Magyar Szó, 1974. október (31. évfolyam, 285-299. szám)
1974-10-16 / 285. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ A sajtó a harcunk eszköze Harmincéves a Subotičke novine A felszabadulás napjaiban, 1944. október 16-án jelent meg Szabadkán a Slobodna Bačka című újság. Ezt a címet választották akkor, amikor a Tisza mentének és a Bácskának csak egy része volt szabad. A jelzett időpontban még harcok dúltak, a Palánka—Kula—Zombor vonalon. Ezt az újságcímet választották, mert mindenki meg volt győződve Bácska felszabadulásáról. Az akkori lapkiadási lehetőségek mostohák voltak, a hírszolgálat sok nehézségbe ütközött. A Slobodna Backát 1944. október 19-én felváltotta a Radio vijesti című napilap, latin betűs írással, majd 1944. október 27-én ezzel párhuzamosan megindult a cirillbetűs kiadás is. A lap 1945-ben kiadott számaiból ma már mindössze néhány lelhető fel, így nehéz megállapítani, hány száma jelent meg. Tény az, hogy 1945. május 31-én megjelent a Slobodna Vojvodina szabadkai kiadásának első száma, önálló szabadkai szerkesztőség szerkesztette, új sorszámmal indult, és 1945. augusztus 25-éig ilyen címen volt Szabadkának az újságja. 1945. augusztus 26-án indult a Hrvatska rijec mint napilap, 1946-tól hetilap és 1956. július 27-én jelent meg utoljára. 1956. augusztus 3-ától napjainkig jelenik meg Subotičke novine címen. Az újság tükörképe életünknek. Ha most gondolatban fellapozzuk a 30 év óta megjelenő újság lapjait, és beleolvasunk az írásokba, pontos képet kapunk Szabadka és környéke dolgozóinak köznapi erőfeszítéseiről, harcunkról, fejlődésünkről. " A háború utáni szűkös éveken túljutva, sajtónk is céltudatos harccal járult hozzá a földreform megvalósításához, földet kapott végre az, aki termelt, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszélt. A szövetkezetek, a mezőgazdasági birtokok megalakulása, a gyárak, a kereskedelem, a bankok, bányák, a vendéglők államosítása, kisipari társulások, művelődési intézmények, egyesületek létesítése, az egészségvédelem megszervezése, az írástudatlanság elleni harc, az ifjúsági munkavállalások, a testnevelés megszervezése, a tömegszervezetek sokrétű tevékenysége, majd a gyárak átadása a munkásoknak és megannyi más történelmi eseményről szóló tudósítás, írás százai, ezrei jelentek meg a Subotičke novine lapjain is. Ezek a történelmi tényezők az alapjai a szocialista önigazgatásra épülő Jugoszláviának. Ezeknek az alapoknak a megteremtéséből kivette részét, testvéri összhangban az akkor még nagyon kisszámú újságíró, egymást segítve, céltudatosan harcolva a dolgozók jobb tájékoztatásáért. A pontos, a gyors, a lakosságot érintő kérdésekben az időszerű tájékoztatás, a Jugoszláv Kommunista Párt, majd a Jugoszláv Kommunista Szövetség irányelveinek ismertetése, az érvényesítésükért történő mozgósítás, eszmei-politikai harcunk, a külső és belső ellenség elleni felkészültségünk, a szabadság- és hazaszeretet jelzi és igazolja az újságíró, a munkástudósítók munkáját.A 30 éve folyamatosan tartó mindennapi munkában, a munkásosztály harcában jelen van az újságíró elemző, tájékoztató, mozgósító ténykedése is. Az újságíró számára a munka nemcsak kötelezettség, hanem az alkotás örömteli érzete is, amikor dolgozóink munkasikeréről, kézzelfogható eredményeinkről, általános fejlődésünkről, hazánk nemzetközi helyéről, szerepéről, a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósításáról, a szabadságukért harcoló embermilliók érdekében történő erőfeszítéseinkről, eredményeinkről írhat az olvasóknak. Tudjuk, hogy városunk, falvaink tettrekész dolgozóinak tájékoztatása, erőfeszítéseik felmérése, társadalmi-politikai életünk eseményeinek értékelése, a