Magyar Szó, 1978. november (35. évfolyam, 301-315. szám)
1978-11-01 / 301. szám
4. oldal Tizenöt vagon hal pusztult el Földvárnál megkezdték a haltetemek eltakarítását • Az anyagi kár több mint kétmillió dinár Mint már megírtuk, a DTD csatorna Cservenka és Becse közötti szakaszán, az óriási szennyvízmennyiség folytán szinte teljesen elpusztult a halállomány, a fertőzés veszélye fenyeget a környéken, különösen Földvárnál elviselhetetlen a bomló hal bűze. Meddig lesz ez így? A tartományi illetékesek szerint a helybeliekre, valamint a DTD halgazdálkodási vállalatra tartozik a haltetem eltakarítása. Megkérdeztük, így van-e? — Hétfőn hozzáfogtunk a Bácsföldvárnál fennakadt haltetemek kihalászásához és elföldeléséhez — mondta tegnap Dragiša DJENADIC, a Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Vállalat halgazdasági munkaszervezetének igazgatója. — Úgy tervezzük, hogy a héten be is fejezzük. Természetesen, amit lehet, kihalászunk, de nagy része már lesüllyedt, a nádasban pedig nehezen férnek hozzá az emberek. Ez sem sokat segít, a helyi lakosságon, mert maga a víz is borzalmasan bűzlik, a fertőzés veszélyét azonban így elkerülhetjük. „ Hányan dolgoznak? — Földváron hét halászunk van, akik egész éven át dolgoznak, s a csatornában fogott hal után kapják személyi jövedelmüket. Most az elpusztult halat szedik ki. Így volt ez tavaly is, tavalyelőtt is, már néhány éve. Hát váitat bennünket a munkában, mert a hét halásznak a héten már másutt kellett volna dolgoznia. — Felbecsülték a kárt? — Elég nehéz dolog, mert pontosan nem lehet meghatározni, hogy a hatvan kilométernyi csatornában menynyi hal volt. Nagyrészt elpusztult, ezt tudjuk. Számításaink szerint mintegy 15 vagonról van szó. A kárunk 2—3 millió dinár, nem beszélve arról, hogy jövőre újra kezdjük a hal telepítését, ezen a szakaszon tavaszra 2000 kilogramm hal betelepítését tervezzük. Ez is pénz. Figyelmeztette-e valaki a halgazdaságot az érkező veszedésemre? — Tudjuk mi már előre. Ahogy megkezdődik a cukorrépakampány, érkezik a szennyvíz is, tömegesen menekülnek a halak. Felkészülve várjuk. Meggyorsítottuk a halászást, a szennyvízhullám elől menekülő hal egy részét sikerült beengedni a Holt-Tiszába. Talán 3—1 vagonnyit mentettünk meg. — Ki téríti meg a kárt? — Senki. A baj az, hogy pontosan nem tudjuk meghatározni, mekkora a kárunk, azt sem állíthatjuk pontosan, hogy ez vagy az a gyár okozta a halpusztítást. A bíróság azonban mindezt pontosan tudni akarja. Pereskedtünk is már, de eredménytélenül. Nehezen is szánjuk rá magunkat, mert nem biztos, hogy megnyernénk. Nincs оДуап felügyelő, amely megállapítaná és határozottan kijelentené, hogy ez vagy az a gyár nem üzemelhet, amíg nem szerel fel tisztítóberendezést. Nemcsak a mi kárunkról van szó, hanem arról is, hogy a vizet így nem hasznosíthatjuk, a becsei halgazdaságot súlyos kár érte, gátolja az öntözést, egyszóval használhatatlan ez a víz. 0 A vízszennyezésért kirótt pénzbírságból nem kaptak a kár fedezésére? — Nem, nekünk, a halgazdálkodási vállalatnak nem jár ezekből a pénzeszközökből, a vízgazdálkodási vállalatot illeti meg. 0 Megoldás nincs? — Egy-két évvel ezelőtt még eljártunk azokba a munkaszervezetekbe, melyek a legnagyobb vízszennyezők. Megvan a