Magyar Szó, 1979. október (36. évfolyam, 270-284. szám)
1979-10-01 / 270. szám
I_____ BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1979. október 1., hétfő KÜLDÖTTEINK MUNKÁJÁBÓL Kedvezd Temerin lakosságának egészségi állapota Tavaly csak két csecsemő halt meg, a szaporulat 48 volt A nyári szünet után ismét aktívan dolgoznak az érdekközösségek küldöttei. Nemrég ült össze a.. temerini képviselő-testület küldöttsége és az egészségügyi önigazgatási érdekközösség. Sok fontos ügyben határoztak eddig ,s az egészségügyi küldöttek, de a jövőben is komoly feladat vár rájuk. Mivel a múltban sok nyilvános bírálat érte az egészségház munkáját, a küldöttek úgy határoztak, hogy ezt a problémát üléseiken fogják megoldani, ahol rámutatnak a hibákra, de orvoslást is itt találnak rá. A 25-én megtartott ülésen ismertették Temerin község lakosságának múlt évi egészségügyi állapotát. Itt tudtuk meg, hogy a szív- és érmegbetegedések már évek óta az első helyen állanak, a második helyen pedig a rákos megbetegedések. Tehát komoly harcot kell folytatni e betegségek leküzdésére, de mindenekelőtt megelőzésére. Tavaly két csecsemő halt meg Temerin község területén, a szaporulat pedig 468 volt. Külföldön 1977-ben négy temerini hunyt el, tavaly pedig egy. Dr. Živko Vučetić, az újvidéki szociális gyógyintézet munkatársa elmondta, hogy 13 évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni Temerin lakossága egészségi állapotának kimutatásával. Megállapítható, hogy kedvezően alakul, különösen a halva születést és a gyermekhalandóságot illetően. Ez azt jelenti, mondotta dr. Vučetić, hogy a terhes nők kellő orvosi felügyelet alatt vannak. A küldöttek ezen a gyűlésen döntöttek Kamendin birtok kérdéséről is. Ugyanis az 500-nál több lelket számláló településnek orvosra van szüksége. Régi gond ez már, de nem oldható meg könynyen, mert Temerinben sem jut minden 500 emberre egy orvos. Mivel az Ugled Konfekciós Üzem is hasonló kérelemmel állt elő, a küldöttek úgy döntöttek, hogy egy orvos dolgozzon fel munkaidőt Kamendinban, a másik felét pedig az Ugledban. Egyébként Temerin lakosságának egészségügyi védelméről hat általános orvos gondoskodik, a hetedik dr. Klinócki György, aki jelenleg szemorvosi szakképesítésen van. Ezenkívül tíz középfokú képzettségű egészségügyi dolgozó, öt fogorvos, két fogtechnikus és négy asszisztens dolgozik Temerinben. ERŐS Ilona, Temerin Nagyon szeretem a lovat Látogatás egy szabadkai fláterosnál Valamikor, még az 50-es években is, a fiáker komoly szerepet töltött be Szabadkán, mint utasszállító eszköz. Kevés volt az autó, a taxi, az élettempó sem volt olyan, mint ma, az emberek ráértek a lassú fiákerrel is eljutniúticéljukhoz. Most viszont, a 70- es évek végén, az autók majdnem teljesen kiszorították. Nemrégen ellátogattunk egy volt szabadkai fiákeroshoz, hogy megtudjuk tőle, milyen is volt a fiákerosok élete a múltban. MILUTINOVICS Feri bácsi, aki ma már 73. életévét tapossa, szívesen szakított időt a beszélgetésre. A Mikor kezdett el fiákeroskodni? — Harminc éves koromban kezdtem hozzá, mint megannyi más szegénylegény, aki szerette a lovat, és