Magyar Szó, 1977. február (34. évfolyam, 30-44. szám)

1977-02-01 / 30. szám

2. oldal M MAGYAR SZÓ Kedd, 1977. február 3. Fokozott tevékenység a helsinki záróokmány valóra váltása érdekében A Szocialista Szövetség Országos Választmánya Elnökségének határozatai A Szocialista Szövetség Országos Választmányának Elnöksége január 18-án megtartott ülésén megtár­gyalta a JDNSZSZ eddigi tevékenységét és további fel­adatait az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet záródokumentumának alkalmazásával és a kü­szöbönálló belgrádi értekezlet előkészületeivel kapcso­latban. 1. Abból az értékelésből ki­indulva, hogy a helsinki eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezletnek mesz­sze­ható határozatai és hatá­sa szerint igen nagy jelentő­sége van, hogy az általa jó­váhagyott záróokmány új, alkalmas platformot képez a meglevő felosztások kiküszö­böléséhez, az európai népek közötti demokratikus és egyenrangú viszonyok és együttműködés kiépítéséhez és az igazi európai biztonság­hoz, hogy — figyelembe vé­ve Európa és a többi világ­rész kapcsolatait és kölcsö­nös függőségét — e dokum­en­tum tágabb nemzetközi je­lentőséggel is bír a világbiz­­tonság és az egyenrangú nem­zetközi együttműködés terén, a Szocialista Szövetség Or­szágos Választmányának El­nöksége úgy tartja, hogy az elveket, amelyeken a záró­­dokumentum nyugszik, továb­bá a záróokmány általános értékeit és határozatait kö­vetkezetesen és egységesen alkalmazni kell. Ezen az ala­pon kitartóan kell munkál­kodni a legnagyobb problé­mák rendezésén, az európai béke, együttműködés és biz­tonság erősítése, valamint az egész világon a demokrati­kus, egyenrangú politikai, gazdasági és egyéb viszonyok előbbrevitele céljából. Az El­nökség külön hangsúlyt he­lyezett az el nem kötelezett országok célombói értekezle­tén megszavazott határozatok nagy jelentőségére, továbbá arra, hogy ezeket a határo­zatokat következetesebben kell alkalmazni. Az Elnökség kiemeli a hel­sinki értekezlet folytonosságá­nak, az európai helyzet ala­kulásában tapasztalható po­zitív irányzatok megszilárdí­tásaira, az európai népek egy­más iránti bizalmának és kü­lönféle területeken folyó együttműködésük kibővítésé­nek erősítésére, valamint a világ más országaival való együttműködésük­­kibővítésé­re irányuló erőfeszítések je­lentőségét. Ilyen vonatkozás­ban az 1977. június 15-én kezdődő belgrádi értekezlet kiváló alkalom lesz arra, hogy felmérje az eddig meg­tett utat, valamint a további enyhülés és az európai stabi­litás távlatait, amelyek szo­ros kapcsolatban állnak a nemzetközi körülmények ja­vulásának általános folyama­tával: e folyamatnak nem szabad a tömbök közötti egyezkedésre vagy egyes nemzetközi problémákra szo­rítkoznia, hanem fel kell ölelnie a világ minden népét és térségét. " . A szocialista önigazgatási és el nem kötelezett Jugo­szlávia számottevően hozzájá­rult a helsinki értekezlet si­keréhez és a záróokmány al­kalmazásában megvalósított eddigi eredményekhez. Álta­lános erőfeszítéseibe bele­2. A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége tevékenysége útján elsősor­ban azt kell hogy biztosítsa, hogy minden dolgozónk és polgárunk még behatóbban megismerkedjen a helsinki értekezlet szellemével és ál­láspontjaival, a záróokmány jelentőségével és alkalmazá­sával, hogy közvetlenebbül segítsék elő a záróokmány alkalmazását, . . ily módon­­hozzájáruljanak a belgrádi értekezlet előkészületeihez. Különösen fontos szerep há­rul a Szocialista Szövetség köztársasági, tartományi, községi, városi és helyi­­szer­vezeteire; ezeknek a jelen határozatok alapján meg kell állapítaniuk saját köte­lezettségüket, s biztosítaniuk ezek módszeres és követke­zetes végrehajtását.