Magyar Szó, 1979. november (36. évfolyam, 301-328. szám)

1979-11-01 / 301. szám

4 BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1979. november­i- csütörtök A holt munka eszközei a termelés bővítésére Dilemmák és vélemények egy törvénytervezet alapvető tételeiről — Az Országos Szakszervezeti Tanács elnökségi ülése Az Országos Szakszervezeti Tanács Elnöksége a köztársasági és tartományi tanácsokkal egyetemben megszervezte a holt mun­ka alapján történő bővített újratermelés társadalmi-gazdasági viszonyainak szabályozását célzó tervezet megvitatását, azzal a céllal, hogy ezt az igen bonyolult és szövevényes kérdést tör­­­­vénnyel minél megfelelőbb módon szabályozzuk. Már az első lépéseknél, a terve­zet kezdeti vitájában kiderült, hogy a megoldatlan kérdések foly­ton újabb formában térnek vissza és éleződnek ki. Az elnökségi ülés elé készített vélemény-összefogla­lóhoz fűzött magyarázatban SRÖ­­DER János alelnök elmondta, hogy a törvénytervezet csak né­mileg felel meg vitaindító anyag­nak, mert sok benne az alkot­mányból és a társult munka tör­vényéből való idézet, túlságosan bonyolult és terjedelmes, s nem­­ eléggé világos a megfogalmazása.­­ Ezenkívül nem szavatolja a kér­dés egységes megoldását, hanem­­ társadalmi megállapodásokra és­­ önigazgatási megegyezésekre hagy­ja. Nyilvánvalóvá vált, hogy a­­ törvénytervezetben javasolt meg- t­oldásokkal tovább mélyülne az­­ ágazatok között indokolatlanul­­ fennálló különbség, következés-­­ képp a dolgozók jövedelemszerző-­­­se közötti különbség is. Ez kosmo- '■ lyan sújthatná az alacsony felhal- l­mozóképességű vállalatok dolgo-­­ zó­it. Az elnökségi ülés vitájában ki­fogásolták, hogy a tervezet készí­tői nem támaszkodtak kellőkép­pen a szakszervezetre. Csak olyan esetekben említik, amikor a ked­vezőtlen helyzetbe került vállal- t­kozásokat írják le, a törvény meg-­­ valósításakor viszont nem számí­tanak rá. A tervezet előirányozza, hogy a munkástanács önigazga­tási megegyezést köthet a bővített újratermelés eszközeinek társítá­sáról. Minthogy igen jelentős pénzeszközökről van szó, dolgozói gyűléseken ki kellene kérni a fog­lalkoztatottak és a szakszervezet véleményét is. Általában véve úgy tartja az el­nökség, hogy az előirányzat sze­rint túl nagy az állam befolyása, és aránylag szerény az önigazga­tás szerepe a bővített újraterme­lési eszközök felhasználásának tár­sadalmi-gazdasági viszonyaiban. Végezetül két alapvető elvi vé­lemény kristályosodott ki, melyet Mika ŠPILJAK, a tanács elnöke fogalmazott meg: a szakszervezet és az önigazgatás intézményét vé­­ő­dő szerv, a társultmunka-ügyi bí­­­­róság kimaradt a tervezetből.­­ Vagy be kellene iktatni, vagy hi­vatkozni az alkotmány, illetőleg a társult munkáról szóló törvény megfelelő szakaszaira, amelyek hatáskörüket megfogalmazták. Túl nagy teret kap benne az állami szabályozás. Ezen változtatni kell. Az Elnökség elhatározta, hogy megjegyzéseit közli a szövetségi tanácsokkal, majd a módosított tervezetet széles körű vélemény­­cserére bocsátja. Olyan közérdekű és sok dolgozót érintő kérdés sza­bályozásáról van ugyanis szó, amelynek konkrétumait a társult munka közvetlen dolgozói érzik legjobban, s ezért valószínű, hogy ők tudnak elsősorban legmérv­adóbb véleményeket és javaslato­kat adni. L. I. Egy helyett négy helyi közösség Topolyán? A Szocialista Szövetség álláspontjáról november 30-áig mondanak véleményt a város polgárai A több mint 16 000 lakosú Topolya dolgozói és polgárai az utóbbi évek egyik legnagyobb társadalmi-politikai akciója előtt állnak. Nevezetesen azt kell felmérniük, mennyivel lesz előnyösebb, ha a város területén a jelenlegi egy helyi közösség helyett négyet hoznak létre. A Szocialista Szövetség topolyai helyi választmánya elnökségének legutóbbi ülésén ugyanis az az ál­láspont alakult ki, hogy a helyi közösségek fejlesztésére vonatkozó szövetségi képviselőházi határozat­tal összhangban és a