Magyar Szó, 1976. április (33. évfolyam, 90-103. szám)

1976-04-01 / 90. szám

Csütörtök, 1976. ápr. 1. A világ és Afrika közeleg a szabadság órája Jakša Petrić: Véget kell vetni Namíbia megszállásának — Felszólalások a Biztonsági Tanács angolai vitájában Az ENSZ-ből jelenti a Tan­jug: A Biztonsági Tanácsiban az Angolai Népi Köztársaság elleni dél-afrikai agresszió­ról folytatott vita során az afrikai országok határozati javaslatot terjesztettek be, amelyben követelik az ag­resszió elítélését és felszólít­ják a pretoriai kormányt, fi­zessen kártérítésit az angolai pusztításért. Ugyanakkor kö­vetelik Dél-Afrikától, hogy vonja ki csapatait Namíbiá­bó. Az afrikai képviselők sze­rint az angolai események — a dél-afrikai katonai inter­venció is — a dél-rhodesiai és a Dél-afrikai Köztársaság elnyomó és fajüldöző politi­kájával való végleges leszá­mítás kezdetét jelzik. Zam­bia ENSZ-nagy­követe kije­lentette, hogy a történelem harangja megkondult, s kö­zeleg Afrika teljes felszaba­dulásának órája. A Biztonsági Tanácsban folytatott vita megmutatta, hogy a fehér fajüldözők Dél- Afrikában idegen elemek, s hogy rasszista és agresszív politikájuknak nincs jövője. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, meddig fogják a faj­üldözők élvezni nyugati szö­vetségeseik támogatását. Bizonyos jelek szerint a nyugati országok arra törek­szenek, hogy tompítsák a dél-afrikai agressziót elíté­lő határozat élét. Ugyanak­kor Kína és a nyugati álla­mok követelni fogják a Szov­jetunió és Kuba angolai ka­tonai szerepvállalásának el­ítélését. Az afrikai felszó­lalók többsége elvetette azt a kínai tézist, amely egyen­lőségjelet tesz a fenti sze­rep és a dél-afrikai agresz­­szió között. Madagaszkár képviselője szerint nem le­het kiegyenlíteni a szocialis­ta országok nemzetközi kö­telezettség-teljesítését a dél­afrikaiak agressziójával é­s kalandjával. Jakša Petnić jugoszláv nagykövet emlékeztetett ar­ra, hogy az Angolai Népi Köztársaság alkotmányában rögzítette­­az el nem köte­lezett politikához való csat­lakozást, s ez jelentősen hoz­zájárul a nemzetközi együtt­működéshez, békéhez és biz­tonsághoz. Nagykövetünk hangsúlyoz­ta, hogy Angola, Bissau- Guinea, Mozambik, a Zöld­­foki-szigetek, Sao Tomé és Principe népének győzelme óriási áldozatot követelt, ugyanakkor a faliszabadítási harc sikeréhez hozzájárultak a Világszervezet keretében folytatott akciók­­is. A jugoszláv küldött meg­ítélése szerint Dél-Afriika an­golai agressziója reményte­len kísérlet volt a rasszista pozíciók és érdekek felszá­molásának megakadályozásá­ra. Az agresszió nagy ve­szélyt jelent a független Af­rika számára, éppen ezért mind sürgetőbb a dél-afri­kai fajüldözés és kodamializ­­mus felszámolása. Jaikša Petric szerint An­gola továbbra is ki van téve a dél-afrikai agresszió ve­szélyének, mivel Namíbiában továbbra is Pretoria csapatai állomásoznak, ezért a Bizton­sági Tanácsnak köteleznie kell Dél-Afriikáit, hogy tartsa tiszteletben Angola függet­lenségét. Ezt pedig elsősor­ban Namíbia megszállásá­nak megszüntetésével lehet szavatolni. Jugoszláviában a keletnémet külkereskedelmi miniszter Belgrádból jelenti a Tan­jug. Horst Spelle, a Német Demokratikus Köztársaság külkereskedelmi minisztere