­­ A tájékoztatási eszkö­zöknek — a rádiónak, a te­levíziónak, a sajtónak és a publicisztikának — módsze­resen kell tájékoztatniuk közvéleményünket a helsin­ki értekezlet záróokmányá­nak alkalmazásáról, s rész­letesebben kell foglalkozniuk a záróokmány egy-egy ré­szével, mind az általános el­vekkel, mind pedig katonai, gazdasági, humánus és egyéb kérdésekkel. Tájékoz­tatniuk kell egyúttal a kül­országokat Jugoszlávia arra irányuló erőfeszítéseiről, hogy hozzájáruljon a helsin­ki okmányok alkalmazásához és a belgrádi értekezlet elő­készületeihez.­­ Ezentúl is ösztönözni kell a gazdasági tevékenység és az együttműködés mind­azon formáit, amelyek hoz­zájárulhatnak a gazdasági viszonyok magasabb minősé­gi szintjéhez, tudományos vívmányoknak a termelőerők fejlődésében való alkalmazá­sához és terjesztéséhez, s az új nemzetközi gazdasági épült a Szocialista Szövetség, minden dolgozónk és polgá­runk, a JSZSZK nemzetei­nek és nemzetiségeinek támo­gatása és tevékenysége is. A záróokmány alkalmazásához fűződő kérdések, amelyek azt a célt szolgálják, hogy fo­lyamatosan javuljon az euró­pai helyzet és erősödjön a valódi európai biztonság, te­hát mindenki biztonsága és az erősítéséhez fűződő köl­csönös felelőség ezentúl is al­kotő része lesz a JDNSZSZ és minden más társadalmi­politikai, társadalmi és egyéb szervezet általános politikai tevékenységének, mind belső síkon, mind pedig nemzetkö­zi tevékenységük területén, rendszer alapjain építeni kell a nagyobb biztonságot Eu­rópában és világszerte. — A társadalmi, szakmai és más szervezeteknek és a polgári egyesületeknek a társadalmi tevékenység és a szellemi alkotómunka min­den területén —­ amelyek tevékenységükben európai vagy területi jellegű rendez­vényeket is előirányoznak — megfelelő módon kötődniük kell a helsinki értekezlet zá­róokmányához. — A Szocialista Szövetség a továbbiak során is részt vállal a gazdasági, törvény­­alkotási és egyéb területek­hez fűződő feladatok végre­hajtásából, amelyek e ren­delkezéseknek és gyakorlat­nak a helsinki záróokmány határozataival való össze­hangolását jelentik. A Szocialista Szövetség Országos Választmányának Elnöksége úgy tartja, hogy a helsinki okmányok alkal­mazásában és a belgrádi ér­tekezlet előkészületeiben, igen nagy jelentőséggel bír az illetékes állami szervek és küldöttrendszerű képvise­lőházaink fokozott tevékeny­sége. 3. a helsinki értekezlet és záróokmány újabb lehetősé­geket tár fel az európai or­szágok közötti kapcsolatok és együttműködés tovább­fejlesztésében. Jugoszlávia európai szintű együttműkö­désében fontos szerepet tölt be a társadalmi-politikai és társadalmi szervezetek, va­lmin­t a polgári egyesületek­ nemzetközi tevékenysége, s az európai pártokkal és szervezetekkel való együtt­működése, amelyek a helsin­ki értekezlet és a záróok­mány elveit úgyszintén be­leépítik platformjukba és programjukba, s ennek kap­csán jelentős és sokrétű te­vékenységet bontakoztatnak ki. Érvényes ez társadalmi­politikai és más szervezete­ink együttműködésére is, amelyet Európán kívüli — elsősorban az el nem köte­lezett — országok pártjaival, mozgalmaival és szerveze­teivel folytatnak, figyelembe véve azoknak az elveknek a tágabb nemzetközi jelentő­ségét, amelyekre a helsinki értekezlet okmányai alapo­zódnak. — A helsinki értekezlet záróokmányának alkalmazá­sa új és konkrét lehetősége­ket nyújt arra, hogy