Magyar Szó, 1977. június (34. évfolyam, 148-162. szám)

1977-06-15 / 162. szám

Szerda, 1977. június 15. DÜNATSI BEZDÁN: Volt egyszer egy művelődési egyesület A bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, míg Pfaff Anna vezette, a hatvanas évekig, s aztán fia, Pfaff Mihály, a művelődési (és szövetkezeti) otthon 1968. évi leégéséig, rendkívül szép eredménynyel dolgozott. Seregnyi elismerő oklevél, kitüntetés került abban az időben az egyesület vitrinjébe. Most már csak azt lehet hallani az üléseken, a csütörtöki tisztújító évi közgyűlésen is, hogy mit, mikor és kik dolgoztak. Mert a tűzeset óta nincs hol, s tíz év elteltével már nincs kinek dolgozni. A tisztújító közgyűlésen az egyesület alel- nöke, dr. Pfaff Mihály a következőket mondta: — Az otthon eredetileg nagyon szép tervek szerint épült volna fel. De közben „ellopkodták” lassan a helyiségeket. Most ott tartunk, hogy maradt egy nagytermünk, amely ki tudja, mikor lesz kész, és akkor abban tessék összehozni az amatőr tevékenységtől elszokott embereket! Ez a művelődési otthon, ha majd be fogják fejezni, nem fogja a művelődés célját teljességében szolgálni. Se próbának megfelelő terem nincs, se más. Néhány idézet a vitából: Petar IVANCEVIC: — Nincs nemzeti egyenjogúság anélkül, hogy ne lennének meg a jogok és feltételek anyanyelven a saját kulturális igények kielégítésére! Sajnos, Bezdánban csak a múltban volt amatőr tevékenység. MAGYAR János, az egyesület elnöke: — Valamikor önkéntes munkával épült fel a leégett otthon. Ma már ilyesmire aligha kerül sor. S nagyon nehéz egy ekkora kiesést pótolni. Az elmúlt tíz évben megkíséreltünk rendezni író-olvasó találkozót is. Csak hrultunkpirultunk. Nem ment. Elszoktak az emberek. Mićo ĐERIC: — Fel kell tárni annak a módját, hogy ismét meginduljon a tevékenység, bármilyen formában is. Igaz, a zombori községi művelődési érdekközösségben azt mondják, hogy csak a tevékenységet finanszírozzák. De ettől függetlenül dolgozni kellene. KOLETÁR János: — Az új vezetőség majd jobban dolgozik. Javasolom, hogy a régi vezetőség készítsen öszszefoglalót arról, mi is történt az egyesületben, míg tevékenykedhetett, mert volt hol. (Felszólalását követően előterjesztette a tizenöt tagú új elnökséget, amely a kéőbbiek során választja meg az elnököt és a többi tisztségviselőt.) Az ülésen elhangzottak nyomán a bezdáni kultúra sorsát csak egy kicsit is szívén viselőnek óhatatlanul az az érzése támadt, hogy a leköszönő elnökség a fásultság, a hiábavaló harcoktól fáradtan, nem is kíván többé dolgozni. Csoda? Tíz éven át" hitegették őket az illetékesek (illetéktelenül?), s most ott tartunk, hogy az ég világon senkit sem érdekel — még a helybeli illetékeseket sem — a kultúra sorsa. Mert a Szocialista Szövetség káderbizottsága révén (?!) megadták ugyan az elnökség névsorát, de sem az elnök, sem a titkár, sem a helyi pártválasztmány ■ elnöke, vagy a helyi alapszervezetből, vagy másikból, nem volt ott. Furcsa, hogy a helyi közösségből sem jelent meg senki. Úgy látszik, az illetékesektudták, miért nem kell elmenni. Mert azt is megemlítették, hogy két ízben is volt elegendő pénz az otthon befejezésére, csak az illetékesek passzivitása, nemtörődömsége miatt nem fektették be az otthonba Az otthon