Magyar Szó, 1976. június (33. évfolyam, 149-163. szám)

1976-06-01 / 149. szám

4. oldal Közép- és Észak-Bánságblan Lényeges eltérés a vetési tervtől­ ­­­Több mint négyezer hektárral kevesebb cukorrépa és napraforgó is A triasz­oknak már az aratás élőt ismerni kell az új tervet Közép- és Észak-Báná­t területén befejező szaka­szába érkezett a tavaszi vetés. Bár nincsenek részle­ges adataink, máris leszögezhetjük, hogy nem való­sul meg a tartományi terv. A zrenjanini regionális gazdasági kamarában szerzett értesüléseink alapján elmondhatjuk, hogy még mindig nem tudatosodott kellőképpen a termelőkben a vetési terv megvalósí­tásának szükségessége és jelentősége. A megállapítás vonatkozik mind a társadalmi, mind a magánszek­torra. • A gazdasági kamara elem­zése szerint ugyanis Közép- és Észak-Bánat területén a társadalmi szektor 898 hek­tárral, a magánszektor pe­dig 3748 hektárral kevesebb cukorrépát vetett a terve­zettnél. A tartományi akció­­program értelmében a zre­­njanini regionális gazdasági kamara hatáskörébe tartozó nyolc község (a kikindai, be­gaszentgyörgyi, magyarcser­­nyei, szécsányi, törökbecsei, csókai, törökkanizsai és a zrenjanini) mezőgazdasági szervezeteinek és magánter­melőinek 24 285 hektár cu­korrépát kellett volna vet­ni, de csak 19 639 hektáron került földbe a mag. Szembeötlő, hogy a zre­njanini, a kikindai és a törökkanizsai község ma­gántermelői a cukorrépa rájuk háruló vetési tervé­nek a felét sem teljesítet­ték. A földművesek a kedvezőtlen felvásárlási árra, a nagy levonásra, va­lamint a gépesítés és a minőségi vetőmag hiányá­ra hivatkoznak. Másrészt a gazdasági kamara és a cukorgyárak kifogásolható együttműködése is kihatás­sal volt a magángazdasá­gok tervteljesítésére. A napraforgó vetése még nem fejeződött be, de máris biztosra vehető, hogy nem valósul meg teljes egészében az akcióprogram. A szécsá­nyi községben ugyanis csak­nem 1300 hektár víz alatt­­ van, s ezen a területen lehe­tetlen a vetés. A tervezett 36 364 hektárból eddig csak­nem 31 000 hektárt vetettek be a mezőgazdasági szerve­zetek és a magántermelők. Becslések szerint mintegy 4000 hektárral kevesebb nap­raforgó lesz ezen a vidéken. Az adatokból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy az olajgyá­rak a napraforgó-hiányt szó javai pótolják. A tartományi akcióprogramban előirány­zott 4959 hektár helyett Észak- és Közép-Bánát termelői 5785 hektár szó­ját vetettek. Jellemző, hogy a tervnél jóval na­gyobb területen vetettek szóját a zrenjanini és a begaszentgyörgyi magán­­termelők, valamint a szé­csányi, a csókai, a török­­kanizsai és a begaszent­­györgyi község mezőgazda­sági szervezetei. A kukorica vetésterülete sincs összhangban az akció­­programmal. Arról van szó, hogy a tervezett 108 657 hek­tár helyett 111 487 hektáron termeszt kukoricát a magán- és­­ a társadalmi szektor. Ér­dekes, hogy mindkét szek­tor csupán­­58 883 hektárra kötött szerződést, de amint látható is, csaknem megkét­szerezte ezt a vetésterületet. Itt kell megemlíteni, hogy a zrenjanini kommuna kivéte­lével a másik két község 2800 hektárral több kukori­cát vetett a tervezettnél. A zrenjanini regionális gazdasági kamara mezőgaz­dasági és élelmiszeripari tit­kársága hangsúlyozza, hogy a jövő évi vetés sikere ér­dekében már a kenyérgabo­na betakarítása