Magyar Szó, 1976. december (33. évfolyam, 330-344. szám)

1976-12-01 / 330. szám

Szerda, 1976. dec. 1. MAGYAR SZÓ Jugoszlávia ragaszkodik független politikájához (Folytatás az 1. oldalról) és a munkásosztály vezető pozíciója a társadalmi élet minden területén. A kínai tájékoztatási esz­közök a Hszinhua hírügynök­ség jelentése alapján számol­tak be az elnök képviselőhá­zi beszédéről. A Renmin Ri­­bao mindenekelőtt Titónak Jugoszlávia nemzetbiztonsá­gának erősödéséről és az ál­talános honvédelemről mon­dott szavait emelik ki. A nyugati országokban ál­talában korrekt módon figyel­met keltő publicitást kapott Tito elnök beszéde. A nyuga­ti cikkek mindenekelőtt Tito elnök beszédének azt a ré­szét emelik ki, amely Jugo­szlávia külpolitikai helyzeté­re, a Jugoszlávia ellen irá­nyuló nyomásra, az ország belső egységére és gazdasági problémáira vonatkozik. A Le Monde című párizsi lap Tito beszédét ismertetve két tényt emel ki, éspedig azt, hogy „Tito megbélyegez­te azokat az erőket, amelyek meg akarják ingatni a nem­zeti közösséget”, és „Tito hi­vatkozott Jugoszláviának az el nem kötelezettséghez való ragaszkodására”. A L’Huma­­nité elnökünknek az önigaz­gatásra és a szocializmus épí­tésében elért sikereire vonat­kozó szavait hangsúlyozza, majd a következőket idézi: „Jugoszlávia politikája a leg­jobb válasz mindazoknak, akik Jugoszlávia jövőjével foglalkozva nyomást gyako­rolnak rá, hogy letérítsék út­járól”. A L’Humanitétől elté­rően, amely hangsúlyozta, hogy „Tito egyértelműen utalt egyes nyugati, de min­denekelőtt amerikai demar­­sokra”, a párizsi Quotidien rámutat arra, hogy „A jugo­szláv elnök — nem nevezve meg honnan jönnek ezek a nyomások — kijelentette, hogy azok a veszélyek, ame­lyek sok ország szuverenitá­sát, függetlenségét és bizton­ságát fenyegetik, még nem hárultak el”. A New York Times és az International Herald Tribune című amerikai újságok cím­ben közük „A jugoszláv ve­zetők ismételten hangsúlyoz­zák minden tömbtől való függetlenségüket”. A Wa­shington Post Tito elnök kép­viselőházi beszédét Leonyid Brezsnyev nemrégi jugoszlá­viai látogatásának tükrében ismerteti, és különösen a be­szédnek azt a részét emeli ki, amely a Jugoszlávia ellen irá­­­nyuló nyomásra és többek között a más országok bel­­ügyeibe való be nem avat­kozás szükségességére vonat­kozik. „A beszéd figyelmet keltő volt mind egyértelmű­sége, mind pedig a dolgok mesteri bemutatása révén is” — állapítja meg a Wa­shington Post. Az osztrák újságok szintén kivételes figyelmet szentel­nek Tito beszédének, az Ar­beiter Zeitung például azt ír­ja, hogy „A jugoszláv elnök rámutatott azokra a külföldi kísérletekre, amelyeknek cél­ja különféle eszközökkel nyo­mást gyakorolni Jugoszláviá­ra”. Üdvözlő táviratok Tito elnöknek A köztársaság napja al­kalmából Tito elnökhöz to­vábbra is érkeznek a kül­­föli államférfiak üdvözlő táviratai. Köztárasági elnökünk üd­vözlő táviratot kapott Ge­­rard Ford amerikai elnök­től, Leonyid Brezsnyevtől, a­ SZKP KB főtitkárától, Eua Kuo-fengtől, a Kínai N­épköztársaság államtaná­csának miniszterelnökétől, Kádár Jánostól, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkárától, és Losonczy Páltól, a Magyar NK elnöki tanácsának elnökétől, Nico­­lae Ceausescu román állam­főtől, Gustáv Husáktól, a Csehszlovák KP KB főtit­kárától, Todor Zsivkovtól, a Bolgár NK államtanácsá­nak elnökétől, a Bolgár KP KB első titkárától, Fidel Castrótól, a Kubai KP KB első titkárától, a kormány elnökétől és Corticos köz­­társasági elnöktől, Konsz­­tantin Cacosz görög köztár­sasági elnöktől, Husszein ’jzrdamiai királytól, Moham­med Reza Pahlavi iráni