Magyar Szó, 1971. szeptember (28. évfolyam, 240-269. szám)

1971-09-01 / 240. szám

Szerda, 1971. szept. 1. M­integy 6000 ausztráliai fiatal hamarosan visszatér hazájába a vietnami harcterekről. McMahon miniszterelnök azt ígérte nekik, hogy legkésőbb karácsonyig otthon lesznek. Természetesen azzal a felté­tellel, hogy addig nem ha­rapnak a fűbe, vagyis elke­rülik 487 társuk sorsát, akik örökre a vietnami dzsunge­­lekben maradtak. Ez a statisztika azonban — mondta nemrégen a véd­erőminiszter — csak az augusztus 13-i helyzetet tük­rözi. A harc azóta tovább tart... Ausztrália 1962-ben avat­kozott be a vietnami háború­ba, hivatalosan a saigoni kor­mány kérésére, de az igazság az — mint a Pentagon tit­kos irataiból is kiderült —, hogy a washingtoni kormány vett® rá. Először 30 katonai szakértőt küldtek a „tenge­ren túlra”. Később harci egy­ségek is elutaztak Vietnam­ba. A háborúban való rész­vétel miatt a kormánynak a törvényhozáshoz kellett for­dulnia, hogy katonákat sze­rezzen. Ausztráliában tör­ténelmében először bevezet­ték a hadkötelezettséget. A korábbi háborúk során a pol­gári öntudat is elegendő volt hogy megfelelő számú önkén­tes jelentkezzen ... 1967-ben már 8000 ausztráliai katona volt Vietnamban. Az ország eddigi leghosszabb háborúja 163 millió ausztráliai dollár­ba és több száz emberéletbe került. A Pentagon-iratokkal kap­csolatos vihar Ausztráliát sem kerülte el. Az amerikai botrány kinyitotta az auszt­ráliaiak szemét is, és meg­győzte őket korábbi kételye­ik helyénvalóságában: Auszt­ráliának nincs mit keresnie az amerikaiak „piszkos há­borújában”. Az átlagos auszt­ráliai kilenc évvel ezelőtt szerény fejet hajtott a kor­mány döntése előtt, hogy az USA oldalán lépjenek be a háborúba „a szabad világ” védelmében. Azóta azonban a közvélemény gyökeresen megváltozott. A haladó erők, elsősorban a fiatalok, mind hevesebben tüntettek a há­borúban való részvétel el­len, mert megítélésük sze­rint a beavatkozás árt Ausztrália ázsiai érdekeinek és megcsorbítja tekintélyét a világban. Az elmúlt évek során számos tüntetés volt az országban, amelyeken több száz ezer diák és pol­gár vett részt. Ez a mozga­lom okozta, hogy az auszt­ráliai kizökkent politikai apátiájából és érdeklődni kezdett a világ eseményei iránt. Az Australian című te­kintélyes újság nemrégen heves kirohanást intézett a politikusok ellen és azt állí­totta, hogy azok saját érde­kükben használták fel ezt a háborút. Vajon ez-e az utol­só vietnami háborúnk? — tette fel a kérdést a cikkíró. Ha Vietnamnak olyan nagy szüksége volt Ausztrália tá­mogatására miért vonják most vissza az ausztráliai csapatokat, mielőtt bármi­lyen eredményeket is elér­tek volna? Ha pedig nem volt szükség a segítségre, miért kellett oda menni? — írja az Australian. Ezeket a kérdéseket már régebb óta a „közönséges” ausztráliai ember is feltette. Most már senki előtt sem ti­tok, hogy megtévesztették őket. Ezért a megtéveszté­sért nagy árat fizettek. M. G. Egy megtévesztés ára Az ausztráliai történelem leghosszabb háborújában 487 fiatalember vesztette életét Th­ieunek nincs többé kétharmados többsége Nem hivatalos adatok sze­rint a saigoni kormánypárt­nak 91 képviselője lesz a­­159 tagú alsóházban. Noha Thieu elnök továbbra is megtartja a többséget a parlamentben, nem lesz két­harmados többsége, amelyre a fontos törvényjavaslatok meghozatalához van szükség. Az