Magyar Szó, 1975. szeptember (32. évfolyam, 240-254. szám)

1975-09-01 / 240. szám

2. oldal Portugál helyzet : Mi bírják a kormányt Szocialisták, szociáldemokraták és egy kommu­nista is a kabinetben?-----Az Antunes-csoport Goncalves teljes eltávolítását követeli . Talál­gatások a FEM pénteki közgyűlése előtt Lisszabonból jelenti a Tanjug. A Fegyveres Erők Mozgalmának péntekre beje­lentett közgyűlésére vár­va Lisszabonban különféle szinteken megbeszélések folynak a várható kormány­változásról. Egyelőre nem tudni, hogy Aseveda altengernagy, az új minisztereln­ök mekkora változtatásokat eszközölt a kabinetben. Némelyek felté­telezik, hogy a miniszterek sorában csak két személy­­csere történik, mások azt bizonygatják, hogy a kor­mányban helyet kapnak a pártok képviselői, a FÉM három fő irányzatának kép­viselői pedig elnökhelyette­si tisztséget fognak betölte­ni. Megfigyelők­­szerint felté­telezhető, hogy­ az Aseveđa­­kormányban nem lesz helye Costa Martins munkaügyi miniszternek és Correia Jesuino tájékoztatásügyi mi­niszternek, akit a szocialis­ták és Antunes őrnagy hí­vei úgyszólván naponta tá­madnak. A napokban azt rebesget­­­­ték, hogy az új kormány­ban három szocialista, két szociáldemokrata és egy kommunista miniszter kap helyet. Ami a Fegyveres Erők Mozgalmán belüli erőviszo­nyokat illeti, sok minden függ attól, hogy milyen ál­láspontra helyezkednek An­tunes hívei. A csoport, mint ismeretes, nyilvánosan szem­behelyezkedett a köztársasá­gi elnök utóbbi döntéseivel, s különösen Goncalves tábor­nok, eddigi miniszterelnök vezérkari főnökké való kine­vezését ellenezte. Arra hi­vatkozva, hogy a hadsereg nyolcvan százalékát képvi­selik, az Antunes-pártiak azt követelik, hogy Goncal­­ves tábornokot teljesen tá­volítsák el a döntéshoza­talból. A Goncalves-párti irány­zat és a szárazföldi had­műveleti parancsnoksághoz tartozó tisztek álláspontja nem ismeretes, aminthogy az sem világos, hogy milye­nek az egymás közti kapcso­lataik. A helyzet különösen azután bonyolódott, hogy de Carvalho tábornok, a szá­razföldi hadműveleti­ pa­rancsnokság parancsnoka nyilvánosan szembefordult Goncalves tábornokkal. Néhány nap a megállapodásig Kissinger ingajáratban Alexandria és Jeruzsálem között Henry Kissinger amerikai külügyminiszter tegnap Alexandriában hango­t adott reményének, hogy Egyiptom és Izrael a napokban aláír­ja az új sínai csapatszétvá­lasztási megállapodást. Az amerikai diplomácia főnöke Szadat egyiptomi elnök je­lenlétében rövid sajtókonfe­renciát tartott. Az egyiptomi elnök kije­lentette: reméli, hogy az egyezményt a közeljövőben megkötik. Mint­ mondta, a halogatást nem az egyipto­mi fél fogja okozni. Az elnök közölte az újság­írókkal,­­ hogy az amerikai szakértők jelenléte többé nem probléma. Nem vála­szolt arra a kérdésre, hogy hány egyiptomi katona fog állomásozni a Szuezi-csa­­torna keleti partján. Az amerikai külügyminisz­ter hangsúlyozta, hogy töb­bé nincs egyetlen áthidal­hatatlan probléma sem, el­lenben meg kell vitatni né­hány technikai jellegű, de rendkívül bonyolult részle­tet. Hozzáfűzte még, hogy szombat éjszaka Alexandriá­ban és vasárnap reggel Je­ruzsálemben rendkívül ked­vező légkörben folytak a tárgyalások, s reméli, hogy a nap