Magyar Szó, 1978. november (35. évfolyam, 301-315. szám)

1978-11-01 / 301. szám

4. oldal Tizenöt vagon hal pusztult el Földvárnál megkezdték a haltetemek eltakarítását • Az anyagi kár több mint kétmillió dinár Mint már megírtuk, a DTD csatorna Cservenka és Becse közötti szakaszán, az óriási szennyvízmennyiség folytán szinte teljesen elpusztult a halállomány, a fertő­zés veszélye fenyeget a környéken, különösen Földvár­nál elviselhetetlen a bomló hal bűze. Meddig lesz ez így? A tartományi illetékesek szerint a helybeliekre, va­lamint a DTD halgazdálkodási vállalatra tartozik a hal­tetem eltakarítása. Megkérdeztük, így van-e? — Hétfőn hozzáfogtunk a Bácsföldvárnál fennakadt haltetemek kihalászásához és elföldeléséhez — mondta teg­nap Dragiša DJENADIC, a Duna—Tisza—Duna Vízgaz­dálkodási Vállalat halgazda­sági munkaszervezetének igazgatója. — Úgy tervez­zük, hogy a héten be is fe­jezzük. Természetesen, amit lehet, kihalászunk, de nagy része már lesüllyedt, a ná­dasban pedig nehezen fér­nek hozzá az emberek. Ez sem sokat segít, a helyi la­kosságon, mert maga a víz is borzalmasan bűzlik, a fer­tőzés veszélyét azonban így elkerülhetjük. „ Hányan dolgoznak? — Földváron hét halá­szunk van, akik egész éven át dolgoznak, s a csatorná­ban fogott hal után kapják személyi jövedelmüket. Most az elpusztult halat szedik ki. Így volt ez tavaly is, tavaly­előtt is, már néhány éve. Hát váitat bennünket a munká­ban, mert a hét halásznak a héten már másutt kellett volna dolgoznia. — Felbecsülték a kárt? — Elég nehéz dolog, mert pontosan nem lehet megha­tározni, hogy a hatvan kilo­méternyi csatornában meny­nyi hal volt. Nagyrészt el­pusztult, ezt tudjuk. Számí­tásaink szerint mintegy 15 vagonról van szó. A kárunk 2—3 millió dinár, nem be­szélve arról, hogy jövőre új­ra kezdjük a hal telepítését, ezen a szakaszon tavaszra 2000 kilogramm hal betele­pítését tervezzük. Ez is pénz.­­ Figyelmeztette-e valaki a halgazdaságot az érkező ve­szedésemre? — Tudjuk mi már előre. Ahogy megkezdődik a cukor­répakampány, érkezik a szennyvíz is, tömegesen me­nekülnek a halak. Felkészül­ve várjuk. Meggyorsítottuk a h­alászást, a szennyvízhul­lám elől menekülő hal egy részét sikerült beengedni a­­ Holt-Tiszába. Talán 3—1 va­gonnyit mentettünk meg. — Ki téríti meg a kárt? — Senki. A baj az, hogy pontosan nem tudjuk meg­határozni, mekkora a kárunk, azt sem állíthatjuk ponto­san, hogy ez vagy az a gyár okozta a halpusztítást. A bí­róság azonban mindezt pon­tosan tudni akarja. Peresked­­­tünk is már, de eredményté­­­­­lenül. Nehezen is szánjuk rá magunkat, mert nem biztos, hogy megnyernénk. Nincs оДуап felügyelő, amely meg­állapítaná és határozottan ki­jelentené, hogy ez vagy az a gyár nem üzemelhet, amíg nem szerel fel tisztítóberen­dezést. Nemcsak a mi kárunk­ról van szó, hanem arról is, hogy a vizet így nem hasz­­­nosíthatjuk, a becsei halgaz­­­daságot súlyos kár érte, gá­­t­­olja az öntözést, egyszóval használhatatlan ez a víz. 0 A vízszennyezésért kirótt pénzbírságból nem kaptak a kár fedezésére? — Nem, nekünk, a halgaz­dálkodási vállalatnak nem jár ezekből a pénzeszközök­ből, a vízgazdálkodási válla­latot illeti meg. 0 Megoldás nincs? — Egy-két évvel ezelőtt még eljártunk azokba a mun­kaszervezetekbe, melyek a legnagyobb vízszennyezők. Megvan a pontos listánk. Mosolyogtak rajtunk. Meg­mondták, hogy nekik olcsóbb fizetni a büntetést, mint a drága tisztítóberendezést be­szerelni. Semmit sem tehe­­­­tünk. A törvény? Majd meg­­­látjuk.