Magyar Szó, 1973. június (30. évfolyam, 148-160. szám)

1973-06-13 / 160. szám

Г Petőfi a miénk Megtartották Poroszlón a Petőfi-iskolák első találkozóját „ Jugoszláviában, ahol több kulturális egyesület, számos iskola és igen sok utca vi­seli a nagy költő, illetve a róla elnevezett szabadsághar­cos brigád nevét, a magyar nyelven, oktató tanintézetek a szó erejével, a vers pa­rázsló füzével, a költői üze­net időt és teret legyűrő éle­tességével, a párját ritkító és mindenképpen kivételes, személyes emberi-költői pél­­da fáklyafényével hirdetik és tudatosítják Petőfi egye­dülálló, emberi és költői nagyságát.” — hangzott el többek között dr. Dávid And­rás Petőfi­ méltatásában, me­lyet vasárnap délelőtt a Pe­tőfi Sándor és a Petőfi-bri­­gád nevét viselő általános iskolák első találkozójának megnyitóján mondott. S a találkozó még egy bi­zonyítéka volt a fent emlí­tett tényeknek. Több mint száz vendég érkezett Dorosz­lóra a kórógyi Petőfi-zász­­lóalj, az újvidéki Petőfi Sán­dor, a hajdú járási Petőfi-bu­gád és a kulai Petőfi-brigád általános iskolákból. Jelen voltak a zombori község tár­sadalmi-politikai szervezetei­nek képviselői, a sziváci­zmas Játékok és a szomszé­dos sztapári általános iskola képviselői. A Petőfi-brigád volt harcosai közül megje­lent Jantovits Rudolf, dr. Máriás József, Baki Ferenc és Mila, Balázs József, Ta­kács István és Imre, Fehér István, Szalocsán Mihály, Farkas István, Banya József és Hengel Lajos. Hogy a tanulók jól isme­rik szeretett, nagy költőnk munkásságát, bizonyította a doroszlói iskolában megnyílt kiállítás, ahol többek között számos Petőfi-versillusztrá­­ció került bemutatásra, ame­lyeket a részt vevő iskolák ta­nulói készítettek. Komoly felkészültségről tett tanúbi­zonyságot a vasárnap meg­rendezett vetélkedő is. A Jó Pajtás szervezésében került sor a Petőfi Sándor élete és költészete témájú vetélkedő­re. A Petőfi-iskoláik csapatai, meglepő pontossággal válas­­szóltak a költő életével kap­csolatos kérdésekre,­ és szin­te gondolkodás nélkül ismer­ték fel verseit. Legjobbnak a becsei iskola csapata bizo­nyult, megelőzte a csernyei és a vendéglátó doroszlói is­kolát. A Petőfi-brigád útjá­­val kapcsolatos vetélkedőt az újvidéki Gyermekrádió szer­kesztősége készítette elő. Az érdekes verseny végén holt­versenyben a doroszlói és a becsei iskola csapata állt az első helyen. Pótkérdéseket kellett feltenni, s a csapat­­kapitány ügyességének kö­szönve, a doroszlóiak szerez­ték meg az elsőbbséget.­­Má­sodik helyre a becseiek, har­madik helyre pedig az újvi­dékiek kerültek. Vasárnap este a találkozó részvevőinek nagy élmény­ben volt részük, elbeszélget­hettek a Petőfi-brigád volt harcosaival. A találkozó második nap­ja ugyancsak bővelkedett él­ményekben. A­­ Petőfi-isko­lák tanulói Zomborba utaz­tak, ott fogadást rendeztek számukra a községi képvise­lő-testületben, utána pedig meglátogatták Milan Konjo­­vic neves festőművészünk képtárát, a Városi Múzeu­mot és a Lomboled fagylalt­gyárat. A találkozó részve­vőinek kisebb csoportja ez alatt Bolmánra utazott, hogy megkoszorúzza az elesett har­cosok emlékművét. A cso­port útközben a batinai em­lékműt is megtekintette. Az érdekes, élményekben gazdag találkozó hétfőn dél­után ért véget Doroszlón egy ünnepi műsorral, felléptek a Petőfi-iskolák tanulói és az Újvidéki Rádió színészei is. Sok élménnyel tértek ha­za Doroszlóról a Petőfi-isko­lák tanulói. Új barátokat sze­reztek maguknak, új embe­reket és falvakat ismertek meg, s gyarapították tudá­sukat szeretett költőnkről és a Petőfi-brigádról.