van eltemetve. Banánkultusz A város vezetői felajánlják a város hajóját, hogy azon menjek Saana szigetére. — Nem fél a krokodiloktól? — kérdi a kis hajó kormányosa, mikor beszállunk. Nem tréfál, az öbölben bizony nem ritka a krokodil. Jó lenne megfürdeni. —• Azt nem! — tiltakozik Agatha, a kis rendőrlány, betegséget ne vigyen haza. Saana szigete rezervátum. Védett teaxitet, a nemzeti parkokból is hoztak ide vadállatokat, és a környék legszebb madarait is ide szoktatták. Mintha Noé bárkáját nyitották volna ki, csak az őrök élnek e Robinson-szigeten. A bébielefánt éppen fürdik, a szikláról ki tudja, milyen nevű koronásfejű tarka madár figyel, az orrszarvúak lomhán mozognak, a zsiráfok szabadon sétálnak, csak az oroszlánok megközelíthetetlenek ■— szerencsére __ ... A toultúrház udvara, akárcsak egy hangyaboly — nyüzsögnek az asszonyok. Számos kis csoportban guggolnak, ülnek a földön, amerre nézek, mindenütt főznek hatalmas edényekben. Banánhegyet pucolnak, édes burgonyát hámoznak, belenézek a három téglán álló edényekbe, de bizony más, mint a mi itthoni főztünk, az illatok azonban csábítóak. Az hittem, az ebédmeghívás néhány személyre szól, de kiderül, az asszonyok elhatározták, hogy engem ismertetnek meg a tóvidék ételeivel. Felosztották maguk között, ki mit hoz, mit főz. Terülj asztalkám — és előttünk párolognak az afrikai háziasszonyok remekei. Sáfránysárga húsú hal a Victoria-tó legízletesebb felata, a kuka a mi paprikáscsirkénkre emlékeztet, a leveses húsokhoz ugalit, sűrű kását adnak, a kassaya fehér húsú, ízletes gyökérféle, banán hússal, banán tarkababbal, banán csirkével... —• Milyen banánételeket főzünk? — kérdik. S mikor én azt mondom, hogy nálunk a banán luxus, álmélkodnak. Itt a legolcsóbb népeledel,, ezernyi elkészítési módját ismerik. Azt mondják, a Victoria partján a gyerekek banánpálma alatt születnek, nőnek föl és élnek. A mátoké, a banánfőzelék íze a szülőföld íze, feledhetetlen. Tito elnök afrikai körútjának térképe 3. oldal Dr. Julius Nyerere Tito elnök a múlt héten, afrikai körútjának első állomásán, Tanzániában, Julius Nyerere elnök vendége volt. A kelet-afrikai ország államfője a kontinens határain túl is rendkívül nagyra becsült és ismert politikus. Neve egybeforrt Tanzánia függetlenségének kivívásával, önálló szocialista fejlődésével és békés, el nem kötelezett külpolitikájával. Az élet azt követelte tőle, hogy államférfi legyen, de ugyanúgy lehetett volna jogász, szociológus avagy költő is... Shakespeare fordításaival bebizonyította, hogy a szuahéli nyelv semmivel sem szegényebb bármelyik világnyelvnél. Nyerere elnök egész életútját a harc jellemzi. Sok ellensége volt — hatalmasok és eszközeikben nem válogatók is —, ő azonban valamennyiüket néptribüni bölcsességgel, erőszak nélkül győzte le. Talán éppen azért, mert mindig a nép volt a legfőbb támasza, amelynek határtalan bizalmát és szeretetét élvezi. A nép körülrajongja, mint gyerekek tanítójukat. Ezért is nevezik „Mwalimu”-nak (tanítónak). —, Tanzániaiaknak kell maradnunk — ez a közkedvelt jelszava, amely talán magában foglalja országa, de egész Afrika emberfölötti harcát is, hogy a „fekete földrész” országai is bekapcsolódhassanak a náluknál modernebb, hatalmasabb, de igazságtalanabb világ folyamataiba. Nyerere belátta, hogy Tanzánia számára a szocializmus jelenti a fejlődés útját. Sajátos szocializmusának lehetőségét a hagyományos afrikai közösségben, az „ujamaában” lelte meg, amelyben mindig rendkívül fejlett volt a közösségi szellem, a munka kultusza és a közösség minden tagjáról való gondoskodás. „Függetlenség, összetartás és munka” — ebben foglalható össze Nyerere politikai elképzeléseinek lényege. A „nagy tanító” azonban nem jár a fellegekben, nagyon is tudatában van az akadályoknak és a nehézségeknek. Mindig csak azt ígéri és tervezi, amit meg is tud valósítani. Mégis meg van győződve, hogy hazájának és egész Afrikának is a maga útján kell haladnia. — Barátságban akarunk élni minden országgal, de sohasem fogjuk megengedni, hogy barátaink határozzák meg, kik az ellenségeink — mondotta 1965-ben pekingi látogatásakor. Talán ez a mondat fejezi ki legmagvasabban Nyerere külpolitikai elképzelését, ragaszkodását az el nem kötelezettség még Bandungban lefektetett elveihez. 