Magyar Szó, 1979. április (36. évfolyam, 104-118. szám)
1979-04-16 / 104. szám
4 BELPOLITIKA Osztályod és néped óhajait fejezte ki (Folytatás az 1. oldalról) Gyesek és törékenyek, hogy kifejezhessék mindazt, amit Szarajevó téged gyászolva ebben a pillanatban érez. Ezért kedves Stari elvtárs, ne vedd zokon, hogy szavaim korántsem tudják méltóképpen visszaadni személyiségedet, kifejezni forradalmi tettedet. Forradalmi munkásmozgalmunk és élcsapata történelmének részévé váltál, és az is maradsz, hiszen azzal együtt fejlődtél és éltél te magad is, a forradalmi harc, amelynek tudományát annyira elsajátítottad — edzett és kovácsolt, hogy utolsó leheletedig vezethesd, és részt vehess benne. Sohasem inogtál meg, nem kértél pihenőt. Csak a harcot, a mozgást, a tevékenységet ismerted, amely egy igazi forradalmár és a titói korszak nagy egyéniségének az élet egyetlen értelmét adja. Ezért úgy búcsúzunk tőled, kedves Starieltárs, mint szeretett és mindig nagyra becsült honfitársunktól, mint ahogy legközelebbi hozzátartozóinktól, a legkedvesebbektől búcsúzunk, büszkén arra, hogy voltál nekünk, és hogy közöttünk éltél és ténykedtél. Milen babió szülőfaluja nevében búcsúztatta Djuro Pacar Stari elvtárs váratlan halála kimondhatatlan fájdalommal tölti el egész Jugoszláviát, az ő Grahovóját, és szülőfaluját, Kesicit, ahonnan elindult a kovácsmesterség tanulására és forradalmi személyiségének kalakítására. Amikor betegségéről értesültek, Grahovo lakói nem győzték kérdezni: „Hogy van Stari? Fölépül-e hamarosan?” Arra a hírre, hogy megszűnt dobogni Stari elvtárs nemes szíve, Grahovo elnémult, az utcákra leszállt a csönd, a fájdalom beköltözött a szívekbe, az otthonokba. Senki sem akarta elhinni, hogy többé nem fogjuk látni, nem hallhatjuk élénk, messzehangzó, emberien meggyőző, meleg és alkotó szavait, hogy többé nincs közöttünk Tito egyik legközelebbi harcostársa, felkelésünk szervezője, a nép hőse, a szocialista munka hőse, pártunk egyik legrégibb és legrátermettebb tagja, az elvtárs, az ember. Nehéz és tövises volt a mi szeretettajurónk életútja, de dicső is. Olyan embernek az útja volt ez, a szegény parasztgyerekből, újabbkori történelmünk nagyjai közé emelkedett, aki a munkásosztályból nőtt, és egész lényét ennek az osztálynak, érdekeinek, a Kommunista Párt, a kommunista Szövetség harcának szentelte. Egész életében hű maradt szabadságszerető szülőföldjéhez, ahonnan elindult, ahol minden ember ismerte és szerette, és büszke volt arra, hogy Pucar elvtárs a forradalom óriásává nőtt, és hogy olyan sokat adott kommunista mozgalmunknak, a Bosznia és Hercegovina és a szocialista Jugoszlávia nemzetei és nemzetiségei, nemzeti és társadalmi felszabadításáért vívott harcban. Kedves Stari elvtársunk, ezekben a nehéz pillanatokban, amikor Grahovo társadalmi-politikai szervezetei, a községi képviselőtestület és valamennyi polgár nevében elbúcsúzok tőled, nem tudok szavakat találni, hogy kifejezzem gyászunkat és a bennünket ért pótolhatatlan veszteség okozta fájdalmat. Köszönjük neked mindazt, amit tettél a munkásosztályért, nemzeteinkért és nemzetiségeinkért, inas, majd Kovács Baranyában, Eszéken, Szabadkán és Pécsett, gyerekkora óta érezte a munkásélet igazságtalanságát, és annak az osztálynak durva jogfosztottságát, amelyhez tartozott. Ez a valóság sorsdöntően elkötelezte a forradalmi munkásmozgalom, a szakszervezeti tagság és a Kommunista Párt számára. A Párt illegális munkájának időszakában egyike volt azoknak az edzett és kipróbált munkásoknak, kommunistáknak, akik megfélemlíthetetlenül