Magyar Szó, 1973. április (30. évfolyam, 104-117. szám)

1973-04-16 / 104. szám

Hétfő, 1973. április 13. Vajdaság kommunistái erőteljesen síkraszálltak a levél valóra váltásáért Dušan Ilijević mérnöknek, az újvidéki képviselő-testü­­let elnökének üdvözlő sza­vai után Marko PERICIN néphős, az X. Vajdasági Bri­gád egykori parancsnoka be­szélt az egybegyűltekhez.­­ Már 30 esztendeje an­nak, hogy azon az emléke­zetes április 11-én, 1943-ban, így szemtől szemben álltunk egymással, brigádunk meg­alakítása napján. Most, hogy elnézem egykori harcostár­saimat, látom, nagyon sok idő múlt el azóta, nem így néztek ki, mint most, délceg fiatalemberek voltak, büsz­kén feszítettek ütött-kopott partizán egyenruhájukban, és lobogott bennük a harci vágy. Tűzön-vízen is keresz­tülmentek a forradalom ügyé­ért. Most, harcos társaim, íme, ismét együtt vagyunk, ezúttal ünnepelünk. Harminc esztendeje annak, hogy el­indultunk azon a dicsőség­teljes úton, amely ma már a történelemé. S elmondha­tom nektek, hogy ma, kettős ünnepünk van. Húzzátok ki magatokat, harcostársak, ma érdemrend kerül mindannyi­unk mellére, a Néphős Ér­demrendjét kapta meg az I. Vajdasági Brigád, Tito főpa­rancsnok küldte. A téren végig zúgott a taps, az egykori harcosok vigyázzállásba vágják ma­gukat, egy-egy szempárban könnycsepp jelenik meg. A Vuk Karadžić Általános Is­kola pionírjai virággal kö­szöntik Periéin néphőst. Ezután Jovan Veselinov, a politikai nagygyűlés részve­vőihez a következő szavakat intézte: — Meg kell mondanom, volt abban némi igazságta­lanság, hogy a vajdasági par­­­tizánegységekből csak 1943. április 11-én alakult brigád. Ezt megérdemelték volna sok­kal előbb, hiszen jól szerve­zett, harci készséggel és nagy tapasztalattal rendelkező csa­pattestek voltak. Egyébként, amikor ma, az I. Vajdasági Brigád megalakulásáról em­lékezünk meg, egy másod­percre sem feledkezünk meg a többi vajdasági brigádról, amelyekben ott harcoltak Vajdaság összes népei és nem­zetiségei. Azokban a harcok­ban kovácsolódott össze az a testvériség-egység, amely alapot adott a szocialista autonóm tartomány helyzeté­nek helyes, megfelelő rende­zésére. Az aktuális politikai kér­désekkel foglalkozva Veseli­nov elvtárs a Végrehajtó Iroda, és a Tito elnök leve­léből eredő feladatok végre­hajtásáról beszélt. A Tito elnöknek a Szerb Kommunista Szövetségről szó­ló kritikai helyzetfelmérése, mint tudjuk, teljes egészé­ben vonatkozott a vajdasá­gi helyzetre is. Az a tény, hogy a tartományi pártveze­tőség csúcsa ezt a kritikai felmérést nem tekintette se­gítségnek, csak azt bizonyít­ja, képtelenek voltak arra, hogy megértsék, voltaképpen miről is van szó, mire utal az elemzés és a levél. Alkal­masint azonban nemcsak ar­ról van szó, hogy képtele­neknek bizonyultak a dolgok megértésére, hanem másról is. Ez a maroknyi csoport valójában nem tette magáé­vá a szóban forgó pártok­mányok értékelését, más szó­val, elutasította. A továbbiakban Veselinov rámutatott arra, hogy a ká­derpolitikai változások után rohamosan kezdett javulni a helyzet Vajdaságban, a kom­munisták erőteljesen síkra munistáknak a demokrácia és szabad véleménynyilvání­tás örve alatt polgárjogot­­ nyert az anarcholiberalizmus is, olyannyira, hogy ez gyak­r­korlatokká és életbölcsele­­tükké vált. Onnan ered az is, hogy