pontos listánk. Mosolyogtak rajtunk. Megmondták, hogy nekik olcsóbb fizetni a büntetést, mint a drága tisztítóberendezést beszerelni. Semmit sem tehetünk. A törvény? Majd meglátjuk. Felhívtuk a földváriakat, hogy érdeklődjünk a helyzet felől. A hídnál levő fatelepen elmondták, hogy örülnek, hogy végre intézkedtek az illetékesek. SZILÁGYI Lajos, a halgazdaság ellenőre szerint tegnap több mint két tonna haltetemet elástak. Az elkövetkező napokban megpróbálják majd kigereblyézni a nádasból is, amit lehet. Több van, mint gondolták. Úgy látszik, a szél ide sodorta a többi elpusztult haltetemet is. Heten dolgoznak, hat csónakkal hordják az elpusztult halat, tegnap még úgy lapátoltak össze a vízből, annyi volt. Remélik, hogy a héten befejezik a munkát. CSÍKOS Zsuzsa Földvárnál, a híd tövében megkezdték a haltetem eltakarítását (Ifjú Gábor felv.) BEZDÁN Együtt a Vojvodina nyomda és a Belišćei Kombinát A bezdáni Vojvodina Nyomdaipari és Kiadóvállalatban tegnap délután 5 órakor közzétették a Belišćei Kombináttal való társulásról megtartott referendum eredményét. Mint Petar IVANČEVIĆ, a bezdáni Vojvodina Nyomdaipari és Kiadóvállalat igazgatója elmondta, a 212 dolgozó közül Bezdánban csak ketten szavaztak a társulás ellen, a többiek helyeselték a társulás létrehozását. Belišćšről is megérkezett a hír, hogy a több mint 3000 dolgozót foglalkoztató kombinát tagjainak 95 százaléka a társulásra szavazott. A bezdáni vállalat, valamint a belišćei kombinát dolgozói a több éves sikeres gazdasági, műszaki és üzleti kapcsolataik eredményeként társultak, s a bezdáni vállalat az összetett belišćei társultmunka-szervezet negyediktársultmunka-szervezete lesz. MAROS István MAGYAR SZÓ Szerda, 1978. nov. 1. KERESZTÉNYI JÓZSEF Kálmán Jóska hazatért Október elején lapunkban részletesen beszámoltunk a kanizsai Kálmán Jóska életútjáról, vergődéséről. Többek között arról, hogy az utóbbi években a Kevi Kalmár Győzőnél dolgozott mindössze havi hatszáz dinárért. Jóskát a gazdája, hogy ne kelljen a különféle társadalmi járulékokat fizetnie, be sem jelentette. Amellett igen mostohán bánt vele: az istálló mögött levő régi rossz kombiban aludt, haza, mármint Kanizsára a szüleihez csak hébe-hóba engedte el, ha Jóska nem a kedvére tette, amit kellett, akár meg is pofozta stb. Jóska többször ott akarta hagyni gazdáját, de az nem engedte haza, mi több, még az is megesett, hogy erőnek erejével visszavitte. . A napokban Kanizsán ismét felkerestük Jóska szüleit. Ezúttal Kálmán Jánosné, Jóska édesanyja boldogan fogadott bennünket: végre itthon van a fiam! — mondta lelkendezve. — Hogy mit csinál? — Alszik. Pedig már nyolc óra is elmúlt. Most ráér, hát hadd pihenjen. Annak azonban, hogy Jóska mégiscsak otthagyhatta a gazdáját, hogy hazakerült, nagy sora van. Édesanyja előzőleg már járt a kanizsai rendőrállomáson és a képviselő-testületben Bojana MARKOV szociális gondozónál. Ahogy mondta, mindenütt nagy megértésre talált. Mivel Jóska a szomszédos zentai községben élt és dolgozott, a kanizsaiak az esetről tájékoztatták az illetékes zentai tisztségviselőket. Időközben Kanizsán a SZISZ községi választmányába is ellátogattunk. BOZSÓ István, aki korábban hosszú éveken át a választmány elnöke volt, igen erélyesen és élesen