Magyar Szó, 1976. március (33. évfolyam, 73-89. szám)

1976-03-15 / 73. szám

4. oldal ­ Magyar Szó Hobby Rovata Szerkeszti: BADA István Gombfoci | Vajdaság válogatottja Doroszlón A múlt vasárnap Vajdaság gombfoci-válogatott­ja Börcsök Sándor, Börcsök László, Kiss Ferenc és Árpás Béla összetétel­ben Doroszlón vendégszerepelt. Bemutató mérkőzésen a gombosi Gombfoci Club csapatával mér­te össze erejét. Szép számú közönség volt ki­váncsi erre a találkozóra. Mi­után Börcsök László, a JGYE gombfoci-klubjának elnöke is­mertette a szabályokat, s közben rámutatott a doroszlói gombfo­­ci-csapat megalakulásának lehe-t­­őségére, asztalhoz álltak a csa­patok. Eredmények: Loboda Gábor—Börcsök Sándor 3:1 Molnár Ferenc—Börcsök László 1:2 Sörföző Károly—Kiss Ferenc 2:2 Korhammer Gyula—Árpás Béla 1:3 Végeredmény: Gombosi Gombfo­ci Club—Vajdaság válogatott­ja 3:5. (-a -z) A doroszlói közönség egy csoportja a mérkőzésen. Kártyanaptár-kiállítás Kérjük azokat a kártyanap­tár-gyűjtőket, akik részt akar­nak ve­ni egyesületünk kártya­naptár-kiállításán, hogy az aláb­bi jelentkezési lapot csütörtökig küldjék el a következő címre: UKJ 21000 Novi Sad, P. f. 293. Kérjük, hogy levelezőlapra ra­gasztva küldje be. A kiállítást a jelentkezők számától függően szervezik meg. BEJELENTÉSI LAP NÉV: HELYSÉG, UTCA: Születési dátum: Kártyanaptáraim száma: (aláírás) előreláthatólag április végén. t (4) Miután leszerelt, még tevékenyebb lett, a Vörös Segély számára gyűjtött, részt vett a tüntetéseken, és semmiféle megmoz­dulás sem múlhatott el nélküle. Ezért 1939 és 40 folyamán több ízben le is tartóztat­ták. Egy ízben a börtönben úgyszólván holtra verték. Hogy ekkor már tagja volt-e a pártnak, nem tudjuk, tevékenysége alapján azon­ban erre lehet következtetni. A belgrádi diák Érdekes, hogy Lukács András belgrádi diákéveiről is alig alig tudunk valamit. Ta­nulmányai alatt házitanítóskodott, hogyan ő legyen annyira terhére bátyjainak és nén­jének. 1937. június 28-án vette át a belg­rádi állami kereskedelmi iskolában szer­zett oklevelét. A nyarat Titelen töltötte, ősszel felvették tisztviselőnek a belgrádi Sonda Csokoládégyárba. Amikor megkap­ta első fizetését, hazautazott. Károly báty­ját is otthon találta, aki épp ek­kor készült bevonulni a hadseregbe. Később Vilmos is megérkezett Belgrádból, meg István is Po­žarevacról, ahol ekkor dolgozott. Anyjuk sírt, ha az apjuk látná, hogy a legkisebb fiából is ember lett! Mint, általában, Vilmos most is a két vi­lág — a gazdagok és a szegények világá­nak — összebékíthetetlenségére terelte a beszélgetést. Ott volt nővérüknek, Ilonká­nak a kislánya is, és Vilmos a lelkére be­szélt, hogy tanuljon tovább, menjen Belg­­rádba, és fejezzen be valamilyen iskolát. Amikor pedig Károly leszeret, édesany­juk is Belgrádba költözött, és unokahúguk is vele ment, akit Vilmosnál helyeztek el. Vilmos egy Anna nevű nővel élt. Itt azon­ban csak két hónapig maradt, mert Vilmos és élettársa állandóan veszekedett. A ve­ J. Jerkove­ szekedésre Vilmos állandó sietése, készen­léte szolgáltatta az okot. Bár élettársa tud­ta, hogy Vilmos kommunista, s az osztály­harc ellen sem volt semmi kifogása, de — ahogyan mondta — az idegeire mennek a rendőrügynökök. Emiatt nem is esküdtek meg, időnként pedig különváltan éltek. Az ifjú aktivista Lukács Andrást nem elégítette ki teljes egészében az, hogy a csokoládégyár­ köny­­velőségén dolgozott — erre különben sem lett volna módja Vilmos és Károly mel­lett. Miután munkába állt, nyomban tag­ja lett a hivatalnokok szövetségének, a SEOTIC-nak. Fiatal volt és vállalkozó szellemű, úgyhogy azonnal felfigyeltek rá a szervezetben. 