Magyar Szó, 1977. február (34. évfolyam, 45-57. szám)
1977-02-16 / 45. szám
2. oldal Miloš Minic vendéglátói Tanzánia, az ujamaák országa „A SZOCIALIZMUSt nem lehet kormányrendeletekkel, parlamenti törvényekkel vagy pártjelszavakkal építeni. Egy ország nem válik automatikusan szocialistává, ha államosítja a külföldi tőkét vagy egyszerűen kijelenti, hogy szocialista. A szocializmus egyenlő azzal, hogy minden egyes emberben él annak tudata, hogy a munkások és parasztok közösségéhez tartozik, és hogy munkája beleépül a közösen épített új társadalom épületébe, egy lépéssel közelebb visz valamennyiünket az új távlatokhoz” — tíz évvel ezelőtt, 1967. február 5-én mondta ezeket a szavakat Julius Nyerere, Tanzánia elnöke azon a napon, amikor elfogadták az úgynevezett arushai nyilatkozatot, amely a szocializmus és az el nem kötelezettség sajátos útján indította el Tanzániát. A fejlődés útja Az eddig rdegtett úttal kapcsolatoan pedig egy újabb keletű idézetet hoznánk fel mérlegkészítés helyett: „A nagy szavaktól — bármilyen hangosan ismételgetjük is őket —, a szépen összeállított nyilatkozatoktól és ígéretektől, a nyomtatásukra szánt papiros tonnáitól a mi embereink még nem lesznek sem jóllakottabbak, sem jobban öltözöttebbek, sem képzettebbek, sem egészségesebbek. A jobb holnapért vívott küzdelmünkben nem a szavak, hanem a tettek mellett, nem a kompromisszumok, hanem a harc mellett döntöttünk. Az elmúlt 15 év alatt egy percig sem volt könnyű dolgunk és a következő 15 évben sem lesz könnyű. De napról napra látjuk harcunk eredményeit, arra törekszünk, hogy minél nagyobbak legyenek, és máris büszkék lehetünk rájuk”, tavaly decemberben, az ország függetlensége kikiáltásának 15. évfordulója alkalmából írta ezt a Daily News című tanzániai kormánylap. Az elmúlt több mint 15 év eseményei azt mutatják, hogy az el nem kötelezett Tanzánia következetesen halad a maga választotta úton. Az ország tulajdonképpen két külön úton haladó önálló államból: Tanganyikából és Zanzibárból jött létre. Tanganyikóban 1954. július 7-én alakult meg az Afrikai Nemzeti Unió. Ez a haladó elképzelésekkel induló párt harcolta ki 1961. május elsején az ország önrendelkezési jogát, majd 1961. december 9-én a függetlenséget. Zanzibár forradalmi pártja, az Afro-Sirazi Párt 1957. február 5-én alakult, a függetlenséget 1963. december 10-én harcolta ki, de a gyorsabb fejlődés érdekében még szükség volt arra, hogy 1964. január 12-én megdöntsék a monarchiát és 1964. január 18-án kikiáltsák a Zanzibári Népköztársaságot. A két ország 1964. április 22-én egyesült. A szocialimmus sajátos útján indultak el, amelynek irányvonalát a I . már említett 1967. évi iarushai nyilatkozat adtai meg. A továbbfejlődés is egyik biztosítéka az is, hogy a szocializmus építésének tapasztalatait felhasználva létrejött a forradalom tudatos félcsapata, a múlt év végén egyesült a két párt, a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió és a Zanzibári Afro- Sirazi Párt. Az egyesült párt a szocializmus építésének programját fogadta el, tovjovábbfejlesztve az arushai nyilatkozat elveit, felhasználva az eddigi tapasztalatokat is. Külpolitikájának alapelve pedig az el nem kötelezí zettség. A szocializmus sajátos útja Mint minden szocialista, programnak, ennek is az államosítás és a tervszerű fej -lődés az alapja. Tanzániában ugyanis államosították a bankokat és biztosítótársa- ságokat, az ipari és kereskedelmi cégek részvényeit pedig vagy teljes egészében, vagy részben megvásárolták. Ezekkel az intézkedésekkel egy kiegyensúlyozott, minden nagyobb megrázkódtatástól mentes fejlődést