Magyar Szó, 1977. május (34. évfolyam, 118-130. szám)
1977-05-01 / 118. szám
1977. ápr. 30., május 1., 2. MAGYAR SZÓ Vajdaság hozzájárulása az európai együttműködéshz Tito és Helsinki . MIVEL AZ EURÓPAI BIZTONSÁG és együttműködés helsinki csúcsértekezletének záróokmánya főképp az együttműködés sokoldalú fejlesztésé tűzte az aláírók feladatául, szerintünk — az általános jugoszláv külpolitika keretében — Vajdaság azzal járul hozzá leginkább a helsinki záróokmány valóra váltásához, hogy mind gazdagabbá és sokoldalúbbá teszi kapcsolatait elsősorban a két szomszédos országgal, Magyarországgal és Romániával — mondta Miroslav Bakic, a Tartományi Végrehajtó Tanács külpolitikai bizottságának elnöke. Vajdaság SZAT Képviselőházának külpolitikai bizottsága nemrégen tárgyalt az európai biztonság és együttműködés belgrádi értekezletének előkészületeiről, a napokban pedig Vajdaság SZAT Elnöksége tűzte napirendre ezt a kérdést, egybekapcsolva a colombói csúcsértekezlet záróokmányának érvényesítésével is. Ez adta az ötletet, hogy az iránt érdeklődjünk: Vajdaság milyen konkrét formában járul hozzá a helsinki záróokmány valóra váltásához. Miroslav Bakic, a VSZAT Végrehajtó Tanácsa külpolitikai bizottságának elnöke kötetlen beszélgetésben vázolta tartományunk ilyen irányú tevékenységének főbb vonalait. — szerencsés körülMÉNY, hogy a helsinki záróokmány éppen az együttműködés magasabb formáinak kibontakozására helyezi a hangsúlyt — mondta Miroslav Bakic. Abból indult ugyanis ki, hogy Jugoszlávia és Vajdaság is elsősorban a kooperáció, a szakosítás, a műszaki együttműködés, fejlesztését tartja szem előtt. A kooperáció terén Vajdaság gazdaságának öt lényeges ágazata is közvetlen kapcsolatot épített ki a szomszédos országokkal, ezek: a petrokémia, az élelmiszergazdálkodás, a fémipari komplexum, a vízgazdálkodás és az építészet. Az együttműködés konkrét formáira áttérve első helyen említette a gázvezetékről kötött megállapodást, amelynek értelmében Magyarországon át szovjet gáz érkezik Jugoszláviába. Ezen kívül a már eredményes kooperációs megállapodások között említette az újvidéki Pobeda gyár egyezményét a budapesti Csepellel és a győri Rábával. De itt említette a Duna—Tisza— Duna Vízgazdálkodási Vállalat hitelegyezményét, a magyar külkereskedelmi bankkal. Most folynak a megbeszélések a szabadkai Sever és a zrenjanini Sinvoz, valamint a budapesti Ganz- MÁVAG együttműködéséről. Külön jelentőséget tulajdonítanak a vajdasági és magyarországi építőipari kapcsolatainak, amelynek keretében lakásokat és létesítményeket építünk Magyarországon, a magyar vállalatok pedig előregyártott elemekből házaikat készítenek nálunk. Külön említést érdemel a Sremska Mitrovica-i Matróz gyár 20 évre szóló megállapodása a magyarországi vállalatokkal, melynek értelmében ez a gyár évente 16 millió dollár értékű cellulózt szállít Magyarországra, és évente 6 millió dollár értékű fát hoz onnan be. A hídépítésben való együttműködésről Vajdaság-szerte mindenki tud. Ugyancsak sok vajdaságit érint az 1977. január 1-én életbe lépett új jugoszláv— magyar kishatárforgalmi egyezmény, amely még intenzívebbé teszi a két ország közötti határmenti forgalmat. A vajdasági városok, művelődési, testnevelési egyesületek és egyéb intézmények kapcsolatait szinte fel sem lehetne sorolni. Romániával a pancsovai vegyipari kombinátnak, valamint