Magyar Szó, 1978. március (35. évfolyam, 73-88. szám)
1978-03-16 / 73. szám
4. oldal Az újvidéki Dunav ortopédiai és segédeszköz gyártó vállalatban: I jetlitek nflibili rén Élül Az urnát a munkacsarnok bejáratánál helyezték el. A Dunav ortopédiai és segédeszközgyártó vállalat dolgozói tegnap — az elsők között Vajdaságban — munkahelyükre érkezésük sorrendjében szavazhattak. Amikor délelőtt náluk jártunk, túlnyomó többségük már le is szavazott. Néhányan azonban éppen akkor adták le voksukat. — Három hét-hét tagú küldöttséget választottunk — mondta Vojislav ARSENOVIC, a szavazati bizottság tagja. — A listára csak azok kerültek rá, akiknek jelöltségét a szavazáson meg kellett erősíteni. Hogy miért? Az előkészületek során, a dolgozók gyűlésén véglegesítettük a jelölteket. Közösen. Küldöttségünk egyharmada a régi küldöttekből került ki. Eddigi tevékenységükkel bizonyították alkalmasságukat. Drágán STRBAC szakmunkás neve is felkerült a jelöltek listájára. — Igyekszem majd igazolni, a bizalmat — mondja—, ha megválasztanak a dolgozók. A többieikről elmondhatom, hogy valóban a legjobbak kerültek a listára. A régiek, akiknek már van némi gyakorlatuk, majd segítenek nekünk a munkában. Azt hiszem, szükségünk is lesz rá. A Dunav ortopédiai és segédeszközgyártó vállalat 296 dolgozója tavaly 38 millió dinárt teremtett elő, öt százalékkal többet a tervezettnél. Ennek egy részét az alapokba helyezték, egy részét pedig az átlagteljesítmény és a megvalósított óraszám alapján prémiumként kiosztották.A tavalyi év egyébként már jobb volt, mint az előbbi, az ideitől pedig még többet várnak. A társultmuka-szervezet három tevékenységi egysége közül csak a szabászata részleg vállalhat sorozatgyártást, a másik kettő pedig csak darabonkénti megrendelést. Érthető, hogy ez a fajta munka nehezebb és bonyolultabb. A kereslet azonban rendkívül nagy, és így az igénylőknek egy, de másfél hónapot is kell várniuk. A gyár dolgozói azonban igyekeznek mindent megtenni, mert tisztában vannak vele, hogy sok ember mindennapját könnyítik meg termékeikkel. Cs. Zs. Drágán Strbac szakmunkás leadja szavazatát (Lazukics Anna felv.) TEMERIN Elsőnek a Kákái Imre iskolában szavaztak le A temerini községben teg Általános Iskolában szavaznak hat szavazóhelyein jártak a dolgozók. Déli 12 óráraltak a társultmunka-szerig 70 százalékban szavaztak vezetők dolgozói az urnákre. A legeredményesebben elé, hogy leadják szavazatai- és a leggyorsabban a Kókai kát a községi képviselő-Jes- Imre iskolában zajlott le a tület társultmunka tanácsá- választás, már délben bejelen és az érdekközösségek teződött. Az iskola minden közgyűlésébe delegálandó alkalmazottja leadta szavaküldöttségi tagok jelöltjei- zajtát. A képviselő-testületre. A választások előkészí küldöttségébe öt, az érdeklése egyébként a temerini közösségek küldöttségében A községben a terv szerint majdig hét tagot választottak, lőtt le. Az előzetes jelölő Ma a többi társult munkagyűléseken több mint 4000-s szervezeteikben és az Iparoen vettek részt, és mintegy sok Egyesületében választ- 1370 küldöttségi tagot jelölják meg a küldöttségek tagjok. A legtöbbet a társult- jatt. A választások egyébmunka-szervezetekbenként a társultmunka-szerve Most a választások megyzetekben szombaton fejeződ kezdésekor mindenütt feleznek be. Vasárnap a helyi díszített termek fogadták a közösség, majd a földműveszavazókat. A Jávor Bútor- sek küldöttségének tagjaira, gyár három társultmunka- , .. .... . . . alapszervezetében, az Igma ületve a községi társadalmi Építőanyaggyárban, az Egész politikiai tanács tagjaira szalégházban