a tu­domány, a művelődés, a köz­oktatás, a tájékoztatás, a ki­adói tevékenység és a szel­lemi alkotó munka egyéb te­rületein működő intézmé­nyeink intenzívebb együtt­működést folytassanak meg­felelő európai intézmények­kel és szervezetekkel. Hogy e lehetőségeket teljes mér­tékben ki lehessen aknázni, hogy Jugoszlávia e területen is tevékeny hozzájárulást nyújthasson, az el­nökség rá­mutat annak szükségére. Az Európában és Európán kívüli országokban élő nem­zeti kisebbségek jogainak szavatolása elválaszthatatla­nul hozzá tartozik a népek szabadságáért és független­ségéért, az emberi jogokért és a világbékéért folyó ál­talános harchoz. E harchoz a JSZSZK számottevően hoz­zájárul a maga részéről nem­zetközi tevékenységével, a felszabadulásukért és füg­getlenségük megvédéséért harcoló népeknek nyújtott támogatással és segéllyel, valamint a hazánkban élő nemzetiségek jogainak meg­valósítását szolgáló politiká­jával és gyakorlatával. Arra vonatkozó álláspontjainkat, hogy a nemzeti kisebbségek­nek minden jogát okvetlenül biztosítani kell, továbbá a Jugoszláviában élő nemzeti­ségek helyzetének rendezését szolgáló gyakorlatot pozitív lépésként kell érvényesíteni az arra irányuló törekvé­sekben, hogy a nemzeti ki­sebbségek a szomszédok kö­­­­zötti megértés és együttmű­­­ködés hídjai, az európai biz­tonság erősítésének és az európai népek Helsinki szel­lemében való egyenrangú együttműködésének a ténye­zői legyenek. — A földközi-tengeri tér­ségben uralkodó helyzet — ahol a nemzetközi viszonyok hogy a JDNSZSZ serkentse a tudományos és egyéb in­tézmények megfelelő önigaz­gatási megszervezését és erő­­feszítéseik egyesítését.­­ A szocialista Jugoszlá­via a maga részéről politiká­jával járul hozzá az európai biztonság és együttműködés erősítéséhez, továbbá arra irányuló konkrét intézkedé­seivel, hogy erősítse a jó­szomszédi viszonyokat és az együttműködést a politikai, gazdasági és egyéb viszo­nyok minden területén, ezen kívül azzal, hogy megnyitot­ta határait és rendezni igye­kezik az egyes szomszédos országokkal fennálló problé­mákat, amiben az Olaszor­szággal megkötött osimói egyezmények bátorító példát nyújtanak. A társadalmi­­politikai és más szervezetek­nek azáltal kell hozzájárul­niuk hazánk ilyen irányú további tevékenységéhez, hogy tovább fejlesztik kap­csolataikat és együttműkö­désüket a szomszédos orszá­gok politikai pártjaival és szervezeteivel. Ilyen vonat­kozásban különösképpen fi­gyelembe kell venni az adott országokban élő nemzeti ki­­­sebbségeink helyzetét, számos válsággóca található — úgyszintén az európai biz­tonság és együttműködés je­lentős kérdései közé tartozik, mert szoros kapcsolatban áll Európa és a világ biztonsá­gával. Ezzel kapcsolatos tö­rekvéseinknek arra kell irá­nyulniuk, hogy erősítsük a földközi-tengeri térségben levő országok egymás­­közti együttműködését minden te­rületen, s fokozzuk más, nem európai földközi-tengeri or­szágok, valamint minden más ország érdeklődését, megértését és támogatását a helsinki határozatok iránt.