1939-ben az egyesület más szerveinek is tagja volt. S ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy már a háború kitörése előtt belépett a­ pártba, akkor képet alkothatunk politikai tevékenységé­ről, amiről különben semmi adat sem ma­radt fenn. Ebben az időben ugyan ritkábban for­dult meg Titelen, de látogatásai emléke­zetesebbek lettek, mint a korábbiak vol­tak. Továbbra is találkozott gyermekkori pajtásaival, időnként pedig meg-megállt a Cveta Jovanov kovácsműhelye előtt tébláboló parasztok között is, és a szó hamarosan a magas adókra, az eladóso­dott parasztok problémáira terelődött, az­tán a kormány politikájára, miközben a parasztok figyelmesen hallgatták Andrást, aki az ő szemükben tanult embernek szá­mított, és tisztában voltak azzal, hogy jobban ért ezekhez a dolgokhoz, mint ők. Aztán egyre gyakrabban szóvá tették a helybeli svábság mind rámenősebb vi­selkedését is, amely épp az idő tájt épí­tett új otthont a Kultúrbundnak, s ez lassanként a hitlerizmus háborítatlan me­legágya lett. A helybeliek mind gyak­rabban méltatlankodtak emiatt, meg cso­dálkoztak, hogy a hatalom semmit sem tesz ellenük, míg csak Lukács András fel nem világosította őket, miről is van szó: az újságban megmutatta nekik Milan Szo­­jadinovic kormány­elnök fényképét, amint a becskereki választási gyűlésen fasiszta karlendítéssel üdvözli hallgatóságát, hogy a németek szavazatait megnyerje. András aztán azt is elmondta, mi újság Belgrádban, beszélt a munkások sztrájk­jairól, a tüntetésekről és a rendőrséggel való összetűzésekről. A titeli fiataloknak legtöbbször az nyerte meg a tetszését, amikor András a belgrádi fiatalok — az egyetemi hallgatók és a fiatal munkások­­ harcáról mesélt, amit a rendőrök és a csendőrök ellen vívnak. Beszélgetés közben, persze, mindig igye­kezett éreztetni a Szovjetunió nagyságát és erejét, s azt szándékozta sugallni a népnek, hogy az országnak is a szovjetek­re kell támaszkodnia a Hitler elleni harc­ban. Röplapok a pékségben A Lukács fivérek unokahúga, Mara gyorsan feltalálta magát Belgrádban, ahol egy pékségben szereztek neki állást. Az­tán Vilmos arra szerette volna rávenni, hogy olvasson, s megszerezte számára Osztrovszkij Az acélt megedzik c. műve egy sokszorosított példányát. Végül még­is engedetlen volt Mara olvasási mód­szerével, felületesnek találta, s azzal fe­nyegette, hogy vissza fogja küldeni Ti­­telre. Ekkor lépett közbe Károly. Azon­nal látta, hogy a 15 esztendős kislánynak Osztrovszkij még szinte érthetetlen, s nyomban más olvasmány után nézett: be­szerezte neki Gorkij regényét, Az anyát Ennek tartalmát Mara könnyebben fel­fogta, s a főhős nehéz gyermekkorát a magáéval kezdte összehasonlítani. Ezzel a két nagybácsi elérte célját, s biztatták