Magyar Szó, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-01 / 148. szám

!? KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1979. június 1.– péntek TITO ELNÖK BESZÉDE AZ ALGÉRIAI PARLAMENTBEN Országainkat az el nem kötelezettség (Folytatás az 1. oldalról) törekvéseinket merítjük. A jugo­szláv—algériai barátság és együtt­működés erősítésére állandó fi­gyelmet fordítunk. Kapcsolataink, jelentőségüknél fogva, túllépik a bilaterális kapcsolatok kereteit. Bátorító példájaként állnak két el nem kötelezett, egyszersmind me­diterrán ország sikeres és szoros együttműködésének, s éppen ezért sokkal tágabb pozitív jelentésük is van. Annál inkább örvendek, mert ez a látogatás alkalmat nyújtott szá­munkra, hogy Sadli elnökkel és munkatársaival véleményt cserél­jünk a jugoszláv—algériai barát­ság további szilárdításáról, együtt­működésünk sokoldalú fejleszté­séről, azokról az utakról, ame­lyek az el nem kötelezett politika még nagyobb sikerei felé vezetnek a jelenkori világ égető problémái­nak rendezésében, a béke és a népek szabadsága megóvásában, az emberiség általános haladásához szükséges feltételek kialakításá­ban. A fejlődés legbiztosabb útja a nép alkotó erejének kiaknázása Kedves barátaim! Több ízben jártam már szép ha­zájukban. S örömmel töltött el, hogy minden alkalommal —akár­csak ezúttal is — további előreha­ladásnak lehettem tanúja az élet minden területén. A pártjuk, a Nemzeti Felszabadítási Front ve­zetésével a társadalmi és ipari fejlődésben elért nagy eredménye­ik azt tanúsítják, mekkora ener­gia és alkotóképesség rejlik a nép­ben, amely a szabadság s a füg­getlenség kivívása után a maga kezébe veszi hazája sorsát és jö­vőjét. Kívánjuk önöknek, hogy sikeresen valósítsák meg a Nem­zeti Alapokmányt, az Algéria sa­játságos körülményeinek megfe­lelő szocialista fejlődés program­ját. Rögös utat tett meg Jugoszlávia is. Az öröklött elmaradottság és a súlyos háborús pusztítás körül­ményei között megkezdett szocia­lista építés 30 éve során hazánk mindig ott volt az iparilag leg­gyorsabban fejlődő országok kö­zött. Ipari termelésünk például több mint tizenötszörösére nőtt, mezőgazdasági hozamaink rekord­számba mennek világviszonylat­ban. S mindezt a magunk erejé­ből értük el, nemegyszer roppant súlyos körülmények között. Meggyőződéssel hisszük, hogy a gyors iramú fejlődésnek és a fel­virágzásnak az a legbiztosabb út­ja, ha egy ország saját erejére támaszkodik és megtalálja a mód­ját, hogy kiaknázza népe alkotó energiáját és önnön forrásait. Ezt az önök tapasztalata is bizonyít­ja. Mindez persze azt is igényli, hogy széles körű gazdasági, tudo­mányos, műszaki és egyéb együtt­működést folytassunk más orszá­gokkal. Az igazságosabb világ formálá­sában különleges szerep illeti meg az új nemzetközi gazdasági rend­szer építését. Az új rendszer meg­teremtéséért folyó harc előnyösebb feltételeket nyújt majd egyszer­smind a fejlődő országok gyorsabb iramú haladásához. Országaink va­lamennyi el nem kötelezett és más fejlődő országgal vállvetve hatá­rozottan síkraszállnak e mellett az új rendszer mellett. Kedves barátaim! Szeretnék itt is rámutatni arra, hogy Jugoszlávia roppant nagy jelentőséget tulajdonít az el nem kötelezett mozgalom és politika szilárdításának, amelyhez orszá­gaink már megalakítása óta ra­gaszkodnak. Az el nem­­kötelezettség politi­kája ma már nemcsak elismert té­nyezője a nemzetközi viszonyok­nak, hanem egyszersmind haladó irányzatú mozgatóerő is, amely megnyitja az egész emberiség előtt a béke, a biztonság, a szabadság és a felvirágzás reális távlatát, mégpedig a politikai és gazdasági viszonyok igazságosabb rendszeré­nek keretében. Az el nem kötele­zett politika ennek köszönhetően válhatott az emberiség hatalmas hányadának támaszává és ihlető­­jévé. Meg vagyunk győződve róla, elengedhetetlenül szükséges, hogy következetesen ragaszkodjunk a mozgalom eredeti elveihez, s az el nem kötelezettség mozgalmát és politikáját a nemzetközi viszo­nyok önálló, független és tömbön kívüli tényezőjeként érvényesül. Ennek megfelelően szilárdítanunk kell az