­­ Tekintettel arra, hogy az európai kommunista és munkáspártok berlini érte­kezlete az európai béke, biz­tonság, együttműködés és társadalmi haladás megszi­lárdításának kérdésé­vel fog­lalkozott, s általános jelle­gével és irányvételével hoz­zásegített e célok eléréséhez, s a függetlenség, az egyen­rangúság, a be nem avat­kozás és a saját munkásosz­tály és nép iránti felelősség elveit érvényesítve a kom­munista és munkáspártok közötti viszonyok demokra­tikus alapjának és tartalmá­nak az erősítéséhez is hoz­zájárult, a JDNSZSZ Orszá­gos Választmányának Elnök­sége hangsúlyozza, hogy a Szocialista Szövetségnek to­vábbra is munkálkodnia kell a berlini értekezlet alapvető értékeinek érvényesítésén és megvalósításán. Fokozott erőfeszítések az új nemzetközi gazdasági viszonyokért . A JDNSZSZ Országos V­álasztmányának Elnöksége úgy tartja, hogy a helsinki értekezlet határozataival kapcsolatban elindult folya­matokat állandóan figyelem­mel kell kísérni és elemez­ni. Úgyszintén tevékenyen ösztönözni kell a pozitív ten­denciákat az európai viszo­nyok fejlődésében, a konti­nens és az egész világ ha­ladó erőinek mind szerteága­zóbb együttműködésében, hogy ezáltal a helsinki érte­kezlet általános értékei kife­jezésre jussanak a nemzetkö­zi viszonyok összességében, valamint az égető nemzet­közi problémák tárgyalás és megegyezés útján való ren­dezésében.­­ Figyelembe véve, hogy a fejlett és a fejletlen világ közötti különbségek mind veszélyesebb forrásai a nem­zetközi viszonyok megrázkód­tatásainak és az egyenlőtlen viszonyok állandósításának, a JDNSZSZ Országos Vá­lasztmányának. Elnöksége úgy tartja, hogy az új nem­zetközi gazdasági rendsze­rért folyó harc alkotó része a békét, s minden nép hala­dását és biztonságát szolgá­ló erőfeszítéseknek, hogy az európai népek megtalálják benne a maguk érdekét, és a maguk részéről is nagy­mértékben hozzájárulhatnak, ezért az Elnökség hangsú­lyozza, hogy a Szocialista Szövetségnek mind belső, mind pedig nemzetközi tevé­kenységében fokozott erőfe­szítéseket kell kifejtenie az új nemzetközi gazdasági vi­szonyokért, valamint a fej­lett és a fejlődő országok kö­zötti különbségek kiküszöbö­léséért. 4. Az Elnökség kötelezi a nemzetközi kapcsolatok bi­zottságát, hogy az Országos Választmány egyéb tevé­kenységi formáival együtt -­­ e határozatokból ere­dő számos konkrét teendővel kapcsolatban — biztosítsa a szükséges konzultációkat, megbeszéléseket és együtt­működést a tájékoztatási esz­közökkel, s azokkal a szer­vezetekkel és intézmények­kel, amelyek a propaganda tevékenység, a tudomány, a művelődés, a sport stb. terén különféle európai vagy re­gionális jellegű akciókra, ér­tekezletekre és rendezvé­nyekre készülődnek. (Tanjug) Minden dolgozónak meg kell ismernie a helsinki okmány szellemét Újabb lehetőségek az európai országok együttműködésére A földközi-tengeri térségben uralkodó helyzetről 9 26) A nemzetiségi hovatartozás ará­nya szerinti kontingensrendszert azon­ban gyakorlatilag érintetlenül hagyta. A törvény elfogadás után, nyomban a bírá­latok kereszttüzébe került, mert faji szem­pontokat érvényesített, és sok volt benne a méltánytalanság. A kisebbségi vezetők rámutattak, hogy mivel a kontingenseket nem lehet átruházni, míg Nagy-Britannia hatvanötezer főnyi részesedését csak félig tölti ki, az olaszoknak húsz évig kell vár­niuk a számukra kiosztott öt és fél ezer hely valamelyikére. A törvény bírálói azt a vádat is felhozták a törvény elleni, hogy sérti az új afrikai és ázsiai nemzeteket, amelyek csak névleges, országonkénti száz­fős kontingenst kaptak. Hivatalba lépve Kennedy elnök törvényt kezdeményezett a nemzeti hovatartozásra alapuló, megkülönböztetésekkel terhes be­vándorlási törvény megváltoztatására. Meg akarta tisztítani törvényeinket a fa­ji megkülönböztetés nyomaitól, és az volt a célja, hogy a bevándorlási törvények jobban szolgálják az ország munkaerő­gondjainak megoldását is. Az elnök halá­la után megjelent A bevándorlók nemze­te című népszerű könyvben jelent meg tervezete. Noha Kennedy elnök nem tud­ta