Magyar Szó, 1970. október (27. évfolyam, 271-300. szám)

1970-10-25 / 294. szám

2. oldal Pénteken este véget ért a vita az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszakán. Az utolsó felszólalók között Nixon amerikai elnök mondott beszédet Egyengetni kell a kedvező európai folyamatok alját (Folytatás az 1. oldalról) landoknak megzabolázniuk a természetet, fenntartani és a lehető legnagyobb mérték­ben kihasználni azt, amit évszázadokon át kitartó munkával a tengertől hódí­tottak el. Lenyűgöző volt a nagy rotterdami kikötő, amelynek forgalma az első helyen áll a világon. Alkal­munk volt látni az ismert Philips gyárat, az elektro­nika és számos más iparág terén elért vívmányokat. Hollandia valóban szép és igen fejlett ország, amely az ipari haladással párhuza­mosan rendkívüli sikereket ért el a mezőgazdaság te­rén is. Munkatársaimmal együtt számos hasznos megbeszé­lést folytattam nemcsak a királynővel és Bernhard herceggel, hanem a kor­mány és a parlament tag­jaival, valamint a politikai és közélet számos kimagasló személyiségével. Véleményt cseréltünk az időszerű nem­zetközi problémákról, különö­nösen pedig a közel-keleti­­ helyzetről, valamint az eu­rópai együttműködés és biz­tonság kérdéseiről. Kifeje­zésre jutott közös aggodal­munk a jelenlegi közel-ke­leti állapotok fölött, s egyet­értésünk, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a békés megoldás érdekében. Meg­állapodtunk abban is, hogy okvetlenül egyengetni kell a kedvező európai folyama­tok útját. Leszögeztük, hogy meg kell szüntetni a fenn­álló korlátokat, és az euró­­pai együttműködés előmoz­dítására, a kontinens biz­tonságának megteremtésére irányuló tevékenységben va­lamennyi országnak egyen­­jogúan részt kell vennie. Vendéglátóink nagy érdek­lődést mutattak az el nem kötelezett országok tevé­kenysége, valamint a lusa­­kai csúcsértekezlet határo­zatai iránt. — Természetesen tárgyal­tunk a kétoldali kapcsola­tokról is. Mindkét fél meg­elégedésére megállapítottuk, hogy kapcsolataink kedve­zően fejlődnek, s lehetőség van továbbá készség nyil­vánul meg előmozdításukra minden téren. Egyszóval: hollandiai látogatásunk igen hasznos volt. — Hazatérőben rövid időt töltöttünk Párizsban. Meg­beszéléseket folytattam Georges Pompidou úrral, a Francia Köztársaság elnöké­vel. Nyílt és igen hasznos véleménycserét folytattunk a legidőszerűbb nemzetközi problémákról, s külön fog­lalkoztunk a közel- és tá­vol-keleti helyzettel, az eu­rópai kapcsolatok fejlődésé­nek távlataival, valamint a mediterrán térségben ural­kodó állapotokkal. Ezekkel és más kérdésekkel kapcso­latban hasonló nézeteket vallunk. Jugoszlávia és Franciaország európai és mediterrán országok, érthe­tő tehát, hogy osztoznak a közel-keleti helyzet kiélező­dése fölötti aggodalomban. — A tárgyalások során beigazolódott, hogy igen hasonló nézeteket vallunk a tömbökről, valamint az európai együttműködés és biztonság kérdéseiről. — Pompidou elnök érdek­lődést mutatott az el nem kötelezett országok jelenlegi tevékenysége, valamint az égető nemzetközi problémák megoldásával kapcsolatos szerepük iránt. — Természetesen, megbe­széléseket folytattunk Fran­ciaország és Jugoszlávia együttműködéséről is. E te­kintetben még sok mindent lehet tenni, különösen gaz­dasági téren. — Ez volt az első talál­kozóm Pompidou elnökkel. Nagyon elégedett vagyok tárgyalásaink eredményei­vel — mondta végül Tito elnök. Allende az elnök Választott a chilei kongresszus Készültségben a hadsereg és a rendőrség Szombaton összeült a chi­lei kongresszus, hogy meg­válassza az ország új köz­­társasági elnökét. Kétszáz tagja közül 153 Salvador Allendera adta le szavazatát Az új elnök november 4-én lép tisztségébe, mandátuma hat éven át tart. Mivel félő volt, hogy a reakció meg­kísérli megakadályozni a baloldal győzelmét, készült­ségbe helyezték a hadsere­get, a rendőrséget és a nem­zetőrséget. Mintegy tízezer rendőr és katona megszállta a chilei főváros stratégiai pontjait, és teljesen elvágta a világ­tól a kongresszus épületét. A rendkívüli intézkedésekre azért volt szükség, mert az utóbbi hetek eseményei meg­mutatták, hogy a reakció a terrortól sem riad vissza, csakhogy meghiúsítsa Allen­­de megválasztását, miután a baloldali