Magyar Szó, 1974. október (31. évfolyam, 285-299. szám)

1974-10-27 / 296. szám

Vasárnap, 1974. okt. 27. Néphatalom és küldöttrendszer Visszapillantás a képviseleti rendszer kialakulására — A közvetlen­­társadalmi önigazgatás eredménye: a küldöttrendszer Az elmúlt három évtized alatt a néphatalomtól a küldöttrendszerig vezető út nehéz, de céltudatos sza­kaszokon haladt át. Visszapillantva a hatalmi szervek demokratikus alakítására, sokkal inkább bebizonyo­sodik a helyes út megválasztása a szocializmus épí­tésében. Ezeket az emlékeket idézve történelem ala­kul ki. 1944 decemberében a kato­nai parancsnokságot felvált­va alakultak meg a mai kis­­hegyesi községhez tartozó te­lepüléseken az első néphatal­mi szervek, a népfelszabadí­tó bizottságok, 15—15 taggal Hatáskörük a népfelszabadí­­tó háború, a felszabadult te­rületek újjáépítésének tá­mogatására, az anyagi javak termelésére és az ellátásra terjedt ki. A párt erősítésé­vel ezeket a bizottságokat a helyi néphatalmi szervek vál­tották fel. Tagjaik választott személyek voltak, s hatáskö­rük már kiterjedt a népjóléti és közügyek irányítására is. Átszervezésükkel e szerepet a helyi népbizottságok vet­ték át, melyek később (1958- ban) képviselők által demok­ratizálták­ a közigazgatást. A társadalom fejlődésével az alkotmány szabta hatalmi felépítés is változott. A kom­munális rendszer bevezetésé­vel Kishegyesen a népbizott­ságnak 30 választott tagja volt, a megbízatás két évre szólt. A községi képviselők főleg közművesítési kérdé­sekben döntöttek, mivel a gazdaságot és a többi ágaza­tot felsőbb fórumok befolyá­solták. Többek között a köz­ségi költségvetést is a járat szabta meg, azzal, hogy a községben valamennyi ága­zatnak kinevezett tanácsa volt 5—10 taggal. Ezek a ta­nácsok később önigazgatási alapon működtek. A követ­kező választások alkalmával a községi képviselők mandá­tumát négy évre hosszabbí­tották, azzal, hogy a népbi­zottsági tagoknak felét két év után felváltották. 1967 fordulópontot jelent a képviseleti rendszerben. A községi képviselő-testület — a járások megszűnése után lebonyolított, viták eredmé­nyeként — maradt további státusában (a kommuna nem oszlott fel). Az áprilisi válasz­tások után a képviselő-tes­tület két egyenrangú tanács­ból áll 30—30 taggal. Egyik a munkaközösségek tanácsa, másik a községi tanács. Ahogy elnevezésük is mond­ja, egyiket a dolgozói közös­ségek, a másikat a polgárok választották. Ezek a taná­csok együttes üléseken fog­lalkoztak azokkal a kérdések­kel is, amelyek korábban a járáshoz tartoztak, úgyszól­ván minden községi ügy a ha­táskörükbe tartozott. Mint ismeretes, az 1969— 1970-es választási megbíza­tás az új alkotmány kihir­detése miatt kivételesen öt évig tartott. A küldöttrend­szer bevezetésével minden közügy széles körben kerül megvitatásra. A községben­­ 93 küldöttségnek 1140 válasz­­­tott tagja van, a községi kép­viselő-testület három egyen­rangú tanácsból áll. A mun­kaközösségek tanácsában 42, a helyi közösségek tanácsá­ban 20, a társadalmi-politi­kai tanácsban 18 küldött tol­mácsolja a küldöttségek vé­leményét. A községi képvise­lő-testület végrehajtó szerve a hét tagból álló községi vég­rehajtó tanács. A küldöttsé­­­­gek és a küldöttek tájékozta­­­tását a képviselő-testület szakszolgálata, a polgárok tá­jékoztatását pedig a helyi saj­tó végzi. Eddig a képviselő­­testület és a végrehajtó ta­nács napirendjén szereplő minden jelentősebb kérdés a tanácsok döntése előtt meg­jelent a helyi sajtóban, így minden polgár idejében ér­tesülhetett és véleményt nyil­váníthatott