Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)

1970-03-31 / 88. szám

2. oldal Makariosz érseke a nikoziai kórházban meglátogatta a helikopter pilótáját, aki az elnök ellen elkövetett merényletkísérlet után, súlyosan megsebesülten is, nagyobb baj nélkül leereszkedett gépével Szovjet diplomatákat akartak elrabolni Buenos Airesben A támadókat megsebesítették Az UPI, jelenti, hogy négy állig felfegyverzett férfi va­sárnap este a Szovjetunió Buenos Aires-i nagykövetsé­gének épülete előtt körülvett két szovjet­ diplomatát, rájuk fogták fegyverüket, és a jár­da peremén veszteglő gép­kocsiba akarták tuszkolni őket. A nagykövetség őre tüzet nyitott a támadókra, mire ők elengedték áldozataikat, és visszalőttek. A lövöldö­zésben mind a négy támadó megsebesült, és a rendőrök beszállították-e őket a kórház­ba. Hírek szerint az egyik szovjet diplomata is megse­besült. Az argentin hírügynökség szerint az emberrablók az argentin szélsőjobboldali szervezet tagjai voltak: meg akarták torolni a paraguayi konzul elrablását. Washingtonból jelenti a Tanjug. Robert Schaetzel, az Egye­sült Államok nagykövete az Európai Gazdasági Közösség­ben, kijelentette, hogy az USA elégedetlen az európai „hatok” kereskedelmi politi­kájával. Kifogásolta a Közös Piac mezőgazdaságának tá­mogatását és az afrikai, il­letve más országokkal kötött kedvezményes kereskedelmi egyezményeket. Schaetzel szerint ez a po­litika kárt okoz az Egyesült Államok érdekeinek a nem­zetközi piacon. Washingtoni források szerint az amerikai mezőgazdasági kivitel a Kö­zös Piac országaiba 1968 óta 12 százalékkal csökkent, ami a szervezet bezárkózásának a következménye. A Közös Piac dömpingáron értékesí­tette mezőgazdasági termé­keit ázsiai és közel-keleti piacokon, és ezzel kiszorítot­ta onnan az Egyesült Álla­mokat. Az amerikai kormány az utóbbi időben minden alkal­mat megragad, hogy elége­detlenségét fejezze ki a Kö­zös Piac gazdaságpolitikájá­val szemben. Az amerikai gazdasági szakértők becslése szerint heves kereskedelmi háború küszöbén állunk. A Közös Piac végrehajtó bizott­sága erélyesen elutasította az amerikai vádakat, és ki­fejezte óhaját, hogy hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­ményt kössön az USA-val. elmúlt három hónapban, de­­ különösen márciusban, a­­ parlamenti választásokat kö­­­­vetően számos árucikk meg­drágult. A kormány árbi­­­zottsága megkísérelte elejét venni a drágulásnak, de a jelek szerint nem sok ered­ménnyel. Felszöktek a házbérek, a szolgáltatási díjak, és na­gyobb lett több iparcikk és élelmiszer ára is. Az idén tavasszal különösen drága a primőr áru, a zöldsaláta, az újburgonya, a zöldhagyma, hogy ne is említsük a para­dicsomot és a zöldpaprikát, amelyet a holland, a bolgár, a román, az olasz és a spa­nyol kertészek szállítanak, egymással versengve, az osztrák fővárosba. A kormány álbizottsága kénytelen volt eleget tenni a papíripar áremelési köve­telésének, és jóváhagyni min­denfajta papírcikk drágulá­sát. A bizottság jóváhagyta az Ausztriában előállított tár­sas- és tehergépkocsik árá­nak 5,8 százalékos növelését is. Az osztrák gépkocsitulaj­donosok a szolgáltatások és a javítások árának növekedése miatt tiltakoznak. A javító­­műhelyekben egyórai javítá­sért 130 schillinget (mintegy 70 új dinárt) fizetnek, nem számítva az alkatrészek árát. A kormány árbizottsága még mindig csak találgatja, hogy miképpen állja útját az árak folytonos emelkedésé­nek. ÁREMELKEDÉSI HULLÁM AUSZTRIÁBAN A kormány nem sok sikerrel küzd a drágulás ellen Bécsből jelenti a Tanjug­ Ausztriát újabb áremelke­dési