Magyar Szó, 1977. február (34. évfolyam, 30-44. szám)
1977-02-01 / 30. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1977. február 1. A IKSZ XI. kongresszusa akció jellegű legyen (Folytatás az 1. oldalról!káról szóló törvénnyel kidolgoztuk és teljessé tettük a társadalmi-gazdasági és politikai viszonyok történelmileg új koncepcióját, amelynek konkrét alkalmazása a gyakorlatban távolról sem csupán szervezeti jellegű, hanem mélyreható eszmeipolitikai tartalma van. Ez mindenképpen terjedelmes, bonyolult és kényes feladat. Egyáltalán nem véletlen például, hogy a társult munkáról szóló törvény kétéves időszakot szabott meg a munkaszervezeteknek és önigazgatási közösségeknek, társulásaiknak, valamint az önigazgatási szerveződés és társulás más formáinak, hogy belső viszonyaikat és egészében vett szervezetüket összhangba hozzák a törvénnyel. Semmivel sem kevésbé bonyolult feladat új társadalmi-politikai rendszerünk érvényesítése, és általában a politikai élet kiteljesítése, különösen a társadalmi bázisban , a társult munkában és a küldöttrendszerben. Arról van szó, hogy többé már nem elvi álláspontok kialakításánál tartunk. Most már hosszabb távú munkálkodás van folyamatban következetes életbe léptetésükért. Ezzel kapcsolatban pedig nincs szükségünk holmi általános nyilatkozatokra és terjedelmes elvi dokumentumokra. Akcióra van szükségünk. Az összes társadalmi erők állandó szervezett erőfeszítésére, rendszerünknek mind egészében véve, mind az összes részeiben való teljes és kifogástalan működésére. Ezért, javasoljuk, hogy a JKSZ XI. kongreszsusának munkája kifejezetten akciójellegű legyen, ösztönzést, útmutatást és kötelezettséget jelentsen a társadalmi erők konkrét tevékenységére, és e tekintetben a hangsúlyt a szervezett szocialista tudat tényezőinek, elsősorban a Kommunista Szövetségnek a politikai és eszmei felelősségére helyezzük. Az emberek közötti " Hogy ez a küldöttrendszer talpra állhasson, kilábaljon a kezdeti bizonytalanságokból, megszabaduljon a tehetetlenségi erő hatásától, a korábbi viszonyok nyomásaitól, és a szó teljes értelmében működni kezdjen, az egész társadalom hatalmas igazi mozgatóerejévé válva, akkor már most ebben a rendszerben szilárdan meg kell vetnie lábát a Kommunista Szövetségnek mint belső mozgatóerejének, mint vezető eszmei és politikai erejének, amely a gyakorlatban tettekben állandóan igazolja önmagát az önigazgatók mindennapi akciói révén. A Kommunista Szövetségnek mindenütt jelen kell lennie, ahol az önigazgatók döntést hoznak. A Kommunista Szövetség nem állhat az önigazgatási rendszeren kívül, sem e rendszer fölött, mint külső vagy magasabb rendű erő, mint holmi fölérendelt tényező, amely csak utasításokat ad, hogy mit és konkrétan hogyan kell csinálni, és azután számonkéri a fegyelmet, s ezzel kapcsolatban nem vállalja a politikai felelősséget a meghozott döntésekért. Körülményeink között ez a fajta magatartás lényegében véve az önigazgatásnak és a társult munkában a dolgozók önigazgatási jogainak kisajátítását jelentené, mint ahogyan másrészt a Kommunista Szövetségnek a küldöttrendszertől a döntéshozatali folyamattól és a küldöttségek munkájától való elhatárolódása nemcsak az ösztönös haladásra való hagyatkozást jelentené, hanem szélesre tárná a kapukat a nyoma A XI. kongresszusnak ez az irányvétele arra késztet bennünket, hogy alaposan vitassuk meg a Kommunista Szövetségnek a jelenlegi körülmények között, a szocializmusért vívott harc jelenlegi szakaszában betöltött szerepét és kijelölt feladatait, ez pedig harc új társadalmi-gazdasági és politikai rendszerünk kiépítéséért és működéséért. Kétségtelen, hogy a Kommunista