helyi közös­ség területén élő polgárok önigaz­gatási joggyakorlásának bővítése érdekében szükségessé vált, hogy a város területén levő egy nagy helyi közösséget négy kisebbre tagoljanak. Az elnökség ezzel kapcsolatos álláspontjáról november 30-áig mond véleményt a város lakossá­ga. Ezt követően az elnökség ösz­­szegezi a nyilvános vita eredmé­nyét, aztán a helyi közösség ta­nácsa, illetve közgyűlése elé ke­rül az ügy, majd kimunkálják az átszervezésre vonatkozó javaslat tervezetét. E dokumentumról — valószínűleg decemberben vagy januárban — ismét nyilvános vi­ta keretében mondanak véleményt Topolya választópolgárai. E de­mokratikus önigazgatási vélemény­nyilvánítás után a topolyai helyi közösség közgyűlése a végleges átszervezési javaslat elfogadására február vagy március folyamán referendumot ír ki, s a polgárciké lesz a végső döntés joga. Meg kell jegyezni, hogy az át­szervezés gondolata nem új do­log Topolyán. Még 1969-ben a topolyai helyi közösség távlati fejlesztési tervének elkészítésekor olyan politikai álláspont alakult ki, hogy az eredményesebb műkö­dés érdekében négy helyi közös­séget kell alakítani Topolyán. Így hát ez az akció egy tíz évvel ez­előtt kialakult egységes nézet valóra váltásának kezdete, ter­mészetesen az új társadalmi-poli­tikai és gazdasági viszonyok kö­zött.­­ V. T. Tökéletes együttműködést teremtet­tünk. Egyetlen fontosabb kérdést sem oldott meg a Tartományi Bizottság megkérdezése és hozzájárulása nélkül. A katonai közigazgatásnak majdnem valamennyi káderét a mi pártszerveze­tünk szolgáltatta. A katonai közigaz­gatás első napjától kezdve arra töre­kedtünk, hogy munkája ne váljék füg­getlenné a többi politikai vezetőségtől a terepen. Éppen ezért a Tartományi Bizottság azzal a követeléssel fordult az összes társadalmi-politikai szerveze­tekhez és népbizottságokhoz, hogy mindenben nyújtsanak segítséget a ka­tonai közigazgatás szerveinek, és mű­ködjenek együtt velük. A katonai közigazgatás káderösszeté­­tünk minden fontosabb kérdést. Külön jele, valamint a többi szervezett erővel való együttműködése döntő hatással volt a katonai közigazgatás munkájá­nak jellegére és módszerére, valamint társadalmi-politikai tevékenységünk egészére. A katonai közigazgatást a gyakorlatban és az életben mind ke­vésbé érezhettük kivételes katonai szervnek. A szervezet belső jellege és munkájának módszere nagyjából meg­egyezett a népbizottságok belső jel­legével és munkamódszerével, így aztán nem volt semmiféle külön probléma a katonai közigazgatás és a lakosság viszonyában. Egyet­len olyan esetet sem jegyeztek föl, hogy a katonai közigazgatás, fel­adatainak végzése közben, kivételes eszközökhöz lett volna kénytelen fo­lyamodni. A párt­ és az ifjúsági szervezet, az Egységes Antifasiszta Front és a Nők Antifasiszta Frontja egyidejűleg fejtet­tek ki jelentős politikai és szervezői te­vékenységet. A párt politikáját a la­kosság nagymértékben támogatta. A népfelszabadító mozgalom minden szervezete rohamosan terjedt és töme­gesedett. A legtöbb helységben önkén­tes munkabrigádok létesültek. Az áru­lóknak és a megszállókkal együttmű­ködő elemeknek a megbüntetését — függetlenül attól, hogy melyik nemzet­hez vagy nemzetiséghez tartoztak — a nép helyeselte és támogatta. Kezdtük valóra váltani a testvériség-egység, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogú­ságának politikáját, s ez hozzásegített ahhoz, hogy könnyebben felszámoljuk a múlt következményeit. Ez az egység, amelyet új társadalmi és politikai ala­pokon kezdtünk megvalósítani, meg­mutatkozott a közös harcokban, a fron­tokon s a tartomány újjáélesztésére, és a demokratikus forradalmi rendszer megszilárdítására irányuló erőfeszíté­sekben. Mindez arról tanúskodik, hogy párt­szervezetünknek Bánátban és Bácská­ban, később pedig Baranyában is, a JKP Központi Bizottságának segítsé­gével sikerült a lakosság leghaladóbb rétegét mozgalmunk köré gyűjtenie, s