róluk. A néphatalom ilyen irá­nyú alkotmányos kiszélesí­tése a szocialista önigazgatás céljainak megvalósítását je­lenti. Hogy ez milyen erőfe­szítésekkel járt, arról az el­múlt, eseményekkel teli har­minc esztendő tanúskodik. Mert egyidőben kellett az életfeltételeken javítani és társadalmi­ távlatokat bizto­sítani, úgymond puszta kéz­zel, de nagy akarattal. Közérdekű közlemény Emelkedett a gyermekpótlék összege Augusztus elsejétől visszamenőleg kifizetik A gyermekpótlékról ho­zott új tartományi törvény értelmében augusztus else­jétől emelkedett az egy gyermek után járó havi pótlék összege. Eszerint gyermekpótlékra jogosul­tak azok a munkaviszony­ban levő személyek, akik­nek családtagonkénti sze­mélyi jövedelme (ide tar­tozik a föld, ház, ipar stb. után megvalósított jövede­lem is) nem haladja meg a 900 dinárt. A gyermekpót­lék havi összege a követ­kező: 660 dinár jövedele­mig az eddigi 140 helyett 161, 600-tól 750-ig az eddi­gi 78 helyett 90, 750-től 900-ig az eddigi 62 helyett 71 dinár egy gyerek után. A szabadkai Betegségi Biztosítási Közösség topo­lyai fiókjához tartozó biztosítottaknak, amennyi-­­­ben eddig nem kaptak gyermekpótlékot, az írás­beli kérvényhez a követ­kező iratokat kell besze­rezniük: bizonylatot az il­letékes kataszteri hivatal­­i­­­tól, bizonylatot a községi­­ 1 képviselő-testület jövede-­­ lemügyi osztályától O—2 . űrlapon, továbbá bizonyla-­­ tot a munkahelyen megva­­­­lósított múlt évi személyi jövedelemről (mindkét há­zastárs részére, ha munka­­viszonyban vannak­ a D—1-es űrlapon, és szüle­­i rési anyakönyvi kivonatot a gyermek részére. Amen­­­­nyiben a gyermek betöl­tötte 15. életévét, igazolást kell mellékelni arról, hogy rendszeres tanuló. Hogyha a biztosított közös háztar­tásban és más családtagok­kal is (szülők, nagyszülők, testvérek stb.), abban az esetben számukra is mellé­kelni kell a kataszteri hi­vatal bizonylatát. A szük­­­­séges iratokkal ellátott kér­vényeket a vállalatban, vagy az intézet hetes szá­mú irodájában kell átadni. Azoknak a személyeknek, akiknek a gyermekpótlé­kot már régebben folyósít­ják, nem kell külön kérni­­j­ük az összeg emelését. P. S. ! TOPOLYA ÉS KÖRNYÉKE Majd ezer fővel kevesebb Az első átfogó népszámlá­lást vidékünkön , 1860-ban végezték. A vármegye íratta össze „a választókerületben létező helységek népességét.” Azóta több népszámlálást tartottak és a felszabadulás óta is volt néhány népszám­lálás. A két legutóbbi, az 1961-es és az 1971-es nép­­számlálás népességi mutatói szerint 1961-ben a topolyai községnek 44 466, tíz évvel később, 1971-ben pedig 43 480 lakosa volt. Amíg egyes szomszédos községekben a lakosság szá­ma valamelyest növekedett, a topolyai kommunában 986 fővel csökkent. Képek és emlékek Az ünnepek alkalmából Topolyán a Munkásegyetem­ termében megnyílt a Munkásmozgalmi kiállítás, amelyen töb­bek között megjelentek a Petőfi-brigád egykori harcosai is. A volt harcosok cso­portokba verődve szemlélték a megsárgult gépeket és közben azokra a napokra em­lékeztek, amikor valahol Szlavóniában puskával a kezükben meneteltek. Néztem az egykori harcosok remegő kezeit, hall­gattam őket, amint" egy-egy elesett, vagy idők folyamán elhunyt társukról emlékez­tek. Szemükben hol öröm, hol bánat ült. Hátuk a sok tehertől, gondtól, bajtól meg­görnyedt. Látszott rajtuk, hogy testben már megtörtek, de szellemben még mindig frissek, vidámak. — Nézd a Jóskát! — kiáltotta az egyik — Alig ismertem rá ezen a képen. Felette is eljárt az idő. Szegény nem tudott el­jönni erre a nagy találkozóra sem, ágy­nak