Magyar Szó, 1972. március (29. évfolyam, 59-89. szám)
1972-03-19 / 77. szám
12. oldal KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK ♦♦♦444444444444444444 ♦ 4 џ 19 P. ANDRÁS, Zrenjanin. ►— A Magyar Szó hírt adott ► arról, hogy nagy port vert ► fel „az ismeretlen szörny hí- re”, és „nagy izgalomban tartotta néhány napig Ma►gyarcsernye lakosságát” ... ► Megtudtuk azután, hogy ez ►az ismeretlen (!) szörny ► olyan „rettenetes erős” volt, hogy alig fért bele a falu határában levő „kisebb mocsár ► ba”, különösen, mert mélyvolt a hangja a sekély pocsolyához képest. Beszámol a ► hír arról, hogy „néhány dús ►fantáziájú vadász párszor lestben is állt”, de végül is egy ►tanítónő felvilágosította őket, ►hogy a szörny nevű más, ►mint egy — apró termetű ► bölömbika... ►► Sem a Magyar Szó, sem a ► tanítónő nem játszott valami konstruktív szerepet az ügy ► ben. Persze, ha nem tudo► mányos, hanem hazafias ► szempontból nézünk a cser► nyei szörnyre. De hogyan is ► tekinthetünk rá másképpen, ► mint hazánknak (JSZSZK), szőkébb hazánknak (VSZAT), még szőkébb hazánknak (Bánát) és a legszűkebb hazának (Magyarcsernye) fiai, lányai? A tudományos tárgyilagosság által félrevezetett tanítónő azonban erre nem gondolt. És nem volt, aki figyelmeztesse: „Csak csendesen, hogy meg ne hallja senki sem!” A hír hallatán rögtön arra gondoltam, mi történt volna Skóciában, ha ott is akad egy igazságszerető tanítónő, aki nyíltan és hangosan kimondja, hogy a Loch Ness-i szörny egy nagy marhaság, koholmány, kitalálmány, és a „dús fantáziájú vadászok” hiába pocsékolják rá idejüket! És ha ezt — ne adj isten — még a Skót Szó című helyi érdekű világlap is világgá kürtöli! A skót idegenforgalom kénytelen lenne beérni a szellem járta kastélyokkal és a képtelenségek megszállottjai ma nem zarándokolnának százéval a Loch Ness-i pocsolyához, tetemes összegeket hagyva a vendéglátó üzemek, kasszájában. Jó, rendben van, mi szellemjárásból nem csinálhatunk üzletet, mert az ellenkezik materialista világnézetünkkel. Egy szerény szörnyünk azonban lehet. Annak vajmi kevés köze lenne az ideológiához, viszont... Nincsenek pontos adataim a csernyei társadalom anyagi helyzetéről, de látatlanból is merem állítani, hogy egy használható szörny elkelne nekik. És úgy volt már, hogy végre valahára megvan a szörny, fölvirrad a csernyei szállodaiparnak (például szálloda épül). De jött a tanítónénike és a törekvő napilap, s a szörny — volt — nincs. Legközelebb jobban meg kell gondolni! Mert, hogy a szörny „ismeretlen”, mint a tudósítás mondja, az nem baj. Sőt! Ismert szörnyünk van annyi, hogy utat lehet velük torlaszolni. Torlaszolják is a szocializmus útját. Belőlük azonban nem lehet megélni. Szörnyű! Csernye szörny nélkül maradt! Egy meggondolatlan cselekedetről A szerkesztő I I levele - X • LAPUNK már nem- \ ♦ egyszer foglalkozott és < Ф ezentúl is írni fog a Ma- 4 J gyár Tanácsköztársaság, 4 ♦ az 1919-es forradalomba 4 ^ proletárdiktatúra Ju- Jugoszláviában élő részve- 4 X vőinek státusával, élet- ^ ♦ körülményeivel. Olvasó- 4 X ink leveleiből kitűnik, ♦ hogy indokolt lenne a 4 4. harcosok összeírásakor a 4 ♦ Magyar Tanácsköztársa- J +ság még életben levő, 4 ♦ Jugoszláviában tartóz- 1 4 kodó aktivistáit is szám- 4 - ba venni. Annál inkább, ^ ♦ mert ezt a Vajdasági 4 Ф Harcosok Szövetsége is ^ ♦ kezdeményezi. Lapunk 4 ♦ tehát támogatni és segí- 4 ♦ teni szeretné ezt az ak- * X -et. 4 ♦ Mindenekelőtt olyan X elvtársakra gondolunk, 4 ♦ akik 1919-ben együtt 4 Ф harcoltak a magyaror- 4 ♦ szögi munkásokkal, a * 4 szocialista forradalomért, 4 ♦ és azokra a magyaror- 1 ♦ szágiakra, akik az ellen- 4 ♦ forradalom és a fehér ^ ♦ terror elől hazánkba me- 4 ♦ nekültek, majd itt a * 4 munkásmozgalom kere- 4 J jében, a JKP köteléké- £ ♦ ben — vagy a párttal 4 X szoros kapcsolatban — 4 ♦ folytatták forradalmi te- 4 X vékenységüket — a két 4 4 háború között. 