Magyar Szó, 1975. január (32. évfolyam, 16-29. szám)
1975-01-18 / 16. szám
2. oldal Portugál politikai színtér Válságban a demokratikus pártok kapcsolatai Kormányválság a szakszervezetek felépítése miatt? Vita a szocialisták és a kommunisták között - Soares beszéde Mario Soares portugál külügyminiszter, a Portugál Szocialista Párt főtitkára pénteken kijelentette, hogy a portugál demokratikus pártok kapcsolatai a véleménykülönbségek miatt válságba kerültek, de ennek ellenére szó sincs szakadásról. A Szocialista Párt liszaboni nagygyűlésén mondott beszédében Soares támadta a párt vezetőségét, amely ellenzi azt az álláspontot, hogy Portugáliában a szakszervezeteknek egységeseknek kell lenniük. Az egységes szakszervezetek megalakítása mellett hosszas vita után síkraszállt a Fegyveres Erők Mozgalma és a Portugál Kommunista Párt is, a Portugál Szocialista Párt és a Népi Demokratikus Párt viszont ellene foglalt állást. Az említett pártok képviselői részt vesznek a kormánykoalícióban, s tekintettel a szakszervezetek felépítése körüli nézeteltérésre, esetleg kormányválság is bekövetkezhet. A kormány egyébként a minap elhalasztotta az egységes szakszervezetekre vonatkozó törvénytervezet megvitatását. — A Szocialista Párt mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ne történjen szakadás a pártok között — mondta Soares, és nyíltan vitába szállt a Kommunista Párttal, amely mint ismeretes, új szemléletet vitt a portugál politikai életbe. Véleménye szerint Portugália számára tragédia lenne, ha a Kommunista Párt visszautasítaná a demokratikus „játékszabályokat”. A portugál nép szabadságával nem lehet büntetlenül játszani. A Szocialista Párt mindig védelmezni fogja a szabadságot, függetlenül attól, milyen álláspontra helyezkedik a Kommunista Párt — mondta Soares. — Ha reális feltételek vannak az autentikus szocializmus és az osztály nélküli társadalom felé vezető út követésére, abban az esetben a szocialisták ezen az úton a polgárháború kockázata nélkül szeretne járni — tette hozzá a portugál külügyminiszter. A Szocialista Párt nagygyűlésén részt vett néhány szélsőbaloldali csoportosulás is, amelyek erélyesen támadják a Kommunista Pártot, noha ugyanakkor a Szocialista Pártot szociáldemokrata beállítottságúnak nevezik. A Szocialista Pártból egyébként nemrég kivált a balszárny. Erre alig egy hónappala párt kongresszusa után került sor. A Szocialista Pártból már korábban is kivált egy baloldali csoportosulás, és tagjai megalakították a Szocialista Baloldal Mozgalmát. A portugál szocialisták és kommunisták közötti nyílt vita a baloldal polarizálódásáhozvezet, s ez az elkülönülés általában jellemző a politikai életre, mivel két hónap múlva — a fél évszázados fasiszta uralom után először — parlamenti választásokat tartanak. Gyorsaság Merényletek — egy perccel a tűzszünet lejárta után Belfastból jelenti a Reuter. Alig egy perccel azután, hogy megszűnt az illegális Ír Köztársasági Hadsereg tűzszünetiendeletének érvénye, Belfastban és Észak-Írország más városaiban több incidens történt. Az IRA határozata huszonöt nappal ezelőtt lépett érvénybe, és pénteken éjfélkor járt le. Hír szerint Armagh grófságban egy angol katona megsebesült. Kémkedési botrány Colby a szenátus előtt Kihallgatás zárt ajtók mögött Washingtonból jelenti az AFP. William Colby, a CIA főnöke, csütörtökön este megjelent a szenátus hadseregügyi bizottsága előtt, hogy vallomást tegyen az amerikai hírszerző szolgálatnak a pacifista csoportok tagjai és más amerikai állampolgárok elleni titkos kémkedése ügyében. A zárt ajtók mögött,a kihallgatáson a CIA főnöke válaszolt a feltett kérdésekre. Colbyval együtt a szenátusi bizottság előtt megjelent Richard Helms, a CIA volt főnöke is, aki most az USA iráni nagykövete. Helms 