esett. Mindnyájan elhallgattak, talán Jóskára gondoltak. Aztán másik kép felé mutattak. A reszkető kezek egyszerre lendültek a magasba. — Itt van Rudi! — hallatszott az örömkiáltás, amikor felismerték bajtár­sukat a képen. — Ő még ma is erős. Lát­tátok milyen fiatalosan sétált délután itt köztünk. Most is olyan mozgékony, vidám, mint annak idején. Most is olyan közvet­len, mint akkor kinn a fronton. Igazi baj­­társ! A­­ kezek reszketve, szinte félénken si­­­­mogatták a képeket, mintha attól féltek volna, hogy érintésükre eltűnnek. Az egy­kori harcosok szemében különös fény vil­lant egy-egy kép láttán. Akit felismertek, arról hosszasan elbeszélgettek. Hőstetteik­ről, bátorságukról keveset beszéltek, annál inkább a máról, arról, hogy ki mit csinál, hogy van. Helyettük a jelen és a képek mesélnek... Pislákoló fények /­SZI KÖDÖS ESŐ PER­­­­METEZ. Alig veszi észre az ember. A sö­tétben csak az arcával ér­zékeli a­­ csapadékot, s néha a lábával, amikor meg-meg csúszik a síkos járdán. Alig megy valaki az utcán. A há­zak ugyanúgy magukba for­dultak, mint az emberek.. Sok helyen világot sem gyáj­tanak, mert nincs mivel, csak a tűzhely­rőt fénye vi­lágít.. A faluszéli iskolában is alig pislákol a fény. Egysze­rű mécses világítja meg a tantermet. Egy cipőkrémes dobozban szalonnadarab ég. Van ott petróleumlámpa is, de azt csak később gyújtják meg, amikor már többen ösz­szejönnek. A háború még alig fejező­dött be. 1945-öt írtak. Kishegyesen ki ne ismer­né ezt az iskolát? A falu­széli gyerekek jártak a Gaz­­dászati iskolába. Mennyi pa­lavessző kopott itt el míg megtanulták a betűvetést! Küszködés folyt azért­ a csöppnyi tudásért, amivel az ember megfoghatta a kapa­nyelet, vagy elmehetett szol­gálni. A faluszéli fiatalok itt gyü­lekeztek minden este, hacsak lehettek. Nótázgattak, hall­gatták a Petőfi-brigádból hazatért harcosok meséit, ami ebben a környezetben valóban mesének tetszett. Azután ismét felhangzott a nóta: „Harcok mezején, valahol [telőled távol, ott, ahol senki sem gyászol,­­ott halok meg én." Közel volt még akkor a háború, nem csoda, ha komo­lyan vették a nótát és szív­­i­ből énekeltek. Emlékeztek-e még ezekre az estékre újfa­lusi, Damjanich-utcai fiata­lok, akkori fiatalok? Az egyik estén a jelen­levők közül valakinek eszé­be jutott, hogy meg kellene alakítani az ■ ifjúsági szerve­zetet, amelybe a környék­beli fiatalok tartoznának. Az­­ elhatározást hamarosan tett­­ követte. Az új tagok meg­­­­kapták tagsági könyvecské­­­­jüket, mintegy húsz fiú és­­ öt-hat lány. — Jó lenne, ha szólnánk Józsi bácsinak — jutott eszé­be valakinek. — Ugyan minek szólnánk?­­ — Elhozhatná a harmo­nikáját. Ezentúl esténként felhang­­­­zott a muzsikaszó. Mind több­­ fiatal jött össze. Nem cso­­r­án hát, hogy az ifjúsági szer­­­vezet tánciskolát szervezett.­­ Persze, csak az idősebbek­­ vettek részt, a kamaszok­­ csak nézelődtek. Később divatba jött a fali­újság, a tollforgatók nagy örömére. A Damjanich­ ut­­cából négyen voltunk: Czé­­kus Sándor, Német István, Tóth András meg én. Sok­félét dolgoztunk, többféle faliújságot szerkesztettünk, de mégis talán az első volt a legemlékezetesebb. A fél ív csomagolópapírra nagy , színes betűkkel csak ez ke­rült: Faliújság. A cikkeket­­ azután tintával kellett be­­­­írni.­­ Azóta majd ■ harminc év i­selt el, írásos dokumentum,­­ ha Volt is, már rétjén elkal- s lódott. Csak az emberek szí­vében maradt, meg valami­ az akkori időkből.