Magyar Szó, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-254. szám)

1977-09-01 / 240. szám

4. oldal MAGYAR SZÍJ Csütörtök, 1977. szept. 1. K­ísá­rt a múlt ellen Az észak-bácskai községek nehezen lépnek a fejlődés közös útjára • Előtérben a részérdekek a bankrendszer átalakításában Az év végéig be kell fejez­ni a bank- és hitelrendszer alkotmányos átalakítását, job­ban mondva új alapokra he­lyezését, mert kétségtelen, hogy az erre vonatkozó törvé­nyes határidő után is sok tennivaló lesz a társadalmi újratermelésben fennálló vi­szonyok lényegbeli megváltoz­tatása terén. A célkitűzés vi­lágos: a bank és hitelrend­szer elválaszthatatlan része a társadalmi újratermelésnek, amelynek kizárólag a társult dolgozók önigazgatásán kell alapulnia. Abból az elvből ki­indulva, hogy a dolgozóknak elidegeníthetetlen joga a tár­sadalmi-gazdasági viszonyok ellenőrzése, elengedhetetle­nül sorra kellett kerülnie a munka- és eszköztársításra gyakorolt közvetlen hatásuk fokozásának is. Ezen főleg a társultmunka-szervezeteken kívüli hatásuk fokozását kell érteni. Vajdaság bank- és hitel­­rendszerének alkotmányos át­alakításával kapcsolatban a Tartományi Gazdasági Kama­ra megtette a tevékenység alapjául szolgáló javaslatát, mely szerint a tartomány te­rületén egy társult bankot, s körzetek szükségletei sze­rint általános bankokat ala­pítanak, megfelelő számú ki­­rendeltséggel, s végül és nem utolsósorban foglalkozik a belső bankok megalakítása körüli feladatokkal. A szabadkai Körzeti Gaz­dasági Kamarának e feladat végrehajtásával megbízott egyeztető bizottsága ugyan­csak széles körű tevékenysé­get fejtett ki a területén le­vő hét község: Szabadka, Apatin, Kanizsa, Zenta, Ada, Topolya, Kishegyes végrehaj­tó tanácsainak, illetve az itt működő bankok, és bankki­rendeltségek, valamint a na­gyobb társultmunka-szerveze­tek stb. képviselőivel. Ez­után véglegesítették a körzet bank- és hitelrendszerének átalakítására vonatkozó alap­elveket és javaslatot, s azt a minap megvitatták a ka­mara és a körzet hét községé­nek, valamint Csókának a képviselői. Eltérés az alapvető kérdésben A bővített ülés a több hó­napig tartó előkészületek el­lenére úgyszólván visszatért a kezdethez. Már a vitaindít­­tóból kiviláglott, hogy az elő­készületek során úgyszólván csak abban sikerült meg­egyezniük a községi képvise­lőknek, hogy támogatják a javaslatot, mely szerint Vaj­daságban egy társult bankot kell alakítani. Megállapítot­ták továbbá, hogy gyorsab­ban kell munkálkodni az új bank- és hitelrendszer alap­jainak, a belső bankoknak a megalakításán, s kidolgozták az akcióprogramot a körzet általános bankjának, illetve bankjainak a megalakítására. Az előkészületek során elő­ször egy, majd két, végül pedig három általános bank létrehozását javasolták nyolc község képviselői, jóllehet is­meretes előttük az alkotmá­nyos átalakítás lényege: a társultmunka-szervezetek esz­köztársításával és közvetlen ellenőrzésével egy olyan erős bankot hozzanak létre, amely nemcsak a saját fejlődésü­ket, hanem az általános tár­sadalmi-gazdasági haladást is, illetve a községek, körze­tek és a tartomány fejleszté­si terveinek megvalósítását is elősegíti. Az általános bank létrehozásakor, ponto­sabban az abba való társu­láskor szem előtt kell tarta­ni a körzetek termelési körei­nek érdekeit, az áru és a pénz áramlásának irányát, s eközben nemcsak a mai hely­zetet kell szem előtt tartani, hanem a fejlődés célkitűzései­ből