Magyar Szó, 1976. július (33. évfolyam, 179-193. szám)

1976-07-01 / 179. szám

2. oldal Tito: (Folytatás az 1. oldalról)­zok igazi érdekeiből eredje­nek. Meg vagyunk győződve róla, hogy csak akkor adha­tó meg a szükséges válasz a nélkülözhetetlen társadal­mi átalakulással kapcsola­tos kérdésekre, ha a szocia­lizmus vezető erői így jár­nak el, korunk objektív kö­vetelményeivel összhang­ban tevékenykedve. A tudatos szocialista erők­nek olyan megoldásokat kell felkutatniuk, amelyek nem­csak hogy felölelik, hanem túl is lépik a demokrácia eddig elért politikai, gazda­sági m­ás szellemi értékeit. Ily módon döntően befolyá­solják majd a szociális ese­mények folyamatait, és a szocializmmusnak mint a de­mokrácia, az egyenjogúság, a függetlenség, az emberi jog és szabadság fogalmának tudatosítói és érvényesítői lesznek. A gyarmati uralom elleni nagy forradalom, amely a nemzetközi gyarmati uralmi rendszer széthullásához ve­zetett, a nemzetközi politi­kai színtérre léptette a ko­rábban leigázott népeket, amelyek kivívták politikai függetl­enségüket Országa­ikban ma bonyolult nemzet A mai körülmények kö­zött a népeknek a politikai és gazdasági emancipálódá­­sáért, a független és szabad nemzeti fejlődésért, vala­­men­nyi nép és ország társad­­almi rendszerbeli különb­ségektől független egyenran­gú­ac demokratikus nemzet­közi együttműködéséért, a világ békéjéért és biztonsá­gáért folytatott harca a leg­­erőteljesebb, az el nem kö­telezettség nagy mozgalmá­ban jutott kifejezésre. Az el nem kötelezettség mozgalma erős nemzetközi tényezővé fejlődött, amely függetlenül és önállóan ha­tározza meg politikáját és álláspontjait, és amelynek mellőzésével többé nem old­­hatók meg sikeresen a nem­zetközi problémák. Az el nem kötelezett országok köz­vetlenül szembeszállnak az imperialista politikával és az elnyomás minden válfa­jával. Harcuk kifejezi a kor­szakunkra jellemző nagyará­nyú haladó és a forradalmi folyamatot, a Szociális és nemzeti elnyomás, a kizsák­mányolás és leigázás min­den fajta megnyilvánulása elleni harcnak, a béke és a biztonság erősítéséért, a né­pek közötti egyenrangú együttműködésért vívott küz­delemnek a folyamatát. Az el nem kötelezett országok állam-, illetve kormányfői­nek küszöbönálló, Colombó­­ban megtartandó ötödik ér­tekezlete rendkívül nagy je­lentőségű tesz­kenunk vilá­gának égető és más bonyo­lult problémái megoldása szempontjá­ból Az el nem kötelezettség politikája a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztár­saság és Kommunista Szö­vetségünk tartós irányvona­la. A nemzetközi életben, kü­lönösen pedig az el nem kö­telezettség mozgalmában te­vékenyen közreműködve Ju­goszlávia munkásosztálya, nemzetei és nemzetiségei in­ternacionalista kötelezettsé­güket teljesítik a nemzetközi közösség és az emberiség ha­ladása iránt. Ezt tettekkel is minden alkalommal bebizo­nyítottuk, támogatva mind­azokat, akik a szabadságért, a függetlenségért és általá­ban a társadalmi haladásért harcoltak és harcolnak. Köz­tudomású, hogy az utóbbi években is segítséget nyúj­tottunk Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Angola népe szabad­ságharcának, s általában az kézi körülmények és sajá­tos belső feltételek közepet­te társadalmi átalakulás zaj­li­k le. A gyorsabb társadal­mi változások útján alapve­tő akadályként áll előttük a gazdasági elmaradottság, az imperializmus, a neokolonia­l­izmus ,és általában az el­nyomás erős, elsősorban pe­dig a gazdasági egyenlőtlen­ség. A fejlődő és fejlett or­szágok közötti szakadéknak a jelenlegi igazságtalan nem­zetközi gazdasági rendszer