a kikindai LTD-nek van nagyobb jelentőségű kooperációs megállapodása. A most folyó megbeszélések a petrokémiai és a fémipari vállalatok kapcsolatát kívánják előmozdítani, ezzel összefüggésben külön megemlítette az újvidéki Pobedát és az adai Potisjét. Most tárgyalnak az új kishatárforgalmi egyezmény megkötéséről is, hogy az együttműködésnek ez a formája még hatékonyabb legyen. A KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS terén a vajdasági intézmények kapcsolata nem korlátozódik csak a szomszédos országokra, hisz az újvidéki Hungarológiai Intézet és a Bölcsészettudományi Kar számos külföldi egyetemmel és intézménnyel folytat közös tevékenységet. A helsingi záróokmány végrehajtásához kapcsolódik például az is, hogy az Újvidéki Egyetemen hamarosan megnyílik a finn nyelvi lektorátus. De az Újvidéki Egyetem kapcsolatban áll a regensburgi és az uzsgorodi egyetemmel is. Az együttműködésnek ez a formája mégis a két szomszédos országgal, Magyarországgal és Romániával a legintenzívebb. Ugyanezt mondhatjuk a tudományos kapcsolatokról is. Mert Vajdaság ilyen együttműködést folytat ugyan a Szovjetunióval, Franciaországgal, Nyugat-Németországgal és az USA-val is, de nyilvánvalóan éppen a két szomszédos országgal a legelmélyültebbek ilyen vonatkozású kapcsolataink. Mivel ilyen rövid összefoglaló keretében és egy ilyen kötetlen beszélgetés alapján nem lehet teljes képet adni arról, hogy Vajdaság milyen konkrét formákban járult hozzá a helsinki záróokmány érvényesítéséhez, még csak annyit említünk meg, hogy a helsinki záróokmány szellemében Újvidéken nemzetközi szimpóziont tartottak a nemzeti egyenrangúság érvényesüléséről az oktatásban és nevelésben. Nemrégiben kerekasztal-értekezletet rendeztek az emberi jogok kérdésének tanulmányozására. Újvidéken a Sterija Játékokon több külföldi vendég is jelen volt. A tartományi főváros volt a vendéglátója a Duna menti országok hagyományos zenei fesztiváljának, számos nemzetközi vásárnak, különféle kulturális, testnevelési és más rendezvényeknek. Ha ehhez még hozzátesszük a vajdasági társadalmi-politikai szervezetek együttműködését, elsősorban a szomszédos országok tömegszervezeteivel, akkor legalább hozzávetőleges képet kapunk erről a sokrétű tevékenységről. _ — A HELSINKI ZÁRÓOKMÁNY összhangban áll Jugoszlávia külpolitikájának már régebben meghatározott elveivel, s ily módon Vajdaság azon erőfeszítéseivel is, hogy folytassuk és fejlesszük együttműködésünket a szocialista országokkal, ápoljuk a kapcsolatok korszerűbb és intenzívebb formáit, tegyünk nyílttá határainkat és tegyük szorosabbá az emberek közötti kapcsolatokat. Ezzel magyarázható, hogy Vajdaság is olyan intenzíven kivette részét a Helsinkiben meghatározott elvek valóra váltásából — mondta a beszélgetés végén Miroslav Bakic. b-t A diákokból gyorstalpaló tanfolyammal a biztonsági szolgálat tagjaivá kiképzett fiatalok — akiket különben is zavarba hozott, idegessé tett, hogy ennyi nagy államférfira kell vigyázniuk — nem tudtak mihez kezdeni. Valami szokatlan dolog történt. A helsinki csúcsértekezleten Tito egyszerűen felállt és kisétált az ülésteremből. A mindig lesben álló jugoszláv újságírók már a következő percben át is lépték a mindöszsze fél méter magasságban kifeszített kötelet, amellyel az újságíróknak fenntartott helyet az állam- és kormányfők