Magyar Szó, 1980. június (37. évfolyam, 149-163. szám)

1980-06-13 / 161. szám

1980. június 13., péntek MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS - ÖRÖMÖN Ma kezdődik a Petőfi­­iskolák találkozója Ma délután Örömön megkezdő­dik a Petőfi Sándor, Petőfi bri­gád, Petőfi zászlóalj és Kiss Fe­renc Általános iskoláik nyolcadik találkozója, mely három jelentős évfordulóhoz — a fasizmus feletti győzelem és a bálmáni csata 35, valamint az önigazgatás beveze­tésének 30. évfordulójához kapcso­lódik.­A találkozó­n a bácsszőlősi, hajdújárási, becsei, csernyei, do­­roszlói, kórógyi, laskói, oromi, szi­lágyi, telecskai, topolyai és új­vidéki pionírok mellett részt vesz­nek a topolyai Petőfi Sándor lak­tanya katonái, valamint a testvér­iskola, a krepoljini iskola pionír­jai és pedagógusai is.­­ A részvevők és a vendégek ma délelőtt érkeznek Oromra, fél li­kor nyitják meg a tematikus ki­állításokat, majd a csapatokat ve­zető tanárok gyűlnek össze meg­beszélésre a találkozó szervezőivel, a oromi Kiss Ferenc Általános Is­kola, az újvidéki Gyermekrádió és a Jó Pajtás képviselőivel. Délután fél 3-kor a múlt évi ta­lálkozó házigazdái, a bácsszőlősi— hajdújárási iskola pionírjai átad­ják oromi pajtásaiknak a Petőfi brigád zászlaját, és megkezdődik a­z évente ismétlődő vetélkedőso­rozat, melynek mai eseményei: A leleményes futár (a Gyermekrádió versenye), a Jó Pajtás irodalmi ve­télkedője és a Gyermekrádió tör­ténelmi vetélkedőjének a selejte­zője. öt órakor állnak rajthoz a köz­lekedési verseny részvevői, hat órakor tűzgyújtásiban, sátorverés­ben dől el, ki a legügyesebb, este 8-kor pedig magasra szökken a tá­bortűz lángja, melynek műsorá­ban minden részvevő iskola pio­nírjai közreműködnek.­­sy Szeretem megnevettetni az Jókedvű, gyors mozgású és igen beszédes fiatalember JANOVICS József, a zombori Dr. Ripp Rózsa Egészségügyi Szakközépiskola vég­zős növendéke. A humoreszk ka­tegóriájában ő nyerte a középis­kolások tartományi irodalmi ve­télkedőjét. Jeles tanuló, ezekben a napokban érettségizik a zombori iskolában. — Magyar János tanárom be­szélt rá, hogy vegyek részt én is a pályázaton. Ő figyelmeztetett, hogy egyéniségemnek leginkább a hu­mor és az ehhez hasoló írások fe­lelnek meg. Igaz, én már előbb is foglalkoztam humoreszkkel, de nem állt szándékomban, hogy részt vegyek bármilyen versenyen. Az órákon vagy szabad időben szere­tem megnevettetni társaimat, az embereket. Jó érzés, ha együtt ne­vetünk, különösen, ha tudjuk, hogy senki sem haragszik meg. A pályázaton felolvasott humoreszk­­ címe a Kis hamis volt. Szójátékra­­ épül. Egy-egy szó különféle for­mában érthető és használható. Ez volt az első komolyabb ilyen írá­som, és örülök, hogy sikere lett. Most felbátorodtam, s úgy érzem, folytatni fogom — kezdte a be­szélgetést az állandóan mosolygó kis humorista. Janovics József novellával is próbálkozik, de a humort abba is beleszövi. A helyzetkomikumot tartja nagyon fontosnak. Nem fog azonban tőle idegen témákat fel­dolgozni, inkább marad a fiatalok között, ott is van bőven anyag amit le lehet és kell írni. Gondol­kodásmódján nem változtat, a de­rűs és csipkelődő hangnemet sze­retné megtartani. — Időzavarban vagyok, mert a gyógyszerészeti szakon fel kell ké­szülni