indítottak el, amely a szocializmus alapjainak fokozatos bővülését, a társadalom gazdasági alapjának szakadatlan erősödését eredményezte. A szocialista programmal összhangban elfogadott tervgazdálkodás azt a célt tűzte az ország elé, "hogy lassan megszabaduljanak a külföldi élelmiszer-behozataltól és ugyanakkor fejlesszék az í ipart meg azokat a gazdasági ágakat, amelyekből jelentős jövedelmet valósíthatnak meg. A tervgazdálkodás eredményének tudható be, hogy Tanzánia már nagy I mennyiségű gyapotot, teát, dohányt és szitált szállít külföldre. Sokat tettek az ásványkincsek feltárása és hasznosítása terén is. Tavaly nyolcmillió dollár értékben szállítottak ki gyémántot, tíz-egynéhány millió dollár értékben aranyat, ugyananynyi értékben féldrágakövet, jelentős volt a gipsz-, kaolin- és sókivitel is. Újabban kőolajlelőhelyekre bukkannak és kiaknázásuk is megkezdődött. A szocializmus építésének sajátossága Tanzániában, hogy a helyi körülményekkel és adottságokkal számolva azország központi problémájának megoldására összpontosítottak minden figyelmet. Tanzániában ugyanis, éppúgy mint a többi afrikai országban, a lakosság hatalmas többsége, mintegy 90 százaléka falun él. A gyarmati gazdálkodás éppen ezeket a paraszti tömegeket hozta nehéz helyzetbe. A monokultúra és a kivitelre termelő gazdasági ágak fejlesztésére törekedtek ugyanis és ezzel elsorvasztották a sajátos helyi gazdálkodást, nyomorba döntették a parasztságot. A helyzetet csak súlyosbította, hogya falvakból elkergetett vagy elköltözni kényszerült parasztok a városok nyomortanyáin az éhező munkanélküliek tömegét szaporították. Tanzánia vezetői tudták, hogy a szocializmus építésében nem utánozhatnak semmilyen külföldi modellt, hanem erre a sajátos tanzániai problémára kell megoldást találniuk. Ezért lett a szocializmus építésének sajátos formája ez a hatalmas népvándorlás, amelynek keretében 1974 közepétől 1976 végéig kilencmilió embert — nomádot, primitív körülmények között, kezdetleges eszközökkel dolgozó parasztot, városi munkanélkülit — telepítettek korszerű falvakba, az úgynevezett ujamaákba. E falvak létrehozásával és megépítésével kívánják megoldani egyszerre mindazokat a problémákat, amelyekkel a szocializmus építésének meg kell birkóznia. Ezek a falvak egyrészt a jobb életet jelentik a tanzániaiak számára, mert iskolákkal, kórházakkal, korszerűbb lakóépületekkel vannak ellátva. Jelentik továbbá a kollektív és tervszerű gazdálkodást, már azzal is, hogy minden község ugyanakkor egy önellátó szövetkezet is. Végül az ujamaa az állami berendezés és az önigazgatás alapja, mert szavatolja, hogy a döntés, az igazgatás a tanzániai nép kezében legyen. A fejlődésben való lemaradást, persze, Tanzániának sem lesz könnyű pótolnia, de Tanzánia népe tudatosan, nyitott szemmel, önállóan építi a maga sajátos társadalmát, amelyben az ország egész népének mozgósításával, tudatos emberi erőfeszítéssel birkóznak meg a problémákkal. A vázolt belpolitika összhangban áll az el nem kötelezettséggel, melynek egyik képviselőjeként látogat el Tanzániába. BÁLINT István Dar es Salaam, Tanzánia fővárosa (3) Felfedezését azonban nem megbízójának, hanem George Bissel New York-i ügyvédnek adta el, jóval magasabb honoráriumért, mint amennyit az orvostól kapott. Bissel nemcsak jó ügyvédnek, de jó üzletembernek is bizonyult. A vegyelemzés birtokában azonnal Titusville-be utazott, 5000 dollárért megvásárolta a farmot, és Townsend bankárral közösen, megalapította a Seneca Oi! Companyt. A sors gyorsan megfizetett Bisselnek kapzsiságáért. Társa ugyanis, aki még nála is csalafintább ember volt, a