folyamán további elő­rehaladás történik. Kilátás­ba helyezte, hogy ma — a korábbi tervektől eltérően — nem utazik Jordániába, hanem ehelyett Jeruzsálem­be látogat, majd onnan­ visszatér Alexandriába. Palesztin kommandók akciója Felső-Gali­leában Damaszkuszból jelenti a Reuter. A Palesztina Nemzeti Fel­­szabadítási Frontja nevű szervezet közölte, hogy né­hány kommandója Felső- Galileában már tizenegy órája fogva tart több izraeli túszt. „A harcok még min­dig folynak” — közölték a szervezet vezetőségében. A kommandók egy izraeli táborban felrobbantottak né­hány épületet, többek kö­zött a tiszti klubot ,és egy szállodát. Az izraeli katonai szóvivő cáfolta, hogy a komman­dóknak túszaik vannak. Nincs engedmény a Meslai rezsimnek Az Afrikai Nemzeti Ta­nács (ANC) semmiféle enged­ményt nem ad a rhodesdai konmánynak az alkotmányo­­zó értekezletre vonatkozó­lag, s továbbra is erélye­sen követeli,­ hogy a kor­mányzat ismerje el a szám­űzetésben levő ANC-vezé­­rek mentelmi jogát. Edson Sithole, az Afrikai Nemzeti Tanács tájékozta­tásügyi titkára kijelentette: Ian Smith rhodesiai minisz­terelnöknek szavatolnia kell a mozgalom vezetőinek men­telmi jogát, vagy pedig foly­tatnia kell az alkotmányo­­zó értekezletre vonatkozó tárgyalásokat a Victoria-víz­­esés melletti hídon. Az együttműködés és a szolidaritás terve (Folytatás az 1. oldalról) fejezik ki a dél-afrikai hely­zet miatt, amely súlyosan ve­szélyezteti a nemzetközi bé­két és biztonságot. Fenyegeti a békét a közel­­keleti válság és a palesztinai kérdés is. Az el nem kötele­zettek erélyesen követelik, hogy szerezzenek érvényt az ENSZ-határozatoknak, ame­lyek kimondják, hogy Izra­elnek ki kell ürítenie a meg­szállt arab területeket, és el kell ismernie a palesztin nép nemzeti jogait. Az el nem kötelezettek követelik azt is, hogy alkalmazzák a Ciprus­sal kapcsolatos ENSZ-hatá­­rozatokat, amelyeknek értel­mében tiszteletben kell tar­tani a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, területi in­tegritását és el nem kötele­zettségét, s halogatás nélkül ki kell vonni területéről min­den idegen csapatot. A limai értekezlet záródo­kumentuma rendkívül fon­tos álláspontokat tartalmaz a latin-amerikai országok politikai és gazdasági eman­cipációjával kapcsolatban. A külügyminiszterek szolidari­tást vállaltak a latin-ameri­kai népekkel, amelyek har­colnak az imperializmus gaz­dasági és politikai igája el­len,­­valamint azért, hogy végérvényesen felszámolják a kolonializmust. Fontos helyet kapott a li­mai programban a nemzet­közi béke és biztonság erő­sítésével, az el nem kötele­zett országok kölcsönös szo­lidaritásával és segít­ségnyúj­tásával kapcsolatos stratégia is. Hála az el nem kötele­zett és a többi haladó és bé­keszerető ország egységének, pozitív változások történtek a világszervezeten belüli erőviszonyokban. Az el nem kötelezettek mindent elkö­vetnek annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tovább erősödjék. A program politikai részé­ben megállapítják a jövő au­gusztusban Colombóban sor­ra kerülő ötödik csúcsérte­kezlet előkészítésével kap­csolatos feladatokat. A gaz­dasági részben leszögezik, hogy az el nem kötelezett országok értékelései és hatá­rozatai helytállóaknak bizo­nyultak, s alapként szolgál­nak az új nemzetközi gaz­dasági rend kialakítására vonatkozó tárgyalásokhoz. Egybehangzó értékelés sze­rint, a limai értekezlet egyik legnagyobb eredménye az, hogy kimunkálták az el nem kötelezett és más fejlődő or­szágok együttműködésének, szolidaritásának és cselekvő­készségének fejlesztését szol­gáló akció tervét. