Magyar Szó, 1973. április (30. évfolyam, 89-103. szám)
1973-04-01 / 89. szám
2. oldal Áprilisban megnyílik Kína washingtoni irodája A Kínai NK párizsi nagykövete vezeti — Az amerikai külügyminisztérium üdvözli a kinevezést — Kína washingtoni öszszekötő irodájának élére Huang Csent, a Kínai Népköztársaság eddigi franciaországi nagykövetét, helyettesévé pedig Han Hszut, a kínai külügyminisztérium protokollfőnökét nevezték ki — jelenti a Hszinhua hírügynökség. A France Press hírügynökség tudósítója a kinevezésben két alapvető vonást vélt felfedezni. Peking olyan küldöttséget meneszt Washingtonba, amelynek élén nagy tehetségű és tapasztalt diplomata áll, akárcsak Dravid Bruce amerikai diplomata, aki az USA pekingi összekötő irodáját vezeti. Másrészt Huang Csen jelölése az öszszekötő iroda jelentőségét már-már nagykövetség rangjára emeli Csou En-laj miniszterelnök egyik legutóbbi kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy Kína washingtoni összekötő irodáját már áprilisban megnyitják. Az amerikai kormány pekingi összekötő irodájának megnyitását előkészítő küldöttséget április 5-e körül várják Pekingbe. Az amerikai képviselet valószínűleg május elsején kezdi meg munkáját. Huang Csen a kínai kultúrforradalom aktív részvevője volt, jelentős politikai tisztséget töltött be. Diplomáciai pályafutása 1950-ben kezdődött, miután magyarországi nagykövetté nevezték ki. Egy ideig Indonéziában volt nagykövet. 1961- ben helyettes külügyminiszterré nevezték ki, s ebben a minőségben a harmadik világ számos országát bejárta. 1963-ban és 1964-ben Csou En-laj miniszterelnököt kísérte el útjára. Pénzügyi reformokra van szükség A februárban robbanásszerűen kitört dolárválság alapjaiban rázkódtatta meg a nemzetközi valutarendszert Világos volt, hogy a mindenekelőtt a vietnami háború miatt alaposan legyengült amerikai ipar képtelen továbbra is betölteni a világ gazdasági ellenőrzésében játszott szerepét, vagyis a dollár nem maradhat az arannyal egyenértékű fizetőeszköz a nemzetközi pénzügyietekben. Mivel a szövetséges országok nem voltak hajlandók a tavalyihoz hasonló áldozatra, azaz pénzük fölértékelésére, az USA számára nem maradt más hátra, mint tíz százalékkal leértékelni valutáját. Alig néhány hét alatt azonban kiderült, hogy Amerika mégis ki akarja csikarni a külföld támogatását, mert ipari termelésében akkora a megtorpanás, hogy pénze jóval gyengébb, mint mutatta. Ekkor indult meg a dollár áradata a nyugati, elsősorban a nyugatnémet tőzsdék felé. Washington célja világos volt: rákényszeríteni a fejlett nyugati államokat valutájuk ismételt fölértékelésére — az amerikai áru ezáltal jóval keresettebb lett volna a nyugati piacokon, a gazdaságilag előrehaladott országok termékei — az előállítási költségek növekedése folytán — vesztettek volna vonzóerejükből Amerikában és más nemzetközi piacokon. Nyugat-Németország, Franciaország, Dánia, Svédország, Norvégia és a Benelux-államok pénzügyminiszterei a március elején megtartott tanácskozáson hozott intézkedéseikkel megakadályozták Washington tervét. A fejlett nyugat-európai államok összefogtak Amerika ellen, lebegővé tették valutájukat, de nem értékelték föl. Fölmerül a kérdés, hogy ez az intézkedés hosszú távú megoldás-e a pénzügyi megrázkódtatásokban? Aligha, hiszen a nyugat-európai szakemberek nem foglalkoztak a lényeggel, a túlhaladott nemzetközi valutarendszer megreformálásával. HOGY A VALUTARENDSZER újraszervezése létkérdés, halogatása újabb súlyos következményekkel járhat, erre a héten rámutatott a Nemzetközi Valutaalap kormányzó tanácsának a reformtervek kidolgozásával megbízott bizottsága washingtoni értekezletén. A bizottság, vagy ahogyan még nevezik, a Húszak Tanácsa, a fejlett és fejlődőben