az érettségire, naponta Ku­­puszinára utazom, de szórakozni és­­ írni is szeretnék. Nemigen jut I időm kedvenceim Petőfi, Jókai, és I általában a romantikus irodalom I remekeit olvasni, embereket Időközben témát váltunk, majd folytatja: — Lapozgatom a vajdasági hu­moristák könyvét, a Merülő sul­­lantyút. Tanulgatok belőle. De még mindig a leghasznosabb ilyen irodalom Karinthy Frigyes élet­műve. — Kevés szabadidőm van az utazás miatt. Első feladatom az érettségi. Most jeles vagyok és szeretnék helytállni. Mégis, ha van egy kis időm, szívesen fotózok. Magam hívom elő és készítem a képeket. Most azon töröm a fe­jem, hogy fotó-karikatúrába kez­ e dek. Ez is érdekes téma és még a fel nem kutatott terület. Magyar János, a magyar nyelv és irodalom tanára nagyra értékeli Jóska tehetségét. Meggyőződése hogy ennek a tizennyolc éves fiú­nak a humoros meglátásai kivá­lóak. Oszálytársai szerették, mert jó hangulatot tudott teremteni, s ez kihatott az eredményre is. PRIBILLA Mátyás Janovics József A szenttamási középiskolákban jegyeztük fel A termelési ágazatok elsőbbségben Nem nyitnak első osztályt a társadalmi tevékenység tagozatain A szenttamási Svetozar Marko­vic Szakirányú Iskolaközpontban az idén jogi és fordítói, mezőgaz­dasági és élelmiszeripari, gyü­mölcs- és konyhakertészeti, vala­mint kertészeti tagozat működött — hallottuk Pavle PAPULINTÓL, a szenttamási középiskola igazga­tójától. A négy osztálynak 115 tanulója van, az átlageredményük jó. A fordítói és jogi szakon lesz csupán néhány pótvizsgázó. Az új tanévben egy mezőgazda­sági-gépészeti és egy konyhaker­­tészeti tagozatot nyitnak, a két tagozatra összesen 60 diákot vesz­nek fel. A felvétel a meghirdetett pályázati feltételek szerint törté­nik. E két szakon tanulókra a szenttamási, verbászi és valószí­nűleg a becsei község társultmun­­ka-szervezeteinek lesz szüksége. Az idén nem nyitnak első osz­tályt a társadalmi tevékenységek szakirányon, a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakot fejlesztik tovább. S ebben nagy segítségük­re van az Elan Agráripari Mun­kaszervezet és a Pionír Mezőgaz­dasági Birtok. Szakembereik elő­adásokat tartanak, és gyakorlati képesítésben részesítik az iskola diákjait. Várható továbbá, hogy a végzett fiatalok egy része a két mezőgazdasági szervezetben kap­­ munkát. I S. O. A PETŐFISKOLÁK TALÁLKOZÓI NYOMÁBAN Megmozgatni a tanulók alkotókedvét Az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskolában jártunk Tüzesen süt le a nyári nap sugara Az ég tetejéről a juhászbojtárra... — szűrődnek ki a szavak. Pe­tőfi Sándor János vitézének kezdő sorai az ÚJVIDÉKI PETŐFI SÁN­DOR ÁLTALÁNOS ISKOLA elő­adóterméből. Lei Eszter ötödikes, Kaszás Izabella nyolcadikos és Szokolai Zoltán hatodikos tanuló a Petőfi-i iskolák promi találkozó­jára készíti a János vitéz első énekét. Irodalomtörténet helyett irodalmi mű — Szerencsés ötletnek tartom az irodalmi vetélkedő keretében ezt a megoldást — mondja KE­RESZTES Gita tanárnő, aki a köl­teményt dramatizálta. A gyerme­kek számára nem kis megterhe­lés volt a sok életrajzi adat, ami hovatovább meddő ismeret, mivel az új tanterv — nagyon helyesen — az irodalmi műveket helyezi az irodalomtanítás középpontjába. A dramatizálás éppen ezért jól