Magyar Szó, 1978. március (35. évfolyam, 73-88. szám)

1978-03-16 / 73. szám

4. oldal Az újvidéki Dunav ortopédiai és segédeszköz gyártó vállalatban: I jetlitek n­flib­ili rén­ Élül Az urnát a munkacsar­nok bejáratánál helyezték el. A Dunav ortopédiai és segédeszközgyártó vállalat dolgozói tegnap — az elsők között Vajdaságban — mun­kahelyükre érkezésük sor­rendjében szavazhattak. Amikor délelőtt náluk jár­tunk, túlnyomó többségük már le is szavazott. Néhá­­nyan azonban éppen akkor adták le voksukat. — Három hét-hét tagú küldöttséget választottunk — mondta Vojislav ARSE­­NOVIC, a szavazati bizott­ság tagja. — A listára csak azok kerültek rá, akiknek jelöltségét a szavazáson meg kellett erősíteni. Hogy miért? Az előkészületek so­rán, a dolgozók gyűlésén véglegesítettük a jelölteket. Közösen. Küldöttségünk egy­harmada a régi küldöttek­ből került ki. Eddigi tevé­kenységükkel bizonyították alkalmasságukat. Drágán STRBAC szak­munkás neve is felkerült a jelöltek listájára. — Igyekszem majd igazol­ni, a bizalmat — mondj­a—, ha megválasztanak a dol­gozók. A többieikről elmond­hatom, hogy valóban a leg­jobbak kerültek a listára. A régiek, akiknek már van némi gyakorlatuk, majd se­gítenek nekünk a munká­ban. Azt hiszem, szük­sé­günk is lesz rá. A Dunav ortopédiai és segédeszközgyártó vállalat 296 dolgozója tavaly 38 mil­lió dinárt teremtett elő, öt százalékkal többet a terve­zettnél. Ennek egy részét az alapokba helyezték, egy részét pedig az átlagtelje­sítmény és a megvalósított óraszám alapján prémium­ként kiosztották.­­A tavalyi év egyébként már jobb volt, mint az előbbi, az ideitől pedig még többet várnak. A társultmu­­ka-szervezet há­rom tevékenységi egysége közül csak a szabászata rész­leg vállalhat sorozatgyár­tást, a másik kettő pedig csak darabonkénti megren­delést. Érthető, hogy ez a fajta munka nehezebb és bonyolultabb. A kereslet azonban rendkívül nagy, és így az igénylőknek egy, de másfél hónapot is kell vár­niuk. A gyár dolgozói azon­ban igyekeznek mindent megtenni, mert tisztában vannak vele, hogy sok em­ber mindennapját könnyí­tik meg termékeikkel. Cs. Zs. Drágán Strbac szakmunkás leadja­ szavazatát (Lazuk­ics Anna felv.) TEMERIN Elsőnek a Kákái Imre iskolában szavaztak le A temerini községben teg Általános Iskolában szavaz­­nak hat szavazóhelyein jár­tak a dolgozók. Déli 12 órá­­raltak a társultmunka-szer­ig 70 százalékban szavaztak vezetők dolgozói az urnák­re. A legeredményesebben elé, hogy leadják szavazatai- és a leggyorsabban a Kókai kát a községi képviselő-Jes- Imre iskolában zajlott le a tület társultmunka tanácsá- választás, már délben beje­­len és az érdekközösségek teződött. Az iskola minden közgyűlésébe delegálandó alkalmazottja leadta szava­­küldöttségi tagok jelöltjei- zajtát. A képviselő-testület­re. A választások előkészí­ küldöttségébe öt, az érdek­­lése egyébként a temerini közösségek küldöttségébe­n A községben a terv szerint maj­­­dig hét tagot választottak, lőtt le. Az előzetes jelölő­­ Ma a többi társult munka­­gyűléseken több mint 4000-s szervezeteikben és az Iparo­­en vettek részt, és mintegy sok Egyesületében választ- 1370 küldöttségi tagot jelöl­­ják meg a küldöttségek tag­­jok. A legtöbbet a társult- jatt. A választások egyéb­­munka-szervezetekben­­ként a társultmunka-szerve Most a választások megy­zetekben szombaton fejeződ kezdésekor mindenütt fele­znek be. Vasárnap a helyi díszített termek fogadták a közösség, majd a földműve­­szavazókat. A Jávor Bútor- sek küldöttségének tagjaira, gyár három társultm­unka- , .. .... . . . alapszervezetében, az Igma ületve a községi társadalmi­ Építőanyaggyárban, az Egész politi­kiai tanács