Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-16 / 255. szám
Mégsem veszek nekkedlit Befizettem egy kétszobás lakásra az újvidéki Komótos Csiga Építővállalatnál. Mivel az épület átadását májusra ígérték, most már kezdek kissé türelmetlen lenni. Van rá okom, hiszen már szeptember van. Délutánonként szorgalmasan látogatom a bútorüzleteket, gusztálom a bútorokat meg az áraikat és tervezek. Tervezgetem, hogy mire telik, mire nem. Mert pénzem az már nemigen van. Csak sok kölcsönöm. így történt, hogy nyaralni is leginkább a szomszéd kisutcába jártam, mert arrafelé árnyas gesztenyefák vannak. Na meg egyszer hazalátogattam a szülőfalumba. Vesztemre. Csupa régi barátba, sok szabadságos haverba botlottam. Nagynagy örvendezve veregették a vállamat, s a harmadik mondat után sosem feledték el megkérdezni, hogy „Hát kocsit vettél-e?” Mert ők már vettek. Persze. És aztán leadták gyorsan a család kedvencének teljes személyleírását, típusát, sebességét, színét, szagát, árát, keréktávolságát, ecsetelték a jellemvonásait és megbocsátó szigorra szóltak a szeszélyeiről. Én meg hallgattam. Hallgattam nagyokat, hallgattam szégyenkezve és hallgattam bűnbánóan, mert én bizony egyelőre azt sem tudom, mi fán terem a sofőrsajban. De ennek vége! Vesszen a bútor, vesszen a regál! Ki kérdezi meg tőlem valaha is, hogy van-e konyhaszekrényem? Senki! Hát akkor minek az a konyhaszekrény? ! És miközben én azon rágódom, hogy támlás széket vegyek-e a konyhába, vagy csak hokkedlit, mert ez olcsóbb, mások autóval feszítenek a főutcán! Kicsinyes polgári lélek vagyok. Erről van szó. Na, de ennek most már vége! Nem kell a bútor, autót veszek! ... Azaz hogy ezt még a héten jól meggondolom. Lehet, hogy megelégszem valami jónevű kocsi prospektusával, bevágom fejből az adatokat, és aztán mesélek! Mesélek kuplungról, mesélek auspachról és mesélek karburátorról. Én többé nem fogok szégyenkezni a sok büszke motoros előtt! (KISS) SZAPORODIK VAGY NEM SZAPORODIK?... Olvastam a Magyar Szóban, hogy csökken a pénzmennyiség. Ez bizony nem valami rózsás tény számomba, mert nekem eddig is... ( ezek után felvetődik az kérés: jogos-e fz. Inflációval kapcsolatos félelem:) Nyomban asztalhoz parancsoltam nejemet, hogy megvitassuk az családi költségvetés esetleges megszigorítását. Az újságcikkbe komolyabban belemélyedve azon-ban rájöttem: mégsincs ok élelemre. A felsorolt adatokból kiviláglik, hogy csökken a pénzmennyiség, de még így is több — csekély tizenegy százalékkal —, mint tavaly az év végén! — Az ülést ezennel berekesztem. — mondtam feleségemnek. — Az egyetlen napirendi pont tárgytalan, pénz van, több is, mint tavaly, hiába állítja a cikk elme az ellenkezőjét! Életem párja sandán rámpillantott, elővette a pálinkásüveget, centivel megmérte, mennyi hiányzik belőle. — Félremagyarázo, Lajos! Honnan volna több pénzünk, mint tavaly? A kövértád éppen olyan vékony, mint egy évvel ezelőtt. Az árakat viszont azóta néhányszor „kiigazították”... — Kérlek, így írja az újság. Vagy te nem hiszel az Újságoknak? S kezébe nyomtam az újságlapot. — Itt van, ni! Szépen, érthetően, százalékban kimutatva írja, hogy a lakosság birtokában levő pénz továbbra is szaporodik. Ezek szerint idén még több pénzmagot tesznek bankba a lakosok, dugdosnak el szalmazsákokba, párnákba, jogimatracokba, plasztikmalacokba stb... — Szeretnék ilyen lakosok bőrébe bújni! — kacagott fel nejem. Mint mindig, most is késve kapcsoltam. Tényleg, milyen lakosokról lehet szó? Melós lakosokról? Három hektáros földművesekről? Suszterekről? Esetleg gazdasági emigránsokról? Szeretek az igazságnak utánajárni. Körül trappoltam dolgozó ismerőseimet, s megkérdeztem tőlük: „Több pénzetek van, mint tavaly?” Elképedve bámultak rám. Néhányan nem átallották megkérdezni: — Vicces kedvedben vagy ma! Lakodalomból jössz? SISS Lajos GYERMEKROVATUNK Pirula helyett sebészkés — olvastuk komoly mellékletünkben, és hogy Angliában mind több férfi sterilizáltatja magát. Nem rossz megoldás. Az sem volt rossz azonban, amit a