előtt ki kell dolgozni a tartományi akció programot, és ezzel összhang­ban valamennyi körzet veté­si tervét. Ily módon a trasz­ok idejében felkészül­nének a jelentős feladat meg­valósítására; mind a magán, mind a társadalmi szektor­nak elegendő ideje lenne a szükséges gépek és az újra­termelési anyag beszerzésé­re. H. A. Épül a kőolajvezeték végállomása A jugoszláv kőolajvezeték Krk szigetére tervezett vég­állomásának építési munkála­tait június 10-én kezdik meg. Nem sokkal ez után ugyan­csak megkezdik a végállo­más közelében levő kőolaj­­­feldolgozó üzem építését is. Tegnap a krki Malinskában megbeszélést folytattak a JKSZ KB Elnökségének és a Horvát KSZ KB Elnökségé­nek tagjai a jugoszláv kőolaj­vezeték képviselőivel, és ott hangzott el, hogy mindkét létesítmény­­ építésének előké­születei már befejeződtek. A szárazföld és a sziget közöt­ti híd építése, amelyen majd az olajvezetékek húzódnak szintén megkezdődött. MAGYAR SZÓ Kedd, 1976­ .június 1. Nem kielégítő a földművesek társulásának üteme összefoglaló a Topolyai Községi Képviselő-Testület tegnapi üléséről Tegnap, hétfőn délelőtt együttes ülést tartott a to­polyai községi képviselő-testület három tanácsa. A küldöttségeknek a véleménye tükrében megvitatta az önigazgatási érdekközösségek tavalyi munkájáról szóló jelentést, majd összegezte a küldöttségek eddigi mun­kájának tapasztalatait. Az érdekközösségek mun­kájával kapcsolatban a kül­döttségekben az az általános vélemény alakult ki, hogy a jelentések — különösen a városrendezési, telekrendezé­si és lakásgazdálkodási ér­dekközösség jelentése­i meglehetősen szűkszavúak és nem nyújtanak alapos bete­kintést az önigazgatási ér­dekközösségek tevékenysé­gébe, problémáiba. A topo­lyai helyi közösség küldött­sége a városrendezési, telek­rendezési és lakásgazdálko­dási érdekközösség jelenté­sének taglalásakor több konkrét intézkedésre adott javaslatot. Ezek egy részét magáévá tette a három ta­nács, egyes javaslatok meg­vitatását pedig az illetékes szervek elé utalta további elemzésre, mint például azt a javaslatot, hogy a telkek használati jogáért befolyt pénz mire fordítá­­sának meghatározásában a helyi közösségek is döntő szerepet kapjanak. A topolyai helyi közösség küldöttségének azon javas­latával kapcsolatban, ahogy a topolyai helyi közösség te­rületére önálló városrende­zési, telekrendezési és lakás­gazdálkodási érdekközösséget alakítsanak, továbbá hogy a telekrendezési program végrehajtására ne kerülhes­sen sor addig, amíg a helyi kö­zösség ehhez beleegyezését nem adja — megoszlottak a vélemények, és mint említet­tük, az illetékes érdekközös­ség hatáskörébe utalta a köz­ségi képviselő-testület. A Társult Munka Tanácsá­nak ülésén igen tartalmas vita alakult ki a magánter­melők társulásával kapcso­latos információval kapcso­latban. A küldöttek — első­sorban a magántermelők kö­réből — őszintén kifejtették azokat az okokat, amelyek kihatással vannak a társulás folyamatának lassulására. Nem vitás ugyanis, hogy a topolyai községben a lendü­letes kezdet után megtorpa­nás következett be, a föld­művesek társulása nem a tervezett ütemben halad. Az elhangzott vélemé­nyek szerint a feldolgozó­­iparnak megbízható szer­ződéseket kellene kötni a termelőkkel, közösen vál­lalva az ebből eredő fele­lősséget is. A termelők még mindig