Szövetség a X. kongresszus óta jelentős eredményeket ért el, megszilárdította eszmei és cselekvési egységét, bővítette sorait és növelte befolyását a munkásosztályra és általában a dolgozókra. A harc e folyamatában a társadalom változásával együtt s ezzel összhangban megváltozik a kommunisták társadalmi szerepének természete, munkamódszere, tehát szervezeti módja is, természetesen a további társadalmi fejlődésért való még fokozottabb felelősség értelmében. Általában véve az alkotmánnyal, a társult munkáról szóló törvénnyel és más rendszerbeli törvényekkel napjainkban életbe léptetjük az emberek közötti viszonyok új, mélyrehatóan demokratikus politikai rendszerét, amely a klasszikus parlamenti rendszernek — akár a burzsoá pluralista, akár az egypártrendszerű etatista típusú parlamenti rendszernek — történelmi tagadása. Ha szem előtt tartjuk az önigazgatási szerveződés különféle szintjein a küldöttségek taglétszámát, akkor a legkevésbé sem túlzás azt mondani, hogy nálunk ma a politikai döntéshozatal folyamatában a dolgozók milliós tömegei kezdenek részt venni a társult munka szervezeteiben, a helyi közösségekben, az önigazgatási érdekközösségekben, a küldöttrendszerű képviseleti testületekben, a községektől a föderációig, egyszóval küldöttrendszerünk egészében. Viszonyok új politikai zere sek előtt, sőt a számunkra idegen politikai irányzatok előtt is, kezdve a kispolgári anarcholiberalizmustól, a különféle technokratikus vagy bürokratikus monopóliumokig. Egyszóval a Kommunista Szövetség mindennapi tevékenységének igazi színhelye magában a rendszerben van a fejlődés irányainak meghatározásában, a küldöttségek és küldöttek munkájának irányításában, az önigazgatás összes szerveiben, a társult munkában, a helyi közösségekben, az önigazgatási érdekközösségekben és az önigazgatási szervezkedés más formáiban, a küldöttrendszerű képviseleti testületekben, az egész küldöttrendszerben. A XI. kongresszusnak felül kell vizsgálnia majd a Kommunista Szövetségnek a társult munkában, a küldött rendszerben és a társadalmi bázisban való eszmei gyakorlatának területét is, ahol az eszmei harc frontja kiterjed azokra az eszmei kérdésekre is, amelyek éppen a társadalmi viszonyok változásaival kapcsolatban merülnek fel. Nem hanyagolhatjuk el tehát azt a tényt, hogy még erősek a régi, lényegében véve állami tulajdoni viszonyok nyomásai, amelyek manapság különösen abban az irányzatban jutnak kifejezésre, hogy az új önigazgatási formákban valójában továbbra is fenntartsák a jövedelemnek a dolgozótól, a társult munkától való elidegenültségét. Ha pedig az ilyen tendenciához a Kommunista Szövetség szervezetei is csatlakoznak, a veszély annál nagyobb. Ez csak arra mutat, milyen felelősségteljes feladataink vannak azon viszonyokért folytatott konkrét harcunkban, amelyeket az alkotmánnyal, a JKSZ X. kongresszusának határozataival E problematika összefüggésében a kongresszus mindenképpen foglalkozik majd a Kommunista Szövetség, a Szocialista Szövetség, a Szakszervezeti Szövetség, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és más szervezett szocialista erők viszonyának kérdésével, valamint a politikai rendszerben való helyzetükkel és szerepükkel. Ez különösen vonatkozik a Szocialista Szövetségre, épp azért, mert a képviseleti testületi rendszer fő politikai erejének képzeltük el, és mert egyesítenie kell a szocializmus összes szervezett szubjektív erőit a helyi szervezetektől, a községeken át a föderációig azzal a feltétellel, hogy támasza és alapja a helyi közösségben van, ahol tömörítenie kell az összes dolgozókat és polgárokat, s ahol a társadalom alapvető politikai