munkatársaival tegnap há­romnapos hivatalos látoga­tásra Jugoszláviá­ba érkezett. A keletnémet küldöttség itt-tartózkodása alatt meg­beszéléseket folytat a két or­szágárucsere-forgal­máról, előreláthatólag hosszú távú kereskedelmi szerződést is aláír. Spelle látogatása alatt fel­keres néhány szerbiai várost és munkaszervezetet. Spanyolország Az ellenzék megismétli követeléseit A kormányzat véglegesen elutasította a tárgyalás lehetőségét Madridból jelenti a Tan­jug. A spanyol egyesült ellen­zék kedden este közleményt továbbított az újságírókhoz, amelyben egyebek között megállapítja, hogy az ural­mon levő francoista intéz­ményekkel való végleges sza­kítás az egyetlen lehetősége annak, hogy Spanyolország megrázkódtatások és véron­tás nélkül megszabaduljon a diktatúrától, és a demokrati­kus hatalom létrehozása érde­kében az alkotmányos útra térjen.­­ A szóban forgó közleményt már a hétfőn egy sajátértekez­­let alkalmával át akarták ad­ni az újságíróknak. A rend-­­őrség azonban megakadályoz­ta a sajtóértekezlet megtar­tását, mi több, letartóztatta a spanyol ellenzéki szerveze­tek öt képviselőjét. Közülük ketten — Marcelino Cama­cho és Javier Alvarez — még mindig börtönben vannak. A dokumentum kiemeli, hogy két­­ spanyol ellenzéki csoportosulás,­­pontosabban a „spanyolországi demokrati­kus junta” és „platform a de­mokratikus koordinációért” nevű ellenzéki tömörülés már a múlt hét végén meg­állapodott, hogy ezentúl „Spa­nyolország demokratikus ko­ordinációja” néven egységes ellenzéki szervezetként fog­nak tevékenykedni. A spanyol ellenzék ragasz­kodik korábbi követeléseihez, éspedig a politikai bebörtön­zöttek szabadon bocsátásá­hoz, valamennyi politikai párt legalizálásához, a szak­­szervezeti szabadságjogok biz­tosításához, a mostani álla­mi szakszervezetek feloszla­tásához, széles körű ideigle­nes koalíciós kormány meg­alakításához, amely lehetővé tenné az alkotmányos folya­matot és biztosítaná az álta­lános parlamenti választáso­kat. Az ellenzék korábban még hajlandó lett volna tárgyal­ni a rezsim képviselőivel, most azonban már úgy véli, hogy a kormány véglegesen­­kizárta ennek lehetőségét. .■Ml | -■ Több pártvezető elutazott Szófiából Folytatta munkáját a Bolgár KP kongresszusa Szófiából j­elenti a Tanjug­ Tegnap Szófiából elutazott Jumzsagim­ Cedenbál, Ed­vard Gierek, Gustav Husák és Kádár János, akik párt­küldöttségük élén részt vet­tek a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusán. Erich Honecker, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője ked­den este utazott el a bolgár fővárosból. A kongresszus előrelátha­tólag április 2-án fejeződik be a Bolgár KP KB úgyne­vezett áprilisi plénumának huszadik évfordulóján. Húsz évvel ezelőtt ezen a napon ítélték el Vlko Cservenkov személyi kultuszát és a párt első titkárává Todor Zsivko­­vot választották meg. MAGYAR SZÓ Diákharcok Törö­kországban Három halott, húsz sebesült a baloldali és jobboldali egyetemisták összecspásában Ankaraiból jeleníti a Tan­jug. Isztambulban, Ankarában és több más török egyetemi városban újra fellángoltak az utcai csatározások. Az összecsapásokban három sze­mély életét vesztette, húsz pedig megsebesült. Az ankarai Műszaki Aka­démián valóságos fegyveres harc