nem látják vi­lágosan, mennyivel lesz előnyösebb a helyzetük, ha társulnak, azokkal szem­ben, akik nem ezt az utat választják. Rámutattak arra, hogy nemcsak általános társadal­mi, hanem a termelők egyéni érdeke is a társulás, de olyan alapokra kell helyezni, ami kölcsönösen elfogadható a mezőgazdasági társult­­munka-alapszervezetek és a társulni akaró magánterme­lők részéről is. Arra az ál­láspontra helyezkedtek, hogy a földművesek társulásának kérdését a községi képviselő­­testület egy következő ülé­sén alaposabban meg kellene vizsgálni, ugyanakkor a to­polyai társult mezőgazdasági szervezetnek is tevékenyeb­ben kellene bekapcsolódnia a társulási folyamat meggyor­sításába. A három tanács külön-kü­­lön ülésen egyéb kérdésről is tárgyalt, a többi között a környezetvédelemmel kap­csolatos problémákról is, és több határozatot hoztak. SZ. J. Kevés o fia­al társult földműves Tömegesíteni kell a falusi ifjúsági alapszervezeteket — ülést tartott­­ VSZISZ Tartományi Választmányának Elnöksége Tíz vajdasági községből származó adatok szerint, az ott működő 168 közvetlen mezőgazdasági és élelmi­­szeripari társultanunka-szervezet közül mindössze 37- ben működik ifjúsági alapszervezet. Ezeknek is a 90 százaléka az élelmiszeripari szervezetekben alakult meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a szövetkezetekben ke­vés az ifjúsági alapszervezet. Igaz, hogy csak tíz község­ről van szó, de ebből is ki­világlik, milyen fokú ezek­ben a községekben a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség szer­vezettsége. Mindez pedig azért fontos, mert a jó dolgozó falusi if­júsági szervezet fontos sze­repet tölthet be a fiatal köz­vetlen magántermelők társu­lásának ösztönzésében. Vaj­daságban ugyanis jelenleg mintegy 20 000 társult ma­gántermelőről tudnak az il­letékesek, de arról nincse­nek pontos adatok, hogy kö­zöttük mennyi a fiatal. A községekben folyta­tott megbeszélések és egyéb források alapján, azonban megállapítható, hogy nagyon kevés. Már­pedig, ha a falusi ifjúsági alapszervezetek tömegeseb­bek lennének, azaz több földműves fiatal lenne a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség tagja, akkor a hely­zet egészen másmilyen le­hetne. Ezekről a kérdésekről volt elsősorban szó a VSZISZ Tartományi Választmánya Elnökségének tegnap meg­tartott ülésén. Az elnökség voltaképpen azt mérte fel, hol a VSZISZ helye, milyen a szerepe és melyek a fel­adatai a földművesek társu­lásában. Ez pedig nagyon szorosan összefügg a falusi ifjúsági szervezetek, illetve a falusi fiatalok helyzetével. Az elnökség arra a­ kér­désre is igyekezett választ találni, mit tett a VSZISZ a helyzet javítása érdekében, mert nyilvánvaló, hogy az nem kielégítő. Nos, a köz­ségekben az ilyen irányú tevékenység nagyon változó. Helyenként a fiatalok meg­szabták a társulással kapcso­latos feladataikat, helyen­ként azonban úgyszólván semmit sem tettek. Pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy például a fiatal magánterme­lők klubjainak a megalakí­tása is eredménnyel járhat. Vajdaságban eddig mintegy 20 ilyen klub alakult, és az aránylag rövid idő alatt is világossá vált, hogy létük in­dokolt. Legjobb példa erre Bo­tos, ahol 30 fiatal magán­termelő aláírta a társulás­ról szóló önigazgatási meg­egyezést. Persze, ez kezde­ti