életének kell lüktetnie. A gyakorlatban azonban még nem közelítettük meg kellő mértékben a politikai élet ilyen megszervezését a bázisban, illetve konkrétabban szólva a Szocalista Szövetség helyi választmányának szintje alatt, vagyis a helyi közösségben, s ezért nemritkán megtörténik, hogy a Szocialista Szövetség helyett a politikai munka és élet fő irányítója és szervezője a Kommunista Szövetség. Nem mondom, hogy ennek egyik oka nem a kommunisták körében tapasztalható bizonyos szektás irányzat, a túlhaladott stílus és munkamódszer. De egészében szemlélve, a Szocialista Szövetség mint mindig kevésbé működik frontként, és inkább működik társadalmipolitikai szervezetként. Innen ered hogy tevékenységében a fórumszerű munkamódszer jut túlsúlyba, következésképp általános és elvi nyilatkozatok és határozatok születnek, ennek folytán a dolgok természeténél fogva néha egyesek a politikai teendők felosztását követelik, ez pedig társadalmi-politikai rendszerünk lényegének bizonyos meg nem értését tükrözi, olyan meg nem értést, amely akarva-akaratlanul politikai pluralizmusba vezet. Nincs szó tehát, és nem is lehet szó „a munkák afféle felosztásáról” a Kommunista Szövetség és a Szocialista Szövetség vagy valamely más társadalmi-politikai szervezet között. A Kommunista Szövetségnek, ugyanúgy, mint a küldöttrendszerben, magában a Szocialista Szövetségben kell tevékenykednie, ahol a komimunisták az összes dolgozókkal és polgárokkal együtt egyenrangúan megvitatják az összes társadalmi kérdés a társult munkáról szóló törvénnyel határoztunk meg, és hogy a Kommunista Szövetség mennyire köteles ténylegesen harcolni az új önigazgatási tudatért, nemcsak a dolgozók soraiban, hanem elsősorban saját soraiban. Leket, ösztönzik a demokratikus viszonyokat és általában véve a demokratikus életet, élenjárnak személyes példájukkal, és érvekkel szállnak síkra nézeteikért és álláspontjaikért. A Szocialista Szövetségben, szervezeteiben, testületeiben és alosztályaiban kell gyülekezniük mindazoknak, akik a szocializmus mellett vannak, de akiknek más sajátos nézeteik lehetnek a folyó politika egyes kérdéseiről. A Szocialista Szövetségben a demokratikus vita útján ezeket mindinkább az önigazgatási rendszerhez és a Kommunista Szövetség politikájához fűzzük, s ezzel elérjük azt, hogy úgy érezzék, maguk is a rendszeren belül vannak, szabadon kifejthetik nézeteiket és véleményüket. A kongresszus új politikai rendszerünk megvitatásának keretében meghatározott figyelmet szentel majd mindenképpen az állam ésaz államigazgatás helyének és szerepének. Az önigazgatási rendszerben az állam szerepével kapcsolatos elvi nézeteket a X. kongresszus megadta. Tehát a küldöttrendszerű döntéshozatalon alapuló a társadalmi-gazdasági és politikai viszonyok jelenlegi foka szempontjából kell felmérni a tapasztalatokat, és konkrétan meg kell szabni az állam ezzel kapcsolatos szerepét. Tömören szólva, fokoznunk kell az állam felelősségét és hatékonyságát, általános szabályozó szerepét az önigazgatás szempontjából értelmezve, nem pedig az adminisztratív beavatkozás szempontjából, tehát az önigazgatási szocialista rendszer erősítésében, a társadalmi rend megvédésében, vagyis a dolgozók és polgárok, a nemzetek és nemzetiségek alkotmány által meghatározott jogainak, valamint hazánk függetlenségének és integritásának védelmében betöltött szerepét. Ilyen cselekvési jellegű és konkrét állásfoglalás szellemében a XI. kongresszus teljes jelentőséget tulajdoníthat néhány nagy jelentőségű témának, társadalmi és ezzel összefüggésben eszmei vonatkozású problematikánk különféle területeinek. E témák közé tartozik gazdasági