Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 58-72. szám)
1975-03-01 / 58. szám
2. oldal Iparfejlesztési világértekezlet Közös erővel a gazdasági reformért Március 12-én kezdődik a nagy limai tanácskozás • Egységes állásponton a fejlődőek Gyakorlatilag minden előkészület megtörtént a limai tanácskozás megkezdésére, amelyen 138 ország mintegy 1500 képviselője fog részt venni. Az ENSZ sorrendben második iparfejlesztési értekezletéről van szó, amely, mint ismeretes, március 12-étől 26-áig fog tartani. Hivatalos limai vélemények szerint az értekezlet alapvető célja lerakni az új nemzetközi gazdasági rendszer alapjait, amely majd lehetővé teszi a javak igazságosabb elosztását. A limai miniszteri értekezlet tulajdonképpen az iparilag fejlett országok és a fejlődő országok közötti párbeszéd lesz. Várható, hogy döntő előrehaladás történik a dakari nyersanyag-értekezlet határozatainak és a 104 fejlődő ország algíri megállapodásának a megvalósítása terén. A limai tanácskozás elsőrendű szerepet játszik az ENSZ-közgyűlés legközelebbi rendkívüli ülésszaka szempontjából, amelyen gazdasági kérdések lesznek napirenden. A haladó latin-amerikai országok máris úgy nyilatkoznak, hogy eltökélten fogják támogatni a fejlődő országok erőfeszítéseit a nemzetközi gazdasági viszonyok megváltoztatására. A dakari, illetve az algíri csúcsértekezlet óta — limai vélemények szerint — egyre kifejezettebb a harmadik világ országainak egysége, s ezek az országok mind élénkebb tevékenységet folytatnak a vitás nemzetközi gazdasági kérdések ..megoldásáért.. A fejlődő országok természetesen nem zárkóznak el az iparilag fejlett országokkal való hasznos,tárgyalásoktól sem. Megfigyelők szerint a limai tanácskozáson három kérdés kerül előtérbe. Mindenekelőtt a műszaki vívmányok alkalmazása a fejlődő országokban, továbbá az ENSZ szerepének intézményesítése az ipari fejlődés kérdéseinek megoldásában és végül az ENSZ közvetítő szereppel való felruházása a fejlődő és az iparilag fejlett országok közötti nézeteltérések elsimítása végett. Elsőrangú fontosságú kérdésnek tartják a multinacionális nagyvállalatok tevékenységének kivizsgálását. Egyébként a fejlődő országok egyetértenek abban, hogy az iparilag fejlett országoknak hatékonyabb műszaki és pénzügyi támogatást kell nyújtaniuk, de mindenféle politikai és gazdasági hátsó szándék nélkül. Kissinger „javít” A Tanjug Buenos Aires-i jelentése szerint hivatalosan megerősítették a hírt, hogy Kissinger amerikai külügyminiszter március végén, illetve április elején Latin-Amerikába látogat. Valószínű, hogy Kissinger Argentínát, Brazíliát, Perut, Uruguayt, Venezuelát és Chilét fogja útba ejteni. Kissinger útjának előkészítése végett március 9- étől 17-éig William Rogers, az amerikai külügyminiszter latin-amerikai kérdésekkel foglalkozó tanácsosa fog körutat tenni. Minden jel arra vall, hogy az USA kivételes jelentőséget tulajdonít a dél szomszédaival való sokoldalú tárgyalások felújításának. Erre már abból is következtetni lehet, hogy két hónap alatt Rogers az amerikai külügyminiszter harmadik megbízottja, aki Latin-Amerikába látogat. Rogers argentínai, brazíliai, perui, chilei, venezuelai és uruguayi látogatásának célja véleményt cserélni azokról a kérdésekről, amelyek a Kissingerrel való tárgyalásokon kerülnek napirendre. Átszervezés Kínában A párt ellenőrzi a hadsereget új emberek a katonai vezetőségben A Tanjug tudósítójának levele Peking, február amikor repülőgépen szökést kísérelt meg. A kínai hadseregnek több éven át nem volt főparancsnoksága, a napokban azonban befejezték a hadsereg átszervezését. Eddig a honvédelmi miniszteri, a vezérkari főnöki és más magas katonai tisztségek betöltetlenek voltak. Pekingben úgy tudjuk, hogy nem fogják újra kinevezni a valamilyen oknál fogva leváltott magas rangú tisztségviselőket. A folytonosság hiánya Kínának a háború utáni időszakban nem volt sok szerencséje a hadsereg vezetőivel. Legtöbbjük leváltással, rangfosztottan fejezte be pályafutását. Volt