Magyar Szó, 1974. július (31. évfolyam, 193-208. szám)

1974-07-16 / 193. szám

1. oldal ­ Hétfőn Újvidéken járt az Egyiptomi Arab Szocialista Unió Jugoszláviában tartóz­kodó tanulmányi küldöttsége, s a VKSZ Tartományi Bizottságában beszélgetést foly­tatott Zvekiéné Miskolci Máriával, a Végrehajtó Bizottság tagjával, Jan Srbovan­­nal, a Tartományi Gazdasági Kamara elnökével és több más vezetővel a mező­­gazdaság és a szövetkezeti mozgalom kérdéseiről. A küldöttség tiszteletére Dusán Alimpié, a VKSZ TB elnöke ebédet adott. Az egyiptomi vendégek megtekintették a Duna—Tisza—Duna vállalatot és az Újvidéki Mezőgazdasági Birtokot MAGYAR SZÓ Kedd, 1974. július 16. Legyőzhető a fehérvérűség (5.) Roham az ütőereken át — A rák kezelésére három gyógymód létezik. Gyógyít­ható műtéti beavatkozással, sugárkezeléssel és gyógysze­rekkel. — A két évvel ezelőtt al­kalmazott módszerek és a gyógyszeres kezelés ma már a fehérvérűség klasszikus gyógymódjának számít — mondta dr. Pierre Marice professzor, a genfi egyetemi klinika onckológiai intézeté­nek igazgatója látogatásunk­kor. — Kollégámmal, dr. Me­­denicával együtt az eredmé­nyesebb gyógyszerhatás új módját alkalmazzuk. A vér gyors elemzése Mi a lényege az új gyógy­szeres kezelésnek? Maurice professzor erre azzal vála­szolt, hogy bevezetett ben­nünket egy laboratóriumba, ahol néhány csinos laboráns­­nő tevékenykedett. Egyik sem volt több 25 évesnél. Előttük mikroszkóp állt, kémcsövek, pipetták stb. va­lamint a vérvizsgálathoz szükséges miniatűr centrifu­ga.­­ Ebben a laboratórium­ba® végezzük el a vér gyors elemzését, hogy megállapít­suk, milyen hatás várható az egyes gyógyszerek bevite­le után. Erre az elemzésre a gyógyszerbeadás új módsze­rében feltétlenül szükség van. A vér laboratóriumi gyors vizsgálata tehát szoro­san hozzátartozik a kezelés­hez. A tumor helyének megállapítása — Ugyancsak kötődik mun­kánkhoz az is, hogy a le­hető legpontosabban állapít­suk meg a daganat helyét, mert annak megfelelően ada­goljuk be a gyógyszereket az ütőerekbe. E módszert perifériás infiltrációnak ne­vezzük. Az infiltráció (beszűrődés) orvosi értelemben olyan fo­lyamat, amelynek során va­lamilyen folyadék vagy más anyag beszűrődik, benyomul a szövetrésekbe vagy a sej­tekbe. Ez esetben a gyógy­szerek a rákos szövetbe. A laboratóriumból utunk egy betegszobába vezetett. — Ezt a páciensünket rend­kívül súlyos állapotban hoz­ták be. Daganat volt a lég­csövében. Lélegezni alig bírt tőle, mert elzárta a fel­ső légutakat. — Gyors beavatkozásra volt szükség, hogy megment­hessük az életét. Az elővizs­gálatokat is gyorsan kellett elvégezni. — Ugyancsak gyorsan el­intéztük a beteg táj ütőerei­nek fényképezését is, a szu­­perszelektív arteriográfiát, ami azért szükséges, hogy pontosan tudjuk a vérerek elágazását a tumor körül. — És természetesen rönt­genképet készítettünk a da­ganat helyéről és nagyságá­ról, hogy a támadást megin­díthassuk — mondta Maurice professzor. Látogatásunkkor éppen folyamatban volt a da­ganat gyógyszerekkel való bombázása. A nehezen lélegző beteg mellett néhány laboránsnő szorgoskodott. A nyak ütő­erén keresztül adagolták a szükséges gyógyszereket, hogy azon át a legrövidebb úton, közvetlenül jussanak el a légcsőb­en levő daganat­hoz. A közvetlen támadás előnyei Mi az előnye ennek a köz­vetlen támadásnak, illetve úgy is mondhatnánk, a tu­mor direkt úton való