hogy a tömegek magukévá tették a társadalmunk forradalmi átalakulásá­ért vívott harc útját. Ezek a kedvező politikai fejlemények Bánátban, Bács­kában és Baranyában csakhamar fel­vetették azt a kérzést, hogy szükség van-e még a katonai közigazgatás fenntartására. A Tartományi Bizottság és Rukavina elvtárs már 1944 decemberében úgy tartották, hogy a katonai közigazgatás lényegében teljesítette feladatát, s min­den feltétel megvan hozzá, hogy a nép­bizottságok vegyék át a hatalmat. Az akkori helyzet további fenntartása las­sította volna a folyamatban levő pozi­tív változásokat. Ezután Rukavina és én ismertettük Tito elvtárssal nézete­inket és javaslatunkat. Ő egyetértett ezekkel az értékelésekkel, s azt mond­ta, úgy véli, hogy a katonai közigazga­tást még a háború befejezése előtt meg kell szüntetni. Tito elvtárs rámutatott az előttünk álló feladatokra, az addig elkövetett hibákra, s hangsúlyozta, hogy milyen felelősség hárul a Tarto­mányi Bizottságra a jövőben. VÉGE MAN VESEUHOV ŽARKO: Titoval mmm októberején (3.) Vajdaság a felszabadulás napjaiban A felszabadulásának 35. évfordulóját ünneplő Vajdaság ezekben a napokban az 1944-es esztendő történelemformáló eseményeire és ezek részvevőire emlékezik. Itt tartózkodott azokban a napokban — Moszkvából visszajövet — Josip Broz Tito, a Jugoszláv Néphadsereg főparancsnoka, s innen Fehértemplomról, Versecről irányí­totta a hadműveleteket a főváros fölszabadulásáig. A kortársak, a harcostársak emlékirataiban ezekről­ a napokról részletes ismertetőt találunk. Az alábbiakban Jovan Veselinov Zarkónak, a tartományi pártbizottság akkori titkárának emlékira­taiból közlünk erre vonatkozó részleteket. Közös erővel külföldön is A kőolajipar továbbfejleszté­se csak munka- és eszköztár­­sítás útján lehetséges Hosszú távú üzleti együttműkö­désről szóló önigazgatási meg­egyezést írtak alá tegnap Újvi­déken a Naftagas Kőolaj­ipari Kom­binát, valamint a Banosovai Ve­gyi Művek műszaki tervezési és kivitelezési munkaszervezeteknek képviselői. Az ésszerű gazdálko­dásra, a munkamegosztás tovább­fejlesztésére, a kapacitások ki­használására serkentő önigazgatá­si dokumentum hosszú, komoly előkészületek, megbeszélések, helyzetfelméréseik eredménye. Branislav SUBOTICKI, a Naf­­tagas-Engineering munkaszervezet igazgatója, az önigazgatási meg­egyezés aláírása kapcsán többek között méltatta az összefogás je­lentőségét. Mindkét műszaki ter­vezési és kivitelezési munkaszer­vezet már jól ismert a hazai pia­con, jelentős beruházási munkála­tokat vállalt eddig is. A Nafta­­gas-Engineering például részt vett az elmúlt egy-két évben néhány erőműnek, az országos kőolajve­zeték keleti részének kiépítésében stb. Saját erejéből azonban még nem képes felvenni a versenyt a külföldi piacon. A Pancsovai Vegyi Művek műszaki tervezési és fejlesztési munkaszervezetével együtt azonban már versenytárs lehet a kőolaj kutatásában, kiter­melésében és feldolgozásában is, itthon és a külföldi piacon egy­aránt. Branko JOVETIC, a Naftagas Kőolajipari Kombinát vezérigaz­gatója rendkívül jelentős lépésnek tartja az önigazgatási megegyezés aláírását, elsősorban azért, mert így már külföldön is vállalhatnak munkát. A jelenlegi kőolaj­hiány enyhítésében ez nagyon fontos szempont. Nem elég ugyanis ele­gendő pénzzel rendelkezni a kő­olaj megvásárlásához, erőfeszítése­ket kell tenni a kőolaj lelőhelyek feltárására is. A régi adás-vételi szerződések útján már egyre ne­hezebb lesz nyersanyaghoz jutni. Ezért várunk sokat ettől az ön­­igazgatási megegyezéstől, az együttműködéstől — fejezte be a vezérigazgató. Cs. Élelmiszer a mapsibli megmunkálás szintjén A Tartományi Végrehajtó Tanács üléséről Vajdaság a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelésben az utóbbi időben megfelelő eredményeket ért el, de ha össze­vetjük őket a lehetőségekkel, a követelményekkel és a tervezett fejlődéssel, akkor nem lehetünk velük