Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 255-269. szám)
1973-09-16 / 255. szám
Vasárnap, 1973. szept. 16. MAGYAIT SZÓ A felszabadult embert láttam Algírban Az el nem kötelezett országok nemcsak hogy a világszínpadra léptek, hanem ott is akarnak maradni Stana Tomašević-Arnesen, a jugoszláv küldöttség tagja nyilatkozik a Magyar Szónak Г Stana Tomašević-Arnesen, hazánk egykori oslói nagykövete, ma pedig a Szövetségi Képviselőház Népek Tanácsa külpolitikai bizottságának elnöke, ajugoszláv diplomácia ismert személyiségei közé tartozik. Tito elnökön kívül, ő volt az algíri csúcstalálkozón részt vett jugoszláv küldöttség egyetlen tagja, aki a lusakai értekezleten is jelen volt. Éppen ez a körülmény késztetett bennünket arra, hogy nyilatkozatot kérjünk tőle. Tomašević elvtársnő készségesen eleget tett kérésünknek, és közvetlenül az algíri csúcsértekezlet ünnepi záróülése előtt a Nemzetek Palotájában hosszabb beszélgetést folytattunk vele. — Tomašević elvtársnő, hogyan értékeli az el nem kötelezettség fejlődését Lusaka és Algír között és mi-ben látja a két csúcstalálko- szó közti leglényegesebb különbséget? — Lusakáig az el nem kötelezettek mozgalma elsősorban az elvek és a mércék megfogalmazása szempont- jából érlelődött, Lusaka viszont ezeknek a mércéknek és elveknek mind több ország és nép részéről való elfogadását jelentette. Közvet- lenül Lusaka előtt bizonyos kételyek merültek fel, pilla- natnyi megtorpanás, tanács- talanság volt érezhető az el nem kötelezettek soraiban, s ez a célok világosabb és konkrétabb meghatározását követelte. A harmadik csúcstalálkozón azonban teljes egészében megerősítést nyertek az el nem kötelezettség alapelvei, fokozódott a részvevők szolidaritása. Az el nem kötelezett országok belátták, hogy mit sem ér, ha csupán közlik a világgal nehézségeiket, ha csak má sokra apellálnak, és nem a saját erejükre támaszkod- nak. Ez a felismerés megkövetelte, hogy alaposabban felismerjék saját lehetőségeiket. Lusakában ez megtör- tént, és már maga az érte-, közlét előkészületei, megtar tása és kimenetele is nagyobb önbizalmat öntött az el nem kötelezettekbe. Eza csúcstalálkozó nagymérték- ben hozzájárult egymás jobb megértéséhez és a problémák alaposabb feltárásához. Polgárjogot nyert politikai tényező k Lusakától Algírig tovább növekedtek az el nem kötelezettség reális lehetőségei, az el nem kötelezettek jelentős politikai tényezővé váltak, polgárjogot nyertek a nemzetközi életben, szerves része lettek az ENSZ tevékenységének és munkamódszerének. Rendszeressé váltak az el nem kötelezett országok miniszteri találkozói a közgyűlések előtt és a világközvélemény természetesnek vette, sőt magáévá tette az el nem kötelezettek határozatait. A regionális nemzetközi szervezeteit is, mint például az Afrikai Egységszervezet, az el nem kötelezettség létfontosságú problémái felé fordultak. Ebben az időszakban az i nen kötelezett,még regionális szempontból is tanúbizonyságot tett erejéről és képességéről, hogy lényeges kérdéseket adjon meg, mint például a nigériai és az ugandai válság, vagy Etiópia és Szomália határproblémájának rendezése stb. A nemzetközi gazdasági szervezetekben, így az UNCTAD-ban kifejtett tevékenységük révén, főképpen azonban a tavalyi georgetowni miniszteri értekezlet határozataival, az el nem kötelezettség gazdasági platformja is megerősödött. Az el nem kötelezettek miné szervezettebben és egyöntetűbben követ telték a