4 X Örömmel fogadnánk 4 ♦ tehát minden olyan J 4 írást, amely fontos té- 4 ♦ nyékét tartalmazna, ne- 1 4 veket említene, életkö- ♦ ♦ rülményekről szólna, né- * 4 zeteket közölne a volt 4 ♦ tizenkilencesekről. 4 4 Reméljük, hogy ez az 4 4 újabb akciónk is vissz- 4 4 hangra talál, és újabb 4 X adalékkal szolgálhatunk 4 4 az illetékeseknek az ügy 4 4 rendezéséhez, mert a ti- 4 ♦ zenkilencesek státusának 4 4 kérdése tartományi ha- 4 ♦ táskörbe tartozik. 4 4 ►► ► 44 FELHÍVÁS ► ► • LEGKISEBBJEINK szép ► ségversenyével kapcsolatban felhívjuk a szabadkai [Szűcs Hajnalka szü► leit, hogy írják meg pontos ►címüket, valamint azt, hogy ► jelenleg milyen idős a gye► nek, adják meg a méreteket,mert mint már megírtuk a ► kis Hajnalka ruhát nyert a ► szépségversenyen. ► • FELHÍVJUK olvasóink ► figyelmét arra, hogy levelük ►hez nem szükséges válaszbélyeget csatolni, nem kell küllőn költséggel terhelniük ► magukat, mert ha levélbenválaszolunk, mi kifizetjük a ► postailletéket. ► A nyugdíj és a gyógyszer ф J. P. SZABADKA: — Tudjuk, hogy a múlt évben a létfenntartás költségek mintegy 15—20 százalékkal növekedtek, és ennek arányában, hiszen ez logikus, nagyobbak lettek a fizetések és a nyugdíjak is. És hogy mi nyugdíjas kisiparosok is valami „örömben” részesültünk, megörvendeztettek bennünket drága gyógyszerrel. Vagyis mi nyugdíjas iparosok 1972. január 1-e óta minden kiadott orvosi receptért 3 dinárt, mások viszont 2,10 dinárt fizetnek. Kérdezem én, hol van itt a logika? Ezt éppen fordítva kellene csinálni, aki fizetésjavítást kap, talán csak könnyebben megbirkózik a drágasággal is? Nem tudom, mi lesz az idén? Ismét szépen nőnek az árak. Vajon nekünk nyugdíjas iparosoknak növelik-e nyugdíjunkat, vagy csak megint a gyógyszer árát? Jó lenne, ha nem így volna. Hiszen mi is a piacról élünk. Olvasónknak érdemben igaza van, valóban nem lehet logikáról beszélni. Az önálló iparosoknak és vendéglősöknek külön nyugdíjalapjuk és egészségügyi alapjuk van, és arra nem vonatkoznak az általános nyugdíjakat és rokkantsági nyugdíjakat szabályozó törvények. Az iparos és vendéglős nyugdíjalapnak saját szabályzata van, külön eszközökből pénzelik (a tagok hozzájárulásából) és ezért van az, hogy különbség mutatkozik az ilyen nyugdíjasok és az általános nyugdíjtörvény alapján nyugdíjazottak nyugdíja között. MAGYAR SZÓ Önmagukért beszélő adatok • MENYHÁRT FRANCISKA, Péterréve: — Tavaly kétszáz körül mozgott, az idén pedig elérte Vajdaságban a háromszázat azoknak a száma, akiknek évi jövedelme meghaladta a harmincezer dinárt, és minden jel arra mutat, hogy jövőre még többen lesznek. Igen elgondolkoztatók ezek az adatok. Nemcsak kereskedelmi utazók vezetnek a lista élén, akadnak szép számmal tisztviselők, tisztségviselők, egészségügyi dolgozók és pedagógusok is, és még ki tudja hányféle és fajta foglalkozású, a kétkezi munkást kivéve. E háromszáz között vannak, akik maguk is síkraszállnak annak érdekében, hogy csökkenteni kell a szociális különbségeket, szorgalmazni azokat az előírásokat, amelyeket e célból hoztak. Vannak családok, amelyek évi jövedelme eléri a 7—7,5 millió régi dinárt, tehát havonta 600 000 régi dinárt keesnek, pontosan annyit, amennyi egy gyakornok tíz hónapi fizetése. Az utóbbinak van megfelelő képesítése, az előbbiekről nem merném