felépítése és más téren is nagy szavak hangzanak el, csak hát az eredmények váratnak magukra. Miért? S miért van az, hogy a bezdániak zöme befelé fordul, s nemcsak a köz-, hanem a művelődési élettől is távol tartja magát, holott az ellenkezőjére lenne szükség! Megannyi megválaszolatlan kérdés, mint az is, hogy a községi illetékes fórumok miért ültek tíz évig tétlenül, s nézték, hogy egy 7000 lelket számláló település lakossága leszokik az anyanyelvi kultúráról, az anyanyelvi közösségi tevékenységről? SZABÓ Ferenc A Petőfi-iskolák találkozójáról Az idén Becse látta vendégül a Petőfi Sándor, a Petőfi zászlóalj, a Petőfi brigád és a Kiss Ferenc nevét viselő iskolák képviselőit. Az idei rendezvényt a Tito-évfordulók és a Jugoszláv Pionírszervezet évfordulója jegyében, valamint a Természet, egészség, szépség elnevezésű akció keretében tartották. A találkozón részt vettek Újvidék, Szilágyi, Telecska, Kórógy, Doroszló, Laskó, Kula, Hajdújárás és Csernye iskoláinak csapatai. Ünnepi díszszemlét tartottak, amelyen Jantovics Rudolf vezérőrnagy mondott beszédet. A Jó Pajtás szervezésében Petőfi Sándor életének és költészetének ismeretéből vetélkedtek. A Petőfi zászlóalj és brigád harcosaival is találkoztak s a jelenlevő kisriporterek ügyes kérdéseire válaszolva az egykori harcosok felelevenítették emlékeiket. Ezenkívül a vendégek asztaliteniszben és közlekedési ismeretekben is összemérték tudásukat. A vidékünkről érkezett csapatok szép sikert értek el. A laskói általános iskola tanulói az irodalmi vetélkedőben másodikak lettek, s ugyanezt a helyezést érték el asztaliteniszben is. A fogalmazási verseny legjobbja NÁGER János doroszlói pajtás. Ugyancsak itt kapott díjat KÉSZEK Lajos szilágyi tanuló. A szólóénekesek díjazottjai között volt MEZEI József Kórógyról és SZKLENOVSZKI Anna Doroszlóról. Mindketten a Petőfi brigád dalaiból adtak elő. A találkozó összegezéséül elmondható, hogy a részvevők kitűnően szerepeltek, s méltók arra, hogy ápolják forradalmunk és a Petőfi brigád hagyományait. -1. Tekintet nélkül a falu akkori szigorú, íratlan törvényeire, azért abban a korban is akadtak félresikerült házasságok, mikor a mások által hamarjában összehozott házastársak sokszor sajátosan induló, egyenletes, zavartalan élete a mézeshetek elteltével egyik napról a másikra előbb egyhangú, majd az elmaradt gyengédség helyett egyre gyötrelmekkel telibb kezdett lenni a házastársak számára, így a békét, szeretet lassan a mindennapi civakodás, a brutalitás és a harag váltotta fel. Ezért megtörtént, hogy a házastársak jogilag szabályozott életközössége egyik napról a másikra felbomlott. Az asszonyka otthagyta férjét, és annak családját és csendben, észrevétlenül visszament szüleihez. Igaz, az érdekeltek titkolták az ilyen eseteket, de hát a falu szája hamar felkapta a hírt a pletykára éhesek nagynagy örömére. Habár az ilyen esetek elég ritkán fordultak elő, azért századokon át kísérő jelenségei voltak a falu mindennapi életének. Az ilyen esetek többnyire mégis úgy végződtek, hogy pár nap, esetleg egy, vagy két hét elteltével, a „szenvedő férj” megunván kényszerű szalmaözvegységét és a nap nap után vele kapcsolatos, ismétlődő ugratásokat, „magába szállt” és bűnbánó férj módjára elzarándokolt felesége