fejlődésünk. Egyébként gazdasági fejlődésünk nemcsak azért óriási jelentőségű, mert e fejlődésnek meg kell oldania sok problémát, mint például a szerkezeti aránytalanságok, a munkatermelékenység és a gazdálkodás hatékonysága, a munkával és eszközökkel való gazdálkodás, a kevésbé fejlett területek fejlődése, a nemzetközi gazdasági együtt kétségtelen, hogy tavaly szemmel látható eredményeket értünk el az infláció megfékezésében. Arról van szó, hogy ezeket az eredményeket túlnyomórészt gazdaságpolitikai intézkedésekkel értük el. A feladat tehát az, hogy a szilárd és viszonylag harmonikus gazdasági fejlődés mindenekelőtt gazdasági rendszerünk tartós belső sajátságává váljon. Feltételeket erre azonban csak akkor teremtünk, ha következetesek leszünk a jövedelmi viszonyok rendszerének alkotó jellegű kimunkálásában és gyakorlati alkalmazásában, a munka szerinti elosztásban, a munka és az eszközök önigazgatási, nem pedig technokratikus-bürokratikus társításában, valamint a bővített újratermelés új rendszerének fejlesztésében, a tervezésben, a társadalmi megállapodásban és az önigazgatási megegyezésben és az egységes jugoszláv piac megteremtésében. Az ilyen rendszer fő kérdése, hogy vajon a társult munka alapszervezetében a dolgozó rendelkezik-e és milyen mértékben a megteremtett jövedelemmel és többletmunkával, amelyet, akárcsak holt munkáját, társítja majd a társult munka más dolgozóival az új termelési kapacitásokba való közös befektetés végett, és ezzel kapcsolatban érdekelta befektetések minél nagyobb hatékonysága iránt, mert az ily módon megvalósított jövedelem megfelelő részével a saját személyi jövedelmét is növeli, amelyet élő munkájával szerzett társultmunka-alapszervezetében. A dolgozó ilyen közvetlen érdekeltsége a társadalmi jövedelem és ezáltal a saját személyi jövedelme növelése iránt a fő anyagi és társadalmi támpontját jelenti a harcnak a magasabb rendű munkatermelékenységért, amely egyébként továbbra is komoly problémánk. A kongresszusnak megkülönböztetett figyelmet kell szentelnie hazánkban a nemzetek közötti viszonyoknak. Ez nemcsak belső fejlődésünk szempontjából nagy elvi és gyakorlati jelentőségű probléma, hanem korunkban a nemzetközi közösségben a viszonyok és a folyamatok távlata szempontjá-iból. A nemzetek többé nem akarnak az alárendeltségi vagy a függőségi viszonyokban élni, és nem is élhetnek így, ennek megnyilvánulási formáira — gyarmati uralom, neokolonializmus, hegemonizmus vagy az egyik nemzet másik felé való rendelése stb. — való tekintet nélkül. Ez teljesen érvényes a több nemzetiségű állami közösségekre, valamint a nemzeti kisebbségekre és helyzetükre. Következésképp ma a jelenkori nemzetközi viszonyok fő kérdésévé vált a népek szabadsága és saját nemzeti lényük, törekvéseik és érdekeik szabad teljes és zavartalan kifejezésére való szuverén joga, valamint arra való joguk, hogy az egyenrangúság és demokratikus megegyezés alapján rendezzék viszonyaikat más népekkel. E kérdés demokratikus megoldása nélkül nem biztosíthatók tartósabb feltételek arra, hogy az egyenrangú és békés nemzetközi együttműködést megvalósítsuk, éspedig korunk világának objektív és haladó szellemű törekvésével, a népek és országok egymáshoz való fokozottabb közeledésével összhangban. Az önigazgatási szocialista Jugoszlávia mindenképpen példát nyújthat a nemzeti kérdés megoldására és a nemzetek közötti viszonyok rendezésére. Ez egyébként forradalmi fejlődésünk és munkásosztályunk harcának állandó összetevője, amelynek kétségtelen eredménye az, hogy hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek egységérzete sohasem volt még olyan erőteljes, mint ma, éppen