olyan is, akit a katonai bírálat halálra ítélt. A kulturális forradalom idején a pártfunkcionáriusok mellett igen sok katonatiszt is lemondásra kényszerült. Nemcsak az alacsonyabb rangúak, hanem a főparancsnokság legtekintélyesebb vezetői is kénytelenek voltak távozni tisztségükből. Helyükbe azonban sok esetben senkit sem neveztek ki. Lo Dzsui-csing vezérkari főnököt már a kulturális forradalom első napjaiban leváltották. Ezt követően 1968-ban utódja, Jang Cse Tipli ideiglenes vezérkari főnök is hasonló sorsra jutott. A hadsereg politikai vezetőségének főnökeit is ez időben mondatták le. Mint ismeretes, Kin Piao marsall, honvédelmi miniszter 1971-ben életét vesztette. A párt és a hadsereg egysége Teng Hsziao-pinget, a Kínai Kommunista Párt elnökhelyettesét és a kormány első alelnökét nemrégiben magas katonai tisztségbe nevezték ki, ő lett a vezérkari főnök. Emellett még egy fontos katonai tisztséget kapott: a párt központi bizottsága igen befolyásos katonai bizottságának alelnöke lett. Azt, hogy egyes pártvezetők magas katonai tisztségeket is kaptak, sokan úgy magyarázzák, hogy a Kommunista Párt vezetősége közvetlen ellenőrzése alatt kívánja tartani a hadsereget. Voltak olyan javaslatok is, hogy Mao Ce-tungot, a Kommunista Párt elnökét, alkotmányos rendelkezéssel nevezzék ki a hadsereg főparancsnokává. Az össznemzeti erők egyesítése Csang Csun-csiaót, a kínai kormány második alelnökét — aki nemrégiben került erre a posztra — kinevezték a hadsereg politikai vezetőségének osztályvezetőjévé, ami a kínai hadseregben igen jelentős tisztség. Így a pártfunkcionáriusok mellett egy polgári személy, a kormány tagja is bejutott a hadsereg vezetőségébe. Eddig ugyanis a hasonló tisztségeket tábornokok vagy más hivatásos katonák töltötték be. M. SABANOVIC MAGYAR SZÓ Szombat, 1975. márc. 1. A diplomatát halálra ítélték Argentin gerillák követelése A Montaneros nevű illegális perónistakatonai szervezet halálra ítélte John Patrick Egant, az Egyesült Államok córdobai konzulját. Az illegális katonai szervezet közölte, hogy a nagykövetet csak akkor hajlandó szabadon bocsátani, ha a kormány szabadlábra helyezi a Montaneros négy nemrégen letartóztatott tagját. Fülöp-szigetek Ismét Marcos az elnök A Fülöp-szigeti népszavazás nem teljes adatai szerint a lakosság 85 százaléka arra szavazott, hogy hosszabbítsák meg Ferdinando Marcos elnök mandátumát. Marcos nemrégiben kijelentette, hogy csak akkor nyújtja be lemondását, ha a nép ellene fog szavazni. Az ellenzék, amelyet az egyház vezet, felhívta a lakosságot, hogy bojkottálja a szavazásokat, mert — az ellenzék állítása szerint — a szavazópolgárokat fenyegetéssel kényszerítették, az urnák elé. S Santiago Carillo Belgrádban A Franco-rezsim haldoklik A diktatúrát nem a hadsereg fogja megdönteni, hanem a munkásosztály — A Spanyol KP főtitkára nyilatkozik a Tanjugnak — A Franco-rezsim haldoklik — jelentette ki Santiago Carillo, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára Belgrádban a Tanjug munkatársának adott nyilatkozatában, majd hozzátette, hogy „a hatalmon levő osztály és a rezsim elkeseredett erőfeszítéseket tesz fennmaradása érdekében”. Az uralkodó osztályon belül is jelentős ellentétek vannak. Az egyik oldalon állnak a szélsőjobboldaliak és mindazok a sötét erők, amelyek még bírálják is Arias Navarro miniszterelnököt és kormányát, mert úgymond kiengedte kezéből a helyzetet, és a „liberalizmus” felé sodródik. A másik oldalon vannak a hatalmon levő párthoz tartozó politikai csoportosulások, amelyek Franco örökösére, Juan Carlos Bonbonra támaszkodva, bizonyos „módosításokkal” a rezsim politikájának folytonosságát szeretnék biztosítani — mondta Carillo. Szerinte a jelenlegi spanyol politikai válság tulajdonképpeni oka a spanyol nép óriási többségének elégedetlensége, amely az egyház és a katonaság, valamint a spanyol burzsoázia egy részére is kiterjed. A spanyol népnek természetesen sem a szélsőjobb, sem pedig a Juan Carlos herceg köré tömörülő csoportok programja nem