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1975. szept. 1. Ma kezdődik a VII. rendkívüli ENSZ- közgyűlés Az ENSZ-ből jelenti a Tanjug. Ma kezdődik New York­ban az ENSZ-­közgyűlés VII. rendkívüli ülésszaka, mint­egy folytatásaként a VI. rendkívüli közgyűlésnek, amely egy évvel ezelőtt történelmi jelentőségű nyi­latkozatot hagyott jóvá az új nemzetközi gazdasági rend kialakításával kapcso­latban. A mostani ülésszak részvevőit az a kívánság ve­zérli, hogy higgadt hang­nemben és lehetőleg konfron­tálódás nélkül folytassák a fejlett és a fejlődőben levő országok dialógusát. A császárságtól a forradalomig (3.) Összeomlik a feudális rendszer Ellenőrzés alá vonják a gyáripart • Megszüntetik a feudalizmust a mezőgazdaságban A Tanjug tudósítójának levele Addisz Abeba, augusztus A­z etióp katonai ható­ságok, mint ismere­tes, saját népének irtásával vádolták meg a korábbi közigazgatást, a Wo­lo tartománybeli, tragikus eseményeket pedig az embe­riség szégyenfoltjának ne­vezték. A bűnösség és a felelős­ség kérdését tehát semmi­képpen sem lehetett megke­rülni, annál kevésbé, mert a korábbi kormányzat nem­csak az éhínséget tagadta, hanem a járványos betegsé­geket is. 1971-ben, az etió­­piai hatóságok az Egészség­­ügyi Világszervezetnek csak néhány ezer feketehimlő­­megbetegedést jelentettek be, holott a szervezetnél dol­gozó dr. Šušterić jugoszláv orvos megállapította, hogy a betegek száma elérte a 80 000 et. A rákövetkező esztendő­ben csupán Sidamo tarto­mányban 5000 ember bete­gedett meg kolerában, de er­ről a világ tudomást sem szerzett. Etiópia népe évszázadokon át szenvedett éhségtől, vagy ragályoktól, és senki sem je­gyezte fel, hányan haltak meg és hányan maradtak életben. Az idő múlásával a nép megtanulta, hogy el kell viselnie a megpróbáltatáso­kat, s az éhínséget, a járvá­nyokat elkerülhetetlen sors­csapásnak tartotta. A fiatal etióp katonatisz­tek most igyekeznek meg­győzni a népet, hogy írás­képpen is lehet élni. Ennek érdekében sok-sok intézke­dést is tesznek, éspedig olya­nokat, amelyek szocialista jelleggel bírnak. A politikai életben az egy­pártrendszert választották, a gyáriparban a kormányzat ellenőrzése alá vonták az or­szágos jelentőségű ágakat, a mezőgazdaságban megszün­tették a nagybirtokosi rend­szert, s elhatározták, hogy a szegény parasztoknak földet adnak. Az iparban kulcsfontossá­gúnak nyilvánították a ce­mentgyárakat, a vegyipart, a mezőgazdasági gépgyárakat és szerszámgépgyárakat. Az építőipar, a textilipar, a köz­lekedés és a kereskedelem magánkézben maradhat mindaddig, amíg nem fordul szembe a közérdekekkel. Munkásbizottságok Forradalmi újításokat ve­zettek be az iparban is. A gyárakat az állam által ki­nevezett igazgatóval együtt­működésben munkásbizott­ságok fogják igazgatni. E bizottságokat a munkások választják saját soraikból. A tulajdonosokat kártalanítani fogják, s miután