el nem kötelezett orszá­gok cselekvési egységét, erőfeszí­téseinket a békét veszélyeztető, az országok és népek függetlenségét és önálló fejlődését újra és újra kétségessé tevő égető nemzetközi problémák és válságok rendezésé­re kell összpontosítanunk. Állhata­tosan és erélyesen kell harcolnunk az imperializmus és a kolonieliz­­mus, nemkülönben mindennemű hatalmaskodás, kizsákmányolás és idegen beavatkozás ellen. Véleményem szerint az el nem kötelezett országoknak mindenek­­felett ragaszkodniuk kell azokhoz az elvekhez, amelyeket ők maguk nyilatkoztattak ki, s amelyekért síkraszállnak a nemzetközi viszo­nyok egészében. Gonadlok itt el­sősorban a mások belügyeib­e való be nem avatkozásra, nemkülönben arra, hogy minden vitás kérdést kizárólag békés úton kell megol­dani. Az egyes el nem kötelezett országok fegyveres összecsapásait nem lehet elkülöníteni. Az össze­csapások következményei ártanak az el nem kötelezett mozgalom egészének, csorbítják tekintélyét és szűkebbre fogják a mozgalom egységes nemzetközi tevékenysé­gének lehetőségeit. Remélem, hogy valamennyi el nem kötele­zett országnak az el nem kötele­zettség célkitűzéseibe és politiká­jába foglalt tágabb érdekei fölébe emelkednek a szűk nemzeti és regionális érdekeknek és különb­ségeknek, s hogy az el nem köte­lezettség mozgalma képesnek fog bizonyulni a még nagyobb arányú, még hatékonyabb részvállalásra. Széles körű és demokratikus véleménycsere az értekez­leteken Az említett és más kérdéseknek kellő figyelmet fogunk szentelni a koordinációs bizottság soron kö­vetkező colombói miniszteri érte­kezletén csakúgy, mint az el nem kötelezett országok következő ha­vannai csúcsértekezletén. Ezeket az értekezleteket véleményem sze­rint úgy vihetjük sikerre, hogy széles körű demokratikus dialó­gust folytatunk a vitás kérdések tisztázása végett, ehhez persze arra van szükség, hogy a véle­ménycseréből a mozgalomhoz tar­tozó valamennyi ország és szer­vezet kivegye részét. Országainkat és rajtunk kívül még sok más országot is roppant aggaszt a közel-kde­i válság. Ju­goszlávia következetesen kitart ál­láspontja mellett, hogy az átfogó és igazságos megoldást csakis a tartós béke szavatolhatja, nemkü­lönben az, hogy megteremtik a fel­tételeket a roppant kényes térség­ben élő valamennyi nép biztonsá­gára és együttműködésére. Ez pe­dig — mint a belgrádi külügymi­niszteri értekezleten is leszögezték — megköveteli, hogy Izrael felté­tel nélkül ürítse ki az összes meg­­szálllt területet, ismerje el a pa­lesztin nép nemzeti és elidegenít­hetetlen jogait, köztük az állam­­alapításra való jogot. Mindenütt, ahol csak a palesztin probléma megoldásával foglalkoznak, ok­vetlenül a Palesztin Felszaba­dítási Szervezetet kell elismerni a palesztin nép egyedüli képviselő­jének. A közel-keleti probléma középpontjában a palesztin kérdés áll Meggyőződéssel valljuk, hogy a közel-keleti válság középpontjában a palesztin probléma áll. F­ kérdés igazságos, megoldása nélkül az egész válság megoldása sem remél­hető- Jugoszlávia kezdettől fogva minden lehetséges támogatást megad a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek, s így fog cseleked­ni a jövőben is. Meggyőződésünk szerint vala­mennyi arra hivatott tényezőnek nyomást kell gyakorolnia Izrael­re, amelynek megengedhetetlen magatartása, a szomszédos arab or­szágok elleni agresszív akcióinak folytatása és a megszállt területek arab lakosságával szembeni eljá­rásai kihívásként állnak az egész nemzetközi közösség előtt. Ez mind abban a meggyőződésünkben erő­sít meg bennünket, hogy nincs az a külön út, amely e válság tényle­ges és igazságos megoldásához ve­zet. Szeretném elmondani ezen a he­lyen azt is, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk az Afrikai Egység­szervezet tevékenységének az Af­rika talaján tapasztalható problé­mák megoldásának keresésében. Nézetünk szerint Nyugat-Szahara népének el kell ismerni az önren­delkezésre és függetlenségre való jogot, s támogatjuk e problémának az ENSZ-ben, az Afrikai Egység­szervezetben és az el nem köte­lezettség mozgalmában