tagjaira sza­­légházban és a Kókai Imre vannak a polgárok. JUGOSZLÁVIA A FELSZABADULÁSTÓL NAPJAINKIG Az önigazgatás Az első munkástanácso­kat 1949-ben alakították azzal a feladattal, hogy részt vegyenek a vállalat munkája során felmerülő legfontosabb­­ problémák megoldásában, de már 1950-ben törvény született arról, hogy az állami gaz­dasági vállalatok igazgatá­sát engedjék át a munká­soknak. Ezzel új korszak kezdődött társadalmunk fejlődésében. Az 1953. évi alkotmánytörvény és a JSZSZK 1963-ban megho­zott alkotmánya, valamint az 1968. évi XV. alkot­mánymódosítás tovább erősítette az önigazgatást; új tartalommal gazdagítot­ta. Az 1974. évi alkotmány és a társult munkáról szó­ló törvény megállapította az önigazgatás továbbfej­lesztésének programját, amelynek az a jellegzetes­sége, hogy a dolgozók nem csupán a termelésről, ha­nem a termékek elosztá­sáról és az általános tár­sadalmi újratermelésről is döntenek. Jugoszlávia tapasztalata rendkívül jelentős a világ munkásmozgalma számára, és világszerte egyre na­gyobb méretet ölt az ön­­igazgatási szocialista fejlő­dés ismérveinek tudatosí­tása. Az önigazgatás a gazda­ságban jött létre, de fo­kozatosan tért hódított a nem gazdasági tevékenysé­gekben is: 1952-ben a tár­sadalombiztosításban, 1953 közepén az egészségügy­ben, egy évvel később az oktatási rendszerben és a művelődési intézmények­ben, aztán a bankokban stb. is. Közben mind több és több dolgozó kapcso­lódott be a döntéshozatal különféle formáiba. 1950- ben 200 000 munkás vett részt az önigazgatási szer­vek munkájában, 1972-ben pedig már 750 000; közülük 500 000 a gazdaságban és mintegy 200 000 a gazda­ságon kívüli tevékenysé­gekben munkálkodott. A becslések szerint, jelenleg mintegy 850 000 dolgozó tevékenykedi az önigazga­tási szervekben. Az önigazgatás fejlődési folyamatának jelentőségé­re Tito elvtárs mutatott rá: „A munka megszer­vezése és a küldöttrend­szer működése jelenti nap­jainkban a társadalom forradalmi átalakulásának alapját.” A termelésben és a köz­­szolgálati tevékenységek­,­ben valósul meg a mun­kások közötti szabad mun­kacsere. Ez a folyamat az önigazgatási érdekközössé­gek keretei között játszó­dik le. Az önigazgatási érdekközösségek többségét 1975-ben és 1976-ban ala­kították meg. Azelőtt a szolgáltatásokat nyújtó és a szolgáltatásokat igénybe vevő emberek külön cso­portra oszlottak, viszonyu­kat az állam szabályozta. 1975-b­en összesen 3500 önigazgatási érdekközösség volt. Ezeknek felét éppen abban az évben alakítot­ták. Több mint 3000 ön­igazgatási érdekközösség csak egy község területén volt illetékes, körülbelül 200-nak a hatásköre több községre is­ kiterjedt, 33-an körzeti jellegűek voltak, 25 egy-egy városban és vala­mivel több mint 80 pedig a köztársaságok, illetőleg a tartományok területén mű­ködött. A szociális véde­lem önigazgatási érdekkö­zösségéből volt a legtöbb (462), aztán a művelődési érdekközösségek következ­tek (440), majd az isko­láskor előtti és az általános iskolai oktatási érdekkö­zösségek (424). A további sorrend: lakásügyi érdek­­közösség (423), a testneve­lési érdekközösség (373), majd a munkások és a földművesek érdekközössé­gei, a gyermekvédelmi, foglalkoztatási, művelődési, tudományügyi, vízgazdál­kodási, energetikai önigaz­gatási érdekközösségek kö­vetkeztek. Az önigazgatási érdek­­közösségek közgyűléseiben 1975-ben összesen 150 000 küldött tevékenykedett. Közülük mintegy 65 000- ren a gazdasági, 35 000 a közszolgálati tevékenysé­geknek, a többi 50 000 pe­dig az egyéni mezőgazda­sági termelőknek, kisipa­rosoknak, szabad foglalko­­zásúaknak, állami szervek munkaközösségeinek és másoknak a küldöttei vol­tak. A becslések