sah­tó, Ernesto Geisel brazil köztársasági elnöktől, El Nmneiri szudáni köztársasá­gi elnöktől, Margit dán ki­rálynőtől, Louis Echeverría Alvarez mexikói elnöktől, Rudolf Gnägi svájci elnök­től, VI. Pál pápától, John Kerr ausztrál főkormányzó­tól, Kirchschläger osztrák köztársasági elnöktől, Ah­med Secou Toure guineai köztársasági elnöktől, Kim Ir Szungtől, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottsá­gának főtitkárától, Habib Borgiba tunéziai köztársasá­gi elnöktől, Makariosz érsek­től, ciprusi köztársasági el­nöktől, Jean luxemburgi nagyhercegtől, Haxhi Lle­­shitől, az Albán NK népi gyűlése elnökségének el­nö­kétől, Hafez El Asszad Szí­riai elnöktől, Alfonso Lo­pez Michelsen kolumbiai el­nöktől, Hirohito japán csá­szártól, II. Erzsébet angol királynőtől, Kekkonen finn köztársasági elnöktől, II. Hasszán marokkói király­tól, Cári Gusztáv svéd ki­rálytól, Erich Honeckertől, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságá­nak főtitkárától, az NDK államtan­ácsának elnökétől. Spanyol politikai színtér Kezdődik a dialógus a kormány és az ellenzék között Engedélyezték a Szocialista Munkáspárt kongresszusát a Falranaszok Madridban a népszavazás ellen Suarez miniszterelnök kormánya és a spanyol de­mokratikus ellenzék közötti régóta ígérgetett pár­beszédnek a napokban meg kellene kezdődnie, noha többen úgy vélik, hogy lényegében hétfőn már meg is indult, amikor Suarez miniszterelnök találkozott a spanyol kereszténydemokraták vezető személyiségei­vel. A spanyol kormányfő hét­főn fogadta az ország két legkiemelkedőbb keresztény­demokrata vezetőjét, Gil Robiesit, a Keresztényde­mokrata Párt elnökét és Rui­z Gimenezt, a balolidiailli kereszténydemokraták veze­tőjét. A küldött­ségben jelen voltak Katalinda, Valencia, Galícia és Baszkföld ke­reszténydemokrata csoport­jainak vezetői. A baloldali keresztényde­mokraták a kommunisták­kal és a szocialistákkal egyébként megalakították a Demokratikus koordináció elnevezésű ellenzéki csopor­tot. A spanyol ellenzék két feltételhez kötötte a kor­mány reformjainak támoga­tását, illetve a párbeszédek megkezdését. Többek között követelte a Spanyol EP le­galizálását és a politikai sza­badság helyreállítását, amely lehetővé tenné az ellenzék számára a szabad tevékeny­séget, többek között a tele­vízión való fellépést és a vá­­lasztási rendszer ellenőrzé­sét. Az utóbbi néhány nap fo­lyamán a kormány közele­dett az ellenzék felé. Szua­­rez a napokban fogadta Tier Galvant, a Spanyol Szocia­lista Néppárt elnökét, a m­adridi egyetem tanárát, tegnap közölték azt is, hogy a kormány jóváhagyta a Spanyol Szocialista Munkás­pá­rt kongresszusának a meg­tartását. A kongresszust ere­detil­eg november elejére ter­vezte, ám a hatóságok eh­hez nem járultak hozzá, kö­vetelték, hogy a párt kérje legalizálását, s utána tartsa meg kongresszusát. Más politikai lépések is arra engednek következtet­ni, hogy a kormány változ­tatott álláspontján, s haj­landó tárgyalni az ellenzék­kel. A kormány közölte, hogy a televízión való fel­lépést engedélyezik a legális politikai pártoknak, azok­nak is, amelyek a küszöbön álló népszavazás előtt a pol­gárokat távolmaradásra szó­lították fel. Valójában már megkezdő­dött az ellenzéknek a nép­szavazás elleni hadjárata. Hétfő este Madrid központ­jában megjelentek az első falragaszok, amelyek felszó­lítják­­ Spanyolország polgá­rait, hogy bojkotttálják a népszavazást, mert nem te­szi lehetővé az igazi demok­ráciát, és nem is demokra­tikus légkörben tartják meg. Kreisky tárgyalásokat kínál a kisebbségnek Bécsből jelenti a Tanjug. Az osztrák politikai köz­vélemény körében