kiegyenlítik adó- és egyéb kötelezettsé­gekkel. A vállalati jövede­lemből bizonyos hányadot a társadalom- és nyugdíjbiz­tosítási alapba helyeznek. Ennek köszönhetőleg a be­teg és idős munkásoknak többé nem kell rettegniük a jövőtől. A legfontosabb azonban a földreform, amely közvetlen vagy közvetett formában az etióp nép kilenctized részét érinti. A rádió által sugár­zott rendelettel bejelentet­ték, hogy ezentúl minden megművelhető földterület a nép kollektív tulajdona lesz, és hogy Etiópiában egyszer s mindenkorra véget vetnek a feudalizmusnak. A katonai hatóságok megtiltották, hogy a mezőgazdasági birtokokon bérmunkásokat foglalkoztas­sanak, egyszersmind meg­semmisítettek minden föld­del kapcsolatos adásvételi szerződést. „Sem magánszemélynek, sem ügyviteli vagy más szer­vezetnek többé nem lehet 10 hektárnál több földje ma­gántulajdonban” — mondja az ideiglenes katonai tanács közleménye. Ennyi földet kaphatnak a föld nélküli pa­rasztok és a hajdani birto­kosok, azzal a feltétellel, hogy maguk fogják megmű­velni. Kapnak földet a me­zőgazdasági szövetkezetek is, éspedig ott, ahol ápolják a közös tulajdon tradícióját. Törölték az adósságokat A szóban forgó rendelet­tel eltöröltek minden feu­dális adósságot és hasonló kötelezettséget. E rendelke­zés különösképpen azért je­lentős, mert éhínség idején számtalanszor előfordult, hogy a feudális urak egy­­egy zsák búzáért v­ásárolták meg a nyomorgó parasztok földjét.­­ A földreformra vonatkozó közlemény mindössze két hó­nappal azután következett, h­ogy a katonai kormányzat államosította a bankokat, a biztosítóintézeteket és a zá­logházakat. S ezen intézke­déseivel végrérvényesen a szocializmus mellett foglalt állást. A katonai mozgalom, mi­után ismertette szándékait és célkitűzéseit, szemben ta­lálta magát első ellenségei­vel is. A forradalomra el­lenforradalom volt a válasz. Az erdőségekbe menekült nagybirtokosok között ott voltak a Biru fivérek is, akik apjuktól 908 840 hektár földet örököltek. Közben mintegy 9 millió nincstelen paraszt a földreformmal meg­ígért tíz hektárnyi földről ál­modozik. A katonai hatóságok ötle­tesen vetettek véget a hűbér­urak útonállói tevékenységé­nek: közkegyelemben része­sítették mindazokat, akik a császári időkben az erdősé­gekben kerestek menedéket. Ezek többnyire szegény pa­rasztok voltak, akik nem tud­tak fizetni a hűbéruraknak. A napokban vettük hírét, hogy a Biró fivérek végre hurokra kerültek. Feltételez­hető, hogy elfogásukat ép­pen a tőlük és miattuk el­menekült szegény parasztok tették lehetővé. Dusán MIKLIA Angolai helyzet Portugália szembeszáll az agresszióval Az angolai főbiztos megerősítette a d­él-afrikai támadás hírét . Az ellenség száz kilométerre behatolt Angolába Az angolai portugál fő­bizottság szombaton közve­tett módon megerősítette a hírt, hogy Angola területére idegen csapatok léptek. Mint mondta, az ország déli vi­dékein történő súlyos inci­densek nemzetközi bonyodal­makat vonhatnak maguk után. — Portugália megteszi a lehetséges intézkedéseket, hogy helyreállítsa a rendet a szóban forgó térségben — jelentette ki a főbiztos. Nyilatkozatában egyébként nem dél-afrikai, hanem csak külföldi csapatokat említett. Hailanda, az MPLA alaku­latainak