helyétől elválasztották, és ott termettek nála. A biztonsági szolgálat meghökkent tagjai már készek voltak a beavatkozásra, de elnökünk közvetlen munkatársai megnyugtatták őket — nincs ebben semmi rendkívüli, a jugoszláv elnöknek a szokásostól eltérő az újságírókkal való kapcsolata. Többek között ilyen apróságok is jellemezték Tito elnök helsinki tartózkodását. Ment elnökünknek nem volt szüksége sem a biztonsági szolgálat által látványossá tett bevonulásra, de a szálloda és a kongresszusi palota között megtett gyalogsétára sem ahhoz, hogy magára vonja a figyelmet. Nagy jelentőségű, kiemelkedő történelmi egyéniségként fogadták Helsinkiben. Felszólalás az európai csúcsértekezleten 1975. július 31-e Tito napja volt a helsinki biztonsági és együttműködési csúcsértekezleten. A délelőtti munka jellegű ülésen a jugoszláv államfő elnökölt, délután pedig első felszólalóként elmondta nagy érdeklődéssel várt beszédjét. A Finlandiában ugyanis ezen a napon az állam- és kormányfőik felszólalásával folytatta munkáját az európai csúcsértekezlet. Közben a jelenlevő államférfiak is intenzíven tanácskoztak. Tito elnök aznap délelőtt Joop Den Uyl holland, délután Karamanlisz görög és Wilson brit miniszterelnökkel, este pedig, Giscard d’Estaing francia köztársasági elnökkel tárgyalt Tito elnök felszólalása néhány mozzanatával beleolvadt abba az általános hangulatba, amelynek hatása annyira érezhető volt az egész értekezleten. Ezek a mozzanatok: 1. Annak a hangsúlyozása, hogy Európa sokat szenvedett népei békét akarnak, békében szeretnének egymás mellett élni. 2. E tekintetben a helsinki értekezlet történelmi fordulópont, mert azt jelzi, hogy Európa a béke és a koegzisztencia felé fordult. 3. Semmi okunk sincs azonban az öntömjénezésre, mert még mindig sok probléma vár megoldásra. 4. Most az a legfontosabb, hogy a gyakorlatban valóra váltsuk azokat az elveket, amelyeket Helsinkiben elfogadtak. Volt azonban elnökünk felszólalásának egy lényeges mozzanata, amellyel eltért a felszólalók zömétől: sokkal jobban hangsúlyozta a problémák nemzetközi jellegét Már azzal is, hogy Európát szervesebben beleillesztette a világba. Azzal is, ami pozitív: az európai kedvező folyamatok elválaszthatatlanok a világban lejátszódott kedvező változásoktól, csak azokkal együtt érthetők meg, mert azok tették lehetővé, s az európai történések is visszahatnak a világ többi részére, és azzal is, ami negatív: Európából indult el az a sok rossz, ami annyira sújtotta a világot, a gyarmati uralom, amely midig mindig nem ért véget, a fasizmus, amely annyi szenvedést hozott, a tömbpolitika, amely még ma is érezteti hatását. A kérdések nemzetközi vonatkozását azzal is hangsúlyozta, hogy erőteljesen rámutatott a világ minden részének, minden egyes országának kölcsönös függőségére. Nemcsak ennek a kölcsönös összefüggésnek közvetlenül a békéhez és biztonsághoz kapcsolódó részét említette, azt, hogy a világ egyetlen országa sem érezheti magát biztonságban, amíg a világ bármelyik részén válságok, viszályok vannak. Az energiaválságra és a világ gazdasági problémáira célozva azt is hangsúlyozta, hogy a gazdasági helyzet és a gazdasági fejlődés is egybefűzi a Föld valamennyi országát, megteremti a fejlettek és fejletlenek közösségét.5 Az európai kérdések ilyen nemzetközi vonatkozásainak előtérbe helyezésével Tito elnök a Finlandia