Magyar Szó, 1972. november (29. évfolyam, 317-329. szám)
1972-11-16 / 317. szám
2. oldal Egymillió ember köszönti Perónt Buenos Airesben Nagyban készülnek a megbukott argentin elnök fogadására Juan Perón, egykori argentin elnök, az olasz tévének adott interjújában kijelentette, hogy mindaddig Argentínában marad, amíg csak szükség lesz rá, és igyekezni fog, elsimítani a politikusok és a katonai vezetők viszályát. Hazaindulása előtt megbeszélést folytatott tekintélyes olasz üzletemberekkel. A Buenos Aires-i kormány valóságos hadiállapotot vezetett be az országban, készültségbe helyezték a katonaságot és a rendőrséget,s betiltották a gyülekezést. Megfigyelők szerint ilyen nagyarányú biztonsági intézkedéseket 1955 — Perón megbuktatása — óta nem foganatosítottak az országban. A kormány egyedüli célja — jelentette ki a hivatalos szóvivő —, hogy elejét vegye a zűrzavarnak. Lanusse elnök a napokban kijelentette: fel kell készülni rá, hogy fokozódni fog a terrorizmus. A perónista szakszervezeti szövetség ünnepélyesen akarta fogadni pénteken Perónt, és egymillió embert szándékozott felsorakoztatni a Bűnos Aires-i repülőtéren. Mi-után a kormány gyülekezési tilalmat rendelt el, a szak- szervezetek általános sztrájkkal fenyegetőztek. A hatóságok erre a pénteki napot nemzeti ünneppé nyilvánították. A szakszervezeti vezetőség még mindig bízik benne, hogy megrendezheti az ünnepélyes fogadtatást. Ha ez nem sikerül, sok ezer ember Buenos Aires utcáin köszönti az egykori diktátort. A higgadtabb megfigyelők nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az egyre fokozódó izgalomnak. Szerintük a rezsim és a perónisták már korábban megállapodtak. Hogy kinek van igaza, az majd pénteken, Perón viszszatérése napján derül ki. Megtört és jég az USA és Kuba között? Washingtoni vélemények szerint a légi kalózok elleni harc legeredményesebb módja: diplomáciai kapcsolatot teremteni Havannával Washingtonból jelenti az AFP. Noha az amerikai kormány megelégedéssel nyugtázta Kuba álláspontját a legutóbbi repülőgép-rablással kapcsolatban, ez még nem jelenti azt, hogy a két ország politikai kapcsolatai a javulás felé haladnak. Az Egyesült Államoknak 1961 januárja óta nincsenek diplomáciai kapcsolatai Kubával; havannai érdekeit a svájci nagykövetség képviseli. Azóta most esett meg először, hogy Washington a külügyminisztérium szóvivője útján ilyen kedvező üzenetet küldött Fidel Castro kormányának. A Washington Post hírmagyarázója kedden annak a véleménynek adott hangot, hogy a Kubával való diplomáciai kapcsolatok felvétele útján lehetne a legsikeresebben harcolni a légi kalózkodás ellen. Charles Bray, a külügyminisztérium szóvivője, szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy a hírmagyarázó túlságosan is leegyszerűsítette a dolgot. A kormány szerint ugyanis a Kubával való diplomáciai kapcsolatok felvétele nélkül is eredményesen lehet harcolni a repülőgép-rablások ellen. Az amerikai polgári légi forgalom igazgatósága közölte: Fidel Castro kubai miniszterelnök kijelentette, hogy a legutóbbi három légi kalózt törvényszegőknek tekintik. Felvetődött az ausztriai horvátok kérdése is A szlovénekkel ellentétben a horvátok egyes vezetői önként lemondanak az államszerződésben szavatolt jogaikról A Tanjug jelentése szerint Burgelandban egyre romlik a helyzet az osztrák államszerződés 7. szakaszának következetes alkalmazása körül. Mint ismeretes, a szerződés kimondja, hogy szavatolni kell a horvát ajkú lakosságnak a nemzetiségi státusból eredő jogait. A horvátok beolvadásának szószólói, egyes horvátlakta községek horvát elnökei, Robak községi elnök, az Osztrák Szocialista Párt képviselője vezetésével azonban ismételten tiltakoznak az ellen, hogy a burgenlandi horvátoknak megadják az államszerződésben foglalt jogaikat. Szemben a többi európai országban élő nemzeti kisebbségekkel, a burgenlandi horvátok már régen megkapták az államszerződésben előírt jogaikat — jelentette ki Robak. — A Burgenlandban élő horvátok különben sem akarnak horvátul