alapján való mélyülése, amely állandóan reprodukál­ja az egyenlőtlenségeket a fejlettek javára, számos ve­szélyes nemzetközi problé­ma és összeütközés alapvető forrása, és e szakadék át­hidalása nélkül nem lehet tartós békét és biztonságot teremteni. Az említett vi­szonyrendszerből eredő el­lentmondások megoldása minden ország gazdasági és politikai­­ függetlenségének döntő előfeltétele. Számos fejlődő ország egyre hatá­rozottabban vesz irányt­ a társadalom szocialista átala­kítása felé, ami a fejlődés objektív belső szükségletei­­ből és a nemzeti független­ség biztosításából követke­zik. összes felszabadító mozgal­maknak és veszélyeztetett népeknek, továbbá közismer­ten támogatjuk a közel-kele­ti válság és a világbékét ve­szélyeztető más válsággócok problémáinak megoldására irányuló összes törekvése­ket. " * A helsinki határozatok nem nyertek általános alkalmazást Európában a második vi­lágháború és a fasizmus ve­resége után messzeható vál­tozások következtek be, kü­lönösen számos új szocialista ország létrejöttével. Konti­nensünkön, amelyen évszá­zadunkban, az emberiség tör­ténelmének legszörnyűbb fegyveres összecsapásai zaj­lottak le, ma az európai or­szágok közös erőfeszítései révén jelentős előrehaladást értünk el a béke megszilár­dításában és az együttműkö­dés fejlesztésében. Sok te­kintetben túlhaladtuk a hi­degháborús állapotot. A fa­sizmus utolsó támaszpontjai romba dőlnek. Jelentős mér­tékben növekedett az euró­pai országok érdeklődése és készsége, hogy még a töm­bökre osztottság jelenlegi kö­rülménye között is előmozdít­sák egymás közötti viszonyu­kat és együttműködésüket, valamint a világ más orszá­gaival és népeivel való együttműködésüket. Igaz, egyelőre túlnyomórészt gaz­dasági téren. Az együttmű­ködés azonban mindinkább kiter­jed más területekre — politikai, művelődési stb. — kapcsolatokra is. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet e fejlődés egyik legfontosabb eredménye volt: igazolta, hogy minden ország érdekei­nek méltányolása és a türel­mes eszmecsere jelentős ered­ményekkel j­árhat. Az érte­kezlet záródokumentuma az európai biztonság és együtt­működés elveit meghatároz­va széles körű lehetősége­ket nyitott az európai orszá­gok közötti kapcsolatok­­ to­­­­vábbi sokoldalú fejlesztésé-­­­re.­­ Az elmúlt esztendő rövid idő a helsinki­ értekezlet konkrét eredményeinek tel­­jesebb értékelésére. De még­is megállapíthatjuk, hogy ez idő alatt is jóval többet kel­lett volna elírni határoza­tainak és javaslatainak érvé­nyesítésében. Tény ugyanis, hogy az egyes országok kö­zötti kétoldalú kapcsolatok terén eddig nagyobb jelen­tőségű egyezményt egyedül Jugoszlávia és Olaszország, valamin­t Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársa­ság között. Mi mindenkor megkülön­böztetett jelentőséget tulaj­donítottunk a tömbkorlátok, a diszkrimináció és a gazda­sági és más együttműködést gátló, az európai viszonyok sikeresebb fejlődését fékező összes akadályok túlhaladá­­sára irányuló erőfeszítések­nek. Európa és a világ békéje és biztonsága oszthatatlan A biztonság terén a biza­lom fokozására irányuló in­tézkedések tekintetében csu­pán kezdeti eredmények szü­lettek. Ami azonban a fegy­verkezés korlátozásának és csökkentésének­­ lényeges ügyét, a leszerelési folyamat és az összes európai orszá­gok számára egyenlő bizton­ságot nyújtó hatékony rend­szer kiépítésének megkezdé­sét illeti, eddig nem történt előrehaladás. Mi több, folytatódik és fo­kozódik­­ a fegyverkezési haj­sza. A katonai erők elért globális egyensúlya kereté­ben továbbra is növekszik a hagyományos