kell kiindulni. Elmondható azonban, hogy a három általános bank meg­alakítására vonatkozó javas­latok beterjesztői melyek sze­rint egyet-egyet kell létrehoz­ni Szabadka és Kanizsa, to­vábbá Zenta, Ada és Csóka, valamint Topolya és Kishe­gyes társulásával — egyálta­lán nem a fenti elvek érvé­nyesítésére törekszenek. Ezen kívül szem elől tévesztik, hogy mind a termelés, mind a pénzeszközök felaprózott­­sága miatt a körzet a lakos­ság és a foglalkoztatottak szá­mához viszonyítva aránytala­nul kis jövedelmet, felhalmo­zást és társadalmi terméket valósít meg. A községek képviselői kö­zött olyan is akadt, aki nem volt rest, több mint fél óra hosszat számadatokkal trak­­tálni a többieket, melyek sze­rint, jelenleg ugyan nem tesz­nek eleget az egyik alapvető feltételnek, amely meghatá­rozza mekkora eszközökkel kell rendelkeznie egy általá­nos banknak, de ez szerin­tük nem akadály, két éven belül sikerül összehozni a pénzt.­­ Olyan vitázó is akadt, aki­nek volt bátorsága rámutat­ni, hogy a felaprózottságra való törekvés és­ a részérde­kek saját erőből való kielégí­tésére tett erőfeszítések az ilyen irányú javaslatok szer­zőinek is csak kárára van­nak. Szűklátókörű gazdaság­politikára vall ugyanis ko­moly termelési körökről be­szélni két-három kisközség területén, avagy húsiparnak nevezni egy kis körzet három mindenes húsárugyárát. Nem beszélve arról, hogy seho­gyan sem sikerül önigazgatá­si megegyezést kötni egy tel­jes termelési kör bezárásáról a kukoricatermesztéstől és disznóhízlalástól a feldolgo­zásig. Kétségtelen, hogy kísért a múlt szelleme, a néhai járá­sok kisközségeinek keserű ta­pasztalatai. A több általános bank megalakítása mellett kardoskodók őszintén kifeje­zésre juttatták abbeli aggo­dalmukat, hogy egy „közpon­tosított” bank nem tud majd gondot viselni több község harmonikus fejlődéséről. Na­gyobb azonban annak a va­lószínűsége, hogy a körzet gazdaságának felaprózott esz­közeiből sem lehet megfelelő társadalmi, gazdasági egyen­letes fejlődést tervezni. Végül is a megbeszélés részvevői megegyeztek ab­ban, hogy erős bankra vagy bankokra van szükség, s a létrehozásakor elsősorban az általános társadalmi érdeke­ket kell szem előtt tartani, de az ne zárja ki a részleges érdekek minél magasabb fo­kú kielégítését. A kettő nem zárja ki egymást —­ sőt szo­ros összefüggésben vannak. VALIHORA István Régi könyv — nem ross­z könyv... Tudják ezt a ta­karékos tanulók és iskolák. A napokban megjelent Mihajlo Onescuk ismert újvidéki operaénekes nagyle­mez­, amely műs­­okat és népdalokat tartalmaz. Ebből az alkalomból a péterváradi várban, Gavrilo Grujic fotóművész műtermében szerény ünnepséget tartottak. A lemez borítólapját és a rajta látható felvételeket Gavrilo Grujic készítette. (Bora Vojnovic felv.) Körácsönkönyv, kollektív húsz éve megszerveztük a kollektív tanszerbeszerzést. A Fórum tanszerbeszerző részlegével hosszú távú szer­ződést kötöttünk, és a megha­tározott számú füzetet, vo­nalzót, ceruzát és más kellé­ket szeptember elsejéig le­szállítják. Ennek a beszerzé­si módnak az az előnye, hogy a szülő viszonylag olcsób­ban jut a szükséges tansze­rekhez,­­ és semmi feleslege­set nem vásárol, hanem csak azt, ami a rendes tanításhoz nélkülözhetetlen. Egy-egy ilyen­­csomag ára 50—110 di­nár. ffl Mi a helyzet a tanköny­vekkel? — A tankönyvek még min­dig drágák, egy-egy komplett 120—250 dinárba is belekerül. Mi kezdeményeztük hat év­vel ezelőtt a tankönyvköl­csönzést. A