Magyar Szó, 1976. június (33. évfolyam, 149-163. szám)
1976-06-01 / 149. szám
4. oldal Közép- és Észak-Bánságblan Lényeges eltérés a vetési tervtől Több mint négyezer hektárral kevesebb cukorrépa és napraforgó is A triaszoknak már az aratás élőt ismerni kell az új tervet Közép- és Észak-Bánát területén befejező szakaszába érkezett a tavaszi vetés. Bár nincsenek részleges adataink, máris leszögezhetjük, hogy nem valósul meg a tartományi terv. A zrenjanini regionális gazdasági kamarában szerzett értesüléseink alapján elmondhatjuk, hogy még mindig nem tudatosodott kellőképpen a termelőkben a vetési terv megvalósításának szükségessége és jelentősége. A megállapítás vonatkozik mind a társadalmi, mind a magánszektorra. • A gazdasági kamara elemzése szerint ugyanis Közép- és Észak-Bánat területén a társadalmi szektor 898 hektárral, a magánszektor pedig 3748 hektárral kevesebb cukorrépát vetett a tervezettnél. A tartományi akcióprogram értelmében a zrenjanini regionális gazdasági kamara hatáskörébe tartozó nyolc község (a kikindai, begaszentgyörgyi, magyarcsernyei, szécsányi, törökbecsei, csókai, törökkanizsai és a zrenjanini) mezőgazdasági szervezeteinek és magántermelőinek 24 285 hektár cukorrépát kellett volna vetni, de csak 19 639 hektáron került földbe a mag. Szembeötlő, hogy a zrenjanini, a kikindai és a törökkanizsai község magántermelői a cukorrépa rájuk háruló vetési tervének a felét sem teljesítették. A földművesek a kedvezőtlen felvásárlási árra, a nagy levonásra, valamint a gépesítés és a minőségi vetőmag hiányára hivatkoznak. Másrészt a gazdasági kamara és a cukorgyárak kifogásolható együttműködése is kihatással volt a magángazdaságok tervteljesítésére. A napraforgó vetése még nem fejeződött be, de máris biztosra vehető, hogy nem valósul meg teljes egészében az akcióprogram. A szécsányi községben ugyanis csaknem 1300 hektár víz alatt van, s ezen a területen lehetetlen a vetés. A tervezett 36 364 hektárból eddig csaknem 31 000 hektárt vetettek be a mezőgazdasági szervezetek és a magántermelők. Becslések szerint mintegy 4000 hektárral kevesebb napraforgó lesz ezen a vidéken. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy az olajgyárak a napraforgó-hiányt szó javai pótolják. A tartományi akcióprogramban előirányzott 4959 hektár helyett Észak- és Közép-Bánát termelői 5785 hektár szóját vetettek. Jellemző, hogy a tervnél jóval nagyobb területen vetettek szóját a zrenjanini és a begaszentgyörgyi magántermelők, valamint a szécsányi, a csókai, a törökkanizsai és a begaszentgyörgyi község mezőgazdasági szervezetei. A kukorica vetésterülete sincs összhangban az akcióprogrammal. Arról van szó, hogy a tervezett 108 657 hektár helyett 111 487 hektáron termeszt kukoricát a magán- és a társadalmi szektor. Érdekes, hogy mindkét szektor csupán58 883 hektárra kötött szerződést, de amint látható is, csaknem megkétszerezte ezt a vetésterületet. Itt kell megemlíteni, hogy a zrenjanini kommuna kivételével a másik két község 2800 hektárral több kukoricát vetett a tervezettnél. A zrenjanini regionális gazdasági kamara mezőgazdasági és élelmiszeripari titkársága hangsúlyozza, hogy a jövő évi vetés sikere érdekében már a kenyérgabona betakarítása előtt ki kell dolgozni a tartományi akció programot, és ezzel összhangban valamennyi körzet vetési tervét. Ily módon a traszok idejében felkészülnének a jelentős feladat megvalósítására; mind a magán, mind a társadalmi szektornak elegendő ideje lenne a szükséges gépek és az újratermelési anyag beszerzésére. H. A. Épül a kőolajvezeték végállomása A jugoszláv kőolajvezeték Krk szigetére tervezett végállomásának építési munkálatait június 10-én kezdik meg. Nem sokkal ez után ugyancsak megkezdik a végállomás közelében levő kőolajfeldolgozó üzem építését is. Tegnap a krki Malinskában megbeszélést folytattak a JKSZ KB Elnökségének és a Horvát KSZ KB Elnökségének tagjai a jugoszláv kőolajvezeték képviselőivel, és ott hangzott el, hogy mindkét létesítmény építésének előkészületei már befejeződtek. A szárazföld és a sziget közötti