fiákeros szeretett volna lenni. Különböző munkát végeztem, s a megtakarított pénzen megvettem első, igen rozoga, nem túl díszes fiákeromat. Elejében ezzel fuvaroztam, közben gyűjtöttem a pénzt, egy jobb, kényelmesebb és szebb kocsira. Idővel ez is meglett, és az utasok is szívesebben utaztak már a fiákeromon. Mert az utas már akkor is a szebbet és a kényelmesebbet választotta, akárcsak ma a taxik esetében. A Milyen volt a fiákeresok élete? — A munkaidő nem volt szigorúan meghatározva, addig hajtottunk, amíg volt utas. Két csoportban voltunk, az egyik reggel 6-tól délután 2-ig dolgozott, a másik pedig délután 2-től másnap hajnali ö-ig. Én leginkább ebben az éjszakai váltásban voltam. Persze, a munka ideje hosszabb is lehetett — az utasoktól függően. A két háború között minden hónapban a városi főkapitány ellenőrizte a kocsikat, akinek hibát talált a fiákerén, eltiltotta a fuvarozástól, a hiba megjavításáig. A kocsikat és a teret, ahol álltunk, külön munkások mosták. Nem voltak ezek a város által fizetett munkások, hanem munkanélküliek, akikből a két háború között igen sok akadt. Velük egyeztünk meg a mosás árában. ▲ Történt-e valami érdekes esemény fiákoroskodása alatt? — Egyszer egy barátommal ketten fuvaroztunk egy társaságot a Városligetbe. Amikor megérkeztünk, az ő utasai nem akartak fl’yptni ./ргрТгрНДс imrf On ác Oph-í re-zöldre verték a szerencsétlent. De úgy hallom, ma a taxisokkal is megtörténik ilyesmi. ▲ Mikor hagyta abba a fiákeroskodást? — 1962-ben betegségem miatt nem folytathattam tovább. A Ha ma választhatna, ismét fiákeres lenne? — Igen. Nagyon szeretem a lovakat. Ma a városban három fiáker van, tulajdonosaik idős emberek, utánpótlás nincs, és fennáll a veszély, hogy a fiáker is a szabadkai villamos szomorú sorsára jut. Pedig, ha a jövőben is fenntartanánk egy-két fiákért, városnéző sétakocsizás céljából, Szabadka, egyik jellegzetes turisztikai színfoltját képezhetnék. SEFCSICS Gábor, Szabadka Milutinovics Ferenc s Őszi verőfényben. OHA életemben nem voltam ilyen ráérős. Most az vagyok. Naphosszat pihengetek. Ha már nem találom a helyem, kiülök a napra. Élvezem a napsütést. Sokszor sütött rám kérelem nélkül is. Jól megszoktam. Élvezem az őszi verőfényt, ami a szüretet, a dió meg a mogyoró érését juttatja eszembe. Tudja, kicsúszott a lábam alól a föld. Szegény édesapám, ha ezt tudná. Tizenötben halt meg. Még ma is őrzöm a papírt, amelyben a haláláról értesítettek bennünket. Amikor édesanyám megkapta a papirost, négyéves voltam. Nevelőapámmal kerültem ki a tanyára. Ennek bizony már több mint ötven esztendeje. Hogy elszaladt az idő, nyolc éve anyám is halott. Attól kezdve egyedül éltem a tanyán. Ennyi idő alatt megismertem minden zegét-zugát. Sötétben úgy eligazodtam mint nappal. Gondolatban most is ott járok naponta talán százszor. Csak behunyom a szemem, abban a pillanatban ott vagyok a tanyán. Ha kilépek az ajtón, balra öt lépésnyire ott a kút. Nyikorog az öreg csiga, amikor a telt vödröt húzza felfelé. Az udvar sarkában áll a baromfiól. Sokat vesződtem vele, mert gyenge falait hol a patkányok, hol a görény támadta időnként. "A