demokratikusabb gazdasági világviszonyok megteremtését, s egyenrangú részvételüket a nemzetközi monetáris ügyek intézésében, és általában a világ gazdasági és pénzügyi jogrendszerének kialakításában. Ebben az időszakban folyamatosabb és egybehangoltabb lett az el nem kötelezettek tevékenysége. Számukra megváltozott nemzetköziviszonyokban is jelentősen gyarapodott, újabb bizonyítékául annak, hogy az országok és népek többsége ebben a politikában keresi nemzeti érvényesülésének lehetőségét. Időközben úgyszólván egy egész kontinens, Dél-Amerika tette magáévá az el nem kötelezettség céljait. A szabadságért küzdő ázsiai népek, Vietnam, Kambodzsa és Laosz szintén az el nem kötelezettek támogatását kérték és teljes egészében meg is kapták. Tudatos és érett egységtörekvés — Hogyan tekint a negyedik csúcstalálkozó kimenetelére? — Algír az el nem kötelezettség nagy sikerét jelenti. Az értekezlet tényleges eredményeit azonban majd csak egy idő múltán látjuk igazán. Száznégy ország és nép képviselői jöttek el ide, felkészülve arra, hogy megkeressék azokat az érintkezőpontokat, amelyeken a legnagyobb mértékben kialakíthatják egységüket. Egy tudatos és érett egységtörekvés jutott kifejezésre Algírban. A világhelyzet ma javult, a feszültség csökkent, de ugyanakkor a nemzetközi élet bonyolultabb lett. Az idő sürgeti az országokat , hogy rendezzék problémáikat, hogy csökkentsék a különbséget a fejlettek és kiváltságosok és a fejletlenek és alárendeltek között. Ez az I értekezlet robbanásszerűenn tárta fel a problémákat, nevvén nevezte őket, politikai és gazdasági téren egyaránt. Az új tagországok új tartalommal gazdagították a mozgalmat. Latin-Amerika képviselői drámai módon tárták a világ elé a nemzetközi imperializmus elleni, a társadalmi struktúrák megváltoztatásáért és gazdasági függetlenségükért folytatott harcuk nehéz körülményeit. Az algíri értekezlet demokratikus tribün volt, amelyen minden ország egyenrangúan véleményt mondhatott, tekintet nélkül nagyságára, lakosainak számára, fejlettségi fokára, a bőrének színére, vallási vagy ideológiai meggyőződésére. Császárok, királyok és emírek esküdtek itt az imperializmus és a kolonializmus elleni harcra. A humuszos Fejszál ugyanúgy síkraszálllt a felszabadítási mozgalmak megsegítéséért, mint a katonazubbonyt viselő forradalmár Castro. Vállalnunk kell a kötelezettség ránk eső részét — Mit jelent az algíri találkozó Jugoszlávia további nemzetközi érvényesülése és szocialista önigazgatású közösségünk fejlődése szempontjából? — Az algíri csúcstalálkozó ugyanazt jelenti számunkra, mint a többi el nem kö-telezett ország számára. Al-gír nemcsak követeléseket támasztott, nemcsak demokratikusabb nemzetközi viszo ínyokat, gyorsabb, és egyenletesebb fejlődést és nagyobb jogot, illetve azonos jogot követelt minden ország számára, hanem kötelezettségeket is vállalt.Ezek a kötelezettségek minden el nem kötelezett országra, tehát Jugoszláviára is vonatkoznak. Mi az el nem kötelezettség alapítói közé tartozunk, és éppen hazánk és elnökünk nagy tekintélye miatt, akinek érdemeit úgyszólván egyetlen felszólaló sem mulasztotta el hangsúlyozni, csak akkor juthatnak olyan tőkéhez, amely kamatoztatja majd magát belső fejlődésünkben, önigazgatásunk további erősödésében és egységünk megszilárdításában is, ha teljesítjük a vállalt kötelezettségeknek ránk eső részét. — Mi Algír legjelentősebb I üzenete a mai nemzetközi viszonyokban és mi volt az Ön