és a Kókai Imre vannak a polgárok. JUGOSZLÁVIA A FELSZABADULÁSTÓL NAPJAINKIG Az önigazgatás Az első munkástanácsokat 1949-ben alakították azzal a feladattal, hogy részt vegyenek a vállalat munkája során felmerülő legfontosabb problémák megoldásában, de már 1950-ben törvény született arról, hogy az állami gazdasági vállalatok igazgatását engedjék át a munkásoknak. Ezzel új korszak kezdődött társadalmunk fejlődésében. Az 1953. évi alkotmánytörvény és a JSZSZK 1963-ban meghozott alkotmánya, valamint az 1968. évi XV. alkotmánymódosítás tovább erősítette az önigazgatást; új tartalommal gazdagította. Az 1974. évi alkotmány és a társult munkáról szóló törvény megállapította az önigazgatás továbbfejlesztésének programját, amelynek az a jellegzetessége, hogy a dolgozók nem csupán a termelésről, hanem a termékek elosztásáról és az általános társadalmi újratermelésről is döntenek. Jugoszlávia tapasztalata rendkívül jelentős a világ munkásmozgalma számára, és világszerte egyre nagyobb méretet ölt az önigazgatási szocialista fejlődés ismérveinek tudatosítása. Az önigazgatás a gazdaságban jött létre, de fokozatosan tért hódított a nem gazdasági tevékenységekben is: 1952-ben a társadalombiztosításban, 1953 közepén az egészségügyben, egy évvel később az oktatási rendszerben és a művelődési intézményekben, aztán a bankokban stb. is. Közben mind több és több dolgozó kapcsolódott be a döntéshozatal különféle formáiba. 1950- ben 200 000 munkás vett részt az önigazgatási szervek munkájában, 1972-ben pedig már 750 000; közülük 500 000 a gazdaságban és mintegy 200 000 a gazdaságon kívüli tevékenységekben munkálkodott. A becslések szerint, jelenleg mintegy 850 000 dolgozó tevékenykedi az önigazgatási szervekben. Az önigazgatás fejlődési folyamatának jelentőségére Tito elvtárs mutatott rá: „A munka megszervezése és a küldöttrendszer működése jelenti napjainkban a társadalom forradalmi átalakulásának alapját.” A termelésben és a közszolgálati tevékenységek,ben valósul meg a munkások közötti szabad munkacsere. Ez a folyamat az önigazgatási érdekközösségek keretei között játszódik le. Az önigazgatási érdekközösségek többségét 1975-ben és 1976-ban alakították meg. Azelőtt a szolgáltatásokat nyújtó és a szolgáltatásokat igénybe vevő emberek külön csoportra oszlottak, viszonyukat az állam szabályozta. 1975-ben összesen 3500 önigazgatási érdekközösség volt. Ezeknek felét éppen abban az évben alakították. Több mint 3000 önigazgatási érdekközösség csak egy község területén volt illetékes, körülbelül 200-nak a hatásköre több községre is kiterjedt, 33-an körzeti jellegűek voltak, 25 egy-egy városban és valamivel több mint 80 pedig a köztársaságok, illetőleg a tartományok területén működött. A szociális védelem önigazgatási érdekközösségéből volt a legtöbb (462), aztán a művelődési érdekközösségek következtek (440), majd az iskoláskor előtti és az általános iskolai oktatási érdekközösségek (424). A további sorrend: lakásügyi érdekközösség (423), a testnevelési érdekközösség (373), majd a munkások és a földművesek érdekközösségei, a gyermekvédelmi, foglalkoztatási, művelődési, tudományügyi, vízgazdálkodási, energetikai önigazgatási érdekközösségek következtek. Az önigazgatási érdekközösségek közgyűléseiben 1975-ben összesen 150 000 küldött tevékenykedett. Közülük mintegy 65 000- ren a gazdasági, 35 000 a közszolgálati tevékenységeknek, a többi 50 000 pedig az egyéni mezőgazdasági termelőknek, kisiparosoknak, szabad foglalkozásúaknak, állami szervek munkaközösségeinek és másoknak a küldöttei voltak. A becslések szerint, jelenleg