elítélte a fentieket. Hangsúlyozta, hogy a JKSZ XI. kongresszusának szellemében nemcsak községi szinten, de esetenként is alapos körültekintéssel felül kell vizsgálni a különféle szociális problémákat. — Hasonló (ha nem is ilyen ötven év előtti állapotokat tükröző) esetünk a múltban több ízben adódott — mondta Bózsó elvtárs. — Közösségünk összefogásával többé-kevésbé sikerült ezeket orvosolni. Adott esetben a község még ösztöndíjat is folyósított az illető fiatalembernek. Bózsó Istvánnál Kálmán Jóska szüleihez, azután a képviselő-testületbe és a Vöröskereszt községi bizottságába is ellátogattunk. Az utóbbi helyen BAJUSZ Teréz, a bizottság titkára elmondta, hogy ha szükség van rá (Kálmán Jóska esetében is) gyorssegélyt folyósíthatnak. ZSIGA István, a zentai SZISZ választmányának elnöke a következőket mondta: — Kálmán Jóska nagykorú, és éppen ezért véleményem szerint ha egyszer ott akarta hagyni a gazdát, akkor ebben senkol sem akadályozhatta meg. Kalmár Győzőnek, a gazdának a viszonyulása Kálmán Jóskához szöges ellentetben áll szocialista valóságunknak nem csak az előírásaival és törvényeivel, hanem erkölcsi normáival is. Ugyanakkor a szülők felelősségéről sem feledkeztünk meg, illetve azok felelőtlen magatartásáról, akik kiskorú gyermekükről korábban nem gondosítanak. Kevi helyi közösségének a fentieket napirendre kell tűznie. Szerintem célszerű lenne, ha ennek a problémának, jelenségnek a vitatásában részt venne nem csak a helyi ifjúsági alapszervezet, hanem a SZISZ községi választmányának képviselője is. Оапка BUGETIC zentai szociális gondozó: — Kálmán Jóska tarthatatlan körülmények között élt és dolgozott. Erről Kevinen es a gazda tanyaján is járva személyesen győződnem meg. JARACSEK Margit, a zentai szociális védelmi központ igazgatója: — Nemcsak a kisiparnak, hanem az egyéni gazdaságok egy részének is szüksége van idegen munkaerőre. Ezt az elhelyezkedés, a munkalehetőség szemszögéből nézve egyaránt csak üdvözölhetjük, ilyen munkaviszonyt azonban társadalmunk erre vonatkozó mércéivel, a meglevő előírásokkal és törvényekkel összhangban kell és lehet csak létesíteni. A törvényesség mellett azonban nem feledkezhetünk meg a munkáltató és a munkavállaló közötti emberséges viszonyról sem. Rodolwin PAPIC, a zentai képviselőtestület munkavédelmi felügyelője: — Kalmár Győzőt, a gazdát kihallgattam. Kijelentése szerint, Kálmán József 1976 októberétől pásztorként dolgozott nála. A munkaviszonyról írásbeli egyezség nem készült. Azt állította, hogy havonta 70 dinárt fizetett neki, élelmet és szállást adott. Továbbá hogy írásbeli igazolása van arról, hogy Kálmán Józsefnek mindenféle járandóságát kifizette. Ezek szerint a társadalombiztosító intézetbe sem jelentette be? — Nem, mert ezt munkakönyv, illetve a munkaviszonyról szóló szerződés nélkül nem is lehet. Azt azonban hallottam, hogy időközben „gyorsított eljárással” megpróbálta elintézni Kálmán Jóska társadalombiztosítását. A munkafelügyelő azt is elmondotta, hogy az idegen munkaerő törvénytelen alkalmazásának felfedése terén foghíjas az együttműködés a helyi közösségekkel. Pontosabban: azok, noha az adott területet alaposan ismerik, vagy legalábbis kellene, hogy ismerjék, csak elvétve tájékoztatják a felügyelőségeit