minden esetben ugyanezt állítani. Csak hát a körülményeik mások. Igen lehangoló eredményt kapunk, ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk egy közepes munkás átlagos fizetésével, aki havonta 950 dinárt keres (és ez már elég jó fizetésnek számít), azaz évente 1/7-ét keresi meg az előbbi fizetésének. Ebből tartja el családját, ha van gyereke, azt is, ha van lakása, ebből javítja, ebből vesz télire tüzelőt stb. S ha nem elegendő ez a pénz, akkor a rendes napi munkája után alkalmi munkát is végez, sőt majdnem minden esetben az évi szabadságát is föláldozza. Ebből nincsen kiút addig, amíg a törvényes előírások is a nagyobb személyi jövedelmeket szavatolják, míg a legkisebbek maguktól alakulnak ki. Ha az 1:10-hez arányt szabjuk meg, akkor ezzel nyilvánvalóan azoknak helyzetét biztosítjuk, akik jelenleg 600 000 dinárt keresnek, és akik még kibírnak néhány devalválást, keresetkorlátozást, sőt a változó piaci árak sem hatnak ki érezhetően jövedelmükre. De mi legyen azokkal, akik 60 000—70 000 régi dinárt keresnek? Vasárnap, 1972. márc. 19 Már megint a buszvezetők! • EGY ELKESEREDETT ANYA, Palics. — Ezúton szeretnékcsatlakozni azokhoz, akik az utasforgalom alkalmazottaira — jegykezelőkre, buszvezetőkre — panaszkodnak. Az alábbi eset miint szülőt is és mint pedagógust is felháborított. Nyolc és fél éves fiam (pontosan július 20-án lesz 9 éves) Szabadkáról utazott haza Palicsra 1972. február 23-án a régi városháza elől induló Suboticatrans (SU 143-73) palicsi járatával 11 óra 10 perckor. Az autóbuszt Milan Krstin (nevét utólag tudtam meg a vállalatban, ahol az esetet jelentettem) vezette. A jegyárusítás is az ő hatáskörébe tartozott, ahogy ez mostanában szokás. Megjegyzem, már máskor is utazott a gyerek buszon, velem, sőt csoportosan is vezettem gyerekeket busszal a városba és vissza 10 éves korig, és mindig fél jegygyel utaztak. Úgy tudom, hogy az úgynevezett gyerekjegy, féljegy a vasúton is, más vállalatok buszain is 10 éves korig érvényes. Ezt a fent említett buszvezető, Milan Krstin nem így tudja — legalábbis nem így akarta tudni. Fiam az apjától egy dinárt kapott az útra, mivel a féljegy 80 para (egész jegy 1,50 dinár). A visszajáró 20 párára nem is számítottunk, mert sokan elfelejtik visszaadni a buszban. A gyerek fizetni akart a vezetőnek, de az még 50 párát követelt, azzal, hogyha nem adja oda* a következő megállón lete-* , *szí. Mintegy 8 kilométer volt, még Palicsig. Fiam megijedt.* de nem mert szólni. Sze-' , .4 rencsére megsajnálta egy, jószívű, szőke nő. (akin bar-* na virágos drapp kabát „ van”, a gyerek leírása), és odaadta neki az 50 párát.* No, így más megkapta a fiú, a 80 párás jegyet 150 pará-! ért. (A jegyet őrzöm.) Utaz-* hatott békében. * Hazaérkezve elpanaszolta bánatát. Hallgatva őt, ha* ragom egyre nőtt. Kerékpár, ra ültem, a végállomáson! veszteglő buszhoz vittem.* hogy megtudjam mi a hely-! zet, talán idősebbnek nézte | a vezető a gyereket. › A buszvezető azt mondta, hogy a gyerekek 8 éves ko-* rukig utaznak féljeggyel.! — › Arra a kérdésre, hogy akkor miért adott 80 párás jegyet 150-ért, nem felelt, hanem egyre a jegyet követelte,amelyet nem vittem magammal. Azt kérdezte, honnan adott a gyerek még 50 párát, ha nem volt neki? Megmondtam, hogy egy nő adta. Azt mondta, ez nem igaz. Ekkor érdekes eset történt. Egy szőke, 6—7 éves kislány szólalt meg szerbül: „Jeste tako je bulo, jedna tetka mu je dala novac.” — Fiam szerint a vezető kislánya volt, akit bocsátkáztatott. Rajtuk kívül azt hiszem, egy fiatalabb nő és egy idősebb férfi volt ott még. Összefoglalva, hogy miért