Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 255-269. szám)
1973-09-19 / 258. szám
Szerda, 1973. szept. 19. Kritikai szemmel művelődésünkről Egyesek szerint kissé megkésve, múlt pénteki ülésén a KSZ zombori községi bizottsága napirendre tűzte községünk művelődési életének kritikai fölmérését. Művelődési intézményeink sikereiről ezúttal keveset hallottunk, főleg a hiányosságok és mulasztások kerültek terítékre. Kevés a párttag művelődési intézményeinkbe. Megengedhetetlenül ke- jelenlevők. A pártbizottságnak nincs kellő betekintése művelődési intézményeink műsortervébe és múmiájába. Megengedhetetlenül kevés a párttag, még a vezető tisztséget betöltők sem tagjai a KSZ-nek. Csak a Népszínháznak van pártszervezete, ezenkívül mindössze egy aktíva működik. Talán ezzel is magyarázható, hogy művelődési életünkben a liberalizmus komoly ideológiai problémákat szült. A művelődési közösség nem tudott eszmei egységet teremteni, és nem ritka a kispolgári, sőt a nacionalista felfogás. Fejleszteni az amatörizmust Községünkben évről évre egyre inkább elhanyagoljuk az amatőrizmus ápolását és fejlesztését. A munkaszervezetekben nem ápolják a műkedvelést, és a mezőgazdasági termelők között is bizonyára több tehetséges fiatalt lehetne fölfedezni. Ki kellene már törni a szűk körből, a munkásosztálynak is ki kellene vennie részét a művelődésből. Az amatőrizmus nem létezhet pénzbeli támogatás nélkül, a fiatalok azonban még erkölcsi támogatásban sem részesülnek. A Szocialista Szövetségnek és a többi társadalmi-politikai szervezetnek is tennie kellene valamit az amatőrizmus föllendítéséért. A falvakban aligha lehet művelődésilétről beszélni, több helyen egyáltalán nincs műkedvelés. Ugyanez vonatkozik Zomborra is. A hivatásos egyesületeken kívül alig van valami. Nemzetiségi kultúra Sajnos, Zomborban nincsenek meg a lehetőségek arra, hogy magyar színház működjön, így a magyar ajkú lakosság csak .vidéki színházak vendégszereplését láthatja. Elég gyakran látogat ide egy-egy magyar társulat. Az a probléma, hogy egyre csökken a nézők száma, a kiváló előadásokat is sokszor üres nézőtér előtt játsszák. A színház csak megszervezi az előadásokat, a műsorok népszerűsítése érdekében azonban nem tesz semmit. És ez is egyik oka annak, hogy nem nagy az érdeklődés. Senki nem vállalja magára azt a feladatot, hogy elmenjen például a munkaszervezetekbe közönséget toborozni. Senki sem visel gondot a nemzetiségi fiatalok kulturális életéről. Ezért elsősorban az ifjúsági szervezetet és a gimnáziumot lehet hibáztatni. A fiatalok érdektelenekké váltak, persze ebben az is közrejátszik, hogy nincs irányítójuk, vezetőjük. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben alig tapasztalható némi aktivitás. Hiányoznak a szervezők, az értelmiségieket nem érdekli a műkedvelés. A munkásosztály és a művelődés Már említettük, hogy községünk művelődése igen szűk körű. A munkásosztály szinte elszigetelt a kultúrától. Az egyik felszólaló megjegyezte, hogy a szakszervezet nem eléggé aktív, neki kellene élen járnia a munkások kultúrájának ápolásában. Számtalan közvetlen termelő még nem látta be i akiről a színházat, múzeumot. A szakszervezetnek és a munkaszervezeteknek közös ingyenes színház- és múzeumlátogatást kellene szervezniük. A vállalatokban még a legelemibb művelődési igényeket sem elégítik ki. Nincs könyvtár, egyetlen vállalatnak sincs műkedvelő csoportja. Nem a pénzen múlik minden, csupán a szervezetlenség