kialakított közismert álláspontok szellemében való békés rendezését. Ilyen szel­lemben tárgyaltunk nemrégiben Belgrádban a Polisario küldöttsé­gével is, s ezt az álláspontunkat a többi érdekelt féllel is ismer­tettük. Állandó támogatásban és segít­ségben részesítjük úgyszintén Dél-Afrika népeit is a rasszizmus és a kolonializmus felszámolásáért vívott hősi harcokban. Ennek ér­dekében szorosan együttműködünk a felszabadító mozgalmakkal és a frontországokkal. Véleményünk szerint az egész nemzetközi közös­ségnek kötelessége erélyesen köz­belépnie annak érdekében, hogy egyszer s mindenkorra véget ves­sen a nemzetközi viszonyok e szé­gyenteljes anakronizmusának. Meg vagyok győződve róla, hogy Jugoszlávia és Algéria sokat len­díthet a Földközi-tenger partján fekvő országok együttműködésén és egymáshoz való közeledésén. Annál inkább, mert e térség biz­tonsága elválaszthatatlan része és feltétele tágabb térségek biztonsá­gának. Országaink azonos vagy hasonló nézeteket vallanak Kedves barátaim! El nem kötelezett országaink azonos vagy hasonló nézeteket vallanak a nemzetközi viszonyok valamennyi fő kérdésével kapcso­latban. S ez érthető is, ha figye­lembe vesszük, hogy hasonló úton járva vívtuk ki függetlenségünket, hogy nagy nehézségekkel kellett megbirkóznunk, s hogy azonos eszmények ihletnek bennünket az igazságosabb világért vívott küz­delmünkben. Ezek az eszmények benne foglaltatnak az el nem kö­telezettség célkitűzéseiben és poli­tikájában is, amelynek létrejötté­nél ott voltunk, s amelynek meg­valósításán következetesen mun­kálkodunk. A nagyra becsült Sadli elnökkel és hazájuk más vezető személyisé­geivel folytatott baráti és gyü­mölcsöző tárgyalásaink újra iga­zolták, hogy országainknak ha­sonló a felfogása és a célkitűzései is a jobb nemzetközi, politikai és gazdasági kapcsolatok formálásá­ban. Hangsúlyozni szeretném még egyszer, hogy nagy és szép hazá­jukban tett látogatásunk a legba­rátibb szellemben telt el. Megbe­széléseink során azonos álláspon­tokra jutottunk. S ez azt bizonyít­ja, hogy további együttműködé­sünk előtt óriási lehetőségek áll­nak. Ezt az utat fogjuk járni a jö­vőben is. Kedvezőek a lehetőségek az együttműködés fejlesztésére Kölcsönösen hangot adtunk kí­vánságunknak, hogy még maga­sabb szintre emeljük kétoldalú együttműködésünket, és még szo­rosabbra fűzzük a népeinket ösz­­szekötő barátság szálait. Egyszó­val, megbeszéléseink után leszö­gezhetjük, hogy a jugoszláv—algé­riai barátság és együttműködés előtt még ígéretesebb távlatok áll­nak. Még egyszer köszönöm ezt a szí­vélyes találkozót és a hozzánk in­tézett baráti szavakat. Kívánom önöknek, kedves barátaim, s kívá­nom az egész algériai népnek is, hogy további sikereket érjen el a szocialista fejlődés és társadalmi átformálódás programjának való­ra váltásában; kívánom, hogy szép hazájuk tovább virágozzon, hogy a független Algéria tovább erősöd­jék és még fontosabb szerepet játsszon a nemzetközi életben.” Tito elnök szavalt a képviselők és a baráti ország más tekintélyes személyiségei több ízben erőteljes tapssal köszöntötték, céljai kapcsolják össze Libia üdvözölte a béke élharcosát (Folytatás az 1. oldalról) „Üdvözöljük kedves vendégün­ket”, „Tito — forradalom — béke”, „Éljen Tito, a béke és az el nem kötelezettség harcosa”, „Tito és Kadhafi az el nem kötelezettség harcosai — ilyen és hasonló szerbhorvát és arab nyelvű jelsza­vakat láthattunk lépten-nyomon az út mentén. A Vendégek Palotája bejáratá­nál a tripoli, misuratai jugoszláv iskolák 26 diákja állt díszőrséget ünnepi pionír egyenruhában. Kad­hafi még egy rövid ideig Tito tár­saságában maradt, és szívélyesen elbeszélgetett vendégével, majd el­hajtatott a város központjában le­vő rezidenciájába, ahol szombaton megkezdődnek a két elnöknek és munkatársainak a hivatalos tár­gyalásai. A holnapi napot, pénte­ket, az arabok vasárnapját elnö­künk pihenéssel, esetleg rövid ki­rándulással fogja eltölteni. Mivel elnökünknek egymás után ez már a hatodik külföldi látoga­tása, és kétségtelen, hogy óriási tapasztalata folytán valamennyi beszélgetésen