nagytermében, az európai közvélemény érdeklődésének gyújtópontjába állította az el nem kötelezettség politikájának más alkalmakkor már hangsúlyozott elveit. Először is azt, hogy a helsinki várakozások csak akkor válhatnak valóra, ha kiterjednek a világ valamennyi részére, a legfontosabb nemzetközi problémákra, s a megoldásukból minden ország egyenrangúan kiveszi részét. Továbbá azt, hogy a feszültség enyhülése gyorsan elakad, a kedvező folyamatok válságba kerülnek, ha a hetente a tömbök közötti megegyezésre szorítkozik, ahelyett, hogy mindinkább a népek közötti megegyezés formáját öltené a függetlenség és egyenrangúság alapján. A záróokmány elveinek érvényesítéséért Még Helsinkiben mondta a jugoszláv újságírók előtt Miloš Minic külügyi titkár. " Már holnap megkezdődnek az előkészületek a két év múlva tartandó belgrádi értekezletre, amelyen összegezni kell majd, mi valósult meg a helsinki megállapodásokból. Ezek az előkészületek, a helsinki okmány valóra váltásával kapcsolatos tevékenység valóban egész idő alatt a jugoszláv külpolitika homlokterében állt. Ezt szolgálta intenzív diplomáciai tevékenységünk, a szomszédokkal meg a többi európai országokkal való viszonyunk gondos ápolása, de főképp Tito elnök személyes megbeszélései. A teljes mérleget majd csak a belgrádi értekezleten állíthatjuk össze, most megelégszünk azzal, hogy hivatkozunk az 1976 végén tartott két fontosabb megbeszélésére — Leonyid Brezsnyev szovjet pártvezetővel és Giscard d’Estaing francia köztársasági elnökkel folytatott tárgyalásaira. A jugoszláv—szovjet tárgyalásokon Tito elnök pohárköszöntőjében hangsúlyozta: " Az ilyen irányú nemzetközi fejlődés alkotó része a nemzetközi feszültség enyhülése. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet azt tanúsította, hogy az égető nemzetközi kérdéseket csupán tárgyalások és az államok közötti sokoldalú békés és egyenrangú együttműködés útján lehet rendezni. A mai világ előtt nincs más választás. Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök belgrádi látogatása után pedig a közös közleményben fogalmazták meg: „Örömmel nyugtázva, hogy a helsinki záróokmány aláírása után kedvező az európai légkör, s elégedetten megállapítva, hogy az aláíró államfők egyöntetűen fejezték ki készségüket, hogy a záróokmány alkalmazását biztosítsák, a két fél úgy tartja, hogy még csak ezután kell számottevő lépéseket tenni annak érdekében, hogy a helsinki rendelkezések a tettekben és a gyakorlatban életre keljenek. A lehető legnagyobb mértékben síkraszállva a helsinki záróokmány maradéktalan és dinamikus alkalmazása mellett, Jugoszlávia és Franciaország úgy döntött, hogy következetesen fog munkálkodni a helsinki záróokmány valamennyi rendelkezésének tényleges alkalmazásáért. Úgy tartják, hogy az államok közötti kétoldalú kapcsolatokban történő folyamatos előrehaladás — a záróokmányban említett valamennyi területen — egyik útja e hosszú távlatú akcióprogram alkalmazásának. Kívánják, hogy ezen az alapon„ folytatódjon és továbbfejlődjön a helsinki záróokmány aláírói közötti dialógus és együttműködés”. A június közepén kezdődő belgrádi értekezlet Jugoszlávia és Tito elnök tevékenységének összegezése és kicsúcsosodása lesz. Bálint István Miroslav Bakic Tito elnök a helsinki csúcsértekezlet szónoki emelvényén Tito elnök aláírja a helsinki záróokmányt S. oldal