dúl­t a baloldali és a jobboldali egyetemisták kö­zött. A leszámolás kiterjedt több utcára, úgyhogy a vá­rosrész harcmezőre­­ hason­lított. Egy egyetemistáit meg­gyilkoltak, többet pedig meg­sebesítettek. Kedden este Isztambul há­rom különböző pontján bom­bák robbantak, több ember megsebesült. Pokolgépet he­lyeztek el a rendőrállomá­son is, s a robbanás három rendőrt megsebesített. Az egyetemista zavargások Törökországban egy időben szűnőfélben volta­k, mivel bezárták az isztambuli, az ankarai és más egyetemeiket. Egyhónapos kényszerszünet után újra megnyitották őket, s ezzel egyidejűleg újra meg­kezdődött a rendbontás. Argentína a puccs után a hadsereg erősíti hatalmát Az új rendszer az erőszak helyett a megbeszélés híve — Isabel Perónt nem állítják katonai bíróság elé? Argentínában a hadsereg leszámol ellenfeleivel, így erősíti meg hatalmát. A főváros közelében meg­gyilkolt kilenc kommandót, s a letartóztatások is to­vább folytatódnak. Cordobában — amelyet az argentinok lőporos hordónak neveznek — letartóztattak tizenhat személyt. Mindenek ellenére az új kormány az erőszak helyett a megbeszélés híve. Minden­esetre az ország legnagyobb problémája a politikai erő­szak és a súlyos gazdasági válság. Ezért a lakosság nagy reményekkel várja az új kormány első intézkedéseit. A bejelentett intézkedések, mint amilyen az infláció el­leni harc, a munkások fize­tésének emelése, a­­kivitel növelése, a korrupció fel­számolása igen kedvező visszhangra találtak a lakos­ság körében. Az intézkedé­seket a kommunisták is üd­vözölték. Az ország hadászatilag fon­tosabb pontjait, mint amilye­nek ,a repülőterek, a köz­­szolgálatok, továbbra is a hadsereg szigorú ellenőrzése alatt állnak. Minden jelen­tősebb tisztségre katonatisz­tet helyeztek, és bejelentet­ték, hogy nagy változtatáso­kat hajtanak végre az állam­hatalomban. Több ezer álla­mi funkcionáriust váltottak vagy váltanak le, hogy az ál­lamapparátust megtisztítsák. A peronisták — akik a ka­tonai államcsínyig kezükben tartották az ország igazgatá­sát — most a katonai re­zsim támadásának vannak ki­téve. Letartóztattak több száz meggyőződéses peronis­­tát, köztük a két volt állam­főt, Camporát és Lastim­ít, va­lamint a hárommilliós szak­­szervezeti mozgalom vezető­jét is, Lorenzo Miguelt. A megdöntött rendszer ve­zetőjéről, Isabel Perón asz­­szonyról egyelőre semmi újabbat nem tudni. Hírek szerint továbbra is házi őri­zetben tartják, s mintegy öt­száz katona vigyáz, nehogy hívei elrabolják. A junta há­rom nappal ezelőtt cáfolta azokat az újsághíreket, hogy a volt elnököt katonai bíró­ság elé állítják, és „államel­lenes bűntény” vádjával ítél­keznek felette.. Argentínában egyébként teljesen normalizálódott az élet, ha nem­ vesszük figye­lembe a hadsereg és a kom­mandók közötti szórványos harcokat. A gazdasági élet is a rendes kerékvágásba zök­kent, hamarabb, mint ahogy várni lehetett volna. A kedé­lyek is csillapodnak. Tovább­ra is érvényben marad az a rendelet, amely betiltja a szakszervezetek és a politi­kai pártok tevékenységét. Az országban nagy fegyelem uralkodik, mert a hatalmon levő katonai junta úgy tart­ja, hogy még mindig nincs vége a válságnak. Portugál politikai színtér Fenyegetőzik a jobboldal