tanulni. Nyilván ez az álláspont hatott Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellárra, amikor egy héttel ezelőtt tévényilatkozatban kijelentette: a burgenlandi horvátok hajlanak a beolvadásra. Az eisenstadti horvát kultúregyesület és a horvát nyomdászok egyesülete erélyesen tiltakozott Kreisky szavai ellen, hangsúlyozva: érthetetlen, hogy a kormány elnöke a nyilvánosság előtt ilyen kijelentést tesz, hiszen ezen a területen (Burgenlandban) már 450 éve horvátok is laknak. Megalakult a szovjetnyugatnémet barátság egyesülete Nyugat-Normetország is csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek baráti társaságot alakítottak a Szovjetunióval. A moszkvai Barátság Otthonában, ahol mindezek a társaságok székelnek, a nyugatnémet közvéleménnyel fenntartott kapcsolatok fejlesztésével foglalkozó szovjet intézmény a szovjet— nyugatnémet barátság egyesületévé alakult. Az egyesület elnöke Leonyid Zamjatyin miniszter, a TASZSZ hírügynökség igazgatója lesz. MAGYAR SZÓ Süllyed a mexikói főváros A 9 millió lakosú Mexikóváros, amely 2270 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, évenként átlag 10,4 centiméterrel süllyed. A süllyedést minden bizonnyal a környező felszíni és föld alatti tavak kiszárítása idézte elő. A város már századunk elején süllyedni kezdett, akkor azonban évenként mindössze 4 centimétert, 1947 és 1955 között viszont a város talaja évente mintegy 45 centimétert vesztett magassági szintjéből. A talaj mozgása később mérséklődött, úgyhogy ma már a fent említett 10,4 centimétert teszi ki évente. Xenofon görög költő, aki részt vett Nagy Sándor hadjárataiban, Kurdisztánon keresztül tért vissza hazájába és „Anabasis” című művében leírta a kurdoknál szerzett tapasztalatait. Xenofon szerint a kürdok több kellemetlenséget okoztak a görögöknek, mint az egész perzsa hadsereg. A kurdok tehát már akkor is szembeszálltak a hódítókkal, hogy megőrizzék nemzeti függetlenségüket, kultúrájukat, és hagyományaikat. És harcuk sohasem szűnt meg — ezzel a történelmi visszapillantással kezdte nyilatkozatát Muhamed Mahmud, az Egyesült Kurd Demokratikus Párt vezetőségi tagja, aki mint a kurdok képviselője, a közelmúltban a bagdadi kormányban is helyet kapott. — Kurdisztánban — folytatta tovább Muhamed Mahmud — már a század elején egyesületek alakultak, azzal a céllal, hogy a kurdok nemzeti és szociális jogaiért küzdjenek. A szövetségeseknek az első világháborút követő értekezletein a kurdok képviselői is részt vettek. A kurdok követeléseit elismerték, de a nemzetközi érdekek lehetetlenné tették megvalósulásukat. A kurdok egészen 1958 július 14-éig részt vettek az iraki nép valamennyi felkelésében a brit uralom és a reakciós hatalom ellen, mindaddig, amíg meg nem buktatták a gyarmati megszállókra támaszkodó királyságot. A kurdoknak azonban az ország függetlenségének elnyerése után is folytatniuk kellett harcukat nemzeti jogaikért. Partizánháború volt ez, amelyet a tapasztalt és ügyes Musztafa el Barzani vezetett. A harcok kisebb- nagyobb megszakításokkal egy évtizeden át folytak, míg 1970 márciusában alá nem írták a bagdadi kormány és a kurdok közötti békemegállapodást Az egyezmény lényege, hogy a kurdok önmaguk irányítják tartományuk ügyeit, az iskolákban kurd nyelven folyik az oktatás és Kurdisztánban az arab mellett a kurd is hivatalos nyelv. A megállapodásszavatolja a kurdok képviselőinek részvételét is a központi kormányban és az ország valamennyi törvényhozó és végrehajtó intézményében. A szerződés több cikkelye utal arra, hogy meg kell teremteni Kurdisztánnak az ország többi részével arányos fejlődési feltételeit. A népnek kell kimondania a végső szót — ismeretesek azok az elvek, amelyeket az Egyesült Kurd Demokrata Párt meghirdetett — hallottuk fiatal, őszinte, de ugyanakkor óvatos és tartózkodó kurd politikustól. Fő céljuk a kurdok társadalmi lényének teljes kifejezésre juttatása, Kurdisztán tényleges autonómiájának szavatolása, egyben pedig Irak nemzeti érdekeinek védelme is a külső ellenséggel