Magyar Szó, 1975. február (32. évfolyam, 45-57. szám)
1975-02-16 / 45. szám
Vasárnap, 1975. febr. 16._______________________________________ MAGYAR SZÓ Előjelek váltakozása ÍGY ÚJABB önkényes, egyoldalú, az előjog diktálta lépésre volt szükség a július óta tartó, egyszerűnek tervezett, de később annál bonyolultabbá vált ciprusi játszmában, hogy a helyi válságokkal és „kis háborúkkal” már megbékélő világ figyelme a feldúlt mediterrán szigetország felé irányuljon. Azok számára azonban, akik a nyári fegyverropogás elcsendesedése után is a „béke és a szerelem” egykori szigetén tartották a szemüket, nem volt meglepetés az, ami a múlt héten bekövetkezett: a ciprusi törökök „szövetségi államának”, más szóval önkormányzatának kikiáltása. A görög junta és ciprusi bérenceinek dicstelen kalandja óta nem nehéz felfedni a nikéziai puccs tényleges végcéljait, sőt a háttérben álló mozgatóerőket és értelmi szerzőket sem. A Földközi-tenger keleti »»erencéjében meggyengült Már többször megállapítottuk, hogy a nyugat-európai politikai és gazdasági bizonytalanság egyik beszédes tünete, a válság jele, hogy a kormányok is bizonytalanná váltak, egymást érik a kormányválságok, hajszálon függ a kormányok sorsa, elhúzódnak a kormány nélküli állapotok ... Dánia tipikus, példája ennek a következtetésnek. Valamikor Nyugat-Európa és a világ egyik legszilárdabb rendszerű országa volt, a jóléti társadalom mintapéldája, amelyet úgyszólván semmilyen megrázkódtatás sem érhetett. Az infláció és az energiaválság miatt azonban gazdasági egyensúlya fölborult, s ennek következtében aztán beköszöntött a politikai bizonytalanság korszaka is. Az ország ugyanis energiahordozókban teljes egészében behozatalra szorul, így aztán magától értetődik, hogy a kiadások ugrásszerűen megnőttek, mihelyt a kőolaj ára felszökött. A bajt csak tetézte, hogy ezzel felgyorsult az amúgy sem lassú infláció. Mindennek következtében ma már az a helyzet, hogy Dániában a munkanélküliség aránya a legnagyobb egész Nyugat-Európában — 10,3 százalékos. Az inflációval és a kiadások növekedésével kikényszerített takarékosság pedig azt sújtotta ebben a kis országban, amire a nemzet a legbüszkébb volt: 53 százalékkal csökkent a lakásépítés és jelentősen megnyirbálták a szociális juttatásokat. Mindennek kövekezményeként megnövekedett az elégedetlenség. Ennek egyik jele az is, hogy a dánok mind nagyobbszázalékban ellenzik a Közös Piachoz való tartozást. Alig egy évvel ezelőtt népszavazáson döntöttek úgy, hogy az ország belép a fejlett nyugat-európai országok gazdasági közösségébe, tavaly viszont májustól szeptemberig 47 százalékról 53 százalékra nőtt azoknak a száma, akik ellenzik, hogy az ország megmaradjon a Közös Piacon belül. A gazdasági élet megromlása és az elégedetlenség növekedése fokozta a politikai bizonytalanságot is. Paul Hartling miniszterelnök, aki egy koalíciós kormány élén igazgatta az ország ügyeit, gyorsan belátta, hogy nem tudja megoldani a problémákat, nem rendelkezik kellő parlamenti többséggel ahhoz, hogy erélyes intézkedéseket tegyen, ennek következtében kormánya felőrlődik a félmegoldások között és a belső viszályban. A rendkívüli választásokban látta az egyetlen kiutat , ezért döntött úgy, hogy felosztja az 1973 decemberében megválasztott parlamentét és alig több mint egy évvel később, 1975. januárja , pozícióikat erősíteni kívánó NATO-stratégák már régóta szemet vetettek erre a hárrom földrész találkozásánál fekvő kis szigetországra. Küonosképpen ideális „lehor- jgonyzott repülőgép-anyahajót” jelentene Ciprus az amerikaiak számára a közel-keleti válság jelenlegi szakaszában, amikor Izrael katonai fölénye ebben a tér- ségben