jelölt bejelentette: győzelme esetén azonnal ál­lamosítja az ország nyers­anyagforrásait. Mint jelentettük, a napok­ban merényletet követtek el Schneider tábornok, a hadsereg főparancsnoka el­len. A rendőrség közleménye szerint Allende ellen is me­rénylet készült. A hivatalos jelentés szerint eddig hét embert tartóztattak le azzal a gyanúval, hogy részt vet­tek a merényletben. A chi­lei fővárosban rendkívüli állapotot és kijárási tilal­mait rendeltek el. Allende támogatására a szakszerve­zet szombaton kétórás sztráj­kot rendezett. LEGÚJABB Kolera Csehszlovákiában? Budapestről jelenti az UPI. A magyar hatóságok le­zárták a hidasnémeti és sá­toraljaújhelyi határátjáró­kat a csehszlovák határon, mivel a hírek szerint Szlo­vákiában kolera ütötte fel a fejét. Csupán nemzetközi oltási bizonylattal rendelke­ző utasok léphetik át e két helyen a határt. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1970. okt. 25. Vive le Québec Iliire! Mi történik Kanadában? Kanadában eddig csak az első és a második világ­háború idején rendelték el a készültségi állapotot. Két héttel ezelőtt két politikus elrablása miatt hoz­ták ezt a súlyos intézkedést. A rendőrség a legalapo­sabban átkutatta a kanadai alvilág fészkeit. A nyomo­zás nem sok eredményt ho­zott, a rendőrség azonban számos érdekes leletre buk­kant: rengeteg lőszerre és az úgynevezett városi gerillák nyolcoldalas kiáltványára. A program a következő hang­zatos címet viseli: „Strategie A kiáltvány megfogalma­zói nem a harmadik világ­szabadságért küzdő szer­vezetek tagjai, nem Viet­namban vagy más elmara­dott országban akarnak har­colni, hanem az iparilag fej­lett Kanadában. Két héttel ezelőtt az úgy­nevezett Québeci Felszaba­­dítási Front (FLQ) követte is a guatemalai gerillák pél- Revolutionaire et Role de l’Avant Garde.” „Az igazi függetlenség el­választhatatlan a világfor­radalomtól” — áll többek között a kiáltványban. „A győzelem érdekében a viet­namiak és a guatemalaiak példájára totális antiimpe­­rialista háborút kell folytat­nunk.” Báját­ elrabolta James R. Cross 49 éves angol diplo­matát. Az emberrablók a diplomata kivégzésével fe­nyegetőztek, ha a kormány nem teljesíti az alábbi öt követelést: — nyilvánosságra hozza a gerillák kiáltványát; — szabadon bocsátja a FLQ huszonhárom fogva tartott tagját; — repülőgépet bocsát ren­delkezésükre, hogy Kubába vagy Algériába repülhesse­nek; — 500 0OO dollárt fizet aranyban (411 kiló arany); — kiadja azt a besúgót, aki egy FLQ-sejtet elárult a rendőrségnek. A kanadai kormány csak az első feltételt volt hajlan­dó teljesíteni, a többit eluta­sította. Különösen az elöl zárkózott el, hogy szabadon bocsát 23 szeparatistát, aki­ket szabotázs- és terrorcse­lekmények miatt, több évi börtönbüntetésre ítéltek. Az em­berrablók kénytele­nek voltak módosítani Cross kivégzésének időpontját, majd egy második ember­rablással kényszeríteni a hatóságokat engedékenység­re. Két héttel ezelőtt, szom­baton, álarcos, felfegyver­zett férfiak elrabolták Pierre Laporte 49 éves québeci munka- és bevándorlásügyi minisztert. A kanadai kormány azon­ban továbbra is kitartott ál­láspontja mellett, és nem volt hajlandó alkudozásba kezdeni a szeparatistákkal. Bár a következményekkel nyilván tisztában volt, a kor­mány kockára tette az elra­bolt politikusok életét, hogy elejét vegye a terror folyta­tásának. Franciák és angolok viszálya A FLQ a francia szárma­zású kanadai szeparatisták legszélsőségesebb szervezete. A becslések szerint alig 300 emberből áll, akik öttagú csoportokba tömörülve mű­ködnek. A szervezet 1963 márciusá­ban kezdte meg szabotázs­sorozatát Montrealban. Több­ emlékművet felrobbantottak, és bombát helyeztek el az angol képviseletek épületei­ben. 1964 októberében II. Erzsébet angol királynő kénytelen volt golyóbiztos gépkocsin utazni Kanadába, mert félő volt, hogy a szepa­ratisták az ő életét sem kí­mélik. Az ottawai szövetsé­gi parlament vizsgáló bizott­sága nem alaptalanul álla­pította meg, hogy Kanada történetének legválságosabb korszakát éli. Tény, hogy fennáll a ve­szély: beláthatatlan követ­kezményekkel járó viszály törhet ki a francia és az an­gol származású kanadaiak között Három évvel ezelőtt De Gaulle tábornok, akkori francia köztársasági