beillik a tantervi koncepcióba. Zavar egyébként az is — fűzi hozzá —, hogy túl nagy szerep jut a vetélkedőben a memorizá­lásnak: az irodalomtörténeti és történelmi adathalmaz felesleges súlyként nehezedik a gyerekekre. A találkozót feltétlenül meg kell őrizni, fenn kell tartani, de az is­meretek reprodukálását igénylő vetélkedőnek ellene vagyok: ne a tanulók emlékezetét, hanem al­kotókedvét, képzelőerejét, önálló kutató tevékenységét próbáljuk megmozgatni. És — legyen ez egyéni vélemény — minderre ra­gyogó alkalmat adhat a Petőfi­­iskolák találkozója. Úgyszólván az imént hallottak megerősítéseként hangzott el, amit valamivel­­később, a gyere­kekkel folytatott beszélgetés során lejegyeztünk. — Külön-külön már tudjuk a szöveget, most az összeolvasás kö­vetkezik — mondták ott jártunk­kor (akkor még két hét választott el bennünket a találkozótól). — Nem volt könnyű: tanárnőnk több hónapig beteg volt — mi jártunk hozzá. A szöveg mellett sokat foglal­koztatja őket a díszlet és a kosz­tüm is. A színpad tulajdonképpen patakpart, virágos rét, távolabb erdő, legelésző nyár — adja elő elképzelését Eszter. — A kosztümök? A tanárnő néprajzi könyvéből állítottuk ösz­­sze az öltözéket. Rajtam bő, rán­colt szoknya lesz, fehér blúz, me­zítláb leszek — egyrészt azért, mert ezt jobban szeretem, mint a papucsot, másrészt, mert mosni megyek a patakpartra — sorolja, és abból, amit elmond, nem nehéz kitalálni, hogy Eszter, azaz Ilusica öltözetéről van szó. — És persze ruháskosarat viszek mosni való ruhákkal... Zoli, vagyis Kukorica Jancsi nagy gondban van: — A bő ujjú inget, bő szárú gatyát csak össze lehet hozni Új­vidéken is, de hogy subát honnan teremtünk? Legjobb helyzetben Izabella van: a mesemondó min­dennapi öltözetben is megjelenhet. Erre a trióra a János vitéz mel­lett még egy feladat vár: Petőfi Távolból című versét énekli a kis­lány, Zoli harmonikakíséretével. (Mindhárman zeneiskolások , Eszternek és Zolinak egy kis bo­nyodalmat is f okozott a találkozó és a hangszervizsga egybeesése, szerencsére meg tudták oldani.) Oromon egyébként még egyi­kük sem járt. Eszternek még a térképén sincs rajta ez a kis falu, amely a találkozó színhelye lesz. Nagy örömmel és még nagyobb lelkesedéssel készülnek, mert Iza­bella kivételével a találkozót is csak hírből ismerik. Ő ugyanis ott volt tavaly Hajdújáráson, szintén az irodalmi vetélkedőn vett részt, de — mint mondja — ez az idei feladat érdekesebb és talán ép­pen ezért könnyebbnek is tűnik. Az iskola negyed százada Az iskola, melynek vendégei voltunk, huszonöt évvel ezelőtt alakult, több k­is létszámú álta­lános iskola egyesítésével. Mire ezek a társulások befejeződtek (1957-ben), tanulók száma elérte a nyolcszázat. Valamivel később, az 1963/64. tanévben már ezernél több tanuló járt dđe. A­ városren­dezés, az épülő sugárút azonban helyet követelt: a lebontott kis félszintes lakóházak sok gyerme­kes családjai a város más részein kaptak lakást — a tanulók száma is csökkent. Az iskolának jelen­leg 30 tagozata, 740 tanulója és 46 pedagógusa van. Kilenc tagozaton folyik magyar nyelvű oktatás, két­száz tanulóval. Természetesen jó­val többen tanulnak. A környe­zetnyelv oktatásának keretében a magyar gyerekek szerbhorvát, a szerbhorvát anyanyelvűek magyar nyelvet tanulnak.