Hatálytalanítani akarják a földreformtörvényt • A kormány engedményeket ad, de ragaszkodik álláspontjához A portugál jobboldal drasz­tikus akciókat helyezett kilá­tásba, ha hétfőig nem szü­letik döntés arról, hogy a földreformra vonatkozó tör­vény értelmében eltulajdoní­tott termőföldeket visszaad­ják „törvényes tulajdonosaik­nak”. A Lisszabontól száz-egyné­­hány kilométerre északra fekvő Rio Major városban kedden ülést tartott a „por­tugál birtokosok szövetsége”, s egyúttal sajtóértekezleten ismertették nézeteiket. Egyéb­ként az említett város tavaly óta a jobboldal „fellegvárá­nak” számít. Sajtóértekezle­tükön a jobboldali agráriu­sok vezetői kijelentették: — Hétfőtől kezdve fenn­tartjuk magunknak a jogot, hogy megtegyünk minden ál­talunk alkalmasnak vélt in­tézkedést, s ezek után senki sem vádoljon bennünket az­zal, hogy baloldali vagy jobb­oldali államcsínyre ösztönöz­tünk. A portugál fö­ldbirtokosok szövetségét a jobboldal „pán­célöklének” tartják, amely mögött a Szociáldemokrata Központ Pártja nevű jobb­oldali konzervatív politikai tömörülés, továbbá a monar­chistá­k, a katonaság konzer­vatív szárnya, a népi demok­raták , és a spinol­ista „de­mokratikus mozgalom Portu­gália felszabadításáért” va­lamint a „Portugál felszaba­­dítási Hadsereg” nevű tömö­rülések állnak. Az említett „szövetségnek” az utóbbi hónapokban sike­rült a déli mezőgazdasági munkások és béresek ellen hangolnia az északi és kö­zép-portugáliai törpebirtoko­sokat. A kormány egyébként már tett néhány engedményt a „birtokosok szövetségének”, de sem a kormány, sem a por­tugál Forradalmi Tanács nem mondott le arról, hogy felszámolják a déli latifun­diumokat. Hogy a jobboldal mester­kedéseit ellensúlyozza, a bal­oldal mind tevékenyebb sze­repet vállal, a mezőgazdasági munkások szakszervezetei ál­tal a dél-portugáliai földbir­tokokon, s ezekhez az ellen­akciókhoz bizonyos értelem­ben az észak-portugáliai bé­resek is csatlakoznak. A földművesek körében kialakult hangulat kivétele­sen kényes helyzetbe hozza a lisszaboni és dél-portugá­liai katonai körzetek parancs­nokságát, mert azokon a vi­dékeken a legkifejezettebb a szembenállás a parasztok kö­zött. Nemzetközi jelleget ölt a válság (Folytatás az 1. oldalról) hangolni, s a javasolt alter­natívák nagyon kockázato­sak. A szíriai csapatok köz­vetlen katonai intervenciója megszakíthatná a kapcsola­tokat Damaszkusz és libano­ni szövetségesei, a baloldali erők és a palesztin mozga­lom között, és magában hor­dozza az esetleges izraeli ka­tonai beavatkozás veszélyét, hogy azután a libanoni belhá­ború az egész Közel-Keletre kiterjedjen. Újságírói és diplomáciai körökben azt állítják, hogy Szíria diplomáciai akciót kezdett arra vonatkozólag, hogy a béke helyreállítása ürügyén behatolhasson Liba­nonba. ■­­ Az ország fővárosa gyakor­latilag teljesen el van vágva a külvilágtól, s a Bej­rútban tartózkodó külföldi újság­írók nem használhatják a telex- és a nemzetközi tele­fonvonalakat. Több tudósító Nikóziába utazik, mert csak onnan tudja leadni jelenté­sét. Ma Luxemburgban Nyugat-európai csúcsértekezlet Brüsszelből jeleníti a Tan­jug. A brüsszeli politikai kö­reik aggodalmukat fejezik­ ki amiatt, hogy a kilenc nyu­gat-európai ország ma Lu­xemburgban