Magyar Szó, 1973. november (30. évfolyam, 301-315. szám)
1973-11-01 / 301. szám
Csütörtök, 1973. nov. 1. A Mai Algéria ünnepe lgéria november ELSEJÉN ünnepli forradalmának 19. évfordulóját. Tizenkilenc évvel ezelőtt, a Nemzeti Felszabadítási Front 40 fegyveres támadásával kezdődött az ország felszabadítása. A Nemzeti Felszabadítási Front Algéria függetlenségének elismerését követelte Franciaországtól. A követelésnek azonban csak 7,5 év után tettek eleget, miután a harctereken másfél millió algériai áldozta életét és Franciaország is kimerült. Az algériaiak a közel-keleti háború alatt gyakran hangsúlyozták a gyarmati uralom ellen harcban szerzett tapasztalataikat, és gyakran mutattak rá Vietnam példájára. Szerintük áldozatok nélkül nincs felszabadulás, tehát a nehezebb utat kellett volna választani, folytatni a harcot. A külföldi újságírók szerint Algériában folyik manapság a legtöbb építkezés Afrikában, vasművek, kőolaj finomítók, gépgyárak, korszerű utak, kórházak, iskolák és sporttelepek épülnek. Az ország vezetői nem ígérnek csodákat, sőt inkább hangsúlyozzák, hogy még sok erőfeszítésre és lemondásra van szükség. — A gyárak építése még nem szocializmus — mondogatják. Algériát a gyarmaturalom igyekezett megfosztani hagyományaitól, nyelvétől, arab jellegétől. Algéria igyekszik megtalálni önmagát, s ezt a törekvést kulturális forradalomnak nevezik. Az algériaiak különösképpen arra büszkék, hogy ezen az őszön jár iskolába első ízben minden hatéves gyermek és hogy újévtől kezdve bevezetik az általános és ingyenes egészségvédelmet. Algéria két évvel ezelőtt államosította a kőolajmezőket. Azóta Algéria saját maga dönt az olaj eladási áráról. A további fejlődés szempontjából elengedhetetlenül fontosnak tartják, hogy az ásványkincsek kiaknázása az ország kezében legyen. Algéria a szocializmus útján haladva sok fontos kérdésben a döntés jogát a munkásoknak engedi át. A vállalatok szocialista igazgatásáról szóló határozat lényegében az önigazgatás elemeinek bevezetését jelenti. Szerintük a jövőben mind több szó esik a szocializmus algériai útjáról. (Tanjug) Stane Dolanc megkoszorúzta a buchenwaldi emlékművet Weimarból jelenti a Tanjug. Stane Dolanc, a JKSZ Elnöksége Végrehajtó Irodájának titkára, szerdán megkoszorúzta a buchenwaldi koncentrációs táborban a fasiszta terror áldozatainak emlékművét. Dolanc és a JKSZ küldöttségének többi tagja ezenkívül ellátogatott Weimarba, megtekintette Goethe és Schiller szülőházát, valamint egy környékbeli mezőgazdasági szövetkezetet. A JESZ küldöttsége a délután folyamán Berlinbe utazott, és ma záró megbeszéléseket folytat a Német Szocialista Egységpárt küldöttségével. MAGYAR SZÓ Hailé Szelasszié elutazott hazánkból (Folytatás az 1. oldalról) zetközi kérdéseket és a kétoldalú kapcsolatokat. — A nemzetközi helyzet igen súlyos, elsősorban a Közel-Keleten — hangoztatta Tito. Emiatt mindkét ország aggódik, s azt a nézetet képviseli, hogy a vitás kérdéseket okvetlenül rendezni kell. — Számunkra a béke a legfontosabb, hogy fejleszthessük országainkat népeink javára — mondta a továbbiak során. — Az algíri csúcsértekezleten, amelyen mintegy 2 milliárd ember képviselői gyűltek össze, fontos határozatok születtek és már kezdenek is megvalósulni. A roppant súlyos közel-keleti helyzet végzetesre is fordulhatott volna, ha össze nem fog minden el nem kötelezett és a többi békeszerető ország. Az