Magyar Szó, 1975. április (32. évfolyam, 104-117. szám)

1975-04-16 / 104. szám

Szerda, 1975. április 00. MAGYAR SZÓ Mai kommutárs/fo ösztönzés az együtt­működésnek A­bdel Szále­ni Dzsallád őrnagy, a Líbiai Forradalmi Parancsnokság tagja, a kor­mány miniszterelnöke, ma háromnapos hivatalos láto­gatásra hazánkba érkezik, s ezzel viszonozza Dzemal Bijediének, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnö­kének tavaly márciusi láto­gatását. A Jugoszlávia és Líbia kö­zötti kapcsolatokat a köl­csönös megértés és az el nem kötelezettség politiká­ján alapuló barátság jel­lemzi, amely szilárd alapot nyújt a gazdasági, a tudo­mányos-műszaki és más té­ren folyó együttműködés­hez. Dzsallád miniszterel­nök ma kezdődő látogatása ezt a jó kapcsolatot hiva­tott még inkább elmélyíte­ni. Líbia nem tartozott a leg­tevékenyebb el nem kötele­zett országok közé, a jövő­ben azonban — ezt a líbiai kormányfő mostani jugo­­­szláviai látogatása is jelzi — tevékenyebben részt sze­retne venni az el nem kö­telezett országok nemzet­közi akcióiban. Jugoszlávi­át Líbia az el nem kötele­zettek csoportja tekintélyes és kiemelkedő tagjának tartja. A líbiai—jugoszláv tárgya­lásokon — a program sze­rint — szó lesz az időszerű nemzetközi kérdésekről, fő­leg a közel-keleti problé­máról. Véleményt cserélnek a válság megoldására vo­natkozó javaslatokról. Líbi­ának ugyanis a közel-kele­ti krízis megoldásával kap­csolatos álláspontja vala­melyest eltér az arab or­szágokétól. A megbeszélések leghang­súlyosabb témája a bilate­rális kapcsolatok kérdé­sek A két ország együttmű­ködésének ugyanis óriási lehetőségei vannak, és itt nemcsak az árucsere-forga­lomra gondolunk, hanem a műszaki-tudományos együtt­működésre is. A jugoszlávi­ai munkaszervezetek 1964- től 760 millió dollár értékű munkát vállaltak Líbiában, és eddig több mint 300 mil­lió dollár értékű munkát be is fejeztek. Az utóbbi időben a be­ruházási együttműködés is igen nagy fejlődésnek in­dult. Ezenkívül megbeszélé­sek folytak — és valószí­nűleg a mostani lí­bai— jugoszláv tárgyalásokon is szó lesz — a vegyes líbi­ai—jugoszláv vállalatok ala­kításának lehetőségétől. Megállapíthatjuk, hogy Lí­bia szorgalmazza a Jugo­szláviával való együttműkö­dés bővítését, annál is in­kább, mert a hazánkkal való külkereskedelmi mér­lege negatív. Mivel Líbia hiányát érzi a korszerű technológiának és a szak­embereknek, külön jelentő­séget tulajdonít a tudomá­nyos-műszaki és káderkép­zési együttműködésnek. Ju­goszláv részről eddig is igen nagy megértésre talált a baráti Líbia ilyen jellegű igénye. S. I. (Folytatás az L oldalról) benyomást tettek ránk a szovjet embereknek a gaz­dag, a tudomány és a kultú­ra fejlesztésében elért vív­mányai. — Szovjetunióbeli tartóz­kodásunk alatt alkalmunk volt tárgyalni a Szovjetunió legfelelősebb vezetőivel. L. I. Brezsnyevel, az SZKP KB főtitkárával szívélyes légkörben folytattunk meg­beszéléseket, s ez kifejezés­re juttatta vezetőségeink tö­rekvését, hogy állandóan fej­lesszük kapcsolatainkat. Ez alkalommal foglalkoztunk a legidőszerűbb nemzetközi kérdésekkel is. A Koszigin elvtárssal és más szovjet vezetőkkel foly­tatott megbeszélések során megvitattuk az összes közös érdekű kérdéseket. Közösen megállapítottuk, hogy széles körű együttműködésünk igen kedvező feltételeket te­remt a még intenzívebb kap­csolatok­ kibontakozására a követk­ező időszakban a két­oldalú együttműködés min­den területén.