a pártot mindenkép­pen az élet mellékvágányai­ra akarták terelni. Azokon a vágányokon pedig termé­szetszerűleg a párt tétlenség­re volt kárhoztatva, a rozsda ette. A Kommunista Szövet­ségben fölengedtek a párt kötelékei, s ennek érezhető hatása volt az egész társa­dalomra is. A pártban becs­vágyó, kispolgári életfelfo­gással telített egyének kerül­tek vezető pozíciókba, uszály­hordozókkal vették körül ma­gukat, s mindent megtettek annak érdekében, hogy a pártmunkásokból szófogadó tisztviselőket alakítsanak. Ke­zükre játszott igyekezetük­ben a csoportérdekeken ala­puló káderpolitika. Rövid időn belül a pártfórumokból és a társadalmi-politikai tes­tületekből eltűntek a munká­sok és háttérbe szorultak a forradalom harcosai, tekintet nélkül arra, hogy ilyen ké­pességekkel rendelkeztek. A pártban és némely vezető testületekben a nacionaliz­mus és szeparatizmus erői fészkelődtek be. Magatartá­sukkal rombolták a testvéri­séget és egységet, összeszövet­keztek mindenkivel, aki egy húron pendült velük. A levél, Tito beszédei és más pártokmányok rámutat­tak arra, hogy mindez hová vezetett. Ugyanakkor azon­ban a fenti okmányokból az is kiderül, hogy mit kell csi­nálnunk, hogy javuljon a helyzet — mondotta Veseli­nov. Ezután Veselinov elvtárs Josip Broz Tito, a Jugoszláv Néphadsereg főparancsnok­sága képviseletében átadta az I. Vajdasági Brigádnak adományozott Néphős Érdem­rendet. Az érdemrendet Ivan Ban ezredes, a 8. újvidéki 18. proletár gyalogezred parancs­noka vette át. Ezzel véget ért az I. Vajdasági Brigád jubileumi ünnepsége. Sz. Jovan Ve: Josip Broz elnök képviseletében, Marko Peričin-Kamenjar kí­ séretében ellép az I. Vajdasági Brigád egykori harcosainak sorfala előtt ­ Tito elnök levele Az I. Vajdasági Brigád megalakulásának 30. évfordu­lójára Josip Broz Tito Jugoszlávia marsall­ja levelet in­tézett a brigád egykori harcosaihoz, valamint a brigád hagyományait ápoló 18. újvidéki proletár gyalogezred­hez. A brigád harcaival foglalkozva, Tito elnök rámuta­tott arra a tényre, hogy a brigádnak hadászati és har­cászati tapasztalatai bekerültek népi­elszabadító hábo­rúnk kincsestárába, s tartós jelentőségük van az új ge­nerációk nevelésében. A 18. proletár gyalogezred katonáihoz szólva Tito el­nök annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy magatartásukban az egykori proletárharcosok erényeit követik. MAGYAR SZÓ Kedves Tito Elvtárs, nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a Néphős Érdemrendjével tüntetted ki az I. Vajdasági Brigádot. Azon a helyen vettük át a legmagasabb kitüntetést, ahol valamikor véget ért az 1. Vajdasági Brigád harcos diadalútja. Azt az utat Te szabtad ki, a brigádot Te indítottad útnak. Még emlékezünk ama, a forradalom első napjaiból származó leveledre, amelyet Boško Pal­­kovljevic-Pinki hozta Fruska gorába, s amelyből erőt és útmutatást nyertünk harcunkhoz. Folytatjuk a harcot azzal a szilárd elhatározással, hogy felelősségteljesen megvalósítjuk azokat a felada­tokat, amelyek a Levélből következnek. szálltak a levél meghagyá­sainak valóra váltásáért. Ez kiderült a tartományi párt­vezetőség 52. ülésén, s azóta is egyre több jel azt bizo­nyítja, hogy a Kommunista Szövetség a mellékvágány­ról átkerült a főútvonalra. Az általános politikai hely­zetről szólva Veselinov