algíri értekezleten kialakított egységet tovább kell fokozni, megmutatkozott ugyanis, hogy az egész világ a belgrádi, kairói, lusakai és algíri csúcsértekezleteken kitűzött célok felé törekszik. — Nem szabad lebecsülnünk erőnket. Lehetőségünk és eszközünk is van rá, hogy nyomást gyakoroljunk azokra, akik háborúval próbálják rendezni a nemzetközi kérdéseket. — A mostani súlyos válságban is meg kell őriznünk egységünket. A legnagyobb erőfeszítések árán is azon kell lennünk, hogy a közelkeleti kérdésre igazságos megoldást találjanak. — Noha nagy nehézségek előtt állunk — hangoztatta Tito —, bízom benne, hogy átvészeljük őket, hogy kialakul a béke a világon. Bizakodnunk kell, de nagy kitartással harcolnunk is a békéért, a népek és országok közötti igazságosabb viszonyokért. — Jugoszlávia és Etiópia kapcsolatai kedvezően fejlődnek, és a jövőben azon kell lennünk, hogy még inkább fejlesszük őket mindkét ország javára. Hailé Szelasszié császár válaszában elmondta: örömmel tölti el, hogy ismét ellátogathatott Jugoszláviába, amelyet mindenkor második otthonának tekintett. A továbbiakban méltatta Tito elnök hozzájárulását az el nem kötelezettek mozgalmának fejlesztéséhez. Az el nem kötelezett országok lankadatlanul munkálkodtak azon, hogy előmozdítsák a már kialakulóban levő nemzetközi enyhülést. Furcsa azonban, hogy miközben a nemzetközi enyhülés lendületet vett, a világ a pusztító katasztrófa szélére sodródott a közelkeleti háború miatt. Jugoszlávia, Etiópia és a többi el nem kötelezett ország nagy erőfeszítéseket tett, hogy fegyveres összeütközésre ne kerüljön sor. Etiópia a maga részéről mindent elkövetett, hogy rávegye Izraelt a megszállt arab területek kiürítésére. Jugoszlávia, Etiópia és minden békeszerető ország ragaszkodik az országok területi integritásának elvéhez, amelyet az ENSZ-alapokmány és az Afrikai Egységszervezet okmánya magában foglal. Éppen ettől az elvtől vezérelve Etiópia megszakította diplomáciai kapcsolatát Izraellel, és mindaddig nem újítja fel, míg Izrael ki nem vonul az 1967 júniusi háborúban megszállt arab területekről. — Jugoszlávia ma számottevő szerepet játszik a nemzetközi viszonyokban, s ez is Tito dinamikus és látnoki vezetői képességeiről tanúskodik. Etiópia reméli, hogy a két ország kétoldalú kapcsolatai is az emberiség érdekeit szolgálják. Az etióp császár végezetül köszönetet mondott a sokoldalú jugoszláv segítségért. Közös közlemény a látogatásról Belgrádban szerdán közleményt adtak ki Hailé Szelasszié etiópiai császár látogatásáról — jelenti a Tanjug. A közlemény szerint, Josip Broz Tito, a JSZSZK elnökének meghívására őfelsége I. Hailé Szelasszié etióp császár 1973. október 30-án és 31-én baráti munka jellegű látogatáson Jugoszláviában tartózkodott. A látogatás alatt Tito elnök és az etióp uralkodó szívélyes és baráti légkörben megbeszéléseket folytattak. Tito elnök és Hailé Szelasszié munkatársaikkal együtt véleményt cseréltek a legújabb nemzetközi fejleményekről, mindenekelőtt pedig a közel-keleti helyzetről, valamint több más közös érdekű kérdésről. A két államfő a megvitatott kérdésekkel kapcsolatban teljes nézetazonosságát kifejezésre juttatva aggodalommal állapította meg, hogy a közel-keleten a helyzet igen súlyos, mivel Izrael nem hajlandó kivonulni az összes, megszállt arab területekről. Leszögezték, hogy a közel-keleti válság igazságos és tartós megoldásának