­ ­ MARONKA János A volt gazdászati iskola épülete 1960-ban Elhalasztották az első ülést Keddre összehívták a to­polyai útközösség képviselő­­házának első ülését. Har­mincperces várakozás után az ülést elnapolták, mivel az aláíró 36 munkaszervezet kö­zül huszonkettő nem küldte el képviselőit. Az ülés napi­rendjén szerepelt a képvise­lő-testület szerveinek meg­választása, a statútum meg­hozatala, a végrehajtó bizott­ság megválasztása és az út­alap tevékenységéről szóló jelentés. A községi képviselő-testü­let szakszolgálata és végre­hajtó tanácsa elkészítette az ülés anyagát, melyet egy hét­tel előbb elküldött minden társultmunka-szervezetnek. Ennek ellenére, az ülésen nem jelentek meg a topolyai INOMAG,­ Zitokombinat, Pe­tőfi, Proleter, November 29., Elektron, Vojvodina, Vendég­látóipari Vállalat, Vajdasági Bank, Usluga, Mezőgazdasá­gi Állomás, és a­­Vajdasági Biztosító­­ Intézet képviselői. Vidékről a pacséri Joó La­jos, a moravicai Niva, vala­mint a Pobeda és Zobnatica Mezőgazdasági Birtok és a bajsai, zentagunarasi és pa­cséri földművesszövetkezet képviselői­­ hiányoztak. Az ülésen nem jelentek még meg az oreškovići, kisbelgrá­di,s zentagunarasi és a guna­­rasi "helyi közösség képvise­lői sem. Az ülést november elsején délelőtt kilenc órakor tart­ják meg. 3. oldal Októberi díjasok a Marcos Szövetség topolyai községi bizottsága A Harcos Szövetség to­polyai községi bizottsága a község felszabadulásá­nak 30. évfordulóján nagy elismerésben részesült: ed­digi eredményes munká­jáért októberi díjjal tün­tették ki. A díj jelentő­ségét növeli az a tény, hogy éppen a 30. évfordu­lón kapták meg. A harco­sok községi szervezete elő­ször 1967-ben kapott ok­tóberi díjat. Eddigi mun­káját és tevékenységét mérlegelve meg kell álla­pítanunk, hogy ez a tár­sadalmi-politikai szervezet igencsak rászolgált a szép elismerésre. A Harcos Szövetség köz­ségi bizottsága, valamint a szervezet tagjai tevé­kenységükkel kedvezően hatottak és hatnak a köz­ség társadalmi-politikai életére. Mindenből kive­szik részüket, támogatá­suk mindenütt érezhető, ahol pozitív tevékenység folyik. Az eddigiek folya­mán sokat tettek a nem­zetek és nemzetiségek testvériségének­ egységének ápolásáért és továbbfej­lesztéséért. A testvériség­­egység elvének ápolását átvitték a fiatalabb nem­zedékekre is, ennek az elv­nek a szellemében neve­lik őket. A népfelszabadí­­tó bábom, a forradalom hagyományainak ápolását állandó feladatuknak tart­ják, együttműködnek az ifjúsági szervezettel, pio­nírokkal, felderítőkkel, sportszervezetekkel, a hely­őrséggel. Ennek az együtt­működésnek az eredmé­nyeként a fiatalok a for­radalmi hagyományok ápo­lásának aktív részvevői lesznek. Együttes látoga­tást szerveznek a jelentő­sebb csaták színhelyére, közös megbeszéléseket tar­tanak stb. A községi bi­zottság tevékenységi ter­vében állandó helyet biz­tosít a fiatalokkal való együttműködésnek. Az el­múlt időszakban a községi bizottság és a helyi szer­vezetek képviselői időn­ként meglátogatták az el­esett harcosok szüleit és hozzátartozóit. Gondoskod­nak az elesett harcosok gyermekeiről, a lehetősé­gekhez mérten segítik őket. Az idén és jövőre végle­gesen megoldódik a volt harcosok lakáskérdése. Ez pedig egy hosszú távú szo­ciális politika eredménye. Állandó együttműködést teremtettek a szomszédos és távolabbi községek har­cos szervezeteivel; véle­ményt cserélnek és láto­gatásokat szerveznek; ál­landó védnökei jó néhány sporttalálkozónak, rendez­vénynek és akciónak. Csupán néhány sorban nehéz bemutatni ezt a tár­sadalmi-politikai szerveze­tét, eredményeit és terveit. Mindenesetre az eredmé­nyek és a tevékenység magukért beszélnek.

Next