tanya végéhez ragasztották az istállót. Bizony, a mestergerenda nagyon megroggyant. Egy akácfaoszlop segítkezett neki a mennyezetet megtartani. Itt főleg a tűzrevalót tartottam. Az utolsó tehenet ebből az istállóból huszonöt éve költöztette ki a hentes. Meddő volt a szegény pára. Ha becsukom a szemem, olyan napfényesek a nappalok, mint ez az áldott napsugaras őszi nap. Nagy színfoltokat látok, csak úgy égnek a napsugarak a búzatáblán. A poros akácleveleken játszadoznak az árnyékkal, majd szétterülnek a szép dombhajlaton. A patak vize meg olyan, mint az olvasztott ezüst. Régebben még voltak tanyák körülöttünk, elszórakoztunk a magunk módján. Télidőben annyi mesét hallottam, amennyi talán a meséskönyvekben sincs. Ha a béresek, vagy az árendások közül valaki értett a citera nyelvén, akkor a fiatalok egykettőre táncra perdültek. Sokszor csak úgy porzott a mázolt föld. Körülöttünk jöttek-mentek az emberek. Sűrűn változtak a szomszédok, velük együtt a mesék, a szokások is. Így aztán sohasem találtam unalmasnak a tanyasi életet. Bizony, az akkori öregek lassan kihaltak. Fiaiknak, leányaiknak nem volt nagy kedvük az ilyesfajta élethez. A szomszédos tanyák lassan eltűntek, a föld színéről. Először csak a tetőn, az ajtókat, ablakokat, vitték el. A csupaszon meredező falakat meg az idő. Tehette, mert a tanyák vert falúak voltak. Sokáig meredekek, különösen este voltak félelmetesek. A holdfény bujkált a falak között, a szél meg összevissza járta a régi szobákat. Anyám a hazajáró lelkeket emlegette. Én legtöbbször azt gondoltam, hogy ezek a csupasz falak az időnek könyörögnek. Még szerencsém volt, hogy egy tanya megmaradt a közelben. Mit kezdhettem volna itt egy szál magamban? Alkalom adtán lovaskocsival bevittek a faluba, ahol beszerezhettem a legszükségesebbeket. Nem sok kellett, a két hold föld megadta az ennivalót. Szűkösen az adóravalót. Igaz, a tanya elég rozoga állapotban volt. Mindig abban reménykedtem, hogy az én életemig még kihúzza. Több mint két esztendeje annak, hogy az utolsó szomszédok is itthagytak. Azt mondták, hogy nem bírják már azt a dögletes szagot, amit a Krivaja patak áraszt. Úgy agyonszennyezték, hogy már a béka sem élhet meg benne. Valamikor mennyi halat, csíkot fogott apám úgy őszidőben, vagy a tél elején. Micsoda ízek voltak azok, amikor a kemencéből kikerültek. Amikor az utolsó szomszédok is elhagytak, a küszöbömet senki sem lépte át. Nem volt az különösebb baj, mert megszoktam a magányt. Éjszakára jól bezártam az ajtókat. A kutyát elengedtem, ő volt a legmegbízhatóbb őrzőm. Történt, ami történt. A világ minden kincséért sem mentem volna ki. Még akkor sem, ha tolvaj járt volna a tanya körül. Figyeltem a neszeket. Jól ismertem ezeket. Melyiket okozza a kósza szél, melyiket az apró rágcsálók. Az ember okozta neszeket is felismertem. Az ablakom előtt vezetett az országút a falu felé. Annak pedig éjjel is akadhatott járókelője. Hiába, az idő eljárt. Nem úgy ment már a munka, mint régen. Pedig a munkától sohasem féltem. Éveken át férfimunkát kellett végeznem. Az ismerősök azt tanácsolták, hogy adjam át magam. De kinek kellek ezzel a kevés földdel? Nyugdíjat sem sokat remélhettem a kevés föld után. Kijártam az ügyem, megnyugodtam. Ami kevéske még kell, azt megkapom. Amint látja, végleg letelepedtem a faluban. Nincs semmi dolgom. A jó tanácsot meghallgattam és lemondtam a földről. Elvégre a szociális segély sokkal többre rúg, mint a földművesnyugdíj. 