Magyar Szó, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-254. szám)
1977-09-01 / 240. szám
4. oldal MAGYAR SZÍJ Csütörtök, 1977. szept. 1. Kísárt a múlt ellen Az észak-bácskai községek nehezen lépnek a fejlődés közös útjára • Előtérben a részérdekek a bankrendszer átalakításában Az év végéig be kell fejezni a bank- és hitelrendszer alkotmányos átalakítását, jobban mondva új alapokra helyezését, mert kétségtelen, hogy az erre vonatkozó törvényes határidő után is sok tennivaló lesz a társadalmi újratermelésben fennálló viszonyok lényegbeli megváltoztatása terén. A célkitűzés világos: a bank és hitelrendszer elválaszthatatlan része a társadalmi újratermelésnek, amelynek kizárólag a társult dolgozók önigazgatásán kell alapulnia. Abból az elvből kiindulva, hogy a dolgozóknak elidegeníthetetlen joga a társadalmi-gazdasági viszonyok ellenőrzése, elengedhetetlenül sorra kellett kerülnie a munka- és eszköztársításra gyakorolt közvetlen hatásuk fokozásának is. Ezen főleg a társultmunka-szervezeteken kívüli hatásuk fokozását kell érteni. Vajdaság bank- és hitelrendszerének alkotmányos átalakításával kapcsolatban a Tartományi Gazdasági Kamara megtette a tevékenység alapjául szolgáló javaslatát, mely szerint a tartomány területén egy társult bankot, s körzetek szükségletei szerint általános bankokat alapítanak, megfelelő számú kirendeltséggel, s végül és nem utolsósorban foglalkozik a belső bankok megalakítása körüli feladatokkal. A szabadkai Körzeti Gazdasági Kamarának e feladat végrehajtásával megbízott egyeztető bizottsága ugyancsak széles körű tevékenységet fejtett ki a területén levő hét község: Szabadka, Apatin, Kanizsa, Zenta, Ada, Topolya, Kishegyes végrehajtó tanácsainak, illetve az itt működő bankok, és bankkirendeltségek, valamint a nagyobb társultmunka-szervezetek stb. képviselőivel. Ezután véglegesítették a körzet bank- és hitelrendszerének átalakítására vonatkozó alapelveket és javaslatot, s azt a minap megvitatták a kamara és a körzet hét községének, valamint Csókának a képviselői. Eltérés az alapvető kérdésben A bővített ülés a több hónapig tartó előkészületek ellenére úgyszólván visszatért a kezdethez. Már a vitaindíttóból kiviláglott, hogy az előkészületek során úgyszólván csak abban sikerült megegyezniük a községi képviselőknek, hogy támogatják a javaslatot, mely szerint Vajdaságban egy társult bankot kell alakítani. Megállapították továbbá, hogy gyorsabban kell munkálkodni az új bank- és hitelrendszer alapjainak, a belső bankoknak a megalakításán, s kidolgozták az akcióprogramot a körzet általános bankjának, illetve bankjainak a megalakítására. Az előkészületek során először egy, majd két, végül pedig három általános bank létrehozását javasolták nyolc község képviselői, jóllehet ismeretes előttük az alkotmányos átalakítás lényege: a társultmunka-szervezetek eszköztársításával és közvetlen ellenőrzésével egy olyan erős bankot hozzanak létre, amely nemcsak a saját fejlődésüket, hanem az általános társadalmi-gazdasági haladást is, illetve a községek, körzetek és a tartomány fejlesztési terveinek megvalósítását is elősegíti. Az általános bank létrehozásakor, pontosabban az abba való társuláskor szem előtt kell tartani a körzetek termelési köreinek érdekeit, az áru és a pénz áramlásának irányát, s eközben nemcsak a mai helyzetet kell szem előtt tartani, hanem a fejlődés