fegyverek és az atomfegyver mennyiségi és pusztító ereje. Ez különö­sen veszélyes Európában, ahol a fegyveres erők egyéb­ként is messzemenően a leg­nagyobb mértékben koncent­rálódtak. Kétségtelen, hogy e helyzet pozitív változásai lényegesen megkönnyítenék a feszültség enyhülését Eu­rópában és a világon. Végső ideje, hogy megkezdődjenek a lényegbevágó leszerelési tárgyalások, és fordulat kö­vetkezzen be e sorsdöntő probléma megoldásában, mert ez a probléma kihat a nemzetközi viszonyok min­den területére, és súlyos ter­­hertételt jelent az összes né­pek, elsősorban pedig min­den ország munkásosztálya és dolgozói számára. Egyre nyilvánvalóbb annak szük­ségessége, hogy össze kell hívni az ENSZ-közgyűlés­­nek a leszerelésről szóló rendkívüli ülésszakát. A feszültség enyhülése, amely egyelőre főként Euró­pában nyilvánult meg, túl kell hogy lépjen a tömbke­reteken és a regionális hatá­rokon. Ez a nemzetközi vi­szonyok egyetemes jellegévé kell hogy váljon. Európa és a mediterrán térség békéjé­nek és biztonságának kölcsö­nös függése — melyet Hel­sinkiben is elismertek — konkrét formát is kell hogy öltsön, most elsősorban a kö­zel-keleti válságnak és e­ tér­ség más problémáinak meg­oldásában. Jugoszlávia tehát síkraszáll a feszültség eny­hítésének egyetemes jelle­géért, szem előtt tartva, hogy az európai és a világ­béke, a biztonság és előreha­ladás osztha­tatlan. Az euró­pai haladó erőknek ehhez teljes mértékben hozzá kell járulniuk, mindenekelőtt az ENSZ-re támaszkodva, amely a legmegfelelőbb fó­rum a nemzetközi problé­mák megoldására és a né­pek közötti egyenrangú együttműködés előmozdításá­ra. Erélyesen szembe kell szállni minden olyan próbál­kozással, amelynek célja a világszervezet degradálása és szerepének csökkentése. A szomszéd országokkal baráti kapcsolatokat kívánunk Mint ismeretes, Jugoszlá­via az elkövetkező évben vendégül látja az európai együttműködésről és bizton­ságról szóló értekezlet részt vevő országainak képviselő­it. Mi már a helsinki érte­kezlet előkészületei során és magán az értekezleten is ismertettük azt a nézetün­ket, hogy e történelmi jelen­tőségű gyülekezet megbeszé­lése csupán első szakasza azoknak a szervezett erőfe­szítéseknek, amelyek célja a békének, a biztonságnak és az összes európai népek közötti egyenrangú együtt­működésnek a megszilárdítá­sa. Az értekezlet részt vevő országai és az összes euró­pai haladó és demokratikus erők az elfogadott határoza­tok következetes végrehajtá­sára irányuló nagy erőfeszí­tések előtt állnak. A Jugo­szláv Kommunista Szövetség és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság teljes mértékben hozzájárult, és a jövőben is hozzájárul ezek megvalósításához. Említettem már, hogy megoldódtak a Jugoszlávia és Olaszország közötti vitás problémák is. Mi teljes egé­szében síkraszállunk a szom­szédos országokkal való sok­oldalú, baráti kapcsolatok fej­lesztéséért. Ennek során va­lamennyi állam szuverenitá­sa és területi integritása tisz­teletben tartásának elvéből indulunk ki. Ezt az álláspon­tot erélyesen képviseltük a helsinki értekezlet előkészü­letei során is. A szomszédos országokkal való jó viszo­nyok fejlesztésére irányuló állandó erőfeszítéseink kere­tében síkraszállunk minden probléma türelmes megoldá­sáért, különösen azon prob­lémák türelmes megoldásá­ért, amelyek a területükön élő nemzetiségeink helyze­tét érintik. A kisebbségek jogainak tagadása ellentétben áll az alapvető emberi jogokkal A nemzeti kisebbségek és jogaik el nem ismerése szö­ges ellentétben áll az alap­vető emberi jogokkal, külö­nösen pedig a nemzeti kér­dés