1922-ben született Tanganyikában. A középiskola befejezése után a kampalai egyetemre iratkozott, majd Edinburghban angol nyelvet és irodalmat tanult. Tanulmányainak befejezése után visszatért Dar es Salaamba, ahol mint tanár dolgozott. Hazatérésével egyidejűleg kezdődött politikai pályafutása is. Igen gyorsan a fiatal értelmiséget tömörítő Tanganyikai Afrikai Unió élére került, és ő kezdeményezte 1954-ben a TANÚ megalakítását, amely elindította az ország függetlenségi harcát. A köztársaság kihirdetése után, 1963 végén, elnökké választották, 1964-ben egyesült Tanganyika és Zanzibar, és Nyerere lett az Egyesült Tanzániai Köztársaság államfője. (me) A hadvezetőség jogászkodása és őrületes méretű fegyverkezés közepette a világ megelégedéssel vette tudomásul Nixon elnök november 26-én elhangzott bejelentését, hogy az Egyesült Államok lemond a vegyi és biológiai fegyverek használatáról, és a kongresszus elé terjeszti a Genfi Jegyzőkönyvet becikkelyezésre. Eddig ugyanis csak az Egyesült Államok фз Japán nem írta alá a vegyi és bakteriológiai háborút tiltó, 1925-ben létrehívott genfi egyezményt A héten viszont nyilvánosságra jutott az amerikai külügyminisztérium és a Pentagon között keletkezett ellentét, amely a vegyi és biológiai fegyverek tudományos megítéléséből és jogi értelmezéséből eredt — voltaképpen azonban a hadvezetőség ellenállásáról tanúskodik. A Pentagon ugyanis nem akar lemondani a pusztító erejű biológiai fegyver esetleges alkalmazásáról. Történik pedig a huzavona akkor, amikor az Egyesült Államok a vietnami háborúban mérges gázokat használ és lombtalanító szerekkel pusztítja a növényzetet. Nixon elnök említett bejelentése nem is terjedt ki a könnyfakasztó és a gyulladásos bánitalmakat kiváltó gázokra, sem a növényirtó mérgekre, csak a halált és bénulást okozó vegyi fegyverekre vonatkozott. Mellékesen megjegyezzük, hogy a tudományos kutatás szerint az ilyen megkülönböztetés nem helytálló, mert a könnyűeknek nevezett harter gázok is halált okoznak, mennyiségüktől és bevetési körülményeiktől függően. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szakértői bizottságot nevezett ki a vegyi és biológiai fegyverek betiltásáról szóló egyezmény megszövegezésére, amely a Genfi Jegyzőkönyvet volt hivatva kiegészíteni. A tizennégy szakértő véleményére támaszkodva, U Thant főtitkár kérte a tagállamokat: „mondják meg nyíltan, hogy a Genfi Egyezményben foglalt tilalmakat kiterjesztik minden létező és a jövőben létrehozható vegyi, bakteriológiai és biológiai szerre, beleértve a könnyfakasztó és a bán tataiakat kiváltó gázokat is”. Ezeket a tételeket szabatos fogalmazásban az el nem kötelezett országok terjesztették az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé, amely a múlt év december 16-án szótöbbséggel elfogadta a javaslattervezetet. Nyolcvan tagállam szavazott mellette, és csak az Egyesült Államok, Portugália és Ausztrália ellene, míg harminchat állam tartózkodott a szavazástól. Megjegyzendő, hogy a tartózkodók észrevételei nem a javaslat lényegére vonatkoztak, hanem alkalmazásának módozataira. Márpedig csakis a vegyi és biológiai fegyverek teljes, feltétel nélküli eltiltása lehet eredményes. Minden részleges tilalom megoldhatatlan problémákat vet fel: milyen gázokat szabad használni, milyen mennyiségben, milyen körülmények között? A Pentagon ellenkezését a Genfi Jegyzőkönyv becikkelyezése ellen éppen a részkifogásokra alapozza, és jogászi csűrés-csavarással szeretné legalább elodázni, mert Nixon elnöknek tíz nap múlva kell megtennie előterjesztését a kongresszusnak. A hadsereg szakértői a toxinokban „kapaszkodtak meg”, a baktériumok termelte mérgező anyagokban, és annak a megállapítását követelik, hogy a toxinokat biológiai vagy vegyi szereknek kell-e tekinteni. A tudomány rohamos fejlődése lehetővé teheti ugyanis, hogy toxinokat vegyi úton is létrehozzanak, és a Pentagon ezzel a megfontolással keres kibúvót a tilalom alól. A biológiai fegyvereket teljes tilalomnak vetik alá a vegyi fegyverek használatában ellenben jogfenntartással élhet bármely állana — akkor is, ha aláírta a Genfi Jegyzőkönyvet. Fenntarthatja a jogát arra, hogy vegyi fegyverhez nyúl, ha azt az ellenség alkalmazza. Ezt a kiskaput, kibúvót akarja nyitva tartani a Pentagon, hogy folytassa a kutatómunkát, a vegyi fegyverek gyártását, a toxinok „vegyi” előállítását. Lényegében az amerikai hadvezetőség ragaszkodik a biológiai fegyverek további gyártásához. A vegyi hálbaró pedig ugyanolyan veszélyeket hordoz magában, mint az atomháború. Nemcsak a genocídium, az emberirtás lehet a következménye, hanem a biocídium is, minden földi élet kiirtása. STEINTZ Tibor