alsóházi választások hivatalos eredményeit pén­teken közlik. Elfoglalják a gyárakat a chilei munkások A legnagyobb chilei gu­mi- és szárazelemgyár mun­kásai hétfőn este kezükbe vették a hatalmat. A gumi- és szárazelem­gyár mintegy 2000 munká­sa azzal indokolta meg lé­péseit, hogy az igazgatóság rosszul dolgozott. A gyár társtulajdonosa egy ameri­kai részvénytársaság. Allen­­de elnök kormánya egyéb­ként már hosszabb ideje sikertelenül tárgyal az ame­rikai részvénytársasággal a tulajdonában levő részvé­nyek megvásárlásáról. Diszkrimináció az NDK-val szemben a sydneyi vásáron A Német Demokratikus Köztársaság nem hajlandó részt venni az idei sydneyi nemzetközi árumintavásá­ron, mert az ausztráliai ha­tóságok nem engedélyezték, hogy kitűzze zászlaját, és hogy a rendezvények alkal­mával eljá­tsszák a keletné­met himnuszt. Az ausztráliai hatóságok azzal indokolták meg állás­pontjukat, hogy a keletné­met zászló kitűzése és a himnusz eljátszása az NDK államiságának hallgatólagos elismerését jelentené, erre azonban Ausztrália nem hajlandó, noha a két ország között kedvezően fejlődnek a gazdasági kapcsolatok. A Német Demokratikus Köztársaság Ausztráliából származó évi bevitelének értéke meghaladja a 15 millió ausztráliai dollárt. Visszatér a középkor A Dél-afrikai Köztársa­ságban alakult polgár­jogi liga felszólította Vorster miniszterelnököt, ala­kítson bizottságot, hogy az a legfelsőbb bíróság egyik tagjának vezetésével kivizs­gálja annak a jelentésnek a hitelességét, amely szerint a börtönökben kegyetlenül kí­nozzák a letartóztatottakat. A polgárjogi liga ugyanis megállapította, hogy az utób­bi időben őrizetbe vett „poli­tikailag megbízhatatlan” sze­mélyek közül 13-an meghal­tak a kihallgatás során, 30-an pedig nyomorékká let­tek. A letartóztatottak mind bennszülöttek voltak. A rendőrségi módszerek igen sokfélék: kihallgatáskor a veréstől kezdve az áram­ütésig mindennemű kínzást alkalmaznak. A rendőrök visszatértek a jól bevált mód­szerhez, a durva erőszakhoz, kamatoztatják a középkori inkvizítorok és az újkori ná­ci hóhérok gazdag tapaszta­latait, amelyek — párosítva a korszerű technika vívmá­nyaival — biztos sikert sza­vatolnak: a szerencsétlen ál­dozatok olyasmit is maguk­ra vállalnak, amit eszük ágá­ban sem volt elkövetni. Az afrikai bennszülöttek élete amúgy is nehéz a faj­üldöző rendszer országában, amikor pedig a legkisebb ki­hágás miatt is rendőrségre kerülnek, helyzetük szinte kilátástalanná válik, mert ott az az elv uralkodik, hogy a letartóztatott nem lehet ártatlan, bűnössége minden kétséget kizár. Ezt pedig nem nehéz bizonyítani: a kínzásokkal kicsikart vallo­más hiteles a bíróság előtt, visszavonni nem lehet. — A rendőrség visszaél hatalmával, kegyetlenül kí­nozza áldozatait, az esetek túlnyomó többségében ártat­lan embereket. A rendőrök nem is vesznek bennünket emberszámba, az állatoknál is kevesebbet számítunk ne­kik — mondta a polgárjogi liga egyik tagjának egy meg­nyomorított néger, aki saját bőrén tapasztalta a rend­őrök kegyetlenségét. J. I. MAGYAR SZÓ Még egy halottja van a francia­­országi szerencsétlenségnek Egy utas még életveszélyben . Az autóbusz az út mellett álló teherautónak futott neki Párizsból jelenti a Tanjug. A tegnapelőtti súlyos franciaországi közúti baleset, amelynek során egy jugoszláv vendégmunkásokat szál­lító társasgépkocsi nekiütközött egy teherautónak, ed­dig 