levő országok pénzügyminisztereiből áll. (Hazánkat Jankó Imole szövetségi pénzügyi titkár képviselte.) Ez a testület már jóval közelebb jutott a dolog lényegéhez, a pénzügyi nehézségek megszüntetéséhez: kimondta, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszernek a Nemzetközi Valutaalaphoz tartozó országok szoros együttműködésén és megbeszélésein kell alapulnia, s a rendszert az eddiginél merőben más elvek szerint kell építeni. Elsődleges célja és feladata nem lehet más, mint serkenteni a nemzetközi kereskedelmet, a gazdasági együttműködést, támogatni minden országot, hogy leküzdhesse az inflációt. A tanácskozás fontos megállapítása, hogy a jövő pénzügyi rendszerének elő kell segítenie a fizetési mérleg egyensúlyának mielőbbi megteremtését a többlettel rendelkező és a hiánnyal küszködő országokban egyaránt, ez pedig feltételezi az állandó nemzetközi tanácskozásokat, valamint a valuták szilárd árfolyamát Ugyanakkor mindenáron el kell kerülni, hogy a fizetési mérleg hiányát egy-egy ország külkereskedelmi korlátozásokkal egyenlítse ki, s ha mégis bevezet ilyenfajta védőintézkedéseket, ezek nem vonatkozhatnak a fejlődő országokra. A HÚSZAK TANÁCSA tehát figyelembe vett egy olyan tényezőt is, amely fölött az iparilag előrehaladott nyugat-európai államok képviselői átsiklottak: a fejlődő világ nem tarthatja a hátát a pénzügyi bajokért, a nemzetközi valutarendszernek gondoskodnia kell a visszamaradott államok folyamatos fejlődéséről. Washingtonban a pénzügyminiszterek megállapodásának egyik szakasza világosan rámutat a gazdasági nehézségek elhárításának módjára: mindenekelőtt serkenteni kell a kereskedelmi együttműködést minden ország között, de ami még fontosabb: sürgetni a gazdasági kooperációt Mert elsősorban az iparilag fejlettek elkülönülése, magukba zárkózása okozta a gazdasági pangást, a valuták szinte állandó értékingadozását Az egyenrangú, méltányos feltételek közötti gazdasági együttműködés megoldhatja a gazdasági és pénzügyi problémákat Bizonyos azonban, hogy az új alapokra helyezett pénzügyi rendszer kidolgozása és a fejlett illetve fejletlen államok egymás felé fordulása még hosszan tartó, fáradságos munkát igényel JAROSSZ István Camporát elismerték Argentína elnökének Lanusse katonai kormánya szombaton Hector Camporát, a perónista mozgalom vezetőjét ismerte el az ország alkotmányosan megválasztott elnökévé — jelenti az Interpress Service. A katonai kormány egyébként pénteken bővített ülést tartott, amelyen mindhárom fegyvernem parancsnokai részt vettek és foglalkoztak a március 11-i választások eredményeivel. A perónista mozgalom jelöltjére a választók 49,58 százaléka szavazott. A választási törvény értelmében az elnökké választáshoz legalább 50 százalék plusz egy egy szavazat abszolút többség szükséges. Mivel egyetlen jelölt sem kapott ennyi szavazatot, felmerült az a lehetőség, hogy az első menet két legesélyesebb jelöltjének indítására újabb szavazást tartanak. A kormányon levő Osztrák Szocialista Párt Karintiában elszenvedett vereségével ,,rátért a vesztesek útjára” — írták a napokban a bécsi újságok. Ugyanis Salzburg és Graz után a múlt vasárnap Karintiában is kudarccal értek véget a tanácsi választások: a szocialisták 6 százalékkal kevesebb szavazatot kaptak, mint 1970-ben, és ezzel elvesztették abszolút többségüket a tartományban. Mint már hét közben beszámoltunk róla, a Szocialista Pártra a választók 45,58 százaléka szavazott, a Néppártra 29,55 (1971-ben 27,27), a Szabadságpártra 14,16 (11,16), a Kommunista Pártra 2,44 (1,38), a kisebb pártokra, 8,38 (9,03) százalék. A három év előtti és a mostani eredményeket összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a szocialistákkal szemben elsősorban a