kezdődő csúcs­értekezletén nem születik konkrét határozat, s hogy az Európai Gazdasági Közösség tagországainak állam- és kor­mányfői találkozója újra csak „baráti csevegés” lesz. Karinthiai kisebbségek Bécsből jelenti a Tanjug. Dr. Bruno Kreisky, az uralmon levő Osztrák Szo­cialista Párt elnöke ismét kitért a karinthiai kétnyelvű helységnévtáblák ügyére és kijelentette: a­­dolog lényege mindenekelőtt abban van, hogy ezeket a kétnyelvű táblákat mielőbb és véglege­sen állítsák fel „s ne civód­­janak a lakosság nemzetisé­gi százalékarányán”. Dr. Kreisky véleménye szerint nem kellene túlságo­san ragaszkodni ahhoz az elvhez, hogy kétnyelvű hely­ségnévtáblákat csak ott állí­tanak fel, ahol a lakosság legalább 25 százaléka szlo­vén nemzetiségű. Szerinte a kérdést rugalmasan kell ke­zelni. Kreisky a továbbiakban azt állította, hogy szerinte a karinthiaiak többsége való­színűleg nem ragaszkodik a kétnyelvű helységnévtáblák­hoz, de mint mondta, Ka­­rinthia lakossága olyan ese­ményeket sem akar többé, mint amilyenek a múltban történtek. Itt nyilván az 1972. évi karinthiai esemé­nyekre gondolt. Az osztrák kormány elnö­ke a továbbiakban azt üzen­te a karinthiaiaknak, hogy Ausztria az Államszerződés teljesítését illetően még tar­tozik valamivel, és e tekin­tetben „a karinthiai lakos­ságnak viselnie kell a fele­lősség egy részét”. Hozzátet­te, hogy Ausztria az Állam­­szerződés, a nemzetközi jog és az emberek jogait illetően felelősséggel tartozik a ki­sebbségek jogainak teljesí­téséért. A kancellár ismertetett ál­lásfoglalása a kétnyelvű ka­rinthiai helységnévtáblák­ra és a nemzetiségiek száza­lékarányára vonatkozóan va­lószínűleg a pártok legfris­sebb állásfoglalása, mivel a karinthiai pártok már ko­rábban véleményt nyilvání­tottak a megállapított száza­lékarányt illetően. Erről most az osztrák parlament­nek kell döntenie. A kancel­lár egyébként több alkalom­mal utalt arra, hogy ő sze­mély szerint a „minél ki­sebb százalékarány” híve, de ez nem lényeges, és nem akarja, hogy e körül civód­­janak. Minapi nyiltakozatá­­ból azonban mégiscsak arra lehet következtetni, hogy a nemzeti kisebbségek jogait illetően a karinthiai pártok állásfoglalását tartja per­döntőnek és mérvadónak. Kreisky: A párisié a vita szó A kancellár szerint Ausztria nem teljesítette maradéktalanul az Államszerződést 3. oldal 750 000 fontot vittek el Az évszázad vonat­rablása Írországban Az IRA nagy vállalkozása Dubliniből jelenti a Reu­ter. Tizenkét felfegyverzett ír Dublin város közelében vo­­natrab­lást hajtott végre, s mintegy 750 000 font ster­linget vitt magával. • Ez a legnagyobb rablás az Ír Köztársaságban. A támadók vasutas egyen­ruhában voltak, s piros zászlócskával állították meg a Dublin—Cork vonalon közlekedő vonalot. Miután az megállt, beugráltak s ar­ra kényszerítették a vonat vezetőjét, hogy hajtson visz­­sza az útkereszteződéshez, ahol három személygépkocsi várta őket. A pénzeszsáko­kat a kocsi csomagtartójába helyezték és elszöktek. A támadók számából és az ügyesen kitervezett rab­lásból a rendőrség arra kö­vetkeztet, hogy az Ír Köz­­társasági Hadsereg úgyne­vezett ideiglenes Szárnyának tagjai a tettesek, a pénzt pe­dig a Nagy-Britannia elleni harcra fogják felhasználni.

Next