11 áldozatot követelt. A helyszínen, mint jelentet­tük, kilencen haltak meg, azóta még ketten kiszen­vedtek a kórházban. A francia orvosok tovább küzdenek egy súlyosan se­besült 34 éves jugoszláv munkás életéér. Négy köny­­nyebb sérültet már elbo­csátottak. A többiek még kórházban vannak. A francia rendőrség vizs­gálata szerint a közlekedési baleset másképpen történt, min ahogyan a hírügynök­ségek első ízben jelentették. Az autóbusz és a tehergép­­kocsi nem ütközött össze teljes sebességgel, mint ko­rábban jelentették. Megálla­pították, hogy a 26 éves Baurdy francia sofőr el­aludt a kormánykerék mel­lett és nekifutott az út mel­lett álló tehergépkocsinak. A tehergépkocsi sofőrje el­mondta, hogy már jóelőre észrevette, hogy az autó­busszal valami nincs rend­ben, mert cikcakkban szá­guldott az úton. Az össze­ütközéstől tartva a sofőr az út jobb szélén megállította a teherautót. Sajnos, így sem tudta elkerülni a sze­rencsétlenséget: a nagy se­bességgel közeledő autóbusz belefutott a nehéz járműbe. Az autóbusznak szinte az egész jobb oldala ronccsá zúzódott. A jobb oldali ülé­seken csak egyetlen utas maradt életben. Megállapították, hogy nemcsak a sofőr, hanem a másodsofőr is aludt. A Kladovo—Párizs­­szakaszon egymást váltogatták a kor­mánykerék mellett. Mind­kettőjüket vizsgálati fog­ságba helyezték. Nem lehetetlen a dollár leértékelése A Francia Nemzeti Bank kormányzója ellenzi az európai valuták felértékelését Párizsból jelenti az AFP. Olivier Wormser, a Fran­cia Nemzeti Bank kormány­zója a Le Figaro című pári­zsi lapnak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: véget kell vetni azoknak a híresztelé­seknek, hogy lehetetlen a dol­lárt az aranyhoz viszonyít­va leértékelni. Megítélése sze­rint az európai valuták for­mális felértékelése nem len­ne más, mint veszélyes be­avatkozás éppen azoknak az országoknak a rovására, ame­lyek a leghelyesebben gaz­dálkodnak. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a frankot sem­miképpen sem értékelik fel. A nemzetközi pénzrendszer működésével kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a defi­cites országoknak adósságai­kat a jövőben nem lenne szabad nemzeti valutájukkal fizetni. A francia bank kormányzó­ja — mint mondta — helye­sel minden olyan javaslatot, amely szerint növelni kell az arány hivatalos árát, de ter­mészetesen nem egyforma arányban minden valutával szemben. Ez az arány, úgy­mond, minden egyes ország versenyképességétől függne. Más szóval ez azt jelenti, hogy a legfontosabb valutá­kat le kellene értékelni az aranyhoz képest, de nem egy­forma mértékben. Japán követeli az amerikai vámilleték megszüntetését A japán kormány jegyzék­ben szólította fel az USA-t, hogy szüntesse meg az USA- ba irányuló külföldi árura kivetett 10 százalékos vámil­letéket. A japán külügyminiszter ezzel kapcsolatban közölte, a jegyzékben felhívta Wa­shington figyelmét arra, hogy Japán bevezette a jen lebe­gő árfolyamát, s így igyek­szik, a többi országgal együtt, létrehozni az új nem­zetközi pénzrendszert. Kínai diplomaták Zágrábban Vej, az idei zágrábi őszi nemzetközi vásáron részt ve­vő kínai küldöttség vezetője, a belgrádi kínai nagykövet­ség tanácsosának társaságá­ban tegnap látogatást tett a zágrábi gazdasági kamará­­ban. A kínai küldöttek a kama­ra vezetőivel megbeszélést folytattak a Kínai NK rész­vételéről a vásáron. Mint