legnagyobb személyes I élménye? — Algír üzenete történelmi erejű: kétmilliárd ember, s aki évtizedeken és évszázadokon keresztül Európa, Észak-Amerika és a világ fejlettebb része számára csak az egzotikumot jelentette, illetve gazdaságuk és hasznuk gyarapításának eszközéül szolgált, ma már olyan tényezzők, amellyel számolni kell és amelyet többé nem lehet lebecsülni. Kétmilliárd ember jelent meg a világtörténések szín-padán és tudtul adta, hogyott is akar maradni, és tapodtat sem fog meghátrálni. Ez a kétmilliárd ember nemcsak a nemzetközi viszonyokra nyomja majd rá bélyegét, hanem az anyagi javakért folytatott kíméletlen harcban elszegényedett és megcsonkított humanizmusnak is új életerőt és ösztönzést ad. Éppen ezért számomra a legnagyobb élmény a felszabadult ember volt, akit ott láttam az algíri értekezlet szónoki emelvényén — fejezte be nyilatkozatát Stana Tomašević elvtársnő. MENDREI Ernő Stana Tomaševic az algíri csúcsértekezlet egyik szünetében Az algíri csúcsértekezletről írták AFP: — Az el nem kötelezettség mozgalma Algírban bővült és megerősödött. AP: — Az el nem kötelezett országok államférfiai félretették nézeteltéréseiket és meghatározták közös akcióik tervét. REUTER: — Algírban fokozódott az el nem kötelezett országok harciassága. PAP: — Az értekezlet kezdetétől fogva kimondottan imperialista-ellenes volt. NEW YORK TIMES: — Algírból le kell vonni a tanulságot. Az el nem kötelezett országok kezében olyan ütőkártyák vannak, amelyeket a következő időszakban felhasználhatnak a nagyhatalmak játékában. WASHINGTON POST: — Az algíri értekezlet volt a történelem leghosszabb retorikai maratonja. DAGENS NYHETER: — Algír az el nem kötelezett mozgalom újjászületését hozta. CORRIERE DELLA SERA: — Algírban több volt a kompromisszum, mint a megállapodás. PRAVDA: — Azalgíri találkozó világosan kifejezésre juttatta, hogy az imperializmust terheli a felelősség a harmadik világ nagy részének gazdasági és kulturális elmaradottságáért. A Salvador Allende llendet nemcsak Chilében ismerték és tisztelték, hanem a világ minden táján. Büszkék lehetünk rá, hogy kortársai voltunk, és szégyenkeznünk kell azok helyett, akik a halálba kergették. A chileiek és nemcsak a chileiek számára neve még sokáig egyet jelent a szabadsággal, a nemzeti függetlenséggel, a szocialista forradalommal, az elnyomott tömegek fölemelkedésével. Salvador Allende 1908. június 26-án született a festői szépségű Valparaiso kikötővárosban. Tekintélyes polgári család sarja volt, de hár utat fordított osztályának. Szülővárosában végezte el az orvosi egyetemet, 1932- ben megvédte a pszichiáter" doktori disszertációját. Az orvostudomány azonban nem tudta lekötni, a társadalmi bajok sokkal jobban érdekelték. Már egyetemista korában részt vett a politikai megmozdulásokban. Diákvezér lett, tüntetéseket szervezett Ibanez diktatúrája ellen. Többször letartóztatták. Politikai pályafutása néhány év alatt magasra ívelt. Huszonöt éves korában a Szocialista Párt megalapítói között találjuk, 29 éves, amikor képviselővé választják, 31, amikor bekerül az első népfront kormányba egész- ségügyi miniszterként. Harminchét éves amikor szenátorrá választják. Pályája beteljesedésére azonban még sokáig kellett várnia. 