felel meg. A spanyol nép szabadságot akar, a fasizmus bukását. — Francónak tavaly nyár óta nincs különösebb politikai szerepe. Senki sem számít rá többé, ő már a spanyol burzsoázia számára is teherré vált "— jelentette ki Carillo. Szerinte Franco híveit az ország haladó társadalmi erői el fogják söpörni. A haladó erők mind szélesebb frontba tömörülnek, s csatlakozott hozzájuk a baloldal, de a jobboldal értelmes része is. — Ha e haladó erők nyomása eléri tetőfokát — s ez a pillanat mindjobban közeleg —, a Spanyol Demokratikus Junta általános sztrájkra és a hatalom átvételére szólítja fel a népet — tette hozzá Carillo. A Spanyol Demokratikus Junta gyakorlatilag az öszszes ellenzéki erőket egybefogja. Egyaránt tömöríti a kommunistákat, a „munkásbizottságokat”, a kereszténydemokratákat, sőt még a monarchistákat is. — Legfontosabb feladatunk megdönteni a diktatúrát, s létrehozni a szabadságot és demokráciát Spanyolországban — mondta Carillo, majd hozzáfűzte: — Ha ez megtörténik, minden a helyére kerül. Carillo szerint a szélsőjobb államcsínyre készül, s minden bizonnyal kísérletet tesz rá, hogy Franco „családi kamarillájának” segítségével megbuktassa Navarra miniszterelnököt, és rémuralmat vezessen be. Carillo azonban úgy véli, hogy a szélsőjobbnak nincs elég ereje az államcsínyre. — Mi a békés forradalmi átalakulás hívei vagyunk. Spanyolországban már volt egy véres háború, s egyetlen épeszű ember sem szeretné, ha ez a háború megismétlődne — mondta Carillo. — Mi nem számítunk a katonaság olyan szerepére, mint amilyen Portugáliában van az ottaninak, s véleményünk szerint Franco hatalmát nem katonai lázadás fogja megdönteni, hanem a munkásosztály, a spanyol társadalom haladó erői. — Franco hosszú uralkodásának az a magyarázata, hogy a diktátor kíméletlen erőszakot alkalmazott. Franco gyilkos, a polgárháború idején teljesen felszámolta az ellenzéket. A polgárháborúban egymillió spanyol életét vesztette, s az azt követő években a hajszákban és üldözésekben további háromszázezer ember esett el — hangsúlyozta Carillo. A polgárháború után a spanyol kommunisták illegalitásba vonultak, s ma a Spanyol KP a legszervezettebb és legszámottevőbb ellenzéki erő az országban. A pártnak egyaránt vannak hívei a munkásbizottságokban és az értelmiségiek körében. — Tisztában vagyunk azzal, hogy a spanyol forradalom nem kezdődhet a Téli Palota elfoglalásával. Tisztában vagyunk azzal, hogy nekünk a saját forradalmunkat kell megvívnunk, s meg kell keresnünk a szocializmusba vezető saját utat. A Spanyol KP-nek a spanyol munkásosztály élgárdájának kell lennie. Ezért is hangsúlyozzuk nemzeti jellegét. Véleményünk szerint csak egy erős nemzeti kommunista párt jelenthet valamit egy ország számára, s ezáltal a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom számára — jelentette ki Carillo. Véleménye szerint ebből kellene kiiindulni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom vonatkozásában is. El kell ismerni a pártok közötti különbségeket és a pártok függetlenségét, s ugyancsak tiszteletben kell tartani a szocializmusba vezető különféle utakat, amelyeket a sajátos feltételek szabnak meg. A mozgalmon belüli kapcsolatoknak rugalmasaknak kellene lenniük, a pártoknak kölcsönösen tiszteletben kell tartaniuk egymást, a mozgalmon belül nyílt kritikát és önkritikát kell gyakorolni, türelmet kell tanúsítani az egyes kérdésekkel kapcsolatos bizonyos nézetkülönbségek iránt. Mindez nincs ellentétben szolidaritásunkkal''éS irtternaciona- Hzrtvtrtunkkal, mini több, ezáltal erősödik a rorgalom, s elkerülhetővé válnak a válságok és konfliktusok. A spanyol és a jugoszláv kommunistákat hagyományos barátság fűzi egymáshoz, amelyet azonban 1948-ban elhomályosított az, hogy a Spanyol KP támogatta a Tájékoztató Iroda Jugoszláviaellenes állásfoglalását. A későbbiek során több alkalommal önbírálóan felülvizsgáltuk tévedésünket, és 1956 óta kapcsolataink újból barátiak és szívélyesek — jelentette ki nyilatkozatában Carillo. — Mi, spanyol