1966-tól 1973-ig volt a CIA vezetője. Amíg Colby és Helms vallomása tartott, Paul Frindley Illinois állambeli republikánus képviselő azzal a követeléssel állt elő, hogy Helms mindaddig ne térjen vissza állomásheyére, Teheránba, amíg nem bizonyítja be ártatlanságát a CIA törv-'"v+een cselekedetei ügyében. Gyilkosság izgalomból SVÉDORSZÁGBAN és Dániában általános vita tárgya, hogy eleget szabad-e tenni a súlyos és gyógyíthatatlan betegek óhajának, ha haláluk meggyorsítását kérik. A két ország parlamentje indítványozta, hogy a lakosság véleménynyilvánítása után az egészségügyi és szociális intézmények nyújtsák be törvénytervezetüket. A svéd emberbaráti intézmények szerint a fejlett ipari országokban a halál tabu, ugyanakkor azonban a halálos betegeknek nem mindig szentelnek kellő figyelmet, és sokan teljesen magukra hagyva halnak meg. Egy külön bizottság megalakítását javasolják orvosok, jogászok, pszichológusok bevonásával. Ez a bizottság döntene a beteg kérelmének indokoltságáról, hogy halállal rövidítsék meg szenvedéseit. Hozzátartozóival is elbeszélgetne, s kivizsgálná, hogy az örökösök nem gyakoroltak-e nyomást a betegre. Dániában felélénkült a vita, amikor napvilágra került, hogy az egyik tartományi kórházban egy ápolónő „irgalomból meggyilkolta” súlyosan megbetegedett barátját, aki teljesen mozgásképtelen volt, s már két évtizede kezelték. A két említett skandináv országban az utóbbi években több esetben megtörtént, hogy az orvos a beteg kérelmére meggyorsította a halált. Az emiatt perbe fogott orvosok vagy enyhe büntetést kaptak, vagy pedig fölmentették őket. A svéd szociális intézet véleménye szerint a betegeket a legnagyobb odaadással kell ápolni, mindaddig amíg remény van életben tartásukra. Az orvosoknak és az ápolóknak felrója, hogy nem gondozzák eléggé lelkiismeretesen a súlyos betegeket. MAGYAR SZÓ Szombat, 1975. jan. 18. A mesterként mesterfogása újabb részletek sorge és Yukekó tevékenységéről (1.) Egyre újabb adalékok egészítik ki a második világháború izgalmas kémtörténeteit. Tokióban nemrégiben gyászünnepség keretében emlékeztek meg korunk egyik legnagyobb hírszerzőjéről, Richard Sorgéról, akit 49 éves korában, 1944 végén kivégeztek a japánok. Robert Guillain újságíró, a hajdani Havas francia hírügynöség tudósítója ebből az alkalomból a Le Monde című párizsi napilap hasábjain eddig ismeretlen részleteket közölt Sorge és Branko Vukelic munkásságáról, a két meggyőződéses kommunistáról, akik az akkor egyetlen szocialista állam, a Szovjetunió felderítőiként felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek nemcsak a Szovjetuniónak, hanem az egész haladó emberiségnek. Guillain viszszaemlékezését az alábbiakban ismertetjük olvasóinkkal. „Sorge oroszlánarcából kék szem sugárzott. Gyakran találkoztam vele sajtóértekezleten — írja Guillain —, de sohasem elegyedtem vele szóba. Német volt és náci, ezért ellenfélnek, a háború kitörése után pedig ellenségnek tekintettem. Minden kapcsolatotkerültem vele. A sors vagy az újságíró jó szerencséje azonban fura helyzeteket teremt.” . A francia hírügynökség vezetője ezután elmondta, hogy Sorgénak és neki egyazon munkatársa volt: Branko Vukelié. Vukelic a Politika című belgrádi napilap tokiói tudósítója volt, ugyanakkor a Havas hírügynökségnek is dolgozott (Guillain elődje alkalmazta), s egyben, mint kommunista, Sorge felderítő szolgálatában is működött. Guillain 1938-ban vette át a Havas iroda tokiói szerkesztőségének a vezetését, Írásaiban Vukeliéról mint csillogó szemű, nagyszerű humorú emberről emlékezik meg, aki kiválóan ismerte Japánt, mert már évek óta ott dolgozott". „Hamar összebarátkoztam, vele” — folytatta Guillain. „Hogy ő és Sorge kommunista hírszerzők, hogy Moszkvának dolgoznak, azt