Magyar Szó, 1978. november (35. évfolyam, 316-328. szám)

1978-11-16 / 316. szám

Csütörtök, 1978. nov. 16. MAGYAESZÓ MAI KOMMENTÁRJAINK spon­tos találkozó J­osip Broz Tito köztársasági elnök­nek, a JKSZ elnö­kének meghívására ma ba­ráti látogatásra hazánkba érkezik Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára, a Román SZK elnöke. Tito és Ceausescu elnök rendszeres találkozói meg­erősítik a két szomszédos szocialista ország baráti együttműködésének folya­matos fejlődését. Az ilyen hagyományos találkozók és megbeszélések egyszers­mind erőteljesen ösztönzik a Jugoszlávia és Románia közötti kapcsolatok gazda­gítását. E kapcsolatok ke­retében nagyfokú kölcsö­nös bizalom és együttmű­ködés jött létre minden téren az egyenrangúság, a belső fejlődés sajátos­ útjai és a nemzetközi helyzet méltányolásának közismert elvei alapján. Ceausescu elnök látoga­tását, valamiint Tito és Ceausescu találkozóját azok­kal a törekvésekkel és köl­csönös óhajokkal összefüg­gésben szemlélhetjük, hogy az immár hagyományos, sokoldalú, nyílt és baráti véleménycsere során fel­mérjék, milyen lehetőségek vannak az egyébként igen eredményes együttműkö­dés még magasabb szintre emelésének és minden té­ren való gazdagításának. Jugoszláv politikai körök hagsúlyozzák, hogy ez a gyümölcsöző, sikeres és ba­ráti együttműködés általá­ban véve ösztönzést jelent­het és példaként szolgálhat a jószomszédi együttműkö­dés fejlesztésére. A legmagasabb szintű ta­lálkozón kívül a jugoszláv —román együttműködésre jellemző más magas rangú vezetők gyakori kölcsönös látogatása, valamint a párt- és egyéb küldöttsé­gek cseréje, a jugoszláv köztársaságoknak a román intézményekkel való együtt­működése, a parlamentek, valamint a városok együtt­működése. Mindez kiegészí­ti a két ország közötti kap­csolatokat, és előmozdítja az egészében vett együtt­működést. Gazdasági téren az együtt­működés az elmúlt néhány évben állandóan fejlődött, jóllehet még nincs kihasz­nálva minden lehetőség. Az árucsere-forgalom évi értéke körülbelül 350 mil­lió dollár, ez azonban nem jelenti a végső határt, de nem ez a jugoszláv—román gazdasági együttműködés egyedüli jellemzője. A két ország egyre nagyobb hang­súlyt helyez a gazdasági egybekapcsolódás tartós for­máira, s e téren jelentős eredmények születtek. Ide tartozik elsősorban a dunai vízerőműrendszer (a Vas­kapu I. és a Vaskapu II.) kiépítése, a petrolkémiai együttműködés stb. Folya­matban vannak a tárgya­lások számos más gazda­sági egyezmény megköté­séről. Tito és Ceausescu elnök küszöbönálló találkozója úgyszintén alkalmat nyújt arra, hogy véleményt cse­réljenek a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, amelyekkel kapcsolatban az álláspontjaik igen köze­liek. Logikusan feltételez­hető, hogy jelentős figyel­met szentelnek majd az európai fejleményeknek, a balkáni együttműködésnek, valamint a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseinek is. (Tanjug) A nemzetközi biztonságról A jugoszláv kormány ér­tesítette az ENSZ főtitká­rát, hogy aggasztják a Biz­tonsági Tanácsnak a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésére kifejtett tevé­kenységben elszenvedett kudarcai. Gyakran megsze­gik az ENSZ-a­lapokmányt, veszély