híd építése, amelyen majd az olajvezetékek húzódnak szintén megkezdődött. MAGYAR SZÓ Kedd, 1976 .június 1. Nem kielégítő a földművesek társulásának üteme összefoglaló a Topolyai Községi Képviselő-Testület tegnapi üléséről Tegnap, hétfőn délelőtt együttes ülést tartott a topolyai községi képviselő-testület három tanácsa. A küldöttségeknek a véleménye tükrében megvitatta az önigazgatási érdekközösségek tavalyi munkájáról szóló jelentést, majd összegezte a küldöttségek eddigi munkájának tapasztalatait. Az érdekközösségek munkájával kapcsolatban a küldöttségekben az az általános vélemény alakult ki, hogy a jelentések — különösen a városrendezési, telekrendezési és lakásgazdálkodási érdekközösség jelentései meglehetősen szűkszavúak és nem nyújtanak alapos betekintést az önigazgatási érdekközösségek tevékenységébe, problémáiba. A topolyai helyi közösség küldöttsége a városrendezési, telekrendezési és lakásgazdálkodási érdekközösség jelentésének taglalásakor több konkrét intézkedésre adott javaslatot. Ezek egy részét magáévá tette a három tanács, egyes javaslatok megvitatását pedig az illetékes szervek elé utalta további elemzésre, mint például azt a javaslatot, hogy a telkek használati jogáért befolyt pénz mire fordításának meghatározásában a helyi közösségek is döntő szerepet kapjanak. A topolyai helyi közösség küldöttségének azon javaslatával kapcsolatban, ahogy a topolyai helyi közösség területére önálló városrendezési, telekrendezési és lakásgazdálkodási érdekközösséget alakítsanak, továbbá hogy a telekrendezési program végrehajtására ne kerülhessen sor addig, amíg a helyi közösség ehhez beleegyezését nem adja — megoszlottak a vélemények, és mint említettük, az illetékes érdekközösség hatáskörébe utalta a községi képviselő-testület. A Társult Munka Tanácsának ülésén igen tartalmas vita alakult ki a magántermelők társulásával kapcsolatos információval kapcsolatban. A küldöttek — elsősorban a magántermelők köréből — őszintén kifejtették azokat az okokat, amelyek kihatással vannak a társulás folyamatának lassulására. Nem vitás ugyanis, hogy a topolyai községben a lendületes kezdet után megtorpanás következett be, a földművesek társulása nem a tervezett ütemben halad. Az elhangzott vélemények szerint a feldolgozóiparnak megbízható szerződéseket kellene kötni a termelőkkel, közösen vállalva az ebből eredő felelősséget is. A termelők még mindig nem látják világosan, mennyivel lesz előnyösebb a helyzetük, ha társulnak, azokkal szemben, akik nem ezt az utat választják. Rámutattak arra, hogy nemcsak általános társadalmi, hanem a termelők egyéni érdeke is a társulás, de olyan alapokra kell helyezni, ami kölcsönösen elfogadható a mezőgazdasági társultmunka-alapszervezetek és a társulni akaró magántermelők részéről is. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a földművesek társulásának kérdését a községi képviselőtestület egy következő ülésén alaposabban meg kellene vizsgálni, ugyanakkor a topolyai társult mezőgazdasági szervezetnek is tevékenyebben kellene bekapcsolódnia a társulási folyamat meggyorsításába. A három tanács külön-külön ülésen egyéb kérdésről is tárgyalt, a többi között a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákról is, és több határozatot hoztak. SZ. J. Kevés o fiaal társult földműves Tömegesíteni kell a falusi ifjúsági alapszervezeteket — ülést tartott VSZISZ Tartományi Választmányának Elnöksége Tíz vajdasági községből származó adatok szerint, az ott működő 168 közvetlen mezőgazdasági és élelmiszeripari társultanunka-szervezet közül mindössze 37- ben működik ifjúsági alapszervezet. Ezeknek is a 90 százaléka az élelmiszeripari szervezetekben alakult meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a szövetkezetekben kevés az ifjúsági alapszervezet. Igaz, hogy csak tíz községről van szó, de ebből is kiviláglik, milyen fokú ezekben a községekben a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezettsége. Mindez pedig azért fontos, mert a jó dolgozó falusi ifjúsági szervezet fontos szerepet tölthet be a fiatal