céltudatos tájékoztatás minden újságírótól megköveteli az eszmei képzettséget, a szakmai jártasságot, nyelvi műveltséget, a munkásosztály ügye iránti elkötelezettséget. Mindennek tudatában mondhatjuk, hogy a Subotičke novine szerkesztősége, egész dolgozói közössége tudatosan és eredményesen teljesítette,és napjainkban is teljesíti a munkásosztály iránti feladatát. A betűk hadserege rohamozza az emberi értelmet, a tájékoztatási eszközök életünk minden megnyilvánulásáról köztik az eseményeket, mégpedig úgy, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is, mi történik napjainkban, mikor utat, vízvezetéket, villanyhálózatot, iskolát, kórházat, emlékművet, hidat, aluljárót, gyárakat, hűtőházat, új lakóépületeket, hőtelepet, olajkutat, silót, sportcsarnokot, áruházat és megannyi mást építünk. Betűkkel, filmmel, az éter hullámain át harcolunk a munkásosztály élcsapatával a békéért, ezért a felmérhetetlen nagy kincsért — azok emlékének megőrzésével, akik életüket áldozták a népfelszabadító forradalmunk emberfeletti harcában. Az újságírók számára nincsenek önfeledt órák, az állandó készenlét állapotában telnek napjaik. A jegyzetfüzet, ceruza, írógép, telefon, teleprinter, fényképezőgép, kerékpár, gépkocsi állandó mozgásában peregnek perceik, óráik, napjaik. A pihenés fogalma az újságírásban a gondolatok rendezését jelenti, hogy idejében felismerjék a tudományon alapuló emberi termelést, a szebb, gazdagabb életet, az ember munkára való jogát, mindazt, ami a dolgozó emberért van, és mindazt, ami a dolgozó ember érdekei ellen történik. A Subotičke novine újságírói következetesen tanúsították, hogy a JKSZ irányelveit érvényesítve társadalmi feladatuk mindenkori felismerésével elkötelezett dolgozói önigazgatású szocialista társadalmunknak. Zombor: Ki akadályozza a traszok megalakítását? Október 28-áig be kell fejezni a kombinát átszervezését A zombori Bácska Élelmiszeripari Kombinát ügyviteli bizottsága a társult mezőgazdasági szervezetek igazgatóival és számvevőségi főnökeivel megtartott ülésén összegezte a kombinát átszervezéséről és szervezeti felépítéséről folytatott nyilvános vita eredményeit. Ostoja Radiálc mérnök, a kombinát megbízott vezérigazgatója elmondta, hogy a zombori, az Aleksa Santié-i, a gakovói és a kljajicevói mezőgazdasági-ipari kombinát dolgozóinak közössége elvetette a kombinát pártszervezete elnökségének az állattenyésztés, és a növénytermelés különválasztásáról szóló módosító javaslatát. Az említett mezőgazdasági szervezeteknek egy tmaszban kellett volna összevonniuk a marhatenyésztési tevékenységet, s a sertéstenyésztőkkel is traszt kellett volna alakítaniuk. Az új egységes kombinát szolidaritási alapon fedezte volna az állattenyésztés esetleges veszteségét. Szembetűnő, hogy az állattenyésztő szakemberek nem szólaltak fel az átszervezés módosított változatának elfogadása mellett, pedig ennek alapján szervezettebben lehetne fejleszteni a mezőgazdaságnak ezt a jelentős ágazatát. A gakovói birtok a marhaállomány felszámolását helyezte kilátásba. Félő, hogy a többi mezőgazdasági szervezet sem fokozza a tejtermelést, és nem törekszik arra, hogy a kombinát tejgyárát ellássa nyersanyaggal. Kljajicevón sertéshizlalda építéséről vitatkoztak, holott a zombori, az Aleksa Santié-i és a gakovói mezőgazdasági kombinát hizlaldáinak kapacitása sincs teljesen kihasználva. A kljajicevóiak kitartottak állásfoglalásuk mellett, tervük szerint a mezőgazdasági szervezetből egy trászt létesítenek, és nem mondanak le a készruhaüzemről, az ABC fémáruüzemről és a kiskereskedelemről. A gakovói, az Aleksa Santié-i és a zorfibori mezőgazdasági-ipari kombinát mezőgazdasági dolgozói is egy társult