tanulók annak idején saját könyveiket be­adták, hogy a következő ge­nerációk is használhassák őket. A hiányzó könyveket az iskola saját eszközeiből vásárolja meg, évente 20 000—40 000 dinárt fordí­tunk erre a­­ célra, úgyhogy minden tanuló kap kölcsön­­könyvet, anyagi helyzetétől függetlenül. Három évvel ezelőtt a gyermekvédelmi érdekközösség úgy döntött, hogy fizeti a tankönyvállo­mányt, az újvidéki iskolák kétmillió dinárt kapnak erre a célra. Az első évben az el­ső és ötödik, a következő év­ben a második és hatodik, most pedig a harmadik és a hetedik osztályosok tanköny­veit vásárolta meg. Ezek a tankönyvek 3—4 évig hasz­nálhatók, utána fokozatosan­ fel kell újítani őket. Ugyan­akkor a különféle gyakorló­­füzet-szerű könyveket is évente újra kell vásárolni, mert a megoldott feladatú, teleírt könyvek a következő, évben használhatatlanok. Problémát okozhat, ha egy komplettből mondjuk 10 könyv tönkremegy, és a tan­­könyvkiadó ezeket nem je­lentette meg idejében. Ilyen esetekben más iskolákhoz és a régi diákokhoz fordu­lunk segítségért. — Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom a kölcsön­­tankönyv­­jelentőségét, hi­szen ez már egy lépés az in­gyen­es oktatás­ megvalósítá­sa felé. Nevelési szempont­ból is sokat ér, mert hoz­zásegít a tanulók felelősség­­érzetének és a közö­s tulaj­don megbecsülésének a kia­lakításához. Ennek köszön­hetően az előmenetel is lát­hatóan jobb az utóbbi évek­ben. Az idén például kis hí­ján 100 százalékos tanulmá­nyi eredményt értünk el, az iskola majd ezer tanulója közül csak hárman ismétel­nek évet.­ ­s. K. A szeptemberi családi költségvetés legjelentősebb tételét sok helyütt a tanszerek beszerzése képezi. De nemcsak könyvekre, füzetekre szükséges költeni, ha­nem az iskolába induló gyereknek diákköpenyt, cipőt az elnyűtt táska és tornacipő helyébe újat, és egyéb más apróságot is kell venni. Különösen azok a szü­lők érzik ennek a megterhelésnek a súlyát, akiknek két vagy több gyerekük is van.­ ­ Mi mindenre van szük­sége egy általános iskolás­nak, és mibe kerül ez a szü­lőknek? — kérdeztük KA­SZÁS Károly­tól, az újvidéki József Attila Általános Is­kola igazgatójától. 1 — Iskolánkban már vagy A szerző­és ellenére sem veszik át az árut Zentai vélemények a gyümölcs- és konyhakerti veteménytermesztés önigazgatási megegyezésének tervezetéről . Társadalmi kötelezett­ségnek tettünk eleget, ami­kor elhatároztuk, hogy ezen túl az eddiginél jóval na­gyobb területen termesz­tünk konyhakerti vete­­ményt. Úgy is mondhatnánk, hogy felülről jövő utasítás volt ez, mert a társadalmi­politikai szervezetek képvi­selői több ízben is felhívták erre a kötelezettségre figyel­münket. Nyomós érvként sorolták fel, hogy az ellátás érde­kében fokozatosan át kell állnunk a konyhakerté­szetre nagyobb területe­ken, őszintén szólva, nagyon ne­hezen szántuk rá magunkat. Mintha megéreztük volna, hogy nem jó vége lesz ... A Zentai Agráripari Kom­binátban hallottuk ezeket a minap, amikor az iránt ér­deklődtünk, hogy mi a véle­ményük arról az önigazgatá­si megegyezéstervezetről, amely a gyümölcs- és kony­hakerti veteménytermesztés fejlesztését, valamint a ter­mékek értékesítését hivatott szavatolni. RÁCZ Vince ag­rármérnök és Duško PRO­­KIN kereskedelmi referens először is a jelenlegi hely­zetet ismertette. Az idei az első komolyabb évük a konyhakertészetben. A fen­tebb említett követelmények­nek megfelelően többféle terményt termesztettek, hogy