­ Kár, hogy a laskói Petőfi Sándor Ál­talános Iskola nem vett részt a találkozón. A Petőfi-iskolák első si­keres találkozójára, alapozva javasolták, hogy ezentúl a Petőfi-brigád harcosainak ne­vét viselő általános iskolá­kat is vonják be, és minden évben más-más Petőfi-isko­­lában rendezzék meg a talál­kozót. Az idei találkozó si­keres megszervezése a Jó Pajtás, és az Újvidéki Gyer­mekrádió, a Zombori Köz­ségi Képviselő-Testület, a zombori gyermekgondozó ta­nács, a Művelődési Közös­ség, az Iskolafenntartó kö­zösség és a doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskola kol­lektívájának köszönhető. FRIEDRICH Anna Szerda, 1973. június 13. A János vitéz Zomban A zombori Testvériség- Egység Általános Iskola 3/3. osztálya holnap, csütörtökön délután öt órakor a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nagytermében bemutatja Pe­tőfi Sándor, János vitéz című költeménye alapján készült daljátékot. Az előadást Bez­­dán Margit tanítónő rendez­te.­ ­cs Hat Vuk-díjas Csonoplyán A csonoplyai Testvériség- Egység Általános Iskolában a 62 nyolcadikos tanuló közül senki sem bukott meg. Hatan Vuk-díjat kaptak. Ezek: Zo­ran Božić, Slavica Berleko­­vic, Vera Janjeié, Mile Popo­vic, Nevenka Gateša, és Gor­dana Cvetic. A diákok június elsején bú­csúztak el az iskolától. Sz. P. Ar­an­yelv népzereltetése a cél A horvátországi anyanyelvápoló iskolák kiskőszegi szemléje A horvátországi iskolák anyanyelvápoló tagozatainak második szemléjét az idén Kiskőszegen tartották meg. A versenynek nagyobb sike­re volt, mint a tavalyinak, amelyet Dárdán tartottak. Mintegy harminc helység kis diákjai mutatták be tudásu­kat. Csak olyan iskolák vet­tek részt,­­amelyeken fakul­tatívan tanítják a magyar nyelvet. A szemlét a Hor­vátországi Magyarok Szövet­sége kezdeményezte. Olyan szórvány­vidékeken tanulják immár két-három éve a ma­gyar nyelvet, ahol szinte tel­jesen elfelejtették. Ezeken a helyeken majdnem megtör­tént a beolvadás. — A munka kezdetén, az ötvenes években — mondta Merki Ferenc, a HMSZ, a Horvátországi Magyarok Szö­vetségének elnöke — az a vélemény alakult ki ezen a vidéken, hogy felesleges és értelmetlen magyarul tanul­ni az általános iskolákban. Később bebizonyosodott, hogy a magyarul tanuló diák is megtanul annyit, mint má­sok. Kiderült az is, hogy nemcsak Baranyában és Eszék környékén élnek és beszélnek magyarul, tavaly — a magyar iskolákban és tagozatokon kívül — 500-an jártak anyanyelvápolásra, az idén pedig már 1000-ren. A szemlén jelen volt Adam Gruber köztársasági képvi­selő, Tröszt Sándor, a HMSZ titkára és mások. A kiskőszegi művelődési otthon mozitermében mint­egy 400 főnyi közönség szur­kolta végig a versenyt. Olyan helységek is képviseltették magukat, amelyekről eddig, az anyanyelvápolással kap­csolatban, még nem is hal­lottunk. Népdalok, szavala­tok,­­ népi táncok kerültek bemutatásra. Azokon a te­rületeken, ahol a diákok már nagyon rosszul beszélik anya­nyelvüket, főleg népdallal és tánccal igyekeznek megsze­rettetni velük a magyar szó és kultúra szépségeit. Azok az iskolák, amelyekben már két-három éve folyik a mun­ka, versmondással léptek fel. A magyar vezetéknevű, de magyarul már alig tudó ta­nulók a jelek szerint, meg akarják tanulni a szép, he­lyes