Magyar Szó, 1975. november (32. évfolyam, 316-328. szám)

1975-11-16 / 316. szám

2. oldal Ausztrál politikai válság • Fraser-kormány két nagy gondja A lakosság a laburisták pártján • Nagy tün­tetések több városban Malcolm Fraser kormá­nya a december 13-i álta­lános választások előtt két nagy problémával néz szembe. Az egyik az, hogy Ausztrália lakossága a le­váltott laburista kormányt támogatja, a másik pedig, hogy az állami hivatalno­kok nagy része nem haj­landó kellő mértékben együttműködni az új kor­mánnyal. A pénzügyminisztérium tisztségviselői pénteken üzenetet intéztek John Kerr ausztrál főkormány­zóhoz, amelyben értesítik, hogy a kormány gazdasá­gi vonatkozású tanácsokat kért tőlük, s ezzel Fraser liberális vezető túllépi ha­táskörét. A levélben — amelyet 68 magas rangú miniszté­riumi tisztségviselő írt alá — az áll, hogy a tanácsok, amelyeket a minisztérium­tól kérnek, csak a válasz­tási győzelemhez szüksé­gesek. Fraser, akit a főkor­mányzó nevezett ki az ideiglenes kormány elnö­kévé, a parlament felosz­latása után kijelentette, hogy a választásokon gaz­dasági tervekkel indul. Azt állítja, hogy Whitlam laburista kormánya eltit­kolta a lakosság előtt az ország súlyos gazdasági problémáit. Az ország több nagyobb városában tüntetések vol­tak. Mintegy 50 000 ember vonult ki az utcára és tá­mogatásáról biztosította Whitlam leváltott minisz­terelnököt. A rendőrség közölte, hogy ehhez hasonló töme­ges tüntetések nem voltak Ausztráliában a vietnami háború ellen tiltakozó fel­vonulások óta. Lázár György elutazott Olaszországból Lázár György magyar mi­niszterelnök befejezte olasz­­országi látogatását, és meg­hívta Leone elnököt és Al­do Moro kormányfőt, hogy látogassanak el Magyaror­szágra. A péntek este ki­adott közös közlemény sze­rint az olasz vezetők a meg­hívást örömmel elfogadták. Lázár György és Aldo Moro véleményt cserélt a legidőszerűbb­­ nemzetközi kérdésekről és a két ország kapcsolatairól. A közös köz­lemény megállapítja, hogy a tárgyalások a hagyomá­nyos barátság légkörében folytak. összehívják az AESZ értekezletét? Burundi is a javaslat mellett A burundi kormány hi­vatalosan közölte: támogatja Tanzánia kezdeményezését, hogy hívják össze az Afri­kai Egységszervezet külügy­miniszteri értekezését. A konferenciára csak ab­ban az esetben kerülhet sor, ha az Afrikai Egységszerve­zet tagállamainak kétharma­da elfogadja a javaslatot. A szervezet főtitkára kijelen­tette, hogy a miniszteri szin­tű találkozót Addis Abebá­­ban tartanák­ meg, azt azon­ban nem ismertette, hogy milyen kérdések kerülnek napirendre. A palesztinok nenfi részvételéről Arafat Moszkvába látogat­­ Jasszer Arafat, a Palesz­tinai Felszabadítási Szerve­zet elnöke a napokban lá­togatást tesz Moszkvá­ban — írja az Al Szafir című liba­noni újság. Az újság szerint tegnap délután Bejrútban Arafat tárgyalt Szoldatovval, a Szovjetunió libanoni nagy­követével, pénteken este pe­dig Damaszkuszban találko­zott Nerud­in Mehiledinovval, a Szovjetunió damaszkuszi nagykövetével. Ismertette a PLO elnökével a szovjet ve­zetőknek és az amerikai kor­mányhoz intézett hivatalos üzenetét, amelyben javasol­ják, hogy a Palesztina­ Fel­szabadná­si Szervezet is ve­gyen részt a genfi békekon­ferencián. Kezdődik a párizsi csúcsértekezlet Ford elindult Washingtonból Wasingtonból jelenti az AFP: Gerald Ford amerikai el­nök szombaton hajnalban el­indult Párizsba a hat leg­fejlettebb tőkésország állam- és kormányfőinek értekezle­tére. Kíséretében van többek között Henry Kissinger kül­ügyminiszter és William Si­mon pénzügyminiszter. A párizsi­­ csúcsértekezle­ten megtárgyalják­ a­ nemzet­közi gazdasági helyzetet. MAGYAR SZÓ Hogyan elmozdítani a holtpontról a SALT- tárgyalásokat? Kissinger bírálja a szov­jet magatartást Washingtonból jelenti az OJPI. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter pénteken közölte Antalij Dobrinyin szovjet nagykövettel: az Egyesült Államok helytele­níti, hogy a Szovjetunió visszautasította a stratégiai atomfegyverek korlátozásá­ra tett amerikai javaslatot. Kissinger ugyanazt mond­­ta el a szovjet nagykövet­nek, amit korábban már saj­tóértekezletén is közölt. Sze­rinte a SALT-megbeszélé­­sek holtpontra jutottak, s az Egyesült Álllamok kész meg­szakítani a tárgyalásokat, hogy újabb kompromisszum után kutasson, de a Szov­jetuniónak is keresnie kell a megoldást. Finnországi benyomások (1) Kezdetben volt a mocsár AZ EMBER CSAK LAK­VA ismeri meg embertár­sát — tartja a szólásmon­dás. Ez érvényes nagyobb körben is. Csak lakva ismer­hetjük meg egy ország lakó­it, szokásaikat, életmódju­kat, mindennapjaikat. Az autóval vagy autóbusszal át­robogó turista csak a fel­színt látja, ami a felszín alatt van, az rejtve marad számára. Aki pedig csak az olvasottakra, esetleg a hal­lottakra van utalva, az na­gyon sokszor téves képet alakít ki magának egy-egy országról, így sokunkban egészen másképpen él Finn­ország, mint amilyen a való­ságban. Többnyire ismerjük azt a tényt, hogy a finnek na­gyon távolról nyelvrokona­ink. Azt is tudjuk, hogy e „halszagú­ atyafiság” ellen nagyon sokáig tiltakoztak mind a tudósok, mind az egyszerű emberek. Sokan a finnek sportszeretetéről és sportteljesítményeiről is tudnak. Még azt is emlege­tik, hogy Finnország, a sa­ját nyelvén: Suomi, az ezer tó országa, kis ország. Ez azonban már nem felel meg a valóságnak. Ha rápillantunk a térkép­re, utánanézünk a hi­vatalos adatoknak, akkor ép­pen az ellenkezője derül ki: tudniillik az ország területe 337 100 négyzetkilométer. Az azonban tény, hogy ezen az óriási területen aránylag ke­vés ember él, mindössze 4,7 millió. A népsűrűség arány­lag kicsi: 15,2 négyzetkilo­méterenként. Hőmérséklete és ociva­k r­torfi­lmen ar­ak­ mi ott a déli rész sűrűn lakott, a leg­északibb és legmagasabb rész, a Télapó lakóhelye, a csodálatosan szép Lappföld viszont igen gyér lakosságú. Északon olyan részek is van­nak még, ahol a madár sem jár, ahol senki sem lakik. A világban szétszórtan még kö­rülbelül 500 ezer finn él. Svédországban, Kanadában, Amerikában találunk még finneket. Ami földrajzi helyzetét illeti, kevesen tudják, hogy­ — Izlandot kivéve — Finn­ország a világ legészakibb állama. Területének egyhar­mada ugyanis az északi sarkkörön túl fekszik. A tér­képet nézegetve az is kide­rül, hogy igen hosszú és mintegy 30 ezer apró sziget­tel kísért, 1100­ km-nyi part vidékét apály és dagály nél­küli tengerek, a Balti-ten­ger, a Finn-öböl és a Botte­­ni-öböl hullámai verdesik. A part fövényes, kavicsos, néhol meredek sziklafallal szegett. A parton nem min­denütt találunk települése­ket. A tenger sok hasznot hajt az országnak. Akárcsak a folyók, tavak, feok hallal és más tengeri állattal látja el az ország lakóit. Csak ki kell menni akármelyik ten­gerparti város színekben és szagokban gazdag piacára, s ámulattal vesszük tudomá­sul, mi mindennel ajándékoz­za meg a tenger az embert. Apró rákocskáktól, csigák­tól,­­ az otthonról ismerős szardíniától kezdve a hatal­mas nem tudom nevű hala­kig mindenféle fajtájú, nagy­ságú és színű, egészben vagy feltrancsírozva, megta­lálható