körülbelül 255 000 küldött dolgozik az önigazgatási érdekközösségek közgyűléseiben, 1975 végéig körülbelül 12 000 helyi közösség alakult meg. A dolgozók és polgárok a helyi közösségekben érvényesítik a lakhelyükkel kapcsolatos önigazgatási jogaikat, s ennek során a hatalom gyakorlása közelebb kerül a dolgozókhoz és más polgárokhoz. A helyi közösségek tanácsaiba több mint 160 000 tagot választottak, akiknek egynegyedét nők és fiatalok alkották. Körülbelül 8000 békéltető tanács jött létre, mintegy 30 000 taggal. A helyi közösségek szervei 1975-ben számtalan kérdést vitattak meg; legtöbbször a kommunális problémák (60 000), a honvédelemmel és társadalmi önvédelemmel kapcsolatos problémák (30 000), majd a településrendezési, egészségügyi, gyermek- és szociális védelmi stb. kérdések kerültek napirendre. Megvitatásuk alkalmával megoldásukra körülbelül 200 000 határozatot hoztak. A helyi közösség területén adódó időszerű problémák megoldására irányuló törekvések a helyi járulék bevezetésében is tükröződnek; csak 1976- ban 3,2 milliárd dinárt gyűjtöttek be ily módon, 3 százalékkal többet, mint három évvel ezelőtt. Hazánk önigazgatási testületeibe tehát mintegy 2 millió személyt, vagyis a szavazati joggal rendelkező lakosok 13 százalékát választották be. ____ MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1978. márc. 16. ZRENJANIN Szavazós hely a gépek mellett Tegnap nyolcvan zrenjanini tmasz dolgozói szavaztak Zászlódíszbe öltözött Zrenjanin. Mindenütt zászlók, plakátok hirdetik a választásokat. Tegnap nyolcan tegnapelőtt pedig kilenc tmasz dolgozói járultak az urnák elé, hogy megválasszák a 720 küldöttség tagjait. 254 küldöttség 2223 tagja közül választják ki a községi képviselő-testület társult munkatanácsának küldötteit. Az döttséget választ, amely a három küldöttség szerepét tölti be. A szavazólapokon 5963 küldöttjelölti neve van feltüntetve, s az elkövetkező napokban a község torlaszainak mintegy 45 000 dolgozója, közülük választja meg a küldöttségek tagjait. Tegnap délelőtt mindenütt választási hangulat uralkodott. A szavazóhelyek régban, az üzemelő gépek mellett szavaztak. Mint mondták, eddig is itt volt a szavazóhely, nem zavarja őket a gépek zakatolása. Reggel nyolc óráig egyébként a trász 730 dolgozójának 60 százaléka szavazott. A második műszak munkásai délután járulnak az urnák elé. Az étolajgyár dolgozóinak fele reggel hét óráig leszavazott, de itt is több műszakban folyik a termelés. A Radásastor Fűtőtest gyár öntödéjének 693 dolgozója közül a kora reggeli órákban 360-an járultak az urnák elé. A második műszak délután szavazott. Néhány kisebb munkaközösségben már reggel nyolc óra előtt befejeződött a szavazás, így a Népegyetemen, a körzeti gazdasági kamarában és a zrenjanini társastermelési tmaszban. H. A. választások 78 egészségügyi érdekközösség köré csoportosuló érdekközösségekbe 234 küldöttség 1870 tagját, a művelődési édekközösség köré csoportosuló érdekközösségek pedig 232 küldöttség, 1870 küldöttség tagját választják meg a dolgozók. Negyvenhat kisebb munkaközösség 377 tagú közös küldél 5 órakor nyíltak, s így a harmadik és az első műszak dolgozói már a kora reggeli órákban leadták szavazataikat. A Proleter Szőnyeggyár fonoda tmaszának dolgozói a munkacsarnok Olajos szavazócédulák -felek a szavazás lebonyolításával megbízott képviselők között a kikindai öntöde szerszámgépgyártó társultmunka-alapszervezetének szavazóhelyén. Nézem a kék köpenyes embereket, ahogy egymás után csendben, fegyelmezetten jönnek szavazni. Olajos a kezük, csak nagyjából törölték meg, hiszen szavazás után mennek vissza a gép mellé. Látom, kissé olajos lesz a szavazócédula sarka is, ahol megfogják; erről is meg lehetne állapítani, hány közvetlen termelő szavazott ebben a tmaszban. 