célkitűzéseiből kell kiindulni. Elmondható azonban, hogy a három általános bank megalakítására vonatkozó javaslatok beterjesztői melyek szerint egyet-egyet kell létrehozni Szabadka és Kanizsa, továbbá Zenta, Ada és Csóka, valamint Topolya és Kishegyes társulásával — egyáltalán nem a fenti elvek érvényesítésére törekszenek. Ezen kívül szem elől tévesztik, hogy mind a termelés, mind a pénzeszközök felaprózottsága miatt a körzet a lakosság és a foglalkoztatottak számához viszonyítva aránytalanul kis jövedelmet, felhalmozást és társadalmi terméket valósít meg. A községek képviselői között olyan is akadt, aki nem volt rest, több mint fél óra hosszat számadatokkal traktálni a többieket, melyek szerint, jelenleg ugyan nem tesznek eleget az egyik alapvető feltételnek, amely meghatározza mekkora eszközökkel kell rendelkeznie egy általános banknak, de ez szerintük nem akadály, két éven belül sikerül összehozni a pénzt. Olyan vitázó is akadt, akinek volt bátorsága rámutatni, hogy a felaprózottságra való törekvés és a részérdekek saját erőből való kielégítésére tett erőfeszítések az ilyen irányú javaslatok szerzőinek is csak kárára vannak. Szűklátókörű gazdaságpolitikára vall ugyanis komoly termelési körökről beszélni két-három kisközség területén, avagy húsiparnak nevezni egy kis körzet három mindenes húsárugyárát. Nem beszélve arról, hogy sehogyan sem sikerül önigazgatási megegyezést kötni egy teljes termelési kör bezárásáról a kukoricatermesztéstől és disznóhízlalástól a feldolgozásig. Kétségtelen, hogy kísért a múlt szelleme, a néhai járások kisközségeinek keserű tapasztalatai. A több általános bank megalakítása mellett kardoskodók őszintén kifejezésre juttatták abbeli aggodalmukat, hogy egy „központosított” bank nem tud majd gondot viselni több község harmonikus fejlődéséről. Nagyobb azonban annak a valószínűsége, hogy a körzet gazdaságának felaprózott eszközeiből sem lehet megfelelő társadalmi, gazdasági egyenletes fejlődést tervezni. Végül is a megbeszélés részvevői megegyeztek abban, hogy erős bankra vagy bankokra van szükség, s a létrehozásakor elsősorban az általános társadalmi érdekeket kell szem előtt tartani, de az ne zárja ki a részleges érdekek minél magasabb fokú kielégítését. A kettő nem zárja ki egymást — sőt szoros összefüggésben vannak. VALIHORA István Régi könyv — nem rossz könyv... Tudják ezt a takarékos tanulók és iskolák. A napokban megjelent Mihajlo Onescuk ismert újvidéki operaénekes nagylemez, amely műsokat és népdalokat tartalmaz. Ebből az alkalomból a péterváradi várban, Gavrilo Grujic fotóművész műtermében szerény ünnepséget tartottak. A lemez borítólapját és a rajta látható felvételeket Gavrilo Grujic készítette. (Bora Vojnovic felv.) Körácsönkönyv, kollektív húsz éve megszerveztük a kollektív tanszerbeszerzést. A Fórum tanszerbeszerző részlegével hosszú távú szerződést kötöttünk, és a meghatározott számú füzetet, vonalzót, ceruzát és más kelléket szeptember elsejéig leszállítják. Ennek a beszerzési módnak az az előnye, hogy a szülő viszonylag olcsóbban jut a szükséges tanszerekhez, és semmi feleslegeset nem vásárol, hanem csak azt, ami a rendes tanításhoz nélkülözhetetlen. Egy-egy ilyencsomag ára 50—110 dinár. ffl Mi a helyzet a tankönyvekkel? — A tankönyvek még mindig drágák, egy-egy komplett 120—250 dinárba is belekerül. Mi kezdeményeztük hat évvel ezelőtt a