terjesztették a forradalmi eszméket, és saját példájukkal megnyerték s mozgósították az embereket a történelmi jelentőségű titói jelszó vonalán: „Kommunistákat a szakszervezetbe — munkásokat a Pártba.” Kedves Stari, sohasem veszítetted el hiteted azokban az eszményekben, amelyeknek életeted szentelted. Bátor, méltóságteljes, őszinte és mindennel dacoló maradtál akkor is, amikor egész évtizedet töltöttél a mitrovicai és a lepoglavai börtönben. A legszigorúbb illegalitás napjaiban felelősségteljes pártfeladatokat végeztél Szarajevóban, és 1941-ben az elsők között bizonyítottad be a forradalmár és a felkelés szervezőjének egész nagyságát — mondotta Mika Spiljak. Nevedhez fűződnek a felkelés és a népfelszabadító harc legdicsőbb mozzanatai, nemcsak a hősi Bosanska Krajinában, hanem egész Boszniában és Hercegovinában, sőt egész Jugoszláviában. Szíveden viselte Bosznia és Hercegovina szerbhorvát és muzulmán lakosainak testvériségét és egységét, nemzeteink és nemzetiségeink egységét. Hatalmas élet- és forradalmi tapasztalata felbecsülhetetlen jelentőségű volt munkatársai számára, és mindenütt, ahol csak megjelent. A munkás forradalmár logikájával Stari elvtárs a legösszetettebb helyzeteket és döntéseket is a legegyszerűbben lefordította a dolgozók mindennapos problémáinak mindenki számára érthető nyelvére, a megoldásra váró mindennapos gondok mindenki számára érthető nyelvére. Becsületes és példás élete, felbecsülhetetlen hozzájárulása a szocialista forradalom győzelméhez és békés fejlődéséhez Tito elvtárs legközelebbi munkatársai közé, mozgalmunk nagyságai közé, a munkásmozgalom néptribunjai közé, azok közé a gránitba öntött személyiségek közé emelte, akik bekerülnek a történelembe, és tartósan ott élnek nemcsak Bosznia és Hercegovina népei, hanem Jugoszlávia valamennyi nemzete és nemzetiségei emlékezetében. Még csak annyit tehetek végül kedves Pucar elvtárs, hogy a Jugoszláv Kommunista Szövetség, a Szocialista Szövetség, a Szakszervezeti Szövetség, a valamint a többi társadalmi-politikai szervezet, és a jugoszláv munkásosztály, valamennyi nemzetünk és nemzetiségünk nevében még egyszer, utoljára, melegen és emberien annyit mondjak neked: Köszönjük. (Folytatás az 1. oldalról) Murina, a köztársasági elnök kabinetjének vezetője. Crna Gora vezetői tájékoztatták Tito elnököt a köztársaság politikai helyzetéről és a gazdaság fejlődésének időszerű kérdéseiről. Kiemelték, hoy a Kommunista Szövetség jelenleg arra törekszik, hogy még gyorsabban és határozotabban életre keltse azokat a határozatokat és megállapodásokat, amelyek az önigazgatású demokrácia társadalmi-politikai rendszerének működését és további fejlődését serkentik. Rámutattak azokra a nagy gazdasági problémákra, amelyekkel a köztársaság küszködik, és kifejezték meggyőződésüket, hogy a kommunisták és a dolgozók mindezeket sikeresen le tudják küzdeni. Hangsúlyozták, hogy mindenáron meg kell birkózni az ellátás és a lakásgazdálkodás negatív jelenségeivel, és meg kell akadályozni, hogy a jövőben is jelentkezzenek, mert kedvezőtlenül befolyásolják a dolgozók politikai hangulatát. Elmondták, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanács stabilizációs intézkedései jó eredményeket hozhatnak, s mindenképpen támogatni kell ezeket az intézkedéseket. Momčilo Cerović tájékoztatta elnökünket a nemrégi földrengésről, amely Bár és Ulcinj környékén hatalmas anyagi kárt okozott, de szerencsére emberáldozatot nem követelt. Tito elnök az ország gazdasági helyzetéről beszélt. Kiemelte, annak szükségességét, hogy következetesen valóra