Magyar Szó, 1974. október (31. évfolyam, 285-299. szám)

1974-10-16 / 285. szám

­4. oldal MAGYAR SZÓ A sajtó a harcunk eszköze Harmincéves a Subotičke novine A felszabadulás napjaiban, 1944. október 16-án jelent meg Szabadkán a Slobodna Bačka című újság. Ezt a címet választot­ták akkor, amikor a Tisza mentének és a Bácskának csak egy része volt szabad. A jelzett időpontban még harcok dúltak, a Palánka—Kula—Zombor vonalon. Ezt az újságcímet választották, mert mindenki meg volt győződve Bácska felszabadulá­sáról. Az akkori lapkiadási lehetőségek mos­tohák voltak, a hírszolgálat sok nehéz­ségbe ütközött. A Slobodna Backát 1944. október 19-én felváltotta a Radio vijesti című napilap, latin betűs írással, majd 1944. október 27-én ezzel párhuzamosan megindult a cirillbetűs kiadás is. A lap 1945-ben kiadott számaiból ma már mind­össze néhány lelhető fel, így nehéz megál­lapítani, hány száma jelent meg. Tény az, hogy 1945. május 31-én megjelent a Slo­bodna Vojvodina szabadkai kiadásának első száma, önálló szabadkai szerkesztő­ség szerkesztette, új sorszámmal indult, és 1945. augusztus 25-éig ilyen címen volt Szabadkának az újságja. 1945. augusztus 26-án indult a Hrvatska rijec mint napilap, 1946-tól hetilap és 1956. július 27-én jelent meg utoljára. 1956. augusztus 3-ától napjainkig jelenik meg Subotičke novine címen. Az újság tükörképe életünknek. Ha most gondolatban fellapozzuk a 30 év óta meg­jelenő újság lapjait, és beleolvasunk az írásokba, pontos képet kapunk Szabadka és környéke dolgozóinak köznapi erőfeszí­téseiről, harcunkról, fejlődésünkről. " A háború utáni szűkös éveken túljutva, sajtónk is céltudatos harccal járult hozzá a földreform megvalósításához, földet ka­pott végre az, aki termelt, függetlenül at­tól, hogy milyen nyelven beszélt. A szö­vetkezetek, a mezőgazdasági birtokok meg­alakulása, a gyárak, a kereskedelem, a bankok, bányák, a vendéglők államosí­tása, kisipari társulások, művelődési in­tézmények, egyesületek létesítése, az egész­ségvédelem megszervezése, az­ írástudat­lanság elleni harc, az ifjúsági munkavál­lalások, a testnevelés megszervezése, a tömegszervezetek sokrétű tevékenysége, majd a gyárak átadása a munkásoknak és megannyi más történelmi eseményről szóló tudósítás, írás százai, ezrei jelentek meg a Subotičke novine lapjain is. Ezek a történelmi tényezők az alapjai a szocialista önigazgatásra épülő Jugoszlá­viának. Ezeknek az alapoknak a megte­remtéséből kivette részét, testvéri össz­hangban az akkor még nagyon kisszámú újságíró, egymást segítve, céltudatosan harcolva a dolgozók jobb tájékoztatásáért. A pontos, a gyors, a lakosságot érintő kérdésekben az időszerű tájékoztatás, a Jugoszláv Kommunista Párt, majd a Ju­goszláv Kommunista Szövetség irányelvei­nek ismertetése, az érvényesítésükért tör­ténő mozgósítás, eszmei-politikai harcunk, a külső és belső ellenség elleni felkészült­ségünk, a szabadság- és hazaszeretet jel­zi és igazolja az újságíró, a munkástu­dósítók munkáját.­A 30 éve folyamatosan tartó mindenna­pi munkában, a munkásosztály harcában jelen van az újságíró elemző, tájékoztató, mozgósító ténykedése is. Az újságíró szá­mára a munka nemcsak kötelezettség, ha­nem az alkotás örömteli érzete is, amikor dolgozóink munkasikeréről, kézzelfogható eredményeinkről, általános fejlődésünk­ről, hazánk nemzetközi helyéről, szerepé­ről, a békés egymás mellett élés gyakor­lati megvalósításáról, a szabadságukért harcoló embermilliók érdekében történő erőfeszítéseinkről, eredményeinkről írhat az olvasóknak. Tudjuk, hogy városunk, falvaink tettre­­kész dolgozóinak tájékoztatása, erőfeszí­téseik felmérése, társadalmi-politikai éle­tünk eseményeinek értékelése, a céltudatos tájékoztatás minden újságírótól megköve­teli az