­­ Az oktatómunka eredményes­sége jelentős eltéréseket mutat — mondja Faja UROŠEV igazgatóhe­lyettes, akit arra kértünk, mutas­sa­ be nekünk és olvasóinknak az iskolát. Amíg a magyar anya­nyelvű gyerekek olyan szinten sa­játítják el a szerbhorvát nyelvet, hogy akár a továbbtanulásban, akár a mindennapi életben helyt tudnak állni, a szerbhorvát tago­zatokon a magyar nyelv oktatásá­ban sokkal szerényebb eredmé­nyekkel vagyunk kénytelenek be­érni. Nem a gyerekeken vagy a pedagógusokon múlik ez — véli Urošev kolléga —, hanem azon, hogy a magyar beszédnyelv elsa­játítása homogén nyelvi környe­zet nélkül nagyon nehéz. Káder­problémáink egyébként nincsenek: az itt dolgozó pedagógusok zöme (elsősorban a felsős tagozatokon dolgozók) mindkét nyelvet tökéle­tesen ismeri és használja is. A hi­ányosságok objektív természetű­ek: a szaktantermek, könyvtár, konyha, a napközis tartózkodás objektumai hiányoznak nagyon. Az említett problémák ellenére jó, sőt kimagasló eredményekkel di­csekedhet ez az iskola: a műszaki és tudományos vetélkedőkön éve­ken át „dobogós” helyezéseket értek el, a művelődési-művészeti és a testnevelési szakosztályok is sok szép sikerről számolhatnak be. Nagyon jó a kapcsolatuk a helyi közösségel, az itt működő társa­dalmi-politikai szervezetek közül pedig különösen a Szocialista Szövetség és a Harcos Szövetség helyi szervezete segíti sokban az iskolai és iskolán kívüli munkát (pionírcsapatuk felett például a Harcos Szövetség vállalta a véd­nökséget). Az iskola pedagógusai és ta­nulói által elért eredményeket számtalan dicséret, oklevél és el­ismerés tanúsítja, köztük olyanok, mint Újvidék Októberi díja (ez volt az első iskola Újvidéken, amely Októberi díjat kapott) vagy a Május elseje díj. A Jovan Mi­­kic-Spartak díj a testnevelésben, a Boris Kidrič aranyplakett a mű­szaki nevelésben elért eredménye­ket dicséri. És ott sorakoznak a vitrinben a Petőfi-isk­olák találko­zóinak plakettjei is, melyekhez hamarosan újabb érkezik­­ az oromi. SZÖLLÖSY VÁGÓ László Odaítélték a Župančič-díjat Tegnap a ljubljanai városi mű­velődési közösség odaítélte az Oton Zupančicről elnevezett díjat, amelyet minden évben a költő ha­­álának évfordulóján osztanak ki olyan művelődési dogozók és mű­vészek között, aki az előző év fo­lyamán kivételes sikereket ér­tek el munkájukban. Az idei kitüntetettek között van Urice Kraigher, aki az utóbbi idő­ben nagy érdemeket szerzett a könyvkiadás terén. Alenka Zupán, aki hosszú éveken át vezeti és fejleszti Bežigrad ljubljanai köz­ség könyvtárát, díjat kapott to­vábbá Stefka Drolc színművésznő néhány jelentős szerepéért; Peter Miliitarov több színpadi rendezé­séül­; Zlata Ognjanović, a neves szopránénekesnő, elsősorban Bar­tók A kékszakállú herceg vára című operájának Juditjáért; Stan­­ko Arnold trombitaművész számos sikeres fellépéséért, valamint France Rotar ismert szobrászmű­vész a ljubljanai Kis Képtárban rendezett legutóbbi önálló kiállí­tásáért. (Tanjug) _SSnta_ A KÖZÖS ELADÁSI ÉS SZERVÍZT NYITOTT /iMMÜjl I KwM­I ÁRUSÍTUNK: IMT, és Zmaj Szervizünkben mindennemű mezőgazdasági osztálya Traktor- és Mezőgazdasági és Telefon (024)780 237! Gépgyár-------------------------------- t“vállaljukezek • 11

Next