beszédet. Az általános iskolák kitesznek magukért. Kérdés azonban, hogy a nyol­cadik után a tanulóknak van-e alkalmuk tovább ta­nulni a nyelvet, vagy akár ha­sonló versenyen részt venni. A Horvátországi Magya­rok Szövetségének kezdemé­nyezése elismerést érdemel. Az anyanyelvápolás terén kifejtett munkája már kez­di meghozni gyümölcsét. A szemlén felléptek: Pél­­monostor, Dárda, Nagybodo­­lya, Darázs, Bellye és Her­cegszőlős (Baranyából), va­lamint Gorje Bazja, Trezen, Djankovác, Budakovác, Gra­­dina, Velika Pisanica, Csa­­kovác, Szentlászló, Viroviti­­ca, Rezovac, Marinci és Lac­­háza (Szlavóniából) képvise­lői. A szavalók versenyében a darázsi Pintér Katalin első, a szentlászlói Siklós Etelka második és a csakováci Du­­bac Etelka harmadik díjat nyert. A népdalénekeseknél első lett a hercegszőlősi Nagy Etelka, második a dárdai Djordje Mitrovic és harma­dik a Velika Pisanica-i Bausz Irma. A legjobbak táskarádiót, fényképezőgépet, karórát és magnetofont nyertek. Ezen­kívül minden részvevő könyv jutalomban részüll. Cs-ts Kupuszináról: Tizenheten tanulnak tovább Kupuszinán legtöbbször egy első osztályt nyitnak az általános iskolában. Ha vé­letlenül két első osztály in­dul, akkor is egy nyolcadik lesz belőle. Az idén is csak egy végző osztálya volt a Jó­zsef Attila Általános Iskolá­nak, összesen 21 tanulóval, összehívta őket az Ifjúsági Szövetség helyi szervezeté­nek vezetősége, hogy elbeszél­gessen velük a továbbtanulá­si lehetőségekről. Kupuszinán mindig kevés továbbtanuló volt. Tíz évvel ezelőtt egy-két gyerek indult el közép-, vagy szakiskolába. Azóta a helyzet megváltozott. A 21 érettségizett diák közül 17-en szeretnék folytatni ta­nulmányaikat. Legtöbben a zombori Gimnázium magyar osztályába iratkoznának, a szabadkai magyar középisko­­lák közül pedig a vegyészeti, a gépészeti, az elektrotechni­kai és a zenei középiskolát választották. Egy kislány fog technikus szeretne lenni. Szakközépiskolába a fiúk irat­koznának, hogy autómecha­nikusok, vízvezeték-szerelők stb. legyenek. Megkérdeztük a fiatalokat, hogy milyen pályaválasztási tanácsokat kaptak és kitől. Mindannyian csak az osztály­főnökükre hivatkoztak, aki az egész tanév alatt folyta­tott beszélgetést a gyerekek­kel a pályaválasztásról. A többi tanár és a falu politi­kai vezetői nem adtak taná­csot ebben a fontos kérdés­ben. Mindamellett, hogy a gye­rekek és a szülők egyedül maradtak a döntéshozatal­ban, mégis olyan eredmény született, amilyen még Kapu­szinán nem volt. SILLING István D­U­N­A­T­Á­J A megjutalmazott tanulók Nem kell a kultúra a munkaszervezeteknek? A zombori Művelődési Közösség közgyűléséről Két sikertelen kísérlet után a múlt héten végre ösz­szegyűlt a zombori Művelődé­si Közösség közgyűlésének kétharmada,­ s megtarthatta idei második ülését. Božo Despotović, a Műve­lődési Közösség titkára is­mertette a közösség ez évi munkatervét. Központjában a munkaszervezetekkel való együttműködés áll. Tervbe vették az amatőr művelődé­si egyesületek munkájának felélénkítését nemcsak a fal­vakban, hanem a munkaszer­vezetekben is. Zomborban szép hagyománya van a kü­lönféle kulturális rendezvé­nyeknek és találkozóknak. To­vábbra is szorgalmazni kell őket, hogy a rendezvények kellő közművelő és nevelő jelleget öltsenek. A Művelő­dési Közösség idei munkater­véből nem maradt ki az itt élő nemzetek és nemzetiségek kultúrájának ápolása sem. Bár széles