590-en vannak összesen, munkások és tisztviselők az öntöde 3400 dolgozót számláló nagy családjában. Fürkészem az arcokat. Szeretnék egy-két olyan dolgozót beszélgetésre bírni, akit a mindennapi munkája mellett a közélet is érdekel. Branislav MARICRA esett az első választás. Harmincegy éves, zsablyai származású elektrotechnikus. Magánúton tovább tanul a gépészeti főiskolán. A felesége is az öntödében dolgozik, kaptak lakást, van egy gyerekük. — Nemcsak szavaztam, feltehetőleg rám is szavaznak — neveti el magát, amikor elmondom neki, mire kérem. Tizenöt küldöttet delegál a munkaszervezet az érdekközösségek községi közgyűlésébe. Branislav Marié is köztük van. — Nem szégyellem bevallani, szorongás fog el, ha arra gondolok, milyen felelősségteljes megbízatást vállaltam. — Honnan a szorongás? — Nyilván egyfelől abból adódik, hogy fiatal vagyok, és ennek arányában tapasztalatlan is, másfelől pedig a feladat nagyságának, felelősségének a tudatából származik az izgalom. Néhány másodpercig hallgat, majd valamivel emeltebb hangon folytatja: — Mert hogy nagy felelősség ott küldöttnek lenni, az szerintem nem lehet vitás. Rengeteg pénzzel rendelkeznek az érdekközösségek, és azt is tudjuk, hogy mindig ésszerűen, azok érdekeinek megfelelően költik, akik előteremtik azt a pénzt. MIHÖK Mihály magas szakképzettségű géplakatosnak van már bizonyos gyakorlata a küldöttségi munkában. A helyi közösség küldötte volt, most meg őt is, mint Maricot, az érdekközösségek közgyűlésébe javasolták. — Nem lehet nem észrevenni, hogy a munkát keresők nagy része az érdekközösségekben szeretne elhelyezkedni — állapítja meg, ahogy az érdekközösségekre terelődik a szó, majd így folytatja: — Ez pedig abból adódik, hogy ott nagyobb a kereset. Igaz, a munkájuk is felelősségteljes, de ez nem azt jelenti, hogy a kereseti lista élén a helyük. Különösen vonatkozik ez, érzésem szerint, a közoktatási érdekközösségekre, holott tudjuk, hogy a gyakorló pedagógusoknak a keresete igen alacsony, zigorú tekintetű középkorú férfi lép be az irodákba. Az öntöde „gyereke”. 1946-ban ipari tanulóként lépte át e munkaszervezet küszöbét. Magas szakképzettségű munkás, néhány éve munkavezető, a neve: Dimitrije MARKOVLJEV. Annyira otthonosan mozog a tárgykörben, mintha ő kreálta volna a küldöttrendszert. Meg is mondom neki, amit gondolok. Nagyot nevet, s ettől szigorú tekintete egyszerre meglágyul. — Tagja voltam a községi képviselő-testületnek meg a Tartományi Képviselőháznak. Mindkét helyen a társult munka tanácsában dolgoztam. Most már érti, ugye, honnan ered a jártasságom. Bólintok, hogy értem, és nyomban megkérdezem, nézete szerint métló szerepet kapott-e a társult munka az elmúlt négy esztendő folyamán ebben a két testületben. Gondolkodás nélkül válaszol: — Nem mondhatnám. Sok még a tennivaló annak érdekében, hogy a társult munka érdeke kifejezésre jusson. — Melyek a tennivalók? — A tájékozottság és a társult munka küldötteinek szervezettsége, közös akciói. A küldöttek a jövőben nem várhatnak arra, hogy a közigazgatási és más szervek, illetve szervezetek hívják őket konzultációra, maguknak kell kopogtatniuk e szervek és szervezetek ajtaján. Tájékozódniuk kell, javaslattal kell előállniuk, és álláspontjaikat egyszerűen, de mindvégig védeniük kell. Fél tizenkettő. Ennek a műszaknak minden dolgozója leszavazott. Ott vannak az urnában a szavazócédulák. A zömének olajos a sarka. CSORBA István