kommunisták, megbecsüléssel tekintünk Tito elnökre, mint arra az emberre, akinek személyében a jugoszláv kommunisták és Jugoszlávia népei történelmi céljaik megvalósítását látják. HA A FRANCIÁK TUPMÁKA Le Nouvel Observateur tárcája___________________“) 1985-ben az atomerőművek 65 millió tonna üzemanyagot takaríthatnak meg és fedezhetik a villanyáram-szükséglet 70 százalékát. A század végén az áramszükséglet 89 és általában az energiaszükséglet 47 százalékát fedezi majd atomerőmű. Ezt tartalmazza a már említett program. Feltételezi, hogy egy atomerőmű felépítéséhez nem kell több mint öt év, és három év múlva már minden atomerőmű elméleti kapacitásának 85 százalékával működik. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a francia atomerőművek nem működnek külföldi segítség nélkül. Külön probléma, hogy az atomerőmű rendkívül sok energiát fogyaszt. A dúsított urán előállításához 2,9 milliárd kilowattóra energia szükséges. Az izotópokat előállító gyárhoz és a hasonló segédszolgáltatásokhoz is rendkívül sok energia kell. Egy ezer megawattos atomerőmű üzembe helyezéséhez összesen 7,5 milliárd kilowattóra energiára van szükség. Más szóval: ennek az atomerőműnek az üzembe helyezése annyi energiát fogyaszt el, amennyit másfél év alatt termel. Az EDF előrejelzése szerint egy atomerőmű üzembe helyezéséhez öt év kell. Az öt év alatt minden erőmű évente átlagban másfél milliárd kilowattóra energiát használ el. A terv megvalósításához az EDF-nek 1980-tól húsz éven át évente 7,8-cal kell növelnie az atomerőművek számát. Ez azt jelenti, hogy 1978-tól az atomerőművek építése évente 52,5 millió kilowattóra energiába kerül. Más szóval: 1978-tól a nukleáris program annyi energiát fogyaszt, amennyit Franciaország öszszes vízerőművei együttesen állítanak elő, annyit, amennyit tizenkét atomerőmű állíthat elő. Az EDF-nek viszont mindössze négy-öt atomerőmű áll rendelkezésére. Röviden: 1980-ig a nukleáris program több energiába kerül, mint amennyit ad. Egy atomerőmű átlag 20 évig működhet. Húsz év alatt tehát hét új atomerőművet kell üzembe helyezni, hogy a régi szintet megtarthassák. Ez azt jelenti, hogy 1993-tól kezdve évente 15 új erőművet kell üzembe helyezni. Ennyi atomerőmű üzembe helyezése viszont 1993-tól az atomerőművek által előállított villanyáram 22 százalékát használja el. b) Függőség a külföldtől A program megvalósítása függetlenebbé teszi Franciaországot? Dehogyis! A francia urántartalékot 106 000 tonnára becsülik. A nukleáris program szerint 1985-ben 85 000 tonnát használnak fel belőle, a következő öt évben további 30—40 ezer tonnára lesz szükség. Az urániumot tehát be kell hozni. 1990-ben Franciaország a dúsított urán felét kénytelen lesz importálni. „A probléma megoldható, mivel’ több plutóniumot állítunk elő, mint amennyit felhasználunk” — hangzik a válasz. Csak kérdés, hogy rendelkezésekre áll-e az a sok plutónium. A nukleáris programnak megvan a maga logikája. Az atomerőművek előnyösek a nagyvállalatok és az állam számára. Csak néhány multinacionális vállalat képes építeni ilyen erőműveket, és ezzel növekszik a monopóliumok hatalma. Mivel az atomerőművek „élettartama” aránylag rövid, szakadatlanul újratermelik a nagyvállalatoktól való függőséget. Mivel minden atomerőmű egy egész város áramszükségletét képes fedezni, üzemeltetése olyan központosítást és koncentrációt követel meg, ami kizárja a regionális és a helyi autonómiát. (VÉGE) ! Afrika Együttműködés a tájékoztatásban Lezárult a tuniszi értekezlett Tuniszból jelenti az AFP. Csütörtök este Tuniszban befejeződött az afrikai és az arab országok hírügynökségeinek értekezlete, amelyen a részvevők elfogadtak több hírügynökségi együttműködésre vonatkozó javaslatot. Az értekezlet záróülésén Habib Bupgiba tunéziai államfő elnökölt. Kijelentette, hogy az értekezletnek igen nagy jelentősége van az afrikai és az arab országok együttműködése szempontjából. Hangsúlyozta, hogy az afrikai és az arab hírügynökségeknek együtt kell működniük más országokkal i is.