szüleinek házához, s néha esdekelve kérte megugrott feleségét a visszatérésre, esküdözvén, fogadkozván, hogy azontúl gyengéd házastársa fog lenni, és minden úgy lesz, ahogy az aszszonyka kívánja. Több esetben, az „előrelátó” feleség jóvoltából és szülői közreműködéssel így törték meg a makacs férjet és egyes házakban így alakultak ki a „papucskormányok”. Időközben a falu szája már nagyban tárgyalta az ilyen eseményeket, s várta a nagy pillanatot, a menyecske diadalmas visszatérését férje házába. Habár a viszszatérést is többnyire suttyomban, az éj sötét leple alatt végezték a „jól értesültek” mégis izgalommal várták az előre megjósolt pillanatot, hogy majd így jól kitombolhassák magukat a megszökött menyecske visszatérése és a házastársi viszonyok helyreállításának nagy-nagy örömére. Természetesen, ha valamelyik jól értesült szomszédasszony megtudta, hogy az elszökött menyecske hamarosan visszatérésre készül férje otthonába, hírügynökségeket meghazudtoló gyorsasággal röpítette a szenzációs hírt és értesítette az egész darabság (szomszédság) pletykára éhes egyedeit a nagy eseményről, s ilyenkor vitték a kajánkodók, a más bajának örvendők pokrócokkal, zsákokkal a szalmát, polyvát és más különféle gyúlékony hulladékot, s szórták széjjel a férj háza előtt. Majd hamarjába összeszedtek néhány régi, vastag bádogból készült, mélyebb, tompa hangú, kimustrált kotogót (kolompot), melyeket régente a legelésző állatok nyakára szoktak akasztani, melléjük „zenekari” kiegészítésként néhány éles hangú csengentyűt, rongyos lavórt, szuhanyt (tepszit), s az ilyen kivételes alkalmakra szerkesztett különféle tréfás rigmusokat kiabálva, lármázva, elkezdték rázni, illetve verni a kolompokat, tepsiket, de úgy ám, hogy az éjszaka csendjében csak úgy zengett tőle az egész utca. Ez a zenebona mindaddig tartott, míg a résztvevők rá nem untak, vagy az érdekeltek meg nem kérték őket a muri abbahagyására. Elülvén a kotogazással teli lárma, a csengettyűk, a tepsik zaja, a visszatért menyecske férjeura segítségével szépen összesöpörte a ház előtt szétszórt hulladékot, meggyújtotta, majd közösen elégették, mintegy vele is szimbolizálva, hogy a tűzzel együtt égették el az őket addig elválasztó meg nem értést, a házastársi bajokat is. Egy alkalommal, még a XIX .században, szintén ilyen ritka „évi esemény” rázkódtatta meg a falu mindennapi eseménytelen életét. S mikor a lányok, legények és a „darabságból” odacsődült többi kajánkodó javában rázta a kolompokat, verte a tepsiket, kijött a házból az utcára söprűvel a kezében a férj, nagyapja — Samu apuka — s vidáman elkezdte a kolompokat rázókat a söprűvel simogatni, veregetni, mintegy azzal is ösztökélvén őket, hogy még jobban kiabáljanak, murizzanak. Mikor így sorba járta őket, hamarjában észrevétlenül viszszament a házba, majd utána valami furcsa szag ütötte meg az ott levők orrát." Mikor gyufát gyújtatak, akkor látták ám, hogy az öreg jól helybenhagyta őket. Ugyanis a söprűt az illemhelyi ürülékbe mártotta, s azzal veregette, simogatta és kente az ottlevőjeet. Mentek is mindjárt hazafelé átöltözködni, az öreg apóka pedig jókat nevetett harcsabajusza alatt, hogy így felültette és megszégyenítette a más kárán örvendezőket. (Folytatjuk) Bencze Sándor: Letűnt