az oka annak, hogy munkaszervezeteinkben pang a művelődési élet. Pénz, pénz, pénz... Művelődési közösségünk az elmúlt időszakban mellőzte az osztályérdekeket, inkább az anyagi érdekeket helyezte előtérbe. A pártbizottság ezt ismételten helytelenítette. Habár jelen voltak a művelődési intézményeink vezetői, konkrét választ senki sem adott a bírálatokra. Csak a panaszok áradata hangzott el arra vonatkozólag, hogy intézményeink állandó pénzhiánynyal küszködnek. Rade Koljenšić párttitkár figyelmeztetett arra, hogy az önigazgatási egyezmény megkötése után sem oldódhat meg a művelődés anyagi problémája, mert az idén már nem vonhatnak el több pénzt a gazdaságtól. H. A. n a NATA. Mi újság az apatini munkásegyetemen? Az apatini munkásegyetem a nyári szünet után megkezdte tevékenységét. Mint Urbanovszki Miklós igazgatótól megtudtuk, a következő tanfolyamok és esti iskolák nyílnak az idén: — általános iskola felsőbb osztályai (az oktatás ingyenes), — hároméves közgazdasági középiskola (azok számára, akik már bizonyos gyakorlatot szereztek ezen a téren), — hathónapos szabó-varró tanfolyam, minden 15 évnél idősebb személy jelentkezhet, tekintet nélkül az iskolai végzettségre, — egyéves gépírónői tanfolyam, feltétel az általános iskolai végzettség, — gépírói tanfolyam, minősítő vizsgával, — angol és német nyelvtanfolyam kezdőknek és haladóknak, — előkészítő tanfolyamok egyetemi és főiskolai felvételire, — közgazdasági iskola (kereskedelmi, könyvelési és külkereskedelmi szakosítás), — tanfolyam a képesítés nélküli vendéglátóipari dolgozóknak, — tanfolyam gépjárművezetőknek és fémmunkásoknak, — előkészítő tanfolyam traktoristáknak, — esti politikai iskola (ingyenes), — önigazgatók iskolája (ingyenes). A munkásegyetem szeretne szorosabb kapcsolatot létesíteni a munkaszervezetekkel, hogy igényeiknek megfelelően nyissanak tagozatokat. Szívesen elmennének a vállalatokba előadásokat tartani, ha lenne elég jelentkező és megfelelő terem a vállalatban. (b 6) Elmúlt a nyár. A diákok számára befejeződött a gondtalanság ,szép élet”, a napozás, a nyári Laskó: a tanulók többsége a pélmonostori középiskolákba megy Nem csökkent a tanulók száma a Petőfi Sándor Általános Iskolában A laskói Petőfi Sándor Általános Iskolába a helybelieken kívül a kopácsi és a várdaróci gyerekek járnak. Az első osztályba Laskón 17 gyerek iratkozott az idén, Várdarócon 18, Kopácson pedig mindössze 5. Kedves László, a laskói iskola igazgatója elmondta, hogy a korábbi évekhez képest az elsősök száma nem csökkent. Az idén a központi iskolába (a várdaróci és a kopácsi területiekkel együtt) összesen 273 gyerek iratkozott be (tavaly 264 tanulónk volt). Ez a csekély növekedés is biztató jel. Pélmonostoron a Középiskolai Központban magyar nyelven is folyik az oktatás, a laskói diákok többsége ott folytatja tanulmányait. A tavalyi nyolcadikosok közül (29-en voltak) húsz Pélmonostorra ment, egy diák beiratkozott a pécsi gimnáziumba, egy pedig Pécsett tanulja majd a szakácsművészetet. Hárman iratkoztak csak a bácskai középiskolákba, és mindössze hárman maradtak Laskón. Földműveléssel foglalkoznak majd. — Amióta van hol magyarul tanulniuk a laskói gyerekeknek — közelebb az otthonukhoz — azóta a szülők is igen komolyan veszik a magyar oktatást — folytatta az igazgató. — Ez a tény azt igazolja, hogy indokolt és szükséges volt a magyar középiskolák létrehozása Baranyában. Most már elmondhatjuk mi is, Laskón: a középiskolások