álmodni sem mertem. Tudtam, hogy Vukelic gyakran ellátogat Sorgéhoz, aki Tokióban a legjobban értesült emberek közé tartozott, mivel meghitt barátságban volt ott tábornokkal, a német nagykövettel. Felhatalmaztam hát Vukelicot a háború kitörése után is, hogy óvatosan és körültekintően tartsa fenn továbbra is kapcsolatát Sorgéval. Ily módon közvetett hírcsatorna létesült köztem és Sorge között.” Guillain ezután elmondta, hogy voltak ugyan más hírforrásai is, a Japánban, Tokióban élő külföldiek körében, de megállapítja, hogy munkatársa, Branko Vukelic rendkívül jelentős értesüléseivel sokban gazdagította ismereteit. Tőle értesült a japán csapatok vereségéről Mongólia határvidékén, a Vörös Hadsereg sikereiről, amikor 1938-ban és 1939-ben visszaverte a japánok betörési kísérleteit. Ugyancsak Vu keké tudatta vele a hétpecsétes titokként őrzött hírt a japán vezérkar és haditengerészet távlati célkitűzéseiről a Csendes-óceán térségében, valamint a hirtelen fordulatokban gazdag japán— német szövetségi tárgyalásokról. „Hitler 1939 augusztusának végén azzal döbbentette meg a világot, hogy megnem támadási szerződést kötött Sztálinnal” — írja Guillain, majd így folytatja: — „Tudomásom szerint tíz nappal a szerződés aláírása előtt csak a tokiói Havas-kirendeltség küldött sürgönyjelentést erről a várható eseményről, és azt Göbbels nyomban dühödten cáfolta Berlinből.” A francia újságíró ezután mérlegeli, milyen szándékkal közölte vele Vukelié a Sorgétól származó nagy fontosságú híreket. Vukelié ezt olyképpen magyarázta meg Guillainnak, hogy Sorge súlyosan megsebesült az első világháborúban, és habár náci-fasiszta beállítottságú, mégis szenvedélyes híve a békének. „Később értettem meg — írja Guillain —, hogy ezek a bátor emberek, Sorge Vukelié és néhány társuk, köztük Szaki japán újságíró, szükségesnek vélték harcukban, hogy bizonyos értesüléseket ne csak Moszkvának jelentsenek, hanem más Hitler-ellenes erőknek (Folytatjuk) S. T. A világsajtó válsága (14) Svájcnak az 1970. évi népszámlálás adatai szerint 6 296 783 lakosa van. Ennek 17 százaléka letelepült külföldi. 17 500 lakosra jut tehát egy lap, és ezer felnőtt lakos 370 lappéldányt vásárol. A lapok aránylag kis példányszántban jelennek meg, ami az állam szövetségi berendezésének, a községek nagyfokú önállóságának s annak tudható be, hogy három nyelv él egymás mellett az országban. A már említett 497 kiadványból 356 (79,6 százalék) német, 113 (22,7) francia, 24 (4,8) olasz, 3 (0,6) vatoromán és 1 (0,2) spanyol nyelven jelenik meg. A lapok 86 százaléka kevesebb mint 15 000 példányszámban jelenik meg, és csak 3 százalékának van 50 000-nél nagyobb példányszáma. Nem egy helyi lap — amely mindössze néhány tiszteletdíjas újságírót foglalkoztat — ezernél kisebb példányszámban jelenik meg. Jellemző, hogy Ticino kantonban (245 458 lakosa van) 23 lap jelenik meg, közülük hat napilap. Legnagyobb példányszámban a német nyelvű lapok jelennek meg. A legnépszerűbb a Zürichben megjelenő Blick, 267 400 példányszámban. A szintén zürichi Tagesahzeigernak 235 500 példányszáma van, a bázeli National-Zeitungnak 88 200, a berni Anzeigernak 77 600 , a luzerni Tanpemnek 78 500. A francia nyelvű napilapok nem érik el a százezres példányszámot. A „24 Heures — Feulle d’avis de Lausanne” 94 500példányban jelenik meg, a Tribune de Génévé 70 000-ben, a La Suisse 67 000- ben (vasárnap 110 000-ben). Az olasz nyelvű Corrierre del Ticino 23 000, a Giornale de Popolo pedig 18 000 példányban lát napvilágot. Jellemző azonban, hogy néhány Svájci lapnak nemzetközi tekintélye van. A Journal de Génévé 17 400, a Gazette de Lausanne pedig 26 000 példányban kel el az ország határain túl. Az olvasókért vívott harcban sok napilap engedményeket tesz a hagyományok és a „komolyabb” cikkek rovására. Nyolcvan lap „semlegesnek”vallja magát. Kilenc a parasztok és a kisiparosok, ötven a konzervatív katolikusok és a keresztényszocialisták nézeteit tükrözi vissza, kettő pedig a kommunistákét. Öt év alatt 74 lap szűnt meg Ami a szocialistákat illeti, napilapjaik elfogytak, mint hó a napon. 