idők életképei (VI.) Hol nyaralnak az apatini község pionírjai? Az apatini gyermekvédelmi érdekközösség idén is megszervezi a község pionírjainak nyaraltatását. A gyermekek jelentkezhetnek Silbára, Sveti Martinra és Kranjska Gorára. A kéthetes nyaralás költségeinek felét a gyermekvédelmi érdekközösség fizeti, másik felét pedig a diákok. Silbára július 29-én indulnak és augusztus 15-én jönnek vissza. A diákoknak 720 dinárt kell befizetniük. Sveti Martinra július 11-én indulnak és július 26-án jönnek haza, a gyermekeknek 850 dinárt kell befizetniük. Kranjska Gorára csak orvosi javaslattal mehetnek a tanulók július 14- étől 29-éig és 850 dinárt kell fizetniük. Az apatini községben minden évben nagyobb az érdeklődés a nyaralás iránt. Kupuszinán már az értesítés első napján tömegesen jelentkeztek a diákok és befizették az összeget. Legtöbben Silba iránt érdeklődtek. Az érdekközösség gondoskodik a szegénysorsú gyermekekről. Az idén is ingyenesen nyaraltatja őket. (Marásek) BARANYA, SZLAVÓNIA: Művelődési hírek Nemrég a Horvátországi Magyarok Szövetségének vendége volt dr. BODÓ László, a magyarországi Országos Pedagógiai Intézet főigazgató-helyettese. Eszéki tartózkodása során találkozott Ilija LAVANICTYAL, az Oktatásfejlesztő Intézet igazgatójával, Mile BOSNJAK és Mladen SUBOTIC oktatási tanácsosokkal, valamint MERKI Ferenccel, a HMSZ elnökével és TRÖSZT Sándor titkárral. Megbeszélésük tárgya a pedagógustovábbképzés és az együttműködés további lehetőségei voltak inyába, hisz itt is jelentős számú magyar anyanyelvű fiatal él, s szükség van arra, hogy a sajtó hasábjain is olvashassunk örömeikről, gondjaikról. A műsorral egyidejűleg a Jugoszláv Gyűjtők Egyesülete helyi erők bevonásával alkalmi néprajzi kiállítást rendezett, s a legszebb tárgyak tulajdonosait elismerő oklevéllel jutalmazta. Az újvidéki szerkesztőség tagjai Vörösmart fiataljaival is találkoztak. Egy hete tartották Hercegszőlősön a baranyai iskolák találkozóját. A versenyszerű bemutatkozáson önképzőkörök összeállításai, tánccsoportok számai szerepeltek. Több műsorszámmal emlékeztek meg Tito elvtárs kettős évfordulójáról. A színvonalas rendezvényinek sok részvevője volt, s a legjobbak értékes jutalmat kaptak. Szombaton tartották meg Laskón a horvátországi magyar tannyelvű iskolák Adyszavalóversenyét. Batina, Vörösmart, Új-Bezdán, Laskó, Kórógy, Dálya, Hercegszőlős, Darázs és Szentlászló általános iskolás tanulói mutatták be a modern magyar líra kimagasló képviselőjének költeményeit. A legjobbak magyarországi jutalomutazásban részesültek. A rendezvényen több kimagasló társadalmi-politikai dolgozó jeles vendég is megjelent. Az Ady centenárium alkalmából a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói jól megkomponált, színvonalas, átélt műsort mutattak be. Merki Ferenc, a HMSZ elnöke Ülést tartott a HMSZ művészeti bizottsága. Meghatározta az őszi tánctanfolyam időpontját. Ezek szerint a Központi Táncegyüttes tagjai augusztus 22-étől szeptember 3-áig gyarapíthatják ismereteiket, sajátíthatják el az új táncokat a Szövetség rendezésében sorra kerülő tánctanfolyamon. Utána pedig ötnapos találkozón a pedagógusoknak tartanak előadássorozatot. A bizottság ezenkívül több fontos határozatot hozott a Táncegyüttes korábbi