kilencven százaléka eredményesen fejezi be tanulmányait. Korábban, amikor horvát középiskolákba jártak, még fele sem fejezte be. — Diákjaink többsége, akik Pélmonostoron járnak magyar középiskolákba — szorosabban fog kötődni ehhez a baranyai közösséghez. Itt élnek, itt tanulnak, szerintem nehezebben válnak majd meg ettől a vidéktől. Baranyának nagy szüksége van a magyar káderre. Az új tanév elején arról is értesültünk, hogy ismét működnek majd a különféle szakcsoportok, és dolgoznak majd az iskolakertben. Ennek a kertnek több szempontból is hasznát látják a gyerekek. Ugyanis az ott termett zöldségfélét felhasználja az iskola diákkonyhája. Egyébként az idén mintegy 120gyerek étkezik majd itt, havi 30 dinárért. cc - Nagy az érdeklődés a gimnázium iránt Mivel Eszéken megnyílt a jogi fakultás, így ismét megnövekedett az érdeklődés a gimnázium iránt. A pélmonostori gimnáziumba az idén összesen 104 tanuló iratkozott be, 15-tel több mint a múlt tanévben. A gimnáziumnak jelenleg 364 tanulója van, a magyar nyelv fakultatív tantárgy. A pélmonostori Középiskolai Központ első osztályába 412 tanuló iratkozott be, összesen 15 osztályt nyitottak. Egy osztályban, 11 tanulóval az oktatás magyar nyelven folyik. A pélmonostori iparosok követelték, hogy a középiskolai központ nyisson tagozatot a szakmát tanulók részére, de a szükséges 20 diák helyett mindössze 9-en jelentkeztek. B. Sz. Húsz magyar gyermek szerb lapzatn Beszélgetés az apatini Moša Pijade Általános Iskolában Az anyanyelvű oktatás szükségességéről már többször írtunk. Most ismét szólnunk kell róla, az apatini magyar első osztály kapcsán. Tavaly Apatinban nem nyílt első osztály, mivel nem volt elég jelentkező. Az idén tíz gyerekkel megkezdhették az oktatást magyarul is. Ez is eredménynek számít. Érdemes betekinteni az iskola naplóiba. Az idén induló elsősök közül húsz magyar gyerek van a szerb tagozatokon! Magyar második osztály nincs, a szerb tagozatokon viszont tizenkilenc magyar gyerek tanul! A többi osztályban is ez a helyzet. Mindenhol sok a magyar gyerek, a hatodik osztályban huszonkilenc, magyar hatodik azonban nincs. Erről beszélgettünk el KE- NYERES Mária és HOMOLA Mária tanítónőkkel, és HOMOLA Ferenc műszaki oktatóval. — Nem nehéz a munka a gyerekekkel — mondja Kenyeres Mária. Az osztatlan harmadik és negyedik osztályban tanít. — Jóval többet kell ugyan dolgoznom, hisz minden tantárgyból nem tarthatok közös órát. Vagy előbb jövök be, vagy pedig később megyek haza, hogy például matematikából még egyszer megismételtessem a nehezebb részeket. Ez a gyerekeknek nem jelent többlettmunkát. Az előírt óraszám számomra harminchat óra, de a gyakorlatban ez jóval több. Mégis nagyon sok szülő azért nem akarta a gyermekét magyar tagozatra íratni, mert attól tartott, hogy a gyerek nem kaphat így kielégítő tudást, valamint többet kell tanulnia. Ez azt jelentette, hogy az én pedagógusi munkám kisebb értékű, s a diákjaim is kevesebbet tudnak azoknál, akik szerb tagozatra jártak. Sajnos, hiába harcolunk az ilyen nézetek ellen, kevesen állnak mellénk. — Pedig azt a tudást, amit az ember anyanyelvén sajátít el, jobban a magáénak érzi — kapcsolódik a beszélgetésbe Homola Ferenc műszaki oktató. — Az alkotmány is szavatolja az anyanyelvű oktatást, mégsem élünk ezzel a jogunkkal. Állítom, hogy azok a magyar gyerekek, akik szerb tagozatra járnak vagy jártak, nem érnek el jobb eredményt a későbbiekben, sőt, akik a szerb tagozaton