gyógy­szeres megrohamozásának. Maurice professzor a kö­vetkező magyarázatot adta: — Minden gyógyszernek megvan a maga hatóideje. Ez lehet hosszabb, rövidebb. A leghatásosabb daganatellenes szereknél ez igen kis ideig tart csak. Alig egy-két per­cig, egyeseknél pedig csupán néhány másodpercig. Érthető ebből, hogy ilyen gyógysze­rekkel csak úgy érhető el si­ker, ha még a hatóidejük alatt, teh­át a legrövidebb úton, a leggyorsabban eljut­nak a daganat helyére. És ez a legrövidebb út mindig az ütőereken keresztül vezet azokon az ütőereken át, ame­lyek a daganat felé vezetik a vért.­­ Ezenkívül azért is az ütőerek a legmegfelelőbbek a daganat gyógyszerekkel való gyors elárasztására, mert a daganatoknak nagyon gaz­dag az érhálózatuk. A tu­morban körülbelül 150-szer sűrűbb az érhálózat, mint az egészséges szövetekben. S végül ezek a szerek ily módon nem hatnak károsan egyéb szervekre, ami előfor­dulhat a klasszikus módon történő injekciózás esetében, mivel a gyógyszer az egész testben szétoszlik. A májrák esetében le a következő szobában dr. Rajko Medenica fogadott bennünket betege mellett. — Páciensemnek máj­rákja van — mondta. — Neki is az ütőérén át adagoljuk a gyógy­szert. Ez esetben a máj ütő­erébe adjuk be a szükséges szereket. A máj­rák esetében is jobb eredményeket érünk el ezzel a módszerrel. Sajos egyelő­re — ez esetben — nem be­szélhetünk a beteg teljes gyógyulásáról, csupán a rá­kos folyamat sikeres lecsen­­desítéséről, és ez mégiscsak az élet meghosszabbítását je­lenti. (Folytatjuk) A v­id­lt tanács­os a küldöttek A politikai végrehajtó szervnek, a kor­mánynak a szerepéről igen sok szó esett az alkotmányok előkészítése közben. Ez nem is csoda, hisz a feladat kivételesen nehéz volt. A végrehajtó tanácsnak olyan modelljét kellett kidolgozni, amely egy ú s részt biztosítja a küldöttek testületének, a képviselőháznak a politikai túlsúlyát, ugyanakkor elég hatékony lesz a törvé­nyek és más előírások végrehajtásában. Az alkotmányok tervezetei ezt a célt a kormány egy egészen új, az alkotmányjog­ban eddig ismeretlen modelljével kíván­ták elérni. A tervezetekről folytatott köz­vita azonban kidomborította a már meg­levő dilemmákat, s így alkotmányaink új­ra politikai végrehajtó szervként határoz­zák meg a kormányt, amely szervezeti felépítését és hatáskörét tekintve többé nem veszélyezteti a képviselőház politikai túlsúlyát. Igaz, az alkotmányok körvonalazzák a végrehajtó tanácsok helyzetét és felada­tait, de a küldött és általában a képvise­lőház iránti új viszony megköveteli e kapcsolat részkérdéseinek alapos szabá­lyozását is. Főleg a küldöttrendszer elvei­nek alkalmazása teszi szükségessé, ha­­ nemcsak a köztársasági és a tartományi, hanem a JSZSZK Képviselőháza is új tör­vényeket hozzanak végrehajtó tanácsaik szervezeti felépítéséről, feladatairól és munkamódszereiről. Így például a JSZSZK és a Tartomá­nyi Képviselőház küldöttei a napokban vitatják­­meg a végrehajtó tanácsaikról szóló új törvények tervezetét. A Vajdasági Végrehajtó Tanácsról szóló törvény ter­vezete kimondja, ez a dokumentum szabá­lyozza majd nemcsak a szervezeti felépí­téssel kapcsolatos kérdéseket, hanem e szerv viszonyulását az önigazgatási közös­ségekhez és a képviselőház iránti felelős­ségét is. Ezenkívül, az új törvény szabja meg majd, hogyan vesznek részt a tarto­mányi végrehajtó tanács s annak szervei a köztársaságok