eszmei képzettséget, a szakmai jár­tasságot, nyelvi műveltséget, a munkás­­osztály ügye iránti elkötelezettséget. Mind­ennek tudatában mondhatjuk, hogy a Su­­botičke novine szerkesztősége, egész dol­gozói közössége tudatosan és eredmé­nyesen teljesítette,­és napjainkban is telje­síti a munkásosztály iránti feladatát. A betűk hadserege rohamozza az em­beri értelmet, a tájékoztatási eszközök életünk minden megnyilvánulásáról köz­tik az eseményeket, mégpedig úgy, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is, mi tör­ténik napjainkban, mikor utat, vízveze­téket, villanyhálózatot, iskolát, kórházat, emlékművet, hidat, aluljárót, gyárakat, hűtőházat, új lakóépületeket, hőtelepet, olajkutat, silót, sportcsarnokot, áruházat és megannyi mást építünk. Betűkkel, film­mel, az éter hullámain át harcolunk a munkásosztály élcsapatával a békéért, ezért a felmérhetetlen nagy kincsért — azok emlékének megőrzésével, akik éle­tüket áldozták a népfelszabadító forradal­munk emberfeletti harcában. Az újságírók számára nincsenek önfe­ledt órák, az állandó készenlét állapotá­ban telnek napjaik. A jegyzetfüzet, ceru­za, írógép, telefon, teleprinter, fényképe­zőgép, kerékpár, gépkocsi állandó mozgá­sában peregnek perceik, óráik, napjaik. A pihenés fogalma az újságírásban a gon­dolatok rendezését jelenti, hogy idejében felismerjék a tudományon alapuló emberi termelést, a szebb, gazdagabb életet, az ember munkára való jogát, mindazt, ami a dolgozó emberért van, és mindazt, ami a dolgozó ember érdekei ellen történik. A Subotičke novine újságírói következetesen tanúsították, hogy a JKSZ irányelveit ér­vényesítve társadalmi feladatuk minden­kori felismerésével elkötelezett dolgozói önigazgatású szocialista társadalmunknak. Zombor: Ki akadályozza a trasz­ok megalakítását? Október 28-áig be kell fejezni a kombinát átszervezését A zombori Bácska Élelmi­­szeripari Kombinát ügyvite­li bizottsága a társult mező­­gazdasági szervezetek igaz­gatóival és számvevőségi fő­nökeivel megtartott ülésén összegezte a kombinát átszer­vezéséről és szervezeti fel­építéséről folytatott nyilvá­nos vita eredményeit. Ostoja Radiálc mérnök, a kombinát megbízott vezérigazgatója elmondta, hogy a zombori, az Aleksa Santié-i, a gakovói és a kljajicevói mezőgazda­sági-ipari kombinát dolgo­zóinak közössége elvetette a kombinát pártszervezete elnökségének az állattenyész­tés, és a növénytermelés kü­lönválasztásáról szóló módo­sító javaslatát. Az említett mezőgazdasági szervezetek­nek egy tmasz­ban kellett volna összevonniuk a mar­hatenyésztési tevékenységet, s a sertéstenyésztőkkel is trasz­t kellett volna alakí­taniuk. Az új egységes kom­binát szolidaritási alapon fe­dezte volna az állattenyész­tés esetleges veszteségét. Szembetűnő, hogy az ál­lattenyésztő szakemberek nem szólaltak fel az átszer­vezés módosított változatá­nak elfogadása mellett, pe­dig ennek alapján szerve­zettebben lehetne fejleszteni a mezőgazdaságnak ezt a je­lentős ágazatát. A gakovói birtok a marhaállomány fel­számolását helyezte kilátás­ba. Félő, hogy a többi me­zőgazdasági szervezet sem fokozza a tejtermelést, és nem törekszik arra, hogy a kombinát tejgyárát ellássa nyersanyaggal. Kljajicevón sertéshizlalda építéséről vi­tatkoztak, holott a zombori, az Aleksa Santié-i és a ga­kovói mezőgazdasági kombi­nát hizlaldáinak kapacitása sincs teljesen kihasználva. A kljajicevóiak kitartottak állásfoglalásuk mellett, ter­vük szerint a mezőgazdasági szervezetből egy trászt­ lé­tesítenek, és nem mondanak le a készruhaüzemről, az ABC fémáruüzemről és a kiskereskedelemről. A gako­vói, az Aleksa Santié-i és a zorfibori mezőgazdasági-ipari kombinát mezőgazdasági dol­gozói is egy társult munka­­alapszervezetet akarnak lé­tesíteni, holott