közvetlen magántermelők társulásának ösztönzésében. Vajdaságban ugyanis jelenleg mintegy 20 000 társult magántermelőről tudnak az illetékesek, de arról nincsenek pontos adatok, hogy közöttük mennyi a fiatal. A községekben folytatott megbeszélések és egyéb források alapján, azonban megállapítható, hogy nagyon kevés. Márpedig, ha a falusi ifjúsági alapszervezetek tömegesebbek lennének, azaz több földműves fiatal lenne a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagja, akkor a helyzet egészen másmilyen lehetne. Ezekről a kérdésekről volt elsősorban szó a VSZISZ Tartományi Választmánya Elnökségének tegnap megtartott ülésén. Az elnökség voltaképpen azt mérte fel, hol a VSZISZ helye, milyen a szerepe és melyek a feladatai a földművesek társulásában. Ez pedig nagyon szorosan összefügg a falusi ifjúsági szervezetek, illetve a falusi fiatalok helyzetével. Az elnökség arra a kérdésre is igyekezett választ találni, mit tett a VSZISZ a helyzet javítása érdekében, mert nyilvánvaló, hogy az nem kielégítő. Nos, a községekben az ilyen irányú tevékenység nagyon változó. Helyenként a fiatalok megszabták a társulással kapcsolatos feladataikat, helyenként azonban úgyszólván semmit sem tettek. Pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy például a fiatal magántermelők klubjainak a megalakítása is eredménnyel járhat. Vajdaságban eddig mintegy 20 ilyen klub alakult, és az aránylag rövid idő alatt is világossá vált, hogy létük indokolt. Legjobb példa erre Botos, ahol 30 fiatal magántermelő aláírta a társulásról szóló önigazgatási megegyezést. Persze, ez kezdeti eredmény, de további előbefektetéssel jobb eredmények is születhetnek. Az elmondottak után azt is meg kell állapítani, hogy a mostani helyzetért nem kikizárólag az ifjúsági szervezetet terheli a felelősség. A községekből érkező vélemény szerint, ugyanis gyakran a túl merev társulási önigazgatási megegyezés is problémát jelent. Nevezetesen, sok ilyen dokumentumelőirányozza, hogy a társuláshoz nemcsak a munka, hanem bizonyos mennyiségű föld és mezőgazdasági gép is szükséges, holott a fiatalok zöme nem rendelkezik saját földdel, illetve gépekkel. Ezen a gyakorlaton változtatni kellene. Az ülés részvevői rámutattak még számos rpás olyan problémára, amelynek megoldása hozzájárulhat a helyzet javításához, a határozatban pedig megfogalmazták a VSZISZ feladatait. A továbbiakban az elnökség megvitatta a küldöttrendszer érvényesítésében a Szocialista Ifjúsági Szövetségre háruló feladatokat, valamint megszabta a társult munkáról szóló törvény tervezetének nyilvános megvitatásában a fiatalokra várt teendőket. Az utóbbival kapcsolatban kimondta, hogy minden ifjúsági szervnek és szervezetnek ki kell dolgoznia a vitában való részvételének konkrét tervét. (hm) Kedvezőbb kukorica- és hússertés-kereslet Terménytőzsdei jelentés Az újvidéki terménytőzsde forgalmában kétségkívül a kukorica áll az első helyen, utána a vágóállat, — főleg a hússertés — következik. Az utóbbi hetek során a minőségi, magas fehérjetartalmú erőtakarmányfélék kereslete is jelentősen emelkedett, s érezhető áremelkedést idézett elő. Vonatkozik ez elsősorban a behozatali takarmányfélékre, főleg a szójadarára és hallisztre, de kiadós a kereslet a többi, részben hazai eredetű minőségi takarmányféléik iránt is, mint az olajos magdarák, répaszelet, búzakorpa, húsliszt, takarmánybúzaliszt és élesztő, újabban pedig a guarliszt és a kukorica glutén. Legfeltűnőbb a nagy 55— 70 százalék fehérjetartalmú szinte kizárólag behozatali halliszt kereslete és áralakulása. Kizárólag a takarmánykeverő üzemek keresik, s a nagy hiány következtében utóbb a 70°/6-os fehérjetartalmú hallisztért 15 (!) dináros árat fizettek. A kínálat szórványos, a kereslet sok ezer tonnára rúg, s a hazai szerény termelés korántsem fedezheti, alig egyötöde a szükségletnek. A kukorica kereslete ismét javult, a termény tőzsdei összejöveteleiben azonban a kínálat változatlanul nagyobb a némileg élénkebb keresletnél- az idényszáraz kukorica esetében a kínálatnak kétszerese, a szárítottéban