közepes tanulók voltak, anyanyelvükön többre lennének képesek. Kevés közöttük a kitűnő, volt diákjaim sem panaszkodtak soha arra, hogy esetleg rossz eredményük épp a nyelvi nehézségeknek tulajdonítható. Én már évek óta harcolok azért, hogy legyen magyar osztály, próbálom meggyőzni a szülőket. Sem kollégáim, sem mások lebeszélésére, gúnyos megjegyzésére sem hagyom abba, mert ha mi magyarok nem harcolunk azért, hogy anyanyelvükön tanuljanak a gyerekeink, akkor ki fog. Nem az illetékesekkel kell harcolni, hisz az iskolafenntartó közösség lehetővé tette, ha tíz gyerekkel is, a magyar első osztály megnyitását. Inkább a szülőket kell meggyőzni arról, hogy gyerekeik anyanyelvükön is megfelelő oktatásban részesüljenek. Homola Mária tanítja a magyar elsősöket. — Nagyon örültem, hogy magyar első osztály nyílt, és hogy én taníthatom őket. Vállaltam az anyanyelvápolást is, csak azt sajnálom, hogy a szülők ezt nem tartják fontosnak. Miért ne lenne fontos az, hogy a gyerek szépen tudjon beszélni az anyanyelvén? Sőt, akadt olyan diákom is, aki csak töri az anyanyelvét! Ha a szülő tanácsot kér, hogy gyerekét milyen nyelvű tagozatra adja, rendszerint azt válaszolják neki, nem fontos, hogy anyanyelvén tanuljon. Kötelezővé kell tenni az anyanyelvápolást, mondják. Szerintem ez nem megoldás, inkább úgy kellene nevelni, hogy a tanulónak természetes legyen, hogy az anyanyelvét szépen kell beszélnie, és ezért még egy kis különmunkát se sajnáljon. BLASKÓ Márta 7. oldal Csakováci Százhatvan gyerek étkezik a diákkonyhán pedig, Csákovácról, Miklósfalváról, Tompafalváról, Boksióból és Berakból. Az iskola 372 diákjának több mint fele naponta több, mint tíz kilométert utazik, és nem véletlenül mondják a vukovári községben a csakováci iskolára, hogy guruló iskola. Mivel a beutazó diákok élelmezési problémája meglehetősen nagy — hiszen a szülők többsége földműves, de akadtak szép számban gyári munkások is — az iskola tanácsa az egyedüli célszerű megoldást választotta: diákkonyhát nyitott. Ez már több éve eredményesen működik. Az iskola igazgatójától Jovan Vojvodictól megtudtuk, hogy a diákkonyhán nem változtak az árak. A szülők 15 dinárt fizetnek be havonta és ezért a gyerek mindennap tejeskávét, teát, péksüteményt kap. Mivel mindez többe kerül 15 dinárnál, a többi költséget az iskola fedezi, mind a 160 gyereknek. A költségek fedezésében részt vesz az iskolai diákszövetkezet is. A diákszövetkezetnek van öt hold földje. Kukoricával vezették be a vukovári PIK helyi kooperációs TMÁSZ- ával. A tanárok segítségével termelési tervet készítettek, és megvan az osztalékszázalékuk is. Mégpedig: a nyereség ötven százalékát az életkörülményeik javítására fordítják, kirándulásokat szerveznek, a diákkonyhának adnak pénzt, a szegényebbeknek könyveket vesznek, 25 százalékot pedig a termelésfejlesztésre és a vetőmagra tesznek félre, a további huszonöt százalékot meg felosztják. Ki-ki az elvégzett munkája szerint kapja meg a saját fizetését. — A szövetkezetnek hatvan diák a tagja. Amikor kapálni kell, vagy kukoricát törni, akkor a diákok segítenek. — Ez a szövetkezeti munka — a tantestület véleménye szerint — nevelő hatással van a gyerekekre. Megszokják a munkafegyelmet, élvezni tudják az elvégzett munka hasznát, és láthatják a földművelésnek a fény- és árnyoldalait — mondta a csakováci Branko Radičevic Általános Iskola igazgatója, CC A csakováci Branko Radičević Általános Iskola öt helyiség diákjai járnak. Még-