és a tartományok közötti nézetegyeztetésben s a szövetségi gazda­sági és más előírások kidolgozásában. A szövetségi végrehajtó tanács munkáját sza­bályozó új törvény szintén foglalkozik majd ezekkel a kérdésekkel. Nos, a két új törvény tervezetei, pont az egyetértésen alapuló döntés gyakorlati megvalósítása szempontjából érdemelnek különleges figyelmet. Az eddigi tapaszta­lat azt mutatja, hogy a szövetségi és a köztársasági, illetve tartományi végrehajtó tanácsok igen fontos szerepet játszanak a nézetegyeztetésben. Hogy a küldöttek fi­gyelmét elsősorban a szövetségi végrehaj­tó tanácsban folyó nézetegyeztetést sza­bályozó rendelkezések kötik majd le a legjobban, az kivehető volt, már a múlt hónap végén lezajlott bizottsági ülése­ken. Itt a vitázók a képviselőház ügyren­di szabályzatának előtervezetéről szólva kifejtették, még a hatékonyság érdekében sem lehet megengedni, hogy a nézet­egyeztetés kizárólag a végrehajtó tanács­ban és annak testületeiben bonyolódjon le. Amilyen káros lenne, ha a JSZSZK Képviselőházának küldöttei beavatkozná­nak a Szövetségi Végrehajtó Tanács min­dennapi munkájába, az is megengedhetet­len, hogy a köztársaságok és tartományok tanácsának küldöttei egyszerű szavazógé­­pezetté váljanak, amelynek az a feladata, hogy szentesítse a végrehajtó tanácsban és annak bizottságaiban elért egyezsége­ket, szögezték le a felszólalók. A Tartományi Végrehajtó Tanácsról szóló törvény tervezete kimondja ugyan, hogy ez a szerv a közös érdekű kérdések­ben együttműködik a köztársasági és a szövetségi végrehajtó tanácsokkal, de úgy tetszik nem szabályozza elég szabatosan azt, ami a legfontosabb. A küldöttek elé kerülő szövegből nem derül ki világosan, milyen felhatalmazással vesznek részt a végrehajtó tanács tagjai, vagy az általa kinevezett testületek a köztársaságok és tartományok közötti nézetegyeztetésben. Persze ez nem helyrehozhatatlan hiba, és túlzás volna megkövetelni, hogy egy tör­vénytervezet már első változatában se hagyjon semmi kívánnivalót maga után. A végrehajtó tanács és tartományi képvi­selőház küldötteinek a köztársaságok és tartományok közötti nézetegyeztetéssel kapcsolatban kialakuló viszonyát a ter­vezetben nem lehetett részletesebben sza­bályozni. A nálunk alkalmazott megoldá­soknak ugyanis összhangban kell állniuk a nézetegyeztetésben való részvétel szö­vetségi szinten megalkotott szabályaival. Ezek pedig csak a Szövetségi Végrehajtó Tanácsra vonatkozó törvényben, illetve a JSZSZK Képviselőházának ügyrendi sza­bályzatában kapnak konkrét megfogalma­zást. Mindenesetre tartományi szinten is ér­vényes a követelmény, hogy a képviselő­ház nem válhat szavazógépezetté. Meg kell találni a módját, hogy a küldöttek tény­leges hatáskörrel részt vehessenek a köz­társaságok és a tartományok közötti né­zetegyeztetés folyamatában. Ágoston András M­egállás nélkül Molnár Pál korán nősült, még a katonaság előtt. Trak­torosként vonult be a hadse­regbe. Míg katonaidejét töl­tötte, felesége a zombori textilgyárban talált magá­nak munkát. Kupuszináról nagyon ke­vesen járnak be Apatinba vagy Zomborba dolgozni. A falu ugyan a két város kö­zött fekszik, de ezek a mun­kaerő szempontjából szinte semmi vonzóerőt nem gyako­rolnak rá. Fél napig keres­tünk a faluban egy olyan csa­ládot, amelyik a földműve­lést, a kertészkedést fölcse­rélte a gyári munkával. Azt mondták, voltak ilyenek, de