1. MARONKA János BAJMOK Megnövekedett a tanulók száma Bajmokon a Vuk Karadžić Általános Iskolában begyűjtik a használt tankönyveket, és az új tanév kezdetén kiosztják a következő nemzedéknek. A könyvek legnagyobb részét a diákok szépen megőrizték, és csak egy isis hányadukat kellett kiselejtezni. Az iskolát, az ebédlőt, a folyosókat és a tantermeket is rendbe hozták. Alapos takarítás után kellemessé varázsolták a napközis termeket is. Az idén a tanulók száma növekedett, pedig általában csökkenni szokott. Ez annak az eredménye, hogy nagyon sok eddig külföldön dolgozó munkás hazaköltözött. Az általános iskolás diákokon kívül, az általános középiskola elsős és másodikos tanulói is ide járnak. Ezeknek a tanulóknak gyakorlati oktatását az idén is a falu munkaszervezeteiben szervezik meg. A gyakorlat jól bevált, hisz nagy segítséget nyújt a tanulóknak a pályaválasztásban. SZABÓ Márta NAGYRA BECSÜLT VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉBE! AZ ÚJVIDÉKI STOTEKS ÖTSZ ÉS A ZÁGRÁBI PLIVA ÖTSZ az elkövetkező napokban meglepetéssel szolgál az Ön számára: ha a nagy választékú PLIVA gyártmányú kozmetikai szert, cukorkát, gyermektáplálékot, rágógumit vagy üdítő italt vásárol valamelyik újvidéki STOTEKS-üzletben, értékes ajándék nyertese lehet. Ezt az alkalmat is kihasználjuk arra, hogy fölhívjuk figyelmét a PLIVA-termékek valamelyikére és így megkönnyítsük a vásárlást, ezáltal pedig a nyereményjátékon való részvételt. A PLIVA-termékek választéka valóban gazdag, figyeljük csak meg: KOZMETIKA JUVENA ápolószer, BINACA MEDICAL ÉS BINACA SUPERFRESH fogkrém, PITRALON arcvíz, kölnivíz, nivea és atrix krém, binaset és ETIC hajlakk, BABY ETIC gyermekbőrápoló szer, LA BELLA NUSSY maszk. A PLIVA édesipari termékek, a cukorkák és rágógumifajták szintén nagy választékúak, éspedig: SUPERMINT, PEPERMINT, RONDOMENT, RONDO C, HELF, KAVABON, BILJANA cukorkák, KVIK, CEDEVITA, CASINO, TO JE VÜK rágógumi valamint a PUT OKO SVIJETA új fajta rágógumi. Szülők, ne feledkezzenek meg a különféle PLIVA gyártmányú gyermektáplálékokról sem, amelyek a következők: BERIMIKS — készétel zöldségfélékből és húsból. FRUTAMIKS — készétel gyümölcsből. MELKO — ízletes táplálék a kis ínyencek számára. De ne feledkezzen meg a BILJANA ČAJ elnevezésű teákról, a GRÚZIAI ZÖLD TEÁRÓL (Gruzijski zeleničaj), ezenkívül a CEDEVITA ÉS A TORADO üdítő italról sem. Látogassa meg a STOTEKS üzletek valamelyikét a következő napokon: — NOVI SAD Aruház, Tito marsall sugárút 1. október 2-án 10—12 és 17—19 óráig, — PROGRES Aruház, Modena u. 1. október 3-án 10—12 és 17—19 óráig, — PROGRES önkiszolgáló Bolt, Fruškogorska, október 4-én 10—12 és 17—19 óráig, — RUŽA Illatszerbolt, Néphősök utcája 4., október 5-én 10—12 és 17—19 óráig. A STOTEKS ÉS A PLIVA SZERETETTEL VÁRJA ÖNT! KERESSEN FEL BENNÜNKET!