körű takarékossá­gi akciót indítottak, Zombor kiadói tevékenységét nem sza­bad elhanyagolni, azokat az alkotásokat kell előnyben ré­szesíteni, melyeknek külön társadalmi és kulturális érté­kük van. Már régi cél, hogy a község több anyagi eszközt fordítson a művelődésre, s a szükségletek bebizonyították, hogy sürgősen kell intézked­ni. A művelődési intézmé­nyek s a munkaszervezetek együttműködéséhez elenged­hetetlen a modern munka­­szervezés, amely új szakembe­reket igényel az intézmények­ben. Szakemberekre van szük­ség továbbá a falusi művelő­dési intézmények munkájá­nak felélénkítéséhez, s­ az ifjúsággal való együttműkö­déshez is. Emiatt a termelő munkaszervezeteknek külön pénzalapot kell létesíteniük, amelyet művelődési célokra fordítanának. A munkatervet a közgyű­lés tagjai egyhangúan elfo­gadták. Az idei pénzügyi terv azonban már heves vitát vál­tott ki. Az előzetes tervben ugyanis 50 ezer dinárt irá­nyoztak elő egy tehergépko­csi megvételére a Népszínház részére. Mivel azonban a Népszínház társulata első lett a vajdasági hivatásos színházak szemléjén, a köz­ségi képviselő-testület teher­gépkocsival­ ajándékozta meg őket. Az erre a célra elő­irányzott 50 ezer dinárt te­hát másként kellett eloszta­ni. Božo Despotovic azt aján­lotta, hogy 30 ezer dinárral jutalmazzák, meg a színház kollektíváját, ugyanis a si­kerhez nemcsak a díjazott színészek, hanem az egész kollektíva hozzájárult. A díj­nyertes előadás rendezője a szemlén nem kapott díjat, s mivel Sardou: Szókimondó asszonyság című vígjátéká­nak sikeres színre vitele el­sősorban neki köszönhető, háromezer dinár jutalmat ő is megérdemel. A fennma­radt 17 ezer dinárt pedig for­dítják a kiadói tevékenység­re — szólt Božo Despotovic ajánlata. Ez ellen Leposava Mileno­­vic, a városi könyvtár, és Dušanka Trajkovic, a Városi Múzeum képviselője emelt szót. Mindketten a saját in­tézményük tevékenységére előirányzott pénzt kevesell­ték és sokallták a színház­nak javasolt jutalmat. A köz­gyűlés többi tagja azon a véleményen volt, hogy mivel a színház már másodszor vívja ki magának a legjobb helyezést ezen a szemlén, megérdemli a jutalmat. A fentebb javasolt változások­kal elfogadták a Művelődési Közösség idei­ pénzügyi ter­vét.­­ A pénzügyi tervvel kapcso­latban Nikola Petrović, a Népszínház igazgatója is szót kért. Elmondta, hogy az anyagi eszközök hiánya nem csak a színház,­­hanem min­den zombori művelődési in­tézmény munkájában zavart okoz, s az alacsony személyi jövedelmek oda vezetnek, hogy a szakemberek más köz­ségben vállalnak állást, ha ott több fizetést kapnak. Kü­lön kitért a munkaszerveze­tekkel való együttműködés problémájára, s feltette a kérdést, miért nem kell a kultúra a munkaszervezetek­nek? — Véleményem szerint — mondta — értelmetlen a színház fennállása, ha a munkaszervezetek nem te­kintik meg rendezvényein­ket. Néha koldusként járom a vállalatokat, csoportos szín­házlátogatásra kérem fel a munkásokat. Sok esetben azonban a munkaszervezetek a színházjegyeken akarnak takarékoskodni. Más eset volt legutóbb a Dušan Staničkov Építővállalatban. A vállalat megvette a jegyeket, de nem találtak senkit, aki kiosztot­ta volna őket a munkások­nak. Tudomásom van róla, hogy néhány munkaszervezet cirkusz jegyeket vásárolt mun­kásainak az Apolló cirkusz vendégszereplésekor, viszont nem értékelik, hogy jelenleg Vajdaság legjobb előadása szerepel a színház