tankönyvkölcsönzést. A tanulók annak idején saját könyveiket beadták, hogy a következő generációk is használhassák őket. A hiányzó könyveket az iskola saját eszközeiből vásárolja meg, évente 20 000—40 000 dinárt fordítunk erre a célra, úgyhogy minden tanuló kap kölcsönkönyvet, anyagi helyzetétől függetlenül. Három évvel ezelőtt a gyermekvédelmi érdekközösség úgy döntött, hogy fizeti a tankönyvállományt, az újvidéki iskolák kétmillió dinárt kapnak erre a célra. Az első évben az első és ötödik, a következő évben a második és hatodik, most pedig a harmadik és a hetedik osztályosok tankönyveit vásárolta meg. Ezek a tankönyvek 3—4 évig használhatók, utána fokozatosan fel kell újítani őket. Ugyanakkor a különféle gyakorlófüzet-szerű könyveket is évente újra kell vásárolni, mert a megoldott feladatú, teleírt könyvek a következő, évben használhatatlanok. Problémát okozhat, ha egy komplettből mondjuk 10 könyv tönkremegy, és a tankönyvkiadó ezeket nem jelentette meg idejében. Ilyen esetekben más iskolákhoz és a régi diákokhoz fordulunk segítségért. — Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom a kölcsöntankönyvjelentőségét, hiszen ez már egy lépés az ingyenes oktatás megvalósítása felé. Nevelési szempontból is sokat ér, mert hozzásegít a tanulók felelősségérzetének és a közös tulajdon megbecsülésének a kialakításához. Ennek köszönhetően az előmenetel is láthatóan jobb az utóbbi években. Az idén például kis híján 100 százalékos tanulmányi eredményt értünk el, az iskola majd ezer tanulója közül csak hárman ismételnek évet. s. K. A szeptemberi családi költségvetés legjelentősebb tételét sok helyütt a tanszerek beszerzése képezi. De nemcsak könyvekre, füzetekre szükséges költeni, hanem az iskolába induló gyereknek diákköpenyt, cipőt az elnyűtt táska és tornacipő helyébe újat, és egyéb más apróságot is kell venni. Különösen azok a szülők érzik ennek a megterhelésnek a súlyát, akiknek két vagy több gyerekük is van. Mi mindenre van szüksége egy általános iskolásnak, és mibe kerül ez a szülőknek? — kérdeztük KASZÁS Károlytól, az újvidéki József Attila Általános Iskola igazgatójától. 1 — Iskolánkban már vagy A szerzőés ellenére sem veszik át az árut Zentai vélemények a gyümölcs- és konyhakerti veteménytermesztés önigazgatási megegyezésének tervezetéről . Társadalmi kötelezettségnek tettünk eleget, amikor elhatároztuk, hogy ezen túl az eddiginél jóval nagyobb területen termesztünk konyhakerti veteményt. Úgy is mondhatnánk, hogy felülről jövő utasítás volt ez, mert a társadalmipolitikai szervezetek képviselői több ízben is felhívták erre a kötelezettségre figyelmünket. Nyomós érvként sorolták fel, hogy az ellátás érdekében fokozatosan át kell állnunk a konyhakertészetre nagyobb területeken, őszintén szólva, nagyon nehezen szántuk rá magunkat. Mintha megéreztük volna, hogy nem jó vége lesz ... A Zentai Agráripari Kombinátban hallottuk ezeket a minap, amikor az iránt érdeklődtünk, hogy mi a véleményük arról az önigazgatási megegyezéstervezetről, amely a gyümölcs- és konyhakerti veteménytermesztés fejlesztését, valamint a termékek értékesítését hivatott szavatolni. RÁCZ Vince agrármérnök és Duško PROKIN kereskedelmi referens először is a jelenlegi helyzetet ismertette. Az idei az első komolyabb évük a konyhakertészetben. A fentebb említett követelményeknek megfelelően többféle terményt