hullám árasztotta el. Az AZ USA ELÉGEDETLEN A KÖZÖS PIAC GAZDASÁGI POLITIKÁJÁVAL ........................... (3) Amikor a tengerészek parancsnoka üd­vözölte, s kifejezte a reményét, hogy belép az Ideiglenes Kormányba, fölkapta a fe­jét. Néhány mondattal válaszolt, a végén fölemelte a hangját: Éljen a szocialista világforradalom!” Ezt vágta oda az egy­kori cári váróteremben Csheidzének, a Petrográdi Szovjet elnökének is, aki kö­szöntötte és együttműködésre szólította fel. Ezt kiáltotta a kis páncélautóról is, melyre fölkapaszkodott, mert a gépkocsija nem tudott elindulni a tömegben. Az emberek lépésben követték, kétoldalt munkások és katonák álltak, az ablakok tele voltak né­zőkkel, holott már jóval elmúlt éjfél. A szuronyok csillogtak a fényszórók fényé­ben, a menet minduntalan megtorpant, hallani akarták Lenint. Mire a Ksesinsz­­kaja palotához, a bolsevikok főhadiszállá­sához értek, már rekedt volt. Hazaérkezett. Csak rögtönözni tudnak A szovjet kezdetben éppolyan tanácsta­lan volt, mint a kormány. A Végrehajtó Bizottság nem tudta, mit tegyen: kilépett a színpadra, de nem ismerte a szerepét, s csak rögtönözni tudott. Megalakulásakor semmi mást nem követelt az Ideiglenes Kormánytól, mint agitációs szabadságot a baloldali pártoknak, de már az első pilla­nattól kormányzati teendőket látott el: ka­tonai és élelmezési bizottságokat nevezett ki, megszállta az állami bankokat, a pálya­udvarokat, parancsokat adott a hadsereg­nek. S a szovjetekben akárki elmondhatta a véleményét, bármi is volt az. Lenin 1917 tavaszán a legszabadabb had­viselő országnak nevezte Oroszországot. Csakhogy a háborúban a szabadság az uralkodók gyengeségének a jele. Amikor az ország minden erejét egyetlen célra, a győzelemre összpontosítja, a kormány alap­vető kérdésekben nem tűrhet ellenvéle­ményt. Nem is tűrt, a háború ellenzőit nemcsak a császári Németországban vagy a monarchiában, a demokratikus Angliá­ban és Franciaországban is börtönbe vetet­ték. Oroszországban azonban a forradalom törvényei erősebbek voltak a háború tör­vényeinél, a szólásszabadság nem tűrt kor­látokat, s az Ideiglenes Kormány még ak­kor sem tudta volna elnyomni ellenfeleit, ha akarja. Egyszerűen azért, mert nem volt hozzá ereje. „Az Ideiglenes Kormánynak nem áll rendelkezésére igazi haderő — írta Gucs­­kov hadügyminiszter Alexejev tábornok­nak—, s parancsait csak akkor hajtják végre, ha jóváhagyja a Munkás- és Kato­naküldöttek Szovjetje, melynek kezében vannak a hatalom legfontosabb tényezői, a csapatok, a vasút, a posta, a távíró. Azt lehet mondani, az Ideiglenes Kormány csak addig létezik, amíg a szovjet engedé­lyezi.” A bukás Lenin még aznap éjjel, amikor hazaér­kezett, rekedten, holtfáradtan, elmondta programját a Ksesinszkaja-palotában a fogadására összegyűlt bolsevik vezetőknek. Furcsább díszletet elképzelni­­ sem lehet: nagyhercegek egykori szeretőjének fehér márvánnyal borított dísztermében, pálmák s egy barlang-szökőkút között hangzottak el először a szocialista forradalmat követe­lő­ tézisek. Másnap újra elmondta a szovjet konferencia bolsevik küldötteinek, majd a bolsevikok és mensevikek együttes ülésén. A hatás döbbenetes volt. „Emlékszem Bogdanovra, aki két lépésre ült az emel­vénytől — írja a gyűlés egyik részvevője.” — „Ez lázálom — szakította félbe Lenint —, egy őrült lázálma! Szégyen ilyen zagy­­vaságról akárcsak vitatkozni is — kiáltotta a hallgatóság felé fordulva, sápadtan a dühtől és a megvetéstől, önmagukat szé­­gyenítik meg! Marxisták!!” Saját pártja vezetői között is alig akadt híve. A Petrográdi Bizottságban mindössze