a halaskofák aszta­lán vagy a part mentén hor­gonyzó csónakok fenekén. De a tenger mellett a 60 ezernél is több tó, a folyók, zuhatagok is gazdag zsák­mánnyal kecsegtetik a szen­vedélyes pecázókat. A fin­nek pedig szeretnek halász­ni, horgászni. Még az állam­elnök is, Urho Kekkonen is lelkes sporthorgász­ , HOGY ILYEN CSIPKÉS partvidékű, halkan gazdag ország lett Finnország, azt még a Kalevala, a finnek nagy nemzeti eposza is meg­énekelte. A hagyomány sze­rint Ilmatar, a vízanya tette ilyenné: ...... Ilmatar... A vízanya, egek leánya... Akkor teremteni kezdett, Hova kezét fordította, Ott a partot fodroztatta, Hova lábával tapodott, Halak helyét horpasztotta; De ahol megmerítőzött, jött a medret mélyítette. Oldalával földnek fordult, Egyengetett enyhe partot; Lábával is földnek fordult, Helyében lazacos támadt, Fejét földnek támasztotta, Helyén tengeröböl támadt.” Kalevala I. 260—280 (Nagy Kálmán fordítása) Finnország sajátos szépsé­gét, hangulatát az elmúlt jégkorszakban a jég által vájt mélyedésekben össze­gyűlt tiszta, kék vizű tavak (se szeri, se száma a sok tó­nak), a tavakban meghúzó­dó szigetecskék, akár kopá­rak, akár néhány szál fenyő­vel,­nyírfával, sűrű bozóttal, vadvirágokkal, ízes bogyókat termő cserjékkel, bokrokkal, esetleg gyümölcsfákkal fe­dettek, a hajdani gleccse­rektől simára csiszolt kopasz gránitsziklák, a sziklákból kinövő fenyők, a kérgét ta­risznyának, cipőnek, háztar­tási eszközöknek adó nyí­rek, a tölgyek, az élénkpiros termést hozó berkenyefa, a dombokon a lucfenyők, boró­ka a sziklán, a piros színű faházikó, szuana a vízpar­ton, a szirtek, homokvidék,­ a mocsár adják.1 ’ * Valamikor sok volt a láfa, a mocsár, de a legendás hí­rű finn paraszt, a mocsarat lecsapoló Jussi ásóval a ke­zében győzedelmeskedett a mocsáron. Ma már csak 31 százaléknyi területet borít északon mocsár. „Kezdetben volt a mo­csár, az ásó és Jussi”, azt, ami utána következett, a Kalevala II. éneke mondja el. AZ ERDŐK, BOKROS LIGETEK is sok és sokféle ízes bogyóval, szamócával, eperrel, áfonyával, málná­val, szederrel, legalább 500 féle gombával várják a csen­det, nyugalmat, tiszta leve­gőt kereső kirándulókat. Minden évszaknak megvan a maga erdei gyümölcse, gombafajtája. Hogy mennyi­re megbecsüli mindezt­­ az igazi finn, aki a természet nélkül élni sem tud, az ab­ból is látszik, hogy ha nincs saját szaunája egy kis er­dőben, tóparton, akkor leg­alább a nyári hónapokra bé­rel egyet a család számára. Ezt a természetszeretetet, az erdőben való gyűjtögetés örömét így fejezi ki közmon­dással: „A saját föld eper, az idegen föld fekete áfo­nya” — mindenhol jó, de legjobb otthon. Egyébként áfonyából, mocsári szeder­ből, málnából még kivitelre is jut. Szamócából, eperből pedig kitűnő likőrt készíte­nek, ez azonban, az igazat megvallva, újabban, amióta szabad az italvásárlás, nem nagyon kelendő. Az állomás épület mögött, az Alko nevű italboltok táján ácsorgó kis csoportokban nem a likőrös üveg jár kézről kézre, ha­nem a drága bort, vagy vod­kát tartalmazó üveg. PENAVIN Olga Finn táj MEGRÁZÓ VALLOMÁSOK RÉSZLETEK A BEBÖRTÖNZÖTT SPANYOL ANTIFASISZTÁK LEVELEIBŐL­ ­5-Noha mindent elkövettem, hogy ismét beiratkozhassak az egyetemre, keserűség­­gel kellett megállapítanom, hogy fárado­zásom hiábavaló. Elhatároztam hát, hogy munka után nézek. Külföldön szerettem volna dolgozni, de a munkaközvetítő hi­vatalban — noha minden követ megmoz­gattam — elutasítottak.” ...... A munkások, barátai és tanárai tisztelték és szerették. Esti tagozaton mér­nöknek készült. Négy