nagy fi­gyelmet keltett Bruno Kreis­ky kancellár hétfői nyilat­kozata a kisebbségi kérdés­ről, amelyben kinyilvání­totta a szövetségi kormány készségét, hogy a karintiai szlovénok képviselőivel tár­gyalóasztalhoz ül. Noha még nem elemezték a kancellár új álláspontját, a jelentések hangsúlyozták, hogy e tárgyalásokat a leg­fontosabb osztrák feladatok közé tartoznak. Bécsben megállapították, hogy a kancellár visszatért a régi jelszóra, mely szerint elő­ször fejleszteni kell, s csak utána megszámlálni a ki­sebbségeket. Nyílt kérdés azonban, hogy ezzel kapcso­latban milyen álláspontra helyezkednek azok a pár­tok, amelyek a nyelvi ösz­­szeírás előtt éppen az ellen­kezőt hirdették. Néhány lap rámutatott, hogy Kreisky továbbra is szorgalmazta, hogy a három párt együtte­sen vezesse a kisebbségi politikát, ami különféle ma­gyarázatra adhat okot. Az ellenzéki Osztrák Nép­párt szövetségi szinten tá­mogatta a kancellár állás­pontjait, ám Karintiában fenntartásai voltak. Dr. Gritz, a Karintiai Szlovénok Népi Tanácsának elnöke kijelentette, hogy a karintiai szlovénok hajlan­dók tárgyalni a szövetségi kormánnyal. Hangsúlyozta, hogy a kétnyelvű helység­névtáblák kérdése nem a legfontosabb A szlovénok számára a legfontosabb anyanyelvük használata a napközikben, iskolákban és közhivatalokban. Valószínű­leg néhány napon belül megkezdi a munkát a ka­rintiai szlovénok ügyével foglalkozó kormánybizott­­ság. Portugália A szocialisták visszautasítják az együttműködést a kommunistákkal A Portugál Szocialista Párt elvetette a Kommunis­ta Párt javaslatát, hogy együttesen vitassák meg az ország jelenlegi helyzetét, és a két párt közötti viszonyt. A Szocialista Párt titkársá­ga értesítette a Kommunista Pártot, hogy nincs értelme az ilyen tanácskozásnak. Ma­rio­­ Soares, a szocialisták vezetője a javaslatot reklám­fogásnak nevezte, amelynek szerinte az a célja, hogy a helyi választási kampányban a kommunisták előnyöket nyerjenek, valamint annak a meggyőződésnek a hirdetése, hogy a baloldali többség le­hetséges. A Kommunista Párt eddig még nem reagált javaslatá­nak elutasítására. Az ellen­őrzése alatt levő sajtó csu­pán a választ közölte. A Portugál KP KB-nak a Szocialista Párt Nemzeti Ta­nácsához intézett levele egyébként leszögezte, hogy a két párt közötti megbeszélé­sek elkerülhetetlenek, mivel a reakciós és a jobboldali erők mind nagyobb mérték­ben veszélyeztetik a portu­gál forradalmat Libanoni helyzet Át kell adni a nehézfegyverzetet Az arabközi békefenntartó erők parancsnoksága fel­szólította a libanoni polgárháború minden részvevőjét — beleértve a palesztinaiakat is —, hogy vasárnapig, december 5-éig adják át nehézfegyvereiket. A jelekből ítélve azonban a határidőt csak azoknak a nehézfegyvereknek az átadá­sára vonatkozik, amelyek a libanoni reguláris hadsereg széthullása után jutottak a szemben álló felek kezébe. Azután azokat a fegyvereket gyűjtenék be, amelyeket vá­sároltak vagy segély formá­jában kaptak. A későbbi szakaszban a jobboldaliak, a haladók és a palesztinaiak a kijelölt he­lyen átadnák az összes nehéz fegyvereiket. Nyilvánvaló, hogy ez komp­romisszumos megegyezés, mert előzőleg nem irányoz­ták elő, hogy a nehézfegyve­reket szakaszosan gyűjtik be, s hogy felettük az ellenőrzést a fehérsisakosok és a szem­ben álló felek végzik. Még nem lehet tudni azonban, hogy a kompromisszumot el­fogadják-e. A bejrúti megfigyelők vé­leménye szerint a nehézfegy­verek begyűjtése nem lesz zökkenőmentes, mivel Liba­nonban a szemben álló felek viszonya nagyon érzékeny. A libanoni jobboldal azt köve­telte, hogy először a palesz­tinaiak adják át