többé nem olyan egyértelmű, mint a múltban és amikor az amerikaiak a földközi-tengeri és a per-zsa-öböli oldalról is szeret- s nének minél közelebb lenni az arab országok területén levő gazdag olajforrásokhoz. A NATO júliusban kidolgozott stratégiai, politika és diplomáciai képlete látszólag egyszerű volt. A reakciós görög junta, amely hűségesen kiszolgálta a sATO- t, mindig szívesen kacérkodott az enozisz, azaz „az anyaországhoz való csatlakozás” nacionalista gondo- 1ban ■ rendkívüli parlamenti választásokat ír ki. A parlamenti választások azonban nem hozták meg a várt megoldást, bár Hartling pártja 22-ről 42-re növelte mandátumainak számát a 179 tagú parlamentben. Megerősödött a legerősebb párt, a Szociáldemokrata Párt is, azzal, hogy 53 mandátumaihoz még hét újat szerzett. Ugyanakkor azonban a 10 párt közül egyik sem szer- szettakkora többséget, hogy kormányalakításra vállalkozhasson, sőt a gazdasági bizonytalanság, a választási csatározás annyira megzavarta az azelőtt koalícióban együttműködő pártok közötti összhangot, hogy még a koalíció létrehozása , sem, bizonyult lehetségesnek. Azóta — tehát immár egy hónapja — tart a kormányválság Dániában. Kezdetben Hartling próbálkozott kormányalakítással, megkísérelte a különféle liberális beállítottságú és polgári pártokat tömöríteni programja köré, amely többek között egyéves bér- és árbefagyasztással volt hivatott segíteni a bajokon. Ez a program azonban nem talált visszhangra, a többi párt, amelyet a koalícióra fölkért, nem látott benne kivezető utat, tehát nem is fogadhatta el. Ezért Hartling kénytelen volt beletörődni,hogy nem tud kormányt alakítani. A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kormányt Jorgensen, a Szociáldemokrata Párt vezetője alakítja meg, méghozzá oly módon, hogy csak a saját pártjára támaszkodik, vagyis a kormány eleve kisebbségben lesz a parlamentben. Arra számít, hogy a töredék szocialista és szociáldemokrata pártok és pártocskák, a radikális-liberálisok, sőt a kommunisták is támogatják a parlamentben, és ezzel a kisebbségi kormány mégis megszerzi a fennmaradáshoz szükséges parlamenti többséget. Nyilvánvaló azonban, hogy a kisebbségben levő kormány sorsa eleve bizonytalan, minden percben kockáztathatja, hogy az egyes kérdésekben őt támogató pártok elfordulnak tőle. A baloldali pártok máris bejelentették, hogy csak akkor szavaznak a kormányra, ha a gazdasági problémákat nem a munkanélküliség növelésével próbálja megoldani. Így aztán biztosra vehető, hogy a kormányválság pillanatnyi áthidalása nem teremt nagyobb fokú politikai biztonságot Dániában, s a politikai bizonytalanság mindaddig tart, amíg a gazdasági problémák meg nem oldódnak. Az a kérdés, hogy az új kormánynak sikerül-e megbirkóznia ezekel a problémákkal. bt Ilatéval, így hát a zürichi egyezmény alapján a szigeti országban állomásozó soviniszta görög tiszti gárdát cselszövésre ösztönözték arnak reményében, hogy az érsek elnök meggyilkolása után Ciprus „önként” csatlakozik Görögországhoz, s ezzel együtt a NATO-hoz is. MINT MINDEN számításba, ebbe is egy kis hiba — sőt több is — csúszott. Az első, hogy Makariosz elnök megmenekült a gyilkos szuronyok elől. A második, hogy az el nem kötelezett országok és a világ haladó és demokratikus erői az ENSZ útján gyorsan és hangosan felemelték szavukat egy önálló ország szuverenitásának durva megsértése miatt. A harmadik,, hogy az athéni junta csúfosan belebukott a maga ásta verembe (igaz, a végén egy kicsit ■ éppen azok lökték meg, akik belehúzták ebbe a játékba. A negyedik hiba volt azonban a NATO és a Pentagon számára a legsúlyosabb. Látva Görögország meg- I ingását, ürügyül használva fel