összhangban kell állnia e terület népeinek és országainak érdekeivel. Egyetértettek abban, hogy a nemzetközi közösség valamennyi tényezőjének együttesen maximális erőfeszítéseket kell tennie a Biztonsági Tanács határozatának érvényesítéséért, hogy Izrael kivonuljon a megszállt területekről és érvényre jussanak az arab népek és a Palesztinai nép törvényes jogai, mivel ez döntő feltétele a tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtésének. A két államfő megerősítette az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezletének történelmi jelentőségét, s megállapította: a nemzetközi helyzet jelent'''» alakulása megköveteli, hogy az el nem kötelezett országok továbbra is építő jellegű és békés tevékenységet folytassanak a béke és az egyenjogú nemzetközi együttműködés érdekében. Tito elnök és Hailé Szelasszié császár örömmel állapították meg, hogy a két ország hagyományosan baráti kapcsolatai szöd alapokon tovább erősödnek, és hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a kedvező lehetőségek kihasználására a kétoldali kapcsolatok továbbfejlesztése végett. Tito elnök és Hailé Szelasszié császár megállapodtak, hogy a baráti és hasznos véleménycsere érdekében folytatják majd tanácskozásaikat. Megbeszélések a jugoszláv—szovjet gazdasági együttműködésről Moszkvából jelenti a Tanjug. Dr. Borisav Jovic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a Szövetségi Társadalmi Tervintézet vezérigazgatója, szerdán felkereste Ny. Bajbakovot, a Szovjetunió minisztertanácsának alelnökét, a Goszplan elnökét és baráti megbeszélést folytatott vele a jugoszláv— szovjet gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseiről. A megbeszélésekben részt vett Milorad Pešić, hazánk moszkvai nagykövete is. Kissinger Kairóba látogat Golda Meir Nixonnál Tanácskozások sorozata a közel-keleti helyzetről Nixon elnök kedden későn este Camp Davidben tanácskozott Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel és Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel a közel-keleti béke kilátásairól. Nixon szerdán találkozott Iszmail Fahmival, Szadat egyiptomi elnök különmegbízottjával, ma pedig fogadja Golda Meir izraeli miniszterelnököt. Jól értesült kairói körök szerint Kissinger hamarosan Kairóba látogat, ezt követően pedig Szaúd-Arábiába és Jordániába utazik. Az amerikai külügyminiszter egy hetet tölt közel-keleti körútján, majd elutazik Kínába. Ezzel kapcsolatban Kairóban megállapítják: ideje, hogy az USA szembenézzen a helyzettel és felülvizsgálja eddigi politikáját, azaz Izrael támogatását. Tel Aviv-i hír szerint Golda Meir izraeli miniszterelnök szerdán Washingtonba utazott. Nixonnal és Kissingerrel tárgyal a közelkeleti válságról. Elutazása előtt kijelentette: Nixonnal elsősorban a hadifogolycsere kérdését vitatja meg. Az izraeli lapok szerint Golda Meir washingtoni látogatása a legjelentősebb küldetése, amióta az izraeli kormány élén áll A Haaretz című újság véleménye szerint a washingtoni tárgyalásoknak kell megmutatniuk, milyen segítséget remélhet Izrael az USA-tól, ha az arab országok ismét felújítják az ellenségeskedéseket. Lebrecht, az Izraeli KP KB tagja. Lebrecht véleménye szerint a közel-keleti, háborúban nem lehet sem győztes, sem vesztes, és az izraeli kommunisták legjobban szeretnék, ha véget érne a vérontás. Szadat fogadta a szovjet külügyminiszterhelyettest Anvarel Szadat egyiptomi