fenyegeti a békét és a nemzetközi biztonsá­got, ezzel kapcsolatban kor­mányunk megállapítja: ilyen helyzetekben a Biz­tonsági Tanács tevékenysé­ge sikertelen, s ez azzal fenyeget, hogy meginog a rendszer, amelyen az ENSZ alapul. Ezért a ju­goszláv kormány azt üzeni, hogy „parancsoló szükség­­szerűség” elősegíteni azt, hogy a világszervezetnek ez a szerve hatékonyabbá váljon legfontosabb köte­lességének végzésében. A szóban forgó jugo­szláv nyilatkozatot Kurt Waldheim főtitkár közzé­tette mint az ENSZ-­köz­­gyűlés hivatalos dokumen­tumát. A nyilatkozatról most ismét megindul a vita az ENSZ politikai főbizottsá­gában. Jugoszláv értékelés sze­rint az említett nyilatkozat rendkívül jelentős plat­formnak bizonyult. Jugo­szlávia e megállapítását többek között azzal is szemléltette, hogy az el nem kötelezett országok és más fejlődő országok ösz­­szes értekezletein tevéke­nyen kimunkálják a nyi­latkozatban foglalt tétele­ket, és éppen az említett országoknak az ENSZ ke­retében kifejtett erőfeszí­tései révén a dokumentum számos tétele valóra vált. Definiálták az agresszió fo­galmát, előrehaladás tör­tént a gyarmati uralom alatt sínylődő népek fel­szabadításában, kibontako­zott az akció az új nem­zetközi gazdasági rend­szer megteremtésére, meg­tartották az ENSZ leszere­léssel foglalkozó rendkívüli közgyűlését, az európai biz­tonsági és együttműködési értekezletet, és erőfeszíté­sek történnek az értekez­leten megindult folyamat további kibontakoztatásá­ra. Úgyszintén megtartották a belgrádi értekezletet is, hogy a részvevő országok betekintést nyerjenek ab­ba, meddig jutottak az európai csúcsértekezlet ha­tározatainak alkalmazásá­ban. A belgrádi értekezle­tet egyébként megromlott nemzetiközi viszonyok kö­zött tartották meg, akkor, amikor az enyhülési folya­mat ingadozott. Ezen az ér­tekezleten mégis bebizo­nyosodott, hogy az európai népek létfontosságú érdeke a helsinki záróokmányban foglalt elvek további fej­lesztése és alkalmazása. Jugoszlávia követeli, hogy az­­atomhatalmak vál­laljanak „nagyobb kötele­zettséget” a nukleáris le­szerelés politikája terén és az atomfegyverek betiltá­sára vonatkozóan, vala­mint azzal kapcsolatban, hogy eltávolítják az idegen katonai támaszpontokat és katonai erőket mások terü­letéről, megteremtik a bé­ke és az együttműködés övezeteit, közöttük a Föld­közi-tenger térségében is. A jugoszláv kormány egyébként nagy figyelmet szentel a mediterrán tér­­sének, ezt a világ egyik válsággócának­­ tekinti, amely a nemzetközi békét és biztonságot fenyegeti. Ezért újabb erőfeszítése­ket kell tenni annak érde­kében, hogy a mediterrán térségben a helyzet az európai csúcsértekezlet zá­róokmányával összhangban alakuljon. (Tanjug) PAHR NYILATKOZATA Javulnak a jugoszláv— osztrák kapcsolatok Bécsből jelenti a Tanjug. Willibald Pahr osztrák külügyminiszter kijelentette, hogy a következő turisztikai idényig két határátjáró nyí­lik Ausztria és Jugoszlávia között. A későbbi időszakban még egy megnyitása is vár­ható. Pahr nyilatkozata sze­rint megállapodás született arról is, hogy kivizsgálják annak lehetőségét,­­ hogy négy meglevő kishatárfor­­galmi átkelőhelyet nemzet­közi utasforgalmi átjáróvá bővítenek. A parlament beruházási bizottsága