Magyar Szó, 1970. február (27. évfolyam, 30-57. szám)
1970-02-25 / 54. szám
2. oldal Nem arab kommandók voltak a tettesek Az Al Fatah közleménye és Arafat sajtóértekezlete a svájci katasztrófával kapcsolatban Az AP értesülései szerint az algériai hírügynökség utalt annak lehetőségére, hogy a Coronado típusú svájci utasszállító repülőgépen történt robbanást az Izrael felé útnak indított lőszer okozta. A hírügynökség hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben sok fegyvert küldtek Izraelbe a svájci repülőtereken keresztül. „Különös, hogy sokan azonnal a palesztinai kommandók szabotázsára gondoltak, de eszükbe sem jutott, hogy az Izraelnek szánt lőszer robbant fel” — írja a hírügynökség. Az A1 Fatah nevű Palesztinai felszabadító szervezet közölte, hogy semmi köze sincs a svájci gép katasztrófájához. „Az A1 Fatah Palesztinai felszabadító szervezet őszinte részvétét nyilvánítja, és kijelenti: ha ki is derül, hogy a merénylet arab terroristák műve, ezek nem tartoznak a palesztinai forradalmi erők kötelékébe” — áll az Al Fatah Genfben kiadott közleményében. A szervezet a továbbiakban hangsúlyozza, hogy az ilyenfajta támadások csak Izrael és az úgynevezett Palesztinai Népfront malmára hajtják a vizet. A Népfront terroristái — mint ismeretes — kezdetben azt állították, hogy ők csempészték a bombát a svájci gépbe, később pedig cáfolták állításukat. Az A1 Fatah hangsúlyozza, hogy a Népfront, akárcsak Izrael, ellensége a palesztinai nép jogos harcának. „Az Al Fatah nyíltan harcol Izrael ellen Palesztina területén, de sehol másutt” — áll a közleményben. Arafat, a szervezet vezetője, ammani sajtóértekezletén az egész mozgalom nevében közölte: nem arab kommandók voltak a tettesek. Nemzetközi értekezletet követel a szállítómunkások szakszervezete A svájci légi katasztrófa miatti jogos felháborodás, még mindig tart. A svájci kormány — az UPI szerint — rendkívüli ülést tartott, és hathatós intézkedéseket rendelt el, hogy meghiúsíthassák az újabb merényleteket. Az osztrák külügyminisztérium egyik képviselője — jelenti az AFP — a svájci légi katasztrófa és a frankfurti bombamerénylet kapcsán követelte, a kérdést terjesszék az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elé. Londoni hírek szerint a szállítómunkások nemzetközi szövetsége — több mint ötmillió tagot számlál — táviratban követelte U Thant ENSZ-főtitkártól, hogy hívjanak össze nemzetközi értekezletet, és akadályozzák meg a repülőgépek elleni merényleteket. Az AFP szerint Oszmán Dana libanoni tájékoztatásügyi miniszter sajnálkozását fejezte ki a svájci gép katasztrófája miatt, és felszólította a világközvéleményt, ne higgyen az izraeli vádaknak, amelyek szerint a merényletet palesztinai kommandók követték el. Az Evening Standard című londoni lap azt írja, hogy a brit pilóták követelik: szüntessék meg a Közel-Kelet felé induló járatokat, mert a Közel-Kelet háborús övezet. Az UPI jelenti, hogy a Sabena nevű belga légiforgalmi vállalat teherszállító repülőgépei nem közlekednek Izrael és Belgium között, a személyforgalom azonban zavartalanul folyik. Az AP arról számol be, hogy Golda Meir izraeli miniszterelnök felszólítást intézett tizenkilenc országhoz, hogy hozzanak sürgős intézkedést az utasszállító repülőgépek elleni terrortámadások meghiúsítása érdekében. Az AFP londoni jelentése szerint a londoni repülőtéren megtiltották a jordániai, a Szíriai, a szudáni, a szaúdarábiai, a kuvaiti, az iraki, az izraeli és az egyiptomi légiforgalmi