elnök kedden este, közvetlenül a szovjet diplomata megérkezése után fogadta Vaszilij Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettest. Szíria álláspontja: Az összetűzés csak a megszállt területek felszabadításával szüntethető meg . Szíria nem hajlandó alkudozni, az Izraellel való tárgyalások céltalanok lennének. A Biztonsági Tanács határozatában nincs semmi, ami az esetleges izraeli— arab közvetlen tárgyalásokra vonatkozna — jelentette ki Georges Szadikni szíriai tájékoztatásügyi miniszter. Megállapította, hogy az összetűzés kizárólag a megszállt arab területek teljes kiürítése és a Palesztinai nép törvényes jogainak visszaállítása révén szüntethető meg. A világnak tudatában kell lennie annak, hogy területeink meg vannak szállva — mondta. — Hamisak azok az izraeli állítások, hogy az arabok meg akarják őket semmisíteni... Szent kötelességünk és jogunk felszabadítani területeinket. Izraelnek nincs joga azt állítani, hogy ezáltal veszélyeztetve van, mert Izrael az agresszor — tette hozzá. Az izraeli kommunisták álláspontja: vissza kell adni a megszállt arab területeket Az izraeli kommunisták továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, amely szerint Izrael agresszív háborút folytatott és vissza kell juttatni a megszállt arab területeket. — Az 1967. évi háború agresszív háború volt, amely arra irányult, hogy megdöntse az imperialistaellenes és haladó szellemű szíriai rendszert. A legutóbbi fegyveres összecsapás csupán folytatása ennek a háborúnak — jelentette ki Hans A diplomáciai csata döntő napjai (Folytatás az 1. oldalról) zatának 2. pontját, nincs is szükség tárgyalásokra. Szíria nyilvánvalóan szabad kezet akar magának ahhoz, hogy ha Izrael ismét kijátszaná a világszervezet döntését, folytathassa a fegyveres harcot szuverenitásának teljes helyreállításáig. A tűzszünet elfogadása tehát a megértés jele Egyiptom iránt, a tárgyalások elutasítása viszont gesztus Irak felé, amely — a háború napjait Damaszkuszban töltő jugoszláv kollégák véleménye szerint — döntő segítséget nyújtott a szíriai fegyveres erőknek. Bagdad azonban — mint ismeretes — nem fogadta el sem a Biztonsági Tanács 1967-es sem pedig mostani határozatát. A harmadik hadsereg és a hadifoglyok Egyiptom és Izrael ugyanakkor eljutott ahhoz a ponthoz, amikor a közvetlen tárgyalások kilátásai talán reálisabbaknak és elérhetőbbeknek látszanak, mint valaha. Természetesen előzőleg rendkívül nehéz akadályokat kell elhárítani. Egyiptom elsődleges gondja — mint az Szadat elnök mai kairói sajtóértekezletén kiderült — az, hogy a tűzszünet életbe lépése után is folytatott izraeli hadműveletek miatt szorongatott helyzetbe került harmadik egyiptomi hadsereget fizikailag és erkölcsi szempontból is megmentsék. Izrael viszont — belső nyomástól is ösztönözve — a hadifoglyok kérdését akarja kihasználni politikai alkudozásra, a visszavonulás megkezdésének halogatására. Fahmi egyiptomi megbízott külügyminiszter ma Nixonnal folytatott tárgyalásai, Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettes kairói küldetése, Golda Meir villámlátogatása Washingtonba, roppant fontos események lehetnek a további kibontakozás szempontjából, nem beszélve a mai nap legszenzációsabb, a Fehér Házban ugyan még meg nem erősített híréről, amely ma reggel terjedt el Bejrútban, hogy Kissinger a hét végén Egyiptomba érkezik, majd ellátogat Izraelbe és más