a szigetország kisebbségben levő török lakosságának megoldatlan és alárendelt helyzetét, Ankara önálló katonai akcióba kezdett és egységei partra szálltak Cipruson. Amikor pedig teljesen nyilvánvaló lett, hogy a NATO-nak és Washington-nak nem az a fontos, hogy , Ciprust melyik tagországhoz, hanem, hogy valamelyikhez vagy esetleg mind a kettőhöz csatolják, és Kissinger a görög lapról gyorsan átállt a török adatba, Törökországnak még inkább megjött az étvágya. Washingtonnak és a NATO-nak Törökországot favorizáló viselkedése természetesen nem hagyhatta közömbösen a másik tagállamot, Görögországot. Karamanlisz nem sokkal hazatérése után bejelentette, hogy Görögország kilép az Észak- Atlanti Szövetség katonai szervezetéből. Ez a húzás Karamanlisznak jó poénokat hozott az őszi parlamenti választásokon, a nagy sikert ■ aratott és szinte egyszemé-lyes mandátumot kapott görög miniszterelnök azonban az amerikai támaszpontok kérdését igen óvatosan kezelte (csak a múlt héten kezdődtek meg a tárgyalások , további sorsukról), lehetősé- get nyújtva Washingtonnak, hogy „korrigálja” ciprusi politikáját, azaz próbálja kompromisszumra kényszeríteni Törökországot és járuljon hozzá egy olyan megolődáshoz, amelyet Görögor-szág is emelt fővel, presztízsveszteség nélkül elfogadhat. A Törökországnak nyúj- tott katonai segély felfüg gesztése volt az első lépés az Egyesült Államok részé- ről, hogy némileg egyensúlyba hozza Athénnal és Ankarával való viszonyát. Ezúttal azonban Törökország játszotta meg a sértődöttet és zöld fényt adott a ciprusi török adminisztrációnak, hogy beváltsa a Kleridesz— Denktas tárgyalások alatt állandóan napirenden tartott lehetőséget: a ciprusi török köztársaság kikiáltását. Annak ellenére, hogy török részről váltig hangsúlyozzák, hogy a most kikiáltott „szövetségi államot” csak egy jövőbeli föderatív ciprusi köztársaság részének tekintik, nyilvánvaló a szándék, nyomást akarnak gyakorolni Makariosz elnökre, az általa javasolt „kantonális’ rendszer helyett fogadja el a földrajzi föderációt, vagy ellenkező esetben Ciprus kettéosztása kész ténynek tekintendő. A JÚLIUSBAN megkezdett NATO-játék céljai tehát — ha kerülő úton és más előjellel is — megvalósulni látszanak. Az önálló, I egységes és ,el nem kötele- s zett Ciprusi Köztársaság jövőjét ismét nagy veszély fenyegeti, Makariosz elnök azonban nem adta fel a harcot, hogy az ENSZ novemberi rezolúciójára támaszkodva és a Biztonsági Tanács segítségét kérve, megmentse a szigetország szuverenitását és területi integritását. A nikéziai kormány ezenkívül más diplomáciai akciókat is kilátásba helyezett (egyre többet emlegetik az, érsek , moszkvai útjának lehetősé- i gét), hogy keresztülhúzza a Ciprus függetlensége ellen összefogott sötét erők számíításait. A szigetország törvényes kormánya ezekben az erőfeszítéseiben , nem kis mértékben számíthat arra a válság eddigi szakaszaiban ; többször is bebizonyosodott és figyelmeztető tényre hogy Ciprus jövőjét nem lehet csupán NATO-berkek- bent megoldani, annál inkább, mivel Washington hintapolitikája és az egyoldalú és önkényes török lépés miatt — az égei-tengeri olajlelőhelyek birtoklásáért is egymással szemben álló két „családtag” — Görögország és Törökország között a viszony még jobban, ki fog éleződni, és ennek veszélyes következményei lehetnek az egész mediterrán térség biztonságára. MENDREI Ernő Egy ország miniszterelnököt keres A HÉTEN HAZÁNKBAN jártak az ausztriai szlovén szervezetek képviselői a Szerb Szocialista Szövetség Köztársasági Választmányának vendégeiként. Dr. Joseph Tischlert, dr. Franz Zwittert, dr. Augustin Maiét és Philip Warascht fogada Stane