azok nem álltak meg Zom­­borban vagy Apatinban, ha­nem külföldre mentek. A megmaradt nagyon kevesek között Molnár Pál is csak félig gyári munkás: minden délután, ahogy hazaér Zom­­borból, siet ki­ a földre. Ez már tíz éve így tart. Ahogy leszerelt, nem kapott azonnal munkát a szövetke­zetben: fölváltotta feleségét a textilgyárban. Közben örö­költek öt hold földet. Ha mindjárt a kezdet kezdetén lett volna földjük, a gyár tájára se mentek volna. Mint ahogy mások se mentek oda ebből a faluból, ha annyi földjük volt, hogy megélhet­tek belőle. Molnár Páléknak egy sze­rény, régimódi kis házuk van. Most építik bele a für­dőszobát. A házigazda épp azzal van elfoglalva. — Még szombat délután se pihennek? — Csak harminchárom éves vagyok — mosolyog — ráérek még pihenni. Mi még nem nagyon kóstoltuk meg, milyen íze van a pihenés­nek. Tíz esztendeje minden szabadságomat munkával töl­töm. Dolgozik a feleségem is: az ő nyakában van az öt­­ hold föld, a kislány, a jó­szág. Ezenkívül néha még piacozik is. — Az idén még csak egy­szer voltam piacon — mond­ja a felesége. — Két hétig egyfolytában ott rostokolni, piszkos szálláson aludni, nem valami irigylésre méltó. — Miért volt oda olyan sokáig. — Egy kosár áruval nem érdemes elindulni Zágrábba. Ha meg már így is, úgy is fizetni kell a szállításért, leg­alább fölpakolunk rendesen. Igaz innen, Kupuszinától Zágrábig olcsóbban elviszi a vonat a portékát, mint a zágrábi vasútállomástól a piacig a teherautós. A privát fuvarosok úgy megkopaszt­­ják az embert, hogy aztán csak nézhet. — Ki hoz több pénzt a házhoz: a textilmunkás férj, vagy a kertész-földműves fe­leség? — A föld többet jövedel­mez — válaszol Molnár Pál —, persze a földművelésbe én is belesegítek. — Meddig van a gyárban? — Négykor kelek, nyáron motorral, télen sínbusszal já­rok be Zomborba. Délután 3-kor már itthon vagyok. Reggel indulás előtt mindig megbeszéljük a feleségem­mel, hogy délután melyik parcellában találom meg. És ahogy megérkezek a gyár­ból, máris sietek ki hozzá. És aztán ameddig látunk, hajtjuk a munkát. Megállás nélkül. Leginkább nyolcra érünk haza, a feleségem ak­kor fog a főzéshez. — Agyonra keresik magu­kat. — Ne higgye. Ha csak az én fizetésemre lennénk utal­va, talán sohase vehetnénk magunkra egy darab ruhát. Jó ha az néha élelemre elég. Tíz év alatt a múlt havi ke­resetem volt eddig a legna­gyobb: 1800 dinár. — De most már van föld­jük, miért nem hagyja ott a gyárat? — Azt semmi pénzért sem hagynám ott. — Ugyan, miért? — Elsősorban azért, mert azt a tíz évemet nem szeret­ném elveszteni egy meggon­dolatlan lépéssel. De ennél fontosabb, hogy látom a két tó között a különbséget. A gyár között és a föld között. A föld jelenleg hiába hoz több pénzt a konyhára, mint én, ha a gyárban biztonság­ban érzi magát az ember. Látom, hova jutottak a szü­leim, még meg se öreged­tek, megbetegedtek. A föld nem nyújt az embernek sem­mi biztonságot, öreg s beteg korára kenyeret se. — Így viszont, ahogy ma­guk csinálják... — Szeretnénk magunkat minél előbb utolérni. — Az mit jelent? — Például amit most is csinálunk: fürdőszobát, szebb házat, mert ezt az öreg há­zat is szeretnénk átalakítani és mindent, ami az ember életét jobbá és könnyebbé teszi. Ezt mi csakis munká­val érhetjük el. — A kislányuk hol van? — Most épp a tengeren, őt küldtük el helyettünk is pihenni. . . , NÉMETH István Molnár Pál

Next