azért, mert a legszorosabb kapcsolatban áll az önigazgatási szocialista viszonyok fejlődésével. Az új alkotmánnyal és általában véve a társadalmi-gazdasági és politikai rendszer átalakításával újabb lépéseket tettünk nemzeteink és nemzetiségeink további érvényesülésének útján. A XI. kongresszus kétségtelenül megadja ennek az útnak az értékelését, egyszersmind pedig rámutat a problémákra, amelyeket e tekintetben még meg kell oldani, de a megoldás lehetőségeire és távlataira is. Az el nem kötelezettség korunk objektív szükségleteiből ered A XI. kongresszusnak elemeznie kell a nemzetközi helyzetet, korunk világának teljes képét a bonyolult problémákkal és ellentmondásokkal együtt, de rá kell mutatnia az objektív törvényszerűségekre, eszközökre és utakra, amelyek a jugoszláv kommunisták véleménye szerint e problémák sikeres megoldására vezetnek, a béke, a demokratikus nemzetközi együttműködés és a nemzetközi társadalmi előrehaladás biztosításának szempontjából. Ezzel eljutunk az el nem kötelezettségnek, mint új történelmi erőnek kérdéséhez, amely a mai nemzetközi viszonyok társadalmi jellegéből, korunk azon objektív szükségleteiből ered, hogy a világnak az általános béke, a fejlődés és a szocializmus felé kell haladnia. Ebben rejlik az el nem kötelezettség politikájénak osztálylényege. A Jugoszláv Kommunista Szövetség abból a meggyőződésből indul ki, hogy nemzetközi téren a munkásosztály történelmi érdekeiért vívott harc egybekapcsolódik az összes haladó erőknek a szabadságért és a népek függetlenségéért, az imperializmus és a hegemonizmus minden formájának megszüntetéséért és nemcsak az egyenrangú politikai és gazdasági viszonyok megteremtéséért vívott küzdelmével is. Ez alkotja az el nem kötelezettség osztályalapját. Mindez együttesen képezi a haladó szellemű folyamat élő és alapjában véve egységes folyamatát, amelytől elsősorban függ az, hogy vajon a világ képe gyorsabban vagy lassabban változik-e az általános előrehaladás és a béke irányában. A szocialista erőknek tehát képeseknek (Folytatása az 5. oldalon) A kongresszust előkészítő különbizottságok A JKSZ KB Elnöksége tegnapi ülésén különbizottságokat is alakított a XI. kongresszus előkészítésére. Ezek a következők: 1. A Kommunista Szövetségnek és a JKSZ KB- nek a X. és XI. kongresszus közötti munkájáról szóló jelentést kidolgozó bizottság. Vezetője Mirko Popovic. 2. A JKSZ statútumának módosításait és kiegészítéseit előkészítő bizottság. Vezetője Jure Bilic. 3. Káderügyi előkészítő bizottság. Vezetője Stane Dolanc. 4. A XI. kongresszus előkészületeinek propaganda- és tájékoztatásügyi bizottsága. Vezetője Dusan Popovic. 5. A XI. kongresszus szervezésügyi előkészítő bizottsága. Vezetője Dragoljub Sztavrev. A Szocialista Szövetségnek egyesítenie kell a szocializmus összes szubjektív erőit működés és sok más probléma, hanem azért is, mert nem volnánk marxisták, ha nem idealisták vagy szubjektivisták, ha azt gondolnánk, hogy a társadalmi és a termelési viszonyok társadalmunk anyagi termelőerőinek fejlődésétől függetlenül vagy elkülönülten építhető. A XI. kongresszust abban az időszakban tartjuk, amely körülbelül egybeesik hazánk társadalmi és gazdasági fejlődése jelenlegi ötéves tervének harmadik évével, tehát abban az időben, amikor fel kell készülnünk a következő tervre. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kongresszuson meg kell vitatni a következő ötéves tervet, de a kongreszszusnak mindenesetre meg kell vitatnia a gazdasági és anyagi fejlődés távlatait, valamint a problémákat, amelyekre ez a fejlődés talált vagy találni fog megoldást. Szemmel látható eredmények az infláció megfékezésében