Dolanc, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkára, Džemal Bijedić, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, Miloš Minic, az SZVT alelnöke, szövetségi külügyi titkár és Kolj Biroka, a Szerb Szocialista Szövetség Köztársasági Választmányának elnöke. A karintiai vendégek elláttogattak Újvidékre is, és felkeresték a Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalatot. A küldöttség tagjai a beszélgetések során részletesen feltárták az Ausztriában élő szlovén és horvát nemzeti kisebbség helyzetét, amely , sajnos, nem fordult jobbra az elúlt évek során. Elmondták, hogy az egyre, hangosabb nagynémet soviniszta erők nyíltan uszítanak a kisebbség ellen. Mindenáron ki akarják kényszeríteni az újraszámlálást, amelynek a célja: bebizonyítani, hogy a szlovénok száma nem teszi indokolttá a különféle kisebbségijogok megadását. Ezek az erők semmibe veszik az osztrák államszerződést, amelyet annak idején többek között azért kötöttek meg, hogy megvernék az osztrák területen élő délszláv kisebb céget, és hogy ne ismétlődhessenek meg a náci rémuralom alatt ellenük történt megtorlások. Aggasztó dolog — mutattak rá a karintiai szlovénok képviselői —, hogy az osztrák hatóságok, de mindenek előtt a karintiai tartományi kormány, behódoltak és kapituláltak a soviniszták előtt, é és ha szándékukban állna, akkor sem lennének képesek arra, hogy bármit is tegyenek a kisebbségi jogok érvényesítésére. Ezt bizonyítja a hatalmon levő Szocialista Párt megállapodása a két vezető polgári párttal, a Néppárttal és a Szabadságpárt- tal, hogy tartsanak úgyne- I vezett különleges népszám- s lálást a kisebbség létszámának megállapítására. A ,,különleges” jelző ebben az esetben azt jelenti, hogy a kérdőívekbe a kérdezettnek I nem a nemzetiségét kell majd beírnia, hanem például azt, hogy milyen nyelven beszél: németül és szlové- I nul-e, szlovénul és néme- I tül-e, vagy hogy „vendnek” | tartja-e magát, azaz nem szlovénnak. Nyilvánvaló hogy az effajtastatisztka nem tükrözheti a tényleges helyzetet. Érthető a karintiai szlovvénok tiltakozása, hiszen a'Szocialista Párt karintiai szervezete Wagner tartományi kormányfő vezetésével olyan kisebbségi politikát folytat, arry mé® a Heimatdienst nevű soviniszta szervezetnek is ‘„dicsőségére”, válna. Wagner a mostani választási hadjáratban bünkön vallotta, hogy arm®i-_ idején magas tisztséget töltött be a •Hitlerfueendban — ami fejlettébb furcsa kérkedés e®v szocialista "politikus részéről. Kijelentése Résben is | i megrökönyödést keltett, és a , Szocialista Párt vezetősége kénytelen volt elhatárolni magát tőle. Wagner azzal is feldicsekedett, hogy a tartó- jmány szocialistáihoz ,,közel i ' állnak” a német nacionalista , szervezetek. Sajnos — min- | den jel erre vall — Wagner- nak igaza van. A szocialisták e pálfordu Ilása miatt a napokban idelépett a pártból, dr. Franz Zwitter, a Karintiai Szlovén I Szervezetek Szövetségének ■ elnöke. Wagnerhez intézett levelében dr. Zwitter el mondta, hogy a párt tartományi szervezete " teljesen megváltoztatta korábbi konst ruktív kisebbségi politikáját. I s' ez nemcsak választási taktika. han°m a nemzetikérdésről alkotott szocialista és [ szociáldemokrata elvek nyílt megszegése. Dr. Zwitter rá] mutatott, hogy a Szocialista Párt most a»''?nalvan nem- s zetiségi politikát folytat, S min a két nagy polgári párt. A tekintélyes szlovén politikus lépése nagy visszhangot keltett ,az osztrák politikai körökben kivételes súlya van az elhatározásnak, mert a'március 2-ára kitűzött 'karintiai választásokon a szocialistáinak igen nehéz lesz győzniük. Ha pedig a polgári pártok kerekednek felül, akkor ez biztos jele lesz annak, hogy a következő