szerint, jelenleg körülbelül 255 000 küldött dolgozik az önigaz­gatási érdekközösségek közgyűléseiben, 1975 végéig körülbelül 12 000 helyi közösség ala­kult meg. A dolgozók és polgárok a helyi közössé­gekben érvényesítik a lak­helyükkel kapcsolatos ön­­igazgatási jogaikat, s en­nek során a hatalom gya­korlása közelebb kerül a dolgozókhoz és más polgá­rokhoz. A helyi közössé­gek tanácsaiba több mint 160 000 tagot választottak, akiknek egynegyedét nők és fiatalok alkották. Körül­belül 8000 békéltető tanács jött létre, mintegy 30 000 taggal. A helyi közösségek szer­vei 1975-ben számtalan kérdést vitattak meg; leg­többször a kommunális problémák (60 000), a hon­védelemmel és társadalmi önvédelemmel kapcsolatos problémák (30 000), majd a településrendezési, egész­ségügyi, gyermek- és szo­ciális védelmi stb. kérdé­sek kerültek napirendre. Megvitatásuk alkalmával megoldásukra körülbelül 200 000 határozatot hoztak. A helyi közösség terüle­tén adódó időszerű prob­lémák megoldására irányu­ló törekvések a helyi já­rulék bevezetésében is tükröződnek; csak 1976- ban 3,2 milliárd dinárt gyűjtöttek be ily módon, 3 százalékkal többet, mint három évvel ezelőtt. Hazánk önigazgatási tes­tületeibe tehát mintegy 2 millió személyt, vagyis a szavazati joggal rendelke­ző lakosok 13 százalékát választották be. ____ MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1978. márc. 16. ZRENJANIN Szavazós hely a gépek mellett Tegnap nyolcvan zrenjanini tmasz dolgozói szavaztak Zászlódíszbe öltözött Zre­­njanin. Mindenütt zászlók, plakátok hirdetik a válasz­tásokat. Tegnap nyolcan teg­napelőtt pedig kilenc tmasz dolgozói járultak az urnák elé, hogy megválasszák a 720 küldöttség tagjait. 254 küldöttség 2223 tagja közül választják ki a községi kép­viselő-testület társult munka­tanácsának küldötteit. Az döttséget választ, amely a három küldöttség szerepét tölti be. A szavazólapokon 5963 küldöttjelölti neve van feltüntetve, s az elkövetke­ző napokban a község torlasz­ainak mintegy 45 000 dolgo­zója, közülük választja meg a küldöttségek tagjait. Tegnap délelőtt mindenütt választási hangulat uralko­dott. A szavazóhelyek rég­ban, az üzemelő gépek mellett szavaztak. Mint mond­ták, eddig is itt volt a sza­vazóhely, nem zavarja őket a gépek zakatolása. Reggel nyolc óráig egyébként a trász 730 dolgozójának 60 százaléka szavazott. A má­sodik műszak munkásai dél­után járulnak az urnák elé. Az étolajgyár dolgozóinak fele reggel hét óráig lesza­vazott, de itt is több műszak­ban folyik a termelés. A Ra­­dásastor Fűtőtest gyár öntödé­jének 693 dolgozója közül a kora reggeli órákban 360-an járultak az urnák elé. A második műszak délután sza­vazott. Néhány kisebb munkakö­zösségben már reggel nyolc óra előtt befejeződött a sza­vazás, így a Népegyetemen, a körzeti gazdasági kamará­ban és a zrenjanini társas­termelési tmasz­ban. H. A. választások 78 egészségügyi érdekközösség köré csoportosuló érdekkö­zösségekbe 234 küldöttség 1870 tagját, a művelődési édekközösség köré csoporto­suló érdekközösségek pedig 232 küldöttség, 1870 küldött­ség­ tagját választják meg a dolgozók. Negyvenhat kisebb munka­közösség 377 tagú közös kül­dél 5 órakor nyíltak, s így a harmadik és az első mű­szak dolgozói már a kora reggeli órákban leadták sza­vazataikat. A Proleter Sző­nyeggyár fonoda tmasz­ának dolgozói a munkacsarnok­ Olajos szavazó­cédulák -f­e­lek a szavazás lebonyolításával megbízott képvi­­­­­­selők között a kikindai öntöde szerszámgépgyár­tó társultmunka-alapszervezetének szavazóhe­lyén. Nézem a kék köpenyes embereket, ahogy egymás után csendben, fegyelmezetten jönnek szavazni. Olajos a kezük, csak nagyjából törölték