1952-ben, több mint két évtizeddel ezelőtt tett először kísérletet az elnöki tisztség megszerzésére. Az általa alapított új Frente del Pueblo (Népfront) jelöltjeként csupán 57 000 szavazatot kapott, de hat évvel később már hétszer ennyi ember szavazott rá. A hat-ívanas években kibővítette koalícióját, a kommunisták is csatlakoztak hozzá. Tekintélye nőttön-nőtt. Befolyását a hat haladó pártot tömörítő Unidad Popular nevű szövetségre alapozta, amely a lakosság legszélesebb töme íveiben felkeltette a reményt, hogy Chilében véget lehet vetni a külföldi monopolok, hazai kiszolgálóik és a nagybirtokosok hatalmának — mégpedig véres polgárháború nélkül. Az 1970 őszén megtartott elnökválasztás történelmi fordulópont volt: ekkor történt meg a csoda — ahogyan a polgári sajtó nevezte —: a marxista Alterde a demokrácia játékszabályai szerint legyőzte konzervatív vetélytársait, Radomiro Tomicót és Allessandrit. A chilei nép többsége Alendera szavazva a Népfront programja és az ország szocialista átalakítása mellett foglalt állást. A reakció már ekkor megkezdte aknamunkáját a törvényesen megválasztott új elnök ellen. A szélső jobboldal azt javasolta a kereszténydemokratáknak, az el- lenzék legerősebb pártjának, hogy a parlamentben — ahol a Népfrontnak nem volt többsége — közösen utasítsák vissza Allende beiktatását és válasszanak új elnököt. Tomié azonban nem mert szövetkezni a szélső jobboldallal. A reakció ezután a hadsereget akarta fellazítani. René Schneider tábornok, a hadsereg akkori főparancsnoka azonban kijelentette, hogy tiszteletben tartja a nép akaratát és megvédi az alkotmányos rendet. Schneidert a jobboldal bérence nem sokkal később meggyilkolta, de Alende mégis elfoglalta az elnöki széket. Az új kormány programját Allende így foglalta öszsze: — Forradalmunkat egy háromlépcsős rakétához hasonlíthatjuk. Csak akkor szerezzük meg végleg a hatalmat, ha a réz, a vas és a salétrom valóban a mienk lesz. Miután gyorsan és gyökeresen végrehajtjuk a földreformot, miután az állam ellenőrzése alá helyezetik a kivitelt és behozatalt, és államosítjuk termelésünk nagy részét. _ Allende következetesen kitartott tervei mellett, noha már az első külföldi vállalatok államosításakor tapasztalhatta, hogy a nemzetközi monopoltőke minden eszközt fel fog használni ellene. Az amerikai rézbányák kisajátítása után (amelyek napi 1,3 millió dolláros kárt okoztak Chilének) az amerikai hajók nem kötöttek ki többé a chilei kikötőkben, meg is szüntették az amerikai kölcsönök folyósítását, és a nemzetközi piacon bojkottálták a chilei rezet. Az ITT mammutvállalat a CIA-val együttműködve szőtt összeesküvést Allende ellen, de Washington nem merte vállalni a kockázatot, és így a terv vízbe esett — az ITT chilei vagyonát államosították. A külső nyomáshoz a hazai reakció felforgató tevékenysége társult. Egymást követték a kereskedők, a fuvarozók, a taxisok törvényi telen sztrájkjai, amelyekkel meg akarták bénítani a kormányt. De támadta a Népi frontot a szélsőbaloldal is. Közben szinte félévenként puccsokat kíséreltek meg Allende ellen, többször is az életére törtek. A Haza és Szabadság nevű fasiszta szervezet nyíltan halállal fenyegette meg. A szervezet vezetője szeptember elején kijelentette: Allende két lehetőség között választhat: vagy lemond, vagy meghal. Csak egy rendkívül szilárd jellemű, tántoríthatatlan harcos állhatta mindezeket a megpróbáltatásokat. Allen de a legsúlyosabb órákban sem ingott meg. Forradalmár volt, ha a szélsőbaloldal nem is tekintette annak, az utolsó percig kitartott elvei mellett, és életét sem sajnálta feláldozni a chilei szocializmusért. J. GARAI Béla Salvador Allende 3. oldal