­­ Véleményt cseréltünk az időszerű nemzetközi helyzetről és ez alkalommal is nagyfokú nézethasonló­ság, illetve nézetazonosság jutott kifejezésre.­­ A politikai együttműkö­dés kérdésein kívül megvi­tattuk gazdasági kapcsolata­ink távlatait is. Mint isme­retes, ez alkalommal három hosszú távlatú egyezményt kötöttünk, amelyek összérté­ke másfél milliárd dollár. Megállapodtunk abban is, hogy meggyorsítjuk az előké­születeket az 1976-tól 1980- ig szóló új árucsere-forgal­mi szerződés megkötésére.­­ A tárgyalások a kölcsö­nös tiszteletben tartás, a meg­értés és a barátság légköré­ben folytak. Megállapítha­tom, hogy látogatásom egé­szében véve sikeres volt és hozzájárul országaink bará­ti kapcsolatainak és együtt­működésének fejlesztéséhez és elmélyítéséhez a már is­mert közösen elfogadott el­vek alapján — fejezte be nyilatkozatát Džem­al B­ije­­ddé. A jugoszláv népek kezdettől fogva hősi harcot vívtak a felszabadulásért Közös közlemény Džemal Bijedić szovjet­­unióbeli látogatásáról Džemal Bijedic, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács el­nöke, szovjetunióbeli látoga­tásával kapcsolatban tegnap jugoszláv—szovjet közös köz­­leményt adtak ki. A közös közlemény sze­rint a jugoszláv—szovjet tár­gyalások a barátság és a kölcsönös megértés légköré­ben folytak. A tárgyaló fe­lek megvitatták­ a két or­szág kapcsolatait és megkü­lönböztetett figyelmet szen­teltek az együttműködés to­vábbfejlesztésének. Mindkét fél megelégedés­sel állapította meg, hogy Ju­goszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai sikeresen fejlőd­nek, s a két ország együtt­működése a szuverenitás, az egyenrangúság és a be nem avatkozás elvei alapján ál­landóan bővül és mind tar­talmasabbá válik minden te­rületen. A tárgyaló felek egyöntetűen rámutattak Ti­to elnök és Leonyid Brezs­­nyev találkozóinak a jelen­tőségére. A közös közlemény külön rámutat a jugoszláv—szov­jet gazdasági együttműködés eredményességére. Mindkét fél megerősítette szándékát, hogy tartós alapokon tovább fejlessze a gazdasági együtt­működést. A pártközi, a társadalmi­­politi­kai, az államközi, a gazdasági,­­ a művelődési és tudományos kapcsolatok te­­­rén szerzett tapasztalatok ar­ra mutatnak, hogy megvan minden feltétel a jugoszláv— szovjet együttműködés to­vábbi bővítésére. A két küldöttség vélemény­cserét folytatott a nemzet­közi helyzet időszerű k­érdé­seiről is. Megelégedését fe­jezte ki, hogy a szocialista és el nem kötelezett orszá­gok békeszerető politikája és az összes békeszerető ál­lamok és haladó mozgalmak erőfeszítései révén folytató­dik az enyhülés folyamata, valamint az államok békés koegzisztenciája elvének tér­hódítása. A tárgyaló felek hangsúlyozták, hogy mindkét ország minden erejével azon lesz, hogy a nemzetközi eny­hülés folyamata állandóvá és egyetemessé váljon és ki­terjedjen a világ minden ré­szére, a nemzetközi kapcso­latok minden területére. A két ország kormányá­nak elnöke megelégedéssel állapította meg, hogy talál­kozójukra a fasizmus