ketten támogatták a programját, ellene tizenhárman szavaztak. Amikor hazaérke­zett, azt hitte, letartóztatják, ujjongó tö­meg várta, diadalmenetben kísérték végig a fővároson. Másnap a fél város beszélte, hogy megbukott. „Aki ilyen ostobaságokat beszél, az nem veszélyes. Nagyon jó, hogy hazajött, leg­alább leleplezte magát.” (Sztankevics, szo­­ci­álforradalmár.) „Amikor Lenin tézisei megjelentek, sok elvtárs azt mondta, Lenin szindikalista el­hajló, nem ismeri már Oroszországot, nem számol az adott pillanattal stb.” (Cihon, bolsevik.) „Lenin ma utódként jelentkezett arra a trónra, mely harminc éve üresen áll Euró­pában — Bakunyin trónjára. Lenin új sza­vai csak visszhangoznak valami régit — a primitív anarchizmus idejétmúlt igazsá­gait.” (Goldenberg, mensevik.) „Hadd éljen a forradalmon kívül, amíg mi, többiek, tovább haladunk a forrada­lom útján.” (Csheidze, mensevik, a Pet­rográdi Szovjet elnöke.) „Lenin tegnap a szovjetben teljesen meg­bukott. Béketéziseit olyan arcátlanul vé­delmezte, hogy szidalmazások közepette kellett visszavonulnia. E csapás után soha többé nem térhet magához.” (Miljukov, al­kotmányos demokrata, külügyminiszter.) „Programját... nem annyira felháboro­dottan, mint gúnyosan fogadták, olyan ér­telmetlennek és kiagyaltnak érezte min­denki ... Még saját elvtársai, a bolsevikok is zavartan elfordultak tőle.” (Zenzinov, szociálforradalmár.) „Bukott ember, aki kívül rekedt a moz­galmon.” (Szkobeljov, mensevik.) „Lenin beszéde elvont konstrukció, mely azt bizonyítja, hogy nem értette meg az orosz forradalmat. Ha Lenin megismeri a való helyzetet Oroszországban, maga ta­gadja majd meg saját konstrukcióját.” (Sztyeklov, bolsevik.) „Teljesen elszigetelt légkörben él, nem tud semmit, mindent fanatizmusa szem­üvegén keresztül lát, nincs körülötte sen­ki, aki csak kissé segíteni tudná, hogy el­igazodjék az eseményeken.” (Kerenszkij, szociálforradalmár, igazságügyminiszter.) „Leninre annyira nem figyel senki, hogy a jelen pillanatban teljesen veszélytelen." (Szuhanov, mensevik.) (Folytatjuk) Ш111111111Ш111ШШШШШШншШ111Ш1шшш....!Ш|||ШШпшпшшШ1ШшишшшшппштШ1111П11Ш1Мт||||Ш111|ШШШ1Ш1111111111111Ш1Ш11Ш1111Ш1М11| A HALHATATLAN LENIN ......................................................................................................... GYURKÓ LÁSZLÓ: LENIN,OKTÓBER .......................................................................................... MAGYAR SZÓ Kedd, 1970. márc. 31. Clifford Irving: A képhamisítók királya (7) — Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de ezzel is ki akar­tam hívni a sorsot. Tudnom kellett, van-e olyan tehetsé­gem, hogy Picassót is utá­nozni tudjam. Természetesen Picasso felfedezett valamit, aminek eredetiségét én csak utánozni tudtam, azonban ha egy ember, aki negyven évig foglalkozott Picassóval, jók­nak értékeli rajzaimat, az mégis arról tanúskodik, hogy az ecsetforgatásban egyen­rangú vagyok a nagy festő­vel. Két hét után­ a nagy szakértő megvette mind az öt képemet. Ez megerősítette hitét szak­mai képességében. Elérke­zettnek látta az időt, hogy búcsút mondjon képhamisító munkásságának. Újra önálló festő akart lenni, valóban festő, és megvolt hozzá a hi­te is. Egy szerény szobát bérelt Los Angelesben heti tizenegy dollárért, és hat hónapon át rendületlenül dolgozott. Az­után hóna alá csapta képeit autóbuszra ült és felkereste a képkereskedőket. Egy ké­pét sem tudta eladni, és ki­állítást sem sikerült rendez­nie. Letörten tért haza. Képei közül kiválogatta azokat, amely szerinte megfeleltek a mondén vásárlók ízlésének, hangos ultramarinnal festett vagy rózsaszínben tündöklő csendéleteket, pálmákkal öve­zett tengerpartokról és nap­lementékről készült képeket választott ki. Felkereste a bútorkereskedőket, akiknek tíz-húsz dolláros áron sike­rült elkótyavetyélnie a ké­peit. Egy lakásdíszítőnek megtetszettek a festményei és többet megvett belőlük. — Nem festene a számomra ró­zsaszínű kutyusoikat?