minél jobban kielégít­sék a szükségletet, így pél­dául burgonyából körülbelül 30, borsóból, paprikából, vö­röshagymából 25—40 hek­tárt termesztettek, hogy a többit ne soroljuk. Tény, hogy az idén körülbelül 400 hektárra terebélyesedett a zentai határban a konyha­­kertészet, csupán a társadal­mi szektorban. A termés ér­tékesítésére előre szerződést kötöttek, de most amikor át kell venni az árut, a szer­ződő fél egyszerűen nem haj­landó átvenni. — Egyebek között kö­rülbelül 8—10 hektárnyi cékla áll a földben, nem is szedtük fel, mert nincs rá vevő. A szerződés egyelőre semmit sem jelent, azaz perelhet­nénk az illető vállalatot, de mi hasznunk belőle. Való­színűleg két évig is elhúzód­na az ügy és kérdés, mennyi térülne meg a költségekből. Jelenleg körülbelül 2000 hek­tárt öntözhetünk, tehát a konyhakertészetet reális igé­nyeknek megfelelően tovább fejleszthetnénk, nagyobb te­rületen termeszthetünk min­dent, amire a piacnak szük­sége van. Most azonban nagy kérdés, hogy miből mennyit tudunk eladni, és ennek folytán alighanem le kell állnunk a konyhakerté­szet további terebélyesítésé­­vel. Mi erre sokat költöt­tünk, új gépeket vásárol­tunk, emberekkel, felszere­léssel átálltunk erre a mun­kára, csupán az öntözőrend­szer évente 7000 dinárral ter­hel egy hektár konyhakerti földet. Hát hol van még a többi költség? Javasolják, hogy szárítsuk és fagyasz­­szuk a termények nagyobb részét, mivel most nincs rá vevő. Igen, de ez is költség­gel jár és kérdés, hogy utá­na el tudjuk-e adni. A zentai kombinátban is nagy figyelemmel tanulmá­nyozzák az említett önigaz­gatási megegyezés terveze­tét. Őszintén szólva nagy biz­tosítékot egyelőre még nem látnak benne, és majd a nyilvános vita során dől el, hogy valóban mennyire reá­lis a konyhakertészet­ és a gyümölcstermesztés elő­irány­­zott fejlesztése, illetve meny­nyire lesz majd biztosabb a piac és kifizetődő a nagyfo­kú ráfordítás egy-egy mező­­gazdasági szervezetben. Az idén például a zen­­taiak egyedül a borsóval jártak jól, ez iránt állan­dóan nagy a kereslet. Viszont azt javasolták nekik, hogy másból is termessze­nek többet, mint korábban. Éppen az idei tapasztalatok mutatnak rá arra, hogy a konyhakertészetet is a lehe­tőségekhez mérten mielőbb szakosítani kell vidékenként, községenként vagy akár me­zőgazdasági szervezetenként. Ez egyébként az adatok vé­leménye is. Így lehetne egy­­egy termékből annyit ter­meszteni, amennyire való­ban szükség van a hazai piacon és kiszámítani, meny­nyi kell belőle külföldön. Ez azután kizárná a kockázatot és azt is, hogy ha sok terem, a mezőgazdasági szervezet nyalkán maradjon a felesleg, s egyedül ő viselje a követ­kezményeket.­­ A céklán kívül más ter­mények értékesítésével is baj van, egyebek között 50—60 va­gon hagyma, 100 vagon burgonya,, 25—30 vagon paprika áll a földben. Ezt a problémát a jövőben az épülő szárítórészleg sem oldja meg. Hiába költünk rá 20 milliót, ha nem lesz biztos vevője az árunak. Csupán a hagy­mavonalra több mint 5 mil­lió dinárt költöttünk másfél év alatt. Az egész konyha­kertészet fejlesztésére pedig körülbelül 25 milliót, vajon mikor térül meg ez a be­fektetés? Mi már a legmini­málisabb költségek figyelem­bevételével is eladnánk a terményt, csak megvenné va­laki. És ilyen feltételekkel a jövőben is hajlandók le­szünk szerződést kötni, a tár­sadalmi érdekeket figyelem­be­­véve. Csak azt ne köve­teljék tőlünk, hogy mi fi­zessünk rá. TÖRKÖLY István

Next