az ilyenféle szabálytalanságokról. A fenti ügyet Radovan PAPIC időközben már átadta a szabálysértési bírónak. (Befejezése holnapi számunkban) A másodrendű vádlott is mindent tagad Az újvidéki Pobeda vet. vezérigazgató helyettese szerint a veszteségek tetemes része nem más, mint fedezetlen beruházás Az Újvidéki Községi Bíróság büntetőtanácsa előtt tegnap folytatódott a Pobeda gyár volt vezetőinek bűnpere. A második munkanap nem bizonyult elegendőnek arra, hogy befejezzék Branislav ŠEKULAIJACnak a vezérigazgató volt helyettesének, a másodrendű vádlottnak a kihallgatását. Vallomása során a tudósító szinte belekábul a milliárdok és milliók számhalmazába, könyvelési eljárások magyarázásába. Bíró és egyben könyvelési szakértő legyen a talpán, aki el tud közöttük igazodni. A vádlottak legtöbbje maga is könyvelési szakértő, nemegyszer megkérdőjelezik a bírósági könyvelési szakértők állítását. Ezt tette Sekularac vádlott is, mondván, hogy még olyan hibákat is elköv t vettek a szakértők, hogy kétféle árakat hasonlítgatnak össze. Az egyik szakér- tő a tervezett árakat emle- zgeti, a másik pedig a piaci árakat. Ezek hallatán már nem is csodálkozunk, hogy Sekularac másodrendű vádlott is szinte szó szerint azzal kezdte vallomását, mint: Svetozar MILETIN, a volt vezérigazgató: a vádiratot megértettem teljes egészében és minden vonatkozásában visszautasítom. Hoszszan tartó vallomása során részletesen magyarázta, hogy néhányadmagával, mint hivatalos vállalati bizottság nem azért növelték az elvégzett munkák könyvelési értékét, hogy ezzel leplezzék a veszteségeket, mert szerinte az így terhükre rótt összeg nem is jelent sokat, a vállalat mérlegében, legfeljebb a nyereséget csökkentette volna. Később ugyan kijelentette, tudomására jutott, hogy a vállalat " veszteségeit szanálási kölcsönnel kellett fedezni. A veszteség fedezésére szerinte a vállalatnak éppen elég tartaléka volt az elvégzett, de nem könyvelt beruházásokban, a nem könyvelt interkalációs kamatokban. Azt állította, hogy a veszteség tetemes része abból ered, hogy a község szerveivel közösen alakított bizottság egyik tagja, Ilija DOSEN, a végrehajtó tanács gazdasági felelőse szorírozott egy 70 millió (új) dináros számlát, mondván, hogy nem kell könyvelni, mert ezzel növekedni fog a fedezetlen beruházás összege. Ugyanilyen okokból még egy alkalommal 20 millióval jártak így el. Ezek az összegek a mérleg elkészítésekor ugyanennyivel növelték a vállalat veszteségeit. A másodrendű vádlott kijelentette, tudomása volt arról, hogy a munkástanács elnökének olyan felhatalmazása van, hogy aláírhat a tanács utólagos jóváhagyásával, de tagadja, hogy e határozat meghozatalához bármi köze is lenne. Úgyszintén tagadja, hogy a lakásán törvénytelenül utólagos beruházást eszközöltek, ő ilyesmit sohasem kért, ennek ellenére, amikor fülébe jutott, hogy a vállalatban miről beszélnek az emberek, kijelentette, hajlandó az elvégzett munkát a saját zsebéből megtéríteni, de ilyen munkát soha senki sem végzett a lakásán. A tárgyalást ma reggel a másodrendű vádlott további kihallgatásával folytatják. MATUSKA Márton Јр1!!®УН^ . Tekintse meg Újvidéken november 3-a és 12-e között a közszükségleti cikkek téli vásárát !Гш| Nagy áruválaszték, méltányos ár