parancsnoka, aki szemtanúja volt­ a déli or­szághatárnál történő agresz­sziónak, azonban szombaton kijelentette, hogy a dél-­­afrikai egységek augusztus­ban több ízben is angolai területre léptek. Akcióikat Kalueque és Ruacana térsé­gében hajtották végre. Augusztus 22-én a legkor­szerűbb fegyverekkel felsze­relt dél-afrikai alakulatok az MPLA egységeinek had­állásait ostromolták, augusz­tus 26-án pedig — helikop­terek és harckocsik beveté­sével — Namacunde városát. Egy napra rá még két vá­rost megostromolta­k, miután már 110 kilométerre behatol­­tak Angola­ területére. Az MPLA egységei kény­telenek volta­k meghátrálni a túlerőben levő ellenség előtt. A VÁMPÍROK ÖSSZEESKÜVÉSE A CHILEI JUNTA HADAT ÜZENT SAJÁT NÉPÉNEK (Z±) Beszélgettem a rendőrökkel is, elmond­ták, hogy felső parancsra tartóztatták le férjemet, és hogy a légi haderő egyik ka­szárnyájába vitték. Sikerült eljutnom Andreas Pachecóhoz, a légierő harmadik csoportjának parancsnokához. Ő azt állí­totta, hogy nem tudja, hol van Hernan. — Itt, nálunk nincs. Biztosan otthon van... — Én a felesége vagyok és mondom, hogy nincs otthon. Pacheco gúnyosan elmosolyodott. — Akkor biztosan elfogták a szélsőbal­­oldaliak. — Miért tartanák ők fogva? — Hogy megvédjék, asszonyom. Jól tud­juk, hogy a férje fontos személyiség a szél­sőbaloldaliak és a kommunisták körében. Kiszolgáltatva a gonosztevők kénye-kedvének Így tartott ez néhány napig. A rend­őrök azt mondták, hogy Hernant átadták a légierőnek, Pacheco őrnagy viszont ta­gadta. A kaszárnyában azt mondták, hogy ott sincs. Podlebho ügyész azt hajtogatta, hogy semmit sem tud. Végül az őrnagy szólalt meg: — Asszonyom, az Ön férje felelős a Z-tervét. (A Z-terv a junta agyszüleménye. Azt állították, hogy a véres államcsínyt csak azért hajtották végre,­mert meg akar­ták akadályozni a Népi Egységfront titkos Z-tervének megvalósulását.) Tudjuk, hogy az osztályán illegális rádióadó volt. Ezért is hallgatjuk ki. . — Ha önök hallgatják ki — szakítottam félbe az őrnagyot —, akkor önök is tar­tóztatták le. — Nem. Mi azt sem tudjuk, hol van. Keresse meg. Nem sokkal később azonban a légierő egy altisztje révén megtudtam az igaz­ságot. Később más tisztek, akik erről is­merőseiknek beszéltek, igazolták az első értesülés hitelességét. Férjem egész idő alatt a légierő egyik kaszárnyájában volt. Vadállati módon kí­nozták, az egyik városból a másikba szál­lították, megpróbálták rákényszeríteni, hogy „ismerje föl” ezt vagy azt az embert, ismerje be” ezt vagy azt a gonosztettet. Megtudtam, hogy Gorba városban a kín­zásoktól belső vérzést kapott. A város kórházában Antonio Bacoriso sebész vizs­gálta meg. Ezt volt különben az a Bace­­riso, aki mindjárt az államcsíny után meg­kaparintotta férjem munkahelyét. Ő je­lentette elsőként a hadseregnek, hogy Her­nan állítólag „illegális rádióadót használ”. Valójában arról a készülékről volt szó, amely az országos egészségvédelem szol­gálatában állt, és nem is tartozott a fér­jem ellenőrzése alá. Október 2-án egy repülőtiszt közölte, hogy ne keressem tovább a férjemet, mert halott. Én azonban még mindig remény­kedtem. Megpróbáltam ismét eljutni Pod­lebho ügyészhez, mivel tudtam, hogy Her­nan élete az ő kezében van. (Folytatjuk)

Next