felet­ti győzelem 30. évfordulója előtt került sor. A fasizmus feletti győzelemhez Jugo­szlávia és a Szovjetunió né­pei méltó hozzájárulást ad­tak. A Szovjetunió viselte a háború fő terhét és döntő szerepet játszott a fasizmus leverésében. A jugoszláv né­pek a JKP vezetésével az első napoktól kezdve hősi harcot vívtak nemzeti és tár­sadalmi felszabadulásukért és tőlük telhetően mindent megtettek az általános győ­zelemért. A közlemény végül meg­állapítja: a két fél meggyő­ződését fejezte ki, hogy a véleménycsere hozzájárul a jugoszláv és a szovjet népek és kormány baráti kapcsola­tainak és sokoldalú együtt­működésének fejlődéséhez és elmélyítéséhez. A tárgyalások eredményesek voltak Egyiptomi színtér Háború a korrupció ellen Mahmud Szalem az új miniszterelnök — A nasszeri elvek nem vesztik érvényüket — Szadat szózata a nemzethez Kairóból jelenti a Tan­­jug. Anvar el Szadat egyip­tomi elnök Mahmud Szale­­mot, az eddigi belügymi­nisztert bízta meg az új kor­mány összeállításával. A nemzethez intézett beszédé­ben Szadat háborút hirde­tett a korrupció ellen. Az egyiptomi elnök nyu­godt hangnemben, de hatá­rozottan rámutatott az utób­bi időszak fogyatékosságai­ra, másrészt pedig kijelölte az új feladatokat. Hangsú­lyozta, hogy a Gamal Ab­del Nasszer által megfogal­mazott elvek továbbra is érvényben maradnak. Az elnök szerint az ország új időszak kezdetén áll, amelyre összeállította az ak­­cióprogramot, de nem kö­zöl belőle részleteket. Meg­jegyezte azonban, hogy sok­rétű változások előtt áll az ország. Szadat rámutatott, hogy a kormányváltozás nem egy­szerű személycsere, hanem „új stílus” bevezetése. Az elnök szerint az eltelt idő­szaknak három fő gyenge­sége volt: a gazdaságpoliti­ka sikertelensége, az állam­­apparátus korrupciója és a nép alacsony életszínvona­la. Válságban a junta Civilek a chilei kormányban Pinochet együttműködés­re próbálja bírni a lakosságot Augusto Pinochet tábor­nok közzétette az új chilei katonai kormány összetéte­lét. A kormányban hat pol­gári személy is helyet ka­pott. Lényeges változás történt az ország gazdasági irányí­tásában: Jorge Callas mér­nök ugyanis egy­fajta szu­perminiszterré vált — ki­lenc reszortot irányít. A junta ily módon igyekszik megszüntetni az ország rend­kívül súlyos gazdasági vál­ságát. Az új kormányban megmaradt a korábbi bel­ügyminiszter, külügyminisz­ter és véderőminiszter. Chile, mint ismeretes, roppant súlyos gazdasági vál­ságot él át, amelynek oka a katonai diktatúra. A ka­tonai junta állítólag azért vett­ be civileket is a kor­­­­mányba, hogy kísérletet te­­s­gyen a lakossággal való­­ együttműködésre. Kedvező légkörben (Folytatás az 1. oldalról) úgy tudja, a bérezés körül vannak­ bizonyos nehézsé­gek. Ezt a kérdést egyéb­ként a soron következő meg­beszéléseken fogják majd megtárgyalni. — Ami pedig a közös be­fektetéseket illeti — foly­tatta Kmezsé —, egész sor vállalkozást említhetünk. Közösen kellene végeznünk például­­ a kukorica feldolgo­zását, közös érdekeink van­nak a petrolkémia terüle­tén és nem utolsósorban a cukorrépa-termesztés gépesí­tésében. Mi is, Magyaror­szág is a cukortermelés nö­velését tűztük ki célul, s ez megköveteli a répatermesz­tés gépesítését. Mi úgy