eredmény, de további előbefektetéssel jobb ered­mények is születhetnek. Az elmondottak után azt is meg kell állapítani, hogy a mostani helyzetért nem kikizárólag az ifjúsági szerveze­tet terheli a felelősség. A községekből érkező vélemény szerint, ugyanis gyakran a túl merev társulási önigaz­gatási megegyezés is problé­mát jelent. Nevezetesen, sok ilyen dokumentum­­előirá­nyozza, hogy a társuláshoz nemcsak a munka, hanem bizonyos mennyiségű föld és mezőgazdasági gép is szükséges, holott a fiata­lok zöme nem rendelkezik saját földdel, illetve gé­pekkel. Ezen a gyakorlaton változtatni kellene. Az ülés részvevői rámu­tattak még számos rpás olyan problémára, amelynek megoldása hozzájárulhat a helyzet javításához, a hatá­rozatban pedig megfogal­mazták a VSZISZ felada­tait. A továbbiakban az elnök­ség megvitatta a küldött­rendszer érvényesítésében a Szocialista Ifjúsági Szövet­ségre háruló feladatokat, va­lamint megszabta a társult munkáról szóló törvény ter­vezetének nyilvános megvi­tatásában a fiatalokra várt teendőket. Az utóbbival kap­csolatban kimondta, hogy minden ifjúsági szervnek és szervezetnek ki kell dolgoz­nia a vitában való részvéte­lének konkrét tervét. (h­m) Kedvezőbb kukorica- és hússertés-kereslet Terménytőzsdei jelentés Az újvidéki terménytőzsde forgalmában kétségkívül a kukorica áll az első helyen, utána a vágóállat, — főleg a hússertés — következik. Az utóbbi hetek során a mi­nőségi, magas fehérjetartal­mú erőtakarmányfélék keres­lete is jelentősen emelkedett, s érezhető áremelkedést idé­zett elő. Vonatkozik ez elsősorban a behozatali takarmányfélék­re, főleg a szójadarára és hallisztre, de kiadós a keres­let a többi, részben hazai eredetű minőségi takarmány­féléik iránt is, mint az olajos magdarák, répaszelet, búza­korpa, húsliszt, takarmány­búzaliszt és élesztő, újabban pedig a guarliszt és a kuko­rica glutén. Legfeltűnőbb a nagy 55— 70 százalék fehérjetartalmú szinte kizárólag behozatali halliszt kereslete és áralaku­lása. Kizárólag a takarmány­keverő üzemek keresik, s a nagy hiány következtében utóbb a 70°/6-os fehérjetar­talmú hallisztért 15 (!) di­­náros árat fizettek. A kíná­lat szórványos, a kereslet sok ezer tonnára rúg, s a hazai szerény termelés ko­rántsem fedezheti, alig egy­ötöde a szükségletnek. A kukorica kereslete is­mét javult, a termény tőzsdei összejöveteleiben azonban a kínálat változatlanul na­gyobb a némileg élénkebb keresletnél- az idényszáraz kukorica esetében a kínálat­nak kétszerese, a szárítotté­­ban pedig négyszerese. Az idényszáraz újkukoricáért utóbb 2,13—2,15 (előrefize­téssel 1,18 dénárig) fizettek, s kizárólag azonnali szállí­tásra keresték. A szárított szemes kukorica ára 2,10— 2,15 dinár között alakult, szállítási feltételek szerint, de az eladott mennyiség csak kisebb hányada a keresett keretnek. A kukorica világ­piaci ára is emelkedett 2,30 dinár fel (Rotterdam). Meg­indult az újbúza kínálata is, aratás utáni azonnali szál­lításra, de egyelőre sem az ára, sem a feltételek még nem alakultak ki. Az acélos­úráért utóbb 2,60 dinárt fizettek, a lágy fajtákért pe­dig átlag 12 párás felülfize­­tést kínáltak. Zabból nagy a kínálat, 2 dináros, a takar­mányárpából pedig 2,30 di­náros árszinten. A vágóállat kereslete már hónapok óta sokszorosan fe­lülmúlja a szerény kínálat