vállalatok kirendeltségeinek munkáját. TASZSZ: Az amerikai és izraeli propaganda rágalmazza a kommandókat A TASZSZ hírügynökség hírmagyarázatában foglalkozik a selgeci légi katasztrófával. Hangsúlyozza, hogy a Palesztinai Felszabadító Mozgalom semmiképp sem felelős a szerencsétlenségért. Tel - Aviv és Washington azért csaptak ekkora lármát, hogy háttérbe szorítsa az Abu Zahái egyiptomi gyár elleni izraeli bombatámadások jelentőségét. „Az amerikai és az izraeli propaganda rágalmazza a palesztinai kommandókat, amikor azt állítja róluk, hogy bombát helyeztek el a svájci gépben” — áll a TASZSZ hírmagyarázatában. Nyugatnémet szakvélemény Az AFP jelenti Bonnból, hogy a nyugatnémet szakem- sberek megállapították: a müncheni repülőtéren február 10-én történt merénylethez az arab országok kormányainak semmi köze. Hangsúlyozzák, hogy az arab kormányok nem befolyásolják a kisebb jelentőségű gerillacsoportok tevékenységét. Az izraeli El Al légiforgalmi vállalat személyzete átvizsgálja az utasok poggyászát Guyana köztársaság lett összecsapás a guyanai—venezuelai határon Rio de Janeiróból jelenti a Tanjug. Guyanában — az ország 1966 májusában szabadult fel a brit gyarmaturalom alól — hétfőn éjjel kikiáltották a köztársaságot. Forbes Burnham miniszterelnök a díszülésen bejelentette, hogy hazája fenntartás nélkül részt vállal az el nem kötelezett országok politikai tevékenységéből, és azonnal hozzálátnak a guyanai szocializmus építéséhez. A köztársaság kikiáltásával megszűnt a brit királynő uralma és képviselője, a kormányzó hivatala. Georgetownból jelentik, hogy Guyana nem lép ki a Brit Nemzetközösségből, de valószínű, hogy a közeljövőben felvételét kéri az Amerikai Államok Szervezetébe. Mint ismeretes, néhány karib-tengeri ország ugyanezt tette: Commonwealth-tagállam maradt, de belépett az AÁSZ-ba. A guyanai parlament megkezdte az elnökválasztások kiírásáról szóló vitát. Burnham miniszterelnök közölte, hogy a társadalmi irányításon alapuló parlamenti rendszert vezetik be az országban. Időközben a venezuelai és a guyanai határon heves folyt a két ország katonái között. Venezuela ugyanis — mint ismeretes — már évek óta jogot formál Guyana kétharmadára. Nixon népszerűsége A Harris közvéleménykutató intézet legutóbbi körkérdésének eredményéből megállapítható, hogy Nixon elnök népszerűsége december óta 62 százalékról 58-ra csökkent. Általános vélemény szerint ennek oka az amerikai gazdaság helyzetében és a kormány inflációellenes intézkedéseiben keresendő. MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. febr. 25. Az az Egyenlítőn k Munkatársunk latin-amerikai levele Trinidad és a brazil Recife kikötőváros között nyolc teljes napig hajóztunk. Ez a hajóút sem volt unalmasabb vagy érdekesebb a többinél, a hajó nem úszott simán, de nem is hánykolódott erősebben a szokásosnál. Nem is akadt volna feljegyezni való, de hát ezen az útszakaszon léptük át az Egyenlítőt, jutottunk el a földgömb egyik feléről a másikra, az északii féltekéről a délire. S ez régtől fogva élményszámba megy. Kolumbus óta minden tengerész számára elraktározni való eseménynek számított. A hajósok régtől fogva megünnepelték. Valamikor azért volt a vigalom, hogy Neptunt, a tengerek istenét minél jobb kedvre derítsék, az meg — viszonzásul — minél jobb idővel jutalmazza meg őket. Abból az időből maradt fenn az a tengerészszokás, hogy azokat az utasokat, akik először haladnak át az Egyenlítőn, megkeresztelik. A keresztelő ünnepség pedig századok