rámu­tatott arra, hogy egyes kom Bővíteni leh­ A Pannónia Vásár meg­nyitása alkalmából szomba­ton délután ülést tartott Sza­badkán a Magyar Kereske­delmi Kamara jugoszláv szakosztálya Tóth László és a jugoszláv Gazdasági Kamara magyarországi kis­­határforgalmi bizottsága Kon István vezetésével. A két bizottság először ült tárgyalóasztal mellé teljes összetételben, és ezért a ha­tár menti csereforgalommal kapcsolatos számos időszerű kérdést, tűzött napirendre. Tárgyaltak például a két or­szág közötti csereforgalom szaldójának kiegyenlítéséről, esetleg a határ menti árufor­galom útján a vásári kom­penzációs egyezmények meg- s kötésének lehetőségéről, a ta­valyi szerződések valóra vál­tásáról, valamint a határ menti árucsere-forgalom bő­vítéséről. Mindkét tárgyaló fél meg­állapította, hogy a kishatár­­forgalom csökkent, és tavaly­­ az 1971. évi forgalomnak­­ csak a 62,9 százalékát érte­­ el. Az átlagos évi forgalom­­ mindkét részről 10—12 mil­­­­lió dollár, ezzel szemben 1973-ban eddig csak egymil­lió dollár forgalmat bonyo­lítottak le. S ha ilyen tem­póban haladnak az év végé­ig a tavalyi értékszintnek a 60 százalékát sem érik el. Megállapították továbbá, hogy a dollár devalvációja okozta a legnagyobb nehéz­séget, ezenkívül magyar részről megjegyezték, hogy a jugoszláv vállalatok most kevesebbet vásárolnak, mint korábban, holott a határ menti csereforgalomnak min­den tekintetben kiegyensú­lyozottnak kell lennie. (m.) a határ menti áruforgalmat Június elején lesz A Vajdasági íróegyesület közgyűlése A Vajdasági Íróegyesület vezetőségének határozata ér­telmében a tartományunk­ban élő írók is bekapcsolód­nak a jugoszláv írók őszre tervezett kongresszusának előkészületeibe. A kongresz­­szus fő témája egyébként Az író, a könyv és a társada­lom lesz. Az íróegyesület vezetősé­gének legutóbbi üléséről ki­adott közleményből megtud­tuk: továbbá azt is, hogy megkezdődtek az előkészü­letek az idei kanizsai írótá­bor megszervezésére, ame­lyet Petőfi születésének 150. évfordulója jegyében ren­deznek meg. Az ülésen kije­lölték annak a vajdasági író­­delegációnak tagjait, amely rövidesen Kosovóba látogat, valamint határozatot hoztak arról, hogy a Vajdasági Író­­egyesület rendes évi közgyű­lését június elején tartják meg, amelyen foglalkoznak az egyesület statútumának és a tagfelvétel szabályzatá­nak módosításával, majd pe­dig megválasztják az új ve­zetőséget. Az időszerű politikai tör­ténésekkel foglalkozva a Vaj­dasági Iróegyesület vezető­sége egyebek között megál­lapította, hogy a vajdasági írók óriási többsége fenntar­tás nélkül támogatja Tito el­nök és a Végrehajtó Iroda levelében lefektetett megál­lapításokat és a tartományi pártbizottság 52. ülésén szü­letett határozatokat. Az íróegyesület mindent meg fog tenni, hogy a kultú­ra területén a bírálat és az önbírálat szellemében fel­számolja a nacionalista, li­­beralista, anarchista és más negatív jelenségeket. 3. oldal Április 18-án a JKSZ Elnökségének 40. ülése Április 18-án Belgrádban tartja meg 40. ülését a JKSZ Elnöksége. Ezen az ülésen két kérdéssel fog­lalkozik az elnökség: jelen­tést hallgat meg a JKSZ munkájáról a második és a negyedik választmányi ülés között eltelt időszakban, va­lamint elfogadja a 4. vá­lasztmányi ülés ügyrendi sza­bályzatának javaslatát.

Next