munkaalapszervezetet akarnak létesíteni, holott ez nincs összhangban az alkotmánnyal. A zombori mezőgazdasági-ipari kombinát azzal a javaslattal sem értett egyet, hogy Nemesmiliticcsel határos gazdaságát átengedje a falubeli földművesszövetkezetnek. A gazdaság dolgozói el sem jöttek arra az ülésre, amelyen a nemesmiliticsi szövetkezet képviselőivel meg kellett volna egyezniük a kérdésben. Ismét meg kell kísérelni a gazdaságnak a szövetkezettel való egyesítését. A zombori mezőgazdasági kombinát küllödi (koluti) növénytermesztési részlege nagy nehezen beleegyezett, hogy egy triasztot alkosson a helybeli halgazdasággal, a részleg marhatenyésztői azonban nem akartak kiválni a zombori mezőgazdasági-ipari kombinátból. Mile Djokic mérnök, az említett kombinát megbízott vezérigazgatója megjegyezte, hogy Küllődön kényszerrel hajtották végre az integrációt. Ha mégis megalakul a két állattenyésztési trasz, a küllődi halgazdaságot az átszervezett zombori növénytermesztési társultmunka-alapszervezethez kell csatolni. A község többi mezőgazdasági szervezete elfogadta az átszervezési javaslatot. A bezdáni földművesszövetkezet végül beleegyezett, hogy malmát az új kombinát malomipari társultmunka-alapszervezettel egyesítse. Az Aleksa Santić-i mezőgazdasági kombinát akadályozza az építkezési és lakásgazdálkodási tmasz létesítését. A feldolgozóipari tmaszok a javaslat értelmében jönnek létre. Az ülés részvevői leszögezték, hogy nem kérdéses az egységes kombinát megalakulása, mert a dolgozók megszavazták, csak a tmaszok megalakulását illetően merült fel nézeteltérés. A társult munka alapszervezeteinek gazdasági szempontból meg kell indokolniuk az átszervezés helyénvalóságát, hogy a dolgozói közösségek ennek alapján október 28- áig határozhassanak az új traszok létesítéséről. Ezzel kapcsolatban el kell készíteni az elosztási mérleget. Ennek alapjául a 9 havi elszámolás szolgál. V. J. Szerda, 1974. október 16. Aranyérmet kaptak a hibrid kukorica és a Száva trarorojio kitermesztői Az Újvidéki Mezőgazdasági Kutató- és Növénynemesítő Intézetben szerény ünnepség keretében tegnap hat növénynemesítő átvette a Mihajlo Pupin arany- és ezüstérmeket. Kiváló munkájukért aranyérmet kaptak dr. Relja Savié és dr. Slavko Borojevic professzorok, ezüst érmet pedig Kovacevic Vojislav, Todor Misic, Desimir Mikic és Bogosav Zivkovic mérnökök. A határainkon túl is elismert két növény nemesítő: Relja Savié és Slavko Borojevic (az utóbbi a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának is tagja) a nagy hozamú hibrid kukoricáért, illetve búzáért kapott aranyérmet. Húsz esztendő alatt kilenc nagy hozamú hibrid kukoricát kísérletezett ki. Ezekkel a fajtákkal az idén hazánkban több mint 300 000 hektárt vezettek be. Külföldön is kedveltek, Magyarországon, Olaszországban és Bulgáriában 400 000 hektáron termesztik őket. Slavko Borojevic kikísérletetett búzafajtáit fölösleges külön ismertetni, hiszen az idén kedvenc búzafajtája, a Száva termett legtöbbet, és teljesen meghódította a földműveseiket és a nagygazdaságokat is. Az idén 130 000 hektáron termesztettünk Szávát, a legjobb eredményt URBÁN Jánosegy vukovári társastermelő érte el, hektárjáról 101 mázsa termést takarított be. Még nem teljesek ugyan az adatok, de a kiszivárgott hírek szerint a Száva Európában is az első, a legjobban termő fajta. Nagy hírnevére utal, hogy minden földműves jelenleg ezt keresi, nyilván külföldön is értékesíthetnénk, ha volna elég belőle. Vojislav Kovacevic mérnök az egycsírájú cukorrépa mag megteremtésében jeleskedett, dr. Todor Misic és Desimir Mikic mérnökök pedig nagy segítséget nyújtottak Borojevic professzornak, a bőtermésű búzafajták