kell váltani a gazdaság megszilárdítására vonatkozó megállapodásokat. Ennek kapcsán rámutatott a túlméretezett fogyasztás, az ésszerűtlen beruházás, a gazdaság eladósodása és alacsony akkumulatív képessége következtében előállt problémákra, és azokra a kérdésekre, amelyeket az áru és a szolgáltatások díjszabásának indokolatlan növelése, az infláció veszélye, az alacsony termelékenység és a belső munkaszervezés fogyatékosságai okozhatnak egyes munkaszervezetekben. A Szövetségi Végrehajtó Tanács most olyan intézkedéseket foganatosított, amelyek elejét veszik a gazdaság kedvezőtlen alakulásának — hangsúlyozta Tito elnök. — Az eredmények azonban valamennyi tényező magatartásától függnek, a községtől és munkaszervezettől kezdve a legmagasabb szintig. — A nemzetközi helyzet, a kedvezőtlen politikai és gazdasági változások is arra köteleznek bennünket, hogy még nagyobb felelősséggel viszonyuljunk belső fejlődésünk valamennyi lényegbevágó kérdéséhez A fokozódó infláció és a külföldön jelentkező gazdasági ingadozások kedvezőtlenül hatnak gazdaságunkra, de mindezt átvészeljük, ha gazdaságunkat szilárd alapokra építjük. Tito elnök ezt követően kiemelte, hogy hatalmas belső tartalékaink vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyebben és gyorsabban leküzdjük a problémákat. Ezzel kapcsolatban elnökünk megemlítette a munkáról való indokolatlan kimaradozás problémáját. Fontos, hogy a rendszer minél előbb életre keljen A beszélgetés során a továbbiakban Tito elnök kifejezte azt a meggyőződését, hogy hazánk gyorsabb fejlődéséhez és a problémák megoldásához nagymértékben hozzájárulhat a kollektív munka és felelősség gyakorlása, amelyről a JKSZ XX. és a Szakszervezeti Szövetség VIII. kongresszusán beszélt. Elnökünk a továbbiakban elmondta, hogy meg kell akadályoznunk a hatalom kisajátítására irányuló minden próbálkozást akár egyének, akár csoportok részéről. Véleménye szerint a vezető tisztségek betöltésének gyakoribb változtatása súlyos csapást mér a bürokratikus irányzatokra és a politikának, illetve a munka eredményének a dolgozóktól való elidegenítésére. — Vannak olyan emberek — folytatta Tito elnök —, akik megkapaszkodnak, ha huzamosabb ideig vezető tisztséget töltenek be, s még arra is hajlamosak, hogy elkendőzzék az igazságot környezetük helyzetéről. Ez lehetetlenné teszi, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítsunk, ha valami nincs rendben. A kollektív munka és vezetés gyakorlatának ehhez képest sok előnye van. Hozzájárul ahhoz, hogy fokozódjon az egyének és általában véve a vezetőségi szervek felelőssége. Lehetővé teszi azt is, hogy minél nagyobb számú rátermett ember juthasson szóhoz, és leleplezhessük a tehetetleneket, a karrieristákat stb. Ez a gyakorlat biztosítja a káderek jobb megválogatását és gyorsabb érvényesülésüket. Kisebb problémákkal számolnunk kell, amikor majd politikai vagy más vezetőségekben betöltött tisztségük után az embereket viszsza kell küldeni abba a környezetbe, ahonnan jöttek. Ilyen munkamódszerrel könnyebben valóra válthatjuk azokat a határozatokat, amelyeket majd meghozunk. Erősebbek leszünk a belső és a külső ellenséggel szemben is, és a tömegek előtt fokozódik a vezetőségek tekintélye. Tito elnök hozzáfűzte, hogy ezt a gyakorlatot természetesen nem tudjuk lineárisan, egyik napról a másikra valóra váltani Olyan folyamat ez, amelynek tökéletesítésére nehéz volna határidőt szabni. Fontos az, hogy szükséges intézkedéseket foganatosítsunk, hogy ez a rendszer minél előbb életre keljen mindenhol, ahol csak lehetséges. Nem