marxista megközelítésé­vel. Véleményem szerint helyzetük megoldása nagy je­lentőségű a népek közötti vi­szonyok, az európai béke és együttműködés erősítése szempontjából, mert a nem­zeti kisebbségek az együtt­­működés és barátság hídjait alkothatják, és kell hogy al­kossák. Ha a békéről van szó, hangsúlyozni kell, hogy ép­pen a mások belügyeibe va­ló beavatkozás veszélyeztet­te, és ez mindenkor konflik­tusokat idézett elő az orszá­gok között Európában és vi­lágszerte mindenütt. Ezért szálltunk szembe, és ezért fogunk továbbra is szembe­szállni a más országok bel­ügyeibe való beavatkozás minden formájával. Minden külső beavatkozás, bármi­lyen­ formában is közvetle­nül kárt okoz a békének, a biztonságnak és a népek együttműködésének földré­szünkön és az egész világon. ■Az utóbbi időben azonban ismét felszínre kerültek olyan elméletek, amelyek nyíltan vagy leplezve az ér­dekövezetek politikáját hir­detik, kétségbe vonva a né­peknek a függetlenségre és önálló fejlődésre való jogát. Ez ellentétben áll a helsinki értekezlet határozataival és az ENSZ alapokmányával,­­ és nemcsak a kommunisták, hanem­­más haladó erők, sőt a legszélesebb közvélemény ellenállását és tiltakozását váltotta ki. Új szellemű viszonyok a kommunista mozgalomban A valamennyi nép égető szükségletét jelentő haladá­sért folyó harc frontjának ál­landó bővülése előtérbe he­lyezi az összes haladó és de­mokratikus erők nagy fele­lősségét. Elvárják tőlük, hogy a teljesebb demokrati­kus és szocialista átalakulás megvalósításával és az egyenrangú nemzetközi vi­szonyok megteremtésével kapcsolatos mai lehetőségek­kel összhangban tevékeny­kedjenek. A kommunista mozgalom­ban ma mindinkább érvé­nyesülnek a szocializmusért folyó harc különféle útjai, a forradalmi és legszélesebb körű demokratikus erőik füg­getlenségen, egyenrangúsá­gon, önállóságon és be nem avatkozáson alapuló együtt­működésének új formái. Ez­zel kapcsolatban különösen kifejezésre jut minden for­radalmi mozgalomnak a sa­ját munkásosztálya és népe előtti felelőssége. Ennek eredményeként sor kerül számos kommunista és mun­káspárt erősödésére, nemzeti arányokban politikai befo­lyásának növekedésére, s ez pozitívan hat az általános európai­­ politikai körülmé­nyekre.­­ A Jugoszláv Kommunista Szövetség a jövőben is sík­­raszáll az említett elvek ér­vényesítéséért abból kiindul­va, hogy az összes haladó demokratikus erőik ilyen ala­pon való együttműködése előfeltétele a szocializmus, mint világfolyamat további sikeres fejlődésének. Ehhez különösen a szabad és egyenrangú véleménycsere járulhat hozzá a nemzetközi viszonyok és a szocializmu­sért és haladásért folyó harc időszerű problémáinak reális felmérése céljából. A mai fejlődés objektív feltételei és az egyes országok sajátos­ságai megkövetelték a hala­dásért folyó belső és nem­zetközi harc lényegbevágó és gyakorlati kérdéseire adandó válasz keresését. Az említett objektív és törvény­szerű különbségekről szóló dialógust nem lehetett elna­polni, sem pedig megkerülni. A minderről folyó alkotó jellegű vita, amely természe­tesen ki kell hogy zárja a megbélyegzést és a táma­dásokat, nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy túlha­ladjuk mindazt, ami gátol­ja a munkásmozgalom fej­lődését és a szocialista gon­dolat és gyakorlat fejlesz­téséhez való hozzájárulást. Európa kommunistáira nagy felelősség hárul A jugoszláv kommunisták ezt szem előtt tartva minden­kor bírálólag felülvizsgálták mind a saját gyakorlatuk, mind mások tapasztalatait, és így építették hazájukban a szocialista önigazgatási vi­szonyokat. Ezzel