háború előtti években egy ismert szabadkai orvos ajánlott az ijedős hajadonnak. — Doktor úr — rebegte a hajadon —, mit csináljak, hogy ne legyen gyerek? — Igyon tejet, kislány. A hajadon megörült: — Nagyszerű! És előtte vagy utána, doktor úrt. Az orvos ránevetett: — Helyette, kislányt 1552. oldal ÉRTELMEZŐ SZÓTÁRUNK Magyarország vadgazdálkodásáról olvas Csopaki és csodálkozik: — Vadgazdálkodás? Nálunk is van ityen? — Van ám! — magyarázza neki Csipeki. — De még milyen vad! KEDVES GRIMASZ Csopakiné és Csipekiné a piacot járják és megállnak egy görögdinnyehegy előtt. — Nézze, milyen szépek kívülről — mondja Csipekiné. — De ha felvágja őket az ember, mindig csalódik. Csopakiné körülnéz: — Hagyja, szomszédaszszony. Én nem politizálok! A 7 Sportnapokat élünk A néhány hónappal ezelőtt fuldokló újvidéki tejgyár egyik dolgozója az integráció hírére felsóhajtott: — No, végre kint vagyunk a vízből! A napokban viszont azt olvassa, hogy a ljubljanai tejgyár gyarmati sorban tartja az újvidékit. Ismét felsóhajt: — Úgy látszik, a tejből is kint vagyunk! —0— A hazai gyár beszerzőjének nagy összegű províziót kínál a külföldi gyáros, hogy használhatatlan portékáját felvásárolja. A beszerző gőgösen kihúzza magát: — Hová gondol, Mister! Megvesztegetési pénzt csakis elvtársaktól fogadok el. — Ádám ősapánk — mondja a piacon Baburáné —, miközben az árakat tanulmányozza —, menő fejes lehetett... — Miből gondolja? — Paradicsomban élt. —— Mr. Brown és Mr. Smith találkoznak a londoni repülőtéren. — Hová utazik? — kérdezi Mr. Brown. — A jegyem New Yorkba szól — válaszolja óvatosan Mr. Smith. Két öreg nyugdíjas üldögél a Duna-parki padon. Az egyik fölnéz az égre: — Csodálatos ez a nyár végi napsugár! Vajdaságra is süt, ránk is süt... Egynyelvű polgártársunk érdeklődik: — Mit jelent a szó: „Segít?” — Inasz. — Mirjana Segrt inas volna? — Nem ő! Sportéletünk vezetői azok. Soha ennyi sportesemény nem volt, mint az idén. Jött egyik a másik után. Rúgták a labdát Mexikóban a világbajnokságon, belerúgtak a labdába a világkupáért, az Európa-kupáért, a vásárvárosok kupájáért, a bajnokcsapatok kupájáért... Rúgtak, rúgtak, elrúgtak, felrúgtak, mellérúgtak és kirúgtak néhány kormányt Dél-Amerikában. És néhány sportférj kirúgott a hámból. Azután jött az atlétika. Ugráltak a Balkán félsziget államainak bajnokságán, ugráltak Barcelonában az Universiadén és ugrálnak az izraeliek ott valahol a Szuezi-csatorna környékén. Itthon ugrottak az árak ... Rúd nélkül. Apropó, ugrott a rúd, azaz a fa ára is. De jött az úszás, amit általában vízben csinálnak. Néhány vállalat integrációja vízbe esett. Nem az Európabajnokságon, hanem nálunk. Úsztak, ahogy mondom. Az úszók Balkán bajnokságán, Amerikában az Amerikai Egyesült Államok bajnokságán és úsztak itt nálunk is, nagyon sokan az árral. Szokásból, no meg az edzés kedvéért. Nem az árakkal, mert az árakkal ma már senki sem tud versenyt úszni. Elég sokan elúsztak külvizekre. Kizárólag tévedésből, mert nem tudták, hogy itthon sokkal könnyebb halászni a ... zavarosban. Úgy is meg fogják bánni. De hol van még a többi sportág. A labdarúgásról majdnem megfeledkeztem. Pedig éppen ez a legérdekesebb sportág. Most kezdődött az új bajnoksági idény, és a labdarúgók csak most kezdenek bemelegedni. Hogy mi lesz a bajnokság vége azt még nem tudni, de hogy egyik-másik labdarúgó-csapatnak ugyancsak lesznek meleg napjai, az biztos. Ezek a melegnapos lehetőségek különösen a Crvenka csapatára vonatkoznak. Még a tél kellős közepén is könnyen befuthet nekik a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség. Inkább essenek ki. Mármint a crvenkaiak. És azután megvigasztalódhatnak azon, hogy sem a Crvena Zvezdának, sem az Hajdúknak nincs cukorgyára Vajdaságban. A többi sportágról nem merek beszélni, mert még majd valaki az illetékesek közül kijelenti, hogy én is labda vagyok... És belém rúgnak... És én nem vagyok kerek, nekem nem mindegy, hogy hol rúgnak belém. Maradok tehát sporttársi üdvözlettel. SALENIS Mikisz Theodorakiez