rendkívüli eredmé­nyeket ért el, az itteni tárgyalá­sok iránt is óriási az érdeklődés mind Líbiában, mind pedig világ­szerte. ENGLER Lajos A két elnök rövid időt a re­pülőtér épületének dísztermében töltött, ahol Tito elnök sajtónyi­latkozatot adott. Tito elnököt és Bendzsedid Sad­­lit a repülőtéren az Algírban élő és dolgozó jugoszlávok köszönöt­­ték, m­ajd a pionírok virágcsokro­kat adtak át a két államférfinak. Miután elhangzott a két ország himnusza, Tito elnök díszsortűz közepette ellépett az algériai fegyveres erők díszzászlóalja előtt, majd szívélyes búcsút vett a neves algériai vezető személyi­ségektől — Mohammed Abdelgha­­mitól, a kormány elnökétől, a kor­mánynak és az FLN politikai bi­zottságának tagjaitól és más ma­gas rangú személyiségektől. Ezt követően a két ország elnöke szí­vélyesen kezet fogott és megölel­te egymást. Tito elnök és Ben­dzsedid Sadli szívélyes búcsúja ismételten kifejezte azt a közvet­lenséget, amellyel Tito elnököt övezték e baráti országban tett látogatása során. Tito elnök ünnepi búcsúztatásán jelen volt Nedeljko Zoric, a JSZSZK algíri nagykövete és a nagykövetség személyzete. Szívélyes és ünnepélyes búcsú a Dar el Beida repülőtéren Elnökünktől Bendzsedid Sadli köszönt el Algírból jelenti a Tanjung. Josip Broz Tito köztársasági el­nök tegnap délután négynapos hivatalos és baráti látogatás után elutazott Algírból. A jugoszláv elnöktől a Bar el B­edda nemzet­közi repülőtéren Bendzsedid Sad­­li, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, az FLN főtitkára vett búcsút. Tito távirata Sadlistez Algéria területét elhagyva Josip Broz Tito köztársasági elnök az alábbi táviratot intézte Bendzsedid Sadlihoz, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökéhez: „Szép országukból távozóban szeretnék még egyszer köszönetet mondani önnek azért a vendég­látásért és szívélyességért, amely­nek alapján munkatársaimnak és nekem ez a látogatás kitörölhe­tetlenül emlékezetemben marad. Külön örömömre szolgált, hogy alkalmam nyílt személyesen talál­kozni önnel. A baráti megbeszé­léseik, amelyeket a teljes kölcsönös megértés légkörében folytattunk, kétségtelenül hozzájárulnak majd ahhoz, hogy még eredményesebbé váljanak rendkívül jó kapcsolata­ink és széles körű együttműködé­sünk, és még szilárdabbak legye­nek a népeink­­közötti barátság szálai. Meggyőződésem, hogy a nap­jaink alapvető problémáival kap­csolatos nézeteink azonossága és közelisége, amely ezúttal is kifeje­zésre jutott, rendkívül sokat jelent az el nem kötelezett országok ak­­cióegységének és szerepének foko­zásában, az el nem kötelezettség politikájával kapcsolatos elvek és célok valóra váltásáért folytatott harcban. Önnek és Algéria baráti népé­nek újabb sikereket és még na­gyobb vívmányokat kívánok az ország építéséhez, a világ béké­jéért és az egyenrangú együtt­működésért folytatott harchoz. Josip BROZ TITO” (Tanjug) Elnökünk fog­adta Visgemát Jugoszlávia következetesen támogatja a dél-afrikai felszabadítási mozgalmakat Josip Broz Tito köztársasági el­nök tegnap algíri szálláshelyén fogadta Sam Nujomát, a Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnökét és szívélyes, ba­ráti légkörű megbeszélést folyta­tott vele. Sam Nujoma a namíbiai felsza­­badítási szervezetek és a SWAPO harcosainak nevében köszönetet mondott Tito elnöknek a Namibia felszabadítási és függetlenségi har­cának támogatásáért. Tájékoztatta elnökünket a namíbiai nép küzdel­méről. Elnökünk kidomborította, hogy Jugoszlávia következetesen támo­gatja és segíti a dél-afrikai fel­szabadítási mozgalmakat és a jövő­ben is sokoldalúan támogatja a SWAPO-t, s azt a tevékenységet, amelynek célja a kolonializmus felszámolása és a namíbiai nép sza­badságának kivívása. Tito elnök hangsúlyozta, hogy­­ széles körű nemzetközi támogatásban kell ré­szesíteni a kolonializmus maradvá­nyainak felszámolásáért vívott harcot Dél-Afrikában. A megbeszélésen részt vett Jo­sip Vrhovec szövetségi külügyi titkár, Berislav Badurina, a köz­­társasági elnök kabinetfőnöke, Ke­­puka, a SWAPO KB tagja és má­sok. (Tanjug)

Next