nehézfegyve­reiket, akik azonban ezt el­vetették, azzal érvelve, hogy az 1969. évi kairói megegye­zés értelmében joguk van az ilyen fegyverekre a mene­külttáborok védelmében és az Izrael elleni harcban. A palesztinaiak ugyanakkor kö­vetelték, hogy először fejez­zék be Libanon pacifikáció­­ját, felhívva a figyelmet az ország déli részében uralko­dó még mindig robbanékony helyzetre. A fehérsisakosok nagy többségét alkotó szíriaiak ál­láspontját illetően Khaddam külügyminiszter Kuvaitban kijelentette, hogy begyűjtik a szemben álló felek ellenőr­zése alatt levő fegyvereket, mert ez összhangban áll a rijadi és kairói csúcsértekez­leten elfogadott béketervvel. Figyelmeztetett arra, hogy senkinek sem engedik meg az arab béketerv aláásását. Hangsúlyozta, hogy Libanon­ban nem lehet hazafias és haladó erőknek tekinteni azokat, akiknek politikája nincs összhangban Szíria po­ltikájával. Khaddam a meg­figyelők szerint a Dzsumblatt vezette libanoni nemzeti moz­galom és a Damaszkusz kö­zötti viszonyra célzott. A hivatalos Damaszkusz és a palesztinai mozgalom ed­digi párbeszéde egyébként nem hozta meg a remélt eredményt. A beavatottak szerint eltérnek álláspontja­ik nemcsak a libanoni válsá­got illetően, hanem a közel­­keleti krízis megoldásának módjában is. Reménykedni lehet azonban, hogy az egy­kori stratégiai szövetségesek — Szíria és a palesztinai mozgalom — áthidalják a mostani válságot s megfelelő megállapodást fogadnak el. Úgy tűnik azonban, hogy nemcsak a szíriaiak és pa­lesztinaiak kapcsolatában áll­tak be zavarok­, hanem más arab országok között is, amit a hétfői döntés is szemléltet, mely szerint a libanoni arab közi békefenntartó erők kö­telékéből hazarendelik a lí­biai egységeket. Egyiptom Szí­ria és Szaúd-Arábia, vala­mint még néhány befolyásos arab ország mindent meg­tesz, hogy létrejöjjenek a fel­tételek a tárgyalásokra. Eliasz Szarkisz libanoni el­nöknek és George Lane-nek, az amerikaiak bejrúti nagy­­követsége ügyvivőjének hét­fői találkozójából ítélve az arab fehérsisakosok hamaro­san elfoglalják állásaikat Dél-Libanonbak­ is. Az érte­e­sülések szerint valószínűleg jelképes erősségű egységek vonulnak délre, hozzávetőle­gesen ezer katona, akik kö­zött nem lesz Szíriai. Rövidesen összeül a palesztin vezetőség A Palesztinai Felszabadítá­­si Szervezet (PLO) központi tanácsa december 8-án és 9- én összeül Damaszkuszban. Megvitatja a palesztinai el­lenállási mozgalom jövőjét. Jól értesült körök szerint a tanácskozáson Jasszer Ara­fat,, a PLO végrehajtó bizott­ságának elnöke elnököl. Szó lesz a Palesztinai Nemzeti Tanács összehívásáról is. A palesztinai források szerint tárgyalások folynak arról, hogy az értekezleten részt vegyenek azok a palesztinai szervezetek is, amelyek az utóbbi két évben nem mű­ködtek közre a tanács mun­kájában, mint például a Ge­orge Habashi vezette Visz­­szautasítás Frontja ,és az Irak-párti Arab Felszabadí­­tási Front. Echeverría jelöltette magát ENSZ-fötitkárnak Louis Echeverría, Mexikó elnöke hivatalosan is jelöltet­te magát az ENSZ főtitká­rának. A jelöltek között van Shir­ley Amerasinghe, az ENSZ Közgyűlés elnöke és Kurt Waldheim mostani ENSZ-fö­titkár. Holnap Kuba ünnepe Kuba december 2-án ünne­pél­yesen megemlékezik a forradalmi fegyveres erők megalakításának huszadik év­fordulójáról. Az ünnep kere­tében megalakul az első nemzetgyűlés és katonai dísz­­ felvonulást rendeznek. 3. oldal Rhodesiában tovább tart az öldöklés. A Smith-féle rezsim katonái a napokban tizenhét szabadságharcost és két polgári személyt öltek meg. A holttesteket a rusa­­pei rendőrlaktanya udvarán helyezték el. N (UPI telefotó)

Next