országos választásokon a szocialistáknak szövetségi szinten is át kell adniuk a kormányrudat a polgári pártok koalíciójának. Hazánk magas rangú képviselői ezúttal is biztosították a karintiai szlovénok vezetőit, hogy jogaik megvédését közös gondunknak tekintjük, és továbbra is szorgalmazni fogjuk a Jugoszlávia részéről is aláírt államszerződés következetes végrehajtását. Az államszerződés tiszteletben tartása — mint erre Džemal Bijedić a karintiai küldöttség tagjaival folytatott beszélgetés során rámutatott — egyben megkönyítené a jugoszláv— osztrák jószomszédi kapcsolatok továbbfejlesztését is. J. GARAI Béla Г • . • Közös сшш&ашк _____________ Margaret Thatcher Októberi választási VERESÉGÜK óta a brit konzervatívok nem tudnak egységes és szervezett ellenzéki, politikával szembeszegülni a laburistáknak. Edward Heath, , aki tíz éven át elnöke volt a Konzervatív Pártnak, négy parlamenti választásból hármat elveszített. A múlt évben mindkét képviselőválasztáson alulmaradt. A súlyos ellentétek marcangolta pártban „csak egy nő (Margaret Thatcher) merészelt férfiasan fellépni Heath ellen” — mondják nem kevés öngúnynyal a párt berkeiben. A Konzervatív Pártban február 4-én megtartott elnökválasztáson Thatcher aszszony maga mögött hagyta Heathet, de mert nem szerezte meg a kellő többséget, s csak a február 11-én megejtett második menet emelte a párt élére. Nagy-Britannia hosszú és viszontagságos történelme folyamán ezúttal történt meg első ízben, hogy nő emelkedett ilyen magas párt tisztségre. Érdekes jelenség továbbá, hogy a Konzervatív Pártot a kulisszák mögül irányító dzsentrik és arisztokraták ezúttal is az „alsóbb középosz- tályból”, azaz a kispolgári rétegből eredő jelöltet választották elnökké. Heath apja ács, Thatcher asszony édesapja fűszeres, anyja pedig szabásznő volt. A konzervatívok új elnöke 1925-ben Lincolnshire tartomány Grandham városkájában született. Vegyészeti tanulmányait az oxfordi egyetemen végezte el, majd néhány évig kutatómunkával foglalkozott. Közben férjhez ment Denis Thatcherhez, az angol olajkereskedelem egyik vezető emberéhez. Ezt köveően beiratkozott a jogi kar ra, és huszonkilenc éves korában ügyvédi irodát nyitott. Rendkívüli munkabírású, kiváló szervező, és nem kevés ellenfele gúnyos megállapítása szerint „időmegtakarítás végett szült ikreket: egy fiú- és egy leánygyermeke van. A Konzervatív Párt jelöltjeként 1959-ben, harminchárom éves korában választották meg először képviselőnek. Két évvel később már helyettes államtitkár volt a szociális ügyek minisztériumában. Az ellenzékbe szorított Heath árnyékkormányéban különféle tárcákkal bízták meg, mígnem 1970-ben, ezúttal ténylegesen, a művelődés- és tudományügyi minisztérium élére nevezték ki. A Konzervatív Párt szabadabb rétegeiben a „legmaradibb konzervatívnak”, reakciós nyárspolgárnak tekintik a gőgös magatartási elnökaszszonyt. A párt jobboldali szárnya viszont az angol középosztály erényeinek a letéteményesét tiszteli benne. A „széles néprétegek” nem szívlelik, mert minisztersége idején elodázta az egységes középiskola megalakítását Angliában, megszüntette az ingyenes terjosztást az általános iskolákban és megemelte az iskolai étkezdék szolgáltatásának árát. Margaret Thatcher győzelme nem volt meglepetés azok számára, akik másfél évtizede figyelemmel kísérik a szőke, rózsás arcú, magasnak látszó, de csupán termetes és öltözködésben az angol királynőt utánzó politikus asszony pályafutását. Tudják, hogy a most kivívott pártelnökségi megbízatásnál magasabbra tör. Nem kizárt, hogy egy napon krokodiltör kézitáskájába kerül a Downing Street 10. szám alatti miniszterelnöki palota kulcsa. S. T. 3. oldal