­­ Felhívtuk a földváriakat, hogy érdeklődjünk a helyzet felől. A hídnál levő fatele­pen elmondták, hogy örül­nek, hogy végre intézked­tek az illetékesek. SZILÁ­GYI Lajos, a halgazdaság el­lenőre szerint tegnap több mint két tonna haltetemet el­ástak. Az elkövetkező napok­ban megpróbálják majd ki­gereblyézni a nádasból is, amit lehet. Több van, mint gondolták. Úgy látszik, a szél ide sodorta a többi el­pusztult haltetemet is. Heten dolgoznak, hat csónakkal hordják az elpusztult halat, tegnap még úgy lapátoltak össze a vízből, annyi volt. Remélik, hogy a héten be­fejezik a munkát. CSÍKOS Zsuzsa Földvárnál, a híd tövében megkezdték a haltetem elta­karítását (Ifjú Gábor felv.) BEZDÁN Együtt a Vojvod­ina nyomda és a Belišćei Kombinát A bezdáni Vojvodina Nyomdaipari és Kiadóválla­latban tegnap délután 5 óra­kor közzétették a Belišćei Kombináttal való társulás­ról megtartott referendum eredményét. Mint Petar IVANČEVIĆ, a bezdáni Voj­vodina Nyomdaipari és Ki­adóvállalat igazgatója el­mondta, a 212 dolgozó közül Bezdánban csak ketten sza­vaztak a társulás ellen, a többiek helyeselték a társu­lás létrehozását. Belišćšről is megérkezett a hír, hogy a több mint 3000 dolgozót fog­lalkoztató kombinát tagjai­nak 95 százaléka a­ társulás­ra szavazott. A bezdáni vállalat, vala­­m­int a belišćei kombinát dolgozói a több éves sikeres gazdasági, műszaki és üzleti kapcsolataik eredményeként társultak, s a bezdáni válla­lat az összetett belišćei tár­­sultmunka-szervezet negye­dik­­társultmunka-szervezete lesz. MAROS István MAGYAR SZÓ Szerda, 1978. nov. 1. KERESZTÉNYI JÓZSEF Kálmán Jóska hazatért Október elején lapunkban részletesen beszámoltunk a kanizsai Kálmán Jóska életútjáról, vergődéséről. Többek között arról, hogy az utóbbi években a Kevi Kal­már Győzőnél dolgozott mindössze havi hatszáz dinárért. Jóskát a gazdája, hogy ne kelljen a különféle társadalmi járulé­kokat fizetnie, be sem jelentette. Amellett igen mostohán bánt vele: az istálló mö­gött levő régi rossz kombiban aludt, haza, mármint Kanizsára a szüleihez csak hé­be-hóba engedte el, ha Jóska nem a kedvére tette, amit kellett, akár meg is pofozta stb. Jóska többször ott akarta hagyni gazdáját, de az nem engedte haza, mi több, még az is megesett, hogy erőnek erejével visszavitte. . A napokban Kanizsán ismét felkerestük Jóska szüleit. Ezúttal Kálmán Jánosné, Jóska édesanyja boldogan fogadott ben­nünket: végre itthon van a fiam! — mond­ta lelkendezve. — Hogy mit csinál? — Alszik. Pedig már nyolc óra is elmúlt. Most ráér, hát hadd pihenjen. Annak azonban, hogy Jóska mégiscsak otthagyhatta a gazdáját, hogy hazakerült, nagy sora van. Édesanyja előzőleg már járt a kanizsai rendőrállomáson és a képviselő-testület­ben Bojana MARKOV szociális gondo­zónál. Ahogy mondta, mindenütt nagy megértésre talált. Mivel Jóska a szomszé­dos zentai községben élt és dolgozott, a kanizsaiak az esetről tájékoztatták az il­letékes zentai tisztségviselőket. Időközben Kanizsán a SZISZ községi választmányába is ellátogattunk. BOZSÓ István, aki korábban hosszú éveken át a választmány elnöke volt, igen erélyesen és élesen elítélte