teljesen megelégedve.Még mindig kevés a magasabb szintű megmunkálással készített ter­mék az élelmiszergazdaságban, a termelés szerkezete tehát ha változott is, nem annyira, mint ahogyan terveztük. Vonatkozik ez jórészt a mező­­gazdasági termelésre is, hiszen egyes ipari növényeknek, minde­nekelőtt a cukorrépának a ter­mesztése nem elég nagy ahhoz, hogy nyersanyagot biztosítson a feldolgozó ipar részére. Ezt állapította meg a Tartomá­nyi Végrehajtó Tanács Nikola KMEZIC elnökletével megtartott tegnapi ülésén. Határozatában le­szögezte továbbá, hogy az élelmi­szergazdaságnak a kivitelre irá­nyuló termelése állandó cél, ez gyakorlatilag azt­­ élesíti, hogy a nemzetközi piacra minden évben állandó vagy mind nagyobb mennyiségű mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket kell fel­hozni. Ha ugyanis ennek az ága­zatnak belföldön közellátási sze­rep jut, akkor csak időnként ex­portálhatunk, s nem számítanak majd ránk a külföldi üzletfelek. Az egész élelmiszergazdaságban az elkövetkező időszakban az ed­diginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani az úgynevezett má­sodlagos anyagok hasznosítására. Mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban sok olyan anyag kerül hulladékba, amely­ből megfelelő feldolgozással igen értékes termékeket lehet nyerni. Erre igen széles lehetőségek nyíl­tak, csa­k neki kell látni a mun­kának, az effajta termelés meg­szervezésének. Ezenkívül nagy szükség van arra, hogy a veszen­dő hulladékokat energiatermelés­re használjuk ki. A cellulóz-alap­anyagú hulladékokkal például szárítókat, üvegházakat lehet fű­teni, s ezzel nagyobb mennyiségű fűtőolajat és villanyáramot lehet megtakarítani. A TVT foglalkozott még a fo­lyami gyárberendezések termelé­sével és fejlesztési lehetőségeivel. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a vajdasági gépipar alkalmas lennie a nagyobb vállalkozásokra, de eddig nem használta ki a le­hetőségeket. Mindenekelőtt a mű­szaki megoldásoknak, vagyis gé­pek, gépsorok, műszaki eljárások terveinek a hiánya érezhető, s ezért nem is igen érvényesülte a fő­vállalkozó szerepében. Szükség van tehát egy engineering-munka­­szervezet létrehozására s termé­szetesen megfelelő tudományos kutatásokra.­­ A tegnapi ülésen jelentést fo­gadtak el az egyenrangú nyelv­­használatra vonatkozó képviselő­­házi határozat érvényesítéséről. A felmérés szerint ez egyenrangú nyelvhasználat nem érte el a megfelelő szintet, s ezért minden társadalmi közösségnek, szervezet­nek és közigazgatási szervnek alapos elemzés alá kell vetnie az eddigi gyakorlatot, hogy pótolhas­sák a mulasztásokat. Aranyplakett Tito elvtársnak Dragomir Nikolić, a Szerb SZK Elnökségének tagja tegnap fogadta a Jugoszláv Vasutak Utasellátó Munkaszervezetének küldöttségét. A munkaszervezet megalakításának 30. évfordulója alkalmából a küldöttség tagjai arany plakettet és díszoklevelet ajándékoztak Tito elnöknek. (Tanjug) Lyupcso Arszov a Macedón SZK Elnökségének elnöke A Macedón Szobrány­ küldöttei tegnapi ülésükön Lyupcso Arszo­­vot választották meg a Macedón Szocialista Köztársaság Elnökségé­nek elnökévé. Ezt a tisztséget a nemrégen elhunyt Vidoe Szmilevsz­­ki töltötte be. Az ülésen Filip Brajkovszkit, a Macedón Harcos Szövetség elnökét megválasztották az elnökség tagjává, dr. Gligor Popovszkit pedig a Szövetségi Kép­viselőhöz Köztársaságok és Tarto­mányok Tanácsa macedón küldött­ségének tagjává. (Tanjug) Radivoje Brajovič a Crna Gora-i Képviselőház elnöke A Crna Gora-i Képviselőház összes tanácsának tegnapi együt­tes ülésén Radivoje Brajovicot, a Köztársasági Képviselőház eddigi alelnökét választották meg a Crna Gora-i Képviselőház elnökévé.­­ Radivoje Brajovic, kiemelkedő társadalmi-politikai dolgozó, kora fiatalsága óta tevékenykedik a társadalmi önigazgatási szervek­ben, a Crna Gora-i KSZ VII. kongresszusán megválasztották a Köztársasági Központi Bizottság tagjává. (Tanjug)

Next