is­meretes, Kína legutóbb 15 évvel ezelőtt képviseltette magát a zágrábi nemzetközi árumintavásáron. A tegnapi megbeszélésen megállapodtak, hogy több ta­lálkozót tartanak a Kínai NK képviselői és a zágrábi—sisa­­ki iparvidék üzemeinek kép­viselői között. Befejezte romániai látogatását a kínai katonai küldöttség Kilencnapos hivatalos lá­togatása befejeztével tegnap elutazott Bukarestből a kí­nai katonai­­ küldöttség. A küldöttséget Li Te-seng, a Kínai KP KB politikai bizott­ságának tagja, a kínai nép­felszabadító hadsereg politi­­tikai igazgatóságának osztály­főnöke vezette. A magas rangú kínai kül­döttségtől Ion Ionit­a román véderőminiszter és munka­társai vettek búcsút a buka­resti repülőtéren. 3. oldal Két év alatt harminc határsértés Az Ír Köztársaság tiltakozott a brit kor­mánynál • Szigorú óvintézkedések az észak-írországi határ mentén Az Ír Köztársaság kormá­nya tegnap tiltakozott a brit kormánynál területe meg­sértése miatt. A tiltakozó jegyzék szerint az utóbbi két év alatt a brit csapatok harminszor sértet­ték meg az Ír Köztársaság területét. Belfastban, Dublinban és Londonban az észak-írorszá­gi, az írországi és a brit kor­mány megvitatta az Észak­írország és Írország közötti határincidensek meggátolását célzó sürgős intézkedéseket. Úgy hírlik, hogy Észak-Ír­­országban, a határ mentén szigorú óvintézkedéseket tesz­nek. A kormány egyik tagja követelte, hogy zárjanak le 130 határátkelőhelyet, a töb­bin pedig vezessenek be szi­gorú ellenőrzést. Stojanov kirohanása (Folytatás az 1. oldalról) Barešić és Brajkovic élet­fogytiglan helyett 10—10 évet kér, Stojanov —, aki kez­detben nem volt híve a fel­lebbezésnek — enyhébb büntetést, Miličević szintén (és hogy az eddig vizsgálati fogságban és börtönben töl­tött idejét is számítsák be neki), Lemo felmentést kért. Robert ügyész kéri, hogy a másodfokú bíróság erősít­se meg Barešić és Brajko­vic ítéletét, tehát az élet­fogytiglanit, hogy fő segítő­társukat, a gyilkosság értel­mi szerzőjét, Stojanovot ítélje úgyszintén életfogytig­lani börtönre, s hogy a má­sik két vádlottra szabjon ki szigorúbb büntetést, mint­hogy bűnrészességük na­gyobb, mint ahogy az első fokú bíróság megállapította. A vádirat Robert államügyész úgy­szólván semmit sem módosí­tott a korábbi vádiraton. Er­re nem is volt szükség, mert benne alaposan, érvekkel és bizonyítékokkal alátámaszt­ja tézisét, hogy Vladimir Bo­­sovic nagykövet gyilkosainak nem volt semmiféle politikai indítékuk, hanem a politikát csupán ürügyként hozták fel, arra számítva, hogy a más társadalmi berendezésű, de­mokratikus és liberális Svéd­országban szabadságharco­soknak fogják tekinteni őket. Kifejtette, hogyan alakult ki a stockholmi jugoszláv nagy­­követség elleni merénylet el­képzelése, hogyan készültek fel rá a vádlottak, hogyan szerezték be a fegyvereket és más kellékeket, hogyan próbáltak pénzt szerezni a vállalkozáshoz, s végül ho­gyan hajtották végre a ke­gyetlen gyilkosságot. Robert államügyész olyan alapossággal végzi a dolgát, hogy csak a késő délutáni órákban került sor két fon­tos tanú: Vukosav Dubovac nagykövetségi házgondnok és Mira Stempihar titkárnő kihallgatására. Barešić és Brajkovic mindkettőjük el­len gyilkosságot kísérelt meg. Mira Stempiháron Ba­­rešić golyója súlyos sebet ej­tett. A tárgyalást szerdán foly­tatják. PILCZ Nándor Négy ,untig elég lett volna... (Die Weltwoche)

Next