ez nincs össz­hangban az alkotmánnyal. A zombori mezőgazdasá­gi-ipari kombinát azzal a javaslattal sem értett egyet, hogy Nemesmiliticcsel hatá­ros gazdaságát átengedje a falubeli földművesszövetke­zetnek. A gazdaság dolgo­zói el sem jöttek arra az ülésre, amelyen a nemesmi­­liticsi szövetkezet képviselői­vel meg kellett volna egyez­niük a kérdésben. Ismét meg kell kísérelni a gazdaság­nak a szövetkezettel való egyesítését. A zombori me­zőgazdasági kombinát küllö­­di (koluti) növénytermeszté­si részlege nagy nehezen be­leegyezett, hogy egy triasztot alkosson a helybeli halgaz­dasággal, a részleg marhate­nyésztői azonban nem akar­tak kiválni a zombori me­zőgazdasági-ipari kombinát­ból. Mile Djokic mérnök, az említett kombinát megbí­zott vezérigazgatója megje­gyezte, hogy Küllődön kény­szerrel hajtották végre az integrációt. Ha mégis meg­alakul a két állattenyésztési trasz, a küllődi halgazdasá­got az átszervezett zombori növénytermesztési társult­­munka-alapszervezethez kell csatolni. A község többi mezőgaz­­dasági szervezete elfogadta az átszervezési javaslatot. A bezdáni földművesszövetke­zet végül beleegyezett, hogy malmát az új kombinát ma­lomipari társul­tmunka-alap­­szervezettel egyesítse. Az Aleksa Santić-i mezőgazda­­sági kombinát akadályozza az építkezési és lakásgazdál­kodási tmasz létesítését. A feldolgozóipari tmasz­ok a javaslat értelmében jönnek létre. Az ülés részvevői leszö­gezték, hogy nem kérdéses az egységes kombinát meg­alakulása, mert a dolgozók megszavazták, csak a tmasz­­ok megalakulását illetően merült fel nézeteltérés. A társult munka alapszerveze­­teinek gazdasági szempont­­ból meg kell indokolniuk az­ átszervezés helyénvalóságát, hogy a dolgozói közösségek ennek alapján október 28- áig határozhassanak az új trasz­ok létesítéséről. Ezzel kapcsolatban el kell készí­teni az elosztási mérleget. Ennek alapjául a 9 havi el­számolás szolgál. V. J. Szerda, 1974. október 16. Aranyérmet kaptak a hibrid kukorica és a Száva trarorojio kitermesztői Az Újvidéki Mezőgazdasá­gi Kutató- és Növénynemesí­tő Intézetben szerény ünnep­ség keretében tegnap hat nö­vénynemesítő átvette a Mi­­hajlo Pupin arany- és ezüst­érmeket. Kiváló munkáju­kért aranyérmet kaptak d­r. Relja Savié és dr. Slavko Borojevic professzorok, ezüst érmet pedig Kovacevic Vo­jislav, Todor Misic, Desimir Mikic és Bogosav Zivkovic mérnökök. A határainkon túl is elis­mert két növény nemesí­tő: Relja Savié és Slavko Boro­jevic (az utóbbi a Szovjet­unió Tudományos Akadé­miájának is tagja) a nagy ho­zamú hibrid kukoricáért, il­letve búzáért kapott arany­­érmet. Húsz esztendő alatt­­ kilenc nagy hozamú hibrid kukoricát kísérletezett ki. Ezekkel a fajtákkal az idén hazánkban több mint 300 000 hektárt vezettek be. Külföldön is kedveltek, Magyarorszá­gon, Olaszországban és Bul­gáriában 400 000 hektáron termesztik őket. Slavko Borojevic kikísérl­e­tetett búzafajtáit fölösleges külön ismertetni, hiszen az idén kedvenc búzafaj­táj­a, a Száva termett legtöbbet, és teljesen meghódította a föld­műveseiket és a nagygazda­ságokat is. Az idén 130 000 hektáron termesztettünk Szá­­­vát, a legjobb eredményt URBÁN János­­egy vukovári társ­aster­melő érte el, hektárjáról 101 má­zsa termést takarított be. Még nem teljesek ugyan az adatok, de a kiszivárgott hí­rek szerint a Száva Európá­ban is az első, a legjobban termő fajta. Nagy hírnevére utal, hogy minden földműves jelenleg ezt keresi, nyilván külföldön is értékesíthet­nénk, ha volna elég belőle. Vojislav Kovacevic mér­nök az egycsírájú cukorrépa mag megteremtés­ében jeles­kedett, dr. Todor Misic és Desimir Mikic mérnökök pe­dig nagy segítséget nyújtot­tak Borojevic professzornak, a bőtermésű búzafajták ki­kísérletezésében. Végül