közel-keleti országokba is é nek. Valószínű, hogy az izraeli és amerikai érdekellentétek tisztázása késztette Golda Meirt is arra, hogy ma délután Washingtonba utazzon. Ezeket az ellentéteket a jeruzsálemi repülőtéren adott nyilatkozatában is szóvá tette. Itt, Beirútban, a közel-keleti helyzet ismerői között az az általános vélemény, hogy a két nagyhatalom minden erejét és tekintélyét latba fogja vetni, hogy a keserű tapasztalatok és drága emberéletek árán most létrejött békealkalom ne maradjon kihasználatlanul. MENDREI Ernő A nagyhatalmak nem akarják elszalasztani az alkalmat Az arab világban vegyes érzelmekkel, de a korábbinál jóval nagyobb biztonsággal várják a „diplomáciai front” híveit, míg Izraelben bizonyos idegesség és nyugtalanság tapasztalható, annál is inkább, mert az USA — amely nem engedte meg ugyan, hogy Izrael elveszítse az októberi háborút — úgy látszik, nem hajlandó többé veszélyeztetni a Szovjetunióval való egyetértését és elvágni minden szálat az arab országok felé. Az Egyesült Államok talán első ízben gyakorol nyomást vagy hajlandó nyomást gyakorolni szövetségesére, hogy jobb belátásra bírja. Nyílt titok, hogy Tel Aviv csak Washington intervencióját, egyezett bele, hogy az ENSZ élelmiszert, gyógyszert és vizet szállítson a bekerített egyiptomi hadsereg Szadat: Igazi, nem pedig kikényszerített békét akarunk (Folytatás az oldalról) Jömi államfő részletesen foglalkozott a Deversoarnál történt izraeli áttöréssel és ezt elkeseredett vállalkozásnak minősítette, összehasonlította a hitleristák ardennes-i kétségbeesett ellentámadásával. Kijelentette: nem tagadja, hogy egyiptomi részről is történtek hibák az izraeli előretörésre való reagálásban, ez azonban mégis csupán próbálkozás volt, hogy kikényszerítsék a katonai győzelmet. Szadat szerint Izrael ezzel akarja ellensúlyozni azt, hogy az egyiptomi hadsereg szilárdan tartja hadállásait a Bar Lev vonalon. Közölte továbbá, hogy néhány nappal ezelőtt Heath brit miniszterelnök Brezsnyev közvetítésével felajánlotta, hogy az egyiptomi csapatok feloldják Bab el Mandeb zárlatát, Izrael pedig szüntesse meg a csatorna keleti partján levő harmadik egyiptomi hadsereg egy részének zárlatát, majd a hadifogolycsere után a fennmaradt alakulatok zárlatát is. " Azt feleltem, hogy minderről csak azután lehet tárgyalni, miután Izrael visszavonult az október 22-i tűzszüneti vonalak mögé. Tájékoztatta az újságírókat arról, hogy Nixon nemrégen üzenetet intézett hozzá, amelyben felkérte: Egyiptom tartózkodjon a tűzszünet megszegésétől, míg Washington ki nem eszközli, hogy az izraeliek vonuljanak vissza a tűzszüneti vonalaik közé. Az időszerű politikai fejleményekkel kapcsolatban Szadat megemlítette, hogy élénk politikai és diplomáciai tevékenység van folyamatban és Egyiptom tanácskozásokat folytat az összes érdekelt tényezőkkel. Zarat miniszter hamarosan üzenetet visz Pompidou francia elnökhöz, továbbá magas rangú küldöttek üzenetetvisznek majd Tito elnöknek és Heath brit miniszterelnöknek. Az egyiptomi államfő hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mint baráti ország és a világbékéért felelős nagyhatalom eleget tett kötelezettségének és az USA — Izrael fegyveres támogatása ellenére is — a jelen pillanatig építő jellegű álláspontra helyezkedett. Reményét fejezte ki, hogy Kissingerrel folytatandó tárgyalásai alkalmat nyújtanak a helyzet tisztázására. 3. oldal