és a kolonializmussal szemben. A párt a demokratikus módszerek híve a politikai, társadalmi és gazdasági életben. Azt vallja, hogy a népnek kell kimondania az utolsó szót mindenről, hogy a népnek közvetlen úton kell megválasztania vezetőit és ténylegesen részt vennie a döntések meghozatalában. A nemzeti és szociális harc jelenlegi szakaszában a párt a kurd és az iraki társadalom mélyreható szociális átalakulásán dolgozik. Követeli az agrárreform végrehajtását, az olajipar teljes államosítását, az ország gazdasági kincseinek ellenőrzését és a minél gyorsabb gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtését. Ugyanakkor arra törekszik, hogy az egészségügyi, szociális és közoktatási szolgálat fejlesztésével a társadalom valamennyi rétegének fermelkedését szolgálja. Tovább harcolunk a márciusi deklaráció teljes megvalósulásáért . A fenti célok megvalósításához politikai tapasztalatra, a néptömegek mozgósítására, a baráti népek és államok támogatására van szükségünk. A kurdok, a nemzeti egység keretében és a deriokratikus szabadság légkörében kívánnak harcolni az 1970 márciusi deklaráció céljaiért — hangsúlyozta Muhamed Mahmud. Ezután Irak és a kurdok jövője iránt érdeklődtünk. — A kurdoknak gazdag nemzeti kultúrájuk van, íróink és költőink az arab világban nagy elismerésnek örvendenek. A történelem során sikerült megőriznünk és fejlesztenünk nemzeti sajátosságainkat, kultúránkat és nyelvünket. Ezt tesszük továbbra is, és ezért fogunk harcolni a haladó szellemű arab és más erőkkel együtt. Ami a jövőt illeti, derűlátók vagyunk, de óvatosak — jelentette ki Muhamed Mahmud. Beszélgetésünk végén a jugoszláv—iraki kapcsolatokra terelődött a szó. — Szeretnénk elismeréssel adózni Jugoszláviának a nemzeti kérdés megoldásában szerzett tapasztalataiért— mondotta az Egyesült Kurd De-' mokratikUS Párt vezetője. — Mi sokat tanultunk ezekből a tapasztalatokból és szeretnénk ezt a példát követni a kurd kérdés megoldásában is a már említett márciusi nyilatkozat alapján. Branko ŠKRINJAR Derűlátók vagyunk, de óvatosak... Az Egyesült Kurd Demokrata Párt vezetőségi tagjának nyilatkozata a Komunistnak A SACCO ÉS VANZETTI-ÜGY (3) Légkörének felméréséhez tudni kell, hogy Massachusetts az Egyesült Államok legsznobabb, legarisztokratább állama, ahol ugyan sok olaszt foglalkoztatnak, de főleg segédmunkásként. Abban az időben bontakozik ki az USA-ban a Maffia hatalma: a Chicagóban, New Yorkban elkövetett bűntettek 80 százalékát olaszoknak tulajdonítják, a legtöbb anarchista is olasz, az ő rovásukra írják a Wall Streeten elkövetett bombamerényletet is, amely harminc halálos áldozatot követelt. A közvélemény, tehát olyan volt 1921- ben általában az USA-ban és különösképpen South Braintree-ben, hogy sokan a Sacco- és Vanzetti-félékben mindenáron egy rablógyilkosság elítéltjeit óhajtották látni. Hát nem „vörös” volt mind a kettő, és ennélfogva ellensége a fennálló rendnek? Thayer bíró és Katzmann ügyész ilyenformán nemcsak anarchistákat vádol kétszeres rablógyilkossággal, hanem Massachusetts, Boston esküdt ellenségeinek eleven jelképeit is. De amikor Sacco szót kap, ő mond vádbeszédet: — Amikor Olaszországban éltem, már fiatal fiúként republikánus voltam. Mert mindig azt gondoltam, hogy a republikánusok jobb oktatást biztosítanak, hogy köztársasági rendszerben az ember könynyebben boldogulhat, családot alapíthat, gyermekeket nevelhet és taníttathatja őket. Ez volt a véleményem, de amikor ebbe az országba érkeztem, láttam, hogy nem úgy van, ahogyan gondoltam, mert van különbség. Olaszországban nem kellett olyan keményen dolgoznom, mint itt. Ott szabadon éltem ... Természetesen itt jobban táplálkoznak, mert ez nagyobb ország, de csak azok, akiknek van rá pénzük, és nem a munkásosztály . 