munkatervének megvalósítása érdekében. Nagy sikerű élőújságot tartott a Képes Ifjúság szerkesztősége Laskón. Sokan voltak kíváncsiak a műsorra. Megvitatták azokat a lehetőségeket, miképp lehetne több baranyai fiatalt is bevonni a tudósítóhálózatba. Szóltak a terjesztés problémájáról, ezenkívül a szerkesztőség tagjai megígérték, hogy gyakrabban látogatnak el Bara 7. oldal Lejárt az óra, ballagunk A 13-ból 10 diák továbbtanul A doroszlói általános iskola tágas udvarában sok szülő és diák A nyolcadikosok ballagására gyűltek ide. Az örömbe üröm vegyül, hiszen a válás sosem könnyű. A nyolc év alatt ez volt második otthonuk, s a tanítók, előadók és tanárok a tudásra és illemre nevelés gyakorlása közben a második szülő szerepét töltötték be. Könny csillog a szemekben. A bánat és az öröm könnye ez. Az altiszt sorakozót csenget. Sorba állnak. Tizenhárom tanuló a HATALA Julianna, az osztályfőnök. Egyforma anyagból készült csinos ruhában. Vállukon népi motívumokkal készült vászontáska. Benne egy csipetnyi föld, egy ötparás és egy pogácsa. A VII. osztály ajándéka. Útravalóul. Lejárt az óra, ballagunk éneklik el-elcsukló hangon és elindulnak. A tanáriban először tanítóiktól vesznek búcsút, majd a tantermeket végigjárva a pajtásoknak is búcsút intenek. Az iskola tantestülete nevében HEGYBELI Ferenc igazgató üdvözli a távozókat. S míg a tanítás idején soha, most neki is „gombócokkal” van baja. Könnyeket fojt el. — Az általánost befejezve — ahhoz, hogy hasznos tagjaivá váljatok a társadalomnak — még sokat kell tennetek, illetve tanulnotok. Sok sikert kívánok — mondta. A ballagok ezután ellátogattak az óvodába, az egészségházba, a postára és a helyi földműves szövetkezetbe (a helyi hivatalban is várták őket), ahol a jó tanácsok és szerencsekívánatok mellett szerény ajándékokkal kedveskedtek nekik A IX. és X. osztály befejezéséig még bőven van pályaválasztási idő, ezzel szemben már valamennyien „döntöttek”. KOVÁCS Erzsike színötös tanuló — aki, mint tudjuk, a tanulók között meghirdetett irodalmi pályázatokon rendre sikert ért el, legutóbb a Jó Pajtás gyermeklap Ifjú szívekben című pályázatán II. díjat nyert, s kertész szeretne lenni. TURKÁS István autószerelőnek készül. NÁGEL János terve, hogy történelem szakos tanár lesz. MOLNÁR Katinka, MOLNÁR Aranka és MÉSZÁROS Rózsa a varrónői tanfolyamot szeretné sikerrel elvégezni. KOVÁCS Mihály a kőművesszakmát választotta. DOSZTÁN László terve, hogy építészmérnök legyen. DIÓSI Tibor tévészerelő szeretne lenni. RADICS János gépkocsiszerelőnek tanul majd. HEGYBELI László a belügyi iskola növendéke lesz, nyomozónak készül. SZKLENOVSZKI Anna gyógyszerészi pályázvalegkisebbekkel foglalkozna szívesen, ezért az óvónőképlasztotta. MOLNÁR Eszti szőt szeretné befejezni. Kívánjuk, hogy vágyaik teljesüljenek, s mint az igazgató is mondta, az iskolák és a szakmák sikeres befejezése után társadalmunk hasznos tagjai legyenek. D. Z. Sikeres előadás A nemesmiliticsi önképzőkör tagjai szombati és vasárnapi bemutatóján Fésűs Éva Kíváncsi királykisasszony című mesejátékát láthattuk. Az előadás igen jól sikerült. Különösen ÖDRY Ella, BŰNÖS Sándor, TAR András és ÖDRY Csilla nyújtott felejthetetlen játékot. MÁTYUS Zoltán és BÁRÁNY Zoltán alakítására is felfigyeltek.