méretét. Hogy hússertésből javult az állattartás és hiz­lalás iránti érdeklődés, iga­zolja a hízó fajmalac igen nagy kereslete. Utóbb kisebb tétel kelt el a terménytőzs­dén (24—30 kilós fehérfajta fajmalac) 29 dináros áron. A hússertés, kereslete ismét emelkedett, sőt érdeklődés mutatkozik határidős szállí­tási szerződés kötésére is. Noha a húsegység szorzószá­mát, két héttel ezelőtt, 62 páráról 60 parára csökken­tették, a gyakorlatban meg­maradt a korábbi szintjén, a vágóhidak (főleg a Vaj­daságon kívüliek) a hizlaldas hússertésért továbbra is net­tó 19, a társastermelésből ere­dóért pedig, 20­o kálóval, 18,50—18,80 dinárt fizetnek. A növendékmarha kéréssé­ge változatlanul nagy, képle­tes kínálat és árak mellett. —ez Hideg hajlék Emeletes családi ház, afféle falusi villa, amilyenből egyre több épül mostanában. Az utolsó szögig minden új benne. Büsz­ke is rá a ház asszonya. Természetesen a ház minden zegzugát megmutatja. Előbb a földszinten nézünk szét, azután a lépcsőkön fölmegyünk az emeleti részre. Mindenütt tágas, tiszta helyiségek, a szobák tele napfénnyel. Miután tüzetesen megvizsgáltunk min­dent, levonulunk a konyhába. Pontosab­ban az ebédlőbe. Egy feketére. — Csak az a baj — mondta kávéfőzés közben a ház asszonya —, hogy nem bír­tunk még minden szobát bebútorozni. És szőnyegek, függönyök kellenének. És még sok minden. — Nem is lehet egyszerre mindent — mondjuk, hogy azért szóljunk mi is vala­mit. — Attól félek, hogy sose lesz olyan, amilyennek én szeretném. — Milyennek szeretné? — nézünk rá őszinte érdeklődéssel. — Magam se tudom. Szeretném, ha minden tipp-topp lenne benne. Szép és új. Mert meg lenne rakva itt minden szoba bútorral meg mindennel, de én rögtön ki­jelentettem az uramnak, hogy ebbe az új házba a régi holmijaink közül semmit se engedek be. Nem is engedtem. Most már tudom, mi riasztott engem annyira lakásnézés közben: az, hogy csakugyan minden új volt a lakásukban. Az utolsó szegig minden új. Nemcsak a bútorok, hanem a használati és dísztár­gyak is. Itt, az ebédlővé tágított konyhában is, ahol ülünk, minden új és hófehér. Az rendben is volna, hogy minden új és hó­fehér, de azért szeretne a szem megpihen­ni egy öreg kávédarálón, egy régi hasas köcsögön vagy legalább egy füzér piros­­paprikán. Ilyesminek azonban itt nyoma sincs. Megértem a ház asszonyát: az ő szemé­ben ezek a bútorok és tárgyak a szegény­ség jelképei, azé a szegénységé, amelyet, úgy gondolják, a régi házukból kiköltözve örökre a hátuk mögött hagytak. De mindent elhajítani magunkból, ami a múlttal összeköt bennünket? Elmesélte a háziasszony, hogy megörült egy fiatalember az edényfedő tartónak, amikor csak úgy ingyen nekiadta. Elme­sélte, mennyi mindent kidobáltak, a sok ócskaság közül csak azt a két virágos bögrét sajnálja, talán azokat meg kellett volna tartani. Még a nagymamáé voltak, gombokat, gombostűket, gyertyacsonkokat tartottak bennük. — Ha azokról törölgettem a port, min­dig eszembe jutott a nagymama —mondja a ház asszonya_ — De egyik rokon el­könyörögte a bögréket. Vigyed, gondol­tam magamban. Azért most már sajnálom, hogy odaadtam őket. Talán épp ez a két virágos bögre hi­ányzik most ebből a hófehér konyhából s néhány más ütött-kopott régi holmi az egész lakásból, hogy falai közt az ember jobban otthon érezze magát. (ni)

Next