vitát folytatott a kormány külpolitikájáról. A vitában felszólaló képviselők kérdéseire válaszolva Willi­bald Pahr megállapította, hogy a jugoszláv—osztrák kapcsolatok jelentősen ja­vultak, és várható, hogy gyakoribbak lesznek a köl­csönös látogatások, beleértve a miniszterek látogatásait TANZÁNIAI—UGANDA! HÁBORÚ A HARC TOVÁB­B TART Amin nem rendelte vissza csapatait , Tanzánia tartalékos alakulatokat vezérelt a frontra Tanzánia hatszáz tartalé­kos katonát vezényelt a frontra, közölték Dar es Sa­­laamban. A harctérről to­vábbra is szűkszavú jelenté­sek érkeznek. A tanzániai rádió csupán annyit közölt, hogy a harcok folytatódnak. A Dar es Salaam-i sajtó és rádió figyelmeztette az ország polgárait, hogy ne ül­jenek fel az ugandai propa­gandának. A figyelmeztetés valószínűleg Amin több íz­ben megcáfolt nyilatkoza­tára vonatkozik, hogy az ugandai alakulatok kivonul­tak a megszállt tanzániai te­rületről. A Reuter értesülése szerint Amin üzenetet intézett az Afrikai Egységszervezet ve­zetőihez. Megismételte, hogy kész kivonni csapatait Tan­zániából. Dar es Salaam-i közle­mény szerint Tanzánia elő­készületeket tesz az ellen­­támadásra, hogy kiűzze az ugandai alakulatokat terüle­téről. Az afrikai országok több­sége kidomborította, hogy az ugandai csapatoknak Tan­zániába való betörése aláásta Afrika egységét, csökkentet­te Tanzánia szerepét a dél­­afrikai fajüldöző rezsimek elleni harcban. Tegnap Ke­nya is felszólította Amin el­nököt, hogy haladéktalaná rendelje haza csapatait a megszállt területekről. Indira Gandhi Londonban Indira Gandhi volt indiai miniszterelnök, tegnap egy­hetes magánlátogatásra el­utazott Nagy-Britanniába. Angliában részt vesz apjá­nak, Jawaharlal Nehrunak születési évfordulója alkal­mából rendezett ünnepsége­ken. Gandhi asszonyt az In­diai Tengerentúli Kongresz­­szus látja vendégül a szi­getországban. (Tanjug) LIBANON ÉJSZAKAI CSATÁROZÁSOK Készül a kormány új akcióterve • Mi legyen a libanoni hadsereg szerepe Szarkisz libanoni államfő elnökölt a kormány tegnapi rendkívüli ülésén. A kabi­netnek el kellene fogadnia az ország helyzetének rende­zésére vonatkozó új akció­tervet. Jóllehet a bejrúti napila­pok tegnap számos változat­ban ismertették az új akció­tervet, ennek ellenére teljes bizonyossággal csak az állít­ható, hogy a terv egyebek között előirányozta, hogy az alakuló libanoni hadsereg, rendőrség és az arab-közi békefenntartó erők gondos­kodnak a nehézfegyverek begyűjtéséről, valamint a rend megszilárdításáról. A bejrúti újságok többsége ké­telyét fejezte ki, hogy a kor­mánynak sikerült elfogadnia az akciótervet.­­ Továbbra is nézeteltérésre ad okot a libanoni hadse­reg helyzetének és szerepé­nek kérdése. A Szíria és a haladók támogatását élvező El Hossz kormányfő szorgal­mazta, hogy a reguláris had­sereget „egészséges alapon” szervezzék újjá. A tisztikar többségét ugyanis korábban keresztények, elsősorban szélsőjobboldaliak alkották. Egyre gyakrabban lőnek a bejrúti utcákon. Szerdára virradó éjszaka nagyobb mé­retű összecsapás volt a fő­város kereskedelmi negyedé­ben, a kikötő közelében. Időnként akcióba lépett a szíriai és a jobboldali tüzér­ség is. A jobboldali sajtó teg­nap reggel azt állította, hogy palesztin