dön­töttünk, hogy répakombájn­­gyárat építünk. Szerintem ésszerű lenne ezt közös be­ruházással végezni. Még két konkrét kérdésre válaszolt delegációnk vezető­je. Az egyik a földgázra vo­natkozott. Szerinte az lenne a célszerű, hogy addig, amíg nem épül meg Magyarorszá­gon át a jugoszláv határig a földgázvezeték, a hazánk­nak szánt szovjet földgázt vegye át Magyarország, s ugyanabban a mennyiség­ben adjon gázt Vajdaságnak saját határ menti lelőhelyei­ről. A másik kérdés az újvidé­ki Duna-híd építéséhez fű­ződik. A Ganz—MÁVAG bu­dapesti gépgyár ugyanis ed­dig két hídkonstrukciót ké­szített Vajdaság számára, s mindkettővel — mint Kme­zié hangsúlyozta — nagyon elégedettek vagyunk. Ezért szeretnénk, ha a tervbe vett újvidéki Duna-híd megépí­tésében is részt vállalna a Ganz—MÁVAG. "Végül a fogadtatás és a tárgyalások légköréből szól­va Nikola Kmezic elmondta, rendkívül szívélyes fogadta­tásban volt része a vajdasá­gi kormányküldöttségnek a magyar fővárosban, és a tár­gyalások is a lehető legked­vezőbb légkörben folynak. Értesülésünk szerint ma Fock Jenő, a miniszterta­nács elnöke, és Orbán Lász­ló művelődésügyi miniszter fogadja delegációnkat. CSORBA István Nincs nyugalom Bejrútban Ismét fellángoltak az ulcai harcok Három nap alatt kilencven halott • A biztonsági erők igyekeznek rendet teremteni Rövid szünet után Libanon fővárosában tegnap is­mét kiújultak az összecsapások a palesztinok és a jobboldali falangisták között. Vasárnap dél, vagyis az utcai harcok kezdete óta 88 ember vesztette éle­tét. A szidoni kikötőtől mind­össze három kilométerre le­vő palesztinai menekülttá­bor közelében a keddre vir­radó éjjel lövöldözés hallat­szott. A szidoni munkások tegnap sztrájkba léptek a palesztinok iránti rokonszenv jeléül, a hadsereg pedig le­zárta a városba vezető uta­kat. A Szidontól mintegy 30 kilométerre fekvő Tir kikö­tővárosban is általános sztrájk volt. Szálih miniszterelnök kö­zölte, hogy a biztonsági erők tegnap behatoltak Bej­rútnak abba a negyedébe, amelyben utcai harcok folynak, hogy helyreállítsák a rendet és le­tartóztassák a zavargások előidézőit. A libanoni kormány két tagja — a Szocialista Párt képviselője — közölte, hogy lemond, ha a kormány nem fékezi meg a falangistákat. A kormány óvakodik a hadsereg bevetésétől A libanoni kormány igyek­szik helyreállítani a rendet az országban, és erre a cél­ra a rendőrségi és más biz­tonsági erőket használja fel, igyekszik azonban elkerülni a hadsereg mozgósítását, no­ha ezt már követelték tőle. Szolh miniszterelnök a hírek szerint hamarosan fontos döntéseket hoz. Libanonban a helyzet igen bonyolult, mivel a fe­szültség és a nyugtalanság kiterjedt az ország más ré­szeire is. A kormány arra törekszik, hogy a felmerült nehézségek a palesztinai mozgalom és a jobboldali párt közötti összetűzés kere­tében maradjanak, mert el­lenkező esetben polgárhábo­rú is kirobbanhat. Ennek ér­dekében számos erőfeszítés történik az arabközi kap­csolatok terén is, de még nem jártak eredménnyel. A palesztinai mozgalom követeli, hogy szigorúan büntessék meg azokat, akik a vérengzést előidézték. A jobboldali párt vezetői vála­szukban hangsúlyozták, hogy egyetértenek a törvény al­kalmazásával, de csak