1. Olaszországban a munkás is ehet friss főzeléket ... Amióta itt dolgozni kezdtem, nagyon, nagyon keményen dolgoztam. Tizenhárom évig dolgoztam, egész idő alatt dolgoztam, de sohasem tudtam bankbetéthez jutni. — Láttam, hogy a legjobb embereket, akik értelmesek, akik képzettek, letartóztatják és bebörtönzik, és hosszú évek múltán ott halnak meg a börtönben. Ennek az országnak egyik nagy embere, Debs (Eugene Debs mozdonyvezető — 1855—1926. — az amerikai munkásmozgalom egyik vezéralakja, 1918-ban a „kémkedési törvény” megsértése miatt koholt vád alapján tízévi börtönre ítélték, de 1921-ben kegyelmet kapott. — A szerk.) szintén börtönben van, mert szocialista. Ő azt szerette volna, hogy a dolgozóknak jobb körülményeik, jobb életük legyen, többet tanulhassanak, hogy fiuk többre vihesse, ha erre esélye lesz, de bebörtönözték. Miért? Mert a tőkés osztály nem akarja, hogy a mi fiunk főiskolára kerüljön, a Harvard Egyetemre vagy más ilyen főiskolára. Ki megy Harvardba? Sacco így folytatta beszédét: — Azt akarják, hogy ne legyen esélyünk, hogy a munkásosztály ne legyen tanult, hogy mindig lent legyen, ott heverjen a lábuknál, és ne emelje föl a fejét. Aztán, mint tudják, a Rockefellerek, a Morganok időnként adnak 50, nem, 500 000 dollárt a Harvard Collage-nak, egymillió dollárt egy másik iskolának. Akkor mindenki azt mondja: „Nahát! D. Rockefeller nagy ember, a legjobb ebben az országban!” De én felteszem a kérdést: ki megy Harvardba? Milyen előnye származik a munkásosztálynak mindezekből a millió dollárokból, amelyeket D. Rockefeller folyósít? A szegény osztálynak nincs pénze, de én azt óhajtom, hogy az emberek emberi módra éljenek. Azt szeretném, hogy az embereknek mindenük meglegyen, a legjobb, amit a természet nyújt, mert minden ember egyforma, de ahelyett, hogy barátok lennénk, mind különböző nemzetekhez tartozunk ... Ezért szeretem a dolgozókat és szeretném, ha jobb körülmények között élnének nap-nap után fejlődnének, és hogy ne legyen többé háború. (Folytatjuk) Csütörtök, 1972. nov. 16. Tíz közül három gyermek éhen hal Sao Paulóban Sao Paulóból jelenti az AP. A Sao Pauló-i egyetem orvostudományi karának jelentése megállapítja, hogy az 1—2 éves gyermekek fele, a 3—5 éveseknek pedig36,7 százaléka hal meg elégtelen táplálkozás következtében. Sao Paulóban, Latin-Amerika legnagyobb városában, az első életévükben meghalt gyermekeknek csaknem egyharmada éhen halt. Dr. Ruiz Laurenti, a jelentés szerkesztője, úgy véli, hogy Latin-Amerikában a fertőző betegségeken, a rossz egészségügyi állapotokon és az anyavédelem szervezetlenségén kívül az éhezés a gyermekhalandóság egyik legfőbb oka. Franciaország ismét hidrogénbomba robbantásra készül A Reuter jelenti Párizsból, hogy Franciaország a tavaszszal Mururoa-szigetek közelében ismét hidrogénbombakísérletet hajt végre. A franciák az első hidrogénbombát 1970. július 3-án robbantották föl a Mururoa csendes-óceáni szigetek közelében. A bomba egy megatonna erősségű volt. Feltételezik, hogy a tavasszal is egy ilyen erejű bombát robbantanak. Franciaország 1965 óta hat atombomba-kísérletet végzett. A Kínai NK és Franciaország — mint ismeretes — nem írták alá az atomkísérletek részleges betiltására vonatkozó megállapodást. Korrupció az ausztráliai kormánypártban Gordon Burton, az úgynevezett Ausztráliai Pártnak, ennek a viszonylag kis létszámú, de haladó politikai csoportosulásnak az elnöke kijelentette, hogy 50 000 dollárért helyet kínáltak neki az ausztráliai szenátusban, de azzal a feltétellel, hogy meg kell válnia az Ausztráliai Párttól. Ennek kapcsán kijelentet ,te, hogy a lekenyerezés az ottani politikusok tevékenységének egyik módszere, és hozzátette, hogy a megvesztegetési kísérlet után még határozottabban harcol az ausztráliai politikai és közéletben tapasztalható korrupció ellen. Burton síkraszállt amellett, hogy mindazokról az összegekről, amelyeket a politikai pártok , és egyes politikusok kapnak választási hadjáratuk céljaira, hozzák nyilvánosságra, és hogy egyes pontosan meghatározott kivételektől eltekintve, tekintsék bűncselekménynek az efféle „segélyezést”. A kormányon levő Liberális Pártról, amely már negyed évszázada irányítja az országot, Burton úgy vélekedett, hogy azt teljesen hatalmában kerítette a korrupció.