harcosok újabb rohamot intéztek a jobbol­daliak állása ellen. Egy új­sághír szerint az utóbbi 24 órában hatan életüket vesz­tették, 18-an megsebesültek. (Tanjug) 3. oldal KÖZEL-KELETI VÁLSÁG Carter áthidaló javaslata összeült az izraeli kormány — Egy éven belül választások Ciszjordániá­­ban és Gázában? — A washingtoni béketárgyalások második hónapja Az egyiptomi és izraeli k­üldöttség tegnap folytatta a béketárgyalásokat Washingtonban, noha három nappal ezelőtt olyan hírek keltek szárnyra, hogy Szadat egyip­tomi elnök felfüggeszti a megbeszéléseket. A két kül­döttség második hónapja tá­rgyal. Szadat és Begin izraeli kormányfő tanácskozásra ha­zarendelte Ghali, illetve Moshe Dayan külügyminisz­tert. Tegnap reggel Jeruzsá­lemben összeült az izraeli kormány, s megvitatta Car­ter legújabb áthidaló javas­latát. A béketárgyalásokon alap­vető probléma továbbra is az, hogy a Jordán folyó nyugati partvidékének és Gáza övezetnek jövőjét, ösz­sze kell-e vagy sem kap­csolni a békeszerződéssel. Jeruzsálemi megfigyelők sze­rint a Begin-kabinet minisz­tereinek többsége nem tette magáévá az amerikai komp­romisszumos javaslatot. Még nem közölték, mit indítvá­nyoz Washington. Az izra­eli Haarec napilap kiderí­tette, hogy a javaslat sze­rint 1979 végéig választáso­kat kellene tartani a nyu­gati partvidéken és Gázá­ban. A palesztin problémán kí­vül Washingtonnak gondot okoz a tárgyalófelek segély­kérelme is. Izrael csapatai­nak és polgárainak a Sinai­­félszigetről való visszavoná­sáért 3,2 milliárd dollárt kér az USA-tól. Erlich izraeli pénzügy­­miniszter gazdasági segély­kérelmet intézett Michael Blumenthal amerikai pénz­ügyminiszterhez. Blumenthal azonban csalódást keltett Izraelben nyilatkozatával. Kijelentette, hogy az USA nem teljesíti Tel Aviv gaz­dasági követeléseit. Tegnap megérkezett Wa­shingtonba Mubarak egyipto­mi alelnök. Tolmácsolja Sza­dat elnöknek Carterhoz inté­zett üzenetét. Izrael az egyiptomi indítványra vár Mielőtt döntést hoz a to­vábbi béketárgyalások mene­téről, Izrael megvitatja az új egyiptomi javaslatot, kö­zölte Begin a kormány teg­napi ülése­ után. Más hír szerint Szadat kedden állítólag kijelentette, hogy nem írja alá a béke­­szerződést Izraellel, ha nem kapja vissza legalább Gáza egy részét. , Arafat: Nem tárgyalunk Izraellel Az igazságos, világszerte elismert békéért küzdünk, mondta a tegnapi sajtóérte­kezleten Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője. Kijelentette, hogy szerve­zete nem tárgyal Izraellal, összhangban a khartúmi, ra­bati és bagdadi arab csúcs­­találkozó határozataival. Szerinte Camp Davidban Szadat kapitulált Begin kö­vetelései elől. Azt állította, a palesztinok folytatják a harcot ha Egyiptom külön­békét is köt Izraellal. FORRONGÓ ULSTER Az Ш nagy offenzívája Az Ír Köztársasági Had­sereg (IRA) tagjai tegnap folytatták a Nagy-Britannia ellen irányuló idei legna­gyobb offenzívájukat. Észak­­írország-szerte számos rob­banás történt. A brit had­sereg szakértői Belfastban és környékén több pokolgé­pet ártalmatlanná tettek. Kilenc pokolgépet fedeztek fel egy Belfast felé tartó gépkocsiban. A tegnapi és tegnapelőtti merényletek te­temes kárt okoztak, szeren­csére emberéletet nem köve­teltek. A tegnapi