óta úgy zajlott le, hogy a legénység egyik tagja vagy valamelyik utas felöltözött Neptun papjának, s tréfás szöveget szerkesztett az új utasokról, és azt nagy ivászat, evészet közepette fölolvasta. Az újdonsült tengerészt vagy utast megkeresztelték, s attól kezdve, amíg szárazföldet nem ért, csak azon a nevén szólították, amelyet Neptun papjától kapott. Fejét azonban nem hajtották keresztvíz alá, mert a tengerek istene ezzel nem elégedett volna meg, hanem egyszerűen beledobták a tengerbe. Azóta annyiban változott a szokás, hogy az utast nem hajítják a vízbe, mert ma már a hajók magasabbak, gyorsabban járnak, s veszélyes lenne a tengerbe dobás. A modern hajókon azonban medencék vannak, a keresztelésre ezek is megfelelnek. A civilizált karban tehát az utast nem a tengerbe, hanem a fürdőmedencébe dobják, méghozzá ruhástul. Természetesen senki sem várja el, hogy az óceánon bármilyen szemmel láthatónyoma legyen az Egyenlítőnek. A dél-amerikai parton mégsem lehet eltéveszteni. Nemcsak a tengerészek tudják, hol húzódik, hanem az utas is. Az Egyenlítőt ugyanis ezen a vidéken az Amazonas folyó jelzi. Az Egyenlítő a torkolatánál szeli át, de a legkanyergósabb részei sem távolodnak el tőle 4 foknál messzebb. A folyóóriás vizét már több száz kilométerrel az Egyenlítő előtt észre lehet venni. Finom iszapszemcséi ilyen nagy távolságban is sárgászöldre festik az óceán kék vizét. A világ egyetlen más folyója sem visz annyi vizet a tengerbe, mint az Amazonas. A folyam vidékén évente több mint kétezer milliméternyi csapadék esik, majd négyszer annyi, mint nálunk. A rengeteg vizet kétszáznál több mellékfolyó szállítja az Amazonasba. Közöttük tizennyolcnak a hosszúsága és vízibősége meghaladja a Rajnáét és a Dunáét. Vízgyűjtő területe hétmillió négyzetkilométer. Két adattal szemléltetjük, milyen óriási terület ez: Brazilia — Dél-Amerika leghatalmasabb országa —, 8,5 millió négyzetkilométeres területen fekszik, Európa területe pedig valamivel több mint 10 millió négyzetkilométer. Az Amazonas vidéke tehát egész Brazília területének 82 százaléka, s ha Európában lenne, a kontinens területének 70 százalékát foglalná el. Érdekesek az amazonnal folyók színváltozatai. A kimosott ásványrészecskék az Amazonas és néhány mellékfolyójának vizét aranysárgára festik, a Rio Negro a humusztól sötétfekete, mellékfolyója, a Rio Blanco meg tejfehér. Az Amazonas 6280 kilométert tesz meg a forrásvidékétől az óceánig, azaz háromszor akkora távolságot, mint a belgrád—moszkvai útvonal. A forrásból eredő vize több mintkét hónapon át hömpölyög, mire az Atlanti-óceániba érkezik. A hatalmas folyam medre a Rio Negro torkolatánál három kilométer széles, mire azonban eléri a tengert, 30— 40 kilométerre terjeszkedik. Mégis mély a medre, több helyen 100 méteres. Még csak egy adatot jegyzünk fel az óriásfolyóról: másodpercenként 120 000 köbméter, azaz 120 millió liter vizet visz az óceánba, azaz minden órában 432 milliárd, s naponta 10 368 milliárd litert. Többet, mint Európa összes folyói együttvéve. LOVAS István BUDAPEST OSTROMA (4) Villamoson a frontra Egy decemberi estén a Keleti pályaudvarnál egykatona szállt fel a villamosra. Senki sem szólította meg, magától kezdett beszélni, rángatózó arccal, szinte önkívületi állapotban. — Most jövök Gödöllőből a HÉV-vel (Helyiérdekű villamos), egyenesem a frontról. Ott van Gödöllő alatt, egészen közel villamos végállomásához. Kimenőt kaptam reggelig, a frontról, a haláltól... Beszéd közben egyre jobbam