titusville-i olajat titokban ugyancsak vegyelemeztette. Amikor megértette, milyen nagy horderejű a vállalkozás, amelynek társtulajdonosa lett, kitúrta Bisselt az üzletből. Drake „ezredes”, a terület első olajkutatója sem gazdagodott meg. A fúráson keresett pénzt elvesztette az olajbörzén, mindinkább elhatalmasodó köszvénye miatt újabb munkát már nem vállalhatott, élete hátralevő részében nyomorúságos körülmények között, alamizsnákon tengődött. Amikor az első olajkútból magasba szökkent az olaj, John dr. Rockefeller még clevelandi vegyeskereskedésében ült, és számolta a centeket, amelyeket a kiskereskedőkkel kötött üzletei hoztak. Jelszava ugyan már akkor is az volt, hogy az ember annyit keressen, amennyit csak bír, a jelszót azonban nem tudta megvalósítani, mert a haszon egy részét a kiskereskedők fölözték le. Az olaj, mint hallotta, mesésen jövedelmez, ezért érdeklődött a lehetőségek iránt. 1860-ban azután Titusville-be utazott, hogy közelebbről is szemügyre vegye a gyors meggazdagodással kecsegtető áru forrását. A krónika szerint ez volt az egyetlen alkalom életében, amikor olajmezőre látogatott. Az eseményre később már nem is emlékezett pontosan, legfeljebb arra, hogy amit ott látott, inkább elkedvetlenítette, mintsem felbátorította. Titusville-t addigra már ellepték a tönkrement aranyásók, a fekete arany lázában égő kalandorok, de kisemberek, farmerek, tisztes jövedelemmel rendelkező kereskedők is pénzzé tették mindenüket, hogy hozzájussanak egy talpalatnyi földdarabhoz, amely úgy bűzlött, hogy Rockefeller gyomra felfordult tőle. Sokan persze soha, egyetlen deciliter olajat sem tudtak kipréselni a földből. Aki szerencsésebb volt, jobban győzte lelkierővel, idegekkel és főként tőkével, az megfosztotta társait nehezen szerzett kis Olajföldjüktől. Virágzottak a bordélyházak, a kártyaszalonok, amelyeknek legalább olyan fontos szerepük volt a kisemberek kifosztásában, mint a konkurrenciaharcnak. A legnagyobb üzleti sikert Ben Hogan aratta le, aki úszó bordélyházzal és kártyaszalonnal jelent meg az Allegheny-folyón, és három év alatt milliomos lett. Ki tudja, hány vendéget raboltak ki és fojtottak a folyóba. Hogan emberei, hányat kényszerítettek pisztollyal értékpapírjaik eladására. Mindenesetre, a titusville-i völgyben szaporodtak az olajfúrótornyok, s hamarosan egyetlen nagy erdővé sűrűsödtek. A szomszédok — mert a kutak egymás hegyén-hátán zsúfolódtak — egymás olaját szippantották ki.Az olajkutatás lázában gyors növekedésnek indult a város. Néhány hónap alatt 15 ezer ember zsúfolódott össze a régi Titusville mellett épült új városkában. Egymás után nyíltak a bankok és a szállodák. Aztán, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is a szerencse. A kutak, a rablógazdálkodás következtében, gyorsan elapadtak, az olaj tetemes része a mélyben maradt, s az emberek, akárcsak az aranyláz idején, azonnal elhagyták a kiapadt telepeket. Amilyen gyorsan nőtt, olyan gyorsan tönkrement a város is, két év múltán a házak többségét már csak a patkányok lakták. Másutt, Ohió államban például, új gazdagabb telepekre bukkantak, amelyek ontották az olajat, olyan bőségben, hogy 1800-ban az olaj ára a literenkénti 17 centről 1,7 centre, sőt a rákövetkező esztendőben 0,7 centre süllyedt. A jelenség egyszerű magyarázata az volt, hogy a hirtelen felszínre hozott, nagy mennyiségű olajat akkor még csaknem kizárólag világításra használták, és a termelés rohamos növekedése olyan telítettséget teremtett a piacon, hogy többe került a szállítás, mint amennyiért eladhatták. Ebben az óriási körhintában még az olyan, minden hájjal megkent