húgukat, hogy barátnőinek is adja oda elolvasni a könyvet. Később egy-egy levelet küldtek tőle valamelyik elvtársuknak, s amikor ezt a feladatot is hibátlanul elvégezte, fontos megbízatást kapott tőlük: röplapokat kel­lett becsempésznie a pékségbe, ahol dol­gozott. Előbb, persze, felvilágosították, hogy ez egyáltalán nem veszélytelen cse­lekedet, de Mara ennek ellenére vállalko­zott rá. Az üzemben azonban nem ezek voltak az első röplapok. A munkások titokban már régóta olvasgatták őket, s amikor al­kalmuk nyílt rá, meg is vitatták a­­tar­talmukat. Aztán egy munkást váratlanul letartóztattak, mivel alapos volt a gya­nú, hogy ő terjesztette a röpcédulákat. Am letartóztatása után ismét megjelen­tek a röplapok — ezeket már Mara csem­pészte be. Ezzel természetesen komoly zavart keltett, mert nem lehetett tudni, hogy a munkást ártatlanul tartóztatták-e le, vagy hogy a röplapokat esetleg töb­ben is terjesztik. Tehát a gyanakvás to­vább gyűrűzött. (Folytatjuk) A Lukács fivérek I MAGYAR SZö­ülőztő, 1976. március 15. Nonstop szórakozás Miért vonzó Onatl­a egész éven át Az idegenforgalmi szak­emberek állítják, hogy a vendégek nyolc-tíz nap után betelnek a természeti szép­ségekkel. Miután lebarnul­nak, unatkozni kezdenek, ha nincs szórakozási lehető­ség. Legalább hetenként ki kell találni valamit, ami­vel a vendéget marasztalni lehet. Figyelembe kell ven­ni az igényeket, az időjá­rást, a fizetőképességet, a korosztályok ízlését és meg­annyi más szempontot. A természetadta lehetőségek alapján télen-nyáron, na­ponta, hetente vannak ren­dezvények, havonta pedig országos jellegű művelődé­si, testnevelési találkozókat, versenyeket szerveznek Opa­tijában. Sokan azt hiszik, hogy a vitorlázás csak nyári sport. Opatijában ezen a télen novemberben tartották meg negyedszer az immár ha­gyományossá vált nemzetkö­zi vitorlásversenyt. Mošče­­nicnél, a meredek hegyol­dal és a szemben levő Cres sziget közötti tengerszaka­szon az állandó szél igen kedvez a versenyzőknek. Legutóbb nyolc ország ver­senyzői találkoztak itt, és a Balatonról idekerült ma­gyarországi versenyzők vit­ték el az első díjat. A november egyébként is mozgalmas Opatijában. Ilyenkor tartják a legtöbb kongresszust. Sor került a tizenkettedik Jugoszláv Ze­nei Tribün hangversenyei­re is. Fölléptek az újvidéki Sonja Marinkovic Művelő­dési Egyesület tagjai, Ki­rály Ernő pedig citrafonon játszott. Szilveszterezésre három­négyezer vendég érkezik. Februárban rendezik meg minden évben a Jadran Ku­pát, amelyre első ligás lab­darúgó-csapatokat is meg­hívnak. A másik nagy ese­mény a szórakoztató zene fesztiválja, amelyet az idén tizenhetedszer­­tartottak meg. Opatija 130 éve turista­hely. Ez csak az újabb kor­szakra vonatkozik, mert a festői szépségű vidéken haj­dan a rómaiak villái sora­koztak. Egyébként a kora­beli népszokásokat vissza­vezetik a török időkig, no­ha ez a terület sohasem volt török megszállás alatt. Időnként megjelent az ellen­ség, és az itteni lakosság bátran védekezett. Nemcsak fegyverrel, hanem nagy ko­­lompokkal, riasztó öltözék­kel kergették el a betolako­dókat. Innen a kolomposok februári fesztiválja. Az idén is megrendezték a gyer­mekek, az ifjúság karnevál­ját