kikísérletezésében. Végül dr. Bogosav Zivkovic a talajvizsgálat új eljárását dolgozta ki, az öntözéses termesztésben fogják alkalmazni. P. E. Dr. Slavko Borojevic és dr. Belja Savic átveszik a kitüntetéseket „Dolgozni csak pontosan, szépen...” MARJANOVICS PIROSKA, a belgrádi BEKO Kész ruhagyár adai üzemrészlegének munkásnője, magas szakképzettségű varrónő. Arról faggatom, mit jelent életében a munkaszervezet, ahol rajta kívül még háromszázhúsz munkás dolgozik, többségükben nők. Nehezen indul a beszélgetés, talán mert éppen háziasszonyi , teendők közepette találom, talán azért, mert úgy érzi, ami jó, az természetesnek hat, és arról keveset lehet mondani. — Tanoncéveimet kezdtem 1952-ben az üzemben, amely akkor még jóval kisebb volt, mint a jelenlegi. Szakmámat azért választottam, mert szeretem, és mindig szívesen foglalkozom vele. Hogy mit is jelent számomra, több mint húsz évet eltölteni egy üzemben? — kérdi miközben elmosolyodik, kicsit megilletődve mondja ki: — Úgy érzem, mintha a második otthonom volna. Jelenleg minőségi ellenőr vagyok, ezt rajtam kívül még egy nő és egy férfikollégám végzi. A minőségi ellenőr kezén megy át a már kész ruhadarab, s ha jónak találja, innen már a csomagolókhoz jut, majd a megrendelőhöz szállítják. Mit jelent ilyen munkakörben dolgozni? — Elég nagy felelősséget, de talán még ennél is nagyobb türelmet. Nem könynyű az emberekkel dolgozni, sokfélék vagyunk. Ha hibát fedezünk fel, és visszaadjuk javításra, azt nem fogadja mindenki egyértelműen, van, aki mérgelődik. Előfordul, hogy a hibajelző cédulát egyszerűen leveszik, és a ruhát újra átadják, mintha már a hibát kijavították volna. De a többség megértő, hiszen tudják, hogy nekünk kell ügyelnünk a minőségre, mert ebben a szakmában évről évre nagyobb a verseny. Az anyavállalat kilenc üzemrészlege közül a miénk bizonyult a legjobbnak, kitüntetésben is részesültünk. Jelenleg egy nagy sorozatot fejezünk be Nyugat-Németország számára, 60 000 darab békért férfijelöltőt készítünk, és nagyon jó érzés, ha a megrendelő meg van elégedve a munkánkkal, egyetlen darabot sem kifogásol. Ezzel a munkával szépen is keresünk, ezenkívül naponta 1,30 dinárért meleg ételhez jutunk, és havonta 200 dinár drágasági pótlékot is kapunk. Mit hiányol munkaszervezetében? — Az én gyerekeim már felnőttek, Katica és Zorán már középiskolába jár, de úgy érzem, nagy szükség volna nálunk egy napközire, hiszen sok fiatalasszony dolgozik itt, gond számukra a gyerek elhelyezése, mert két műszakban dolgozunk. JANECSEK MAGDOLNA tíz évvel később kezdte ugyanott a szakmát tanulni, s ma már ő is magas szakképzettségű varrónő. Tőle azt kérdezem, milyen lehetőségek vannak a munkaszervezetben a továbbtanulásra? — Munkaszervezetünk lehetőséget nyújt a továbbképzésre, és a munkások az időközönként induló tanfolyamokat, a munkásegyetem rendezvényeit látogatják is. Elmondja, hogy teljesítményre dolgoznak, tehát külön nem kell a munkásokat ösztönözni, mert ha többet dolgoznak, többet is keresnek. De lehetőség van túlórázásra is, sőt ha a munka úgy kívánja, akkor szabad szombaton is dolgoznak . Hogyan érzi, törődik-e a munkaszervezet a dolgozóival? — Igen — feleli —, idősebb munkatársaink juttatásban részesülnek, a szakszervezet megszervezte a télirevaló beszerzését. Szabadságidényben igénybe vehettük az anyavállalat üdülőjét, mégpedig kedvezményesen. A sok közül, két munkásnőnek az arca villant fel, akiknek szorgos munkája évről évre szebbé és erősebbé teszi munkaszervezetüket. Akik régebben elhagyták a bizonytalan helyzetűnek tűnt vállalatot, lassan visszatérnek, s azoknak is szándékában áll a visszatérés, akik ideiglenes munkán külföldön tartóztaainak. MENYHÁRT Franciska