és tapasztalt bankárok nem tudtak megkapaszkodni, mint amilyen Townsend volt, és a Seneca Oil Company is hamarosan csődbe jutott. Az lett a veszte, hogy csakis a termeléssel és az eladással foglalkozott, úgy vélte, a szállítás nem az ő gondja. A szállítók azonban hamar felfedezték, mennyire rájuk szorulnak az olajtulajdonosok, s minél nagyobbra nőtt a kínálat, ők annál magasabbra emelték a szállítási tarifát. Ehhez járult meg, hogy a finomítók tulajdonosai is ki akarták használni a helyzetet, s attól vették az olajat, aki a legalacsonyabb áron szállította. Ebből a harapófogóból csak nagyon kevesen menekültek meg. (Folytatjuk) A léSOLU A VjJfcPgmKEM RÉSZLET KANYÓ ANDRÁS: VERSENYFUTÁS AZ OLAJÉRT CÍMŰ KÖNYVÉBŐL ___________" • MAGYAR SZÓ Szerda, 1977. február 16. A Népszabadság írja hevesen Már el a pártot elvi okokből A párttagsági igazolvány becserélésének nagy politikai jelentősége van Budapestről jelenti a Tanj'Ug. Tavaly a párttasági igazolvány becserélése során, az MSZMP-ből a tagságnak valamivel több mint 2 százaléka lépett ki írja a Népszabadság című pártlap a politikai eseményt méltató cikkében. A párttagsági igazolvány becserélése —, amely az MSZMP 1975-ös kongresszusi határozatainak szellemében történt — arra is alkalom volt, hogy a párt mindegyik tagjával nyílt beszélgetést folytassanak az életüket érintő valamennyi fontosabb kérdésről, elkötelezettségükről és politikai tevékenységükről, és hogy mindennek alapján valamenynyi párttag esetében következtetéseket vonjanak le a további munkára és a pártban való maradásra vonatkozóan. Amint a Népszabadság cikke megállapítja, elhanyagolhatóan kis számban akadtak olyanok, akik elvi okokból léptek ki a pártiból. A nagy többséghez —, amint az újság írja — azok tartoztak, akik egyetértettek ugyan a párt célkitűzéseivel és a szocialista eszmékkel, de nem tudták a párttagságból eredő kötelezettségeiket teljesíteni. A magyar pártlap egyúttal cáfolta azokat a nyugati újsághíreket, amelyek szerint, a párttagsági igazolvány becserélése afféle tisztogatás, vagy a párt tagságának a felülvizsgálása volt. Az a tény, hogy a háromnegyed millió tagot számláló pártot a tagságnak csak 2 százaléka hagyta el, illetve körülbelül 15 000-ren léptek ki, a létszám korlátozott módosulását jelentette. Egyébként az utóbbi két évtizedben ez volt a párttagsági igazolványok sorrendben harmadik cseréje. Strougal lemondta bécsi látogatását Az UPS Bécsből érkezett jelentése szerint Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök lemondta kilátásba helyezett ausztriai látogatását. A hírt Willibald Fahr osztrák külügyminiszter közölte. Strougal látogatásának elmaradását a csehszlovák miniszterelnök azzal indokolta, hogy „túlságosan elfoglalt napi munkájával.” • Az UPS szerint Strougalnak a jövő hónapban kellett volna Bécsbe látogatni. Egyébként a Prágaés Bécs közötti kapcsolatok azután váltak feszültté, hogy Ausztria támogatását nyilvánította ki a csehszlovákiai Charta 77 aláírói iránt. jug. Minta táviratat Belgrádból jelenti a TanatroS Minic, az SZVT alelnöke, szövetségi külügyi titkár üdvözlő táviratot küldött Gonsales Facio Costa Rica-i és dr. Mansur Kálid szudáni külügyminiszternek kinevezésük alkalmából. Tüntetés az Aeroflot párizsi épülete előtt Egy a francia fővárosból érkezett Reuter-hír szerint, a szovjet Aeroflot légiközlekedési vállalat párizsi külképviselete előtt történt tegnapi zsavargásokban két rendőr megsebesült és 14 jobboldali tüntetőt letartóztattak. A rendőrség akkor avatkozott be, amikor a szovjetellenes tüntetőik bezúzták az Aeroflot külképviseletének üvegajtaját.