ak­kor, ha mindenkivel szemben alkalmazzák. Jóllehet, ez az álláspont igen, logikusnak tűnik, egy rendkívül veszé­lyes csapdát rejteget: azt jelenti, hogy a palesztinai mozgalom tagjait is meg kell büntetni, ez viszont igen messzeható politikai követ­kezményekkel járna. Az Arab Liga főtitkára közvetít Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára, tegnap reg­gel Bej­rútban találkozott Rasid Szolh libanoni minisz­terelnökkel és tárgyalt vele a falangisták és a paleszti­nok összecsapásairól. Riad kijelentette: reméli, hogy a helyzet nem rosszabbodik tovább. Az Arab Liga főtitkára tegnap találkozott több más magas rangú libanoni sze­mélyiséggel, valamint Jasz­­szer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet ve­zérével. Waldheim javasolja Még három hónapot a sínai kéksisakosoknak BT-ülés a héten Kurt Waldheim, ENSZ-fő­­titkár a Biztonsági Tanács elé terjesztett jelentésében kérte, hogy hosszabbítsa meg a Sín­ai-félszigeten, az izra­eli és az egyiptomi egysé­gek között állomásozó ENSZ-csapatok megbízatását. A főtitkár hangsúlyozza, hogy az ENSZ-csapatok kö­zel-keleti jelenléte a béke fenntartása szempontjából, valamint az igazságos és tar­tós béke felkutatására irá­nyuló törekvések folytatása szempontjából is egyaránt jelentős. A Biztonsági Tanács még a héten összeül, hogy dönt­sön Waldheim kérelméről. " KAffliBALIZMUS A LE MONDE című párizsi napilap kü­löntudósít­­ónak, Patrice de Beernek a je­lentéséből idézzük: — A zászlóalj minden katonája evett az elesett vörös khmérek teteméből — mondja a kapitány, akinek egysége most Phnom Penh­­től egy kilométerre délke­letre, egy pagodában van harcállásban. A kapitány folytatja: — Én, a legény­ség, a tisztek, hozzátarto­zóik, férfiak, nők, gyerme­kek, valamennyien ettünk vörös khméreket. A szégyenteljes bukás elől az Egyesült Államok­ba menekült kambodzsai diktátor, Lan Nol zászló­aljparancsnoka és zsoldos katonái a hónapokon át tartó ostromgyűrűbe Kom­­pong Szeila városba zártan váltak kannibálokká. Az egyik tiszt feleségé­nek beszámolóját is idézi a tudósító: — Éhesek vol­tunk, megettünk minden föllelhetőt: füvet, fakérget, egeret, kígyót. Egyetlen patkány sem maradt a vá­rosban, ha megkaparin­tottuk egy vörös khmer holttestét, nyomban meg­ettük. Kompong Szeilát fel kel­lett adniuk, és az elállatia­­sodott zászlóalj legénységét amerikai helikoptereken Phnom Penhbe szállították, a bábkormány utolsó erőd­jének a védelmére. A rosz­­szul fizetett, fegyelmezet­len, szétzüllött egység ka­tonáit az amerikai „tanács­adók” sem tudták megza­bolázni. Egy héttel ezelőtt hátborzongató lakomát rendeztek, leütötték és megsütötték a gazdasági tisztet, mert a zsoldjukat csak ütközet után volt haj­landó kifizetni. Megették a szívét, máját, tüdejét, keze és lába izmait... Az Egyesült Államok nagykövetét Phnom Penh­­ből amerikai tengerészgya­logosok védelme alatt rö­pítették sietve biztonságos helyre, a tengerparton vá­rakozó hadihajóra. Manap­ság nem veszélytelen ame­rikai nagykövetnek lenni, különösen olyan tájakon, ahol Washington nagyha­talmi politikája és fegyve­res beavatkozása a kőkor­szakba, kannibalizmusba süllyeszt vissza régi civili­­zációjú, békés népeket. . (bor) 3. oldal

Next