­­— kér­dezte. — Az ilyen­ képeket na­gyon keresik... — Ez nem fekszik nekem — vágott vissza büszkén Ele­mér. Mégsem volt boldogtalan! Valaha palotákban élt, most nem volt autója és magá­nak kellett elkészítenie gyors főzőjén szerény ebédjét, mégis elégedett volt. Ezt a korszakát később élete leg­szerencsésebb idejének mond­ta, s úgy emlékezett rá visz­­sza, mint mások boldog gyer­mekkorukra. A képkereskedő felesége Amikor ismét pénzszűké­be került, Elemér sóhajtá­sok közepette látott munká­hoz. Egy óra múltán legjobb ruhájában és hivalkodó se­lyemnyakkendővel mint Louis Raynal megjelent Dal­­zel Hatfield képkereske­désében és felkínálta az imént elkészített Modigliani rajzot. — Nem vásárolok rajzo­kat — mondta félvállról Hatfield. — A feleségemnek van egy kis személyes gyűj­teménye, talán őt érdekli a kép. (Folytatjuk) A háztáji szerves része a szocialista mezőgazdaságnak A magyar kormány intézkedései az állattenyésztés ösztönzésére részben, sőt kivitelre is ter­melnek. Amellett, hogy felemelték a felvásárlási árakat, meg­könnyítették a takarmány beszerzését, és az állatte­nyésztés ösztönzésére a ház­táji állattenyésztésben eltöl­tött időt úgy számolják el, mintha a termelő a szövetke­zetben dolgozott volna. Az egyetlen feltétel, hogy a te­nyésztő szerződést kössön a termelőszövetkezettel a szarvasmarha vagy a sertés leszállítására. A termelők te­hát lehetőséget kaptak, hogy növeljék a szövetkezeti mun­kanapok számát, s egyben munkájukat a munkakörba is beszámítják. A magyar kormány ezen intézkedéseivel igyekszik hoz­zájárulni a társadalmi szek­tor és a háztáji gazdaságok együttműködéséhez, mert az új felfogás szerint a háztáji szerves része a szocialista mezőgazdaságnak. A magyar kormány több intézkedést tett a háztáji ál­lattenyésztés ösztönzésére. Az elmúlt két évben ugyanis kisebb figyelmet fordítottak a háztáji állattenyésztés fej­lesztésére, ezért jóval keve­sebb hús került a boltokba. A háztáji gazdaságok ugyan­is jelentős százalékban vesz­nek részt a lakosság élelme- MUNKALASSÍTÁS AZ AMERIKAI REPÜLŐTEREKEN Az amerikai repülőtéri al­kalmazottak sztrájkja és a kedvezőtlen időjárás miatt nagyon sok gép nem indul­hatott el a legnagyobb ame­rikai városok repülőtereiről. New Yorkból Chicagóba és Washingtonba például csak az utasszállító gépek fele szállt fel. A repülőtéri alkal­mazottak az előírások szigo­rú betartásával megnehezí­tik, késleltetik a forgalmat. Sztrájkjuk még mindig tart, noha a szakszervezetek már megkezdték a tárgyalásokat követeléseik teljesítéséről. Subandriót nem végzik ki? Lehetséges,­hogy élet­fogytiglani fegyházra változtatják a halál­­büntetést Suharto tábornok, indonéz köztársasági elnök sajtótit­­kára cáfolta, hogy az államfő élertfogytiglani börtönbünte­tésre változtatta Subandrio volt külügyminiszter halál­­büntetését. A szóvivő közölte, hogy az elnök még nem döntött Su­bandrio kéréséről, hogy ejt­sék el az ellene felhozott vá­dakat. Subandriót 1966-ban ítélte halálra a katonai bíró­ság, mert a vád szerint egy évvel korábban részt vett az államcsínykísérletben. Su­bandrio a leváltott Sukarno államfő legközelebbi munka­társai közé tartozott. Egy nyugat-jávai katonai börtön­ben őrzik.

Next