vitás, hogy ez a szerveződési forma és munkamódszer legelőbb és legkönnyebben a társadalmi-politikai szervezetekben válhat valóra, továbbá az összes állami szervekben, társadalmi politikai közösségekben, ahol elnökségek működnek. A munkaszervezeteket illetően legfontosabb, hogy következetesen valóra váltsuk a társult munkáról szóló törvény rendelkezéseit. Elnökünk kiemelte, hogy ellenzi a kollektív munkára és vezetésre vonatkozó kezdeményezés lineáris valóra váltását, s elmondta, hogy nem volna szabad megengedni, hogy ez a folyamat aránytalanul haladjon egyes köztársaságokban és tartományokban, mert ez bizonyos spekulációkra vezethet. Végezetül Tito elnök hangsúlyozta, meg van győződve arról, hogy a kezdeményezés gyakorlata, akárcsak korábban foganatosított intézkedéseink, bejáródik s az érthető kezdeti nehézségek és találgatások ellenére is kedvező eredményekkel jár majd. A beszélgetés után, szombat este Tito elnök vacsorát adott vendégei tiszteletére. A vacsorán jelen volt még Spasoje Todorovic vezéralezredes, a katonai körzet parancsnoka, Dragan Bocinov tengerészkapitány, a tengermellék katonai körzet parancsnoka, Djordje Radulovic, Hercegnovi községi képviselő-testületének elnöke és Ivica Fernetic, a KSZ hercegnovi községi bizottságának titkára. (Tanjuig) A kollektív műértó ferenség gyakorlása nagy előnyökkel jár Egy nagy proletár szív szűnt meg dobogni — mondta Cvijetin Mijatović Pártunkban nincs sok olyan ember, am olyan hosszú időn át, és olyan sorsdöntő időszakban, az első sorokban harcolva, mozgalmunk forradalmi harcának minden időszakában küzdve, olyan megpróbáltatáson esett át, olyan következetes maradt, mint Djuro Pucar Stari. A márványnál is tartósabb alkotómunkát hagyott maga után, a tartó, megtörhetetlen mindig megbízható harcos példáját, az az ember, a dolgozó boldogságáért és becsületéért, hazája becsületes és fényes arculatáért harcolt hat évtizeden át. És éppen e hat évtizedbe sűrűsödött évszázados történelmünk legsorsdöntőbb drámája. Ezért is vált Djuro Pupar Stari még életében e nép legendás hősévé. Csak az, amit ez a nagy egyéniség, még mint ifjú, a megélhetésért és az igazságért küzdve, korosztályával a nagy történelmi csatába lépve, mozgalmunkért tett, elegendő volna ahhoz, hogy mélyen meghajoljunk előtte. Ez a csata volt az, amely az első világháború után maradt romokon letette forradalmi mozgalmunk alapját, az a korosztály pedig, amely ezt a harcot vezette, egy szebb, és emberibb jövő elképzelésével vezérelve veszteségeivel és áldozataival egyengette az utat a szabad emberek, nemzetek és nemzetiségek szocialista közössége felé. Ki és mikor felejtheti el Djuro Pupar erőteljes alakját, az ő nagyszerű óráit és éveit a felkelés és a forradalom tüzében? Hatalmas munkásságát hazánk szabadságának akkori egyik legnagyobb kovácsműhelyében, Bosanska Krajinában, ahol a krajinaiak hősi harcának lelke volt, és a felkelés igazi vezetőjévé vált nemcsak Krajinában, hanem egész Bosznia- Hercegovinában, és szorosan összenőtt annak népeivel. Mindannyian tudtuk, milyen jelentős az a határtalan bizalom a Jugoszláv Kommunista Párt és Tito elvtárs iránt, ami olyan erőteljesen mutatkozott meg a bosznia-hercegovinai politikai vezetőség és Djuro Pacar Stari, Tito elvtárs rabtársa iránti bizalomban. Mindannyian emlékszünk arra, hogy Stari elvtárs bölcs és dinamikus vezetésével igazolta ezt a bizalmat Emlékszünk találékonyságára az összetett háborús törvényekben, eltökéltségére a legkritikusabb helyzetekben, éles osztályösztönére, bátorságára és barátságára. Emlékszünk