a fentieket. Hangsú­lyozta, hogy a JKSZ XI. kongresszusá­nak szellemében nemcsak községi szin­ten, de esetenként is alapos körültekin­téssel felül kell vizsgálni a különféle szo­ciális problémákat. — Hasonló (ha nem is ilyen ötven év előtti állapotokat tükröző) esetünk a múlt­ban több ízben adódott — mondta Bózsó elvtárs. — Közösségünk összefogásával többé-kevésbé sikerült ezeket orvosolni. Adott esetben­ a község még ösztöndíjat is folyósított az illető fiatalembernek. Bózsó Istvánnál Kálmán Jóska szülei­hez, azután a képviselő-testületbe és a Vöröskereszt községi bizottságába is ellá­togattunk. Az utóbbi helyen BAJUSZ Te­réz, a bizottság titkára elmondta, hogy ha szükség van rá (Kálmán Jóska eseté­ben is) gyorssegélyt folyósíthatnak. ZSIGA István, a zentai SZISZ választ­mányának elnöke a következőket mond­ta: — Kálmán Jóska nagykorú, és éppen ezért véleményem szerint ha egyszer ott akarta hagyni a gazdát, akkor ebben sen­­kol sem akadályozhatta meg. Kalmár Győ­zőnek, a gazdának a viszonyulása Kál­mán Jóskához szöges ellentetben áll szo­cialista valóságunknak nem csak az elő­írásaival és törvényeivel, hanem erkölcsi normáival is. Ugyanakkor a szülők fele­lősségéről sem feledkeztünk meg, illetve azok felelőtlen magatartásáról, akik kis­korú gyermekükről korábban nem gon­­dosítanak. Kevi helyi közösségének a fen­tieket napirendre kell tűznie. Szerintem célszerű lenne, ha ennek a problémának, jelenségnek a vitatásában részt venne nem csak a helyi ifjúsági alapszervezet, hanem a SZISZ községi választmányának képviselője is. Оапка BUGETIC zentai szociális gon­dozó: — Kálmán Jóska tarthatatlan kö­rülmények között élt és dolgozott. Erről Kevinen es a gazda tanyaján is járva személyesen győződnem meg. JARACSEK­ Margit, a zentai szociális védelmi központ igazgatója: — Nemcsak a kisiparnak, hanem az egyéni gazdaságok egy részének is szüksége van idegen munkaerőre. Ezt az elhelyezkedés, a mun­kalehetőség szemszögéből nézve egyaránt csak üdvözölhetjük, ilyen munkaviszonyt azonban társadalmunk erre vonatkozó mércéivel, a meglevő előírásokkal és törvényekkel összhangban kell és lehet csak létesíteni. A törvényesség mellett azonban nem feledkezhetünk meg a mun­káltató és a munkavállaló közötti em­berséges viszonyról sem. Rodolwin PAPIC, a zentai képviselő­­testület munkavédelmi felügyelője: — Kal­már Győzőt, a gazdát kihallgattam. Kije­lentése szerint, Kálmán József 1976 októ­berétől pásztorként dolgozott nála. A mun­kaviszonyról írásbeli egyezség nem ké­szült. Azt állította, hogy havonta 70 di­nárt fizetett neki, élelmet és szállást adott. Továbbá hogy írásbeli igazolása van ar­ról, hogy Kálmán Józsefnek mindenféle járandóságát kifizette. Ezek szerint a társadalombiztosító inté­zetbe sem jelentette be? — Nem, mert ezt munkakönyv, illetve a munkaviszonyról szóló szerződés nélkül nem is lehet. Azt azonban hallottam, hogy időközben „gyorsított eljárással” megpró­bálta elintézni Kálmán Jóska társadalom­biztosítását. A munkafelügyelő azt is elmondotta, hogy az idegen munkaerő törvénytelen alkalmazásának felfedése terén foghíjas az együttműködés a helyi közösségekkel. Pontosabban: azok, noha az adott terüle­tet alaposan ismerik, vagy legalábbis kel­lene, hogy ismerjék, csak elvétve tájé­koztatják a felügyelőségeit az ilyenféle