tűzbe jött. Mellém ült le,nem húzódhattam el tőle. — Itt van a barátom pénztárcája, csupa vér. Ott halt meg mellettem. Most viszem az anyjának, ami a zsebében volt. Uram, ki fogja ezeket megállítani? Mit akarunk? Maguk itt sétálgatnak, nyugodtan felszállnak a villamosra, moziba járnak, mi meg ott döglünk meg egy órányira maguktól. Ember... A Ráták (orosz vadászgépek) úgy céloznak, hogy pont a lövészárokba dobják a bombát... Csak pusztulunk hiába ... Valaki rápisszegett, az utasok rémülten húzódtak el tőle, de a katona tűzbe jött és habzó szájjal ordított: — Mit pisszegnek, tán azt hiszik, Hogy félek valakitől, a szaros nyálasoktól... Kiküldik a kölyköket levente-puskával... Máma is ott bőgött mellettem egy csomó gyerek a lövészárokban. Hát ezek árkot sem tudnak ásni, nemhogy lőni. Csak meghalni tudnak. Elzavartam őket. Menjetek az anyátok... A Dán-kanyartól zavarnak bennünket, és most levente-puskával akarjuk megállítani a tankokat... Sírnom kellene, de inkább röhögök. Az utasok a körút sarkán pánikszerűen menekültek, de a szoratkatona egyre jobban belelovalta magát: — Reggelig van eltávozásom, röhögnöm kell... Kimenőt kaptam a frontról, maguk meg itt lapítanak... Na, majd ha idáig érnek, maguk is szagulnak egy kis puskaport... Addigra én már régen megdöglök... Hacsak ... Ne tojjanak be, megyek ... Bár itt lőnének agyon, inkább, mint ott az árokban... Itt mégis elkaparna valaki... Az Erzsébet-hídnál hirtelen leugrott és eltűnt az elsötétített Váci utca irányában. A rettegéstől megdermedve meredtünk utána. Senkitsem mert felnézni, nehogy leolvassák a gondolatait... Valaki végül megszólalt, talán csak azért, hogy igazolja a katonáit vagy önmagát: — Ennek a félelem elvette az eszét... Síri hallgatás volt a válasz. Mindentől féltünk, a fölénk magasodó, elsötétített várostól, az emberektől, még a közelgő szabadságtól is... Ki fogja megérni, és mi lesz majd akkor, mennyi szenvedést kell még átélni addig ... Telefon a front másik oldaláról — Képzeljék, mi történt! Szörnyűség, szinte el sem tudom hinni! A férjem az előbb telefonált! Már az oroszoknál van, ma délután elfoglalták az őrszobájukat! Kint, Budán, a Hűvösvölgyben! Azt kérdezték, hogy merre van az út a Duna felé! Elképedve bámultunk a szomszédaszszonyra. Oroszok, Budán? Hát ez meg mi? Igaz lenne? A kis társaság tagjai megdöbbenve, vegyes érzelmekkel bámultak egymásra és a hírhozóra. Be kell vallanom, hogy a meglepetés teljes volt. A szomszédasszony lassanként megnyugodott. — Az uram (rendőrőrmester volt), már hetek óta kint teljesít szolgálatot a Hűvösvölgyben, valahol a Zuhatag-sornál. Még örült is neki, amikor kihelyezték, mert azt mondja, már elege van a sok bombázásból, a romok alá került emberekből, sebesültekből, hullákból meg a sok nyilas pernahajderből. Bocsánatkérően fordult az előbb érkezett Török szomszéd felé, akiről tudva volt, hogy tagja a nyilas pártnak. Török elengedte a fülke mellett a megjegyzést. — Most, tessék, mi történt? Dehát honnan kerültek oda az oroszok? Ejtőernyővel ugrottak le? Nincs fél órája, hogy telefonált. Azt mondja, ki kellett várni, míg tovább mennek, befelé, az Új Szent János-kórház felé. Képzelheti hogy menynyire megijedtek a rendőrök, amikor hirtelen bevágódott hozzájuk egy csomó géppisztolyos orosz. Mit tehettek volna, fölemediték a kezüket. Azok meg otthagyták a puskáikat is az állványon. Jaj, végem van, mi lesz az én édes urammal Igyekeztünk megnyugtatni az asszonyt, de nehezen tért magához. (Folytatjuk)