pedig négyszerese. Az idényszáraz újkukoricáért utóbb 2,13—2,15 (előrefizetéssel 1,18 dénárig) fizettek, s kizárólag azonnali szállításra keresték. A szárított szemes kukorica ára 2,10— 2,15 dinár között alakult, szállítási feltételek szerint, de az eladott mennyiség csak kisebb hányada a keresett keretnek. A kukorica világpiaci ára is emelkedett 2,30 dinár fel (Rotterdam). Megindult az újbúza kínálata is, aratás utáni azonnali szállításra, de egyelőre sem az ára, sem a feltételek még nem alakultak ki. Az acélosúráért utóbb 2,60 dinárt fizettek, a lágy fajtákért pedig átlag 12 párás felülfizetést kínáltak. Zabból nagy a kínálat, 2 dináros, a takarmányárpából pedig 2,30 dináros árszinten. A vágóállat kereslete már hónapok óta sokszorosan felülmúlja a szerény kínálat méretét. Hogy hússertésből javult az állattartás és hizlalás iránti érdeklődés, igazolja a hízó fajmalac igen nagy kereslete. Utóbb kisebb tétel kelt el a terménytőzsdén (24—30 kilós fehérfajta fajmalac) 29 dináros áron. A hússertés, kereslete ismét emelkedett, sőt érdeklődés mutatkozik határidős szállítási szerződés kötésére is. Noha a húsegység szorzószámát, két héttel ezelőtt, 62 páráról 60 parára csökkentették, a gyakorlatban megmaradt a korábbi szintjén, a vágóhidak (főleg a Vajdaságon kívüliek) a hizlaldas hússertésért továbbra is nettó 19, a társastermelésből eredóért pedig, 20o kálóval, 18,50—18,80 dinárt fizetnek. A növendékmarha kéréssége változatlanul nagy, képletes kínálat és árak mellett. —ez Hideg hajlék Emeletes családi ház, afféle falusi villa, amilyenből egyre több épül mostanában. Az utolsó szögig minden új benne. Büszke is rá a ház asszonya. Természetesen a ház minden zegzugát megmutatja. Előbb a földszinten nézünk szét, azután a lépcsőkön fölmegyünk az emeleti részre. Mindenütt tágas, tiszta helyiségek, a szobák tele napfénnyel. Miután tüzetesen megvizsgáltunk mindent, levonulunk a konyhába. Pontosabban az ebédlőbe. Egy feketére. — Csak az a baj — mondta kávéfőzés közben a ház asszonya —, hogy nem bírtunk még minden szobát bebútorozni. És szőnyegek, függönyök kellenének. És még sok minden. — Nem is lehet egyszerre mindent — mondjuk, hogy azért szóljunk mi is valamit. — Attól félek, hogy sose lesz olyan, amilyennek én szeretném. — Milyennek szeretné? — nézünk rá őszinte érdeklődéssel. — Magam se tudom. Szeretném, ha minden tipp-topp lenne benne. Szép és új. Mert meg lenne rakva itt minden szoba bútorral meg mindennel, de én rögtön kijelentettem az uramnak, hogy ebbe az új házba a régi holmijaink közül semmit se engedek be. Nem is engedtem. Most már tudom, mi riasztott engem annyira lakásnézés közben: az, hogy csakugyan minden új volt a lakásukban. Az utolsó szegig minden új. Nemcsak a bútorok, hanem a használati és dísztárgyak is. Itt, az ebédlővé tágított konyhában is, ahol ülünk, minden új és hófehér. Az rendben is volna, hogy minden új és hófehér, de azért szeretne a szem megpihenni egy öreg kávédarálón, egy régi hasas köcsögön vagy legalább egy füzér pirospaprikán. Ilyesminek azonban itt nyoma sincs. Megértem a ház asszonyát: az ő szemében ezek a bútorok és tárgyak a szegénység jelképei, azé a szegénységé, amelyet, úgy gondolják, a régi házukból kiköltözve örökre a hátuk mögött hagytak. De mindent elhajítani magunkból, ami a múlttal összeköt bennünket? Elmesélte a háziasszony, hogy megörült egy fiatalember az edényfedő tartónak, amikor csak úgy ingyen nekiadta. Elmesélte, mennyi mindent kidobáltak, a sok ócskaság közül csak azt a két virágos bögrét sajnálja, talán azokat meg kellett volna tartani. Még a nagymamáé voltak, gombokat, gombostűket, gyertyacsonkokat tartottak bennük. — Ha azokról törölgettem a port, mindig eszembe jutott a nagymama —mondja a ház asszonya_ — De egyik rokon elkönyörögte a bögréket. Vigyed, gondoltam magamban. Azért most már sajnálom, hogy odaadtam őket. Talán épp ez a két virágos bögre hiányzik most ebből a hófehér konyhából s néhány más ütött-kopott régi holmi az egész lakásból, hogy falai közt az ember jobban otthon érezze magát. (ni)