szabálytalanságokról. A fenti ügyet Radovan PAPIC időköz­ben már átadta a szabálysértési bírónak. (Befejezése holnapi számunkban) A másodrendű vádlott is mindent tagad Az újvidéki Pobed­a vet. vezérigazgató helyettese szerint a veszteségek tetemes része nem más, mint fedezetlen beruházás Az Újvidéki Községi Bí­róság büntetőtanácsa előtt tegnap folytatódott a Pobe­­da gyár volt vezetőinek bűnpere. A második munka­nap nem bizonyult elegen­dőnek arra, hogy befejezzék Branislav ŠEKULAIJACnak a vezérigazgató volt helyet­tesének, a másodrendű vád­lottnak a kihallgatását. Val­lomása során a tudósító szinte belekábul a milliár­­dok és milliók számhalma­zába, könyvelési eljárások magyarázásába. Bíró és egyben könyvelési szakértő legyen a talpán, aki el tud közöttük igazodni. A vádlot­tak legtöbbje maga is köny­velési szakértő, nemegyszer megkérdőjelezik a bírósági könyvelési szakértők állítá­sát. Ezt tette Sekularac vádlott is, mondván, hogy­­ még olyan hibákat­ is elköv t vettek a szakértők, hogy kétféle árakat hasonlítgat­­nak össze. Az egyik szakér-­­ tő a tervezett árakat emle- z­geti, a másik pedig a piaci árakat. Ezek hallatán már nem is csodálkozunk, hogy Sekula­rac másodrendű vádlott is szinte szó szerint azzal kezdte vallomását, mint: Svetozar MILETIN, a volt vezérigazgató: a vádiratot megértettem teljes egé­szében és minden vonatko­zásában visszautasítom. Hosz­szan tartó vallomása során részletesen magyarázta, hogy néhányadmagával, mint hi­vatalos vállalati bizottság nem azért növelték az el­végzett munkák könyvelési értékét, hogy ezzel leplez­zék a veszteségeket, mert szerinte az így terhükre­­ rótt összeg nem is jelent sokat, a vállalat mérlegé­ben, legfeljebb a nyereséget csökkentette volna. Később ugyan kijelentette, tudomá­­­­sára jutott, hogy a vállalat " veszteségeit szanálási köl­csönnel kellett fedezni. A veszteség fedezésére szerin­te a vállalatnak éppen elég tartaléka volt az elvégzett, de nem könyvelt beruházá­sokban, a nem könyvelt in­­terkalációs kamatokban. Azt állította, hogy a veszteség tetemes része abból ered, hogy a község szerveivel közösen alakított bizottság egyik tagja, Ilija DOSEN, a végrehajtó tanács gazda­sági felelőse szor­írozott egy 70 millió (új) dináros számlát, mondván, hogy nem kell könyvelni, mert ezzel növekedni fog a fede­zetlen beruházás összege. Ugyanilyen okokból még egy alkalommal 20 millió­val jártak így el. Ezek az összegek a mérleg elkészí­tésekor ugyanennyivel nö­velték a vállalat vesztesé­geit. A másodrendű vádlott ki­jelentette, tudomása volt arról, hogy a munkástanács elnökének olyan felhatal­mazása van, hogy aláírhat a tanács utólagos jóváha­gyásával, de tagadja, hogy e határozat meghozatalához bármi köze is lenne. Úgy­szintén tagadja, hogy a la­kásán törvénytelenül utóla­gos beruházást eszközöltek, ő ilyesmit sohasem kért, en­nek ellenére, amikor fülébe jutott, hogy a vállalatban miről beszélnek az emberek, kijelentette, hajlandó az el­végzett munkát a saját zse­béből megtéríteni, de ilyen munkát soha senki sem végzett a lakásán.­ A tárgyalást ma reggel a másodrendű vádlott to­vábbi kihallgatásával foly­­tatják. MATUSKA Márton Јр1!!®УН^ . Tekintse meg Újvidéken november 3-a és 12-e között a közszükségleti cikkek téli vásárát !Гш| Nagy áruválaszték, méltányos ár

Next