termesztettek, hogy minél jobban kielégítsék a szükségletet, így például burgonyából körülbelül 30, borsóból, paprikából, vöröshagymából 25—40 hektárt termesztettek, hogy a többit ne soroljuk. Tény, hogy az idén körülbelül 400 hektárra terebélyesedett a zentai határban a konyhakertészet, csupán a társadalmi szektorban. A termés értékesítésére előre szerződést kötöttek, de most amikor át kell venni az árut, a szerződő fél egyszerűen nem hajlandó átvenni. — Egyebek között körülbelül 8—10 hektárnyi cékla áll a földben, nem is szedtük fel, mert nincs rá vevő. A szerződés egyelőre semmit sem jelent, azaz perelhetnénk az illető vállalatot, de mi hasznunk belőle. Valószínűleg két évig is elhúzódna az ügy és kérdés, mennyi térülne meg a költségekből. Jelenleg körülbelül 2000 hektárt öntözhetünk, tehát a konyhakertészetet reális igényeknek megfelelően tovább fejleszthetnénk, nagyobb területen termeszthetünk mindent, amire a piacnak szüksége van. Most azonban nagy kérdés, hogy miből mennyit tudunk eladni, és ennek folytán alighanem le kell állnunk a konyhakertészet további terebélyesítésével. Mi erre sokat költöttünk, új gépeket vásároltunk, emberekkel, felszereléssel átálltunk erre a munkára, csupán az öntözőrendszer évente 7000 dinárral terhel egy hektár konyhakerti földet. Hát hol van még a többi költség? Javasolják, hogy szárítsuk és fagyaszszuk a termények nagyobb részét, mivel most nincs rá vevő. Igen, de ez is költséggel jár és kérdés, hogy utána el tudjuk-e adni. A zentai kombinátban is nagy figyelemmel tanulmányozzák az említett önigazgatási megegyezés tervezetét. Őszintén szólva nagy biztosítékot egyelőre még nem látnak benne, és majd a nyilvános vita során dől el, hogy valóban mennyire reális a konyhakertészet és a gyümölcstermesztés előirányzott fejlesztése, illetve menynyire lesz majd biztosabb a piac és kifizetődő a nagyfokú ráfordítás egy-egy mezőgazdasági szervezetben. Az idén például a zentaiak egyedül a borsóval jártak jól, ez iránt állandóan nagy a kereslet. Viszont azt javasolták nekik, hogy másból is termesszenek többet, mint korábban. Éppen az idei tapasztalatok mutatnak rá arra, hogy a konyhakertészetet is a lehetőségekhez mérten mielőbb szakosítani kell vidékenként, községenként vagy akár mezőgazdasági szervezetenként. Ez egyébként az adatok véleménye is. Így lehetne egyegy termékből annyit termeszteni, amennyire valóban szükség van a hazai piacon és kiszámítani, menynyi kell belőle külföldön. Ez azután kizárná a kockázatot és azt is, hogy ha sok terem, a mezőgazdasági szervezet nyalkán maradjon a felesleg, s egyedül ő viselje a következményeket. A céklán kívül más termények értékesítésével is baj van, egyebek között 50—60 vagon hagyma, 100 vagon burgonya,, 25—30 vagon paprika áll a földben. Ezt a problémát a jövőben az épülő szárítórészleg sem oldja meg. Hiába költünk rá 20 milliót, ha nem lesz biztos vevője az árunak. Csupán a hagymavonalra több mint 5 millió dinárt költöttünk másfél év alatt. Az egész konyhakertészet fejlesztésére pedig körülbelül 25 milliót, vajon mikor térül meg ez a befektetés? Mi már a legminimálisabb költségek figyelembevételével is eladnánk a terményt, csak megvenné valaki. És ilyen feltételekkel a jövőben is hajlandók leszünk szerződést kötni, a társadalmi érdekeket figyelembevéve. Csak azt ne követeljék tőlünk, hogy mi fizessünk rá. TÖRKÖLY István