szabadságpártiak és a néppártiak léptek előre — tehát a jobboldal erősödött meg. — Tudtuk előre! — jelentették ki a szocialisták a választások után, mentegetve a kudarcot. A Szocialista Párt vezetősége valóban tisztában volt vele, hogy a tavalyi karintiai események, a kétnyelvű helységnévtáblák körüli csatározások óhatatlanul, hatással lesznek a választásokra. A fejlemények miatt mindenki, hívek és ellenfelek egyaránt a tartományi szocialista kormányt hibáztatta. Az előbbiek a határozatlanságot, az erélytelenséget vetették Lima tartományi kormányfő szemére, azt, hogy nem mert nyíltan szembeszállni az éjszakai tábladöntögetőkkel és megbízóikkal. Az utóbbiak pedig úgy vélték, hogy a kormány „túlságosan” engedékeny a szlovén kisebbséggel szemben. A Heimatdienst egy tavalyi klagenfurti nacionalista tüntetésén — amelyről helyszínitudósításban számoltunk be olvasóinknak — a felvonulók többek között ilyen feliratú táblát vittek: „Sima — Zita”, utalva a kormányfő származására és állítólagos szlovénbarát magatartására. A vereség mégis érzékenyebb, mint ahogyan a szocialisták megjósolták önmaguknak, bár aligha lehet „földcsuszamlásszerűnek” nevezni, minttették egyes bécsi újságok, egyben azt is hangoztatva, hogy a karintiai választások helyi jellegükön túl országos jelentőséggel bírtak, és nemcsak a tartományi, hanem a szövetségi kormánynak is kudarcot hoztak. Egyfajta népszavazásnak szeretnék beállítani, amelyen a lakosság kételyei jutottak kifejezésre a Szocialista Párt kormányzása iránt. Szerintük a karintiaiak összes honfitársaik nevében tiltakoztak a kormány sikertelen gazdaságpolitikája, mindenekelőtt az állandó drágulások ellen. Schleinzer, a Néppárt vezére például kijelentette, hogy a karintiaiak elítélték a Szocialista Párt egyeduralmát körzeti és szövetségi szinten egyaránt. Kreisky kancellár és hívei viszont elsősorban a helyi politikusok balsikeréről beszélnek, de nem zárkóznak el attól, hogy beismerjék: a választók mellesleg a szövetségi kormány politikájáról is véleményt nyilvánítottak. A párt vezetőségének Eisenstadtban megtartott ülésén Kreisky azt mondta, hogy mindezek után az őszre esedékes felső-ausztriai tanácsi választásoknak valóban döntő jelentőségük lesz — ezúttal az egész szövetségi politika szempontjából. Éppen ezért a szocialistáknak mindent el kell követniük, hogy visszaszerezzék a választók bizalmát. Az első ilyen célú intézkedés a kormány részéről a nőknek szól: 2000-ről 4000 schillingre emelték a szülési segélyt, ugyanakkor javasolják a magzatelhajtási tilalom feloldását, amit a Néppárt ellenez. A kormánynak azonban elsősorban gazdasági téren kell sikereket felmutatnia, ha nem akarja, hogy a következő parlamenti választásokon a Néppárt vegye át a hatalmat. Visszatérve a karintiai választásokra: a szlovén kisebbség ügye a választások eredménye következtében bizonyára háttérbe szorul a következő időszakban. Egyáltalán nem vigasztaló a szlovén lakosság számára, hogy az a Néppárt tört előre a szocialistákkal szemben, amely leplezetlenül támogatta a szólói abból dalt Heimatdienst „hazafias” megmozdulásait. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a vereség után valószínűleg a szocialisták az eddiginél is óvatosabbak lesznek a kisebbségi kérdésekben. J. GARAI Béla Megjósolt vereség A karintiai választások helyi és országos jelentősége MAGYAR SZÓ Kreisky vándorlása a felső-ausztriai választások felé — a Die Presse című bécsi újság karikatúrája Meggyorsulnak a szovjet-amerikai űrrandevú előkészületei Houstonban negyven szovjet űrkutatási szakértő és két szovjet űrhajós részvételével pénteken véget értek a 15 napja tartó megbeszélések. Az Apollo és a Szojuz űrhajók 1975 júliusára tervezett űrrandevújának előkészületeiről