és a felnőttek jelmez­bálját. A sorozatot az úgy­nevezett böjti bálák zárják. A helybeliek s a külföldiek igen jól szórakoznak, szom­batonként 3000—4000 ember is ropja a táncot. Alig múlnak el a karne­válok, máris újabb esemény foglalkoztatja az embere­ket. Az idén, a régi szo­kásokhoz híven, néhány évi szünet után, ismét megren­dezték a konyhaművészeti, cukoripari kiállítást és a pincérek versenyét. Az arany és ezüst evőkészle­­tek, a születésnapi, lako­dalmi, névnapi gazdag terí­tékek, a halász- és falusi különlegességek nemcsak az ínyencek csodálatát vál­tották­ ki. A legsikerültebb teríték, a legdíszesebb cuk­rászkészítmény, a­ legfino­mabb étel készítői díjakat kaptak. Áprilisban nemzetközi fodrászversenyt tartanak, amelyen majd az Aranyfé­sűért mérik össze tudásu­kat tíz-egynéhány ország legjobbjai. Májusban a 25. jugoszláv motorosversenyre a világ minden részéből jönnek versenyzők. Május 2-án az opatijai turistaegye­sület szervezésében fajkutya kiállítást rendeznek. Az or­szág minden részéből máris érkeznek a benevezések. A nyári idényben, főleg júliusban és augusztusban, az Angiolina-park szabad­téri színpadán színi- és balettelőadások, hangverse­nyek követik egymást. Hír­neves operaművészek tol­mácsolják az Erő a túlvilág­ról, a Bohémélet, a Nabuc­­co, a Pikk dáma, az Aida főszerepeit. Igen kedveltek nyáron a táncos halászestek. Rijeká­tól Opatijáig, legalább tíz helyen tartanak minden szombaton este halászestet. A helybeliek és a vendégek maguk is megfőzhetik va­csorájukat, a magukkal vitt kellékekből. Nálunk, Vajda­ságban ezt a nép batyubál­nak nevezi. Arra töreksze­nek, hogy mindenki jól érez­ze magát.. Télen-nyáron hetenként két nap van mozielőadás. A gazdagabb külföldieket a Villa Rosaliában kaszinó, rulettasztal várja. Parkok, villák, sétányok, kávéhá­zak, cukrászdák, teraszok, strandok, házak, csárdák, étkezdék, szolgáltató kisipa­ri üzletek, aranyműves és népművészeti elárusítóbol­tok egész sora várja a ha­zai és külföldi vendégeket. Októberben van a Marm­­­ada, vagyis a gesztenye­szüret ünnepe. Az év gesz­tenyetermésének begyűjtése egybeesik a szüret utáni rámpáskóstolóval. Ezek épp oly szórakoztató, vidám na­pok, mint tavasszal a kar­neválok. Az italbemutató­­versenyt az idén október 21-e és 24-e között tartják meg. Ez is hagyománnyá vált már, hisz hetedszer rendezik meg. A fentiekben csak a na­gyobb rendezvényeket is­mertettük. Jelenleg tárgya­lások folynak az ország legjobb tánccsoportjainak vendégszerepléséről. A szer­vezők külföldi népi együt­teseket is meg szeretnének hívni. Opatijában sincs hiány napsütésben. Olykor azon­ban a jugó a város fölé tereli az alacsonyan úszó felhőket, és megered az eső. Ha pedig a szél felkorbá­csolja a tengert, akkor több méter magas hullámokat tán­coltat a jó időt hozó bóra, és szép látványt nyújtanak a vízhegyek. Rossz időben ott a könyvtár, televízió, társasjáték, képkiállítás a vendégeknek. Persze kitűnő zenekarok szórakoztatják őket. Mindehhez hozzá kell ten­ni, hogy ha egy négytagú család két hetet akar Opa­tijában vagy körn­yékén töl­teni, akkor legalább tíz­ezer dinárral induljon nya­ralni. URBÁN János Vitorlások a Kvarner-öböl­ben

Next