műsorán! A közgyűlésen ajánlatot adtak­­egy gyermekszínház megalapítására, melyben a Népszínház színészei dolgoz­nának. Mi sem bizonyítja jobban ennek szükségességét, mint az időnként bemutatás­ra kerülő gyermekszíndara­­bok óriási sikere. A követ­kező színházi idényben — ha az anyagiak engedik — több, számukra készített színdarabot láthatnak tehát a zombori és környékbeli gyermekek. ösztöndíjasok tárlata A múlt héten a zombori képzőművészeti ősz képtá­rában megnyílt a képzőmű­vészet fejlesztésére előirány­zott szerbiai alap ösztöndí­jasainak kiállítása. Zovko Djak grafikus, Dušanka Jo­­vic szobrász, Stevan Kne­­žević grafikus, Vladimír Ko­mad szobrász, Aleksandrina Paskutini grafikus, Milorad Tepavac szobrász és Milan Vidic szobrász munkái ke­rültek bemutatásra. A fia­tal képzőművészek érdekes kiállítása e hó végéig lesz megtekinthető Zomborban. -Ci 7. oldal Több magyar fiatalnak kellene katonai pályát választania ■ Apatin is támogatja, hogy újvidéken magyar nyelvű katonai gimnázium nyíljon Apatinban a múlt héten megbeszélést tartott a Szo­cialista Szövetség községi vá­lasztmányának általános hon­védelmi egyeztető bizottsá­ga. A jelenlevők egyhangú­lag megállapították, hogy ke­veset tettek a katonai iskola népszerűsítése érdekében. Az apatini községből mintegy húsz középiskolát végzett diák jelentkezett az idén ka­tonai akadémiára, kérdés azonban, hányat vesznek föl, mert nem mindenki jut át az alapos orvosi vizsgálaton. Megoldásra váró fontos fel­adat, javítani a katonai is­kolába jelentkezők nemzetisé­gi arányán. Mint Vajdaság­ban általában, az apatini köz­ségben is kevés magyar fia­tal választja ezt a pályát. A többi nemzetiségi sem kép­viselteti magát kellő arány­ban, és ezen mielőbb változ­tatni kell. Már az általános és középiskolákban népsze­rűsíteni kellene a honvédel­met, ismertetni a diákokkal a katonai középiskolák és akadémiák lényegét. Sokan ugyanis viszolyognak ettől a pályától, mert nincsenek tisztában a hivatás követel­ményeivel. Nem egy olyan esetre föl­figyeltek, hogy a katonai is­kolát végzettek a kötelező szolgálati idő letöltése után polgári foglalkozás után néz­tek. Éppen ezért egy bizott­ságnak kell felülvizsgálnia, kik érdemlik meg, hogy kat­­tonai pályára menjenek. Az apatini községből mindössze három diák iratkozhat a tar­talé­kos tisztiiskolába. Jó a kapcsolat a katonai helyőrséggel, ezt a jövőben még inkább kamatoztatni kell a község iskoláiban. Időn­ként megbeszélést kell tarta­ni a tanulókkal, szülőkkel és általában a fiatalokkal. Ez az egyik legjobb módja an­nak, hogy a jelöltek megis­merjék a katonai iskolák je­lentőségét. Módosításra szo­rul a katonai előképzés taní­tása, jelenleg ugyanis túlsá­gosan szűk keretek között fo­lyik. Támogatták a javasla­tot, hogy Újvidéken alakul­jon magyar nyelvű katonai gimnázium, amely nagyban megkönnyítené a magyar tisz­tek képzését. Állást foglaltak amellett is, hogy jövőre a tartalékos tisztiiskolába a lehető három jelölt közül kettő magyar legyen. Min­dent megtesznek annak érde­kében, hogy az akadémiára is minél több magyar tanuló eljusson. ( Elsősorban talán azért nem , választják a katonai pályát, mert sokan úgy gondolják, hogy korlátozott lesz emberi szabadságuk. Pedig erről szó sincs. Az iskoláztatás telje­sen ingyenes, a munkahely biztosítva van, ugyanolyan képzettséget szereznek a hall­gatók, mint más tanintézet­ben. H. A. •

Next