meg, hiszen szavazás után mennek vissza a gép mellé. Látom, kissé olajos lesz a szavazócédula sarka is, ahol megfogják; erről is meg lehetne állapítani, hány közvetlen termelő szavazott ebben a tmasz­ban. 590-en vannak összesen, munkások és tisztviselők az öntöde 3400 dolgozót számláló nagy családjában. Fürkészem az arcokat. Szeretnék egy-két olyan dolgozót beszélgetésre bírni, akit a mindennapi mun­kája mellett a közélet is érdekel. Branislav MARICRA esett az első választás. Har­mincegy éves, zsablyai származású elektrotechnikus. Magánúton tovább tanul a gépészeti főiskolán. A fele­sége is az öntödében dolgozik, kaptak lakást, van egy gyerekük. — Nemcsak szavaztam, feltehetőleg rám is szavaz­nak — neveti el magát, amikor elmondom neki, mire kérem. Tizenöt küldöttet delegál a munkaszervezet az ér­dekközösségek községi közgyűlésébe. Branislav Marié is köztük van. — Nem szégyellem bevallani, szorongás fog el, ha arra gondolok, milyen felelősségteljes megbízatást vál­laltam.­­ — Honnan a szorongás? — Nyilván egyfelől abból adódik, hogy fiatal va­gyok, és ennek arányában tapasztalatlan is, másfelől pedig a feladat nagyságának, felelősségének a tudatá­ból származik az izgalom. Néhány másodpercig hallgat, majd valamivel emel­tebb hangon folytatja: — Mert hogy nagy felelősség ott küldöttnek lenni, az szerintem nem lehet vitás. Rengeteg pénzzel ren­delkeznek az érdekközösségek, és azt is tudjuk, hogy mindig ésszerűen, azok érdekeinek megfelelően költik, akik előteremtik azt a pénzt. M­IHÖK Mihály magas szakképzettségű géplaka­tosnak van már bizonyos gyakorlata a küldött­­ségi munkában. A helyi közösség küldötte volt, most meg őt is, mint Maricot, az érdekközösségek közgyűlésébe javasolták. — Nem lehet nem észrevenni, hogy a munkát ke­resők nagy része az érdekközösségekben szeretne el­helyezkedni — állapítja meg, ahogy az érdekközössé­gekre terelődik a szó, majd így folytatja: — Ez pedig abból adódik, hogy ott nagyobb a ke­reset. Igaz, a munkájuk is felelősségteljes, de ez nem azt jelenti, hogy a kereseti lista élén a helyük. Külö­nösen vonatkozik ez, érzésem szerint, a közoktatási érdekközösségekre, holott tudjuk, hogy a gyakorló pe­dagógusoknak a keresete igen alacsony, zigorú tekintetű középkorú férfi lép be az irodák­­­ba. Az öntöde „gyereke”. 1946-ban ipari tanu­lóként lépte át e munkaszervezet küszöbét. Ma­gas szakképzettségű munkás, néhány éve munkaveze­tő, a neve: Dimitrije MARKOVLJEV. Annyira otthonosan mozog a tárgykörben, mintha ő kreálta volna a küldöttrendszert. Meg is mondom ne­ki, amit gondolok. Nagyot nevet, s ettől szigorú tekin­tete egyszerre meglágyul. — Tagja voltam a községi képviselő-testületnek meg a Tartományi Képviselőháznak. Mindkét helyen a tár­sult munka tanácsában dolgoztam. Most már érti, ugye, honnan ered a jártasságom. Bólintok, hogy értem, és nyomban megkérdezem, nézete szerint métló szerepet kapott-e a társult munka az elmúlt négy esztendő folyamán ebben a két testü­letben. Gondolkodás nélkül válaszol: — Nem mondhatnám. Sok még a tennivaló annak érdekében, hogy a társult munka érdeke kifejezésre jusson. — Melyek a tennivalók? — A tájékozottság és a társult munka küldötteinek szervezettsége, közös akciói. A küldöttek a jövőben nem várhatnak arra, hogy a közigazgatási és más szer­vek, illetve szervezetek hívják őket konzultációra, ma­guknak kell kopogtatniuk e szervek és szervezetek aj­taján. Tájékozódniuk kell, javaslattal kell előállniuk, és álláspontjaikat egyszerűen, de mindvégig védeniük kell. Fél tizenkettő. Ennek a műszaknak minden dol­gozója leszavazott. Ott vannak az urnában a szavazó­cédulák. A zömének olajos a sarka. CSORBA István

Next