tárgyaltak. — Az előkészületek jelentősen meggyorsultak — jelentette ki Glynn Lunney, az amerikai űrkutatási program helyettes igazgatója. A szovjet és az amerikai űrkutatási szakértők a jövő évtől kezdve havonta talál-lkoznak Moszkvában vagy Houstonban. A fejlett latin-amerikai országokban, Argentínában, Uruguayban, Brazília déli részén és egyrészt Mexikóban meglehetősen előrehaladott kapitalista társadalom létezik. A fehérek vagy fehérebbek szabály szerint mindig felsőbb osztályokhoz tartoznak, mint a sötétebb bőrűek. Mert a fehérek voltak a hódítók, az indiánok a behódoltak, a négereket pedig mint rabszolgákat hozták a kontinensre. Kivétel csak azokban az országokban van, ahol a lakosság erőteljesebben keveredett és a keveredésből származott nemzedékeik egységes népcsoportokká váltak. Néhány adattal rámutatunk Latin-Amerika néprajza összetételére: 1325-ben a lakosság 36,08 százaléka indián volt, 17,6 százaléka néger, 27,38 százaléka mesztic (a fehérek és az indiánok keveréke), 8 százaléka mulatt (a négerek és fehérek keveréke) és 19 százaléka fehér. 1950-ben alaposan megcsappant az indiánok és a négerek száma, az előbbieké 8,8 százalékra, az utóbbiaké 8 százalékra csökkent, ezzel szemben megnőtt a mesztic és a mulattok száma, főleg pedig a fehéreeké. Meszticekből ugyanis ekkor 38 százalékot számláltak, és a fehérek meg a mulattok tették a lakosságnak majdnem a felét, azaz 45 százalékát. Ahol a lakosság többsége indián, ott a meszticekből alakult ki a középosztály, a fehérekből a felső réteg. Ahol a négerek vannak többségben, mulattok kerültek a középosztályba, a fehér emberekből tevődik a felső osztály. Nagy általánosságban jellemző a latinamerikai országokra, hogy társadalmuk nem alakult ki teljességben, a népcsoportok nem forrtak eléggé össze, nem fejlődtek ki a szó klasszikus értelmében vett nemzetek. Ezenkívül a feudalizmus maradványai még mindig erősen hatnak a kapitalizálódó társadalomra és ez külön színezetet ad a fejlődésnek. Még ott is, ahol a régi társadalmi formákat gyökeresen felborították, a társadalom inkább különféle érdekű rétegek vegyüléke, de nem olyan osztálytársadalom, amilyen Európában a feudalizmus megdöntése után, és a kapitalizmus fejlődése folyamán kialakult. Különösen szívósnak és rugalmasnak mutatkozott a kreol oligarchia: a kizsákmányolók kis csoportjának, az arisztokratáknak és a nagytőkéseknek politikai és gazdasági képviselői. Rajtuk kívül az országok nagy többségében nincs még szigorúan elhatárolt és megformálódott osztály. A többiek nagyobbrészt ingatagok és nincs közöttük éles határ, ennek ellenére nincs közöttük szerves kapcsolat. Ez csak látszatra ellentmondó állítás. A társadalom valóságos mozgólépcső Egy kolumbiai társadalomtudós (Hermando Tellez) roppant találékonyan fogalmazta meg ezt a latin-amerikai furcsaságot. Ezt mondta: társadalmi szemszögből nézve az osztályok nem ott vannak, ahol vannak, vagy ha igen, akkor csak átmenetileg vannak ott, pillanatnyi helyüket és helyzetüket kiindulópontnak tekintik más irányban. Mivel az országok többségében az aránylag kevert lakosság a mai napig sem forrott össze klasszikus értelemben vett nemzetté, a kontinensen szinte ismeretlen a faji megkülönböztetés. Ez valószínűleg elsősorban azért van így, mert a fajok, a fehérek, indiánok és négerek, valamint ezek leszármazottainak és keresztezett ivadékainak keveredése olyan erőteljes, hogy tiszta fajokról nem lehet beszélni. A nemzeti érzés, a nemzeti büszkeség az országok nagy részében szinte ismeretlen, s ennélfogva nincs meg a más nemzet lebecsülésének, lenézésének alapja sem. Ez alól Argentína kivétel, ahol latin-amerikai méretekben igen erőteljes a nacionalizmus. (Folytatjuk) Vasárnap, 1973. április 1.