emelek szót: — Gyereket letenni a buszról minden ok nélkül 8 kilométerre a céljától? — Gyerektől 150 párát követelni, elfogadni, és mégis 80 párás jegyet adni? — A szülő nélkül utazó gyerekkel azt tehet a buszvezető amit akar? Kérdezem: mit csinál a gyerek, ha Milan Krstin leteszi a járműről? Gyalog nekivág az útnak? Vagy a járókelőktől megpróbál egy kis útravalót kérni? A buszvezetővel tárgyalva a busz lépcsőjén álltam. A vita hevében le kellett ugranom, mert éreztem, hogy megmozdul valami körülöttem, az ajtóhoz akar csukni a Suboticatrans dolgozója. Panaszomat a Suboticatrans forgalmi vezetőjének is elmondtam abban a reményben, hogy meghallgatásra talál, és Milan Krstin buszvezetőt felelősségre vonják. Kik alkotják a „lakosságot” Felsőhegyen? * • FELSŐHEGYI LAKOSÚ — A szerdai Magyar Szóban (1972. március 15-én) rövid írás jelent meg, Dobó Sán-dor Zentán és Felsőhegyen ” címmel. A cikkíró befejezésül ezt írja: „Dobó elvtárs dél-a Után Felsőhegyre látogatott,és a lakossággal elbeszélgetett 4 a falu időszerű problémái- ról.” Én is felsőhegyi lakos va-4 gyök, de erről nem értesí- 4 tett senki, pedig együtt vol-t tam aznap olyanokkal, akik 4 tudtak a dologról, de mély- 4 ségesen hallgattak róla. J Úgy látszik, Felsőhegyen 4 egy kis csoport kinevezted magát „lakosságnak”. 4 Nem tudom, az igazi la-4 kosság tudott-e erről a látod gatásról. 4 Szerintem, így a legköny-4 nyebb kijátszani a társadal-4 mi önigazgatást. Ha pedig egy szűk körrel akartak tár-4 gyalni, akkor miért ír a Ma-4 gyár Szó „lakosságot”? 1 Talán attól féltek egyes szervezők, hogy majd akadt valaki aki megmondja azt, ami egyeseknek nemigen tét 4 szett volna? 4 Tónusfelvételező, fiatal lemeztáros és egyebek A) KOVÁCS JÓZSEF, Újvidék. — A Magyar Szóban csütörtökön megjelent hirdetés szerint az Újvidéki Rádió tónusfelvételezőt keres, illetve főnököt erre az osztályra. (Helyesen: tonski snimatelj-hangfelvevő; tonsko snimanje-hangfelvétel.) Nem ez az első ilyen eset. Néhány hónappal ezelőtt, ugyancsak a Magyar Szó hirdetése szerint fiatal lemeztárost keresett a Rádió (Mladi fonotekar helyesen segédlemeztáros). Az ilyen nyakatekert szövegekért hibás az Újvidéki Rádió pályázati bizottsága, mert szerbhorvát nyelven adja le a hirdetéseket, ahelyett hogy lefordíttatná. Elsősorban a Rádió tudja, hogy tulajdonképpen milyen munkahelyet szeretne betöltetni. De hibás a Magyar Szó hirdetőosztálya is, amelynek tisztviselője, ha már nem biztos a szöveg helyességében, akár telefonon megkérdezhetné a helyes kifejezést. Mert ez így, sajnos, nem nyelvi egyenjogúság, hanem annak a kigúnyolása. ▼ VVVTTTTTTVVV'rVVWTTVTTVT’rVTVVVVTVWVVW 4 4 ♦ Tollhegyre szúrjuk X X a szabadkai községi képviselő- | X testület egyik taácsát x X Wk/'Wi hr I I ! f ik-Ezzs_ ! j f / ip^ I I £ I I {ea l kO ! l \ fSp^ i ♦ Ш X i 1 ! 4 nevezetesen a kereskedelemmel, vendéglátóiparral 4 ♦ és turisztikával foglalkozó tanácsát, mert g. g. munka- 4 4 társunk jelentése szerint, közömbös maradt egy pálin- 4 4 kacsempész vállalatvezető tüneményes pályafutása 4 4 iránt. Arról van szó ugyanis, hogy a Dinamotrans igaz- 4 4 gatója a vállalat tehergépkocsiján szeszt csempészett 4 4 külföldre. Természetesen eljárás is indult ellene, meg- 4 ♦ vonták képviselői mentelmi jogát stb. A legújabb hí- te rek szerint viszont a Palics megmentéséhez szükséges + 4 géppark igazgatója lett. Amikor a szóban forgó tanács 4 ♦ ülésén ezt a kérdést felvetette az egyik jelenlevő, a ta- tanács azzal határolta el magát az ügytől, hogy nemar- 4 u tozik hatáskörébe. Hát nem furcsa? 4 4 ♦ 4444444444444444444444444444444444444444