robbaná­sok következtében 37-en könnyebben megsebesültek. (AP) Mozif­egyelem Tibetben Szabadlábra helyezték az 1959. évi lázadás részvevőit — A dalai láma is hazatérhet? Azok a „reakciós bűnözők”, akik 1959-ben részt vet­tek a tibeti lázadásban, most közkegyelemben részesül­tek, és szabadlábra helyezték őket. A hírt a kínai hír­­ügynökség jelentette Lhászából, Tibet fővárosából. A lá­zadás célja az volt, hogy ez az autonóm tartomány elsza­kadjon az anyaországtól, Kínától. A közkegyelem meghirde­tésével egyidejűleg felszólí­tották „mindazokat a tibeti nemzetiségű kínai hazafiakat, akik külföldön élnek, hogy szabadon térjenek vissza az országba.” Ez a felszólítás vo­natkozik a „felsőbb osztá­lyok” tagjaira is, akik az 1959. évi lázadás u­tán el­menekültek Tibetből és fő­leg Indiában telepedtek le. A­nnak idején velük együtt elhagyta Tibetet vezetőjük, ezer méter. A kínaiak bevo­nulása után a Kínai NK-hoz csatolták. A területen rette­netes volt a nyomor, a társa­dalmi viszonyok fejlődése megrekedt a rabszolgatartó vagy feudális és vallási jel­legű társadalmi viszonyok szintjén. A társadalom fel­­­sőbb és alsóbb osztályokra­ tagolódott, s nagy volt a lá-­ maizmus szerepe. Amikor megkezdődtek a társadalmi reformok, az uralmon levő osztályok kép­viselői fegyveres felkelést robbantottak ki, azzal a cél­lal, hogy elszakadnak Kíná­tól. Mint később Mao Cetung megállapította, „ez­ a felke­lés nem a vallás, hanem­ az ország­­kérdése volt”. Miután a kínai hadsereg beavatkozott ,a lázadók és a lakosság egy része (mint­egy 100 000 fő) a dalai lám­a vezetésével Indiába szökött. Ekkor Tibetben társadalmi reform­­kezdő­dt, és szabad­ságot hozott több ezer rab­a dalai láma is, a jelekből ítélve ez a felhívás őrá is vonatkozhat, bár a felszólí­tás nem tesz külön említést erről. A dalai láma esetleges visz­szatérését bizonyos különle­ges feltételekhez kötnék. A hazatérőknek szavatol­ják a teljes amnesztiát, és nem vonják őket felelősségre a múltban tanúsított magatar­tásuké­rt. Hír szerint a tibe­ti kormány megfelelő mun­kát is biztosít számukra. Az előzményekhez tarto­zik, hogy a Kínai NK felsza­badulása után 1951-ben a kínai hadsereg bevonult Ti­betire. Ezt a területet a „vi­lág tetejének” nevezik, mi­vel átlagos tengerszint fel­et­ti magassága több mint négy­­ szolga és jobbágy számára. KÖZÖS PIAC Kétszázezer tonna élelmiszer veszendőbe ment A Közös Piac kilenc or­szágában az idén betakarí­tott termésből 201 000 ton­na gyümölcs és főzelékfé­le ment tönkre, mert mint „fölösleget” bevonták a piacról és megsemmisítet­ték, vagy állati takarmány­ként használták fel. A hírt a Közös Piac Végre­hajtó Bizottsága közölte az Európai Parlament egyik képviselőjének kérdésére adott írásbeli válaszában. A mezőgazdasági termé­nyek „visszavonására” — a Végrehajtó Bizottság sza­vaival élve — azért volt szükség, hogy fenntartsák a Közös Piac szavatolta ter­ményárakat. A 201 000 tonna termény legnagyobb része ősziba­rack volt (60 000 tonna), továbbá karfiol, mandarin, paradicsom, narancs és al­ma. Az élelmiszer összértékét körülbelül 30 millió dollár­ra becsülik, e termények szavatolt közös piaci ára rendszerint 50 százalékkal magasabb, mint a többi or­szágokban. (Tanjug)

Next