arra, hogy Stari elvtárs milyen tűzzel mozgósította és ihlette a kommunistákat, a népfelszabadító mozgalom minden erejét, amikor fokozni kellett a harcot, nemcsak a megszállók, hanem a sovinizmus és a nacionalista gyűlölet megmaradt, tudata ellen, amely egyes vidékeken a testvérgyilkos önmegsemmisítésre vezetett. Stari elvtárs a kitartásból és a következetességből, a közös harc erősítésében, a testvériség és egység terjesztésében szerbek, muzulmánok, horvátok és más népek között. Egy nagy proletár szív szűnt meg dobogni. Abbahagyták a munkát a kérges, mindig mozgékony, fáradhatatlan, fenyegető, de baráti és meleg kezek. Kedves Stari elvtárs, nem felejtjük el az utolsó, fáradt, de szívélyes kézszorításodat, utolsó elvtársi mosolyodat. Köszönjük nagy, értékes, felejthetetlen barátságodat. A bánat és a gyász órájában Bosznia-Hercegovinában és az egész országban, az utolsó búcsú pillanatában mindannyian, harcostársaid és elvtársaid összeszoruló szívvel, de büszkén arra, hogy veled együtt harcoltunk, osztoztunk jóban és rosszban, sosem felejtjük el üzeneteidet, amelyek egész életedből erednek. Csak annyit mondhatunk: sosem hátrálunk meg a te utadon, Tito útján. Becsületes és példás élete volt — mondta Mika apulja. Búcsúzunk a szeretett és nagyra becsült elvtárstól, a munkástól, a harcostól, a forradalmártól, a nép hősétől, mindenekfölött a szerény embertől, a gondos férjtől, apától, nagyapától, a számunkra olyan kedves Đuro Pacar Stari elvtárstól — mondotta beszédének elején Mika Spiljak. A kérlelhetetlen halál épp abban az évben ragadta el közülünk, amikor ünnepélyesen megemlékezünk Pártunk, a szakszervezet és a JKISZ forradalmi munkásságának hat évtizedéről, illetve annak a mozgalomnak a történetéről, amelyben aktívan részt vett mind a hatvan esztendő alatt, és amelyhez hű maradt utolsó leheletéig. Forradalmi mozgalmunk és a Kommunista Szövetség, a munkásosztály, Jugoszlávia nemzetei és nemzetiségei szegényebbek lettek egy nagy fiukkal, Tito elvtárs sokéves és legközelebbi munkatársával. Pucar a szegény parasztok fia. MAGYAR SZÓ 1979. április 16., hétfő Tito elnök koszorúját Fadil Hoxha helyezte el a ravatalon Djuro Pupar Staritól, a nép hősétől, kiemelkedő forradalmártól, a Föderáció Tanácsának tagjától tegnap délelőtt elbúcsúztak Bosznai-Hercegovina Elnökségének épületében. A szocialista munka kétszeres hősének ravatala előtt Todo Kurtović, Milanko Renovica, Seid Maglajlija, Vlado Segri, Rudi Ralak, Uglježa Danilović, Sefket Maglajlić, Boško Siljegović, Franjo Herljević és Dušanka Kovačević álltak utolsó díszőrséget. Ezután a koporsót kintték az Elnökség épületéből, és elszállították az új városi temetőbe. Az elhunyt forradalmár ravatalára tegnap reggel Fadil Hoxhia, a JSZSZK Elnökségének alelnöke elhelyezte Josip Broz Tito köztársasági elnök koszorúját. A koszorú elhelyezésénél, amelyen a következő szavak álltak: „Djuro Pucar Stari forradalmárnak — Tito”, jelen voltak Djuro Pucar családjának tagjai, Raif Dizdarevic, Bosznia-Hercegovina Elnökségének elnöke és Nikola Stojanovic, a Bosznia-Hercegovinai KSZ KB elnöke. Djuro Pucar ravatalára tegnap reggel elhelyezték a JKSZ Központi Bizottságának, a JSZSZK Elnökségének, a Szövetségi Képviselőháznak, a Föderáció Tanácsának, az Országos Szakszervezeti Tanácsnak, a Harcos Szövetségnek, a Jugoszláv Néphadseregnek a koszorúját, a Crna Gora SZK, a Horvát SZK, a Macedón SZK, a Szlovén SZK, a Szerb SZK, Kosovo SZAT és Vajdaság SZAT, valamint a szabadkai Bratstvo munkaszervezet koszorúját, amelyben Djuro Pucar a háború előtt dolgozott.