elfogadtatni törvényét a kongresszus­sal, Johnson elnök elsőrendű fontosságú­nak minősítette az ügyet, és sikerre is vit­te. Miután a kongresszus 1965-ben elfo­gadta az új bevándorlási törvényt, az­ el­nök New Yorkba repült, hogy a Szabad­ság-szobor tövében szentesítse aláírásával. Méltatta a nemzeti hovatartozás szerinti kontingensrendszer kimúlását, amelyről kijelentette, hogy ,,összeegyeztethetetlen legalapvetőbb amerikai hagyományaink­kal”. Az új bevándorlási törvény a keletű­ fél­­tekéről évi ezütt hatvanezer bevándorlást en­gedélyez, akiknek országonkénti száma nem haladhatja meg a húszezret A kontingens hetvennégy százalékát rokonoknak tartják fenn, húsz százalékát diplomásoknak,szak­munkásoknak és szakképzetleneknek, akikre a nemzetgazdaság valamely ágaza­tában van szükség, hat százalékét pedig menekülteknek és más személyeknek, akik nem esnek az átfogóbb kategóriák egyi­kébe sem. Amerikai állampolgárok férje, felesége, gyermekei és szülei nem számí­tanak a kontingensbe; a kitpei menekül­tekre külön törvény vonatkozik. Az 1965. évi törvény, a törvények történetében első inben, a nangaforatesceröl­erfaezek­ számát is megköti. Ezekből az országokból éven­te százhúszezren vándorolhatnak be Ame­rikába, mégpedig jelentkezési sorrendben, nemzeti hovatartozásra való tekintet nél­kül. Bár az új törvény még csak most kezdi éreztetni hatását, máris nyilvánvaló, hogy látványos változásra lehet számítani a be­vándorlók eredetét tekintve. Ugyanez alatt az idő alatt az angliai bevándorlók száma évi huszonhétezerről hétezerre esett visz­­sza, míg az olasz bevándorlók száma tíz­ezerről huszonhatezerre ugrott További változás, hogy, míg a múltban a beván­dorlók zöme szakképzetlen és tanulatlan paraszt volt, az újak éppenséggel hazájuk művelt rétegének legjobbjai közül kerül­nek ki. Egyes országok máris nehezmé­nyezik, hogy felgyorsult az „agyszivattyú­zás”, amely legértékesebb munkaerőiket csábítja Amerikába, ahol magasabb jöve­delmet élvezhetnek. Bár elein­­te a régi kon­­tingensrendszer rálastt kívül rekedtek szá­ma ideiglenesen, megugrasztotta a beven­dorlési statisztikát, némely megfigyelő at­tól tart, hogy az új törvény végső soron inkább akadályozza, semmint elősegíti a bevándorlást. Úgy látják, hogy a nyugati féltekére kiszabott kontingensek és a mun­kaerő bevándorlása körüli szigorú előírá­sok és bürokratikus rendelkezések köny­­nyen akadállyá válhatnak. A Christian Science Monitor című lap kérdésére vála­szolva egy bevándorlási kérdésekkel fog­lalkozó jogász nagyon bizonytalanul nyi­latkozott arról, vajon beválnak-e az új rendelkezések. ..De az biztos — jelentette ró —, hogy akik ezután jönnek, mások lesznek.” Az ázsiai népvándorlás 1782-ben Hector St. John de Crévecoeur úgy határozta meg az amerikait, hogy „vagy európai, vagy európaiak sarja”, és meghatározása pontos volt. Természetesen senki sem vitathatja, milyen nagy szerepet játszottak az európaiak az ország benépe­sítésében, a vadon meghódításában és az új ország megalapításában. De kezdettől fogva éltek itt mások is, akik épp úgy rá­szolgáltak az „amerikai” névre. Crévecouer egyszerűen megfeledkezett az afrikaiak­ról, s ezzel az akkori amerikai népesség húsz százalékának létét tagadta. A fran­cia utazó megállapítását még sokáig széles körben igaznak fogadták el, noha amikor Ázsiából is útra keltek az emberek nyugat felé, Dél-Amerikából pedig észak felé, ez a meghatározás egyre pontatlanabb lett. (Folytatjuk) BARBARA K. GREENLEAF:. AZ dMMT É5 fi­ftffflk RÉSZLET AZ AMERI­KALÁZ CÍMŰ KÖNYVBŐL

Next