dr. Bogosav Zivkovic a talajvizs­gálat új eljárását dolgozta ki, az öntözéses termesztés­ben fogják alkalmazni. P. E. Dr. Slavko Borojevic és dr. Belja Savic átveszik a kitüntetéseket „Dolgozni csak pontosan, szépen...” MARJANOVICS PIROS­KA, a belgrádi BEKO Kész ruhagyár adai üzemrészlegé­nek munkásnője, magas szak­képzettségű varrónő. Arról faggatom, mit jelent életé­ben a munkaszervezet, ahol rajta kívül még háromszáz­húsz munkás dolgozik, több­ségükben nők. Nehezen indul a beszélge­tés, talán mert éppen házi­asszonyi , teendők közepette találom, talán azért, mert úgy érzi, ami jó, az termé­szetesnek hat, és arról keve­set lehet mondani. — Tanoncéveimet kezdtem 1952-ben az üzemben, amely akkor még jóval kisebb v­olt, mint a jelenlegi. Szakmá­mat azért választottam, mert szeretem, és mindig szíve­sen foglalkozom vele. Hogy mit is jelent számomra, több mint húsz évet eltölteni egy üzemben? — kérdi mi­közben elmosolyodik, kicsit megilletődve mondja ki: — Úgy érzem, mintha a máso­dik otthonom volna. Jelenleg minőségi ellenőr vagyok, ezt rajtam kívül még egy nő­ és egy férfikollégám végzi. A minőségi ellenőr kezén megy át a már kész ruhada­rab, s ha jónak találja, in­nen már a csomagolókhoz jut, majd a megrendelőhöz szállítják. Mit jelent ilyen munkakör­ben dolgozni? — Elég nagy felelősséget, de talán még ennél is na­gyobb türelmet. Nem köny­­nyű az emberekkel dolgozni, sokfélék vagyunk. Ha hibát fedezünk fel, és visszaadjuk javításra, azt nem fogadja mindenki egyértelműen, van, aki mérgelődik. Előfordul, hogy a hiba­jelző cédulát egy­szerűen leveszik, és a ruhát újra átadják, mintha már a hibát kijavították volna. De a többség megértő, hi­szen tudják, hogy nekünk kell ügyelnünk a minőség­re, mert ebben a szakmában évről évre nagyobb a ver­seny. Az anyavállalat kilenc üzemrészlege közül a miénk bizonyult a legjobbnak, ki­tüntetésben is részesültünk. Jelenleg egy nagy sorozatot fejezünk be Nyugat-Német­­ország számára, 60 000 darab bék­ért férfijelöltőt készí­tünk, és nagyon jó érzés, ha a megrendelő meg van elégedve a munkánkkal, egyetlen darabot sem kifo­gásol. Ezzel a munkával szé­pen is keresünk, ezenkívül naponta 1,30 dinárért meleg ételhez jutunk, és havonta 200 dinár drágasági pótlékot is kapunk. Mit hiányol munkaszerve­zetében? — Az én gyerekeim már felnőttek, Katica és Zorán már középiskolába jár, de úgy érzem, nagy szükség volna nálunk egy napközire, hiszen sok fiatalasszony dol­gozik itt, gond s­zámukra a gyerek elhelyezése, mert két műszakban dolgozunk. JANECSEK MAGDOLNA tíz évvel később kezdte ugyanott a szakmát tanulni, s ma már ő is magas szak­­képzettségű varrónő. Tőle azt kérdezem, milyen lehető­ségek vannak a munkaszer­vezetben a továbbtanulásra? — Munkaszervezetünk le­hetőséget nyújt a tovább­képzésre, és a munkások az időközönként induló tanfo­lyamokat, a munkásegyetem rendezvényeit látogatják is. Elmondja, hogy teljesít­ményre dolgoznak, tehát kü­lön nem kell a munkásokat ösztönözni, mert ha többet dolgoznak, többet is keres­nek. De lehetőség van túl­órázásra is, sőt ha a munka úgy kívánja, akkor szabad szombaton is dolgoznak . Hogyan érzi, törődik-e a munkaszervezet a dolgozó­ival? — Igen — feleli —, idő­sebb munkatársaink juttatás­ban részesülnek, a szakszer­vezet megszervezte a télire­­való beszerzését. Szabadság­­idényben igénybe vehettük az anyavállalat üdülőjét, mégpedig kedvezményesen. A sok közül, két munkás­nőnek az arca villant fel, akiknek szorgos munkája év­ről évre szebbé és erősebbé teszi munkaszervezetüket. A­kik régebben elhagyták a bizonytalan helyzetűnek tűnt vállalatot, lassan visszatér­nek, s azoknak is szándéká­ban áll a visszatérés, akik ideiglenes munkán külföldön tartóztaa­inak. MENYHÁRT Franciska

Next