nappal azután, hogy­­ a rendőrök rálőttek, belehalt sérülésébe. Utolsó napjaiban betegágya mellett vol­tunk. Mindössze 22 éves volt. Egyszerű életet élt, szerette a munkásokat, szárma­zásukra való tekintet nélkül. A munka volt a szenvedélye, s valami forradalmi nyug­talanság lobogott benne. A javak igazsá­gosabb elosztását akarta mindig, ő volt a büszkeségünk. Bátyjával együtt állan­dóan tanult. Sok áldozatot kellett hoz­nunk, hogy biztosíthassuk tanulásához az anyagiakat. Rengeteget tanult s most, ami­kor szeretett fiúnk dolgozni kezdett, ami­kor már érlelődött a sok tanulás gyümöl­­cse, durván elragadták tőlünk.” Részlet egy másik­­ levélből! „... Jól ismerem a baszkok földjét, s tudom, hogy most — 1972 augusztusában — körülbelül 200 politikai fogoly sínylő­dik ott a börtönkben, összesen 2500 év­re ítélték el őket. Szinte mindannyian fia­tal, nőtlen emberek: munkások, hivatal­nokok, diákok. Egyeseknek közülük meg­engedték, hogy — saját költségükön — a börtönben is folytassák tanulmányaikat, természetesen tanárok közreműködése nélkül. A tévétanfolyamokat azonban nem nézhetik. Az elítéltek másik része egyálta­lán nem tanulhat tovább. G. közgazdaság­­tant tanult a barcelonai egyetemen, s most a börtönben folytatja — összehason­líthatatlanul nehezebb körülmények kö­zött. Az ütlegelés következ­ményeként — művese ...... Az illetékes bíróság előtt egy ösz­szevert diák jelent meg, akit később két rendőr a Pera Camps-i klinikára szállí­tott. Az ügyeletes orvos azonnal kijelen­tette, nem vállalhatja a felelősséget egy ilyen állapotban levő páciensért, így a sú­lyosan megkínzott diákot Marc de Deu del Mar helység kórházának különosztá­­lyára vitték. Az orvosok azonnal megállapították a beteg állapotának oka traumatikus jelle­gű. A beteget ezután Piguert jótékonysági alapítvány épületébe vitték. Az alapítvány igazgatóhelyettese szintén, megállapította, hogy az eset traumatikus jellegű. Amióta Miguel Josét kórházban keze­lik, élete a művesétől függ. A jelek sze­rint, csak az utóbbi napokban — e levél 1973 májusának első napjaiban íródott — mutatkozik némi javulás, noha az orvo­sok már előre megmondták, hogy a beteg aligha épül fel teljesen, mert veséit az ütlegeléskor teljesen szétroncsolták. Álla­pota ezért még mindig válságos .. A spanyol egyház azonosította magát a politikai rendszerrel, ezért a nép eltávo­lodott az egyháztól. A kisebb jövedelmű rétegek, például a parasztok és a burzso­ázia elszegényedett tagjai azonban gyer­mekeik továbbtanulásának egyetlen lehe­tőségét abban látják, hogy papnak adják. Sok szegény, de tehetséges fiatal ezért a papneveldékben folytatja tanulmányait,é s ez fokozatosan a papi réteg társadalmi struktúrájának módosulásához vezetett. Lényegében ezzel magyarázható, hogy napjainkban a klérus nagyobb része előtt is ismeretes a nép szenvedése. Ehhez hoz­zájárult az is, hogy sok fiatal pap végez szolgálatot gyárakban, építőhelyeken. Az egyház nyilvánvalóan ezért nem marad­hatott kimondottan francoista színezetű. Mi több, az 1973-as püspöki értekezle­ten a püspökök egyszerű szavazattöbbség­gel elfogadták azt a határozatot, amely szerint az egyház bocsánatot kér a néptől, amiért a polgárháború idején Franco mel­lé állt! (Folytatjuk) Vasárnap, 1975. nov. 16. újabb műtétet hajtottak végre Francon Franco tábornok, spanyol diktátor átvészelte a szom­batra virradó éjszakát is. Orvosainak közleménye sze­rint egészségi állapota to­vábbra is válságos. Pénteken este a harmadik műtétet hajtották végre rajta az utóbbi tíz napban.

Next