1969- ben még 19 lapjuk volt, 1974-ben pedig már csak hat. Általában Svájcban 1940 és 1967 között 48 német, 15 francia és 5 olasz nyelvű lap szűnt meg. Azóta ez a folyamat csak meggyorsult: 74 lap szűnt meg teljesen vagy olvadt össze másik lappal az utóbbi években. Az is megtörtént például, hogy a szocialisták Le Sentinelle című lapja egyesült a másik szocialista lappal, a Peuple-lel, mégsem tudtak fennmaradni, két hónap múlva megszűntek létezni. (Folytatjuk) * Csúcsértekezlet Norvég kőolaj Skandináviának Gazdag lelőhelyek az Északi-tenger fenekén Oslóból jelenti a Tanjug, Svédország, Dánia és Izland már a közeljövőben gazdaságát jelentős mértékben a norvég kőolajra alapozza, Norvégiában ugyanis már megkezdték a tengerparti olajlelőhelyek kiaknázásai. Az olajipari együttműködés és az egyes országok energiaenálásának egybehangolása lesz a legfontosabb téma az öt skandináv ország 31-én kezdődő csúcsértekezletén, Norvégia fővárosában. Az oslói tanácskozáson jelen, lesznek Norvégia, Svédország, Dánia, Finnország és Izland miniszterelnökei, valamint a skandináv országok együttműködésének ügyeivel foglalkozó miniszterek. Számítások szerint Norvégiái 1977-ban 35 millió tonna kőolajat és 30 milliárd köbméter földgázt termel ki, az 1980-as évek elején pedig már ötvenmillió tonna kőolajat és ötvenmilliárd köbméter gázt. Az Északi-tenger Norvég fennhatóság alatt levő részének medrében becslések szerint kétmilliárd tonna kőolaj és kétbillió köbméter földgáz rejlik. Svédország, Dánia és Izland, kisebb mértékben pedig Finnország gazdasága is számít a norvég kőolajra, és közgazdászok szerint Norvégia képes lesz folyamatosan kielégíteni szükségleteiket. Tekintettel, Norvégiának az említett országokhoz való közelségére, valamint a fejlett hajózásra és közúti forgalomra, számítások szerint a szállítási költségek nem lesznek nagyok. Svédországban a kőolaj a legfontosabb energiaforrás. Ez az észak-európai ország körülbelül 35 millió tonna olajat importál évente Kuvaitból és Szaúd-Arábiából. Dánia és Izland sem bővelkedik saját energiaforrásokban, ezért nagy reményeket fűz a norvég kőolajhoz. Gierek Lisszabonban Szívélyes búcsú Havannában ! Havannából jelenti az AFP. Edward Gierek, a LEMP első titkára, pénteken hétnapos kubai látogatása befejeztével elutazott Havannából. A havannai nemzetközi repülőtéren Gierektől Oswaldo Dorticos államfő és Fidel Castro miniszterelnök vett búcsút. Hazafelé utaztában Edward Gierek rövid látogatásra Lisszabonba érkezett. Találkozni fog Gomes portugál köztársasági elnökkel. Rabat szellemében Szaúd-arábiai pénzsegély Egyiptomnak Kairóból jelenti az AFP: Szaúd-Arábia átutalta Egyiptomnak azt a pénzöszszeget, amelyet a Rabatban megtartott hetedik arab csúcsértekezleten támogatásként megígért neki. Egyiptomnak már Kuvait is nyújtott anyagi segítséget. A határviszályról a semleges területen Isztambulban ül tárgyalóasztalhoz Irak és Irán külügyminisztere Ankarából jelenti a Reuters . A török fővárosból érkező hírek szerint Irán és Irak külügyminisztere a napokban találkozik Isztambulban, hogy tárgyaljon a kétország közötti határviszályról. Szadum Hamadi iráni külügyminiszter már Törökországba érkezett, Abbasz Ali Kalatbari iraki külügyminiszter érkezését pedig pénteken délutánra várták. Értesülések szerint a két ország képviselői tavaly nyáron már tanácskoztak Isztambulban, s megtették az előkészületeket a külügyminiszteri szintű találkozóra.