kapcsolat­ban többek között említést tennék két marxista tételről, amelyet soha nem tévesztet­tünk szem elől. Először, a szocializmus építése azonos a munka és a munkásosztály felszabadításának folyamatá­val és a közvetlen termelők szabad társulásainak létre­hozásával. Másodszor, a szo­cializmus egyetemes folya­mat, és az osztályharc világ­méretű. A munkásosztály tényleges felszabadítása ugyanis a legszorosabban összefügg a népek politikai, gazdasági és nemzeti felsza­badulásért vívott harcával világszerte. Kedves elvtársak! A jelenlegi értekezlet elő­készületei keretében folyta­tott véleménycsere rendkívül jelentős alkalom arra, hogy felmérjük az összes haladó erőknek a békéért, a bizton­ságért, az együttműködésért és a társadalmi előrehaladá­sért folyó harcban való­­ le­hetőségeit és tevékenységét. Ez a véleménycsere, amely a nyíltságnak, a türelemnek és a nézetek kölcsönös méltány­lásának légkörében folyt, le­hetővé tette az összes részt vevő pártok álláspontjainak jobb megismerését, továbbá azt, hogy egyetértés jöjjön létre a megbeszélés napi­rendjén szereplő fő kérdé­sekben. Ez alkalommal is vi­lágosan­­ bebizonyosodott, hogy a munkásmozgalmak különböző feltételek között tevékenykednek. Ez megkö­veteli a kommunista, a munkás- és más haladó pár­tok és mozgalmak együttmű­ködésének különféle, sőt új formáit is. Annál inkább, mert az eddigi történelmi ta­pasztalat félreérthetetlenül bebizonyította, hogy nem le­het általános érvényű recep­teket előírni korunk bonyo­lult feladatainak megoldásá­ra. Végül hangsúlyozni kívá­nom: kitartó munka vár ránk, hogy eredményesen rendezhessük a legnagyobb problémákat, melyek meg­oldása nélkül elképzelhetet­len a tartós béke és bizton­ság. Európa összes szocialis­ta országai és kommunista pártjai, tekintettel jelentősé­gükre és a nemzetközi vi­szonyokra való befolyásukra, nagy felelősséget viselnek a békéért és biztonságért, a to­vábbi fejlődésért Európában. Ez mindannyiunktól új erő­feszítéseket követel meg a kontinens összes haladó de­mokratikus erőivel való együttműködés bővítése cél­jából, továbbá bátor szembe­­helyezkedést korunk prob­lémáival, amelyben a szocia­lizmus miint világfolyamat­­ ma már új utakat tör magá­nak, és új győzelmeket arat. A­ mai világ problémáit nem lehet megoldani az el nem kötelezett országok nélkül Az el nem kötelezettség mozgalma erős nemzetközi tényező MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1976. július 1 A többi felszólaló A következő felszólaló Werner Lars, a Svéd EP fő­titkára volt. Síkraszállt a kommunista pártok egyen­rangú együttműködéséért, el­ítélte az imperialistáknak más országok belügyeibe va­ló beavatkozását, s ennek elrettentő következményeit Chile problémáival szemlél­tette. A proletár nemzetköziség­ről szólva Werner Lars hang­súlyozta, hogy a svéd kom­munisták ezen a haladó erők szolidaritását és minden párt önállóságának megőrzését érti. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt főtit­kára hangsúlyozta, hogy az értekezlet kétségkívül hoz­zájárul az európai kommu­nista és munkásmozgalom erősödéséhez. — Európa népei választ várnak a béke megőrzése le­hetőségének kérdésére, a szociális haladásért folyta­tott harc további sikeres ki­menetelének kérdésére. Val­a­mennyi haladó párt ezzel kapcsolatban mindenekelőtt saját népének és munkásosz­tályának kell hogy választ adjon — mondta. — Európa népei jogosan elvárják, hogy kontinensünk a béke öveze­tévé váljon. Ezért saját né­pünk biztonságának érdeké­ben messzemenően támogat­juk a Szovjetunió béketörek­véseit. (Folytatása a 3. oldalon)

Next