elnök, azóta gyakran emlegetett jel­szavával, Vive le Québec libre! felbátorította a szepa­­ratistákat. — Tíz év sem te­lik el — jövendölte René Lévesque szeparatista vezér —, és Québec önálló állam lesz! — Lévesque megalakí­totta a Parti Québecois nevű szeparatista pártot, és a ta­valy áprilisi választásokon megszerezte Québecben a sza­vazatok 24 százalékát. A LFQ számára azonban Lévesque szeparatista prog­ramja, amelynek lényege a demokratikus önrendelkezé­si jog, „olyan papír, amely csak a parazita kispolgárok igényeit elégíti ki”. A szél­sőséges szeparatisták felsza­badító harcban akarják ki­vívni a tartomány független­ségét. Csupán Montreal kör­nyékén 250 bomba robbant hét év alatt Hat ember meghalt és több százan meg­sebesültek. A kommandók megtámadták a rendőrállo­másokat és a fegyverüzlete­ket, hogy fegyvert zsákmá­nyoljanak. A gerillacsapatok bankokat és üzleteket rabol­tak ki, mert véleményük szerint az ott talált pénz úgyis a kizsákmányolóké volt Az utolsó figyelmeztetés Egészen 1968-ig a felsza­­badítási front csak intézmé­nyeket, épületeket támadott, az emberéletet kímélte. 1969- ben azonban bejelentették, hogy mindenkit megölnek, aki nem hajlandó megértést tanúsítani követeléseik iránt ,.Ez az utolsó figyelmezteté­sünk!” — adták tudtuk Ez­után robbant bomba a mont­reali tőzsdén, és 27 embert megsebesített. A kanadai rendőrségnek csak nyáron sikerült ered­ményt elérnie a gerillákkal vívott harcban: felfedezték a terroristák két titkos fegy­verraktárát, amelyekben három tonna dinamitot és sok fegyvert találtak. A ha­tóságok kezére jutott a ge­rillák egyik terve is, amely­ben Izrael montreali keres­kedelmi attaséja elrablásá­nak részleteit dolgozták ki. A szövetségi kormány még mindig nem hajlandó teljesíteni a szeparatisták követeléseit, pedig az elmúlt napokban már megölték La­porte québeci minisztert. Hír szerint Cross angol diploma­ta még életben van. A bel­politikai bonyodalmak arra kényszerítették Trudeau mi­niszterelnököt, hogy lemond­ja a Szovjetunióba való uta­zást. Közben a rendőrség lá­zasan nyomoz, és eddig 400 embert letartóztatott, a FLQ szervezetet pedig betiltották. (DER SPIEGEL) A guatemalai példa egy fejlett országban Pierre Laporte, a meggyil­kolt miniszter James Cross, az elrabolt an­gol diplomata laz"inte^elSBHHIWHBHI ^^^JCABjTOgERCSEMPÉSZEjj^LLENj (8) Később azonban a sok titkos ügynök kitartó munkája meghozta gyümölcsét A pincérnek, sofőrnek, újságárusnak, levél­hordónak — és ki tudja még kinek, mi­nek — álcázott titkosrendőrök minden gyanús embert nyomon kísértek, megfi­gyeltek. Cosciát és két közvetlen munka­társát Nizzában is szakadatlan, megfigye­lés alatt tartották. Amikor Arizzo a repülőtér csomagmeg­őrzőjéből kivette a két bőröndöt és a vá­rócsarnokba ment, a közelében megállt egy férfi, akire azonban senki sem gya­nakodott volna, annyira jelentéktelen külsejű volt. A nizzai repülőtér jegypénztárának tisztviselője is az Interpol ügynöke volt. Amint jegyet váltottak Aritzo számára, tüstént telefonált Párizsba, s közölte, hogy egy dél-amerikai diplomata Mont­­realba készül. Amikor Aritzo Montrealba érkezett, mindjárt jelentkezett nála egy „hordár” és a bőröndöket betette a már ott vára­kozó gépkocsiba. John Dolce is ott volt, a következő autóban. Arizzo a repülőtérről a pályaudvarra hajtatott és a két­ bőrön­döt a csomagmegőrzőben helyezte el. A szállodában már várta az üzenet: két napig maradjon Montrealban és ezután repüljön New Yorkba. A leleplezés Arizzo két kellemes napot töltött Mont­realban. Nem is álmodott róla, hogy a rendőrök — természetesen titokban,— ki­nyitották a csomagmegőrző szekrényét, ki a bőröndöket is. A gondos vizsgálat ha­marosan eredményre vezetett, a koffer kettős feneke alatt megtalálták a heroinos zacskókat. A heroint szépen magukhoz vették és a helyet liszttel töltött mű­anyagzsákocskákkal töltötték ki, majd mindkét bőröndöt visszatették a szekrény­be. Arizzo változatlanul derűs hangulatban vette ki a bőröndöket a csomagörzőből, beszállt a vonatba és New Yorkba uta­zott. Poggyászát itt is a csomagmegőrző­ben hagyta. Az Elise-szállóban bérelt szobát. Ugyanezen a napon érkezett a vá­rosba Pardo is, és ő is az Elisse-ben szédít meg. (Folytatják)

Next